Magyar Szó, 1970. december (27. évfolyam, 329-359. szám)
1970-12-05 / 333. szám
12. oldal MAGYAR SZÓ Szombat, 1970. dec. 5. A huszadik évfordulón A muzslyai műkedvelők példamutató munkája Szerzőavatás az M-stúdióban Dríairodalom nagy napja dőlt Beszélgetés Gobby Fehér Gyulával és Varga Zoltánnal A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az utóbbi időben különösen élénk tevékenységet fejt ki, jó híre eljutott a község, sőt az ország határain túlra is, ennek megfelelően aztán a több irányból érkező elismerések sem maradtak el Mindez arra késztetett bennünket, hogy elbeszélgessünk az egyesület elnökével, Horváth Jánossal és titkárával, Sövényházi Ferenccel: mi a titka ennek az eredményes, szerteágazó munkának? Muzslya sohasem volt híján önzetlenül munkájukat végző, lelkes műkedvelőknek. A hagyományok folytonossága az első világháború előtti időkre nyúlik viszsza. A két háború között elsősorban a helyi tűzoltó egyesület keretében folyt a műkedvelő színjátszók munkája, s ugyanerre az időszakra esik a muzslyai munkásdalárda szép tevékenysége, Marocsik György vezetésével. Azt ma már a legendás időket megillető büszkeséggel emlegetik az idősebb műkedvelők, hogy a felszabadulás után nagy lendületet kapó műkedvelő munkához ők maguk „táncolták össze” a Virág Elekféle kocsma megvásárlásához szükséges pénzt, s a takarékosság ékes példájaként mesélik a fiataloknak, hogy az előadásokon, krepp-papírral festett vizet ittak eredeti bor helyett, ha a játék úgy kívánta ... A csakugyan megragadó adatok között az is ott szerepel a felszabadulás után létesült Petőfi Sándor Művelődési Egyesület krónikájában, hogy máig mintegy másfél ezer aktív szereplőjük tevékenykedett, százharmincszor léptek színpadra otthon, s százötvenszer vendégszerepeltek. (Moholon, Péterrévén, Óbecsén, Törökbecsén, Bácsföldváron, Temerinben, Újvidéken, Szenttamáson, Verbászon, Iztabén, Moravicán, Feketicsen, Törökkanizsán, Kikin-dán, Tordán, Csernyén, Szentmihályon, Beloblatón, Debelyacsán, Pancsován, Vojlovicán, Zrenjaninban és más bácskai meg bánáti helységekben). Az egyesületnek jelenleg mintegy százharminc — főképp fiatal — műkedvelő színjátszója van. Azt a nevelőmunkát, amelyet korábban elsősorban Kún Szabó Bálint és Juhász István végzett, újabban a tehetséges rendezők és lelkes, tapasztalt színjátszók egész kis tábora tölti be: Katona János, Zádor Imre, Kurunczi János, Rózsa János, a Pozsár-, Balázs-, Molnár-, Rapos-, Révész-, Patriska-házaspár, Pósa Valéria, Bodócsi Jó- zsef, Váci Imre, Varga Katalin, Kovács István, Gom - bos Ibolya, ifj. Kurunczi Já- nos, ifj. Rapos János és sokan mások. A Kurunczi János rendez- te Válogatós lánnyal — mint a legjobb magyar együttes— 1 csoportjuk eljutott a prizre- ni szemlére, és a Testvériség ‘estéi című rendezvénysorozat keretében kimagasló ered- ’ ményt ért el. Ugyanekkor, október derekán, Kruševa-con is bemutatkoztak a közönségnek, s ismét bebizonyosodott, hogy a jó játék, s a valóban színvonalas teljesítmény önmagáért beszél, s a nyelvi válaszfalak nem jelentenek nagyobb akadályt a közönség számára. Egy kiváló színjátszójuk Balázs János, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület különdíját kapta a kis kindai tartományi verseenyen, s ugyanakkor ő nyer-te el a legjobb férfiszerepért járó díjat is. A törökkanirzsai zónaversenyen több szerreplőjük (köztük Balázs Márta, Molnár Anna, Balázs János és Rózsa János) részesült elismerésben. Az egyesület aktivitását mérlegelve és értékelve, a t zrenjanini községi tanács a muzslyaiakra bízta a békéscsabai testvérvárosi kapcsolatok ápolását a műkedvelés terén, s Békéscsabán a Katona János rendezte Gyöngyösbokrétával mutatkoztak be először, 1968-ban. Viszonzásképp