Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-08 / 96. szám

A tojós tyúk vízigénye A ketreceit to­jós tyúkok szenvedélyes vízivók. Az, hogy a tyúkok testének két­harmada vagy ennél is na­gyobb hányada — hasonló­képpen más élőlényekéhez — víz, közhelynek számít. Is­merjük a víz fontos szerepét az emésztésben, a testszöve­tek felépítésében, a hőmérsék­let szabályozásában. Már év­tizedekkel ezelőtt megállapí­tották, hogy a tyúk testnagy­ságához képest sokkal több vizet fogyaszt, mint a legna­gyobb tejhozamú fejőstehén. Ez utóbbi adatokból azt a logikus következtetést von­ták le, hogy a tyúk részére annyi vizet kell biztosítani, amennyit el kíván fogyaszta­ni. Az utóbbi időben pedig éppen ezt a megdönthetetlen­nek tartott szabályt kezdik egyes kutatók és gyakorlati állattartók is kétségbe vonni. Szerintük a tyúkok gyakran több vizet isznak, mint amennyire ténylegesen szük­ségük van. Jelentősen megnövekszik a tyúk ivóvízszükséglete magas hőmérsékletű körülmények között. Amerikai kísérleti adatok szerint 18,3 fokos hő­mérsékleten tartott tojás tyúk a felvett takarmány kétsze­resét fogyasztja el vízből. Ha azonban a hőmérsékletet 30 fokra emelik, a vízfogyasztás 4,7-szeresére nő. Kiszámították, hogy egy tyúk évenként felvett folya­dékmennyisége 2,5-szerese an­nak, ami 240 tojás termelésé­hez szükséges. Ugyancsak ál­lítják, hogy a felvett takar­mány mennyiségéhez viszo­nyítva megivott 2,7-szeres víz­mennyiség több annál, ameny­nyire a szervezet hűtőmecha­nizmusának szüksége lenne 11,7 fok hőmérsékleti emel­kedés kiegyensúlyozására. A tojás tyúk túlzott vízfo­gyasztásra való hajlama nyil­vánvalóan megmutatkozik a ketreces tartásban, amikor a trágya rendkívül vizessé, csaknem folyóssá válik. A West Virginiai Egyetem kísér 3008 leti intézetében megállapí­tották, hogy a ketreceit tyú­kok friss trágyájának átla­gos víztartalma 74,35 száza­lék, az almán tartottaké 70,35 százalék. (Az utóbbi esetben a trágyarácson áteső friss trá­gya víztartalmát vizsgálták.) Ennek minden valószínű­ség szerint az az oka, hogy a ketreceit tyúk­­ zártságában, unalmában fogyaszt többet, már csak azért is, mert nem kell megkeresnie a vizet, mint az almán tartottaknak, hanem ott van előtte, csak a nyakát kell kinyújtania. A vízivás szokássá válik, szen­vedéllyé, csakúgy, mint az ember is sokkal több folya­dékot fogyaszt, ha állandóan előtte van. Egyes kísérletező kutatók szerint az Egyesült Államok­ban a ketreceit tyúkok víz­fogyasztása eléri a szükséges vízmennyiség kétszeresét. Megállapították, hogy 18,3 fo­kos — tehát az optimális — hőmérsékleten a tojás tyúk egységnyi mennyiségű felvett­ takarmányhoz képest 1,5 egy­ségnyi­ trágyát ürít. Káros lehet-e a túl sok víz­­fogyasztás? — tehetjük fel a kérdést. Egy amerikai kuta­tó szerint igen. Ezt így indo­kolja: Ha meleg időben a tyúk egész napon át vizet iszik, víztúltelítetté válik, és képtelen a takarmányt jól megemészteni. A felvett több­letvíz, ami az emésztőcsator­nába kerül és átfolyik a szer­vezeten felhígítja az emész­tőnedveket és sietteti a ta­karmány átfutását, ezáltal nincs elegendő idő a tápanya­gok tökéletes kivonására. En­nek következménye a takar­­mányértékesülés romlása, ami drágítja a tojás önköltségét. Ehhez járul az a kellemetlen következmény is, hogy a ma­gas víztartalmú trágya tar­tástechnológiai problémákat okoz. A nagyon vizes trágya bű­zösebb, vonzza a legyeket és más bogárféléket. Különös­képpen problémát okoz az olyan ketreces tartásmód ese­tében, amikor nincs tárgya­­kivonó szerkezet, hanem a trágya a ketrec aljában hal­mozódik fel. Fokozza a levegő páratartalmát, amit a ventil­­lációval kell eltávolítani és a ketrec taposórácsa is mind piszkosabbá válik, s fokoza­tosan szennyezi a tojást. A tyúk vízfogyasztási szen­vedélyének meggátlására az Egyesült Államokban olyan gondolat is felvetődött, hogy a vizet ízesíteni kellene olyan anyaggal, melynek semmi ká­ros hatása nincs, de csökken­tené a tyúk vízfogyasztását. Ilyen anyagot is kipróbáltak, állítólag sikerrel. A lengyel mezőgazdaság problémái Az utolsó két évben a len­gyel mezőgazdaság fokozot­tan magára vonta a figyel­met, bár évek óta egyéb­ként is a közfigyelem tár­gya volt. Indokolt ezért megfigyelni a mezőgazdaság fejlődési irányait. 