Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-08 / 96. szám

4. oldal MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1971. ápr. s. Kik utaznak Szibériába A világ leggazdagabb rézlelőhelyeinek kiaknázás­i jogáért Franciaország, Anglia, Japán és a Német Szövetségi Köztársaság vetekszik . Kétmilliárd dolláros befektetések a­z Udokán-hegység egyike Szibéria 3000 méter magas hegy­láncainak. Vonulata a széle­sen hömpölygő Amur folyó völgyétől északra kezdődik, és keleten a Csendes-óceán partvonaláig húzódik. A kon­tinentális tömb belső terüle­tein uralkodó éghajlati vi­szonyok a sarkvidéki zord, örök tél birodalmára emlé­keztetnek. Az első itteni réz­érctelepekre még 1949-ben bukkantak rá. Mindeddig azonban nem kezdték meg a kiaknázásukat. Ha a meg­beszélések kedvező ered­ménnyel zárulnak, akkor jö­vőre egy francia kutatócso­port indul a szinte lakatlan vidékre, hogy felmérje a ki­­aknázási lehetőségeket. A Szovjetunió több országtól támogatást kért, mert a szükséges befektetések ösz­­szege meghaladja a kétmil­liárd dollárt. Az úttörő kutatócsoportok merész vállalkozásairól elő­ször Viktor Konyeckij, a legfiatalabb szovjet írónem­zedék képviselője tudósítot­ta a közvéleményt. Az ő so­raiból idézünk: „A vidék, amelyen az Ado­­kán-hegylánc felhőkig érő ormai uralkodnak, a Föld egyik legveszélyesebb terü­lete. Télen az örök hó biro­dalmában szinte mindenna­posak a lavinaomlások, de a Föld gyomra is állandó moz­gásban van: az időnként be­álló csendet a gyakori föld­rengések vészjósló moraja töri meg. A velőig ható, mí­nusz 50 fokos hidegben a szélviharok olykor 15 méter magas hótorlaszokkal zárják el az expedíció útját. Ha végre beköszönt a tavasz, a folyók kilépnek medrükből, és mindent elsöprő árvizek pusztítanak, viszont nyáron már messziről láthatók a taj­­gatüzek. Kezdetben csákánnyal és lapáttal fogtak hozzá az érc­fejtéshez. A rendkívül ke­mény sziklák vájataiban ha­vonta négy méterrel halad­hattak csak előre. A szak­képzetlen munkaerő akkor főleg elítéltekből toborzó­­dott. Mondanom sem kell, hogy a világtól, a civilizá­ciótól teljesen el voltunk vágva. Az első kompresszor a Csar folyóig légi úton ér­kezett, onnan nyolcnapi gya­loglás árán sikerült csak a helyszínre vontatni, miköz­ben 53 kilométeres utat tet­tünk meg lavinaveszélyes területen.” A helyzet azóta némileg megváltozott. A vidéken a világ leggazdagabb rézlelő­helyére bukkantak. A kül­színi fejtésű kiaknázás a legjobb minőségű rézérchez juttatja a vállalkozókat. A másfél százalék rezet tartal­mazó érc feldolgozása nem igényel bonyolult műszaki eljárást. A Szovjetunió most társ­vállalkozókat keres. A külföldnek küldött ja­vaslatban hangsúlyozza, hogy: „A lelőhelyek kivé­teles minőségű, felmérhetet­len mennyiségű rézércet tar­talmaznak. A Szovjetunió előbb-utóbb egyedül is hoz­záfog az udokáni természe­ti kincsek kiaknázásához, de számunkra a réz nem olyan szükséges, hogy miatta a más célra fenntartott össze­geket e nagy vállalkozásba ömlesszük át. Mi tehát vár­hatunk. Ha azonban valaki­nek szüksége van rézre, és hajlandó megfelelő berende­zéseket, valamint elfogadha­tó feltételek mellett hitelt folyósítani, azonnal hozzá­foghatunk a munkálatokhoz. A nyereséget a