Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)
1970-05-01 / 118. szám
Magyar Sió • ••••«■■ава«п«аАшевав1»веа a •аееаввааваа*к)в»вв81*ам »»■«*■•« пч na «adeem евиааалававвесеавааиав« а>вв!зк1савва1>в9>авв81«ваа11Пввв1а>В11а1>|васвваа«в>вв«ава1маав8ва111>ввоааваааава11Бввв«а seaceia „ _ авааавва aeses ee ::::::: xxvii. evf. us. (8232.) szám ::::г:г: 1970. ív. 30.—v. 1., 2. sssžsss ■ oűssbi; 'вшвввв. aaaam flaaaiBBatnaaaaaaBHaaaaaBaaaaaaa»waaf aaaaaaaaaaaBaaaaaafBliBiH—»XHHiaaaiaaaaaaaaBli, e«BeiBaiuaieBBRBOBaaio«ecaiiia«*aBiaiatfiBiia0«BiaaaiavBiiBi»Moa6eBaaaea»aBiBBaeeiaeaa Ara 1 Oj dinar Munkaigényes késztermékekre alapozzuk a kivitelt A tervre úgy tekintünk, mint politikai kérdésre - A legnagyobb követelmény a gazdaság szabad mozgása a bővített újratermelésben Mitja Ribičič nyilatkozata az Oslobodjenje című szarajevói napilapnak Mitja Ribičič, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, május elseje alkalmából nyilatkozatot adott az Oslobodjenje című szarajevói napilapnak. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük néhány kérdésre adott válaszát. ■Az el nem kötelezett országok szerepével kapcsolatban kijelentette, hogy tevékenységük nem csupán politikai nyilatkozatokból áll— habár szuverenitásuk és aktív koegzisztenciájuk szempontjából azok is sokat nyomnak a latban —, hanem elsősorban abból, hogy megteremtik az egymás közti gazdasági együttműködésnek és a fejlettebb országokkal való egyenrangú gazdasági kapcsolatok felvételének feltételeit. A világesemények alakulása megköveteli, hogy az el nem kötelezettek szervezettebben lépjenek fel a világ politikai életében. Az el nem kötelezettség politikája és elvei különösen fontos tényezőként hatnak ma, amikor világszerte növekszik az országok egymástól való függősége és a köztük levő különbség. Következésképpen az el nem kötelezettség egyre fontosabb és nélkülözhetetlenebb szerepet játszik a nemzetközi viszonyok helyes irányba való terelésében. A Dar es Salaam-i előkészítő értekezleten hatvan ország adta bizonyítékát annak, hogy teljes egészében az el nem kötelezettség politikájának híve. Számukra is, számunkra is a világbéke megőrzését és megszilárdítását, minden ország függetlenségének és szuverenitásának teljes tiszteletben tartását, a nemzetközi viszonyok demokratizálásának útját és a gyorsabb társadalmi és gazdasági fejlődést jelenti az el nem kötelezettség. Arra a kérdésre, hogy hazánk miként léphet a fejlett országok táborába, Ribičič a következőket válaszolta: — Nyilvánvaló, hogy gazdaságunknak nagyobb mértékben kell bekapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba, mégpedig nemcsak kivitele révén, hanem a gazdasági együttműködés valamennyi korszerű formájának fejlesztésével is. Ez a követelmény fölveti az ország kiviteli és termelési irányvételének kérdését is. Kivitelünket elsősorban a munkaigényes késztermé-kekre kell alapoznunk, de persze ez nem jelenti azt, hogy az alapanyagok és az újratermelési anyagok termelőinek nincs mit keresniük az exportban. Az új ötéves terv készítésének menetéről Ribičič egyebek között kijelentette, hogy a terv voltaképpen az ország népeinek és nemzetiségeinek, köztársaságainak és tartományainak közös megállapodására épül. Ennélfogva nem úgy tekintünk rá, mint mutatószámok halmazára, hanem mint politikai kérdésre. Mivel a terv bizonyos értelemben a reformcélok megerősítése, tisztázni kell néhány dilemmát. Termelési irányvételünk tekintetében meg kell állapítania, hol vannak a legjobb természeti és (Folytatása a 19. oldalon) Jugoszlávia érdeklődéssel figyeli a latin-amerikai országok fejlődését Edvard Kardeij nyilatkozata latin-amerikai körútja előtt Belgrádból jelenti a Tanjug. Edvard Kardeij, a Szövetség Tanácsának tagja, május 2-án latin-amerikai körútra indul. Hivatalos látogatást tesz Chilében, Peruban és Mexikóban. Elutazása előtt nyilatkozott Pero Ivariénak, a Tanjug igazgatójának, hogy találkozhatok ezen országok politikusaival és véleményt cserélhetek velük a közös érdekű kérdésekről. — Jugoszlávia élénk érdeklődéssel figyeli a latinamerikai országok fejlődésének útját, hiszen ezek az államok eltökélt harcot folytatnak gazdasági fejlődésükért, társadalmi átalakulásukért és függetlenségük megszilárdításáért. Nem beszélve arról, hogy élénk nemzetközi tevékenységet folytatnak az ENSZ-ben és egyéb nemzetközi szervezetekben, amelyeknek Jugoszlávia is tagja. Érthető tehát, hogy fejleszteni kívánjuk