Magyar Szó, 1970. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1970-07-01 / 178. szám
4. oldal Hanyagok és bűnbakok A minap a gazdasági bűnözés vállalatokon belüli formáiról írtunk, és arról, hogy a munkaszervezetek nem veszik elég komolyan az ellene való védekezést. Még inkább vonatkozik ez az úgynevezett gazdasági kihágásokra. Például nem tüntetik fel a forgalomba hozott áru összetételét; az áru összetétele más, mint ami fel van tüntetve; olyan élelmiszert árulnak, amelyiknek a szavatossági határideje rég lejárt; új munkacsarnokot nyitnak, anélkül, hogy a felügyelőséggel megvizsgáltatták volna, kielégíti-e az egészségügyi és munkafeltételeket, és más efféle „ártatlan" mulasztásokat követnek el. Jellemző, hogy némely vállalat szinte állandó ügyfele a felügyelőségnek, ismételten ugyanazért a kihágásért marasztalják el, ami azt mutatja, hogy semmit sem tesznek az elkövetett mulasztás kiküszöböléséért, mert társadalmilag nyilván nem tartják veszélyesnek. Hogy mivel védekeznek? Van, aki azt állítja, hogy a gyár avult technológiája miatt történt a kihágás, új gépeket kellene venni ahhoz, hogy például a kenyér vagy a konzerv minden darabja csakugyan annyit nyomjon és olyan anyagból készüljön, amilyen fel van tüntetve, s a gyárnak nincs pénze az új gépekre. Igaz-e vagy sem, esete válogatja. Tény, hogy a vállalatok újabban elég sokat adnak a technológia fellendítésére és a cikkek forgalmazásának egészségügyi javítására. A tejgyárak kivonták a forgalomból a nehezen mosható üvegeket, a kenyérgyárak egy-két éven belül áttérnek a pékáru darabonkénti celofánba csomagolására. De mit szóljunk, ha egy kihágást elkövető vállalat képviselője nyíltan azt mondja a tárgyaláson, hogy „ez az egész cécó a felügyelőség bürokratikus beavatkozása a vállalat belső ügyeibe”, holott láthatjuk, hogy a felügyelőség voltaképpen a fogyasztókat védi. Vajon csakugyan ártatlan dolog például olyan élelmiszert forgalomba hozni, amelynek szavatossági határideje lejárt? „Senki sem halt meg még tőlük”, mondja szemrebbenés nélkül a kihágó: szerinte nyilván meg kellene várni egy-két halálesetet Ez a helyes megoldás: a határidőhöz közeledő árucikkeken leszállított áron gyorsan túl kell adni, a különbözetet pedig más árucikkre rá kell kalkulálni. Ehelyett némely vállalatok inkább a kihágásért járó pénzbírságot kalkulálják be az ügyvitelbe, holott ez az összeg nemegyszer fedezhetné az árleszállítási különbözetet. Emellett különös gyakorlat tapasztalható némely vállalatban. Tudott dolog, hogy feljelentés esetén a vállalatnak meg kell neveznie a kihágásért felelős személyt. Furcsa, hogy például Újvidéken az elmúlt évben egyetlen vezérigazgató sem felelt kihágásért (többnyire a munkavezetők lakóinak), holott nyilvánvaló: ha egy vállalatban többször ismétlődik ugyanaz a kihágás, nyilván az élen járó vezető hibáztatható, mert nem küszöbölte ki az ezt előidéző okokat. Sőt ilyen eset is van: az egyik vállalatból, bármilyen kihágás történjék is, mindig ugyanaz a személy jelentkezik. Úgy látszik, kizárólag ezért alkalmazták: ő az ügyeletes bűnbak. Érett hát a helyzet, hogy a gazdasági kihágások ügyében hatékonyabb intézkedések szülessenek. Nem is fognak késni: az év folyamán változások várhatók. De maguk a munkaszervezetek tehetnének legtöbbet kiküszöbölésük érdekében: meg kell szervezniük önigazgatási alapon a hatékony „belső” ellenőrzést. M. N. A Tisza idei és