Magyar Szó, 1970. december (27. évfolyam, 329-359. szám)
1970-12-01 / 329. szám
2. oldal VI. Pál pápa ázsiai körútja során Ausztráliába érkezett, előzőleg Manilába, a Füülöp- szigetek fővárosába is ellátogatott. Megtekintette a városnak azt a negyedét, ahol a közelmúltban nagy szélvihar pusztított. MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. december . Egy hetipiac, ahol minden kapható Marokkói levél a Magyar Szónak . Oujda, novemberi oujdai sónknak, mint bármelyik nagy arab város hetipiacának megtekintése érdekes, de csak az vállalkozzék rá, akinek sok a szabad ideje, és akit a nagy tömeg, éktelen zaj nem idegesít. A látogatást gyorsan befejezni lehetetlen — a nagy tömeg, a sok látnivaló szinte magával ragadja az embert, és bizony 4—5 órába kerül, mire szabadulhat. De tömött pénztárcát nem ajánlatos vinni, nehogy a nagy „hőségben” elpárologjon. Az itteni emberek nagyon eredeti módon őrzik pénzüket. Mintegy 30 cm hosszú és széles bőrtáskájukat (a zabulát), amely a vállra akasztott szíjon lóg, a hónuk alatt tartják. A szegények néha egész vagyonukat egy ilyen zabulában őrzik — vele kelnek és fekszenek. A soukra vezető utcák szinte előkészítik a látogatót a nagy zajra, közlekedési zűrzavarra, formák, színek tarkaságára. Fehérek, feketék, sárgák is akadnak, és a színek összes átmeneteit is megtalálja az ember. Az öltözékek formáit, szinte röviden leírni lehetetlen, látni kell. Ezekben az utcákban a kisiparosok egész sora — asztalos, kárpitos, gyapjúfestő, szövőmester — található. A híres keleti szőnyegek valóságos halmaza várja a vevőt különféle színben, nagyságban és minőségben — mérsékelt áron, a selyempaplanok pedig néha teljesen eltorlaszolják az utcát. Az áru kint hever az utcán, míg a mester bent, a műhelyben szorgoskodik, vagy éppen reggeli teáját iszsza. A jó hangulatot egy tranzisztoros rádió dobhártyát hasogató zaja igyekszik megadni. Az arab zenét magamfajta ember nehezen élvezheti — már csak azért is, mert nem érti, nem ismeri —, s a dal végét kivárni — ahhoz bizony jó idegzet kell. A souk-látogató fülében pedig ez zeng 4—5 órán át. A Medina bejárata előtti nagy tér a taxiállomásnak és a buszmegállónak ad elegendőnek nem mondható helyet A tér egyik oldalán a fedett zöldségpiac kupolái alatt rengeteg felhalmozott gyümölcs, főzelékféle látható, vele átellenben pedig hatalmas faszénlerakat várja a téli hidegeket. Télen a marokkói családok legnagyobb része csak faszénnel fűti a szobát Egy vasedényben gyújtanak tüzet, és akörül melegszenek. Az igazat megvallva, a januári napsütés sokkal nagyobb sikerrel melegíti őket, mint a faszén — hisz a nappali hőmérséklet télvíz idején is 17—20 fok körül mozog. A faszénlerakatot kis bódék szegélyezik, ezekben fűszeresek, vasasok, rőfösök várják a vevőket Itt mindent megtalál az ember, amire csak szüksége van, az ár pedig tapasztaltságától, ügyességétől függ. Nem messze van innen az ócskapiac, ahol vasárnaponként a megszokottnál nagyobb a sürgés-forgás. Már a bejáratnál 8—10 éves gyerekek rohanják meg a látogatót, és a megszokottnál olcsóbban kínálnak neki amerikai és angol cigarettákat, néhány kereskedő vállára akasztott férfiöltönyt vagy esőköpenyt próbál értékesíteni jutányos áron, míg mások japán, német vagy francia táskarádiót kínálgatnak féláron eredeti csomagolásban, és fennhangon győzik meg az érdeklődőt az áru kitűnő minőségéről. Ügyesebb kereskedők kis boltokban rádiót, tévékészüléket, magnót, lemezjátszót árusítanak és javítanak. A legjobb készülékek a legnagyobb hangerőre kapcsolva olyan éktelen zajt csapnak, hogy szót érteni lehetetlen. Talán a mutogatás a legcélszerűbb módja itt a közlésnek, ha ugyan van rá elég hely. Az emberek egymás hegyén-hátán