Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)

1970-05-01 / 118. szám

Magyar Sió • ••••«■■ава«п«аАшевав1»веа a •аееаввааваа*к)в»вв81*ам »»■«*■•« пч na «adeem евиааалававвесеавааиав« а>вв!зк1савва1>в9>авв81«ваа11Пввв1а>В11а1>|васвваа«в>вв«ава1маав8ва111>ввоааваааава11Бввв«а seaceia „ _ авааавва aeses ee ::::::: xxvii. evf. us. (8232.) szám ::::г:г: 1970. ív. 30.—v. 1., 2. sssžsss ■ oűssbi; 'вшвввв. aaaam flaaaiBBatnaaaaaaBHaaaaaBaaaaaaa»waaf aaaaaaaaaaaBaaaaaafBliBiH—»XHHiaaaiaaaaaaaaBli, e«BeiBaiuaieBBRBOBaaio«ecaiiia«*aBiaiatfiBiia0«BiaaaiavBiiBi»Moa6eBaaaea»aBiBBaeeiaeaa Ara 1 Oj dinar Munkaigényes késztermékekre alapozzuk a kivitelt A tervre úgy tekintünk, mint politikai kérdésre - A legnagyobb követelmény a gazdaság szabad mozgása a bővített újratermelésben Mitja Ribičič nyilatkozata az Oslobodjenje című szarajevói napilapnak Mitja Ribičič, a Szövetségi Végrehajtó Tanács el­nöke, május elseje alkalmából nyilatkozatot adott az Oslobodjenje című szarajevói napilapnak. Az alábbi­akban kivonatosan ismertetjük néhány kérdésre adott válaszát. ■Az el nem kötelezett or­szágok szerepével kapcso­latban kijelentette, hogy te­vékenységük nem csupán politikai nyilatkozatokból áll­­— habár szuverenitásuk és aktív koegzisztenciájuk szem­pontjából azok is sokat nyomnak a latban —, hanem elsősorban abból, hogy meg­teremtik az egymás közti gazdasági együttműködésnek és a fejlettebb országokkal való egyenrangú gazdasági kapcsolatok felvételének fel­tételeit. A világesemények alaku­lása megköveteli, hogy az el nem kötelezettek szervezet­tebben lépjenek fel a világ politikai életében. Az el nem kötelezettség politikája és elvei különösen fontos tényezőként hatnak ma, ami­kor világszerte növekszik az országok egymástól való függősége és a köztük levő különbség. Következéskép­pen az el nem kötelezettség egyre fontosabb és nélkü­lözhetetlenebb szerepet ját­szik a nemzetközi viszonyok helyes irányba való terelé­sében. A Dar es Salaam-i elő­készítő értekezleten hatvan ország adta bizonyítékát an­nak, hogy teljes egészében az el nem kötelezettség po­litikájának híve. Számukra is, számunkra is a világbé­ke megőrzését és megszilár­dítását, minden ország füg­getlenségének és szuvereni­tásának teljes tiszteletben tartását, a nemzetközi viszo­nyok demokratizálásának út­ját és a gyorsabb társadalmi és gazdasági fejlődést jelen­ti az el nem kötelezettség. Arra a kérdésre, hogy ha­zánk miként léphet a fej­lett országok táborába, Ri­­bičič a következőket vála­szolta: — Nyilvánvaló, hogy gaz­daságunknak nagyobb mér­tékben kell bekapcsolódnia a nemzetközi munkamegosz­tásba, mégpedig nemcsak kivitele révén, hanem a gazdasági együttműködés va­lamennyi korszerű formájá­nak fejlesztésével is. Ez a követelmény fölveti az or­szág kiviteli és termelési irányvételének kérdését is. Kivitelünket elsősorban a­­ munkaigényes késztermé-­­kekre kell alapoznunk, de­­ persze ez nem jelenti azt, hogy az alapanyagok és az újratermelési anyagok ter­melőinek nincs mit keres­niük az exportban. Az új ötéves terv készíté­sének menetéről Ribičič egye­bek között kijelentette, hogy a terv voltaképpen az ország népeinek és nemzetiségeinek, köztársaságainak és tartomá­nyainak közös megállapodá­sára épül. Ennélfogva nem úgy tekintünk rá, mint mu­tatószámok halmazára, ha­nem mint politikai kérdésre. Mivel a terv bizonyos érte­lemben a reformcélok meg­erősítése, tisztázni kell né­hány dilemmát. Termelési irányvételünk tekintetében meg kell állapítania, hol van­nak a legjobb természeti és (Folytatása a 19. oldalon) Jugoszlávia érdeklődéssel figyeli a latin-amerikai országok fejlődését Edvard Kardeij nyilatkozata latin-amerikai körútja előtt Belgrádból jelenti a Tanjug. Edvard Kardeij, a Szövetség Tanácsának tagja, május 2-án latin-amerikai körútra indul. Hivatalos látogatást tesz Chilében, Peruban és Mexikóban. El­utazása előtt nyilatkozott Pero Ivariénak, a Tanjug igazgatójának, hogy találkozhatok ezen or­szágok politikusaival és vé­leményt cserélhetek velük a közös érdekű kérdésekről. — Jugoszlávia élénk ér­deklődéssel figyeli a latin­amerikai országok fejlődésé­nek útját, hiszen ezek az ál­lamok eltökélt harcot foly­tatnak gazdasági fejlődésü­kért, társadalmi átalakulá­sukért és függetlenségük megszilárdításáért. Nem be­szélve arról, hogy élénk nemzetközi tevékenységet folytatnak az ENSZ-ben és egyéb nemzetközi szerveze­tekben, amelyeknek Jugo­szlávia is tagja. Érthető te­hát, hogy fejleszteni kíván­juk kétoldali