befektetések arányában osztjuk”. Elsőnek egy japán szakér­tőkből álló csoportot hívtak meg. A japánok — miután alaposan áttanulmányozták a javaslatot — a helyszínre utaztak, hogy meggyőződje­nek a lehetőségekről. Végül a döntéshez haladékot kér­tek. A munkálatok megkez­déséhez ugyanis, mint aho­gyan azt már fentebb emlí­tettük, óriási befektetések szükségesek, ugyanakkor a kínai határ, amely mintegy 400 kilométerre van oda, po­litikailag veszélyezteti a vál­lalkozás sikerét. Az angolok is érdeklődést tanúsítottak, de a helyszínelő szakcsoport jelentése után ugyanolyan választ adtak, mint japán kollégáik: ők is haladékot kértek. Tavaly Moszkvában az angol szakértők látogatá­sának idején a franciákkal is megkezdődtek a tárgya­lások. Végül ez év január 29-én a nyugatnémetek is csatlakoztak az érdekeltek táborához, miután Koszigin egy üzletemberekből álló csoport előtt kijelentette, hogy tekintettel a befekteté­sek méreteire, a Német Szö­vetségi Köztársaság is betár­sulhat. A kimerítő tárgyalások so­rán a szovjet képviselők a francia küldöttséggel ismer­tettek számos részletet. Az elkövetkező hónapokban vár­ható, hogy a francia érde­keltek beterjesztik az előze­tes számításokat és a kiter­melés vázlatos tervét, majd bányaipari szakértők utaz­nak a helyszínre. Az év vé­géig elkészülhetnek a kiter­melés részletes tervei is. Mindebből arra következtet­hetünk, hogy a műszaki megoldásokat rendkívül kö­rültekintően tervezik. Ez érthető is, hiszen csak az erre szánt összeg meghalad­ja a 10 millió dollárt. P­illanatnyilag a helyzet tehát az, hogy az elő­zetes számítások alap­ján a beruházások majd két­milliárd dollárra rúgnak, de megéri, mert felmérhetetlen mennyiségű rézércről van szó. A mérnökök szerint a feldolgozásra váró réz meny­­nyisége meghaladja vala­mennyi francia rézfinomító összkapacitását. Az első nyers rézrudak valószínűleg az évtized végén kerülnek ki az új rézművekből. A ki­termelés első szakaszában az érc dúsítása, valamint az ol­vasztás a bratszki és a krasz­­nojarszki rézművekben tör­ténik. Itt ugyanis megfelelő energiaforrások állnak ren­delkezésre, ugyanakkor a melléktermékként keletkező kénsav a helyi vegyipari művek szükségleteit fedezi. A megegyezések értelmé­ben a részvények többsége ■a Szovjetunió birtokában marad, mint ahogyan pél­dául a komi teherautógyár esetében. A termelés külön­böző szakaszaira — kezdve az érc kibányászásától a réz­­öntvényekig — más-más or­szágok kapnának­­ megbíza­tást. Franciaország az érc feldolgozását illetően rend­kívül kedvező helyzetben van. (Le Monde) " A gyomirtásról A gyomnövények nagy gondot okoznak a mezőgaz­dasági termelésben: a ve­téssel együtt fejlődve , a tápanyagok és a víz nagy­részét elvonják a kultúr­növényektől, és gátolják zavartalan növekedésüket. Érthető tehát, hogy a ter­melők nagy figyelmet szen­telnek irtásuknak. Itt az ideje, hogy a me­zőgazdasági termelők hoz­zálássanak a gyomirtás­hoz, s ezért megfelelő gyomirtó szereket (herbici­­deket) ajánljunk nekik. A széles levelű gyomnö­vények irtására, amelyek között a legtömegesebben a VADREPCE, a PIPACS, az APRÓ SZULÁK, a LIBA­TOP fordul elő a kalászo­sok között, használják a MONOSAN, a TRASAN vagy a NEOSAN nevű ké­szítményeket. Ezek