Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-15 / 13. szám

oldal Vetélytársak pisztolypárbaja Mindketten megsérültek Ritkaságszámba menő eset történt kedden a késő esti órákban Újvidéken Dragán Banjacnak, a Si­­gurnost vállalat éjjeli­őrének lakásán. Banjac váratlanul top­pant be vadházastársához, Z. M. fiatalasszonyhoz, s ott találta Jova Latkovic sofőrt, a városi közleke­dési vállalat alkalmazott­ját. A férfiak összeszólal­koztak, majd mindketten revolvert rántottak, és egymásra lövöldöztek. Egy golyó Banjac nyaká­ba fúródott, ez pedig vi­szonzásul átlyukasztotta Latkovic térdét és tenye­rét. Miután kiürítették töl­ténytáraikat, a sofőr gyorsan eltávozott a hely­színről. A leszámolást kezdemé­nyező Banjacot vizsgálati fogságba helyezték. MAGYAR SZÓ ­íj vendéglők Zom­borban A község támogatása nélkül a kombinát sem fejlesztheti a turizmust A zombori kávéház, a zombori mezőgazdasági-ipari kombinát , új létesítménye szebb és vonzóbb valameny­­nyi vendéglőnél a község­ben, és komoly vetélytársa lett a vendéglátóipari vál­lalatoknak. A kombinát ven­déglátóipari és turisztikai gazdálkodási egységet ala­kított és irányítása alá ke­rült tavaly a bezdáni Duna­­parton megnyílt Baracska Vendéglő és a kombinát zombori bungalója. Mind reprezentatív épület. Mi késztette a kombinátot er­re a vállalkozásra, hisz a vendéglátóipar feladata a turizmus fejlesztése? — Termékeink értékesí­tése miatt kezdtünk vendég­látóipari tevékenységbe, hogy gyorsabban eladjuk a készárut — mondta Momir RACIĆ, a kombinát keres­kedelmi igazgatója. — Nincs szándékunkban azonban a város peremén kocsmákat nyitni. Azt akarjuk elérni, hogy a vendéglátóipari vál­lalatokat jobb munkára ösz­tönözzük. A kommunában ugyanis fejletlen a vendég­látóipar. — Az elkövetkező két év­ben szeretnénk motelt épí­teni a Dunán, a kompnál és a zombori Sikara erdőség­ben. A dunai motel építésére már készítettünk tervrajzot, de a bank feltételei elfogad­hatatlanok, s emiatt egye­lőre nem valósíthatjuk meg tervünket. A Sikara a zom­­boriak kedvenc kiránduló­helye. A motel felépítésével vidékiek is itt tölthetnék hét végi pihenőjüket. A meg­levő vendéglátóipari objek­tumot korszerűsíteni kelle­ne. Fürdőmedencét is építe­nénk. A beruházási eszkö­zöket is biztosíthatnánk, de tervünket mindaddig nem valósíthatjuk meg, amíg a községi szakszervezeti ta­nács a šikarai vendéglátó­ipari objektumot nem adja át használatra a kombinát­nak. Jelenleg a Park Ven­déglátóipari Vállalat hasz­nálja. — A városi kávéház kicsi­nek bizonyul és bővíteni kel­lene. A régi városháza és a Testvériség-Egység tér — amit átépítenek — a város legszebb része lehetne. A városháza udvarát kávéhá­zunk kerthelyiségnek ren­dezhetné be. Az új piac­csarnok felépítésével fel­szabadulna a Láncnak neve­zett piactér, az itt levő hen­tesáru- és más üzletek át­költöztetésével a megürese­dett helyiségeket lemezba­­rátok klubjának, turisztikai hivatalnak, emléktárgyakat és virágokat értékesítő üz­letnek lehetne berendezni.­­ A kombinát hajlandó átvenni a Park Vendéglátó­ipari Vállalattól a veszteség­gel dolgozó Beograd­ Kávé­házat és tejcsarnoknak át­alakítani, ahol süteményeket is árusítanának. A kombi­nát érdekelt abban is, hogy a Hősök parkjában téli-nyári kerthelyiséget építsen. Ar­ra törekszünk, hogy a ven­déglátóipar kellő helyet kap­jon a kommuna gazdasági életének fejlesztésében. A község támogatása nélkül azonban terveink csak ter­vek maradnak. V. J. KEVÉS fi SZfiKELŐfiDÓ fi SZENTTfiMfiSI ISKOLÁKBAN Az újvidéki községközi pe­dagógiai felügyelő­ szolgálat szakemberei nemrégen el­lenőrzést végeztek a szent­tamási iskolafenntartó kö­zösséghez tartozó négy ál­talános iskolában és a gim­náziumban. Mindenütt első­sorban azt tapasztalták, hogy kevés a szakelőadó. A kö­vetkező adatok is ezt bizo­nyítják: a turjai Petar Drap­šin Általános Iskolában az összes órák 68, a nádalyi is­kolában 55, a szenttamási Jovan Jovanovic Zmaj