kapcsolatain­kat, mert ezt diktálják kö­zös érdekeink is. Gazdasági együttműködésünk lehetősé­geit még korántsem aknáz­tuk ki kellőképpen, és ezen­felül tekintetbe kell ven­nünk azt is, hogy egymás­hoz közel álló nézeteket val­lunk a világbéke, a nem­zetközi kapcsolatok demok­ratizálása, a népek szuvere­nitása, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok és egyéb kérdések terén — mondta Kardeij. — örömömre szolgál, hogy ellátogathatok Chilébe, Pe­ruba és Mexikóba. Remé­lem, hogy utazásom hasznos és sikeres lesz és örülök. A szakszervezet május 1-i üdvözlete Títónak Dušan Petrović, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának elnöke az alábbi táviratot küldte Titónak május 1-e alkalmából: „Kedves Tito Elvtárs! A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsa és a magam nevében szeretettel üd­vözlöm május elseje, a munka ünnepe alkalmából. Hazánk dolgozói az idén a munka és az önigazgatás­fejlesztési harc, valamint a társadalmi és gazdasági re­form feladatainak teljesítése jegyében ünnepük május elsejét, s ezzel egyben a második önigazgatási kongresz­­szusra is készülődnek. Jugoszlávia munkásosztálya az ország valamennyi polgárával együtt jó egészséget és újabb sikereket kí­ván nehéz és felelősségteljes munkájában, s ezúttal is kifejezi készségét, hogy az ön vezetésével még nagyobb lendülettel folytatja a harcot történelmi küldetésének tel­jesítéséért, az önigazgatású szocializmus építéséért, a dolgozók szolidaritásáért, népeink és nemzetiségeink testvériségének és egységének erősítéséért és a világ haladó és békeszerető erőinek győzelméért.”" О1Л0Џ U. } . (j 4 gondolat erejével is... Ma már megbámulnánk azt, ki a munka nemzetközi ünnepén zászlót lengetve loholna az utcán és jelszava­kat kiáltozna. Piros betűs szabadnapján ki-ki haj­lama, lehetősége szerint osztja be ide­jét, naphosszat fütyörö az örömében, hogy beköszöntött a tavasz teljességé­nek időszaka; májusfát állít szíve vá­lasztottjának, kirándul, rokoni látoga­tóba megy, külföldre utazik, eszik, iszik, tévét néz, szunyókál... Ennyire elfásultunk volna, hogy csu­pán a hivatalos szónokokra, az újság­ra és a hírközlés más eszközeire bíz­zuk annak a napnak méltatását, amely­nek ünnepléséért egykor gumibot, sor­tűz járt? A válasz egyszerű: a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának és uralmának elve hétköznapjaink gyakorlatává vált, társadalmunk tartozéka, létünk belső lényege, s nem külső máza, amelyet évente egyszer nagy hűhóval fel kell újítani a látszat kedvéért. Egyébként is választott életformánk legfontosabb vívmánya, hogy a munkásosztály nem tárgya, hanem alanya előrehaladásunk­nak; nem utasított, ide-oda vezényelt, felvonultatott megvalósítója az örök­érvényű eszméknek, hanem saját gya­korlatának és elméletének formálója, egyiket a másikhoz igazítva mindun­talan. Mondanunk sem kell, ennek a sajá­tos útnak sava-borsa az önigazgatás, amely éppen ezekben a májusi napok­ban kap új lendületet. Méghozzá az­által, hogy pártunk felismerése révén még jelentősebb szerepet szánunk az eszmei tevékenységnek. Annak jegyé­ben, hogy az új társadalom létrehozása elképzelhetetlen nagyfokú szellemi erőfeszítés nélkül. A munkásönigazgatás születésekor kimondott tétel, hogy a forradalmi át­alakuláshoz nem elegendő az elképze­lés, hanem érvényt kell szerezni a gaz­dasági érdeknek is, most olyanformán módosul, hogy a gazdasági érdeket meg kell toldani az eszmével, az anyagi lét szavatolásával egyidőben meg kell vá­laszolni a szabadság, az emberi mél­tóság, humanizmus alapkérdéseit. Az önigazgatásnak ugyanis nemcsak anyagi, hanem szellemi javakkal is ál­landóan igazolnia kell önmagát, azt, hogy hathatósabb, emberibb minden más társadalmi berendezésnél, azt, hogy a jelen megoldatlan bajaira táv­lati orvoslást kínálhat fel, azt, hogy a marxi útmutatás alapján hibáit nem kendőzi el, hanem felfedi és megoldja őket, ezzel is mutatva erejét. Mivel minden jel arra utalt, hogy a legtöbb baj akkor üti fel fejét, amikor az önigazgatás megtorpan fejlődésé­ben, az adott helyzetben az ideológiai nekigyürkőzés, a felhalmozott problé­mák megválaszolása a legjobb serken­tője társadalmunk előrelendítésének. Nem véletlen hát, hogy a dolgozók ünnepével kezdődő hónapban tápot kap az eszmei tevékenység, hogy a gon­dolat erejével lendítsen gyakorlatun­kon. VUKOVICS Géza Окм&ошкпак, te%j&b%tömkn­ek és a tap barátainak kellemes májaid ünnepeket kínálnunk Lapunk legközelebbi száma vasárnap a rendes időben jelenik meg

Next