Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1971-04-08 / 96. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1971. ápr. s. Kik utaznak Szibériába A világ leggazdagabb rézlelőhelyeinek kiaknázási jogáért Franciaország, Anglia, Japán és a Német Szövetségi Köztársaság vetekszik . Kétmilliárd dolláros befektetések az Udokán-hegység egyike Szibéria 3000 méter magas hegyláncainak. Vonulata a szélesen hömpölygő Amur folyó völgyétől északra kezdődik, és keleten a Csendes-óceán partvonaláig húzódik. A kontinentális tömb belső területein uralkodó éghajlati viszonyok a sarkvidéki zord, örök tél birodalmára emlékeztetnek. Az első itteni rézérctelepekre még 1949-ben bukkantak rá. Mindeddig azonban nem kezdték meg a kiaknázásukat. Ha a megbeszélések kedvező eredménnyel zárulnak, akkor jövőre egy francia kutatócsoport indul a szinte lakatlan vidékre, hogy felmérje a kiaknázási lehetőségeket. A Szovjetunió több országtól támogatást kért, mert a szükséges befektetések öszszege meghaladja a kétmilliárd dollárt. Az úttörő kutatócsoportok merész vállalkozásairól először Viktor Konyeckij, a legfiatalabb szovjet írónemzedék képviselője tudósította a közvéleményt. Az ő soraiból idézünk: „A vidék, amelyen az Adokán-hegylánc felhőkig érő ormai uralkodnak, a Föld egyik legveszélyesebb területe. Télen az örök hó birodalmában szinte mindennaposak a lavinaomlások, de a Föld gyomra is állandó mozgásban van: az időnként beálló csendet a gyakori földrengések vészjósló moraja töri meg. A velőig ható, mínusz 50 fokos hidegben a szélviharok olykor 15 méter magas hótorlaszokkal zárják el az expedíció útját. Ha végre beköszönt a tavasz, a folyók kilépnek medrükből, és mindent elsöprő árvizek pusztítanak, viszont nyáron már messziről láthatók a tajgatüzek. Kezdetben csákánnyal és lapáttal fogtak hozzá az ércfejtéshez. A rendkívül kemény sziklák vájataiban havonta négy méterrel haladhattak csak előre. A szakképzetlen munkaerő akkor főleg elítéltekből toborzódott. Mondanom sem kell, hogy a világtól, a civilizációtól teljesen el voltunk vágva. Az első kompresszor a Csar folyóig légi úton érkezett, onnan nyolcnapi gyaloglás árán sikerült csak a helyszínre vontatni, miközben 53 kilométeres utat tettünk meg lavinaveszélyes területen.” A helyzet azóta némileg megváltozott. A vidéken a világ leggazdagabb rézlelőhelyére bukkantak. A külszíni fejtésű kiaknázás a legjobb minőségű rézérchez juttatja a vállalkozókat. A másfél százalék rezet tartalmazó érc feldolgozása nem igényel bonyolult műszaki eljárást. A Szovjetunió most társvállalkozókat keres. A külföldnek küldött javaslatban hangsúlyozza, hogy: „A lelőhelyek kivételes minőségű, felmérhetetlen mennyiségű rézércet tartalmaznak. A Szovjetunió előbb-utóbb egyedül is hozzáfog az udokáni természeti kincsek kiaknázásához, de számunkra a réz nem olyan szükséges, hogy miatta a más célra fenntartott összegeket e nagy vállalkozásba ömlesszük át. Mi tehát várhatunk. Ha azonban valakinek szüksége van rézre, és hajlandó megfelelő berendezéseket, valamint elfogadható feltételek mellett hitelt folyósítani, azonnal hozzáfoghatunk a munkálatokhoz. A nyereséget a befektetések arányában osztjuk”. Elsőnek egy japán szakértőkből álló csoportot hívtak meg. A japánok — miután alaposan áttanulmányozták a javaslatot — a helyszínre utaztak, hogy meggyőződjenek a lehetőségekről. Végül a döntéshez haladékot kértek. A munkálatok megkezdéséhez ugyanis, mint ahogyan azt már fentebb említettük, óriási befektetések szükségesek, ugyanakkor a kínai határ, amely mintegy 400 kilométerre van oda, politikailag veszélyezteti a vállalkozás sikerét. Az angolok is érdeklődést tanúsítottak, de a helyszínelő szakcsoport jelentése után ugyanolyan választ adtak, mint japán kollégáik: ők is haladékot kértek. Tavaly Moszkvában az angol szakértők látogatásának idején a franciákkal is megkezdődtek a tárgyalások. Végül ez év január 29-én a nyugatnémetek is csatlakoztak az érdekeltek táborához, miután Koszigin egy üzletemberekből álló csoport előtt kijelentette, hogy tekintettel a befektetések méreteire, a Német Szövetségi Köztársaság is betársulhat. A kimerítő tárgyalások során a szovjet képviselők a francia küldöttséggel