Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1971-04-08 / 96. szám
Csütörtök, 1971. ápr. 8. Szabad út a húsáraknak Napok kérdése a drágulás? —A községek nyilván méltányolják a fogyasztók érdekeit is A kormány néhány fő élelmiszer árának ellenőrzési jogát a köztársaságokra és a községekre ruházta át, s ez egyben azt jelenti, hogy ezekre nem vonatkozik tovább az árrögzítési rendelet. Megbízható forrásokból szerzett értesüléseink szerint már a közeljövőben, a hét végén vagy a jövő héten várható a friss hús árának kiigazítása. A vágóhidak már régóta kérik a hús árának emelését. Érveik igen meggyőzőek: a hús árát befagyasztotta a kormány, de azóta 7-8 százalékkal emelkedett az élő sertés, 35—40 százalékkal az üsző és több mint 20 százalékkal a vágómarha felvásárlási ára. Emiatt a feldolgozók veszteséggel dolgoznak. A köztársasági, a két tartományi és a községi árhivatalok képviselői megegyeztek a vágóhidakkal, és elfogadták azokat a szorzószámokat, amelyek alkalmazásával a friss hús kiskereskedelmi ára a vágóállat árától fog függni, és nagyjából közös nevezőre jutottak a hús minőségi osztályozását illetően is. Napok kérdése tehát, hogy a megállapodás nyomán a községek szentesítsék az új húsárakat, amelyek bizony magasabbak lesznek az eddigieknél. Nem vitás, hogy méltányolni fogják a fogyasztók érdekeit is, szem előtt tartva azt, hogy ennek a fontos élelmiszernek az ára mennyire befolyásolja a megélhetési költségeket. A drágulást azonban nem kerülhetik el. A malac-, a borjú- és a bárányhús — esetleg a vágott baromfi — ára ezentúl a kínálattól és a kereslettől függően szabadon fog alakulni. Többet fizetünk majd a sertéshúsért is, egyes számítások szerint az átlagár kilónként 18 dinár lesz (most 16 és 22 dinár között mozog az országban). Ezen belül egyes húsfélék ára jobban, másoké kevésbé emelkedik. Az üszőhús átlagára ugyanezen számítások szerint 22 dinár 20 para lesz, a marhahúsé pedig 21 dinár. Az előzetes számítások szerint az üszőhúsnak átlag 15, a marhahúsnak pedig 12—15 százalékkal kell megdrágulnia. S. Z. A szociális különbségek ellen Bálint Imre véleménye a személyi jövedelemről szóló tartományi törvényről Miért kell törvénnyel szabályozni azt, ami az önigazgató dolgozó elvitathatatlan joga? Nem csökkenti-e a munkalendületet, a több termelésért folyó harcot, ha a keresetet korlátok közé szorítjuk? Nem jelent-e ez a törvény egy lépést hátra önigazgatási gyakorlatunk Mint minden köztársaságban és tartományban, Vajdaságban is bizottság alakult — a Tartományi Végrehajtó Tanács, a Tartományi Gazdasági Kamara és a Tartományi Szakszervezeti Tanács képviselőiből —, hogy meghatározza a törvény elveit és a társadalmi és önigazgatási megállapodások alapjait. A tartományi bizottság egyik tagja, Bálint Imre, az ipari szakszervezet tartományi bizottságának elnöke, kérdéseinkre ekképpen válaszolt: — Vajdaság gazdasága az éveken át tartó lemaradás miatt a személyi jövedelem terén is nehéz helyzetben van, és ezt még tetézte a 11 százalékos korlátozás. Ami a tartományi törvényt illeti, szerintem nem nehéz dolog meghozni, mert az elvekben könnyen megállapodhatunk, tehát április 30-áig, amikor érvényét veszti a szövetségi törvény, elkészülhet. A társadalmi és önigazgatási megállapodások megkötése az év végéig is eltarthat. ▲ S addig a személyi jövedelem növelésének korlátozása is tart? — Szerintem a községeknek szabadabb kezet kellene adni arra, hogy bizonyos termelővállalatokat felszabadítsanak a zárlat alól. Tulajdonképpen mit akarunk elérni a törvénnyel és társadalmi megállapodásokkal? — Csökkenteni a különbséget az ugyanolyan képzettségű dolgozók személyi jövedelme között. Tarthatatlan, hogy a takarítónő egy