Magyar Szó, 1971. október (28. évfolyam, 270-300. szám)

1971-10-01 / 270. szám

2. oldal Mélyül a szakadék a szegények és gazdagok között A fejletlen országok helyzete és gazdasági ügyek az ENSZ-közgyűlés általános vitájában New Yorkból jelenti a Tan­jug. Az ENSZ -­közgyűlés XXVI. értekezletének harmadik nap­ján a részvevők a gyarmati elnyomatás megszüntetéséről és a sajátos fejlődés megte­remtésének feltételeiről te­­nács­kozta­k. Egyes fejlődő­­or­szágok képviselői erélyesen elítélték azokat az államokat, amelyek akadályozzák a vi­lágszervezetet, hogy erélye­sebb intézkedéseket tegyen a faji gyűlölet és a gyarmatura­lom­ megszüntetéséért Dél- Afrikában, és serkentse a vi­lág elmaradott országainak­­ gazdaságii meg társadalmi fej­lődését. Egyes felszólalók hangsú­­­­lyozták, hogy az afrikai or­szágok nem ülhetnek tárgya­lóasztalhoz a fajüldözőkkel és gyarmatosítókkal, akik fittyet hánynak az ENSZ ha­tározataira. Az egyetlen meg­oldás: nyomást kell gyakorol­ni mindazokra, akik segítik a fajüldöző rendszereket, vala­mint messzemenően támogat­ni kell a függetlenségükért és szabadságukért harcoló afri­kai népeket. Az értekezlet részvevőinek többsége a fejlődés súlyos problémáival foglalkozott. A felszólalók egyetértettek az­zal a megállapítással, hogy egyre mélyebb a szakadék a gazdagok és a szegények kö­zött, ez az állapot pedig ve­szélyezteti a világbékét. A kiutat a súlyos helyzetből a fejlődő országok szorosabb együttműködésében kell ke­resni, hiszen a fejletlen álla­moknak, nyújtott támogatás a gazdaságilag fejlett orszá­gok érdekeiket is szolgálja. Néhány felszólaló ezenfelül hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy külső erők megbontsák a fejletlenek egy­ségét. A nemzetközi pénzügyi válsággal kapcsolatban a fel­szólalók hangsúlyozták, hogy a gazdasági megrázkódtatá­sok elsősorban a fejletlen or­szágoknak okoznak kárt. A fejlődőben levő országok le­szögezték, hogy a válságot közös összefogással kell meg­oldani a fejlődő országoknak, tehát M­armint Venezuela képviselője mondta — egysé­ges frontba kell tömörülniük. A világsajtó a második világháború óta talán egyszer sem érdeklő­dött olyan élénken a népi Kína iránt, mint az idén. Az amerikai—kínai kapcso­latokban ígérkező kedvező változások egyértelműen azt jelzik, hogy a világ közvéle­ményének számolnia kell a csaknem 800 milliós Kínával mint világhatalommal. Bár maguk a kínai veze­tők sohasem törekedtek arra, hogy világhatalmi tényező­nek ismerjék el országukat, a közelmúltban történt be­állt gazdasági és politikai változások mindenképpen biztosították Kína kulcspozí­cióját a világpolitikai ese­mények forgatagában. Az ország bel- és külpoliti­kai helyzete meglehetősen megszilárdult de a világnak még ma sincs tiszta képe ar­ról, tulajdonképpen mi a helyzet Kínában. Bizonyos vonatkozásokban köd borít­ja a hatalmas országot. Csak nagyon kevés sajtóügynök­ség tarthat az ország terü­letén állandó tudósítót, a kí­nai távirati iroda, a Hszin­­hua szűkszavú, s olykor el­lentmondó jelentéseiből vi­szont nem kaphatunk teljes képet. A Kínába ellátogató külföldi riporterek csak ar­ról írnak, amit megmutogat­nak nekik, s mindez előké­szített anyag. Nincs pontos, megbízható képünk az ország gazdaságá­ról sem, csak hiányos jelen­tésekből értesültünk, vagy inkább csak következtethe­tünk az ipar, a mezőgazda­ság és a gazdasági élet fej­lődésére. Bizonyos adatok azonban a félreérthetetlenül arra utal­nak, hogy a kínai gazdaság nagy léptekkel halad előre. Befejeződött az ország tel­jes villamosítása, nincs töb­bé falu áram nélkül Kíná­ban. Az ország csatlakozott a nemzetközi űrkutatási programhoz, Kína atomhata­lom, s a világ legerősebb hadseregeinek is számolniuk kell vele. Kína támogatja a fejlődő afrikai és ázsiai or­szágok gazdaságát. Az 1960-as statisztikai ada­tok szerint az ország 80 szá­zaléka írástudatlan volt. Az UNESCO 1971-es adatai ar­ról tanúskodnak, hogy