Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-03 / 1. szám

2. oldal Golda Mein Izrael nem hajlandó területi engedményekre Heikel: Az USA és a Szovjetunió közötti háborúvá fajulhat a közel-keleti viszály Tel Avivból jelenti az UPI és a Reuter. — Izrael nem hajlandó nagy „területi engedménye­ket” adni az araboknak cse­rébe a közel-keleti válság békés rendezéséért — jelen­tette ki Golda Meir izraeli miniszterelnök újévi nyilat­kozatában. Azt mondta, hogy Izrael nem hajlandó a Jarring közvetítésével újra kezdődő béketárgyalások kez­detén a megszállt területek­ről való visszavonulásról tárgyalni. A miniszterelnök­asszony azzal fenyegetőzött, hogy ha a Közel-Keleten felújulnak a harcok, Izrael a legújabb fegyvereket veti harcba. Haim Barley, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, figyelmeztette a katonákat, hogy a háború még nem fe­jeződött be és hogy minden pillanatban készen kell áll­niuk a harcra. Abba Eban külügyminisz­ter az újév előestéjén tartott sajtóértekezletén azt mond­ta, hogy nincs ok derűlá­tásra, de Izrael nem mond le a reményről, hogy a bé­ketárgyalások folytatása ta­lán újabb távlatokat nyit, vagy legalábbis némi válto­zásokat hoz az izraeli— egyiptomi viszonyban. Eleve az arabokra hárított min­den felelősséget a Jarring­­misszió esetleges sikertelen­ségéért. Felszólította a svéd diplomatát, hogy látogasson el Izraelbe. Eban hangsú­lyozta, hogy „a közel-keleti béke nem területek, hanem határok kérdése”. A kairói Al Ahram újévi számában Haszanein Heikal főszerkesztő azt írja: fenn­áll a reális veszély, hogy a közel-keleti konfliktus az USA és a Szovjetunió kö­zötti háborúvá változzon. ZORD TÉL NYUGAT-EURÓPÁBAN A hó a francia és az olasz falvak százait vágta el a világtól • Huszonnyolc fokos hideg Kelet-Franciaországban Párizsból jelenti a Tan­jug: Franciaországban és Olasz­országban valóságos ítélet­idő tombolt az új év első napjaiban. A hóvihar a fal­vak százait vágta el a kül­világtól. A bajba jutott la­kosságnak katonai helikop­teren szállítanak élelmet. A legalacsonyabb hőmér­sékletet — mínusz 28 fokot — Kelet-Franciaországban mértek. Más francia vidéke­ken 20 fokos hideg volt. A hó és a jég miatt sok francia autóúton lehetetlen a közlekedés. Egyes útvona­lakon a gépkocsik ezrei re­kedtek meg a nagy hóban. Dél- és Kelet-Franciaor­szágban mintegy 20 000 utas a behavazott gépkocsikban „ünnepelte” az új esztendő beköszöntését. Az úton re­kedt autósok panaszkodnak, hogy a mentőosztagok kés­nek és azzal vádolják a ha­tóságokat, hogy nem figyel­meztették őket kellő időben az utak állapotára. Az óesztendő utolsó heté­ben Franciaországban tíz­egynéhány ember vesztette életét a szokatlanul erős hi­degben. Számos ember sorsa ismeretlen. A francia al­pokban mentőosztagok kutat­nak három eltűnt hegymászó után. Az új év első napján ha­talmas hóviharok voltak az Egyesült Államokban is. A hótorlaszok zavarokat okoz­tak a közúti és a légi­forgalomban. Washington­ban a hó fél méter vastag, New Yorkban 20 centiméter. Leállt a repülőforgalom a New York-i és washingtoni repülőtéren is. Guinea kiutasította a nyugatnémet nagykövetet Bonnból jelenti a TASZSZ: Guinea felszólította Nyu­­gat-Németországot, hogy rendelje vissza conakryi nagykövetét, mert — a gui­­neai kormány szerint — együttműködött az ország ellen agressziót végrehajtó zsoldosokkal. Johan-Christian Lankes nagykövet már vissza is utazott Bonnba. Megérkezé­se után a bonni kormány szóvivője közölte, hogy a nagykövet ellen felhozott vádak alaptalanok. Mint is­meretes, az utóbbi napokban Guinea több nyugatnémet szakértőt utasított ki az or­szágból a zsoldosokkal való együttműködés vádjával. A conakryi rádió január 1-i adása azzal vádolja a ki­utasított nyugatnémet pol­gárokat, hogy kémkedtek és segítették a zsoldosokat. A kémcsoportot, a rádió sze­rint, Bruno Germann volt SS-ista, háborús bűnös szer­vezte. A rádió jelentése sze­rint a guineai hadsereg cá­folhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik. Letartóztatások Spanyolországban Franco engedményekre kényszerült, de nem változtat módszerein Madridból jelenti az AP. Franco generalisszimus szokásos újévi üzenetében megállapította, hogy „a spanyol nép támogatása új erővel töltötte el, és megkönnyítette számára, hogy megkegyelmezzen a szélsőséges baszkoknak.