tolongnak, és bizony jó időbe telik, míg a látogató kiverekszi magát a tömegből. Mély meggyőződésem, hogy az árucikkek eredete kétséges, de ellenőrizni ebben a tumultusban szinte lehetetlen. Az aranypénz például itt olcsóbb mint az ékszerészeknél. De még az effajta zugkereskedelemben is két ára van minden aranytárgynak: ha valaki nyugtával kínálja a portékát (tehát fel tudja mutatni eredetét), az drágábban adja, míg a nyugta nélküli ékszer 15—20 százalékkal olcsóbb, hisz eredete kétséges. A világon mindenütt becsülik és tisztelik az aranyat, de itt mintha még többet jelentene: itt imádják, minden módot és eszközt felhasználnak, hogy aranyhoz jussanak. Ritka az a ház, ahol nem tartogatnak egy kis aranyat az öreg napokra, s nőket arany ékszer nélkül szinte nem is lehet látni, bármilyen szegények is. Látni kell őket, amikor alkudnak, hogy milyen hódolattal viseltetnek e sárga fém iránt, hogyan simogatják, dédelgetik, próbálgatják, míg végre kifizetik, és szempillantás alatt elrejtik erszényükben, majd elsietnek, mintha attól félnének, hogy valaki meglátja, mit vásároltak. Az aranypiacon nagy a kínálat, az áru változatos. Egy kisebb arany medalion 8—10 ezer régi dináros áron, aszíg egy-egy széles aranyév néha 1 vagy 1,5 millió régi dináros áron kerül eladásra. Hogy mennyire törvényes ez az aranykereskedelem, azt nehéz kifürkészni, tény azonban, hogy az üzlet nagyban folyik. Leírni mindazt, amit egy arab hetipiacon, soukon lát az ember — nem könnyű. A tarka sokaságbólnem hiányoznak a jövendőmondók sem, és szép jövedelemre tesznek szert a gyógynövény-árusok is, amit még a gyógyszerészek is megirigyelhetnének. Dr. KASZÁS Antal A Lima—17 után kölcsönvett tudósításunk a bolygóközi automaták lehetőségeiről A Luna—16 talajmintát vett a Holdon, és visszatért a Földre. A Luna—17 eljutatta a Holdra az első holdjárót. Ezek a nagy sikerek jelentős mértékben kitolták a kísérletek térbeli határait. A Luna—18 rakétahajtóművei — amelyeknek teljesítménye képes lenne az űrszondát a Naphoz közelebb keringő bolygó, a Merkur körüli pályára juttatni — elvben arra is alkalmasak, hogy egy űrállomást kiröpítsenek a naprendszerből. A Holdon később leszálló Űrállomásnak a valóságban majdnem a harmadik kozmikus sebességre — másodpercenként 16,7 kilométeres száguldásig kell felgyorsulnia. Ez a sebesség több öszszetevő eredője. A Földről való felemelkedéshez 11,2 kilométeres másodpercenkénti sebességet kell adni az űrállomásnak, míg a Holdra ereszkedéskor az űrhajónak másodpercenkénti 2,4 kilométeres sebességre kell lefékeznie — ez a Holdon egyenlő a második kozmikus sebességgel. Ugyanilyen sebességre van szükség a Holdról való felszálláshoz is. Ezenkívül még másodpercenként néhány száz méternyi sebességet a manőverezésre kell fordítani, összeadva a fenti sebességértékeket, arra a következtetésre jutunk, hogy a mai űrtechnika már képes olyan készüléket alkotni, amely elhagyhatja a naprendszert. De érdemes-e ilyen kísérleteket végezni? Valószínűleg nem. A mai kozmikus rádiókészülékek nem elég nagy hatósugara miatt ugyanis a tudományos adatok egyszerűen veszendőbe mennének. Ebből a nézőpontból tehát célszerűbb a kozmikus eszközöket csak anynyira felgyorsítani, hogy ne legyenek képesek a Nap vonzóerejének legyőzésére, és kénytelenek legyenek visszatérni a Föld közelébe. Ha például egy űrhajót a Föld forgásával ellentétes irányban, de pályájára érintőlegesen 15,5 kilométeres másodpercenkénti sebességre gyorsítunk föl, az nemcsak eléri a Merkur pályáját, hanem metszi azt, majd — két teljes elliptikus fordulatot végezve a Nap körül — újra találkozik a Földdel. A találkozás pillanatáig a Föld egy teljes pillanatot tesz a Nap körül. Az Űrrepülés tehát egy évig tart, és