ma körülbelül ennyi az írástudó. Olyan eredmények ezek, amelyekkel nem minden or­szág dicsekedhet. A mező­gazdaságban végrehajtott földreform, a szövetkezeti mozgalom megteremtése, a gazdag ásványi kincsek fel­tárása és a nagyipari válla­latok államosítása életszín­vonalbeli biztonságot terem­tett az országban. Noha a Kínai Népköztár­saság a mai napig is az el­lentmondások ütközőpontja mindenképpen helyeselni kell azt a törekvését, hogy egyaránt elfogulatlan part­nere kíván lenni Nyugatnak és Keletnek. Határai meg­nyílnak azok előtt, akik az országban folyó életről, s ar­ról a jellegzetes módról akar­nak meggyőződni ahogyan a Kínai Népköztársaság saját­ságos, de saját belső viszo­nyainak megfelelően tért a szocializmus építésének út-tart. .«.... ** Kína mindig élénken fog­lalkoztatta a külföld fantá­ziáját. Rengeteg miértre vár választ. Az idén — például — első ízben nem lesz októ­ber elsejei felvonulás Pe­­kingben. A külföldi megfi­gyelők ezt az intézkedést kapcsolatba hozzák Mao Ce­tung állítólagos betegségével. Az erről szóló híresztelése­ket csak úgy, mint a nagy Mao sorsára és jövőjére vo­natkozó találgatásokat, a kí­nai nagykövetségek sajtótá­jékoztatóikon erélyesen cá­folják, s azt is, hogy leszá­molás készül a maoista sze­mélyi kultusszal. B. B. a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe Az európai folyókból kivesznek a halak A nyuat-európai parlamentek képviselőinek tanácskozása a környezetvédelemről Rómá­tól jelenti a Tanjug. A Nyugat-európai parla­ment,­ képviselőik háromna­pos­­római értekezletükön ar­ról­ tanácskoztak, hogyan le­het megvédeni az embert a környezet szennyeződésének káros következményeitől. Megállapították, hogy a mű­szaki forradalom lehetőséget nyújt az ipari társadalom ká­ros termékeinek megsemmi­sítésére, alapos és­­körültekin­tő munkával meg lehet olda­ni a folyók, tavak és tenge­rek, valamint a levegő szeny­­nyeződésének problémáját. A gyárak, a gépkocsik mil­liói, az örökös zaj, a kipufo­gó gázok, a gyárkémények mérgező füstje veszélyeztetik az ember egészségét. A római gyárak például másodpercen­ként mintegy 20 000 liter mér­gező anyagot ömlesztenek a Tevere-folyóba, azaz évente 1 700 000 köbmétert. A nyu­gat-európai folyók többsége szintén annyira szennyezett már, hogy a halak kivesznek, fürdeni nem lehet bennük, nem beszélve arról, hogy az ivóvízellátás is akadozik. A tengerekbe és óceánokba évente tíz-egynéhány millió tonna mérgező anyag ömlik, kárt okoz a halászoknak és gátolja a tengerek egyéb, az ember számára annyira fon­tos kincseinek kiaknázását. Már az anya­tej­ben is ta­láltak DDT-t. A nyugat-európai parla­menti képviselők nemzetközi előírások megszövegezését ja­va­solták, amelyek­­kötelezik a gyártulajdonosokat, hogy szűrőberendezéseket alkal­mazzanak, semmisítsék meg a hulladékot, a szennyező anyagokat. Egyes országok, köztük­­ Nagy-Britannia és Franciaország, máris óvintéz­kedéseket tettek. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a kör­nyezetvédelem nagy összege­ket igényel, és ha mindenki tartaná magát a rendeletek­ben előírt szabályokhoz, a termelési költségek 5-6 szá­zalékkal növekednének. Az USA-ban aggodalmat keltett Castro beszéde Charles Bray, az ameri­kai külügyminisztérium saj­tóképviselője kijelentette: az USA-nak nagy aggodal­mat okozott Fidel Castro kubai miniszterelnök beszé­de, amelyben helyeselte az amerikai repülőgépek elrab­lását. Castro ugyanis hangsúlyoz­ta, hogy támogatni fogja a repülőgéprablókat, ha az USA a jövőben is szökésre ösztönzi a kubaiakat. Bray kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem buz­dítja szökésre a kubaiakat, hanem, csak politikai mene­dékjogot ad nekik. Meg kell büntetni a szervezőket is A Külügyi Titkárság szóvivője a stockholmi fellebbviteli bíróság ítéletéről — Feltételezzük, hogy a Stockholmban kimondott íté­letek előremozdítják a Svéd­országban élő terrorista emig­ráció