Magyar Szó, 1971. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1971-02-01 / 30. szám
2. oldal A kivénhedt gőzmozdony Az atomkorszak megköveteli a hadseregek újjászervezését és fegyverzetük korszerűsítését Az olasz hadsereg parancsnoksága nemrégiben egy bírósági botránnyal vonta magára a figyelmet, amelybe számos magas rangú katonatiszt belekeveredett. Az ügymintegy húsz tábornokot és ezredest érint, akik kapcsolatban álltak a Sispre nevű titkos vállalkozással.. Ez a magáncég sok megrendelést kapott a véderőminisztériumtól, majd átadta őket más cégeknek és vállalatoknak, s közben számos visszaélést követett el a sikkasztástól kezdve a katonai titkok elárulásáig Az eljárás, amely már hosszabb ideje folyik az ügyeskedő katonatisztek elllen, december második felében egy lépéssel előrébb jutott: az ügy a vizsgálóbírótól átkerült az államügyészséghez. Az esemény alkalmat ad az olaszoknak, hogy megtudják, a nemzeti jövedelemnek mekkora része jut a katonai adminisztrációs gépezet eltartására, amely egyike a világ legbonyolultabb és legdrágább intézményeinek. A véderőminisztérium néhány évi költségvetésének áttekintése is segítségükre lehet ebben. a Feneketlen hordó VA háború befejezésétől 1958-ig a katonai kiadások ötezermilliárd lírát, majd 1958-tól 1964-ig tízezermilliárd lírát tettek ki, úgyhogy a mai napig elérték a húszezermilliárdot. Ez a feneketlen hordó az új évben mintegy 1656 milliárd lírával fogja megterhelni a költségvetést. Luigi Gui, a tavalyelőtti véderőminiszter, a parlamentben elmagyarázta a katonai mechanizmus felépítését és feladatait. Abból az 1656 milliárd lírából, amennyit az állam a védelemre költ, mintegy 250 jut a hadsereg nyugdíjasai számára, 260 a karabinierek fegyverzetére, 20 a légi forgalom biztonsági szolgálaténak és több mint 600 a hadsereg állandó polgári személyzetének és a katonai idejét szolgáló fiatalságnak a fizetésére. Valamivel több maradt hát 500 milliárdnál az állam egész katonai apparátusának eltartására, s ebbe Gyi miniszter szerint beletartozik az egységek ellátása, az épületek és a katonai üzemek karbantartása, fegyverek vásárlása és tartósítása, az üzemanyag-vásárlás, az elesett harcosok emlékének megőrzése, hozzájárulások a katonai egyesületek pénzeléséhez, és végül: egymilliárd 200 milliót költenek annak a sok lónak az eltartására, amelyhez a hadsereg még mindig csökönyösen ragaszkodik. Az a húszezermiliárd líra, amennyi máig elfogyott, és az új költségvetési évre előirányzott 1656 milliárd csupán öt hadosztály ellátását szolgálja. Természetesen , ide tartozik még a 150 000 , tonnás hadiflotta is, amely nagyrészt már elavult, és a légierő százötven vadász- bombázója. (Egyiptomnak még egyszer ennyi harci repülőgépe van.) A továbbiakban Gui részletezte, hogy az olasz hadsereg harckocsijai , túlnyomórészt M—47 típusúak, vagyis még 1947-ben gyártották őket. Volt már róla szó, hogy ezt a régiséggyűjteményt felújítják M—60-as harckor kiér.ti — jóllehet ezek ez a legkorszerűbbek — erre még nem került sor. Kétezer tábornok és tengernagy A haditengerészetről szólva, Nino chippolito képviselő elárulta hogy az olasz hadiflotta etelékében nyilvántartják a Volosca nevű hajót is, amelyet még az Osztrák—Magyar Monarchia hagyott hátra örökségül. Luigi Anderlini képviselő bíráló hangnemben