Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-12 / 10. szám
Kedd, 1971. január 12. Milyen legyen a magyar művelődési egyesület? Január 18-án tartja évi közgyűlését a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Január 18-án este 6 órakor tartja évi közgyűlését a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Idestova három éve, hogy évi közgyűlést hívott össze, azóta nem értékelte munkáját, nem változtatta vezetőségét. Ennek ellenére jó ideje folyik már a vita az érdeklődők körében, hogy milyen magyar egyesületre van szüksége Zombornak, mert nyilvánvaló, hogy a mostani nem felel meg a követelményeknek. Sokféle véleményt hallottunk, de még most, a közgyűlés előtt sem világos teljesen, milyen legyen az az egyesület, amelyet majd szívesen látogatnak a helyi magyarok és a más nemzetiségűek is, ahol mindenki megtalálja szórakozását, a kulturális tevékenység lehetőségét, és amely végre azoknak az egyesületeknek a sorába áll, amelyek a kultúrát hivatottak ápolni. Az a felfogás a legáltalánosabb, hogy az egyesületet klubbá kell alakítani. A klubélet keretében lehetőséget kell nyújtani egy kisszínpad megteremtésére, továbbá zenei, irodalmi, népegyetemi és egyéb hasonló tevékeny I ЦГ I 3 waqKí®® I * férfi kozmetikai fszerek Џ ségre, amelyek során kifejezésre juthat az egyesület tagjainak tehetsége, és helyet kell adni vidéki színházak, színészek, esztrádművészek vendégszereplésének. Működnie kell természetesen a könyvtárnak, a bélyeggyűjtők klubjának és sok más alkalmat kell nyújtani az egyesületen belüli hasznos időtöltésre. Okvetlenül meg kell továbbá alakítani az ifjúsági csoportot is, fejleszteni kell az énekes zenekart, és módot kell nyújtani a nyelvművelők hasznos ténykedésére is. Bizonyára ők is hozzájárulnak az egyesület munkájának gazdagításához. S még egy fontos teendő vár arra a vezetőségre, amely a közgyűlés után kezébe veszi az egyesület irányítását. Adaptálni kell az egyesület épületét, és a helyiségeket úgy kell berendeznie, hogy mindenki szívesen töltse itt szabad idejét. Egy vendéglőt is berendeznek. Kétségtelen, hogy ezt a feladatot csak egy komoly vendéglátóipari vállalat oldhatja meg. Röviden, erről beszélnek most azok, akik be-be járnak az egyesületbe, és akik szeretnék megakadályozni, hogy teljesen megszűnjön a munka, kihaljon a tevékenység a gazdag múltú Kaszinóban. P-s ’WWWWWWWWW Színházi körjárat Jelentés a trenjmnini, zombori és verseci színházból Derekához érkezett az idei színházi évad. Az együttesek megtartották a tervezett bemutatók 50 százalékát. A színházban a félidő egyben a főszezon is. Vajon a vajdasági társulatok ebben az évadban hány bemutatót tartottak, melyiknek volt a legnagyobb sikere, mit próbálnak jelenleg, és készülnek-e az idei Sterija Játékokra? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ ezúttal a zrenjanini, zombori és verseci színházból. Zrenjanin Sava Damjanovic, az együttes ismert színésze, akit nemrég választottak meg a társulat igazgatójának, elmondta, hogy eddig négy bemutatót tartottak. Nušić Gyanús személy, Robert Thomas Nyolc nő, Georges Feydeau A szamár és Szergej Mihalkov A beképzelt nyuszi című darabját láthatta a zrenjanini közönség. Az utóbbi gyermekelőadás. A legnagyobb sikere Nušić vígjátékának, a Gyanús személynek volt, ezt játszották legtöbbször. Következő bemutatóját az együttes január 20- án tartja, ekkor kerül színre Aleksandar Popovic: Koca kocogás című, Belgrádban és Nišben eddig nagy sikert aratott darabja. A zrenjanini színház áprilisban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, az ünnepség során mutatják be a Szakule falu Bánátban című falusi életképet és Branko Copie Nikoletina Bursac című művét. Az utóbbi bemutató érdekessége, hogy azok a színészek lépnek ismét közönség elé, akik tizenhárom évvel ezelőtt először jelenítették meg Copic népszerű darabját. Közöttük lesz Milica Radaković is, az újvidéki Szerb Népszínház kiváló