a békéscsabai Jókai Színház rendezője, Máté Lajos, segítette színre vinni Muzslyán Kövesdi Nagy Lajos: Isten véled, édes Piroskám című minioperettjét, amely több mint harmincszor került még színre a muzslyai, nagy sikerű bemutató után. A muzslyaiak szereplését a békéscsabai Művelődési Ház Balassi Táncegyüttese is viszonozta. E kapcsolatok eredményes elágazását jelezte az, hogy a füzesgyarmati Művelődési Házzal is közvetlen együttműködést teremtettek, s tavaly májusában a Válogatós lánnyal vendégszerepeltek Füzesgyarmaton, Szeghalmon és Dévaványán. Békéscsaba újabb, segítségnyújtásként, egy új bemutatót tesz lehetővé a muzslyaiaknak, s ezzel kapcsolatosan Csende Bélának, a Békés megyei művelődési tanács osztályvezetőjének szakmai segítségére is számíthatnak. A közelmúltban járt Füzesgyarmaton egy muzslyai küldöttség, s megegyezek, hogy a kapcsolatok további, ápolásaként a magyarországi együttes a Ludas Manyi című zenés vígjátékkal szerepel majd e Zrenjanin környéki faluban. A köztársaság napja tiszteletére a zrenjanini művelődési hét keretében, a Válogatós lányt adták elő a muzslyaiak a városi színházban, s ugyanekkor fellépett fúvós- és tamburazenekaruk, táncegyüttesük és Balázs János szólóénekesük. Ez alkalomból osztották ki első ízben a város művelődési közösségének díjait, s a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület oklevelet és kétezer-ötszáz új dináros jutalmat kapott. Zrenjanin város alelnöke, Bodó Antal is fogadta őket, s a város címerével egy szőnyeget kaptak ajándékul. A valamikor Jezsek Ferenc irányításával működő fúvieszenekarukat ma Boldizsár Károly vezeti, s a zenekar két évvel ezelőtt első volt a római tartományi versenyen, de idén is díjat nyertek. Eredményes működésüket kissé hátráltatja az a körülmény, hogy a drága hangszerek beszerzésére nincs elegendő pénzük. Idén ötezer új dinárt fizettek csupán a hangszerek javításáért, s mindössze háromezer jutott új hangszerek vásárlására. A Horváth János irányításával működő tamburazenekar ugyancsak szép eredményeket mutat fel, s ez vonatkozik a fiatalság szórakoztatását szolgáló tánczenekar-ra is. A hagyományos Petytyes Bál, Katalin Bál, Szüreti Bál, Halászbál és Ripacsbál mind-mind e kis falusi közösség homogenitásának és műkedvelő programmal tarkított szórakozási lehetőségének biztosítéka. A muzslyai fiatalok minden évben megrendezik tehetségkutató versenyüket; képzőművészeti szakosztályuk épp most keresi a munkájukat elősegítő kapcsolatot az écskai művészteleppel; a muzslyai általános iskolában pedig a lelkes pedagógusok gondoskodnak róla, hogy a helybeli fiatalok már az iskola— Bevezetőként mondjál valamit a hétfőn bemutatásra kerülő jelenetedről. Gobby Fehér Gyula: A Statisztikusok, mint általában az egyfelvonásosak, tételre épül, azaz eleve elfogaimat nyújtva arra, hogy újra fölmérje saját helyét és biztonságát a világban. Varga Zoltán: Az Útitárs tulajdonképpen hangjáték, úgyhogy igen meglepett (nem tagadom, kellemesen), amikor arról értesültem, hogy színpadra kerül. De a színpadi előadás, úgy hiszem, kísérleti szempontból érdekes, hiszen a helyszín kissé szokatlan: országúton robogó autóban folyik le a cselekmény mindössze két szereplővel, akik hol vitatkoznak, hol kötekednek egymással, s társadalmunk sok időszerű kérdését vetik föl, elgondolkodásra késztetik talán a nézőket. Az, hogy a rendező és a két lelkes fiatal színész nagyszerűen megértette mondanivalómat, mindenképpen eredményre enged következtetni: azt hozták ki a darabból, ami írás közben a szemem előtt lebegett. Én ugyanis már láttam az előadást, az együttes volt olyan kedves, hogy ellátogasson hozzám, s amennyire egy lakószoba körülményei megengedik, elejétől végig