Ál­talános Iskolában pedig az órák 26 százalékát nem szakelőadók tartják. A rész­letesebb adatok szerint szerb horvát nyelvből 95, fiziká­ból 39, számtanból 36 és ze­nei oktatásból 34 órát nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező előadók tarta­nak. A fenti problémák orvos­lására a községi iskolafenn­tartó közösség pályázatot ír ki, 14 új munkahely betöl­tésére. A problémákkal kapcso­latban felvetődik a kérdés, hogy az iskolák és a közsé­gi iskolafenntartó közösség miért nem orvosolták már előbb ezeket a fogyatékos­ságokat, hiszen ezt a tör­vény is kötelezővé teszi. En­nek egyik oka az volt, hogy az eddigi pályázatokra nem jelentkeztek megfelelő ké­pesítéssel rendelkező elő­adók, másrészt azok a tan­ügyi munkások, akiknek nin­csen megfelelő képesítése 1972-ig a felső tagozatokon is taníthatnak. A jelenlegi probléma ren­dezése — amit az ellenőrző szervek is megállapítottak —, mindenképpen indokolt és szükséges, és erre az is­kolafenntartó közösségnek és az iskoláknak már most meg kell tenniük a szüksé­ges intézkedéseket. SZIVEK­ Géza Nagy a hó az újvidéki parkokban is — ahol ez a fel­vételünk készült —, és most csak azok sietnek át rajta, akik így megrövidítik útjukat. (IFJÚ Gábor felv.) Az utóbbi hetekben nagy nehézségek voltak a fűtőolaj-ellátásban, jóllehet az ősz­szel a vállalatok azt ígérték, hogy a télen nem lesznek problémák ezen a téren. Az ígéretet azonban nem váltották be, és így — legalábbis Vajdaságban — nem lehe­tett mindenkor fűtőolajat kapni. Ha érkezett is valamennyi mennyiség a Jugo­­petrol lerakataiba, a polgároknak sorba kellett állniuk, hogy fűtőolajhoz jussanak. Ez a helyzet az utóbbi napokban valamennyire megváltozott, most már rendsze­resebb a fűtőolaj-ellátás. (Sz.J.) (NÉMETH Mátyás felvétele) féle, sem­ pihen már a földműves Beszélgetés Nagy V. Géza oromi magántermelővel Nagy V. Géza fiatal oro­mi magántermelő. Tíz-egy­­néhány évvel ezelőtt, ami­kor megnősült, szinte a sem­miből kezdte. Ma már 17 hold földje, traktora van. Elismert dohánytermelő­nek ismerik Oromon, az utóbbi években azonban fel­hagyott termesztésével. Mi­ért? — A dohánytermelést nem tartottam kifizetődőnek, és nagyon sok munkaerőt igé­nyel. Inkább kukoricát ter­mesztek. Tavaly 12­ hold ku­koricám volt. Holdanként átlag 70 méter mázsa ter­mett. A minőségre sem pa­naszkodhatok, mert SK—4-es fajtám volt, és ennek a fagy nem ártott annyit. Ezenkí­vül, mivel idejében elültet­tem, a beérés sem késett. Az idén már SK—4-es és SK—6-os fajtákat ültetek fele-fele arányban. Az SK—4-es minőség szempont­jából jobb, az SK—6-os vi­szont nagyobb hozamot ad. Kisebb mennyiségben cu­korrépát is ültetek, ezenkí­vül búza és lucerna egészí­ti ki a vetésforgót. Ф Traktort is láttam az udvarában. Érdemes tarta­ni? — Noha csak én haszná­lom, kifizetődőnek tartom, így bármikor szánthatok. Lovam csak egy van. Jó­szágtenyésztéssel már kez­dettől fogva foglalkozok, 3—4 anyakocát is tartottam, évenként átlag 80 hízott ser­tést adtam át. De a mai in­gadozó sertésárak mellett kettőre csökkentettem az anyakocák számát. Vélemé­nyem szerint a sertés árá­nak legalább 850 dinárnak kellene lennie, hogy­ a ma­gántermelő is megtalálja a számítását. A szarvasmarha árai már megfelelőbbek, de ha az ember mindent bele­számít, a jószág árát, az ab­rakot, a saját munkáját és az úgynevezett melléktakar­városba, vagy külföldre men­nek dolgozni. S végül sze­retném, ha a mezőgazdaság is ugyanolyan tekin­télyt vívna ki magának, mint más iparág. DOBÓ Tibor mányt, ebből sem olyan nagy a haszon. ф Azt mondják a laiku­sok, hogy jó a földműves­nek, ilyenkor télen kipiheni magát, így van ez valóban? — Nem egészen, mert a jószág körül ilyenkor is akad elég munka, már an­nál is inkább, mert a takar­mány bekészítése is sokkal nehezebb. Továbbá a mező­­gazdasági gépeket, szerszá­mokat mind rendbe kell hozni, hogy tavaszra ne le­gyen fennakadás a munká­ban. Ha nem lenne villany­daráló, még a