Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-08 / 96. szám

Csütörtök, 1971. ápr. 8. Szabad út a húsáraknak Napok kérdése a drágulás? —A községek nyilván méltányolják a fogyasztók érdekeit is A kormány néhány fő élelmiszer árának ellenőrzé­si jogát a köztársaságokra és a községekre ruházta át, s ez egyben azt jelenti, hogy ezekre nem vonatkozik to­vább az árrögzítési rendelet. Megbízható forrásokból szer­zett értesüléseink szerint már a közeljövőben, a hét végén vagy a jövő héten várható a friss hús árának kiigazí­tása. A vágóhidak már régóta kérik a hús árának emelé­sét. Érveik igen meggyőző­ek: a hús árát befagyasztot­ta a kormány, de azóta 7-8 százalékkal emelkedett az élő sertés, 35—40 százalékkal az üsző és több mint 20 szá­zalékkal a vágómarha felvá­sárlási ára. Emiatt a feldol­gozók veszteséggel dolgoz­nak. A köztársasági, a két tar­tományi és a községi árhiva­talok képviselői megegyez­tek a vágóhidakkal, és el­fogadták azokat a szorzószá­mokat, amelyek alkalmazá­sával a friss hús kiskereske­delmi ára a vágóállat árától fog függni, és nagyjából kö­zös nevezőre jutottak a hús minőségi osztályozását illető­en is. Napok kérdése tehát, hogy a megállapodás nyomán a községek szentesítsék az új húsárakat, amelyek bizony magasabbak lesznek az ed­digieknél. Nem vitás, hogy méltányolni fogják a fo­gyasztók érdekeit is, szem előtt tartva azt, hogy ennek a fontos élelmiszernek az ára mennyire befolyásolja a megélhetési költségeket. A drágulást azonban nem ke­rülhetik el. A malac-, a borjú- és a bárányhús — esetleg a vá­gott baromfi — ára ezentúl a kínálattól és a kereslettől függően szabadon fog ala­kulni. Többet fizetünk majd a sertéshúsért is, egyes szá­mítások szerint az átlagár kilónként 18 dinár lesz (most 16 és 22 dinár között mozog az országban). Ezen belül egyes húsfélék ára jobban, másoké kevésbé emelkedik. Az üszőhús átlagára ugyan­ezen számítások szerint 22 dinár 20 para lesz, a mar­hahúsé pedig 21 dinár. Az előzetes számítások szerint az üszőhúsnak átlag 15, a marhahúsnak pedig 12—15 százalékkal kell megdrágul­nia. S. Z. A szociális különbségek ellen Bálint Imre véleménye a személyi jövedelemről szóló tartományi törvényről Miért kell törvénnyel szabályozni azt, ami az önigaz­gató dolgozó elvitathatatlan joga? Nem csökkenti-e a munkalendületet, a több termelésért folyó harcot, ha a keresetet korlátok közé szorítjuk? Nem jelent-e ez a törvény egy lépést hátra önigazgatási gyakorlatunk­ Mint minden köztársaságban és tartományban, Vaj­daságban is bizottság alakult — a Tartományi Végrehajtó Tanács, a Tartományi Gazdasági Kamara és a Tartomá­nyi Szakszervezeti Tanács képviselőiből —, hogy meg­határozza a törvény elveit és a társadalmi és önigazga­tási megállapodások alapjait. A tartományi bizottság egyik tagja, Bálint Imre, az ipari szakszervezet tarto­mányi bizottságának elnöke, kérdéseinkre ekképpen vá­laszolt: — Vajdaság gazdasága az éveken át tartó lemaradás miatt a személyi jövedelem terén is nehéz helyzetben van, és ezt még tetézte a 11 százalékos korlátozás. Ami a tartományi törvényt illeti, szerintem nem nehéz dolog meghozni, mert az elvekben könnyen megállapodhatunk, tehát április 30-áig, amikor érvényét veszti a szövetsé­gi törvény, elkészülhet. A társadalmi és önigazgatási megállapodások megkötése az év végéig is eltarthat. ▲ S addig a személyi jöve­delem növelésének korlátozása is tart? — Szerintem a községek­nek szabadabb kezet kellene adni arra, hogy bizonyos termelővállalatokat felsza­badítsanak a zárlat alól.