eljátszotta nekem a darabot. Egyébként az alapszituációról még csak annyit, hogy az egyik szereplő afféle mai „aranyifjú”, aki drága luxuskocsiját atyai ajándékként kapta, a másik egy autóstoppos fiatal munkanélküli — illetve a közönségre bízom annak eldöntését, hogy valóban az-e. — Milyen drámákra van szüksége a fejlődésben erősen lemaradt vajdasági magyar drámairodalomnak, színjátszásunknak, és m mi az szerinted, ami vonzaná, a mai drámák iránt érdekeltté tenné közönségünket? Gobby Fehér Gyula: A múltkor olyan véleményt olvastam, hogy ha jobban reklámoznák a szabadkai színházat, több nézője volna. Ez a kereskedők logikája, amely szerint kellő reklámmal mindent el lehet adni. Időleges eredmények el is érhetők vele. De a színház csak akkor él, ha együtt él közönségével, ha hozzászól az életünkhöz, legfájóbb sebeinket tépi fel, ha nézőivel együtt keresi az életlehetőségeket. Közönségéhez ilyen tevőlegesen viszonyuló színházra volna szükségünk, és olyan darabokra, amelyek ezt a viszonyulást lehetővé teszik, sőt szorgalmazzák. A mai drámák iránt a mai drámák tennék érdekeltté a közönséget. Varga Zoltán. Véleményem szerint hiba lenne máris — még a vajdasági dráma remélhető megszületése előtt — holmi szűkre szabott követelményekkel lépni fel, még kevésbé értékmérő kritériumokká tenni ezeket. Egyelőre legfontosabbnak tartanám megmutatni, hogy íróink képesek színvonalas színpadi műveket írni. Ezt várom a Fórum drámapályázatától is. Mindenesetre az volna jó, ha a születendő művek a máról szólnának, a mai embernek, mai módon, általában vagy sajátosan a mi szűkebb világunk problematikájáról. Más kérdés a vajdasági magyarság általános kulturális szintje, úgy hiszem, aki képtelen egy komoly regényt végigolvasni, az egy komoly színpadi művet sem képes befogadni. A színház iránti vonzódás kérdése tehát elválaszthatatlan az általános művelődési szint emelésétől. — Szerinted miért van csak nagyon kevés vajdasági magyar dráma? Gobby Fehér Gyula: Tudtommal, ha csupán a számadatokat nézzük, írtak itt elég sok színdarabot. Hanem kevés játszható belőlük ma. Emelkedett az egész irodalmunk, és persze a közönség kritériuma is. Ezenkívül amit egyik írónk sem tudott vagy mert érdemlegesen hozászólni társadalmunk és életünk harcaihoz, nem születhetett jó dráma sem. Azt csak határozott céllal, a világgal való viaskodásban lehet írni. Akkor szükséges is. Sem napi politikai oktatásra, sem magánjellegű csevegésre írt színdarab nem hordozza magában ezeket az ismérveket. Ezért a vajdasági magyar színdarabok zöme elszórakoztatta a közönség egy rétegét, de nem volt jó dráma, nem is maradhatott meg. Lám, nem is emlékszünk rájuk. Varga Zoltán: Korábban semmi sem történt, ami íróinkat színpadi művek írására ösztönözte volna. Közhely, hogy drámairodalom csakis írók és színházak szoros együttműködéséből születhet. Ez még várat magára. G. L. Hétfőn este az Újvidéki Rádió M-stúdiójában bemutatásra kerül GOBBY FEHÉR GYULA és VARGA ZOLTÁN egy-egy jelenete. A drámákban szegény vajdasági magyar irodalom jelentős eseményének ígérkezik a hétfői bemutató, attól függetlenül, hogy meghozza-e a várva-várt sikert vagy sem. Két fiatal szerzőt avatunk, s ez önmagában is ünnep. A bemutatásra kerülő jelenetekről és a vajdasági drámairodalom jelenlegi állapotáról beszélgettünk Gobby Fehér Gyulával és Varga Zoltánnal. padban előkészüljenek arra igadott valóságból indul ki, a párját ritkító, eleven mű-és erős fordulattal fejeződik kedvelő életre, amely ezt a be. Az eleje kissé lassúbb kis közösséget jellemzi, menetű, hogy a néző mégis-A fennállásának huszadik meredhessen a szereplők évfordulóját ünneplő muzs- világszemléletével, vagy belyai Petőfi Sándor Művelő- leélje magát