­­ A spanyol diktátor fenye­getőzött is, mondván, hogy kormánya nem riad vissza attól, hogy leszámoljon mind­azokkal, akik „meg akarják zavarni a spanyol nép békés együttélését”. Franco hang­súlyozta: az a tény, hogy Juan Carlos herceget nevez­ték ki utódául, „történelmi jelentőségű esemény, amely csak idővel fog kamatozni”. Kijelentette, hogy Juan her­ceg megválasztása biztosítja a rendszer folyamatosságát. Az AP amerikai hírügy­nökség jelentése szerint Bil­­baóban ötven-egynéhány munkást letartóztattak. A bilbaói munkások, részt vet­tek a burgosi per kapcsán rendezett tüntetésekben. A L’Humanité, a Francia KP lapja, arról ír, hogy 1970 utolsó napjaiban Spanyolor­szágban mintegy 100 mun­kást és értelmiségit vett őri­zetbe a rendőrség. A letar­tóztatások azt bizonyítják, hogy Franco, akinek a bur­gosi perben visszakoznia kellett, felkészült rá, hogy folytatja terrorját. Spanyolországban január elsejétől megdrágultak a pos­tai szolgáltatások, és való-­­színűleg növekszik a benzin, az élelmiszer és az iparcik­kek ára is. A posta árai 33 százalékkal emelkedtek. A hír, hogy Franco tábor­nok, a Burgosban halálra ítélt hat baszk hazafi bün­tetését életfogytiglani bör­tönre változtatta, az egész világon megelégedést keltett. Elsősorban Baszkföldön fo­gadták a hírt örömmel. Bilbaóban a járókelők egy­mást ölelgették. A London­ban élő baszkok táncoltak és ének­eltek örömükben. A Spanyol KP végrehajtó bi­zottsága a burgosi ítéletek megváltoztatása alkalmából közleményt adott ki, amely­ben az ítélet módosítását a nemzetközi szolidaritás győ­zelmének nevezi. Az ítélet megváltoztatása vereséget jelent mindazok számára, akik azt szeretnék, ha Spa­nyolország visszatérne az 1936—1939-es korszakhoz. Megöltek egy diákot - több millió munkás sztrájkolt Törökországban Ankarából jelenti a Reu­ter. Csütörtökön Trabzonban megöltek egy diákot, amikor a rendőrség rálőtt a tünte­tőkre, hogy megakadályozza a jobboldali és baloldali diá­kok összecsapását. A rendőr­ség közleménye szerint a 16 éves diák nem is vett részt a két egyetemista csoport verekedésében, halálát is sze­rencsétlen véletlen okozta. A trabzoni diák az egye­temista zavargások 18. áldo­zata. Az utóbbi napokban a diákok és a rendőrök össze­csapásaiban három ember vesztette életét Törökországban tovább tart a feszültség. A fővárosban egymást érik a lövöldözések és merényletek. Egymillió munkás két órára beszüntet­te a munkát, hogy ily módon tiltakozzon a szakszervezeti szövetség székháza ellen el­követett merénylet miatt. A szakszervezeti szövetség a merényletért a szélső balol­dalt teszi felelőssé. A szélső baloldali szakszervezet ugyan­is nem csatlakozott a sztrájk­hoz. _________­___ . Gierek: Az új esztendőben kemény munka vár a lengyel népjé­ gi irányítás módosítását a munkaszervezés és a terme­lékenység javítását. Gierek tévé­beszédében felszólította a dolgozókat, hogy az 1971. évben nö­veljék az ipari és a mező­­gazdasági termelést, és ez­zel járuljanak hozzá a nem­zeti jövedelem emeléséhez. Elmondotta, hogy Lengyel­­ország a múltban nem von­ta le a következtetéseket a hibákból. Kijelentette, hogy az ország népére kemény munka vár, az új esztendő­ben. Meg kell teremteni a gazdasági terv teljesítésé­nek feltételeit és ki kell ja­vítani a hibákat. Annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy az ország né­pe fölkészült minderre. Az óesztendő utolsó nap­ján bejelentették, hogy nö­velték a legalacsonyabb fi­zetési osztályba tartozó dol­gozók bérét. Emelték a nyugdíjakat is. A kormány 7,5 milliárd zlotyt fordít er­re a célra. Mintegy ötmillió dolgozó és nyugdíjas kerül ezáltal jobb anyagi hely­zetbe. ____■ . ... Varsóból jelenti az AFP. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, a nemzethez inté­zett újévi üzenetében a leg­fontosabb­­feladatoknak mi­nősítette a szocialista de­mokrácia fejlesztését, az ál­lamapparátus és a gazdaság MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1971. jan. 3.