eközben az űrállomás négyszer metszi a Merkur pályáját. A Merkur pályája erősen excentrikus — 0,47 csillagászati egységnyi naptávol és131 egységnyi földközel jellemzi. Éppen ezért célszerű úgy számítani az űrszonda röppályáját, hogy az — bár meglehetősen nagy távolságra, a Merkur más helyzetében — ismét találkozzon a bolygóval. A szóban forgó bolygóközi szonda a Merkur kutatása közben néha találkozhat a Vénusszal is, mivel a Földre való visszatérésig négyszer metszi e bolygó pályáját. Ami azt illeti, a Venus körülrepülésével kombinált és a Földre visszatérő egyéves űrexpedíció más pályán is megvalósítható, mégpedig az előbbi változatnál másodpercenként mintegy másfél kilométerrel kisebb startsebességgel. Elliptikus pályán egy év alatt az űrszonda a Marsot is körülrepülheti, majd viszszatérhet a Földre. Ebben az esetben a rakéta-hajtóműveknek 16,1 kilométeres másodpercenkénti kezdősebességet kell adniuk, mégpedig a Föld pályájával 22,5 fokos szög alatt. A bolygók azonban meglehetősen ritkán találhatók a fenti módon végrehajtott kozmikus kísérletek szempontjából kedvező helyzetben. Éppen ezért célszerűbb az automatikus űrállomás Földre való visszatéréséhez két évig tartó pályát választani. Egy ily módon kiválasztott pályára minden 2,14 évben felbocsáthatók rakéták. A Marsot a megadott távolságra megközelítve az űrszonda elhalad a bolygó mellett, és a bolygóközi térbe kerül. Eközben azonban — hála a Mars tengely körüli forgásának — az űrállomás lefényképezheti a bolygó felületének nagy részét. Egyidejűleg a fedélzeti automaták megvizsgálhatják a Mars légkörét, mágneses terét és a bolygó más jellemzőit. A rajt időpontjától számított egy év elteltével az űrállomás eléri pályájának legtávolabbi — 2,175 csillagászati egységnyi — pontját. Ebben a pontban a Naphoz viszonyított sebessége minimális — másodpercenként 16 kilométer lesz. A továbbiakban az űrállomás újra közeledni kezd a Mars pályájához, de — másodszor is metszve azt — már nem találkozik a bolygóval. Befejezve elliptikus röppályáját, az automatikus űrállomás két év múlva a Föld elhagyásakor kapott sebességgel tér vissza a Földre. Az űrállomás az űrrepülés során szerzett információkat laboratóriumában tárolhatja, vagy az anyag egy részét még a leszállás előtt rádión továbbíthatja. Hasonlóképpen működhetnek a naprendszer többi bolygójához küldött űrszondák is. Szolzsenyicin nem utazik Stockholmba Alekszandr Szolzsenyicin szovjet író — a svéd akadémia közleménye szerint — nem utazik Svédországba, hogy december 10-én személyesen vegye át a Nobel-díjat. A Daily Telegraph című újság úgy értesült, hogy Szolzsenyicin nemrég újabb regényt fejezett be, amelyben az első vilgáháború eseményeivel foglalkozik. Ebben a művében csak a háború borzalmai ellen emeli föl a szavát, és nem bocsátkozik társadalombírálatba. Conte de Murville volt francia miniszterelnök a legnevezetesebb nyugati politikus, aki a kulturális forradalom óta meglátogatta Kínát. Személye, látogatása a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy Kína megnyitotta kapuit a világ előtt. André Bettencourt, francia tervezésügyi miniszter készítette elő Couve de Murville látogatását. Pekingből hazatérve, félreérthetetlenül kijelentette: —■ Kína helyre kívánja állítani kapcsolatait a világgal. A bezárkózás időszaka után a nyitás korszaka következik. Igen sok adat, részlet, számtalan újsághír és hírmagyarázat erősítette meg a francia miniszter megállapítását. (1) Az adatok közül talán a legékesebben szól az, amely arról számol be, hogy a kulturális forradalom időszakában a világ legnépesebb országát az egész világon mindössze egy diplomata képviselte nagyköveti rangban. Az ősz kezdetéin viszont már 26 kínai nagykövet