a darab hangadési Egyesület Szemenkárlatiba, hogy magára és Mátyás, a Békés megyei Mű világara önkéntelenül is a velődési Ház igazgatóhe- szereplők szemevel tekintlyettese köszöntötte leghessen. Ilyen előkészítés utóbb, Zrenjanin művelődési utan sokkszerűbb a csattaközössége pedig díszoklevél n°ía a drámának, amely feljutalmazta valóban megkérdőjelezi valamennyi eredményes munkáját. jelenlévő életét, életének F. F. addigi mércéit, mintegy al- A Válogatós lány muzslyai szereplői Ötéves a tankönyvkiadó Sajtóértekezlet az eredményekről és a tervekről öt évvel ezelőtt, 1965 szeptemberében alakult meg a Tartományi Tankönyvkiadói Intézet. Alapvető feladata a nemzetiségi iskolák jobb, korszerűbb és színvonalasabb tankönyvekkel való ellátása volt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az intézet teljesítette feladatát. Bruner Elemér, a tankönyvkiadó igazgatóhelyettese mondta ezt a tegnap megtartott sajtóértekezleten, amelyen adatokkal alátámasztva a tankönyvkiadás múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. A többi közt megemlítette, hogy az intézet megalakulásáig Vajdaságban mindöszsze 425 tankönyv jelent meg a nemzetiségi iskolák számára, azóta pedig 726 kiadvány látott napvilágot, több mint kétmillió példányszámban. Az általános és a középiskolák tankönyvellátásán kívül, az intézet — főképp az utóbbi néhány évben — szép sikereket ért el a Magyarországról, Csehszlovákiából és Romániából történő tankönyvbehozatal megszervezésében, lebonyolításában is. Az így behozott 782 tankönyvvel elsősorban a középiskolák és a szakközépiskolák hiányzó tankönyveit pótolták. A mindössze 36 személyt alkalmazó, de az iskolákkal, pedagógusokkal széleskörűen együttműködő intézet mintegy ötszáz külső munkatársával együtt a jövőben is folytatni kívánja eddigi gyakorlatát. A következő öt éves időszakban például 1149 új tankönyv kiadását tervezi. Szemináriumok szervezésével és kézikönyvek kiadásával ez a kis munkaszervezet a pedagógusok továbbképzését is hatékonyan támogatja. E célból az intézet ingyenes folyóiratot — Biltent — ad ki, amely férfi kozmetikai * ц szerek џ szerb, magyar, szlovák, román és ruszin nyelven tájékoztatja az iskolákat az újonnan megjelenő tankönyvekről, felhasználásukról és a tankönyvírással, tankönyvkiadással szorosan összefüggő más kérdésekről. A tájékoztató jellegű sajtóértekezleten a kézikönyvek kiadásának fokozódó igényéről, a szerb tagozatokra járó nemzetiségi diákok anyanyelv-ápolását szolgáló tankönyvekről és a nemzetiségek nyelvének fakultatív tanítását elősegítő tankönyvek kiadásáról is szó esett. Az utóbbi kapcsán impozáns számadatot hallottunk: Vajdaságban körülbelül 15 000 szerb diák tanulja általános és középiskolai szinten a magyar nyelvet! Az intézetek képviselői a sajtótájékoztatón egyúttal azt is közölték, hogy december 16-án és 17-én Belgrádban az országos tankönyvkiadók széles körű eszmecserét — szimpóziumot — szerveznek a korszerű tankönyvkiadás kérdéseiről. (szi) wwwwwwwww ! Iskolai igazgatók tanácskozása Szabadkán az ötnapos munkahétről A szabadkai Pedagógiai Intézet kedden, december 8-án a községi képviselőtestület épületében tanácskozást szervez az intézet hatáskörébe tartozó hat község: Ada, Bácstopolya, Kanizsa, Kishegyes, Zenta, Szabadka község iskolaigazgatóival. A tanácskozáson kiértékelik mindazokat az adatokat, amelyeket a Pedagógiai Intézet összegyűjtött és feldolgozott az iskolák ötnapos munkahetével kapcsolatban. A téma nagyon aktuális. Sok helyütt már bevezették ezt az újítást az iskolákban, mások igen nagy érdeklődést tanúsítanak iránta. Az intézetben készült elemzés nagyon sok fontos körülményre rámutat, s eddig a legalaposabbnak tekinthető az országban. bó