Magyar Szó, 1971. június (28. évfolyam, 148-176. szám)

1971-06-29 / 176. szám

4. oldal Tehermentesíteni kell az élelmiszergazdaságot A Népek Tanácsa agrárpolitikai bizottságának ülése A szövetségi kormánynak és szerveinek tovább kell munkálkodni azon, hogy csökkenjenek a mezőgazda­ság, az élelmiszer- és do­hányipar terhei, hogy ezek az ágazatok is képesek le­gyenek a bővített újrater­melésre — javasolták a Szö­vetségi Képviselőház Népek Tanácsa agrárpolitikai bi­zottságának tagjai tegnapi belgrádi ülésükön, melyen az élelmiszer- és a dohány­ipar gazdálkodásának tava­lyi eredményeiről és jöve­delemszerzési feltételeiről tárgyaltak. Az ülésen Da­­nilo Kekic elnökölt. A képviselők egyöntetű megállapítása szerint ha az élelmiszergazdaság nem te­hermentesül, akkor a mun­kaszervezetek és az egyéni gazdálkodók egyre inkább a külterjes termelésre tér­nek át, s mind több fontos élelmiszer lesz hiánycikk. Figyelmeztettek arra, hogy a hiány az árrögzítés elle­nére is drágulásra, követ­kezésképp a keresetek emel­kedésére vezet, mindez pe­dig a jugoszláv gazdaság versenyképességének csök­kenésére. Slavko Veselinov, Vaszil Dimovszki (a szakszervezet képviselője) és Danilo Ke­kic megállapították, hogy a szavatolt és minimális vé­dőárak emelésével némileg javul a mezőgazdaság hely­zete, de csak átmenetileg, ha időközben nem hoznak létre olyan mechanizmust, amely az árarányok meg­bomlása esetén helyreállí­tásukat önműködően véghez viszi. A tehermentesítést a kép­viselők a hitelfeltételek ja­vításában, a korábbi ked­vezményes kamatláb vissza­állításában, a közösség iránti kötelezettségek csök­kentésében látják. Októberben egyébként — Kekié bejelentése szerint — a Népek Tanácsa vitát kezd agrárpolitikánk céljának megvalósulásáról. Lengyel rendező az újvidéki színházban Kazimierz Dejmek neves rendező, szerződött az újvi­déki Szerb Népszínházhoz. Lodz­ és varsói színházakat ve­zetett, s Európa több nagy színházában rendezett már. Újvidéken évente két darabot állít színpadra. A nagy te­kintélyű lengyel színházi szakember eddig főleg klasszi­kusok rendezésével hívta fel magára a figyelmet. Újvi­déken tegnap tartotta Gogol Revizor című művének első próbáját. A vígjátékirodalom ismert, az utóbbi időben mind népszerűbb művét Dejmek mester a legjobb szerep­­osztásban viszi színre. A bemutatót, amellyel a színház megnyitja a következő évadot, október elején fogják tar­tani. Kazimierz Dejmek (balról) és Zoran Jovanovic dráma­­igazgató a tegnapi első próba előtt még egyszer ellenőrzi a szereposztást. Készülnek a (községi) középtávú fejlesztési tervek Szabadka a gyáripar korszerűsítését tűzi ki célul INTERJÚ BAGI KÁROLY VÁROSELNÖKKEL A napokban közölték, hogy a szövetségi kormány elfogadta a föderáció középtávú tervének a vázlatát. A köztársaságokban és a tartományokban is nagyjá­ból ilyen szakaszban van a tervkészítés, a községek közül egyik-másik közel áll távlati tervének végle­gesítéséhez, legnagyobb részük azonban csak most kezdte el ezt a nagy munkát.