Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)
1970-10-02 / 271. szám
2. olfe) MAGYAR SZÓ Százezrek felvonulása a Mennyei béke kapuja terén A Kínai NK megünnepelte megalakulásának 21. évfordulóját Lin Piao felhívása a forradalmi tömegekhez , Pekingből jelenti a Tanjug. A Mennyei béke kapuja nevű pekingi téren csütörtökön nagyszabású felvonulással ünnepelték a Kínai Népköztársaság megalakulásának 21. évfordulóját. A több százezernyi részvevő heteken át készülődött a felvonulásra. A parádét Mao Cetung elnök és sok más magas rangú kínai funkcionárius is végignézte. Az ünnepségen szimbolikusan bemutatták a Kínai Népköztársaság eredményeit és soron következő terveit Lin Piao,iao Cetung helyettese, hangsúlyozta, hogy az ország folytatja a forradalom elmélyítését, mind politikai, mind ideológiai téren. A forradalmat az ország legértékesebb vívmányának mondta. Hasonló hangnemben ír a három legnagyobb pekingi lap is. Vezércikkükben kiemelik, hogy Mao Cetung gondolatainak tanulmányozása és alkalmazása az ország legnagyobb vívmánya a kulturális forradalom óta. Lin Piao felszólította a forradalmi tömegeket, hogy teljesítsék túl a terveket, s ezáltal vessék meg a negyedik ötéves terv alapjait. — El kell végeznünk minden feladatot, amelyet a IX. pártkongresszus elénk tűzött — mondta. Kína napról napra fejleszti kapcsolatait külfölddel, és sok barátja van világszerte. Az emberiséget még mindig fenyegeti az újabb világháború veszélye, ezért Lin Piao felszólította a kínai népet, hogy fokozza éberségét és készüljön fel a háború ellen, a haza védelmére. A Szovjetunió is elismeri Kína sikereit A Pravda csütörtökön közzétette a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének és a szovjet kormány üzenetét, amelyben a Kínai Népköztársaság év I fordulója alkalmából gratuláltak Mao Cetungnak és a kínai népnek. A szovjet lapok rámutat- nak arra, hogy a Szovjetunió hathatósan támogatta Kínát a nemzeti felszabadulásért vívott harcában, majd később a szocializmus építésében is. A Pravda elismeréssel szól a Kínai NK első évtizedében elért sikerekről, majd hangoztatja, hogy a második évtizedben a két ország kapcsolatai megromlottak. Ennek azonban nem a Szovjetunió az oka. A két ország viszálykodása az imperialisták malmára hajtja a vizet, s nagy károkat okoz az imperialistaellenes erőknek. A Kínai NK moszkvai nagykövetségének ügyvivője szerdán este díszfogadást rendezett az évforduló alkalmából. Több száz vendég volt hivatalos. A szovjet személyiségek közül megjelent Rogyionov, a külügyminiszter helyettese és Tolsztyikov, a Szovjetunió új pekingi nagykövete. Ceausescu fogadta az amerikai kongresszus küldöttségét Bukarestből jelenti a Tanjug. Nicolae Ceausescu, a román államtanáccs elnöke, fogadta az amerikai kongresszus küldöttségét. A két ország együttműködésének fejlesztéséről tárgyaltak. A küldöttség, amelyet John Sparkman szenátor vezet, tárgyalt a román külügyminiszterrel, a külkereskedelmi miniszterrel és a földművelésügyi miniszterrel is. Trudeau a Szovjetunióba látogat Torontóból jelenti a Tanjug. Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnök október végén a Szovjetunióba utazik. Valószínű, hogy aláírja a két ország tudományos és műszaki egyezményét. A tárgyalások a tavasszal kezdődtek. Péntek, 1970. okt. 2. Forrongó Latin-Amerika A perui munkásokat bevonják az irányításba A munkaügyi miniszter lemondása mögött a munkaviszonyok jelentős megváltoztatásának terve Jorge Chamote tábornok, a perui munkaügyi miniszter a napokban lemondott, s helyére Pedro Orozco fiatal tábornokot nevezték ki. Megfigyelők szerint a személycsere azt jelenti, hogy a közeljövőben számottevő változások várhatók a munkaügyi viszonyok területén. Az utóbbi időben mintegy 20 000 perui bányász sztrájkolt. A munkabeszüntetés túlhevítette a légkört, annál is inkább, mert a bányászat Peru egyik legfontosabb gazdasági ága. A kormány a közelmúltban megindította az ipari reformot, amelynek az a lényege, hogy a munkások is részt vesznek a vállalatok igazgatásában. A katonai kormány — úgy hírlik — nem áll a három amerikai bányavállalat oldalára, amelynek dolgozói az utóbbi időben sztrájkolnak. A bányatulajdonosok egyébként visszautasították a bányászok béremelési követelését. Még öt évig marad uralmon az argentin junta . Minden lehetőség megvan rá, hogy az argentínai katonai kormány még öt teljes évig az ország élén marad — jelentette ki szerdán este Levingston tábornok, Argentína elnöke. Levingston, aki júniusban megbuktatta Ongania tábornokot, úgy tervezi, hogy a következő választásokat öt év múlva írja ki. Argentínában legutóbb hat évvel ezelőtt voltak választások. A demokratikus és peronista beállítottságú áramlatok hívei nagy csalódással vették Levingston közlését. Az argentin szakszervezetek szövetsége, amelyben a peronisták vannak többségben, októberre és novemberre általános sztrájkot terveznek. A szakszervezetek már két hónappal ezelőtt követelték, hogy Levingston hozzon demokratikus gazdasági és szociális intézkedéseket. Lehetséges az élet a Marson Lehetséges, hogy a Marson van élet, persze számunkra eddig ismeretlen formában — állítja két amerikai tudós, akik a Mariner-típusú űrszondák adatainak rendszerezésén dolgoznak. Dr. Cyril Ponnamperuma és dr. Harold Klein igen fontosnak tartják, hogy a Marsnak sűrű légköre van, amely akár a földi szervezeteknek is megfelel. A Mars egyes vidékeit kékes színben játszó köd borítja, amely elnyeli az ibolyántúli sugarakat. Az ibolyántúli sugárzás, mint ismeretes, nem kedvez az élő szervezeteknek. A két amerikai tudós megemlíti, hogy a Marson a hőmérséklet mínusz 50 és plusz 35 fok között ingadozik, ami szintén nem zárja ki az élet lehetőségét. A vörös bolygó légkörében nincs oxigén és nitrogén, de sok élő szervezet nem a légkörből veszi fel a nitrogént, másoknak viszont nincs szükségük oxigénre. Háború a palesztinaiak ellen (2) Ezt legjobban a Kairóban megkötött egyezmény bizonyítja. A palesztinaiak számára az egyezmény nagy jelentőségű azért is, mert ez az első dokumentum, amely igen szabatosan határozza meg a Palesztinai forradalom megsegélyezését, a forradalom céljainak megvalósítását, s nem foglalkozik általánosított formában a palesztinaiak jogaival, mint az eddigi egyezmények. Maguk a jordániaiak is sajátos módon beismerték tévedéseiket. Daud, a katonai kormány elnöke lemondott és csatlakozott a palesztinaiakhoz, s a jordániai katonák egy része is a szabadságmozgalomhoz pártolt. A kairói egyezmény első kommentárjaiban az arab sajtó hangsúlyozta: „Semmilyen tárgyalás és semmilyen megoldás nem lehetséges többé a Palesztinai tény elismerése nélkül.” A mozgalom fejlődése A palesztinai felszabadító mozgalom létrejötte — 1965 január — óta két tűz között volt. Egyáltalán nem volt egyszerű és hathatós harci módszer a betörések a megszállt területekre, az összecsapások az izraeli egységekkel. Másrészt, a szomszédos arab országok nem maradtak közömbösek azon tény iránt, hogy területükön egy szervezett katonai-politikai mozgalom jön létre és fejlődik. Ezzel