darálóba is kellene járnom. A mezőgaz­daságot adókedvezményben kellene részesíteni, hogy jobban gépesíthessük. Ak­kor a földművesek nyugdí­jaztatásáról sem kellene annyit beszélni. Itt nálunk, falun általános jelenség a mezőgazdasági dolgozók el­öregedése. A fiatalok vagy NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ Károly bácsi, hátán a hetven esztendő súlyával, lábaiban a háborúban szerzett reumával, már ritkán szánta rá magát hosszabb kirándulásra. Egy kö­dös reggelen, élete párja na­gyot nézett, amikor vígan du­ruzsoló kályha mellől közölte vele tervét, hogy meglátogatja a nagyvárosban élő unokaöcs­­csét, és névnapjára ajándékot visz neki. Julis nénit is meg­környékezte az utazási vágy, és így ajándékokkal megpakolva ültek be a sínbuszba. A nagyvárosba érve, megbá­multák a villamost, a rohanó autókat, az üzletek kiarakatait. Az idő múlt, csak estefelé ér­tek a tett színhelyére. Ahogy beléptek a nagykapun, élénk szócsata és üvegcsörömpölés fo­gadta őket. „Ezek már ünne­pelnek — jegyezte meg Julis néni. Kopogásukra János, az ünnepelt nyitott ajtót. Haja csapzottan hullott a homlokába, az inge gallérig felhasítva. Ká­roly bácsi egyik meglepetésből a másikba esett. Reszkető kezét nyújtotta unokaöccsének. „Já­nos öcsém, fogadd őszinte . . Nem fejezhette be szívből fa­kadó szavait, mert a szoba mé­lyéből előkerült a harcias me­nyecske, aki akkorát lökött rajta, hogy meg kellett fogód­­zania a folyosó korlátjában: — Kifelé a házamból, két öreg disznó! Vagy talán ti is részesülni akartok ebből a mu­riból?! — nyelvelt a pálinká­tól megbokrosodott asszony. Julis néni kezében a hatalmas csomaggal egyre topogott. Nem tudta, mitévő legyen. Mikor párja kényszermegfutamodását látta, még a köszönésről is megfeledkezett. Csak jó néhány házzal arrébb, amikor már be­csületesen kifújták magukat, szólalt meg Károly bácsi: — Hát asszony, én most utol­jára vótam János öcsémnél. Ha látni akar, gyűljön el hozzánk, de csak egyedül. (m-8) Autóstoppal a rendőrségre Négy cigányasszony be­surrant Benyovszki Sándor ivanovói lakos házába és 240 dinárt elvittek. A károsult idejében ér­tesült a lopásról, és a falu határában utol is érte őket. A cigányasszonyok autóstopra vártak, és ép­pen a károsult gépkocsijá­ba ültek, aki egyenesen a pancsovai milícia-állomás­ra vitte őket. Itt beismer­ték a lopást, a pénzből azonban csak 19 dinár ma­radt. CH. Zs.) Péntek, 1971. jan. 15. Vasárnap: Színházi előadás Szenttamáson A Szabadkai Népszínház magyar együttese vasárnap Szenttamáson vendégszere­pel. A szövetkezeti otthon színháztermében este fél 8- kor bemutatja a MONA MARIE MOSOLYA című zenés vígjátékot. Jegyek elővételben özv. Mile Ferencnénél kaphatók, helyárak 6, 5, 4 dinár. Sz. G. A JÓÍZŰ CÍMEK TITKA 2 olvasó bizonyára szívesebben olvas el bármit — mond­juk — kisebb cikkecskét is, ha a cím felkelti az érdeklődését. A múltkor megjelent egy étvágyger­jesztő, de mégis olyany­­nyira titokzatos című írás: (valahol) „A jóízű krumpli titka”. Első pillantásra azt hittem, hogy könyvismer­tetés, valami újabb krimi kiadványról. Azután láttam, túlsá­gosan rövid ahhoz ... Tovább elmélkedve, újabb címek merültek fel bennem. Például: „A do­hos kenyér legendája” ... avagy: „Ha sokáig vissza­tartják” ... „A helyes mű­trágyázás rejtelmei”... „Savanyú káposzta invá­zió a Halpiacon” ... „A felületesen szántott föld bosszúja”... „A takar­mány nyomában”, avagy „A kukoricaszár mint cso­daszer a marhahizlalás­ban.­” ..........A cowboy fil­mek hatása a mélyszán­tásra”. Azután az asszonyok ro­vatából: „Hogyan főzzünk olaj és zsír nélkül!” ... „Fagy­­gyúval is világíthatunk, ha szünetel az áramszol­gáltatás” ... „Késő, mert csak késő”... „Avas zsí­­rosbödön megtöltése ba­racklekvárral” ... „Bár zsíros lenne a befőttes­­üvegem!” ... „Fehér gyer­­tyacsepp szaporítása tarka abroszon”. Végül a divat! Mini? ... Midi? ... Ma­xi?! Erre azonban már ne­hezen tudnék válaszolni. (H. Zs.)

Next