a legnépszerűbb és leggyakrabban használt gyomirtó szerek, mert HA­TÉKONYAK, GAZDASÁ­GOSAK és KIFIZETŐDŐ­EK. Permetezés után gyor­san behatolnak a gyom­növények levélszövetébe, s néhány óra múlva már lát­szik is hatásuk a gyomnö­vényeken. Később elválto­zások történnek a levél­szövetben, s az egész gyom­növény elszárad. Ez az említett gyomirtó szerek biztonságos hatásának jele. Igen fontos, hogy mikor végezzük a permetezést. A legmegfelelőbb az árpa és a búza esetében a bokro­­sodás és a kalászosodás kö­zötti időszakban permetez­zünk, mert a fejlődésnek ebben a szakaszában az említett gyomirtó szerek nem károsítják meg a ka­lászosokat, de a gyomnövé­nyeket hatásosan irtják. Minden agrotechnikai in­tézkedés alapvető célja, hogy minél nagyobb és jobb minőségű hozamot érjünk el, mégpedig gazda­ságilag indokolt, kifizetődő módon. A hozam nagysá­ga és minősége téríti tehát meg a gyomirtó szerekbe, a gépi és emberi munkába fektetett eszközöket. A MONOSAN, a TRA­SAN vagy a NEOSAN hasz­nálatával kifizetődő lesz a mezőgazdasági termelés, mert hektáronként mind­össze 1,5—2 kg, szert kell felhasználni, s ez alig 15 dinárba kerül. Köztudomású, hogy a gyomnövények miatt, akár felére is csökkenhet a ho­zam, másrészt pedig a bú­za rossz minőségű és sok gyomnövény-magot tartal­maz, ami kétségtelenül ki­hat árára is, különösen ha magbúzáról van szó. Ha tehát tudjuk, hogy milyen nagy károkat okoz­nak a gyomnövények, ak­kor nem lesz nehéz elha­tároznunk, hogy a fent említett gyomirtó szerek egyikét használjuk, annál is inkább, mert ára igen kedvező. Ha a kalászosok között tömegesen fordulnak elő az olyan gyomnövények, mint például a TYÚKHÜR, a FÜSTIKE, a KAMILLA, a MADÁRKESERŰFŰ, ak­kor a MONOSAN KOMBI nevű új gyomirtó szert ja­vasoljuk, amely különösen az említett gyomnövények­re hat erősen. Mivel az idén nagyobb területet vetnek be kuko­ricával javasoljuk, hogy a termelők ne hanyagolják el a többi intézkedés mel­lett a gyomirtást sem, an­nál is inkább, mert a szak­értők szerint az idén elha­rapóznak a gyomnövények. Vetés után és a kukorica kikelése előtt ajánljuk a MONOSANT, amely tria­­zin-alapanyagú gyomirtó szerek igen eredményes kombinációja. A MONOSAN nem drá­ga, tehát használata gaz­daságilag igen kifizetődő, mind a szocialista, mind a magánbirtokok számára, mert a kukoricatáblákon rendkívül hatékonyan irt­ja a gyomnövényeket. A cukorrépa-, marharé­pa- és céklaföldeken a nö­vények kikelése után a BÉTÁNÁL nevű új gyom­irtó szert kell használni. Úgyszintén a gyomnövé­nyek leveleibe szivárog be, s így fejti ki hatását. Ha­tékonyságát nem befolyá­solja sem a föld típusa, sem a csapadék mennyisé­ge. A BÉTÁNÁL alkalma­zása kitűnő eredménnyel jár, s ami igen fontos, meg­takarítja a munkaerőt. Piacunkon már kapható a KALORON nevű új szem­csézett gyomirtó szer is, amit gyümölcsösökben, sző­lőkben, málna- és ribizli­­telepítvényeken kell alkal­mazni. Ez a gyomirtó szer a gyökérrendszeren keresz­tül hat a gyomnövény ki­kelésének és sarj­adásának idején, tehát használata tavasszal ajánlatos. Igen hatékony sokfajta gyomnö­vény irtásában, amelyek közül a legfontosabbak a TARACK, a CSILLAGPÁ­­ZSIT, A TYÚKHÚR, az AP­RÓ SZULÁK, a MAHAR és a VADCIROK. Hektáronként, ha