külkereskedelmi vállalatban havonta 1300 dinárt keres, egy termelővállalatban pedig csak 600-at. Az sem engedhető meg, hogy egy szakképzett munkás az egyik gyárian többet keressen, mint a másikban egy mérnök. — De hogyan lehet ezt törvénnyel rendezni? — A törvény önigazgatási megállapodásokra fogja kötelezni a vállalatokat, és azok ágazatokon belül majd megegyeznek az arányokban. Egy javaslat szerint például a személyi jövedelmek arányszáma a következő legyen: szakképzetlen munkásé 0,60, a betanulté 1, a szakképzetté 1,50, a magas szakképzettségűé 2,50, a szakemberé 4, a specialistáé pedig 6. Egy másik javaslat szerint csak a legalacsonyabb és a legmagasabb személyi jövedelmet kell megszabni. A már kész szlovén törvény például 800 és 6000 dinárban állapítja meg a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmet. A Nálunk mi várható? — Még nincs kialakult álláspontunk. Még azt sem tudjuk, hogy a tartományi törvénnyel beavatkozhatunk-e a munkaszervezetek egész jövedelmének felosztásába, vagy csak a személyi jövedelem elosztására korlátozzuk, továbbá mi legyen a közfogyasztási alap sorsa, ezenkívül hogyan serkentsük a törvénnyel a szakképzettségi szint emelését, mi legyen a személyi jövedelem alsó határa Vajdaságban stb. Abban sem állapodtunk még meg, hogy a törvény adjon-e lehetőséget arra, hogy a személyi jövedelem kövesse a létfenntartási költségek emelkedését, valamint, hogy kötelezővé tegyük-e a társadalmi és az önigazgatási megállapodást. ▲ Hogyan lehet ezt véghezvinni anélkül, hogy a munka eredményei szerinti javadalmazási rendszer meg ne csorbuljon? — Tudatában vagyunk annak, hogy a törvény csorbítja az önigazgatást, de tény az is, hogy a munkásosztály zöme követeli a szociális különbségek csökkentését. Az a vigasztaló, hogy ez a törvény is ideiglenes, átmeneti jellegű. Nem kellett volna-e talán előbb megváltoztatni az arányokat az elsődleges elosztásban, és csak ha ezzel sem változik a helyzet, beavatkozni a belső elosztásba? — Ismert dolog, hogy a szakszervezet éveken át, a VI. kongresszus óta pedig különösen követeli a gazdaság és a társadalom közötti elosztásban a 70:30 arányt, de nem sok eredménnyel. Emiatt vagyunk kénytelenek törvénnyel csökkenteni a szociális különbségeket, ha már rendszerbeli megoldásokkal nem szabályozhatjuk a jövedelemszerzés módját. , VARGA Matild MAGYAR SZÓ A Köztársasági Gazdasági Kamara is sürgeti a mezőgazdaság helyzetének rendezését A Köztársasági Gazdasági Kamara tegnapi közgyűlése nem sokban különbözött azoktól az összejövetelektől, amelyeken a gazdaság helyzetét már megszokott módon vitatják. Dušan Skrebiének, a Köztársasági Kamara elnökének terjedelmes beszámolója is jobbára leltárba vette az általános nehézségeket és külön néhány ágazat súlyos gazdálkodási feltételeit. Megnyugtató, hogy legsürgősebb feladatnak a mezőgazdaság helyzetének rendezését jelölte ki, s hangsúlyozta, hogy ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész nemzetgazdaság szempontjából fontos. Nem kellenek elektronikus számítógépek ahhoz, hogy megállapítsuk, mit jelentene az országnak, ha egymillió tonna búzát, kukoricát és élelmiszert exportálnánk, ahelyett, hogy most ennyit behozunk. Valamiképpen azt is ki kellene számítani már, hogy a mezőgazdasági termelés tavalyi 15 százalékos lemaradását mennyiben idézték elő a kedvezőtlen éghajlati és időjárási viszonyok, és mennyiben járultak hozzá ehhez a sikertelenséghez a megoldatlan rendszerbeli kérdések. A helyzet most a következő: Szerbia mezőgazdasága az év első két hónapjában 47 százalékkal kevesebb gabonát és 40 százalékkal kevesebb húsipari terméket exportált, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Hogy mindebből mi a