szólt arról, az olasz hadseregnek kétezer tábornoka és tengernagya van! A nemzeti légiflotta például azzal büszkélkedhet, hogy ugyanannyi tábornoka van, mint használható repülőgépe. A tábornokoknak rangjuk szerint három-öt tisztiszolga áll rendelkezésükre. Ezek és az alacsonyabb rangú tisztek „csicskásai” összesen húszezren vannak, és évente 12 milliárd lírába kerülnek. Mire szolgált és mire szolgál tehát a sok ezer milliárd líra, amellyel ezt a hatalmas kávédarálót szüntelenül tömik? Mindenekelőtt arra, hogy megkeserítse annak a 250 000 fiatalembernek az életét, akik kötelesek egyenruhát ölteni anélkül, hogy a katonai kiképzésnek a legkisebb hasznát is látnák későbbi polgári életükben. A katonai fegyelem, a korán kelés, a zászlófelvonás, a torna, az őrködés ugyanis nem juttatja szakképesítéshez a szakképzetlen fiatalt, de nem nevel modern katonát se a falusi, sem pedig a Va, „ fiatalemberből. A katonai szolgálati idő -oltai éppen csak ürügy, hogy továbbra is mű- sködésbeli maradjon az óriásssá nőtt katonai gépezet. Már V .etébei megállapították, hogy tisztek és altisztek nagyrészt a legszegényebb tudományokból származnak, és a civil életre legkevésbé alkalmasak választják a katonai pályát. A véderőminisztérium olyan ügyekkel is foglalkozik, amelyek nem tartoznak illetékességi körébe: háborús pörökkel, a valamikor aláaknázott területek megtisztításával, kárvallott vidékek megsegítésével, temetők gondozásával és sok más hasonlóval bíbelődik — szintén a költségvetés terhére. Féltve őrzött titok például, hogy 25 milliárd lírát juttatnak előlegként a csapattesteknek, intézményeknek azzal a céllal, hogy ebből fedezzék esetleges fizetési hiányaikat. Ugyanilyenkülönös és homályos rendeltetése van annak a 750 millió lírának is, amelyet évente „a szent szolgálat személyzetének” juttatnak, s elhallgatják a tényt, hogy ugyanez a személyzet, amely katonai segédlelkészekből áll, egy másik, 830 millió lírás összeget is kap „a katonai személyek erkölcsi nevelésének” költségeire. Minden katonára egy hivatalnok Ennek a tisztviselő-apparátusnak egy másik fájó pontja a katonai irányítás alatt működő intézmények, hajógyárak, üzemek léte. A fegyverraktárak, támaszpontok és üzemek három kategóriába sorolhatók: az elsőbe azok az üzemek tartoznak, amelyek a magánvállalkozóknál kétszer drágábban dolgoznak, a másodikba azok, amelyek idejétmúlt és hasznavehetetlen árut termelnek, és végül a harmadikba azok, amelyek egyáltalán nem termelnek semmit, hanem — miközben továbbra is a költségvetést terhelik — holmiféle változásokra várnak, amelyek sohasem következnek be. A hadsereg ugyan könnyen igénybe vehetné a hazai és külföldi vállalkozók szolgálatait mindössze egytizedéért annak az összegnek, amenynyit saját üzemeire költ, de a jelek szerint sokkal könynyebb volna feloszlatni az egész hadsereget, semmint bezárni a katonai üzemeket, ahol a munkások átlagos életkora 42 év, és ahol rendkívül elavultak a termelőeszközök. Az atombomba korában a hagyományos fegyverzetű katonai egységek immár alig igazolhatják fennállásukat, ha azonban Olaszország mégis fontosnak tartja, hogy 5 gyalogoshadosztálya, 150 repülőgépe, és 150 000 tonna űrtartalmú hadiflottája legyen, akkor 100 000 hivatásos katonára és 100 000 hivatalnokra van szüksége. Az újjászervezéssel