Magyar Szó, 1970. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1970-07-01 / 178. szám

4. oldal Hanyagok és bűnbakok A minap a gazdasági bűnözés vállala­tokon belüli formáiról írtunk, és arról, hogy a munkaszervezetek nem veszik elég komolyan az ellene való védekezést. Még inkább vonatkozik ez az úgyneve­zett gazdasági kihágásokra. Például nem tüntetik fel a forgalomba hozott áru összetételét; az áru összetétele más, mint ami fel van tüntetve; olyan élelmiszert árulnak, amelyiknek a szavatossági határ­ideje rég lejárt; új munkacsarnokot nyitnak, anélkül, hogy a felügyelőséggel megvizsgáltatták volna, kielégíti-e az egészségügyi és munkafeltételeket, és más efféle „ártatlan" mulasztásokat követnek el. Jellemző, hogy némely vállalat szinte állandó ügyfele a felügyelőségnek, ismé­telten ugyanazért a kihágásért marasz­talják el, ami azt mutatja, hogy semmit sem tesznek az elkövetett mulasztás ki­küszöböléséért, mert társadalmilag nyil­ván nem tartják veszélyesnek. Hogy mi­vel védekeznek? Van, aki azt állítja, hogy a gyár avult technológiája miatt történt a kihágás, új gépeket kellene venni ah­hoz, hogy például a kenyér vagy a kon­zerv minden darabja csakugyan annyit nyomjon és olyan anyagból készüljön, amilyen fel van tüntetve, s a gyárnak nincs pénze az új gépekre. Igaz-e vagy sem, esete válogatja. Tény, hogy a válla­latok újabban elég sokat adnak a tech­nológia fellendítésére és a cikkek for­galmazásának egészségügyi javítására. A tejgyárak kivonták a forgalomból a ne­hezen mosható üvegeket, a kenyérgyárak egy-két éven belül áttérnek a pékáru darabonkénti celofánba csomagolására. De mit szóljunk, ha egy kihágást el­követő vállalat képviselője nyíltan azt mondja a tárgyaláson, hogy „ez az egész cécó a felügyelőség bürokratikus beavat­kozása a vállalat belső ügyeibe”, holott láthatjuk, hogy a felügyelőség voltakép­pen a fogyasztókat védi. Vajon csakugyan ártatlan dolog például olyan élelmiszert forgalomba hozni, amelynek szavatossági határideje lejárt? „Senki sem halt meg még tőlük”, mondja szemrebbenés nélkül a kihágó: szerinte nyilván meg kellene várni egy-két halálesetet Ez a helyes megoldás: a határidőhöz közeledő áru­cikkeken leszállított áron gyorsan­ túl kell adni, a különbözetet pedig más árucikkre rá kell kalkulálni. Ehelyett némely válla­latok inkább a kihágásért járó pénzbír­ságot kalkulálják be az ügyvitelbe, holott ez az összeg nemegyszer fedezhetné az árleszállítási különbözetet. Emellett különös gyakorlat tapasztal­ható némely vállalatban. Tudott dolog, hogy feljelentés esetén a vállalatnak meg kell neveznie a kihágásért felelős sze­mélyt. Furcsa, hogy például Újvidéken az elmúlt évben egyetlen vezérigazgató sem felelt kihágásért (többnyire a munkave­zetők lakóinak), holott nyilvánvaló: ha egy vállalatban többször ismétlődik ugyanaz a kihágás, nyilván az élen járó vezető hibáztatható, mert nem küszöböl­te ki az ezt előidéző okokat. Sőt ilyen eset is van: az egyik vállalatból, bármi­lyen kihágás történjék is, mindig ugyan­az a személy jelentkezik. Úgy látszik, ki­zárólag ezért alkalmazták: ő az ügyeletes bűnbak. Érett hát a helyzet, hogy a gazdasági kihágások ügyében hatékonyabb intéz­kedések szülessenek. Nem is fognak késni: az év folyamán változások várhatók. De maguk a munkaszervezetek tehetnének legtöbbet kiküszöbölésük érdekében: meg kell szervezniük önigazgatási alapon a hatékony „belső” ellenőrzést. M. N. A Tisza idei és régebbi