Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-01 / 240. szám
2. oldal Megszállták Indonézia hollandiai nagykövetének rezidenciáját Egy rendőrt megöltek , egy másikat magukkal hurcoltak Hágából jelenti az AFP. Hollandiában élő indonézek egy csoportja hétfőn reggel megszállta Indonézia hágai nagykövetének rezidenciáját Egy rendőrt megöltek, egy másikat túszként magukkal hurcoltak az épületbe. A támadás valószínűleg kapcsolatban van Suharto indonéz elnök hollandiai látogatásával. Az elnöknek hétfőn kellett elindulnia Djakartából. A holland rendőrség körülzárta az épületet. Mauriac állapota rosszabbodik Párizsból jelenti a Reuter. Hétfőre virradóra tovább rosszabbodott Francois Mauriac Nobel-díjas francia író egészségi állapota. Mauriac már tavaly ősz óta betegeskedik, mióta egy balesetben eltörte a kulcscsontját. Egy héttel ezelőtt kórházba szállították. Santiago de Chile Chile új elnököt választ Három jelölt küzd a választók szavazataiért . A jelenlegi rendszer, a baloldal és a jobboldal között választhatnak a chileiek Santiago de Chiléből jelenti a Tanjug. Mintegy három és fél millió chilei lakos szeptember 4-én dönt arról, ki fogja igazgatni az országot a következő hét év folyamán. Egyelőre azonban még mindig bizonytalan, hogy ki lesz az új államfő. Három lehetőség van. Ha a chileiek Radomiro Tomichra szavaznak, folytatódik a kereszténydemokraták uralma. Ha a szocialista Salvador Allende győz, az ország történelmében először jutnak hatalomra a baloldali erők. Ha pedig Jorge Alessandri kerül ki győztesként az elnökválasztásokból, Chilében visszatér a jobboldal uralma. Ez a három elnökjelölt áll ki szeptember 4-én a választásokra. Esélyeik úgyszólván egyenlőek, s könnyen megtörténhet, hogy egyikük sem szerzi meg az abszolút többséget. Ebben az esetben a nemzeti kongresszus 150 képviselője és 50 szenátora választ a legtöbb szavazattal bíró két jelölt között. Az elnökválasztás ügyében, ha egyáltalán szükség lesz rá, október 24-én ül össze a kongresszus. Radomiro Tomich most lett először elnökjelölt. Ügyvéd, tanár és újságíró egyszemélyben, 58. életévében van, s azt ígéri, hogy folytatja a kereszténydemokraták politikáját, amely Eduardo Frey 1963-ban kivívott választási diadalával indult. Követni akarja Frey politikáját, s meggyorsítani a társadalmi reformok folyamát. A 62 éves Salvador Allende negyedszer próbálkozik az elnökválasztásokon. Mindahányszor közel volt céljához, de egyszer sem tudta elérni. Most a Nemzeti Egység nevű mozgalom támogatja, amelyben szorosan együttműködik a szocialisták, a kommunisták, a radikálisok és még négy kisebb baloldali párt. Allende gyökeres társadalmi, politikai és gazdasági reformot ígér, többek között a bányák, a bankok és a közlekedés államosítását. Választtási tevékenységében az utóbbi időben meghátráltegy kicsit: most már nem I ígéri „marxista állam” lét-rehozását. Kijelentette, hogy az országot nem lehet egyik I napról a másikra a kapitai lizmus útjáról a szocializmuséra állítani. A 74 éves Jorge Alessandri másodszor indul az elnökválasztásokon. Első próbálkozása is sikeres volt: 1957-től 1964-ig volt Chile elnöke. Politikailag függetlennek tartják, de támogatja a Nemzeti Párt, a jobboldali erők szövetsége. „Rend és törvényesség” — ez Alessandri jelszava. A kereszténydemokratákat azzal vádolja, hogy zűrzavarba viszik az országot, s talán diktatúrába is. Korábban a kommunizmus esküdt ellenségének mondta magát. MAGYAR SZÓ fiz ázsiai kolera Európában (5) A dinnye koleraokozó hatása természetesen