régebbi vízállásáról Több mint másfél hónappal ezelőtt jelentették először a szakértők, hogy a Tiszán hatalmas árhullám közeleg, s ezt a hírt lapunk elsőként közölte. Azokban a napokban nálunk még olyan alacsony volt a vízállás, hogy sokan hitetlenkedve olvasták a tudósítást, hiszen semmi jele sem volt annak, hogy komoly veszély fenyeget bennünket. A Szakértők jóslata sajnos, helyesnek bizonyult: a Tiszán — kivéve a torkolatvidéket — új maximális vízállásokat mértünk az idén. Alább táblázatosan közöljük, mennyi volt a régebbi maximum, mikor mérték, mennyi volt az idei, és hány napig tartott a rendkívüli készültség és a védekezés. A rendkívüli készültség tehát több mint egy hónapig tartott, a védekezés pedig három hónapig. A DTD alkalmazottai számára a védelem majd' csak valamikor július közepe táján szűnik meg. Akkor tudjuk meg azt is, hogy a Tisza elleni küzdelem mennyibe került a tartománynak. M. I Maximum S T3 J. i 3 Д .~( '—I T3S r ‚D '"3 ‘‚ V) C 1H :P N · 'О or: -1 — X S3 £2 ‚ -S 3 И ‚*s v 1-1 ^tartama napokban Szeged ^23 1932 960 — — Törökkanizsa 888 1932 912 34 86 Zenta 886 1932 908 34 86 Pádé 812 1932 844 34 86 Törökbecse 756 1940 785 34 81 Titel 792 1965 757 34 86 (69) Veszteglő, várakozó járműnek minősül az a jármű, amelynek egyik része az úttesten, másik része a járdán, vagy az út melletti padkán, földön van. A három- vagy négykerekű járműveket nem szabad kettős sorban parkolni az úttesten. Megállásnál vagy parkolásnál gondolni kell arra, hogy később ne legyen nehézségünk, ha ismét be akarunk kapcsolódni a forgalomba, és ne zavarjuk ebben más járműveket sem. Példák: 1. 71. ábránkon szabályos megállást, várakozást, parkolást látunk. A járművek közötti távolság akkora, hogy kisebb manőverre van szükség ahhoz, hogy ráhajtsanak az útra, bekapcsolódjanak a forgalomba. Ehhez kétségtelenül bizonyos ügyességre van szükség; megtörténhet, hogy a járművezető kénytelen lesz négyszer-ötször, sőt többször is előre-hátra hajtani, hogy kiléphessen a sorból. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. július 1. Mindinkább megszilárdul a tartományi autonómia A törvényhozási és pénzügyi önállósulás kérdésével foglalkoztaka tartományi képviselőházban Kedden délelőtt Kovács László elnökletével ülést tartott a tartományi képviselőház állandó bizottsága, amely az alkotmánytörvény végrehajtását kíséri figyelemmel. Az ülésre meghívták az újvidéki jogi kar dékánját és több tanárát, valamint a szakszolgálat embereit, akik alkotmányjogi és törvényhozási kérdésekkel foglalkoznak. Napirenden az új alkotmányos helyzet eddigi megvalósulása volt, amelyre vonatkozólag egy négytagú munkacsoport tüzetes elemzést terjesztett elő. A szerzők nevében Svetislav Radovanovic ismertette a módszert, amelyet alkalmaztak, és közelebbi felvilágosítást nyújtott az elvégzett munkáról. Kiemelte, hogy az autonómia kiteljesedésével kapcsolatos kérdések közül csupán kettővel foglalkoztak behatóbban, a tartományi törvényhozással és a tartománynak, mint politikai területi közösségnek azzal a jogával, hogy maga állapítsa meg anyagi szükségleteit és a pénzforrásokat, melyekből, ezeket a szükségleteket fedezik. Az elemzés rámutat bizonyos „elméleti” akadékoskodásra is, amely Vajdaságon kívüli körökben itt-ott felüti a fejét. — A tartományi autonómia megvalósulásának fölmérésekor számba vettük a nehézségeket, a minduntalan felmerülő problémákat — mondotta