ismertettek számos részletet. Az elkövetkező hónapokban várható, hogy a francia érdekeltek beterjesztik az előzetes számításokat és a kitermelés vázlatos tervét, majd bányaipari szakértők utaznak a helyszínre. Az év végéig elkészülhetnek a kitermelés részletes tervei is. Mindebből arra következtethetünk, hogy a műszaki megoldásokat rendkívül körültekintően tervezik. Ez érthető is, hiszen csak az erre szánt összeg meghaladja a 10 millió dollárt. Pillanatnyilag a helyzet tehát az, hogy az előzetes számítások alapján a beruházások majd kétmilliárd dollárra rúgnak, de megéri, mert felmérhetetlen mennyiségű rézércről van szó. A mérnökök szerint a feldolgozásra váró réz menynyisége meghaladja valamennyi francia rézfinomító összkapacitását. Az első nyers rézrudak valószínűleg az évtized végén kerülnek ki az új rézművekből. A kitermelés első szakaszában az érc dúsítása, valamint az olvasztás a bratszki és a krasznojarszki rézművekben történik. Itt ugyanis megfelelő energiaforrások állnak rendelkezésre, ugyanakkor a melléktermékként keletkező kénsav a helyi vegyipari művek szükségleteit fedezi. A megegyezések értelmében a részvények többsége ■a Szovjetunió birtokában marad, mint ahogyan például a komi teherautógyár esetében. A termelés különböző szakaszaira — kezdve az érc kibányászásától a rézöntvényekig — más-más országok kapnának megbízatást. Franciaország az érc feldolgozását illetően rendkívül kedvező helyzetben van. (Le Monde) " A gyomirtásról A gyomnövények nagy gondot okoznak a mezőgazdasági termelésben: a vetéssel együtt fejlődve , a tápanyagok és a víz nagyrészét elvonják a kultúrnövényektől, és gátolják zavartalan növekedésüket. Érthető tehát, hogy a termelők nagy figyelmet szentelnek irtásuknak. Itt az ideje, hogy a mezőgazdasági termelők hozzálássanak a gyomirtáshoz, s ezért megfelelő gyomirtó szereket (herbicideket) ajánljunk nekik. A széles levelű gyomnövények irtására, amelyek között a legtömegesebben a VADREPCE, a PIPACS, az APRÓ SZULÁK, a LIBATOP fordul elő a kalászosok között, használják a MONOSAN, a TRASAN vagy a NEOSAN nevű készítményeket. Ezek a legnépszerűbb és leggyakrabban használt gyomirtó szerek, mert HATÉKONYAK, GAZDASÁGOSAK és KIFIZETŐDŐEK. Permetezés után gyorsan behatolnak a gyomnövények levélszövetébe, s néhány óra múlva már látszik is hatásuk a gyomnövényeken. Később elváltozások történnek a levélszövetben, s az egész gyomnövény elszárad. Ez az említett gyomirtó szerek biztonságos hatásának jele. Igen fontos, hogy mikor végezzük a permetezést. A legmegfelelőbb az árpa és a búza esetében a bokrosodás és a kalászosodás közötti időszakban permetezzünk, mert a fejlődésnek ebben a szakaszában az említett gyomirtó szerek nem károsítják meg a kalászosokat, de a gyomnövényeket hatásosan irtják. Minden agrotechnikai intézkedés alapvető célja, hogy minél nagyobb és jobb minőségű hozamot érjünk el, mégpedig gazdaságilag indokolt, kifizetődő módon. A hozam nagysága és minősége téríti tehát meg a gyomirtó szerekbe, a gépi és emberi munkába fektetett eszközöket. A MONOSAN, a TRASAN vagy a NEOSAN használatával kifizetődő lesz a mezőgazdasági termelés, mert hektáronként mindössze 1,5—2 kg, szert kell felhasználni, s ez alig 15 dinárba kerül. Köztudomású, hogy a gyomnövények miatt, akár felére is csökkenhet a hozam, másrészt pedig a búza rossz minőségű és sok gyomnövény-magot tartalmaz, ami kétségtelenül kihat árára is, különösen ha magbúzáról van szó. Ha tehát tudjuk, hogy milyen nagy károkat okoznak a gyomnövények, akkor nem lesz nehéz elhatároznunk, hogy a fent említett gyomirtó szerek egyikét használjuk, annál is inkább, mert ára igen kedvező. Ha a kalászosok között tömegesen fordulnak elő az olyan gyomnövények, mint például a TYÚKHÜR, a FÜSTIKE, a KAMILLA, a MADÁRKESERŰFŰ, akkor a MONOSAN KOMBI nevű új gyomirtó szert javasoljuk, amely különösen az említett gyomnövényekre hat erősen. Mivel az idén nagyobb területet vetnek be kukoricával javasoljuk, hogy a termelők ne hanyagolják el a többi intézkedés mellett a gyomirtást sem, annál is inkább, mert a szakértők szerint az idén elharapóznak a gyomnövények. Vetés után és a kukorica kikelése előtt ajánljuk a MONOSANT, amely triazin-alapanyagú