tanulság? Emlékeztessünk egy magántermelőnek a mezőgazdasági tanácskozáson elhangzott felszólalására: ha azt a pénzt, illetve dollárt, amit most egymillió tonna búzáért és élelmiszerért kifizetünk, mezőgazdaság fejlesztésére fordítottuk volna, akkor ma más volna a helyzet. A kamara elnöke a gazdaság, illetve a mezőgazdaság érdekeit tolmácsolva felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos intézkedések késésével még súlyosabb helyzetet teremthetünk. Egy másik jelenség, amelyre szintén felhívta a figyelmet, a következő: " A köztársaság behozatala az első két hónapban 45, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal volt nagyobb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az újratermelési anyagokon kívül a közfogyasztási árucikkek behozatala is jelentős mértékben megnövekedett. A gazdasági logika alapján mindebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a kereskedelem árukészlete is megnövekedett Nálunk azonban minden ilyen logika és törvényszerűség ellenére a kereskedelem raktárkészletei 6 százalékkal megcsappantak, minthogy a lakosság vásárlása szokatlanul nagy méreteket öltött. A bajok abból adódnak, hogy a feltűnően nagy és mind ütemesebb termelést nem követi megfelelő kivitel. Az első két hónapban mindössze 7 százalékkal exportáltunk többet, mint tavaly. A külföldi tőke befektetéséhez az elnök külön magyarázatot fűzött. Előbb elmondta, hogy a hazai és a külföldi munkaszervezetek, illetve cégek eddig 3200 millió dinár értékű közös beruházásokat végeztek. A befektetés aránya 77:23, illetve a hazai tőke 2340, a külföldi pedig 760 millió dinárt tesz ki. Eddig 29 ilyen szerződésünk van, s ebből 12-őt Szerbia gazdasági vállalatai kötöttek 2350 millió dinár értékben. Amíg nem rendezzük a külkereskedelmi devizarendszert, valamint a vám- és adópolitikát, addig nem is remélhetünk jobb eredményeket — mondta az elnök beszámolójában, majd végezetül megjegyezte, hogy a dinár leértékelése körüli huzavonák, alkudozások is roppant sokat ártottak ezen a téren. Szs. FÉL EURÓPÁN ÁT Az újvidéki Putnik Utazási Iroda a májusi ünnepiek alkalmából többek között négy külföldi utazást rendez. Április 29-én kiránduló autóbusz indul Ausztriába, Csehszlovákiába és Magyarországra. Az utazás hat napig tart. A turisták egy-egy napot töltenek Bécsben, és Prágában, fél napot pedig Budapesten. Ezenkívül megnézik Brnót és Szentendrét. A részvételi díj 880 dinár. Ugyanaznap Romániába utazik egy turistacsoport. A kirándulás 5 napig tart, a részvevők két napot töltenek Bukarestben, fél napot pedig Temesvárott. Ezenkívül megnézik Nagyszebent és Aradot. A részvételi díj 750 dinár. Ugyancsak április 29-én Franciaországba indul egy társasgépkocsi. Az utazás 10 napig tart. A turisták három napot töltenek Párizsban, fél-fél napot pedig Zürichben és Salzburgban. Ezenkívül megnézik Gracot, Stuttgartot, Strasbourgot és Lichtensteint. Részvételi díj 1520 dinár. Április 30-án Olaszországba utazik egy turistacsoport. A kirándulás 6 napig tart. A turisták két napot töltenek Rómában, fél napot p pedig Velencében. Ezenkívül megnézik Firenzét. A részvételi díj 840 dinár. Jelentkezési határidő mind a négy utazásra április 15. (*) 7. oldal Elhangzott... Marko Nikezić, a Szerb KSZ KB elnöke — mint megírtuk — felszólalt a Szerb Ifjúsági Szövetség keddi választmányi ülésén. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk beszédéből. — A Kommunista Szövetség nem azért szólítja a szocialista társadalom intézményeibe a fiatalokat, hogy megkövesítsék, hanem azért, hogy megváltoztassák őket. Ez valamennyi szervezetre vonatkozik, de elsősorban a Kommunista Szövetségre. A társadalmi viszonyok és intézmények sorsa, valamint azoknak az eszméknek a sorsa, amelyek ezeket a viszonyokat kifejezik, attól függ, hogy a fiatalok elfogadják vagy elutasítják őket. Nemcsak itt és nemcsak most. Ha nem fogadnák el és nem módosítanák tovább őket belátásuk és érzésük szerint, a viszonyok szilárdsága csak látszólagos és ideiglenes lenne. Ugyanakkor az ifjúság — mivel nem talál területet cselekvésre az önigazgatású társadalomban — állandóan a lázongás és a tehetetlenség érzése között ingadozna. Csak az elkötelezettség és a felelősségvállalás növelheti saját erejébe vetett bizalmát. A társadalomban végbemenő megoszlás minden alkalommal egy-egy nemzedéken belül is tapasztalható. Az előző nemzedék a forradalom kérdésén oszlott meg. Az újabbat csak azok a kérdések oszthatják meg, amelyek egész társadalmunkat is foglalkoztatják: hogyan és merre haladjunk tovább. Ezért a Kommunista Szövetségnek nem lehet külön programja a fiatalok részére. Csak egy programja lehet, de ha ebben választ ad minden időszerű kérdésre, az ifjúság is magáévá teszi. Az alkotmányfüggelékekről folyó vita elősegítette, hogy megszabaduljunk bizonyos centralisztikus és konzervatív nézetektől Szerbiában, amelyek a tartományok helyét illetőleg is kifejezésre jutottak. Nemcsak a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos nézetekről van szó, hanem az önigazgatás és a szerb köztársaság demokratikus útjának értelmezéséről is. •'~~' Minden társadalmi átalakulást azzal mérhetünk le, hogy erősödik-e közben a munkásosztály befolyása és a nemzetek egyenjogúsága. Ezeken az elveken alapult az egész jugoszláv forradalom. Megvalósításuk azonban elkerülhetetlenül másképp ment végbe az állami szocializmus idején, amikor az új jugoszláv állam és nevében a Jugoszláv Kommunista Párt volt az egyetlen szervezett tényezője a jugoszláv nemzeteknek és munkásosztályoknak. Bármit gondolnak is a különféle, nemzetek nacionalistái — ideértve a Kommunista Szövetségben meghúzódókat is — nem tagadjuk történelmünknek ezt az időszakát. Szerbia kommunistái kötelességüknek tartják, hogy Jugoszlávia többi nemzetével együtt útját állják a centralizmus feltámadásának, mert ez fejlődésünk jelenlegi szakaszában csakis bürokrata és konzervatív jellegű lehet A Szerb Szocialista Köztársaságnak létérdeke, hogy véget vessünk közösségünk centralisztikus elgondolásának. • A nagyszerb nacionalizmus elleni harc számunkra elsősorban abból a szempontból fontos, hogy milyen társadalmi és politikai viszonyok győzedelmeskednek benne. Ezenkívül abból a szempontból is, mert a harc akár a nagyszerb, akár valamilyen más nacionalizmus ellen elengedhetetlenül szükséges népeink és nemzetiségeink együttélése és egysége végett. A saját sorainkban megnyilvánuló nacionalista tevékenységért nem okolhatjuk a mások soraiban keletkező nacionalista jelenségeket. Ha a saját sorainkban megnyilvánuló nacionalista tevékenységért a mások soraiban keletkező nacionalista jelenségeket okolnánk, ez azt jelentené, hogy a szocialista erők nem képesek szembefordulni saját társadalmukban a kommunistaellenes erőkkel, hanem ehelyett a társadalmi-politikai különbségek leplezésével, mindenáron egységet akarnak létrehozni. Ilyen egység csak annak árán valósítható meg, ha kedvezményeket teszünk a konzervatív áramlatoknak. De ez is csak ideigóráig tartható fenn. A zsarolás — ha egyszer eleget tettek neki — csak erősödhet. A Szerb Kommunista Szövetségben kizárt dolog az olyan politika, amely akár nyíltan, akár leplezetten a szerbek összefogására buzdít. Meg vagyunk győződve róla, hogy ugyanilyen meggondolásból ugyanez az elv vezérli a többi köztársaságunk kommunistáit is, s erre az egységre épülhet a kölcsönös támogatás és egység a reakciós erők elleni egész országos harcban.