­ ­. ■rart.ji Megkegyelmeztek a két leningrádi halálra ítéltnek Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Orosz SZSZK Legfel­sőbb Bírósága 15 évi börtön­büntetésre enyhítette a le­­ningrádi perben kimondott két halálos ítéletet. Mint ismeretes, Leningrád­­ban repülőgéprablás kísérlete miatt ítélték halálra a két vádlottat. Fellebbezésüket tár­gyalva, a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette, hogy a szovjet törvények szerint a halálos ítéletet csak kivéte­les esetekben kell kimonda­ni, ez esetben azonban a re­pülőgéprablást meghiúsítot­ták. A többi vádlott bünte­tését­­is enyhítették. Prágai morfondírozás TATAROZZÁK, jobban mondva restaurálják Egon Erwin Kisch szülőházát. Már korábban emléktáblát ka­pott ez az óvárosi sarokház, amelyben az újságírás egyik kiemelkedő alakja lakott, most azonban végképp meg­kapja az őt megillető helyet a megannyi prágai műem­lék között; rövidesen Egon Erwin Kisch emlékmúzeum nyílik ebben a patinás ház­ban. Barangolok Prága utcáin, és azon töprengek, ha most élne, mit írna a mai Prágá­ról az éles szemű és kitűnő tollú riporter. Ha történetesen a napi események krónikásaként járná a várost, szólna-e er­ről a bevásárlási lázról, amely éppen ott-tartózkodá­­sunk idején, a karácsony előtti napokban hágott a te­tőfokára.­­ A csehek nem vallásosak, a karácsonyt azonban a sze­retet ünnepeként megülik, az utóbbi években meg inkább, mint korábban. Családi ün­nepet jelent minden házban, a családtagok egymáshoz való ragaszkodásának, egy­más iránti szeretőtének a szimbóluma, amelyet kará­csony estén az ajándék fe­jez ki. Az üzletekben és az áru­házakban, noha aránylag jó az áruellátás- elkerülhetet­len a sorbanállás. Háromszor állnak sorba ugyanazért az áruért: először akkor, ami­kor kiválasztják, másodszor a pénztárnál és harmadszor a csomagolóosztályon, ami­kor megkapják az árut. En­nek ellenére mindenki nyu­godt, az idegességnek semmi jele az arcokon. Annyira türelmesek és vi­selkedésük olyan mértékben példás, hogy a valamikori hazai sorbanálláshoz szokott idegrendszerem alig állta ki a próbát, s a Fehér Hattyú áruházban elkiáltottam ma­gam: ■— Miért nem kiabálnak? Miért nem lökdelőznek?! Ezt nevezik maguk sorbanállás­­nak?! MINTHA CSAK LÁTHA­TATLAN kezek az én meg­nyugtatásomra rendezték volna így, egy olasz kalap- és nyakkendő-szalon előtt el­lenkező példa is adódott. Ügyet sem vetve a divatos, tarka nyakkendőket árusító nyakkendőre áhító sorbanál­­lókra, egy húsz év körüli fia­talember egyenesen a bejá­rathoz tartott. Valaki hal­kan rászólt, mire szégyenkez­ve továbbállt. Néztem utána, és teljesen megfeledkeztem a vásárlók­tól nyüzsgő Prágáról. Szent Vencel lovasszobra felé tar­tott, ahol annak idején, az 1968-as augusztusi esemé­nyek kapcsán a vele talán éppen egykorú Jan Palach tűzhalállal vetett véget éle­tének. Morfondírozásomban me­gint Egon Erwin Kischt hí­vom segítségül. Hogyan ítél­te volna meg ő akkor, az augusztusi lázban, Jan Pa­lach tettét, és miként valla­­na ma — ezt a kifejezést most ígéri gyakran használ­ják Csehszlovákiában — a konszolidálódás idején? Valóban hős volt-e Jan Palach? Mit gondol erről, mondjuk, az a fiú, akit az előbb az olasz bolt előtt láttam? Vagy az a fiatal pár, akiket éppen ottjártamkor adott össze a prágai vár Szent Vitus temp­lomában nagy áj­tatossággal a pap. Mit gondolnak azok a fiúk és lányok, akik kor­csolyával a vállukon, igen édes csevegéssel vonultak a lőportorony irányában? Vagyis: mit gondol ma Jan Palach nemzedéke — amely annak idején virággal járult koporsójához —­, Jan Palach tragikus haláláról? AZ AZ ÉRZÉSEM, hogy illúzió volna olyasmit felté­telezni, hogy a karácsony előtti tarkán hömpölygő tö­megbe valakit foglalkoztat­nak ezek a kérdések. Ez a generáció, Palach nemzedé­ke, tanul, udvarol, szórako­zik, dolgozik, házasságot köt... Nemsokára a tragé­dia helyét sem tudják már meghatározni, átszeli Prága első metrója, amelynek