gyomirtó szerek igen eredményes kombinációja. A MONOSAN nem drága, tehát használata gazdaságilag igen kifizetődő, mind a szocialista, mind a magánbirtokok számára, mert a kukoricatáblákon rendkívül hatékonyan irtja a gyomnövényeket. A cukorrépa-, marharépa- és céklaföldeken a növények kikelése után a BÉTÁNÁL nevű új gyomirtó szert kell használni. Úgyszintén a gyomnövények leveleibe szivárog be, s így fejti ki hatását. Hatékonyságát nem befolyásolja sem a föld típusa, sem a csapadék mennyisége. A BÉTÁNÁL alkalmazása kitűnő eredménnyel jár, s ami igen fontos, megtakarítja a munkaerőt. Piacunkon már kapható a KALORON nevű új szemcsézett gyomirtó szer is, amit gyümölcsösökben, szőlőkben, málna- és ribizlitelepítvényeken kell alkalmazni. Ez a gyomirtó szer a gyökérrendszeren keresztül hat a gyomnövény kikelésének és sarjadásának idején, tehát használata tavasszal ajánlatos. Igen hatékony sokfajta gyomnövény irtásában, amelyek közül a legfontosabbak a TARACK, a CSILLAGPÁZSIT, A TYÚKHÚR, az APRÓ SZULÁK, a MAHAR és a VADCIROK. Hektáronként, ha egyenletesen szórjuk, 80—120 kg kell belőle, ha pedig csak a sorok között, akkor 25 kg. Használata kitűnő eredménnyel jár, s a vetésterületet az egész vegetáció idejére mentesíti a gyomnövényektől. Az összes fent említett gyomirtó szereket a zemuni GALENIKA Gyógyszer- és Vegyipari Gyár gyártja, felvilágosításokért és részletesebb utasításokért a termelők forduljanak közvetlenül a gyárhoz. Az olcsó gyomirtó szerek megtakarítják a költséges munkaerőt Miért lopnak az emberek? A JÖVŐBEN a kölni társadalomtudományi intézet hasznos tanácsokat nyújthat minden olyan embernek, aki a lopás ,,szenvedélyétől” akar megszabadulni. Wolfgang de Bohr kölni pszichológus és bírósági szakértő jogászok, pszichológusok és orvosok közreműködésével tanulmányozza az önkiszolgáló boltokban mindjobban elharapózó tolvajlás indítékait. De Bohr szakértőcsoportjával az utóbbi húsz évben számtalan bírósági tárgyaláson vett részt, és sok esetben kikérték véleményét. Társaival jelentős eredményeket ért el a lopások indítékainak kifürkészésében. Véleményük szerint az emberekben még ma is él egy elfojtott, jól palástolt „eltulajdonítási” ösztön, hajlam, amely a történelem folyamán nemzedékről nemzedékre öröklődik. Az önkiszolgálókban levő tömérdek, ízlésesen csomagolt árucikk csábítóan hat az emberre, és az eltulajdonítás lehetősége kísértésbe hozza a lopásra egyébként nem hajlamos vásárlót is. Elég, hogy az ember csak egy pillanatra megfeledkezzen magáról, megszabaduljon az erkölcsi normák gátló hatásától, és máris a táskába vagy a zsebébe csúszik az áru. De Bohr számtalan lopási ügyet tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen emberek nem sorolhatók a közönséges bűnözők közé. Intézete átlag 15— 20 „magáról megfeledkezett” pácienst fogad hetente. Köztük éppúgy megtalálható a felső tízezer néhány tönkrement képviselője, mint a tekintélyes állami hivatalnokok egyike-másika. Életkoruk átlag 25—40 év. Mivel a 11 bevásárlást főleg a háziaszszonyok végzik, De Bohrnak is leginkább velük akad dolga. A pszichológusok arra is felfigyeltek, hogy az idős emberek csak ritkán emelnek el valamit az önkiszolgálókban. Ennek az a magyarázata, hogy náluk az erkölcsi normák már sokkal szilárdabbak. Az intézet egyébként rendkívül széles körű és alapos kutatásokat végez. A szakértők figyelme még olyan, a laikus számára talán meglepő körülményekre is kiterjed, mint az, hogy milyen betegségben szenvedett a páciens, szedett-e orvosságot, és ha igen, milyet? Büntetett előéletű-e? Agresszív hajlamú-e, jelentkezik-e nála idegfeszültség, küzd-e valamilyen pszichikai rendellenességgel, de az sem kerüli el az orvosok és pszichológusok figyelmét, hogy milyen körülmények között került sor a tett elkövetésére. De Bohr szerint az önkiszolgálókban történő lopások elkövetőit, vagyoni helyzetük figyelembevételével, pénzbírsággal kell sújtani és nem szabadságvesztéssel. A szigorú megbírságolással elkerülhető a hosszadalmas törvényszéki procedúra. Példaként említi a közlekedési kihágások elkövetőire kiszabott szigorú pénzbüntetéseket, amelyek hatására jelentős mértékben csökkent a szerencsétlenségek száma. (Frankfurter Rundschau)