tevékenységének meg­hiúsítását — jelentette ki csütörtöki szokásos sajtóér­tekezletén Dragoljub Vujica, a Szövetségi Külügyi Titkár­ság szóvivője. A stockholmi fellebviteli bíróság ítéletével kapcsolat­ban még a következőket mondta: — A fellebbviteli bíróság ítélete, amelyekkel megerő­sítette Barišić és Brajkovic, a két merénylő életfogytigla­ni fogházbüntetését, a svéd igazságszolgáltatás tárgyila­gosságát igazolja. Stojanov büntetésének megszigorítása arra mutat, hogy a bíróság ily módon akar rámutatni a annak szükségességére, hogy megfelelő büntetéssel kell sújtani a kegyetlen gaztett sugalmazóit és szervezőit is. Tekintettel azonban a bűn­tény súlyosságára és a má­sik két bűnös — Miličević és Lemo szerepére —­ nem feltételeztük, hogy bünteté­süket enyhítik. MAGYAR SZÓ A spanyol választóknak mindössze fele szavazott Madridból jelenti az AP, ugyanis nem működnek po- A spanyol szavazók­o­litikai pártok. A választó­­mint ismeretes —■ szerdán sok eredménye még nem is­­az urnák elé járultak, hogy meretes, csak annyit közel­­megválasszák az egy­házból tel, hogy a választópolgárok álló parlament 104 képvise­ fője szavazott,­lejét. Az ellenzék jelöltjei A parlament többi (454) nem vettek részt a választó­ képviselőjét október végéig sokan, Spanyolországban nevezi ki a kormány. Apróságok a nagy Maéról (4) Ma már a világon senki sem kételkedik abban, hogy Konfuciusz után, a több ezer éves kínai történelem legnagyszerűbb alak­ja, éppen a nagy Mao, aki személyi be­folyásával (célzatosan kerültük a személyi kultusz kifejezést), a legnagyobb hatást gyakorolta az ország életére. Tegyük szívünkre a kezünket: a nagy kulturális forradalmat mindannyian, amo­lyan politikai huligánkodásnak tartottuk. Nevettünk vagy bosszankodtunk a Kíná­ból érkező híreken, s a világ legélesebb szemű hírmagyarázói sem látták a kiutat az eseményekből. Hogy forradalom, azt még csak valahogy megértettük. De, hogy kulturális — azt a világon senki sem ér­tette. S ezzel elérkeztünk a nagy kultu­rális forradalom iránti magatartásnak sar­­kallatos pontjához: egyszerűen bevalljuk —■ mint a világ minden népe, amelyet vala­mennyire is érdekel a kínai társadalmi valóság — tehát, bevalljuk és nyíltan el­ismerjük: nem értettük az eseményeket. A nyugati észjárás nem tudta követni az események célkitűzése felé vezető útvesz­tőt, ma már azonban kezdenek kirajzolód­ni az eredmények, azok a társadalmi vi­szonyok, amelyek kialakítása céljából foly­tatta a vörös ifjúság, a vörös gárda a kul­turális forradalmat. Kína — Mao megjelenéséig — nem sok vizet zavart a világpolitikában, területé­nek nagyságát és népességének számát megcsodáltuk, de ennél tovább alig jutot­tunk. De hát csoda ez? A második világ­háborúban a nála körülbelül nyolcszor ki­sebb Japán gyors harci sikerei miatt, alig­ha gondolt valaki is arra, hogy ez a ha­talmas, de politikailag jelentéktelen or­szág, valaha is bele tudjon szólni a világ­­események alakulásába. Hisz arra sem voltak képesek, hogy saját maguk harcol­janak a Világszervezetbe történő fölvéte­lükért. Helyettük a szocialista tábor or­szágai csörtették kardjukat! Másrészt a kí­naiakat szinte az állandó éhhalál fenyeget­te. Örök bizonytalanság, a holnap iránti kétségek gyötörték a lakosokat Az állan­dó és feltartóztathatatlan népszaporulat sok embert aggasztott: meg lesz-e holnap is a létminimumhoz szükséges egy tál rizs? Mao mindenkinek garantálta a napi leg­alább egy tál rizst. Kissé szűkmarkú ígé­ret, de amit megígért, arra bárki mérget vehetett. Mao megjelenése óta, senki sem éhezett Kínában, legalább egy tál rizs ju­tott minden kínainak — sőt ha kell, kettő is. Mao legnagyobb érdeme, hogy felszá­molta az országban a szociális egyenlőt­lenséget és békét teremtett minden tarto­mányban. Ha semmi mással, már ezzel is kiérdemelte a kínaiak megbecsülését és tiszteletét. Kína legrosszindulatúbb ellenségei is el­ismerik, hogy érdemei ennél sokkalta