vízállásáról Több mint másfél hónappal ezelőtt jelentették elő­ször a szakértők, hogy a Tiszán hatalmas árhullám kö­zeleg, s ezt a hírt lapunk elsőként közölte. Azokban a napokban nálunk még olyan alacsony volt a vízállás, hogy sokan hitetlenkedve olvasták a tudósítást, hiszen semmi jele sem volt annak, hogy komoly veszély fe­nyeget bennünket. A Szakértők jóslata sajnos, helyesnek bizonyult: a Tiszán — kivéve a torkolatvidéket — új maximális vízállásokat mértünk az idén. Alább táblá­zatosan közöljük, mennyi volt a régebbi maximum, mi­kor mérték, mennyi volt az idei, és hány napig tartott a rendkívüli készültség és a védekezés. A rendkívüli készültség tehát több mint egy hónapig tartott, a védekezés pedig három hónapig. A DTD al­kalmazottai számára a védelem majd' csak valamikor július közepe táján szűnik meg. Akkor tudjuk meg azt­­ is, hogy a Tisza elleni küzdelem mennyibe került a tartománynak. M. I Maximum S T3 J. i 3 Д .~( '—I T3S r­ ‚D '"3 ‘‚­ V) C 1H :P N · 'О or: -1 — X S3 £2 ‚ -S 3 И ‚*s v 1-1 ^tartama napokban Szeged ^23 1932 960 — — Törökkanizsa 888 1932 912 34 86 Zenta 886 1932 908 34 86 Pádé 812 1932 844 34 86 Törökbecse 756 1940 785 34 81 Titel 792 1965 757 34 86 (69) Veszteglő, várakozó jár­műnek minősül az a jármű, amelynek egyik része­ az út­testen, másik része a járdán, vagy az út melletti padkán, földön van. A három- vagy négykere­kű járműveket nem szabad kettős sorban parkolni az út­testen. Megállásnál vagy parkolás­nál gondolni kell arra, hogy később ne legyen nehézsé­günk, ha ismét be akarunk kapcsolódni a forgalomba, és ne zavarjuk ebben más járműveket sem. Példák: 1. 71. ábránkon szabályos megállást, várakozást, par­­kolást látunk. A járművek közötti távolság akkora, hogy kisebb manőverre van szükség ahhoz, hogy rá­hajtsanak az útra, bekap­csolódjanak a forgalomba. Ehhez kétségtelenül bizonyos ügyességre van szükség; megtörténhet, hogy a jármű­vezető kénytelen lesz négy­­szer-ötször, sőt többször is előre-hátra hajtani, hogy ki­léphessen a sorból. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. július 1. Mindinkább megszilárdul a tar­tományi autonómia A törvényhozási és pénzügyi önállósulás kérdésével foglalkoztak­­a tartományi képviselő­házban Kedden délelőtt Kovács László elnökletével ülést tar­tott a tartományi képviselő­ház állandó bizottsága, amely az alkotmánytörvény végrehajtását kíséri figye­lemmel. Az ülésre meghív­ták az újvidéki jogi kar dé­kánját és több tanárát, va­lamint a szakszolgálat em­bereit, akik alkotmányjogi és törvényhozási kérdésekkel foglalkoznak. Napirenden az új alkot­mányos helyzet eddigi meg­valósulása volt, amelyre vo­natkozólag egy négytagú munkacsoport tüzetes elem­zést terjesztett elő. A szerzők nevében Svetislav Radova­­novic ismertette a módszert, amelyet alkalmaztak, és kö­zelebbi felvilágosítást nyúj­tott az elvégzett munkáról. Kiemelte, hogy az autonó­mia kiteljesedésével kapcso­latos kérdések közül csupán kettővel foglalkoztak beha­tóbban, a tartományi tör­vényhozással és a tartomány­nak, mint politikai területi közösségnek azzal a jogával, hogy maga állapítsa meg anyagi szükségleteit és a pénzforrásokat, melyekből, ezeket a szükségleteket fe­dezik. Az elemzés rámutat bizo­nyos „elméleti” akadékosko­dásra is, amely Vajdaságon kívüli körökben itt-ott felüti a fejét. — A tartományi autonó­mia megvalósulásának föl­mérésekor számba vettük a nehézségeket, a minduntalan felmerülő problémákat — mondotta