­­ Tulajdonképpen mit aka­runk elérni a törvénnyel és társadalmi megállapodásokkal? — Csökkenteni a különb­séget az ugyanolyan kép­zettségű dolgozók személyi jövedelme között. Tarthatat­lan, hogy a takarítónő egy külkereskedelmi vállalatban havonta 1300 dinárt keres, egy termelővállalatban pe­dig csak 600-at. Az sem en­gedhető meg, hogy egy szak­képzett munkás az egyik gyárian többet keressen, mint a másikban egy mér­nök. — De hogyan lehet ezt tör­vénnyel rendezni? — A törvény önigazgatási megállapodásokra fogja kö­telezni a vállalatokat, és azok ágazatokon belül majd megegyeznek az arányokban. Egy javaslat szerint például a személyi jövedelmek arány­száma a következő legyen: szakképzetlen munkásé 0,60, a betanulté 1, a szakképzetté 1,50, a magas szakképzett­ségűé 2,50, a szakemberé 4, a specialistáé pedig 6. Egy másik javaslat szerint csak a legalacsonyabb és a leg­magasabb személyi jövedel­met kell megszabni. A már kész szlovén törvény pél­dául 800 és 6000 dinárban állapítja meg a legala­csonyabb és a legmagasabb jövedelmet. A Nálunk mi várható? — Még nincs kialakult ál­láspontunk. Még azt sem tud­juk, hogy a tartományi tör­vénnyel beavatkozhatunk-e a munkaszervezetek egész jövedelmének felosztásába, vagy csak a személyi jöve­delem elosztására korlátoz­zuk, továbbá mi legyen a közfogyasztási alap sorsa, ezenkívül hogyan serkent­sük a törvénnyel a szak­­képzettségi szint emelését, mi legyen a személyi jöve­delem alsó határa Vajdaság­ban stb. Abban sem álla­podtunk még meg, hogy a törvény adjon-e lehetőséget arra, hogy a személyi jöve­delem kövesse a létfenntar­tási költségek emelkedését, valamint, hogy kötelezővé tegyük-e a társadalmi és az önigazgatási megállapo­dást. ▲ Hogyan lehet ezt vég­hezvinni anélkül, hogy a mun­ka eredményei szerinti java­dalmazási rendszer meg ne csorbuljon? — Tudatában vagyunk annak, hogy a törvény csor­bítja az önigazgatást, de tény az is, hogy a munkás­­osztály zöme követeli a szo­ciális különbségek csökken­tését. Az a vigasztaló, hogy ez a törvény is ideiglenes, átmeneti jellegű.­­ Nem kellett volna-e ta­lán előbb megváltoztatni az arányokat az elsődleges el­osztásban, és csak ha ezzel sem változik a helyzet, beavatkoz­ni a belső elosztásba? — Ismert dolog, hogy a szakszervezet éveken át, a VI. kongresszus óta pedig különösen követeli a gazda­ság és a társadalom közötti elosztásban a 70:30 arányt, de nem sok eredménnyel. Emiatt vagyunk kénytelenek törvénnyel csökkenteni a szociális különbségeket, ha már rendszerbeli megoldások­kal nem szabályozhatjuk a jövedelemszerzés módját. , VARGA Matild MAGYAR SZÓ A Köztársasági Gazdasági Kamara is sürgeti a mezőgazdaság helyzetének rendezését A Köztársasági Gazdasági Kamara tegnapi­ közgyűlése nem sokban különbözött azoktól az összejövetelektől, amelyeken a gazdaság hely­zetét már megszokott mó­don vitatják. Dušan Skrebié­nek, a Köztársasági Kamara elnökének terjedelmes be­számolója is jobbára leltár­ba vette az általános nehéz­ségeket és külön néhány ágazat súlyos gazdálkodási feltételeit. Megnyugtató, hogy legsür­gősebb feladatnak a mező­­gazdaság helyzetének rende­zését jelölte ki, s hangsú­lyozta, hogy ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész nemzetgazdaság szem­pontjából fontos. Nem kelle­nek elektronikus számítógé­pek ahhoz, hogy megállapít­suk, mit jelentene az ország­nak, ha egymillió tonna bú­zát, kukoricát és élelmiszert exportálnánk, ahelyett, hogy most ennyit behozunk. Vala­miképpen azt is ki kellene számítani már, hogy a me­zőgazdasági termelés tavalyi 15 százalékos lemaradását mennyiben idézték elő a ked­vezőtlen éghajlati és időjá­rási viszonyok, és mennyiben járultak hozzá ehhez a si­kertelenséghez a megoldat­lan rendszerbeli kérdések. A helyzet most a következő: Szerbia mezőgazdasága az év első két hónapjában 47 százalékkal kevesebb gabo­nát és 40 százalékkal keve­sebb húsipari terméket ex­portált, mint tavaly ugyan­ebben az időszakban. Hogy mindebből mi a