épí­tését nemrégen meg is kezd­ték. Vagy egyesek mégis mér­legelik a történteket? És úgy ítélik meg, hogy veszélyes a lelkesedést magas hőfokra hevíteni, mert felforr az agy? Esetleg azt gondolhatják, melyikre kell inkább hallgat­ni, a forró, érzelemre vagy a hűvös értelemre? Nos,, me­lyikre? Valóban, melyikre? Nulla óra huszonnégy perc. Vonatom lassan kigördül a prágai nagy állomásról. Né­zem a város fényeit, és köz­ben rendezgetem röpke, két­napos látogatásom élményeit. Nem megy valami könnyen. Majd a Magas Tátrában — odaszáguld most velem a vo­nat — talán könnyebben összerakom a benyomások mozaikköveit. Egy dologban azonban már most is biztos vagyok: prágai élmény­rang­listám első helye foglalt. Oda kerül, hogy szereztem ma­gamnak egy őszinte, igaz barátot. Már csak ezért is érdemes volt az arany városban jár­nom. CSORBA István TITO ELNÖK ÜZENETVÁLTÁSA külföldi Államférfiakkal Josip Broz Tito elnök újévi üzenetet váltott a kö­vetkező állam- és kormányfőkkel, illetve pártveze­tőkkel: Zsanszarangiju Szambu, a Mongol NK Nagy Népi Hu­­rálja Elnökségének elnöke, Jumzsagij­ Cedenibal, a Mongol NK minisztertaná­csának elnöke és a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt első titkára, Serege Khama, Botswana köztársa­sági elnöke, Georges Pompi­dou francia köztársasági el­nök, Kristjan Eld­­am Iz­­land köztársasági elnöke, Marie Ngouabi, a Kongói Népköztársaság elnöke, Hua­­ri Bumedien, az Algériai Demokratikus Népköztár­saság Forradalmi Tanácsá­nak és minisztertanácsának elnöke, Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság elnöke, Baudouin belga király, Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztársaság parlamentje elnökségének elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt első titkára és a Bolgár NK minisztertaná­csának elnöke, Ne­cin tá­bornok, a Burmai Unió for­radalmi tanácsának elnöke, Ludwig Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke, dr. Gustav Husák, a Csehszlovák KP első titkára, I. Hailé Szelas­­­szié Etiópia császára, Urh­o Kekkonen, a Finn Köztár­saság elnöke, Julianna hol­land királynő és Bernhard herceg, Indira Gandhi In­dia miniszterelnöke, Roland Michener, Kanada főkor­mányzója, Pierre Trudeau, Kanada miniszterelnöke, Jo­­mo Kenyatta, a Kenyai Köztársaság elnöke, Al Sa­lem al Sabah sejk, Kuvait emírje, Francisco Macias Nguema, az Egyenlítői Guinea elnöke, Savarig Vatthana, Laosz királya, Jean luxemburgi főherceg, Kazum Banda, Malawi köz­­társasági elnöke, Losonczi Pál, a Magyar NK Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar NK forra­dalmi munkásparaszt kor­mányának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, L. Csandramun, a Mauritiusi KP elnöke, Gustav Heine­mann, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Walter Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártjának el­ső titkára, és a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Per Borten, a Norvég Királyság kormányának elnöke, Felix Houphopet-Boigny, Elefánt­csontpart köztársasági elnö­ke, Juan Velasco Alvarado Peru köztársasági elnöke, Nicolae Ceausescu, a Román SZK Államtanácsának elnö­ke és a Román KP főtitká­ra, Richard Nixon, az USA elnöke, San Marino Köztár­saság régens-kapitányai, Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet KP főtitkára, Alek­­szej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke, Gavar Mo­hammed Nimeiri vezérőr­nagy, a Szudáni Demokra­tikus Köztársaság Forradal­mi Tanácsának és miniszter­­tanácsának elnöke, Julius Nyerere Tanzánia köztársa­sági elnöke, Habib Burgiba Tunézia köztársasági elnö­ke, Cevdet Sunay Törökor­szág köztársasági elnöke, Anvar el Szadat, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke, VI. Pál pá­pa, Edward Heath Nagy- Britannia miniszterelnöke, dr. Rafaele Kaidé, Venezue­la köztársasági elnöke, Nguyen Huo Dél-Vietnam Köztársaság tanácsának el­nöke, Nguyen Tan Fát Dél- Vietnam Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányá­nak elnöke, dr. Kennet Kaunda Zambia köztársasá­gi elnöke és több más ál­lam- és kormányfői. . .

Next