színésznője. A zrenjanini együttes még nem határozott arról, milyen darabbal jelentkezik az idei Sterija Játékokra. Könnyen megtörténhet, hogy Aleksandar Popovic most készülő drámájára esik a választás. Zombor A Zombori Népszínház igazgatóját, Nikola Petrović rendezőt nem találtuk a színházban. Az adatokat a titkárságtól kaptuk. Megtudtuk, hogy eddig Zomborban is négy bemutató volt, három a nagy-, egy pedig a kamaraszínpadon: Csehov: Cseresznyéskert (ennek van a legnagyobb sikere), Miroslav Belović—Dušan Radovic: John Peoplefox kapitány, Macchiavelli: Mandragora, illetve a kisszínpadon Samuel Beckett: Godot-ra várva. Jelenleg a színház tagjának, Velimir Suboténak egy színpadi összeállítását próbálják. A bemutató január végén lesz. És a napokban kezdik meg Brecht Koldusopera című művének próbáit. Arról még nem tárgyaltak, melyik darabbal indulnak a Sterija Játékokra. Versec Dusan Vladisavljevic rendezőtől tudtuk meg, hogy a verseci színház eddigi bemutató előadásai Sremac: Papháború, Dušan Kopčalić: Tűz, Fadil Hadžić: Politikai házasság című műve és egy gyermekdarab volt. Jelenleg az együttes Pero Budák Szikkadt forrás című darabját próbálja, február közepén tartják a bemutatót. A legnagyobb sikere Dušan Kopčalić verseci író Tűz című művének volt. Arról még nem döntöttek, mit jelentenek be a jugoszláv színházak fesztiváljára, de könynyen megeshet, hogy Kopčalić művét éri ez a megtiszteltetés. GEROLD László Zágráb 71 Előkészületek a könnyűzenei fesztiválra Március derekán tartják a horvát fővárosban az ország legrégibb és legnagyobb táncdalfesztiválját, a Zagreb 71-et. A legnépszerűbb hazai énekesek, dalszerzők és szövegírók bemutatják, mi újság a jugoszláv szórakoztató zenében. A bíráló bizottság már meghatározta, hogy a 235 pályamű közül melyik tizennyolcat adják elő a négy fesztivál testén. Két vajdasági szerző dala is bejutott a legjobbak közé: Angelo Vlatkovic Posle dugih godina és Jovan Adamov Praznik ljubavi című szerzeménye. A válogatást tovább folytatják, és a napokban még 18 dalt választanak ki. A táncdalokon kívül előadnak még tizenkét sanzont és ugyanannyi pop-szerzeményt. A győztes dal szerzője 5000 dinár jutalmat kap, a többi egyenrangúan osztja a második helyet, és ezek 1000—1000 dinárt kapnak. Drago Diklic, a Zagreb 71 igazgatója az egész várost szeretné bekapcsolni a nagy rendezvénybe, s már tárgyalt is a községi szlkupstinával és az idegenforgalmi vállalatokkal. Annyi bizonyos, hogy Zágrábot a fesztivál idején ünnepi köntösbe öltöztetik. A fesztivál igazgatósága még nem döntött, hogy a szerzeményeket melyik énekesek adják elő. Biztosra vehető azonban, hogy a hazai előadókon kívül fellép Milva, Bobby Solo, Adriano Celentano és Karel Gott. Az igazgatóság angol és francia énekesekkel is tárgyal. J. P. Drago Dikkc MAGYAR SZÓ A hűség és elkötelezettség könyve (Drasko Redep: Vojvodina stara. Kulturni centar, 1970., Novi Sad) Az útitárs meghatódottságával és titkolhatatlan elfogódottságával olvasgatom ezeket a kötetté összeállt vallomásokat Isidora Sekuliéról, Todor Manojlovicról, Veljko Petrovicról, Zarko Vasiljeniéről, Miloš Crnjanskiról, Bogdan Cipliéről, s nemcsak róluk, és nem csupán a „régi jó Vajdaságról”, hanem jelenünkről, mindennapjainkban is ott munkáló együvétartozásunkról. Egy csupa szellem, szüntelenül reagáló, irodalmi és kulturális életünket lankadatlan intenzitással tükröztető, sommázó íróegyéniség él velünk egyazon városban, aki eleven példája annak, hogy a helyi, a szülőtájjal összeforrott életérzés nem torkollik okvetlenül holmi provinciális állóvízbe, megmenthet bennünket a veszélytől az európai széleslátókörűség, amiben szükségszerűen foglaltatik benne az egyazon tájon élő népek művelődésének, sajátságainak maradéktalan tiszteletes abszorbeálása. Harmadik könyve ez Dragko Redepnek, s már a két előző, Az alkonyatba meredve (Uminu zagledan) s az Újvidék, város a folyóparton (Novi Sad, grad na reci) meggyőzően