Radovanovics, mindamellett megállapították, hogy az új alkotmányos rendelkezések végrehajtása jelentős előrehaladást mutat. Dr. Milivoj Kovačević rámutatott a köztársasági és szövetségi törvények jelentős szerepére a tartományi viszonyok rendezésében, s emiatt szükségesnek tartotta, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek tartományunkban is a felsőbb törvényhozásnak. Branko Švižar szerint nem kell felülni az elméleti kihívásoknak. — Nézetem szerint a téma le van zárva! Azáltal, hogy a Szövetségi Alkotmányban, mint az ország legfőbb okmányában, elismerést és megerősítést nyert a szocialista tartományok státusa, ma már jóhiszeműen nem lehet kétségbe vonni ezt a vívmányt. Ha ezt valaki mégis megteszi, nem kell nagy figyelmet szentelni neki — mondotta Smžar. Más véleményen voltak Milivoje Vujadinovic, dr. Nikola Vorgić és még néhányan: hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy a jogtudomány emberei Vajdaságban minél alaposabban felkészüljenek a jogelméleti vitákra, és tudományos érvek segítségével számoljanak le a visszafelé húzó nézetekkel. Ivan Vukovic is osztotta azoknak a nézetét, akik fontosnak tartják a tudományos kutatómunkára épülő elméleti vitát. Kovács László javaslatára kinevezték a munkacsoportokat, amelyek külön-külön foglalkoznak az ide lapó legfontosabb alkotmányjogi és gyakorlati kérdésekkel. Dr. Sz. A. Nem lehetek ott a húzáson A minap felkereste szerkesztőségünkben tavaszi tárgysors játékunk vezetőjét Durnovics Magdolna topolyai olvasónk, akinek szelvényét az elmúlt heti húzás nyertesei közé sorolhattuk. Nem mindennapi dologról értesített bennünket: — Nagy bánatomra be kell jelentenem, hogy a húzáson nem lehetek jelen, nem én leszek az a boldog olvasó, aki kisorsolja a játék főnyereményét, az autót. Június 30-án ugyanis nyaralásra indulok, s mivel a költségeket előre befizettem, nem tudom már sem lemondani, sem elhalasztani. Ilyen még nem fordult elő a játék folyamán, ezért majdnem gondba estünk, honnan szerzünk majd egy másik olvasót, aki elvégezheti a húzást. Az ajánlattal maga Durkovics Magdolna állt elő. — A nővérem szívesen elvállalja a húzást, mivel ő itt lesz szombaton. A nyereménybizottság magáévá tette az ajánlatot. Kérjük tehát Durkovics Rozáliát, jöjjön szombaton reggel fél kilencre a szerkesztőségbe, és ejtse meg a húzást. Az aranyórát természetesen neki adjuk át, hogy kié lesz, azt döntsék el ők ketten. M-n Nyári tárgysorsjátékunk nem végleges nyereménylistája rülbelül 150 000 dinár értékű lesz. A nem végleges nyereménylistát alább közöljük: 1. Négy Zanussi—Koncár mosógép 2. Két Zanussi—Koncár mosogatógép 3. Négy Iskra—RIZ tévé 4. Két hűtőszekrény 5. Egy teljes szalonbútor 6. Tíz tranzisztoros magnetofon 7. Tíz magnetofon 8. Két kétszemélyes nyaralás a Solaris szállodák egyikében 9. Négy villanytűzhely 10. Tíz lemezjátszó 11. Tíz villany vasaló 12. Tíz kávédaráló 13. Tíz Yogi-matrac 14. öt női ruhának való szövet 15. öt férfiöltönynek való szövet 16. ötven csomag kristálycukor 17. Négy mixer 18. öt falióra 19. Húsz élelmiszercsomag 20. Harminc piperecsomag 21. Huszonnégy csomag különféle árucikk 22. Két kétszemélyes utazás külföldre . Egy Austin személygépkocsi Hétfőn, július 6-án kezdődik nagy nyári tárgysorjátékunk. Mint már jelenettük, a nyereményalap kő- Le a kalapot a kotróhajó előtt! Dégen Imre magyar árvédelmi kormánybiztos vasárnapi jugoszláviai látogatása