egyen­letesen szórjuk, 80—120 kg kell belőle, ha pedig csak a sorok között, akkor 25 kg. Használata kitűnő ered­ménnyel jár, s a vetésterü­letet az egész vegetáció idejére mentesíti a gyom­növényektől. Az összes fent említett gyomirtó szereket a zemu­­ni GALENIKA Gyógyszer- és Vegyipari Gyár gyártja, felvilágosításokért és rész­letesebb utasításokért a termelők forduljanak köz­vetlenül a gyárhoz. Az olcsó gyomirtó szerek megtakarítják a költséges munkaerőt Miért lopnak az emberek? A JÖVŐBEN a kölni tár­sadalomtudományi intézet hasznos tanácsokat nyújthat minden olyan embernek, aki a lopás ,,szenvedélyétől” akar megszabadulni. Wolfgang de Bohr kölni pszichológus és bírósági szakértő jogászok, pszichológusok és orvosok közreműködésével tanulmá­nyozza az önkiszolgáló bol­tokban mindjobban elhara­pózó tolvajlás indítékait. De Bohr szakértőcsoportjá­val az utóbbi húsz évben számtalan bírósági tárgyalá­son vett részt, és sok eset­ben kikérték véleményét. Társaival jelentős eredmé­nyeket ért el a lopások indí­tékainak kifürkészésében. Véleményük szerint az em­berekben még ma is él egy elfojtott, jól palástolt „eltu­lajdonítási” ösztön, hajlam, amely a történelem folya­mán nemzedékről nemze­dékre öröklődik. Az önki­­szolgálókban levő tömérdek, ízlésesen csomagolt árucikk csábítóan hat az emberre, és az eltulajdonítás lehetősége kísértésbe hozza a lopásra egyébként nem hajlamos vá­sárlót is. Elég, hogy az em­ber csak egy pillanatra megfeledkezzen magáról, megszabaduljon az erkölcsi normák gátló hatásától, és máris a táskába vagy a zse­bébe csúszik az áru. De Bohr számtalan lopási ügyet tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen emberek nem sorol­hatók a közönséges bűnö­zők közé. Intézete átlag 15— 20 „magáról megfeledkezett” pácienst fogad hetente. Köz­tük éppúgy megtalálható a felső tízezer néhány tönkre­ment képviselője, mint a te­kintélyes állami hivatalno­kok egyike-másika. Életko­ruk átlag 25—40 év. Mivel a 1­1 bevásárlást főleg a háziasz­szonyok végzik, De Bohrnak is leginkább velük akad dol­ga. A pszichológusok arra is felfigyeltek, hogy az idős emberek csak ritkán emel­nek el valamit az önkiszol­gálókban. Ennek az a ma­gyarázata, hogy náluk az er­kölcsi normák már sokkal szilárdabbak. Az intézet egyébként rend­kívül széles körű és alapos kutatásokat végez. A szak­értők figyelme még olyan, a laikus számára talán megle­pő körülményekre is kiter­jed, mint az, hogy milyen betegségben szenvedett a pá­ciens, szedett-e orvosságot, és ha igen, milyet? Bünte­tett előéletű-e? Agresszív hajlamú-e, jelentkezik-e ná­la idegfeszültség, küzd-e va­lamilyen pszichikai rendelle­nességgel, de az sem kerüli el az orvosok és pszichológu­sok figyelmét, hogy milyen körülmények között került sor a tett elkövetésére. De Bohr szerint az önki­­szolgálókban történő lopá­sok elkövetőit, vagyoni hely­zetük figyelembevételével, pénzbírsággal kell sújtani és nem szabadságvesztéssel. A szigorú megbírságolással el­kerülhető a hosszadalmas törvényszéki procedúra. Pél­daként említi a közlekedési kihágások elkövetőire kisza­bott szigorú pénzbüntetése­ket, amelyek hatására je­lentős mértékben csökkent a szerencsétlenségek száma. (Frankfurter Rundschau)

Next