azonnal megszűnnének a kötelező katonai szolgálat előtt álló fiatalok keservei, és csökkenteni lehetne a hivatalnoksereg létszámát. Ezzel a hadsereg harci készsége is növekedne. Mindezek ellenére azonban úgy látszik, hogy a hadsereg nem gondol semmiféle átszervezésre, s kényelmeskedésében a politikai erők is támogatják, amelyek mindenáron fenn akarják tartani ezt a kivénhedt, berozsdásodott óriási gőzmozdonyt- A hadsereg tisztjei, altisztjei, hivatalnokai és munkásai ugyanis, akik ettől a szociális intézménytől függnek, a Kereszténydemokrata Párt szavazatainak egyik legfontosabb forrását képezik. A társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés azonban lassan megfosztja vonzerejétől a katonai hivatást: a katonai akadémiákra beiratkozó fiatalemberek száma egyre fogy. Lassú, de biztos és elkerülhetetlen folyamat ez, az egyetlen remény arra, hogy — ha nem is tűnik el a hadsereg — a katonai masinéria méretei csökkenni fognak. (L’Espresso) Röntgen felvétel a békegalambról Vásároljon mindenkor az újvidéki SUPERMARKET Áruházban! Bő VÁLASZTÉK, MÉLTÁNYOS ÁRAK. Látogasson el hozzánk vásárlási kötelezettség nélkül a SUPERMARKET Áruházban gyors, pontos, udvarias kiszolgálás. Hétfő, 1971. február 1. MAGYAR SZÓ Azért élnek, hogy dolgozhassanak Az amerikaiak és az angolok homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak a munkáról. Legalábbis ez derül ki egy tanulmányból, amelyet a napokban tettek közzé Londonban. A tanulmány végkövetkeztetése: az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozhassanak, az angolok viszont azért dolgoznak, hogy kényelmesen élhessenek. Egy véleménykutatás alapján megállapították, hogy az amerikaiak szerint az életben elért siker a munkahelyen elért sikertől függ. Elvárják barátaiktól és kollégáiktól is, hogy a munkájukkal kiharcolt sikerek szerint értékeljék őket. A tanulmányíró az angolokról azt állítja, hogy csak „muszájból” dolgoznak. Az esetek nagy többségében nem a megélhetést nyújtó munkájuk a legfontosabb tevékenység életükben. (UPI) I A tifim-tam nyelvén Nemcsak hangszer — Afrika ősi művészete ma is él — Meglepetés a zsoldosoknak — őserdei távíró Van-e nyelve az afrikai doboknak, a tam-tamoknak? Van bizony. De nem mindenki érti. Pedig az ősi hangszerek rendeltetése nagyon változatos. Használatuknak valamennyi afrikai törzsnél van egy általános, közös vonása, aztán a körülményektől függően sajátos jellegzetességei is. A ghanai akan törzsnél például nemcsak dal- és tánckíséretül szolgál. A tam-tam úgyszólván valamennyi politikai és társadalmi esemény elengedhetetlen kelléke. A dobpergés minden afrikai számára érthető nyelv. Ha egy ghanai faluban felhangzik, vagy helyesebben odahallatszik a tamtam zaja, a lakosság mintegy jeladásra összefut. Valóban jeladás is. Afrikában a dob ugyanis jelt adhat felkelésre, de ugyanúgy véget vethet egy lázadásnak. Annak idején, amikor még Abbád tábornok volt Szudán mindenható ura, a kormányfő dél-szudáni helytartói megtiltották még a táncot is, dobszó mellett. Az északi katonai parancsnokok és tisztviselők ugyan nem értették a tam-tam nyelvét, de gyanították, s nem is alaptalanul, hogy a pilóták — Dél-Szudán őslakói — kormányellenes felhívások továbbítására használják fel hangszereiket. Kongóban a polgárháború idején a kormánycsapatok