Radovanovic­s, mindamellett megállapítot­ták, hogy az új alkotmányos rendelkezések végrehajtása jelentős előrehaladást mu­tat. Dr. Milivoj Kovačević rá­mutatott a köztársasági és szövetségi törvények jelen­tős szerepére a tartományi viszonyok rendezésében, s emiatt szükségesnek tartot­ta, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek tartományunk­ban is a felsőbb törvényho­zásnak. Branko Švižar szerint nem kell felülni az elméleti ki­hívásoknak. — Nézetem szerint a téma le van zárva! Azáltal, hogy a Szövetségi Alkotmányban, mint az ország legfőbb ok­mányában, elismerést és megerősítést nyert a szocia­lista tartományok státusa, ma már jóhiszeműen nem lehet kétségbe vonni ezt a vívmányt. Ha ezt valaki mégis megteszi,­ nem kell nagy figyelmet szentelni ne­ki — mondotta Smžar. Más véleményen voltak Milivoje Vujadinovic, dr. Ni­kola Vorgić és még néhá­­nyan: hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy a jog­tudomány emberei Vajdaság­ban minél alaposabban fel­készüljenek a jogelméleti vi­tákra, és tudományos érvek segítségével számoljanak le a visszafelé húzó nézetekkel. Ivan Vukovic is osztotta azoknak a nézetét, akik fon­tosnak tartják a tudományos kutatómunkára épülő elmé­leti vitát. Kovács László javaslatára kinevezték a munkacsopor­tokat, amelyek külön-külön foglalkoznak az ide lapó leg­fontosabb alkotmányjogi és gyakorlati kérdésekkel. Dr. Sz. A. Nem lehetek ott a húzáson A minap felkereste szer­kesztőségünkben tavaszi tárgysors játékunk vezetőjét Durnovics Magdolna topolyai olvasónk, akinek szelvényét az elmúlt heti húzás nyerte­sei­ közé sorolhattuk. Nem mindennapi dologról értesí­tett bennünket: — Nagy bánatomra be kell jelentenem, hogy a hú­záson nem lehetek jelen, nem én leszek az a boldog olvasó, aki kisorsolja a já­ték főnyereményét, az autót. Június 30-án ugyanis nya­ralásra indulok, s mivel a költségeket előre befizettem, nem tudom már sem le­mondani, sem elhalasztani. Ilyen még nem fordult elő a játék folyamán, ezért majdnem gondba estünk, honnan szerzünk majd egy másik olvasót, aki elvégez­heti a húzást. Az ajánlattal maga Durkovics Magdolna állt elő. — A nővérem szívesen el­vállalja a húzást, mivel ő itt lesz szombaton. A nyereménybizottság ma­gáévá tette az ajánlatot. Kérjük tehát Durkovics Ro­záliát, jöjjön szombaton reg­gel fél kilencre a szerkesz­tőségbe, és ejtse meg a hú­zást. Az aranyórát termé­szetesen neki adjuk át, hogy kié lesz, azt döntsék el ők ketten. M-n Nyári tárgysorsjátékunk nem végleges nyereménylistája rülbelül 150 000 dinár értékű lesz. A nem végleges nyere­ménylistát alább közöljük: 1. Négy Zanussi—Koncár mosógép 2. Két Zanussi—Koncár mosogatógép 3. Négy Iskra—RIZ tévé 4. Két hűtőszekrény 5. Egy teljes szalonbútor 6. Tíz tranzisztoros magnetofon 7. Tíz magnetofon 8. Két kétszemélyes nyaralás a Solaris szállodák egyikében 9. Négy villanytűzhely 10. Tíz lemezjátszó 11. Tíz­ villany vasaló 12. Tíz kávédaráló 13. Tíz Yogi-matrac 14. öt női ruhának való szövet 15. öt férfiöltönynek való szövet 16. ötven csomag kristálycukor 17. Négy mixer 18. öt falióra 19. Húsz élelmiszercsomag 20. Harminc piperecsomag 21. Huszonnégy csomag különféle árucikk 22. Két kétszemélyes utazás külföldre . Egy Austin személygépkocsi Hétfőn, július 6-án kez­dődik nagy nyári tárgysorj­­átékunk. Mint már jelen­ettük, a nyereményalap kő- Le a kalapot a kotróhajó előtt! Dégen Imre magyar árvé­delmi kormánybiztos vasár­napi jugoszláviai