na­gyobbak. Ma már senki sem kételkedik ügyes nemzetközi politikai manővereinek sikerében. Kínát világpolitikai fogalommá tette. Politikai ténykedésének ügyességét dicséri, hogy országa kulcsfontosságú sze­rephez jutott a világbéke érdekében folyó nemzetközi erőfeszítésekben. Másrészt viszont, senki sem becsülheti le azt a katonai erőt, amelyet Kína kép­visel a világ erőviszonyaiban. Sok igen fejlett kapitalista­­ országot maga mögött hagyva, belépett az atomhatalmak tá­borába. Bár még gyermekcipőben, de meg­tették az első lépéseket az irányban, hogy fölvegyék a versenyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó űrkutatási világversenyben. Mindezeknek a szempontoknak a figye­lembe vételével, a vezető politikai hatal­makat részint félelem tölti el az új világ­birodalom gyors iramú fejlődése miatt, ré­szint viszont szemet hunynak Mao Cetung ügyes intézkedései és az ország sikerei felett. A világ országai ma már tisztelettel tekintenek Kína felé, sőt nem kevesen már kacsingatnak is a földteke túlsó oldalá­ra: békés koegzisztenciát igyekeznek lét­rehozni a tegnap még elítélt és megvetett Maóval. Beszédesen igazolja ezt az állí­tást az is, hogy az egyik legnagyobb világ­hatalom, az USA elnöke, elzarándokol a távoli Pekingbe, hogy Maóval közös tár­gyalóasztal mellett keresse a világ békés jövőjének biztosítékát. (Folytatjuk) Péntek, 1971. október 1. A kínai nép három forradalma M­iután 1911-ben a pol­gári forradalom vé­get vetett a kínai császárok évezredekig tartó hatalmának, az országban Szun Jat-szen vezetésével megalakult a Kuomintang nemzeti forradalmi pártja. Az 1924 és 1927 közötti polgárháború ideológiailag a nagy októberi szocialista forradalom eszméit követte. A forradalmi törekvések azonban összeütközésbe ke­rültek a Csang Kai-sek ál­tal vezetett burzsoázia ellen­­forradalmi megmozdulásá­val. Az ország haladó erői azonban a vereséget nem tekintették végérvényesnek, és már 1927-ben megkezdő­dött, s kisebb-nagyobb meg­szakításokkal 1936-ig tartott az úgynevezett agrárforra­dalom, amely az ország szo­ciális reformját tűzte ki cé­lul. Az ország haladó­ ere­jének szervezett összefogása volt ez, és a Munkás Pa­raszt Vörös Hadsereg elég erősnek bizonyult, hogy Mao Cetung vezetésével megala­kulhasson az első haladó szellemű munkás-paraszt kormány. Az ellenforradal­mi erők azonban nem nyu­godtak bele másodlagos sze­repükbe, és a kapitalista külföldhöz fordultak segít­ségért. A második világháború befejezése után azonban az időközben megerősödött Kommunista Párt jutott ve­zető szerephez az ország irá­nyításában. Csang Kai-sek csapatai a régi államrend visszaállítása reményében támadást­­intéztek az ország ellen, az időközben megvál­tozott erőviszonyok azonban eldöntötték az ország sor­sát. Az 1945-től 1949-ig tartó, immár harmadik forradalmi polgárháborúban Mao Ce­tung győzött a néphatalom, és 1949. október elsején ki­kiáltották a köztársaságot. Ezt követően az ország politikai fejlődése egyirá­nyú: az idén ötvenéves Kí­nai Kommunista Párt veze­tésével, annak körülbelül 15 milliós tagjával, megindult a szocializmus építése az országban. A Jugoszláv Sorsjáték 39. húzásának nyerőszámai Al alábbi »za „ Az alabbi mokkát végzft­ *** ** összt* mokkát végzft **• *' f'VAe de .nrsjpgy.fc «•» nyert.i „­ ,mrKj,Kv, nyertél* 0 6.— 05 10.— 12490 506.— 665 100.— 15640 1000.— 9925 200.— 176510 10 000.— 79995 1000.— 602770 150 000.— 105225 10 000.— 46 20.— 61 201.— 99006 500—1 95231 500.— 82666­2 000— 66871 1000— 148976 10 000— 424701 10 000— 089226 10 000 — 545861 10 000— 27 10— 47 10— 2 6— 057 50— 58812 506— 84957 500 — 15042 506— 363817 10 000 — 71112 1 000— 390837 10 000 — 736662 10 000— 282647 50 000 — 196002 10 000— 98 10— 3 6— CÜ808 500 — 29743 506— 699028 10 000 — 56893 2 000— 254678 10 000— 379363 10 000— 721928 10 000— 84 10.— 19 30.— 13984 510— 5679 200 — 73114 500— 17779 1 000 — 492394 10 000— 430579 10 000 —

Next