1956 és 1960 között a négy fő gabo­nából évente átlag 13,5 mil­lió tonnát takarítottak be, ami alig haladta meg a há­ború előtti átlagtermést. A következő ötéves tervben a hozam már elérte az évi át­lagos 14,4 millió tonnát, majd a harmadik ötéves tervben a 16,5 millió tonnát. A növekedés üteme csaknem kétszeresére növekedett. Az egy hektárra eső termés 1956—60-ban 15,1 mázsa, a következő ötéves tervben 17,4 mázsa, a harmadik terv­időszakban pedig 20,4 mázsa volt, vagyis az előző idő­szakhoz képest 17 százalék­kal növekedett. A burgonya­termesztés hasonló ütemben emelkedett. Bár a mezőgazdasági ter­melés fejlődési tendenciája pozitív, kétségtelenül van­nak ingadozások a terme­lésben, ez azonban nem sa­játosan lengyel, hanem vi­lágjelenség. Így a múlt év­tizedben a mezőgazdasági termelés mutatója az alábbi ingadozásokat mutatja: Dá­niában 100-ról 94 százalék­ra csökkent, Franciaország­ban 114-ről 96 százalékra, az NSZK-ban 118-ról 87 szá­zalékra, Csehszlovákiában 107-ről 92 százalékra, Jugo­szláviában 110-ről 88 száza­lékra, Magyarországon 107- ről 94 százalékra, Lengyel­­országban 110-ről 92 száza­lékra csökkent. Ha megnézzük a növény­termesztés fejlődési dinami­káját jelző adatokat, külö­nösen a gabonatermelés adatait, látjuk, hogy a prob­léma nem a lakosság gabo­naellátása, hanem megfele­lő takarmányalap biztosítá­sa az állatállomány számá­ra. Az állattenyésztés fő problémája úgy jelentkezik, mint a hústermelés fokozá­sa, a növekvő igényeknek megfelelően. Az egy főre eső lengyel húsfogyasztás az 1955. évi 37,7 kilóról 1969- ben 52,6 kilóra növekedett, és az éves húsfogyasztás a nehézségek ellenére tavaly is legalább ezen a szinten maradt. Mindez természetesen függvénye az állatállomány létszámának. A takarmány­hiány következményei 1963- ban kezdtek érződni, amikor az 1962. évi 13,6 milliós szarvasmarha-létszám visz­­szaesett 11,6 millióra, vagyis kétmillióval csökkent. 1969- re a szarvasmarha-állomány 14,3 millióra gyarapodott. Sajnálatos tény, hogy a len­gyel mezőgazdaság minden erőfeszítése és minden tá­mogatása ellenére sem lesz képes a takarmánymérleg hiányait a közeljövőben el­tüntetni. Az új ötéves terv 20—25 százalékkal kívánja növelni a gabonatermesz­tést, 10—15 százalékkal a szálastakarmány termeszté­sét. Ennek megfelelően a sertésállomány 1,3—15,5 százalékkal, a szarvasmarha­állomány 11—13 százalékkal emelkedik, de az idények ennél nagyobb arányban nö­vekszenek. w ^ ^ Bírfi(Миуаше £ra|iov2 |) Krtolinnal trágyázzuk a burgonyát A kísérletekben igen jól bevált — A Prahovói Vegyi Művek gyártják A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint az el­múlt tízéves időszakban 289 000—334 000 hektáron termesztettek az országban burgonyát. Ebből következik, hogy a vetésterület nagysá­gát illetően a kukorica, a A táblázatból is látszik, hogy a burgonyát inkább a földművesek termesztik. A termésátlagok azonban sok­kal nagyobbak a nagygaz­daságokon, mutatván ezzel is, hogy a burgonyatermesz­tésben a nagygazdaságok a korszerű agrotechnikát al­kalmazzák, és jobban trá­gyázzák ezt a növényt, mint a magántermelők. A burgonyának ez a fontos helye a vetésforgóban, to­vábbá szerepe a táplálkozás­ban igazolttá teszi a nagyobb hozamra való törekvéseket. A mezőgazdasági termelők óhajának tett eleget a Pra­hovói