jelezte, hogy kivételes fölkészültségű és példamutató magatartású íróegyéniséggel állunk szemben; olyan íróval, akit egyazon hőfokon érdekel egy remekbe szabott átültetésben olvasott magyar könyv (Illyés Gyula: Puszták népe) s a nagy szerb elődök (Veljko Petrovic, Todor Manojlovic stb.) vajdasági együttélésünkben gyökeredző, életművükből ránk sugárzó tanítása. A félreismert és rosszul ismert Vajdaság fogalmáról hántolgatja a szerző a rátapadt jelzőket, az önkörös és önző velejárókat, s félreérthetetlen következetességgel mondja ki: „Aki nem számol a nemzetiségileg összetett Vajdaság adottságaival, aki elborult szemmel figyeli mindennapi életét, mert hát e nagy folyamok között nem csupán egy népnek, mindegy, hogy melyiknek, de nem csak annak az egynek a sorsa nyer folytatást, az nem tudja, mi az, hogy Vajdaság, s ne is próbálkozzék hasztalan ennek az oszthatatlan területnek a parcellázgatásával, mert ez a terület — nem máról holnapra — megmutatta, hogy milyen méretekben lehetséges és gazdagító a különböző népek és nemzetiségek közötti egyenjogú élet.” Nemcsak az ilyen és ehhez hasonló kitételekért olvasgatom Dragko Redep könyvét. A Baranyi házaspárról írt meleg soraiért is, és a Fejes Imre művészetéről, Wanyek Tivadar balladás bánáti festészetéről elmondott vallomásaiért is. A hűség és az elkötelezettség vajdasági könyvére szeretném felhívni a figyelmet. FEHÉR Ferenc 9. oldal Filmtörténet és történelem Az újvidéki jubileumi filmösszeállítás kapcsán A munkások ismét elhagyták a gyártelepet, az anyja térdén ficánkoló kisbaba ismét megreggelizett, a vonat ismét bedübörgött az állomásra , s mi, az újvidéki Aréna moziban ülő vendégek ismét láttuk a film, a hetedik művészet megszületését. Láttuk Auguste és Louis Lumiére „csodálatos természetességgel” megéledő mozgóképeit, A munkaidő vége, A kisbaba reggelije, A vonat érkezése című, a világon elsőként felvett rövid dokumentumfilmeket, s mivel a Zvezda mozivállalat igazgatósága igazi jubileumi filmműsort állított össze, láttuk az 1895. december 28-án született film fejlődésének kezdeti útszakaszát is. A bölcső körüli rövid sétát Georges Méliés gazdag képzelőerőre és találékonyságra valló Az ördög barlangja című kézzel színezett alkotása, Dawid W. Griffith A magányos villa, Mack Sennett Fatty, a rendőr, Charles Chaplin A fizetés napja és Vszevolod Pudovkin Az anya című némafilmjének egy részlete egészítette ki — sajátos hozzájárulásként pedig azok a filmpróbálkozások és dokumentumfilmek, amelyek 40—50—60 évvel ezelőtt itt születtek tájunkon, Vajdaságban, mint a zombori Bosnyák Ernő, a szabadkai Aleksandar Lifka, Kosta Novakovic és mások filmjei. E művek (II. Rákóczi Ferenc szobrának leleplezése, A Bácska labdarúgóklub 25. jubileuma, Palics 1930-ban, Újvidék és Karlóca 1931- ben, A X. újvidéki mezőgazdasági vásár 1940-ben, Vajdaság 1949-ben) persze nem mérhetők a filmművészet úttörőinek már említett alkotásaihoz, de arra mindenképpen kiválóan megfelelnek, hogy szemléltessék a hetedik művészet aránylag korai meghonosodását Vajdaságban, éreztessék a film dokumentáló erejét, és mint mindenütt, nálunk is bebizonyítsák, hogy a film elsősorban a kép (és nem a könnyen nevetségessé válható szó) művészete. Fél évszázad távolából ismét viszontlátni Vajdaságot, egy kissé olyan volt, mint Wells időgépével visszarepülni a múltba, és lépésről lépésre megcsodálni mindazt, ami alig fél évszázad alatt örökre eltűnt, kihullott az emlékezetből, s most a filmszalag jóvoltából ismét elébünk pereg. Hogy pontosan mi is? Sok minden. Például Újvidék és Zombor gondos és szép parkjaival, a felszabadulás után magára találó Vajdaság sok-sok földműves szövetkezetével, művelődési egyesületével — és ma már azzal a megmosolyogni való nagy-nagy fogadkozással, hogy az első ötéves terv végéig megépítjük a Duna— Tisza—Duna csatornát. Ma, több mint negyed évszázaddal a felszabadulás után ilyen illúzióink már nincsenek. Elképzeléseinkben