­­ Szabadka alighanem az egész országban elsőnek véglegesíti ötéves fejlesztési elképzelését, javaslata ugyanis ma kerül a községi képviselő-testület elé. Ez szolgált ürügyül, hogy interjút kérjünk Bagi Károly városelnöktől arról, milyen irányba és milyen ütem­ben fejlődik Szabadka az elkövetkező öt esztendő fo­lyamán. — Mindenekelőtt: melyek a­­ terv alaptézisei? — Amikor hozzáláttunk ehhez a nagy munkához, az vezérelt bennünket, hogy­­ minél reálisabb tervet ké­szítsünk. Ennek érdekében­ kértük ki a községi általá­nos gyűlés véleményét, és ezért volt elég hosszú ideig közvitán a tervvázlat. A realitás legfontosabb köve­telményeként a való helyzet minél alaposabb felmérését tekintettük, függetlenül at­tól, hogy a helyzet megle­hetősen elszomorító, hiszen gazdaságilag messze lema­radtunk az ország hasonló városai mögött. összesen 30 000 ipari dolgozónk van, de ezek annyira korszerűt­len, elavult gépekkel dol- l goznak, hogy a termelőesz-­ közök értéke nem haladja­­ meg az egymilliárd dinárt. Ilyen eszközökkel persze a termelés sem lehet nagy.­­ Magától adódik hát a terv­ alapkoncepciója: halasztha­tatlanul korszerűsíteni kell a gazdaságot, főleg pedig a gyáripart! Az elnök helyzetismerte­téséből kitérnék, hogy a tu­datos gazdaságfejlesztés vol­taképpen már folyamatban van. Tavaly például 200 mil­liót fordítottak a termelés technológiájának korszerűsí­tésére, vagyis jóval többet mint a felszabadulás óta bár­melyik évben. Az elmúlt öt esztendő folyamán ennyi az összberuházások évi átlaga, a kimondottan gazdasági ráfordítások összege nem haladta meg a százmilliót. — Ezek szerint meglehető­sen nagy súlyt helyeztek az elmúlt időszakban a felépít­mény továbbfejlesztésére ... — Igen, ha százalékban fejezzük ki, valóban úgy tűnhet, hogy rengeteget köl­töttünk gazdaságon kívüli létesítmények fejlesztésére, összberuházásunk 45 száza­lékát fordítottuk ugyanis erre a célra, összegben ki­fejezve persze ez sem túl nagy, sőt jóval kevesebb, mint más hasonló városok­ban. Ettől eltekintve, maga Bagi elnök is büszke rá, hogy nemrégen új kórházat kapott a város, a munkás­­otthont is majdnem befejez­ték, kiépült az egészséghá­zak hálózata, sok általános iskolát emeltek, néhány kö­zépiskola is új épületbe köl­tözött, és a fiatal főiskolák elhelyezését is megoldották. Nyilván ez a körülmény tette lehetővé, hogy az el­következő években inkább a gazdaság fellendítésére össz­pontosítják az erőket. — Az új ötéves terv ho­gyan állapítja meg a gazda­sági és a gazdaságon kívüli befektetése arányát? — Az arány 75:25 lesz, természetesen a gazdaság javára. — Az előbb említette, hogy az elmúlt öt esztendő folya­mán átlag 200 millió évi be­ruházást végeztek.­ Mennyi­vel tudják ezt növelni a kö­vetkező öt esztendő folya­mán? — Úgy számítjuk, hogy el tudjuk érni az évi 450 milliót — Honnan teremtik elő a pénzt, hiszen gazdaságuk alig akkumulál? — Mindent megteszünk a gyáripar korszerűsítéséért. A gépeket zömmel keletről hozzuk be, mert ott jobbak a vásárlási feltételek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megelégszünk techno­lógiai szempontból idejét múlta felszereléssel. Ahol korszerűsítünk, ott európai színvonalra akarjuk emelni a termelést. — Mely gyárak állnak a korszerűsítési ranglista élén? — Nincs szándékunkban egyes munkaszervezeteket előnyben részesíteni, s má­sokat visszatartani, úgy szá­mítjuk azonban, hogy a vegyiparba, a villamosiparba és az élelmiszeriparba érde­mes minél többet befektetni. — A községi képviselő­­testületnek és a vállalatok­nak a gazdaság fejlesztése szempontjából, tudjuk, nem sok közük van egymáshoz. Mégis feltesszük a kérdést: mivel tud a város hozzájá­rulni a gazdaság lendülete­sebb fejlődéséhez? — Sok mindennel. Egye­bek között jelentős támoga­tást nyújtunk a vállalatok­nak fejlesztési programok kidolgozásában. Egyengetjük az integráció útját más köz­ségek és köztársaságok terü­letén levő nagy ipari léte­­sítményekkel. Csökkentjük a gazdaság terheit, a külön­féle járulékokat. Elhatároz­tuk, hogy fokozatosan meg­szüntetjük