látogatása során megszemlélte az ár­védelmi munkákon dolgozó kotróhajókat is. Elragadta­tással beszélt munkájukról. — Le a kalapot a kotró­hajó előtt! — fejezte ki rö­viden véleményét, s közben a valóságban is megemelte kalapját a kotró felé. Mivel Magyarországon mindeddig nem alkalmaztak kotróhajókat az árvédelmi munkálatokban, a hagyomá­nyos együttműködés szelle­mében Sava Filipovic fel­ajánlotta, hogy egyik hajónk díjtalanul megépít Magyar­­országon egy rövid töltés­­szakaszt, hogy északi szom­szédaink is meggyőződjenek e gépek munkájának kiváló­ságáról. A hajó a napokban meg is érkezik Szeged köze­lébe. Egy 500 méteres szaka­szon épít gátat.­ ­. örülnénk, ha Jugoszlávia lenne az öt Tisza völgyi ország első találkozójának vendéglátója Sava Filipovic mérnök, a Tartományi Végrehajtó Ta­nács alelnöke a magyarorszá­gi és a jugoszláv árvízvédel­mi vezetők megbeszélése után a Magyar Szó különtudósí­­tójának a következő nyilat­kozatot adta: " A magyar árvízvédelmi vezetőkkel, elsősorban Dégen Imre árvízvédelmi kormány­­biztossal közösen meg­tekintettük a Tisza árvédel­mi vonalait Jugoszláviában és Magyarországon. Ismétel­ten meggyőződhettünk, hogy a történelemben szinte egye­dülálló áradat milyen rend­kívül veszélyes volt, és csak most, miután a védekezés utolsó szakaszához értünk, tudjuk megközelítőleg fel­mérni a veszély nagyságát. Megállapíthattuk, hogy az az együttműködés és kapcsolat, amely több éves múltra te­kint vissza, és amely most a közös tiszai árvízvédelemben megsokszorozódott, elsőrendű fontosságú volt a Tisza tá­madásainak kivédésében. Az együttműködés a jugoszláv és a magyar vízügyi szervek között olyan rendkívül ered­ményes volt, hogy példa le­het a Tisza mellékfolyóinak vízgyűjtő területén fekvő or­szágok között kialakítandó vízgazdálkodási együttműkö­désre. A beszélgetések folyamán többször felvetődött az öt Ti­sza menti ország szorosabb együttműködésének szüksé­gessége.­­ A Tisza öt ország folyó­ja, ezért a Szovjetunió, Cseh­szlovákia, Románia, Magyar­­ország és Jugoszlávia közös érdeke szoros vízgazdálkodá­si együttműködés kialakítá­sa. A Tisza vízkincsének hasz­nosítása és a pusztító árvizei elleni védekezés szükségessé teszi az ország összefogását, és amint az idei árvíz ta­pasztalataiból is látható, min­den megvan ahhoz, hogy az öt ország képviselői kerek­asztalhoz üljenek. Nagy meg­elégedéssel vennénk, ha a Ti­sza völgyi országok első ta­lálkozójának mi lehetnénk a vendéglátói — fejezte be nyi­latkozatát Sava Filipovic. SZEGEDI Jenő Gyűjtés a kulai községben A községi képviselő-testü­let 20 000 dinárt szavazott meg az­­ árvízkárosultak ja­vára. Az Eterna bőrgyár ötezer dinárral járul hozzá a károsultak megsegítésé­hez, ezenkívül munkásai még körülbelül 3000 új di­nárt gyűjtöttek össze. A Ku­­latrans Közlekedési Vállalat 5000, a­­Josip Kramer bútor­gyár 3000, a Djuro Strugar termelőszövetkezet 10 000 és a Radnik mezőgazdasági bir­tok 10 000 új dinárral, va­lamint négy iskola munka­­közössége egynapi kerese­tével vállalt szolidaritást. A bútorgyár és a Kulatrans munkásai külön is gyűjte­nek erre a célra. A Sloboda posztógyár dolgozói félnapi keresetüket szavazták meg. F. A. Az újvidéki kiállítás segélye a károsultaknak Az újvidéki kiállítás kol­lektívája 20 000 dinár segélyt szavazott meg a Tisza menti árvízkárosultaknak. A dol­gozók elhatározták, hogy a vállalati segélyen kívül egy­napi keresetüket is felajánl­ják a károsultaknak. M.

Next