intézte hazája ügyeit szerte a világon. Mindezzel egyidejűleg egyre gyakrabban érkeznek hírek a kínai változásokról, az ország belpolitikájában és gazdasági életében történő igen fontos eseményekről. Úgy látszik, eltűnőben van a világszerte kialakult nézet, hogy „a kínai óriás a zűrzavar örvényébe merült”. A kulturális forradalom meghökkentő eseményei után, minden jel a kínai politikai intézmények megszilárdulásáról, a gazdasági gépezetben végrehajtott változásokról és általában az élet folyamatainak megszilárdulásáról tanúskodik. Valami mozog a párt vezető soraiban is, olyan elképzelések is kialakultak már, hogy más valaki veszi át Liu Sao-csitől a köztársaság elnöki tisztséget. „A régi Jó idők” Kína eddigi legnagyobb kereskedelmi partnere, Japán is más szemmel néz a szomszédos államóriásra. Egy tokiói újság írta a közelmúltban: „Úgy látszik, visszatérünk a régi jó időkre, és üzletembereink ismét kereskedhetnek Kínával”. A „régi jó idők” a japán kereskedők számára az 1964 és 1966 között eltelt esztendők voltak, amikor Kína a legnagyobb érdeklődést tanúsította a népeik közösségéhez való csatlakozás iránt. A japán üzleti körökben úgy vélik, hogy ismét „van valami a levegőben”. Az újság jövendölését sok tekintetben megerősítette a hagyományos kantoni vásár, amelyen 1100 japán, 150 német, 80 trit, 50 kanadai és mintegy 200 más országbeli üzletember seregletet egybe. Többek között ezúttal először jelentek meg a vásáron egy olyan cég képviselői, amelyben igen nagy szerepe van az amerikai tőkének is. Ott voltak egy nagy amerikai vegyigyár japán képviseletének vezetői is. Adatok szólnak arról is, hogy Kína fokozta árucsere-forgalmát Kelet-Európával, és egyre több hír érkezik, hogy Kína helyreállítja kereskedelmi kapcsolatait a világ más államaival is. A közelmúltban írta egy spanyol újság, hogy Barcelonában három kínai üzletember látogatását várják. A feszültség után Május elsején, a munka nemzetközi ünnepe alkalmával rendezett fogadáson Mao Cetung elnök sok év után ezúttal első ízben fogott kezet India ügyvivőjével, halott tudvalevő, hogy Kína 1962-ben a határ mentén vívott csatározások igen feszült helyzetet teremtett Indiával. Azt állítják, hogy Mao elnök ez alkalommal azt mondta az indiai ügyvivőnek, hogy a két nagy országnak közelednie kell egymáshoz. A Kínával határos másik nagy ország képviselői ekkor már hónapok óta Pekingbe ültek. A két állam között mármár háború robbant ki. Egy szovjet diplomata állítólag ezt mondta egy nyugati újságírónak: — Képviselőink hetek óta ülnek rezidenciájukban, teázgatnak, és várják, hogy megcsendüljön a telefon és megbeszélhessék a találkozó kezdetét. És mégis, noha a kínai—szovjet tárgyalások lassan haladnak előre, tény, hogy tárgyalnak, és hogy a két nagyhatalom közötti viszony jóval enyhébb, sőt kedvezőbb, mint másfél évvel ezelőtt volt. (Folytatjuk) A stockholmi világértekezlet elítélte az USA politikáját Általános megítélések szerint a Stockholmban tegnap befejeződött Indokínáról szóló világértekezlet részvevői egyrészt igen keményen elítélték az USA délkeletázsiai politikáját, másrészt erőteljes támogatásukról biztosították Vietnam, Laosz és Kambodzsa népét. Az értekezlet munkájában mintegy 50 ország képviseletében több száz ismert tudós, politikus és közéleti munkás, valamint jó néhány nemzetközi és nemzeti békemozgalom képviselője vett részt. A részvevők között volt a Vietnami DK, a DNFF, a Patet Lao és a kambodzsai felszabadítási front küldötte, valamint az amerikai háborúellenes mozgalmak képviselője. Az értekezleten Gusztáv Vlahov, a Szövetségi Szkupstina alelnöke vezetésével részt vett a délkeletázsiai népek megsegítésére alakult jugoszláv országos bizottság küldöttsége is.