reálisabbak, nagyot akarásainkban pedig tartózkodóbbak lettünk. Nem árt azonban, ha a filmek, élet- és gondolkodásmódunk hajdani dokumentumai legalább olykorolykor , mint most ezen a jubileumi filmösszeállításon is — képek hitelével arra emlékeztetnek bennünket, mekkora volt a hitünk és az összefogásunk „régen”, s türelmetlen tenni akarással mennyi mindent akartunk elérni, megvalósítani egy csapásra. Az Aréna moziban megrendezett filmünnepség ezért nemcsak a filmtörténetnek, hanem történelmünknek, születő új világunknak is érdekes és tanulságos dokumentuma volt. (szt) FEST 71 Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Belgrád, január 11. Köztudomású, hogy a mozinézők legjelentősebb része fiatal, mégis igen kevés a róluk szóló és az őket érdeklő film. Pedig az ilyen műveknek lehetne a legnagyobb sikere. Ezt bizonyítja az első belgrádi nemzetközi fesztivál is, amelyen az eddigi bemutatott filmek közül az egyetemistákról szóló Földieper és vér (Haggmann), valamint a hippifesztiválról készült dokumentumfilm, a Woodstock (Wadleigh) tetszett legjobban a közönségnek. Az eddigi filmek alapján felállított sorrendben csak utánuk következik Bergman Szenvedély, Altman M. A. S. H., Visconti Istenek alkonya és Widerberg Adalen 31 című műve. Már eddig is meggyőződhettünk, hogy a fesztiválon az ifjúsági témájú filmektől kezdve a népszerű tudományos filmekig olyan változatos a műsor, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, ami legjobban érdekli. Egyben azonban biztosak lehetnek a nagy művészi igényű nézők és a szórakoztató műfaj kedvelői, hogy a különböző műfajokban egyaránt színvonalas filmeket kapnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fesztiválon nincsenek „jobb és kevésbé jó” alkotások, hanem mind egyforma színvonalú. Vonatkozik ez a ma bemutatott művekre is: Stanley Kubrik Odisszea 2001, Ettore Scola Féltékenységi dráma, John Boorman Az utolsó Leo és Robert Ellis Miller Bimbókoszorú című filmjére. Közülük nyilván az előbbi kettő az érdekesebb. Az éjféli műsorban láttuk Gideon Bachmann dokumentumfilmjét, a Ciao Fredericót, amely Fellini Satyriconjának a forgatásáról készült, továbbá Vilgot Stoeman Kíváncsi vagyok, sárga című filmjét, méghozzá az eredeti változatban. Miint ismeretes, az utóbbi óriási vihart váltott ki, a cenzorokat a világ minden táján kilelte a hideg, amikor megnézték. Azokban az országokban viszont, ahol bemutatták (többé-kevésbé megszabdalva), hatalmas sikert aratott. Hogy milyen ellentétesek lehetnek erről a politikai témájú és szex jelenetekben bővelkedő filmről alkotott vélemények, elég ha megemlítjük, hogy Milubin Colic, a fesztivál művészeti igazgatója szerint pornográfia, Dusán Makavejev filmrendező szerint a legérdekesebb és legizgalmasabb politikai filmnek tartja (szerintünk pedig egyszerűen jó és érdekes volt). Időközben Liv Ullmann svéd színésznő elutazott, s helyette néhány újabb vendég érkezett. íme, mit mondanak. Bo Widerberg svéd rendező: — Örülök, hogy ilyen rossz időben és a „végtelen” hosszú utazás után megérkeztem Belgrádba. Elégedett vagyok, hogy részt vehetek egy olyan fesztiválon, amely nem kifejezetten kommersz jellegű, sem pedig a filmcsillagok találkozóhelye, hanem olyan szemle, amelynek az értékét a művészi eredmények képezik. Maria Schell, német színésznő: — Elsőnek Neda Amnerichyal, új színésznőmmel és kedvencemmel találkoztam. Hallottam, hogy Belgrádban van Helmuth Käutner rendező is, akinek a Jugoszláviában forgatott Az utolsó híd című filmjében annak idején a főszerepet játszottam, így aztán nem csoda, hogy valóban otthon érzem magam. Agnes Warda francia rendezőnő: — Micsoda dolog ez?! Már öt perce itt vagyok, és még nincs a kezemben a fesztivál műsora! És hol van Makavejev, szeretném látni a programját, amelyben az én filmem is szerepel. A híres rendezőnőnek Az oroszlán szerelme, valamint a Fekete párducok című filmjét ma éjjel mutatják be. LADI István