ellentétben álltak azok a meggyökeresedett felfogások is, miszerint egyedül az arab államok tudják megoldani a palesztinai problémát. A júniusi háború azonban megváltoztatta a helyzetet: Szíria fenntartás nélkül befogadta a kommandókat, Jordánia pedig kénytelen volt megtűrni őket, mert az ország lakosságának több mint a fele palesztinai. Libanonban a mozgalom úgyszintén pozíciókat harcolt ki magának, és azt a jogot is, hogy az ország területéről indítson támadásokat. A világ lassan-lassan a közel-keleti válság összetevőjeként kezdte elismerni a palesztinai tényezőt. Izrael is egyre világosabban látta, milyen célokért harcol a mozgalom. A világ nem ismeri a Rogers-féle terv részleteit. A terv első intézkedésként tűzszünetet javasol a Szuezi-csatorna mentén, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a válság megszüntetéséről. Sok szó esik azonban arról is, hogy a terv javasolja a nyílt problémák fokozatos, szakaszonkénti, de szélesebb körű megoldását. Az Afrique-Asia című folyóirat eléggé meggyőző anyagot közölt erről, amely szerint az egyik ilyen megoldási szakaszban hozzá kell kezdeni az új palesztinai állam megalakításához. Ez felölelné a Jordán folyó nyugati partját (amely most izraeli megszállás alatt van, korábban azonban, 1950-ben Palesztina része volt, amit később Jordánia magához csatolt) és Gáza övezeét (amely szintén izraeli megszállás alatt van, a júniusi háború előtt pedig az EAK keretében önkormányzattal bíró terület volt). Az új palesztinai állam területén majd másfél millió palesztinai élne, így tehát, a terv még ismeretlen készítőjének elgondolása szerint megoldódna a menekültek problémája is. Az arab országok elismernék Izrael új határait, az új palesztinai állam megalakítása pedig megoldaná a kulcsjellegű kérdést, tehát valószínűleg létrejönnének az annyira áhított tartósabb béke feltételei. A palesztinai forradalom félreérthetetlenül e kombinációk ellen nyilatkozott. A mozgalom ugyanis részleges, nem őszinte megoldásnak tekinti ezt, sőt újabb próbálkozásnak is, amelynek célja megkerülni a probléma tényleges megoldását. Ezzel szemben az ellenállási mozgalom egy egységes demokratikus palesztinai állam megalakítását követeli, amelyben egyenjogúak lennének mindazok, akik Palesztina területén élnek, azzal, hogy Palesztina határai azonosak lennének az izraeli állam megalakítása előtti határokkal. Jordánia számára, ha sor kerülne az említett terv megvalósítására, teljesen új helyzet állna elő: elveszítené a legtermékenyebb földeket és lakosságának nagyobb részét is, s ismét azzá válna, ami 1950 előtt is volt, vagyis egy kis sivatagi királysággá, amely teljesen függ „nagy barátaitól”. Következésképp tehát a dolgok nem nagyon változnának meg, ha a palesztinai mozgalmat felszámolnák. Mindenesetre a legutóbbi ammani események jelentős mértékben megváltoztatták a szembehelyezkedés arcvonalát. Korábban a szembehelyezkedés kizárólag arab—izraeli vonalon létezett, most viszont újabb átcsoportosulások történnek az arab világon belül. Mintha többé már nem létezhetnének semlegesek: az arab országoknak nyilatkozniuk kell a palesztinai mozgalom mellett vagy ellen. Korábban nem tudtak megegyezésre jutni egyes követelésekkel kapcsolatban, most azonban nem állhatnak a palesztinai forradalom oldalára és egyidejűleg nem követelhetik felszámolását. A palesztinai kérdés nemzetközi jellege A palesztinai probléma kezdettől fogva nemzetközi, s ez a jellege nem szűnt meg sohasem, és nem is szűnhet meg mindaddig, amíg tényleges és tartós