és a zsoldosok rádióadókkal és a legkorszerűbb távközlési eszközökkel rendelkeztek, a partizánokat viszont a hagyományos lokole dob segítette. Minden falu főterén ott áll ez a fából vájt, bőrrel bevont „hangszer”. A lokole évszázadokon át segítségére volt a kongóiaknak, hogy a fontosabb események híre faluról falura szálljon. Az egykori hitlerista gégemetsző Müller őrnagy megdöbbenve tapasztalta, mennyire jól értesültek a zsoldosok „titkos” hadmozdulatairól. Nem véletlen, hogy amikor később értesült a tam-tamok jelentőségéről, a falvakba betört zsoldosok első dolga a dobok elégetése volt. A dobos jól értesült ember, népe hagyományainak és kulturális örökségének kiváló ismerője. Jól ismeri a szokásokat, szertartásokat, közmondásokat, tudja, kit kell magasztalni, kinek mi a csúf neve, kinek mi a „hívójele”. A hívójel sajátos zenei ritmus. Vagy baráti meghívást vagy riadót jelez, amelyet egy emberhez vagy egész csoporthoz intéznek. Mihelyt a dobos megállapította, hogy a hívójel elérkezett rendeltetési helyére, nekilát a tulajdonképpeni üzenet továbbításának. Eleinte kis hangmagasságú hívójeleket ad le: — Halljátok, halljátok, halljátok... Utána magasabb tónusokra vált át: — Halljátok, halljátok, halljátok! Halljátok, mit közöl veletek hű szolgátok, a dob ... Hű dobotok tűzvészt észlelt a városban ... De ti bátrak vagytok! Ti nem féltek a lángoktól! Menjetek ki házaitokból, szálljátok harcba a tűzzel! Így működtetik a tamtamot, amelynek különféle fajtái vannak. Általában a kiendurfa törzséből vájják a tam tam farészét, aztán fekete antilopbőrrel vonják be. A különleges „beszélő” dobokon elefántbőr feszül. A dob felső része szélesebb, lent elkeskenyedik. A tamtam lábakon áll, amelyeket a bőrön keresztül fűznek hozzá. Ha magasabb hangon akarják megszólaltatni a dobot, a dobos ráüt a tamtam lábaira. Az afrikai dobok különböző nagyságúak. Vannak kiedobok — dondók és vannak óriásik — tamtomfromok. Kiváltságos helyzetben van a harci dob — az aezafokjen. Ha ez megszólal, minden más dobnak el kell hallgatnia. A legnagyobb tiszteletnek azonban az atapman, a „beszélő” dob örvend. Ez elefántbőrrel bevont kettősdob. Olyan nagy, hogy külön támasztékra van szüksége. Mindenekelőtt szóbeli üzenetek átadására és népi táncok kíséretére szolgál. Általában híres emberek emlékét dicsőítik vele. Hangja nagy távolságra is hallható. Az aszafokjennel a nyílt tengerre is tudnak üzenni közelgő vihar vagy más viszontagságok esetén. A főként Nigériában élő jorubáknál háromféle „beszélő” dob dívik: dundun, kanango és gudugudu. Itt a legnagyobb tiszteletnek a dun-dun örvend, amelyet „ja nu”-nak, azaz a dobok anyjának is neveznek. Olyan, mint egy keskeny hordó. Favázát kecskebőrrel vonják be. A váz alsó részében különféle fonalak vannak, ezek a dob fontos részei, mert velük szabályozzák a hang magasságát. Nincs olyan népünnepély, tánc, amelyen ne kapna nagy szerepet az ősi hangszer, a tam-tam. Paradoxon, de mégis élő valóság, hogy a XX. század civilizációjába fokozatosan belenövő Afrikában ma is igen nagy szerepe van e sajátos hírközlő eszköznek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem egy fontos határozatát, például az ismert dekolonizációs határozatot is így juttatták el anagyvilágtól elszakadva élő rengetegbe, az őserdei falvakba.