Vegyi Művek műtrá­gyagyára, amikor egy olyan komplex műtrágyát állított búza és az árpa után a ne­gyedik helyen áll. A mező­­gazdasági termelésben tehát igen jelentős helyet foglal el. Az alábbi táblázatban az utóbbi évek terméséről és az átlaghozamokról közlünk ki­mutatást: elő, mely elsősorban a bur­gonya trágyázására alkalmas. A termelés bejáródása után januárban elkezdődött a Krtolin elnevezésű új mű­trágya gyártása. Már kez­detben bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági ter­melők érdeklődése felülmúlt minden várakozást. Mivel magyarázható az új műtrágya iránti nagy keres­let? Az alábbiakban feleletet adunk erre a kérdésre. — A burgonyatermesztés­ben jártas és erre­ a terme­lésre szakosított szakembe­rek véleményének kikérése után fogott hozzá a gyár a Krtolin gyártásához, össze­tétele azon alapszik, hogy a burgonya milyen tápanyago­kat kíván. Egy mázsa krto­­lin 10 kiló nitrogént, 12 kiló foszfort, 26 kiló káliumot és egy kiló magnéziumot (mind tiszta hatóanyagban számít­va) tartalmaz. Összetételénél fogva, szak­szerű alkalmazással és a töb­bi agrotechnikai művelet al­kalmazásával nagy termés elérését teszi lehetővé. — A Krtolin különleges műtrágya, ezért termelésével a prahovói gyár nagy űrt töltött ki. Várható, hogy el­terjedésével a termelők sok­kal jobban trágyázzák a bur­gonyát, és ennek nyomán növekednek a hozamok is. — A Krtolinban található tápanyagok a növények szá­mára igen hozzáférhető ve­­gyületekben fordulnak elő. A nitrogén ammónium alak­jában van, a foszfort vízben teljesen oldódik (ez még in­kább növeli ennek a műtrá­gyának az értékét), úgyhogy minden talajtípuson igen jól felhasználható. A kálium legnagyobb része kálium­szulfát alakjában fordul elő.­­ A nitrogénen, foszforon és káliumon kívül, a krto­lin magnéziumot is tartal­maz. Ez a nyomelem átlag 5—8 százalékkal növeli a ho­zamot, a laza és középkötött talajokon (mint amilyenek a hegyvidékeken találhatók) 20 százalékkal is. Ezenkívül a burgonya étrendi hatása nö­vekszik, ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben, a gumók szebbek, jobban főz­­hetők, jobbízűek lesznek.­­ A krtolin igen sok táp­anyagot tartalmaz, alkalma­zása ezért gazdaságos. Hasz­nálata révén csökkennek a szállítás, a be- és kirakás, a tárolás és a kiszórás költ­ségei. — összetételénél és nagy hatóanyag-tartalmánál fog­va a Krtolin valójában ol­csóbb és gazdaságosabb mű­trágya az egyszerű vagy a kevert műtrágyáknál, ható­anyagegységre átszámítva ugyanis kevesebbe került mint az említett műtrágyák. A jó vetőmag, a megfelelő ápolás és a Krtolin alkalma­zása lehetővé teszi a nagy hozamok elérését.­­ A Krtolin szemcsézeti állapotban kerül forgalomba, igen kevés nedvességet tar­talmaz (legfeljebb 2 százalé­kot), műanyag zsákokba cso­magolják, úgyhogy fizikai és vegyi tulajdonságainak vál­tozása nélkül hosszú táro­lásra alkalmas.­­ A Krtolin alkalmazása igen egyszerű. Hektáronkén­ti 300 mázsás termés eléré­séhez 900 kiló kiszórása szük­séges. Az egészet az ültetés alkalmával juttatjuk a ta­lajba. Az említett adag az egész tenyészidőre elegendő. Esetenként azonban (ha gyenge tápanyag-ellátottságú talajon termesztik) az első kapálás alkalmával fej­trá­gyázni szükséges. Egy hek­tárra 200 kiló, 18:6:6 vagy 14,14:14 összetételű komplex műtrágya kell. A Katolin előbb említett tulajdonságainál fogva igen alkalmas a burgonya és más gumós növények trágyázásá­ra. A mezőgazdasági terme­lők minden bizonnyal meg­kedvelik. A Prahovói Vegyi Művek mindent elkövetnek hogy a keresletet február, március és április folyamán kielégítsék. Dusan JOVANOVIC mérnök 3009 Termés vagon Átlagos hozamok q/ha 1967 1968 1969 1967 1968 1969 Nagygazda­ságok 8 746 8 065 8 188 147 181 174 Földmű­vesek 271 254 281 000 306 229 84 86 94

Next