megoldás nem születik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy bárkinek joga van beavatkozni. A legutóbbi ammani összetűzés egy pillanatban azzal fenyegetett, hogy igen gyorsan még veszélyesebb összecsapássá fajul. (Folytatjuk) Tito távirata Sekou Touréhoz Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot küldte Sekou Tourénak, a Guineai Köztársaság elnökének: „A Guineai Köztársaság függetlenségének évfordulója alkalmából Jugoszlávia népei és a magam nevében üdvözleteimet és jókívánságaimat küldöm excellenciádnak és a baráti guineai népnek. Az országnak felvirágzást, önnek személyes boldogulást kívánok.” Szihanuk követeli, hogy az ENSZ ne ismerje el Lón Nolt A kambodzsai nemzeti egység kormánya felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy ne adja át Kambodzsa helyét a Lón Nol kormány képviselőinek. Lón Nol csupán Phnom Penhben van hatalmon, tehát nem lehet egy ENSZ- tagállam kormányának tekinteni. A követelést Szihanuk herceg kormánya juttatta el az ENSZ-hez, a világszervezet 25. évfordulója alkalmából. Világnyelv lesz-e az eszperantó? Dr. Victor Sadler, az Universala Esperanto- Asocio igazgatója, nem tudja megmondani, világnyelv lesz-e valaha is az eszperantó. Megjegyezte azonban, hogy az eszperantó a második világháború óta oly mértékben terjed — jelenleg 70 országban 8 millió ember használja —, hogy ez derűlátóvá teszi. Biztatónak tekinti azt is, hogy az eszperantó tanulását a legtöbb szocialista országban támogatják. A Szovjetunióban az eszperantó mozgalom fejlődött, hogy 1969 óta a balti köztársaságokban szabadon választható tárgyként tanítják, egy moszkvai állami bizottság is propagandát fejt ki érdekében. Az eszperantó szótár 50 000 példányát egy éven belül eladták. Szépirodalmi és szakkönyvekből eddig 250 000 kötet jelent meg. Magyarországon, Bulgáriában és Lengyelországban ugyancsak erőteljesen támogatják az eszperantó mozgalmat. Általában viszont a hatóságok erőteljes ellenállásával találkozik: tilos bármiféle eszperantó nyelvű írásbeli közlemény. A Távol-Keleten is nagy az érdeklődés az eszperantó iránt. Amióta Mao Cetug meghirdette, hogy „tanulni kell az eszperantót, mert hasznos a forradalom számára”, a rádió hetente öt alkalommal sugároz eszperantó nyelven, és Mao művei eszperantóra fordítva hanglemezekre rögzítve kaphatók. A nemzetközi eszperantó szervezet igazgatója szerint feltételezhetően Kínában is sokan elsajátították az eszperantót, és sajnálatos, hogy eddig a kapcsolat felvételére irányuló szinte minden kísérlet kudarcot vallott. Egyes nyugati országokban, az eszperantó mozgalom ellenállásba ütközik. Az eszperantisták az angol nyelvet tekintik első számú ellenségüknek. Sadler határozottan síkra száll azért, hogy az angol helyett az eszperantó legyen a világnyelv. Ha ugyanis az angol lenne az általános érvényű világnyelv, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ebből gazdasági, lélektani és politikai előnyöket húzna. Másrészt az angol viszonylag könnyen elsajátítható nyelv, bár az eszperantó erősen túlszárnyalja ezen a téren: egyévi tanulás után az eszperantó folyékonyan beszélhető, a legegyszerűbb a nyelvtana és a mindennapi használatra elegendő 500 szó — röviden, az eszperantó a demokrácia latinja. Az eszperantó mozgalom a nyugati országokban magánalapokon folyik, és csak néhány országban kap jelentéktelen szubvenciót. Eddig háromezer szépművészeti mű, számtalan szakkönyv és 250 folyóirat jelent meg. Csupán az Osztrák Nemzeti Könyvtárban 11 000 eszperantó nyelvű kötet van.