nem a dinnyében rejlik, hanem abban,hogy szennyes vizesgödrökben hűtik, utána felszeletelve árusítják (olcsón!). A dinnyegerezdeket piszkos kézzel érintik és kolerabacilussal fertőzik, amelyet másrészt a piaci jegyek is terjesztenek. A kolera szó eredetében még nem állapodtak meg véglegesen a nyelvészek. Feltehetően a görög „kolasz” (többes szám: koladész), a „bél” szóból ered. Más vélemény szerint a „kolei”, az „epe” szóban keresendő a név őse. Görög orvosok Rómában Rómába valószínűleg Indiából, még a császárság korában hurcolták be a kolerát. Az idősebb Pliniusnál, a nagy történetírónál találjuk a feljegyzést, hogy Róma százmillió sestertiusért, azaz ezüstpénzért hozatott fűszert, gyöngyöt, ékszert és selymet Indiából és Kínából. A kolerát feltehetően az ókori kalmárok hozták magukkal. Az időszámításunk utáni második évszázadban Aretaiosz görög orvos — Galvnus, a szintén görög származású római orvos kortársa — rendkívül szabatosan állapította meg és jegyezte fel a kolera tüneteit: „Görcsök jelentkeznek, a kar és a lábizmok összehúzódnak, a beteg ujjai begörbülnek, elsötétül a szeme előtt, csuklik, a körmök szürkéskékre festődnek, a végtagok jéghideggé válnak, és az egész test megdermed. Az utolsó állapotban halálverejték üt ki az arcán, és fekete epe ömlik fenn is, lenn is. A görcsök vizeletrekedést okoznak, de a húgyhólyagban sem gyülemlik folyadék, mert minden nedvesség, a belek útján távozik. A hang elvész, az érvelés alig érezhető, mint az ájultaknál.” A középkorban nem történik említés Európában a koleráról, mert akkoriban minden járványt közös elnevezéssel pestisnek mondtak. Indiában viszont egy IX. századból eredő szanszkrit írás „nja” néven ír egy pusztító járványról, amely a folyók irányát követi, és súlyos hasmenésben szenvedőket ragad el. Az iszlám a X. és a XI. század kezdetén terjedt el India északi vidékein. Egy akkori uralkodó, Mahmud (997—1030), a Ghasnavida uralkodóház leszármazottja, már mohamedán vallású volt. Birodalmát kiterjesztette Delhire és a Pandzsáb vidékére. A korabeli Ibn Szína (latinos nevén Avicenna) arab—perzsa orvos már akkoriban felismerte a talaj és az ivóvíz szerepét és hatását a járványok terjedésében, és pontos leírását adta a betegségnek. A kórt „haiza” néven említi, amely elnevezés néhány hindu nyelvjárásban ma is él és kolerát jelent. Alighanem ebből az indiai szóból keletkezett a kolera török neve is: haida. Delhi mohamedán lakosságát 1325-ben egy rendkívül súlyos kolerajárvány tizedelte meg, mégpedig az ünnepi böjtidő után, amikor a vallási szokások szerint édességekkel adományozzák meg egymást az igazhivők. A múlt században Törökországban több kolerajárványt jegyeztek fel, amelyek a ramadani böjt után, az úgynevezett seker baj ram, a cukorünnep után pusztított. A kolera tűzfészke Az első európaiak, akik Indiába érkeztek, feljegyezték, hogy a kolera istennőjének szentelt templomokat láttak. A bennszülöttek az istennő haragjának tulajdonították a járványt, és imával, áldozatok bemutatásával igyekeztek kiengesztelni. Portugál, francia és angol útleírások már a XVI. században, de később is kétséget kizáróan több kolerajárványról számolnak be, amelyek India vidékein pusztítottak, nevezetesen Goában (1543), Pondicherryben (1768), Kalkuttában (1781) és Hardwar búcsúhelyen (1783), ahol néhány nap leforgása alatt húszezren haltak meg kolerában. Mivel magyarázható, hogy Indiában nem szűnt meg a kolera, hogy évről évre fellángol és hogy Bengáliában megmaradt a tűzfészke? A sűrűn lakott vidék, a Gangesz