a gazdaságii szer­vezetek kötelező községi tartalékalapját, amiből ed­dig a veszteséges vállalato­kat injekcióztuk. Erre nincs szükség, ha egy vállalat nem tudja fenntartani ma­gát, meg kell szüntetni. Bagi elnök szerint nem a személyi jövedelmi járulék csökkentésével lehet segíteni a gazdasági szervezeteken, hanem a különféle községi illetékek és a magasabb társadalmi-politikai közössé­geknek fizetendő bizonyos adónemek eltörlésével. Sza­badkán lényegesen csökken­teni fogják a telekrendezési díjat és a közművesítési já­rulékot, s ezzel jelentősen könnyítenek a terjeszkedés előtt álló gyárak helyzetén. Utolsó kérdésünk mosta­­nában minden szinten idő­szerű: vannak-e folyamatban olyan beruházások, amelyek­re nincs fedezet? — Nincs fedezetlen beru­házásunk! — mondotta be­fejezésül Bagi Károly, Sza­badka város elnöke. CSORBA István Bagi Károly ­ A belső ellenőrzésről Egészséges sofőrökre van szükség Dr. Milica Savic orvos és Kosa Mitošević pszichológus két vállalat — a Városi Közle­kedési Vállalat és a Vojvo­dina Szállítóvállalat — kö­zös egészségházának alkal­mazottai. De nemcsak a két munkaszervezet dolgozóinak egészsége fölött őrködnek, hanem sok ezer más ember élete fölött is, és hozzájá­rulnak a közlekedés bizton­ságának növeléséhez. A közlekedési vállalatok belső ellenőrzéséről szóló törvény kimondja, hogy a sofőrök egészségi állapotát rendszeresen kell ellenőriz­ni, hiszen sok példa van arra, hogy utainkon olyan gépjárművezetők idézik elő a közlekedési szerencsétlen­ségeket, akiknek egészségi állapota nem kielégítő. I Mik a sofőrök leggyako­ribb megbetegedései. I — A szakmai megbetege­dések közül az első helyen állnak a hallószervi sérülé­sek — mondta dr. Milica Savic. — Ezenkívül igen gyakoriak a gyomor-, a szív­­bántalmak, az isiász és per­sze különféle neurózisok. Mindezek szoros össze­függésben vannak a sofőrök munkájával, a hangos motor­zúgással, a rendszertelen és elégtelen táplálkozással, a vezetés közbeni állandó ideg­feszültséggel, a nagy hőmér­sékleti változásokkal stb. Az egészségházban a gép­kocsi-vezetőket évente or­vosi vizsgálatnak vetik alá, ahogy a törvény előírja, az idősebbeket azonban évente kétszer is megvizsgálják. Ha új munkaerőt vesz fel a két vállalat, akkor az egészségi bizonylathoz csatolni kell az egészségháznak a bizonyla­tát is. Nemcsak orvosi rendelője, hanem pszichotechnikai la­boratóriuma is van az egész­ségháznak. Ebben különféle műszerekkel és tesztekkel el­lenőrzik a gépjárművezetők fizikai és pszichikai képes­ségeit. Az egyik készülékkel például azt vizsgálják meg, hogy a sofőr pupillája a va­kító fény után milyen gyor­san tágul ki, a másikkal a szem távbecslő képességét ellenőrzik. Van itt egy olyan műszer is, amelyikkel a ref­lexek gyorsaságát mérik. Ezenkívül különféle tesztek­kel ellenőrzik a jelentkezők intelligenciáját, lelki alka­tát. Miért van minderre szük­ség? A választ a pszicholó­gustól kapjuk meg. — A gépjárművezetéshez nem elég a szakmai felké­szültség. Ha idegrendszere rossz, lelki alkata nem meg­felelő, nem szabad a volán mögé ülnie. Nemrég volt egy igen érdekes esetem. Egy tehergépkocsit vezető sofőr autóbuszvezetőnek je­lentkezett. A jelentés sze­rint, jó sofőr, még nem idé­zett elő balesetet. A vizsgá­lat után mégis azt állapítot­tam meg róla, hogy nem al­kalmas autóbuszvezetésre. Annyira megszokta már ugyanis a tehergépkocsi ve­zetését, egyénisége is olyan, hogy nem tutjuna alkalmaz­kodni az új munkafeltéte­lekhez. Többek között za­varna az, hogy pontosan menetrend