során megszemlélte az árvédelmi munkákon dolgozó kotróhajókat is. Elragadtatással beszélt munkájukról. — Le a kalapot a kotróhajó előtt! — fejezte ki röviden véleményét, s közben a valóságban is megemelte kalapját a kotró felé. Mivel Magyarországon mindeddig nem alkalmaztak kotróhajókat az árvédelmi munkálatokban, a hagyományos együttműködés szellemében Sava Filipovic felajánlotta, hogy egyik hajónk díjtalanul megépít Magyarországon egy rövid töltésszakaszt, hogy északi szomszédaink is meggyőződjenek e gépek munkájának kiválóságáról. A hajó a napokban meg is érkezik Szeged közelébe. Egy 500 méteres szakaszon épít gátat. . örülnénk, ha Jugoszlávia lenne az öt Tisza völgyi ország első találkozójának vendéglátója Sava Filipovic mérnök, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnöke a magyarországi és a jugoszláv árvízvédelmi vezetők megbeszélése után a Magyar Szó különtudósítójának a következő nyilatkozatot adta: " A magyar árvízvédelmi vezetőkkel, elsősorban Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztossal közösen megtekintettük a Tisza árvédelmi vonalait Jugoszláviában és Magyarországon. Ismételten meggyőződhettünk, hogy a történelemben szinte egyedülálló áradat milyen rendkívül veszélyes volt, és csak most, miután a védekezés utolsó szakaszához értünk, tudjuk megközelítőleg felmérni a veszély nagyságát. Megállapíthattuk, hogy az az együttműködés és kapcsolat, amely több éves múltra tekint vissza, és amely most a közös tiszai árvízvédelemben megsokszorozódott, elsőrendű fontosságú volt a Tisza támadásainak kivédésében. Az együttműködés a jugoszláv és a magyar vízügyi szervek között olyan rendkívül eredményes volt, hogy példa lehet a Tisza mellékfolyóinak vízgyűjtő területén fekvő országok között kialakítandó vízgazdálkodási együttműködésre. A beszélgetések folyamán többször felvetődött az öt Tisza menti ország szorosabb együttműködésének szükségessége. A Tisza öt ország folyója, ezért a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Magyarország és Jugoszlávia közös érdeke szoros vízgazdálkodási együttműködés kialakítása. A Tisza vízkincsének hasznosítása és a pusztító árvizei elleni védekezés szükségessé teszi az ország összefogását, és amint az idei árvíz tapasztalataiból is látható, minden megvan ahhoz, hogy az öt ország képviselői kerekasztalhoz üljenek. Nagy megelégedéssel vennénk, ha a Tisza völgyi országok első találkozójának mi lehetnénk a vendéglátói — fejezte be nyilatkozatát Sava Filipovic. SZEGEDI Jenő Gyűjtés a kulai községben A községi képviselő-testület 20 000 dinárt szavazott meg az árvízkárosultak javára. Az Eterna bőrgyár ötezer dinárral járul hozzá a károsultak megsegítéséhez, ezenkívül munkásai még körülbelül 3000 új dinárt gyűjtöttek össze. A Kulatrans Közlekedési Vállalat 5000, aJosip Kramer bútorgyár 3000, a Djuro Strugar termelőszövetkezet 10 000 és a Radnik mezőgazdasági birtok 10 000 új dinárral, valamint négy iskola munkaközössége egynapi keresetével vállalt szolidaritást. A bútorgyár és a Kulatrans munkásai külön is gyűjtenek erre a célra. A Sloboda posztógyár dolgozói félnapi keresetüket szavazták meg. F. A. Az újvidéki kiállítás segélye a károsultaknak Az újvidéki kiállítás kollektívája 20 000 dinár segélyt szavazott meg a Tisza menti árvízkárosultaknak. A dolgozók elhatározták, hogy a vállalati segélyen kívül egynapi keresetüket is felajánlják a károsultaknak. M.