mocsaras deltája, a nép nyomora és az éhínség a legjobb táptalaja a kolerának. Ehhez, nem kis mértékben hozzájárulnak a brahman vallás hiedelmei és szertartásai. (Folytatjuk) STEINITZ Tibor MÁSOPJIK ADOLF ÉS KORA (in) A legutóbbi évek törekvése, hogy a fehéreket és a színes bőrűeket lakóhely szerint is minél jobban elkülönítsék egymástól. Úgynevezett bantusztánokat létesítenek, s ezeknek „önkormányzatot” adnak. Ez utóbbi persze csak látszat, miként a bantusztán elnevezés is csak porhintés az ENSZ szemébe. Valójában e rezervátumokban és gettókban is a pretoriai kormány gyakorolja a hatalmat. Jó ürügy azonban például arra, hogy mindenütt másutt — tehát a fehérlakta területeken — a színesbőrűeket megfosszák választójoguktól, mert más „illetőségűek”, ott csak munkavállalásuk miatt, külön engedéllyel tartózkodhatnak. Egyfelől kényszertelepüléseket hoznak össze, másfelől erőszakkal elválasztanak egymástól családokat. A dél-afrikai bennszülött mindenhova, még a szomszéd kerületbe is csak külön útlevéllel, engedélylyel mehet. Engedély nélkül 72 órán túl nem tartózkodhat olyan helyen, ahol nem született és ahol nincs állandó tartózkodási engedélye. A feleség is csak 72 órára látogathatja meg például a tőle távol dolgozó férjét. S ha az utcán (vagy akár lakásukba betörve) a rendőrség ellenőrzi ottlétét, nem a rendőrségnek kell bebizonyítania, hogy — esetleg — a 72 órát túllépve tartózkodik már a férjénél, hanem ő köteles bebizonyítani, hogy még a megengedett időn belül van! Egyébként ezzel a 72 órával esetleg állandó tartózkodási helyén is elveszíti illetőségét és kiszolgáltatottsága még tökéletesebbé válik. Apartheid — az iskolától a temetőig Ha ugyan ezt még egyáltalán lehet fokozni. Hiszen a színes bőrű dél-afrikai így is teljességgel kiszolgáltatott. Sem lakhelyét, sem munkahelyét nem választhatja meg szabadon. A bantusztánokban is a földnek csupán 13,7 százaléka az övék, a többi a fehéreké. Azon a 13,7 százaléknyi területen pedig akkora a túlzsúfoltság, hogy igazi egzisztenciát alapítani a néger számára képtelenség. Hiszen ezért is vándorolnak el tömegesen a bantusztánokból munkát keresve olyan „fehér” területeken, ahol a létfenntartásukhoz szükséges pénzt megkeresik ugyan, de még annyi joguk sincs, mint saját rezervátumaikban. Az apartheid egyebek közt azt jelenti, hogy a színes bőrű nem léphet be ugyanabba a vendéglőbe, nem ülhet le ugyanannak a parknak a padjára, nem utazhat ugyanazon az autóbuszon vagy villamoson, nem végezheti el szükségét ugyanabban a W. C.-ben, nem mehet ugyanabba a színházba, moziba, hangversenyterembe, nem ülhet be ugyanabba a könyvtárba, ahol és ahová a fehér ember. A postahivatalokba, a pályaudvarokra, a bankokba sem léphet be ugyanazon az ajtón, ahol a fehérek. Ha a városban, fehéreknél szolgál, nem tarthatja magánál férjét, illetve feleségét vagy gyermekét. Lift és vonat, iskola és templom, de még a temető is mind elkülönített. És az is „természetes”, hogy ugyanazért a munkáért a fehér négyszer-ötször magasabb fizetést kap, mint a színes bőrű, bár azonos munkakör esete ritkán fordul elő. (A tárgyilagosság kedvéért le kell szögeznünk, hogy a dél-afrikai színes bőrűek életszínvonala magasabb, mint amit a legtöbb, független afrikai állam színes bőrű lakossága átlagosan élvez. A Dél-afrikai Köztársaság ugyanis roppant gazdag ország. Ám a mindennapos megaláztatás, a csaknem teljes jogfosztottság állapota olyan szörnyűség, amelyért az sem nyújt kárpótlást, hogy aki dolgozik, annak nem kell éheznie.) (Folytatjuk) IDŐGÉP A