szerint kell köz­lekednie, ezenkívül, mint gépkocsisofőrnek nem sok dolga volt felekkel, s most már nehezen igazodna hoz­zájuk. Ez csak egy példa a sok közül. A pszichotechnikai kabinetben nagyon sok szak­képzett vezetőről kiderül, hogy nem alkalmasak arra, hogy a volán mögé üljenek. A jelentkezők 40 százalékát alkalmatlannak nyilvánít­ják. (es) MAGYAR SZÓ A FRUŠKA GORA REJTEKEIBEN A Jó Pajtás expedíciójá­nak táborozásáról A Jó Pajtás szerkesztősége — az idén először — Fruska gora-i expedíciót szervezett a vajdasági iskolák legjobb kis növény-, rovar-, és ásvány­gyűjtői számára. A gyerekek egy hetet töl­tenek a Lavine nevű forrás­nál, s onnan tesznek fölfe­dező utakat a Fruska gora­­ kevésbé ismert helyeire. A gyerekeknek több neves bio­lógus, geológus és kutató tart előadást. Többek között Szé­kely Tibor, a neves Afrika­­utazó is elbeszélget az expe- i díció tagjaival.­­ Az expedíció tagjai: Cso­­bancsics Erzsébet, a topolyai Április 20 iskolából, Virsig Sándor, a csantavéri Néphő­sök iskolából, Kataron Péter, a zrenjanini Október 2. isko­lából, Domokos Ferenc, a vojlovicai Testvériség-Egy­ség iskolából, Gergely Ibolya, a szabadkai Kizár István is­kolából, Gergely Béla, a fel­sőhegyi Csokonai Mihály is­kolából, Kriller Ferenc, a zombori Testvériség-Egység iskolából, Bálint Katalin, a törökkanizsai Zmaj iskolából, Dropka Erzsébet és Sípos György, az újvidéki József Attila­ iskolából, Milinszki Mária, a temerini Kókai Im­re iskolából, Csordás Zoltán, a pacséri Moša Pijade isko­lából, Bálint Anna, a hajdu­­kovói iskolából, Varga Szil­veszter a moravicai Id. Ko­vács Gyula iskolából. Az expedíciót Kaszás Ká­roly, az újvidéki József At­tila iskola igazgatója vezeti. A gyerekek kitűnően érzik magukat. Szerda, 1971. június 30. Hangszórós romantika A sarki sportpályán, itt nálunk a dunai park szög­letében — lármája ideszáll fel az ablakba hozzánk — időről időre fel­csattan a csatazaj ... Nem tudom, hányféle sportág osztozik ezen az úgynevezett kispá­lyán: kosárlabda, hálólab­da (futball itt nincs), a ki­áltás azonban egyforma intenzivitású. Nagyon ne­héz lenne azt is lekottázni ebből a lármából, hogy fi­úk vagy lányok­ versenyez­nek, s én sokszor gondolok arra, hogy ez a testnevelés, a sport szimfóniája. A városi fiatalok régi, Molnár Ferenc által meg­énekelt grund-romantikája virul így modern formában a háztömbök között. A téli szezonban ez a kis beton­vár persze kihalt, alig ijed azonban a természet, a ta­vaszt onnan tudjuk végle­gesnek, hogy hangos a mi kis sportpályánk. Nem is lenne itt semmi baj, emberek, ha az utóbbi években nem csempészték volna be életünkbe a hang­szórót. Most mindaz, ami azon a sportpályán törté­nik, sztentori módon fel­erősödik: sóhaj és „sut”, drukk és biztatás, reszket­nek az ablakok a környék­beli házakban. Mindez még elviselhető lenne nappal, de éjszaka ... Nem mintha éjszakai mérkőzéseket ját­szanának, de éjszaka, két­szer egy héten vad utca­­bálakat rendeznek ezen a pályán. Tudod, hogy mi az a hangszórós, felerősödött utcabál? Dantel vízió, de ahhoz nem volt elég látno­ki a világhírű költő tolla, hogy ilyet eléd varázsol­jon. Ez a zaj behatol a pó­rusok alá, betör a bezárt ablakokon, ellene csak — valamennyire — úgy lehet védekezni, ha a rádiót vagy tévét késő este maxi­mumra állítják a lakások­ban, és így születik meg a hangok nagy nyári hang­versenye. S mi környékbeli lako­sok vágyódva gondolunk egy hajigszórómentes téli éjszakára, amikor legfel­jebb hóvihar tombol, de nincs utcabál. MAJTÉNYI Mihály

Next