kétoldali kapcsolatainkat, mert ezt diktálják közös érdekeink is. Gazdasági együttműködésünk lehetőségeit még korántsem aknáztuk ki kellőképpen, és ezenfelül tekintetbe kell vennünk azt is, hogy egymáshoz közel álló nézeteket vallunk a világbéke, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálása, a népek szuverenitása, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és egyéb kérdések terén — mondta Kardeij. — örömömre szolgál, hogy ellátogathatok Chilébe, Peruba és Mexikóba. Remélem, hogy utazásom hasznos és sikeres lesz és örülök. A szakszervezet május 1-i üdvözlete Títónak Dušan Petrović, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának elnöke az alábbi táviratot küldte Titónak május 1-e alkalmából: „Kedves Tito Elvtárs! A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsa és a magam nevében szeretettel üdvözlöm május elseje, a munka ünnepe alkalmából. Hazánk dolgozói az idén a munka és az önigazgatásfejlesztési harc, valamint a társadalmi és gazdasági reform feladatainak teljesítése jegyében ünnepük május elsejét, s ezzel egyben a második önigazgatási kongreszszusra is készülődnek. Jugoszlávia munkásosztálya az ország valamennyi polgárával együtt jó egészséget és újabb sikereket kíván nehéz és felelősségteljes munkájában, s ezúttal is kifejezi készségét, hogy az ön vezetésével még nagyobb lendülettel folytatja a harcot történelmi küldetésének teljesítéséért, az önigazgatású szocializmus építéséért, a dolgozók szolidaritásáért, népeink és nemzetiségeink testvériségének és egységének erősítéséért és a világ haladó és békeszerető erőinek győzelméért.”" О1Л0Џ U. } . (j 4 gondolat erejével is... Ma már megbámulnánk azt, ki a munka nemzetközi ünnepén zászlót lengetve loholna az utcán és jelszavakat kiáltozna. Piros betűs szabadnapján ki-ki hajlama, lehetősége szerint osztja be idejét, naphosszat fütyörö az örömében, hogy beköszöntött a tavasz teljességének időszaka; májusfát állít szíve választottjának, kirándul, rokoni látogatóba megy, külföldre utazik, eszik, iszik, tévét néz, szunyókál... Ennyire elfásultunk volna, hogy csupán a hivatalos szónokokra, az újságra és a hírközlés más eszközeire bízzuk annak a napnak méltatását, amelynek ünnepléséért egykor gumibot, sortűz járt? A válasz egyszerű: a dolgozók nemzetközi szolidaritásának és uralmának elve hétköznapjaink gyakorlatává vált, társadalmunk tartozéka, létünk belső lényege, s nem külső máza, amelyet évente egyszer nagy hűhóval fel kell újítani a látszat kedvéért. Egyébként is választott életformánk legfontosabb vívmánya, hogy a munkásosztály nem tárgya, hanem alanya előrehaladásunknak; nem utasított, ide-oda vezényelt, felvonultatott megvalósítója az örökérvényű eszméknek, hanem saját gyakorlatának és elméletének formálója, egyiket a másikhoz igazítva minduntalan. Mondanunk sem kell, ennek a sajátos útnak sava-borsa az önigazgatás, amely éppen ezekben a májusi napokban kap új lendületet. Méghozzá azáltal, hogy pártunk felismerése révén még jelentősebb szerepet szánunk az eszmei tevékenységnek. Annak jegyében, hogy az új társadalom létrehozása elképzelhetetlen nagyfokú szellemi erőfeszítés nélkül. A munkásönigazgatás születésekor kimondott tétel, hogy a forradalmi átalakuláshoz nem elegendő az elképzelés, hanem érvényt kell szerezni a gazdasági érdeknek is, most olyanformán módosul, hogy a gazdasági érdeket meg kell toldani az eszmével, az anyagi lét szavatolásával egyidőben meg kell válaszolni a szabadság, az emberi méltóság, humanizmus alapkérdéseit. Az önigazgatásnak ugyanis nemcsak anyagi, hanem szellemi javakkal is állandóan igazolnia kell önmagát, azt, hogy hathatósabb, emberibb minden más társadalmi berendezésnél, azt, hogy a jelen megoldatlan bajaira távlati orvoslást kínálhat fel, azt, hogy a marxi útmutatás alapján hibáit nem kendőzi el, hanem felfedi és megoldja őket, ezzel is mutatva erejét. Mivel minden jel arra utalt, hogy a legtöbb baj akkor üti fel fejét, amikor az önigazgatás megtorpan fejlődésében, az adott helyzetben az ideológiai nekigyürkőzés, a felhalmozott problémák megválaszolása a legjobb serkentője társadalmunk előrelendítésének. Nem véletlen hát, hogy a dolgozók ünnepével kezdődő hónapban tápot kap az eszmei tevékenység, hogy a gondolat erejével lendítsen gyakorlatunkon. VUKOVICS Géza Окм&ошкпак, te%j&b%tömknek és a tap barátainak kellemes májaid ünnepeket kínálnunk Lapunk legközelebbi száma vasárnap a rendes időben jelenik meg