II. világháború első napja Hitler lerohanja Lengyelországot Ezen a napon — 1939. szeptember 1-én — kezdődött minden idők legnagyobb háborúja: a II. világháború. A II. világháborúnak is megvolt a maga Szarajevója, a danzigi korridor. Ehhez a fogalomhoz a következő általános adatok fűződnek: az I. világháború után Lengyelországnak a versailles-i békekötés egy földsávot juttatott, amely biztosította számára a kijáratot a Balti-tengerre. Ez a földsáv elválasztotta Kelet- Poroszországot Németország többi részétől. A náci kormány Danzig és a lengyel korridor átadását követelte, miután azonban nem kapta meg elég gyorsan. 1939. szeptember 1-én hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, ami magával vonta Franciaország és Anglia hadüzenetét, a II. világháború kitörését. A II. világháború kirobbanását voltaképpen a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséből következő és az I. világháború után a kapitalizmus általános válsága miatt egyre fokozódó súlyos imperialista ellentétek kiéleződése előzte meg. A világimperializmus legagreszszívabb, legreakciósabb csoportja, a fasiszta hatalmas tömbje, élén a hitleri Németországgal, robbantotta ki a háborút a világ újrafelosztásáért, idegen területek meghódításáért, a világ népeinek leigázásáért. Mint ismeretes, a II. világháború kirobbantása Hitler nevéhez fűződik. Hitler mozgalma azonban nem kapott volna olyan erőteljes lendületet, ha a német monopoltőke és a hadsereg vezető rétege nem lát benne megfelelő eszközt céljai elérésére. Az 1929-ben kitört gazdasági válság után a német monopoltőke exponensei úgy találták, hogy Hitler és SA-különítményei nagyon megfelelnek a válság nyomán erősödő forradalmi tömegmozgalom letörésére, ezért hatalmas arányú anyagi támogatásban részesítették. Ezek a körök tették lehetővé azt is, hogy Hitler uralomra jusson». 1933. január 30-án a Német Birodalom kancellárja lett. De Führer is, a német náci párt, a harmadik birodalom, a német nép Führerje. Ez a führeri pozíció Hitler eszmerendszerének egyik sarkalatos pontja. Azt vallotta ugyanis, hogy a népet, a tömeget, amely szerinte önmagában képtelen nagy feladatok végrehajtására, rá kell bízni egy mindenható vezérre, akit vakon kell követni. A szóban forgó nagy feladatok pedig a hitleri eszmerendszerben a következőképpen festettek: minden nép boldogulása és jóléte életterének nagyságától függött. A német nép az egész világ fölötti uralomra hivatott, amelyre faji felsőbbrendűsége predesztinálja. Ahhoz, hogy a német nép teljesítse e célkitűzést, meg kell , óvnia fajtisztaságát, mindenekelőtt a zsidóktól, akiket a német nép legnagyobb ellenségének jelölt meg ... Elvéhez ragaszkodva, a belpolitikában kíméletlen terrort vezetett be, külpolitikáját pedig féktelen agresszivitás jellemezte, ami egyébként szervesen beilleszkedett a világuralmi terveket szövő egész német háborús politika rendszerébe. Céljai megvalósítása érdekében először bekebelezte Ausztriát, egy év múlva felszámolta Csehszlovákiát ... A következő áldozat már ki volt szemelve: Lengyelország. Tekintettel azonban arra, hogy Anglia és Franciaország szavatolta Lengyelország határait, Hitler váratlan fogáshoz folyamodott. Megnemtámadási szerződést kínált fel a Szovjetuniónak, hogy ezzel egy esetleges háborúban mentesítse magát a második front megnyitásának veszélyétől. És valóban: 1939. augusztus 23-án Molotov és Ribbentrop német—szovjet megnemtámadási szerződést írtak alá, egy hét múlva pedig Hitler betört Lengyelországba ... Sz. Kedd, 1970. szept. 1.