tanulság? Emlékeztessünk egy magán­termelőnek a mezőgazdasági tanácskozáson elhangzott fel­szólalására: ha azt a pénzt, illetve dollárt, amit most egymillió tonna búzáért és élelmiszerért kifizetünk, mezőgazdaság fejlesztésére fordítottuk volna, akkor ma más volna a helyzet. A kamara elnöke a gazda­ság, illetve a mezőgazdaság érdekeit tolmácsolva felhív­ta az illetékesek figyelmét arra, hogy a mezőgazdaság­gal kapcsolatos intézkedések késésével még súlyosabb helyzetet teremthetünk. Egy másik jelenség, amely­re szintén felhívta a figyel­met, a következő: " A köztársaság behoza­tala az első két hónapban 45, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal volt nagyobb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az új­ratermelési anyagokon kívül a közfogyasztási árucikkek behozatala is jelentős mér­tékben megnövekedett. A gazdasági logika alapján mindebből azt a következte­tést lehetne levonni, hogy a kereskedelem árukészlete is megnövekedett Nálunk azonban minden ilyen logi­ka és törvényszerűség elle­nére a kereskedelem raktár­­készletei 6 százalékkal meg­csappantak, minthogy a la­kosság vásárlása szokatlanul nagy méreteket öltött. A bajok abból adódnak, hogy a feltűnően nagy és mind ütemesebb termelést nem követi megfelelő kivi­tel. Az első két hónapban mindössze 7 százalékkal ex­portáltunk többet, mint ta­valy. A külföldi tőke befekte­téséhez az elnök külön ma­gyarázatot fűzött. Előbb el­mondta, hogy a hazai és a külföldi munkaszervezetek, illetve cégek eddig 3200 mil­lió dinár értékű közös be­ruházásokat végeztek. A be­fektetés aránya 77:23, illet­ve a hazai tőke 2340, a kül­földi pedig 760 millió dinárt tesz ki. Eddig 29 ilyen szer­ződésünk van, s ebből 12-őt Szerbia gazdasági vállalatai kötöttek 2350 millió dinár ér­tékben. Amíg nem rendezzük a külkereskedelmi devizarend­szert, valamint a vám- és adópolitikát, addig nem is remélhetünk jobb eredmé­nyeket — mondta az elnök beszámolójában, majd vége­zetül megjegyezte, hogy a dinár leértékelése körüli hu­zavonák, alkudozások is rop­pant sokat ártottak ezen a téren. Szs. FÉL EURÓPÁN ÁT Az újvidéki Putnik Utazá­si Iroda a májusi ünnepiek alkalmából többek között négy külföldi utazást ren­dez. Április 29-én kiránduló autóbusz indul Ausztriába, Csehszlovákiába és Magyar­­országra. Az utazás hat na­pig tart. A turisták egy-egy napot töltenek Bécsben, és Prágában, fél napot pedig Budapesten. Ezenkívül meg­nézik Brnót és Szentendrét. A részvételi díj 880 dinár. Ugyanaznap Romániába utazik egy turista­csoport. A kirándulás 5 napig tart, a részvevők két napot töltenek Bukarestben, fél napot pe­dig Temesvárott. Ezenkívül megnézik Nagyszebent és Aradot. A részvételi díj 750 dinár. Ugyancsak április 29-én Franciaországba indul egy társasgépkocsi. Az utazás 10 napig tart. A turisták há­rom napot töltenek Párizs­ban, fél-fél napot p­edig Zü­richben és Salzburgban. Ezenkívül megnézik Gracot, Stuttgartot, Strasbourgot és Lichtensteint. Részvételi díj 1520 dinár. Április 30-án Olaszország­ba utazik egy turistacsoport. A kirándulás 6 napig tart. A turisták két napot tölte­nek Rómában, fél napot p pe­dig Velencében. Ezenkívül megnézik Firenzét. A rész­vételi díj 840 dinár. Jelentkezési határidő mind a négy utazásra április 15. (­*) 7. oldal Elhangzott... Marko Nikezić, a Szerb KSZ KB elnöke — mint megírtuk — felszólalt a Szerb Ifjúsági Szövetség keddi választmányi ülésén. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk beszé­déből. — A Kommunista Szövetség nem azért szólítja a szocialista társadalom intézményeibe a fiatalokat, hogy megkövesítsék, hanem azért, hogy megváltoztassák őket. Ez valamennyi szervezetre vonatkozik, de elsősor­ban a Kommunista Szövetségre. A társadalmi viszonyok és intézmények sorsa, va­lamint azoknak az eszméknek a sorsa, amelyek ezeket a viszonyokat kifejezik, attól függ, hogy a fiatalok el­fogadják vagy elutasítják őket. Nemcsak itt és nem­csak most. Ha nem fogadnák el és nem módosítanák tovább őket belátásuk és érzésük szerint, a viszonyok szilárdsága csak látszólagos és ideiglenes lenne. Ugyan­akkor az ifjúság — mivel nem talál területet cselek­vésre az önigazgatású társadalomban — állandóan a lázongás és a tehetetlenség érzése között ingadozna. Csak az elkötelezettség és a felelősségvállalás növel­heti saját erejébe vetett bizalmát. A társadalomban végbemenő megoszlás minden al­kalommal egy-egy nemzedéken belül is tapasztalható. Az előző nemzedék a forradalom kérdésén oszlott meg. Az újabbat csak azok a kérdések oszthatják meg, amelyek egész társadalmunkat is foglalkoztatják: ho­gyan és merre haladjunk tovább. Ezért a Kommunista Szövetségnek nem lehet külön programja a fiatalok ré­szére. Csak egy programja lehet, de ha ebben választ ad minden időszerű kérdésre, az ifjúság is magáévá teszi. Az alkotmányfüggelékekről folyó vita elősegítette, hogy megszabaduljunk bizonyos centralisztikus és kon­zervatív nézetektől Szerbiában, amelyek a tartományok helyét illetőleg is kifejezésre jutottak. Nemcsak a nem­zetiségek helyzetével kapcsolatos nézetekről van szó, hanem az önigazgatás és a szerb köztársaság demokra­tikus útjának értelmezéséről is. •­­­'~~' Minden társadalmi átalakulást azzal mérhetünk le, hogy erősödik-e közben a munkásosztály befolyása és a nemzetek egyenjogúsága. Ezeken az elveken alapult az egész jugoszláv forradalom. Megvalósításuk azonban elkerülhetetlenül másképp ment végbe az állami szocia­lizmus idején, amikor az új jugoszláv állam és nevében a Jugoszláv Kommunista Párt volt az egyetlen szerve­zett tényezője a jugoszláv nemzeteknek és munkás­­osztályoknak. Bármit gondolnak is a különféle, nemze­tek nacionalistái — ideértve a Kommunista Szövetség­ben meghúzódókat is — nem tagadjuk történelmünk­nek ezt az időszakát. Szerbia kommunistái kötelességüknek tartják, hogy Jugoszlávia többi nemzetével együtt útját állják a cent­ralizmus feltámadásának, mert ez fejlődésünk jelenlegi szakaszában csakis bürokrata és konzervatív jellegű lehet A Szerb Szocialista Köztársaságnak létérdeke, hogy véget vessünk közösségünk centralisztikus elgon­dolásának. • A nagyszerb nacionalizmus elleni harc számunkra el­sősorban abból a szempontból fontos, hogy milyen tár­sadalmi és politikai viszonyok győzedelmeskednek benne. Ezenkívül abból a szempontból is, mert a harc akár a nagyszerb, akár valamilyen más nacionalizmus ellen elengedhetetlenül szükséges népeink és nemzeti­ségeink együttélése és egysége végett. A saját sorainkban megnyilvánuló nacionalista te­vékenységért nem okolhatjuk a mások soraiban kelet­kező nacionalista jelenségeket. Ha a saját sorainkban megnyilvánuló nacionalista tevékenységért a mások soraiban keletkező nacionalista jelenségeket okolnánk, ez azt jelentené, hogy a szocia­lista erők nem képesek szembefordulni saját társadal­mukban a kommunistaellenes erőkkel,­­ hanem ehelyett a társadalmi-politikai különbségek leplezésével, min­denáron egységet akarnak létrehozni. Ilyen egység csak annak árán valósítható meg, ha kedvezményeket te­szünk a konzervatív áramlatoknak. De ez is csak ideig­­óráig tartható fenn. A zsarolás — ha egyszer eleget tettek neki — csak erősödhet. A Szerb Kommunista Szövetségben kizárt dolog az olyan politika, amely akár nyíltan, akár leplezetten a szerbek összefogására buzdít. Meg vagyunk győződve róla, hogy ugyanilyen meggon­dolásból ugyanez az elv vezérli a többi köztársaságunk kommunistáit is, s erre az egységre épülhet a kölcsö­nös támogatás és egység a reakciós erők elleni egész országos harcban.

Next