Magyar Szó, 1971. november (28. évfolyam, 301-328. szám)

1971-11-21 / 321. szám

8. oldal Mi történik a szabadkai múzeumban SE történik a szabadkai múzeumban? — kérdezhet­né a tájékozatlan érdeklő­dő, aki csak azt látja, hogy megint kiírják a pályázatot az igazgatói állás betöltésé­re. De ha végigkísérjük az elmúlt hónap eseményeit, azt hiszem, nem nehéz ki­találni, mi zajlik ebben a szabadkai kulturális intéz­ményben. Nehezebb lenne megfelelő szót találni rá, amivel az ott történteket minősíteni lehetne, mint a minősíthetetlen. A Béla Duránd­ utáni igazgató, Sava Babic gyor­san Újvidékre távozott, fel­mondását februárban fogad­ta el a múzeum tanácsa. Elhatározták, hogy Milan Dubajić lesz az ügyvezető igazgató, rendezik a statútu­mot, hogy minél zökkenő­­mentesebb legyen az igazga­tóválasztás, májusban ki kell írni a pályázatot, hogy jú­niusban meglehessen az új igazgató. A pályázatot végül csak július végén írták ki, au­gusztus közepén zárult. Ek­kor csak Szekeres László, a múzeum régésze pályá­zott. Milan Dubajic kérvé­nye később érkezett, s a bi­zottság nem vette figyelem­be. Szekeres László kérvé­nyét sem fogadták el, mert okmányai közül hiányzott egy igazolás, hogy nem fo­lyik ellene bírósági eljárás. (Mellékesen jegyezzük meg: Szekeres 13 éve dolgozik a múzeumban.) A pályázati bizottság el­nöke: Béla Duránd­. . Szeptemberben kiírták az újabb pályázatot. A feltételek ugyanazok, mint előbb: egyetemi vég­zettség, ötévi gyakorlat, a magyar, a szerbhorvát és egy világnyelv ismerete, mű­vészi alkotások, tudományos munkák... A pályázatra ketten je­lentkeztek: Szekeres és Du­bajié. A múzeum tanácsa no­vember 41­-én ült össze, a tizennégy tag közül 13 meg­jelent A pályázati bizottság érte­sítette a tanácsot, hogy mindkét pályázó megfelel a követelményeknek, a kiírt feltételeknek, irataik rend­ben vannak, d­öntse el a ta­nács, melyiket választja. Néhány külső, tehát nem a múzeumban dolgozó tag feltette a kérdést, nem kel­­lene-e előbb talán mégis megnézni, melyik pályázó a megfelelőbb, s csak aztán szavazni. Állították azt is, hogy Dubajié nem tud ma­gyarul, ezt ő maga is beis­merte (a munkásegyetemről hozott egy bizonylatot, hogy járt tanfolyamra); a tanács egy tagja ekkor kifejtette, hogy nem is fontos, hogy a múzeum igazgatója tudjon magyarul, a lényeg az, hogy biztosítani tudja a kétnyel­vűséget. Több más megjegy­­zés is elhangzot, a többség mégis úgy döntött, hogy sza­vazni fog a jelöltekről. A titkos szavazás ered­ménye: hatan szavaztak Du­­bajiéra, négyen Szekeresre, három tag tartózkodott a szavazástól. Az elnöklő ki is hirdette az eredményt, de néhányan felvetették a kér­dést: elég-e az igazgatóvá­lasztáshoz a relatív többség, vagy szükség van az abszo­lút többségre? A kérdésre nem tudtak megfelelő vá­laszt találni, s eztán meg­ismételték a szavazást.­­ Az eredmény ugyanaz lett Ekkor úgy határoztak, hogy másnap újból összeül­nek, megbíztak két tanács­tagot, ellenőrizze, mit mon­danak az előírások. Ezek­­másnap azt jelentették, hogy meg kell ismételni a szava-­­ zást, amennyiben mindkét jelölt eleget tesz a feltéte­leknek. Úgy volt, hogy megismét­lik a szavazást, de váratlan fordulat állt be. Szekeres kért szót. Elmondta, hogy átnézte az okiratokat, és ki­jelenti, hogy a bizottság ha­mis jelentést terjesztett be, Dubajié okmányai közül ugyanis hiányzik a hiteles okirat egyetemi végzettségé­ről, magyar nyelvtudásáról és idegen nyelvtudásáról. Ezek után a tanács elha­tározta, hogy megsemmisíti a pályázatot, és újat írat ki. Egyesek javasolták, hogy ne semmisítsék meg, csak ves­sék el azt a kérvényt, amely hiányos, a tanács azonban az új pályázat kiírása mellett döntött. E határozatot követően újabb felszólalások, javasla­tok hangzottak el. Céljuk: kieszközöljék a változtatást a pályázati feltételekben. S ha eddig még mindig kétkedik valaki abban, hogy milyen szándékok (a világért sem gondolunk szervezett csoportokra) vezérllte a tör­téntek mozgatóit, a feltéte­lek megváltoztatására vonat­kozó javaslatok mindent el­árulnak. Kibújt a szög a zsákból. Jellemző, hogy enyhíteni akarnak a pályázati feltéte­leken. Még jellemzőbb, hogy éppen melyeken­ töröljék, hogy a pályázónak publikált tudományos munkát kell felmutatni, hogy legalább egy világnyelvet kell beszél­nie, s talán a magyar nyelv tudása sem okvetlenül szük­séges __ A múzeum tanácsa nem fogadta el a javaslatokat. Azonban mivel úgy ítélte meg, hogy az igazgatóválasz­tásban nem az objektív mércék, hanem szubjektív tényezők hatása jutott kife­jezésre, javasolta az alapító­nak, hogy küldjön ki egy bizottságot, amely majd a tanáccsal együtt megvizsgál­ja az intézmény belső viszo­nyait. Amennyire nem érthető, miért semmisítette meg az utóbbi pályázatot a tanács­ (hiszen egyik pályázónak rendben voltak az iratai, a feltételeknek is megfelelt), annyira helyes volt az utób­bi döntés. Anélkül ugyanis, hogy bárki is be akarna avatkozni a múzeum önigaz­gatási gyakorlatába, az ala­pító, a város nem maradhat közömbös aziránt, mi törté­nik ebben az intézményben. BURÁNYI Nándor MAGYAR SZÓ Az itteni magyarság fontos láncszem Jugoszlávia és Magyarország kapcsola­tainak fejlesztésében • Milenko Bojanić és Aleksandar Bakočević a zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Magas rangú és kedves vendégek jártak péntek este a zrenjanini Petőfi Sándor művelődési egyesületben: Mi­lenko Bojanic és Aleksandar Bakočević, a Szerb Szocia­lista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke és alel­­nöke. Dusan Radakovicnak, a zrenjanini községi képvi­selő-testület elnökének és dr. Bodó Antal alelnöknek a kíséretében érkeztek a mű­velődési egyesületbe, s ott a Petőfi Sándor vezetősége fogadta őket dr. Várady Jó­zsef elnökkel az élen. A ven­dégek azért látogattak el az egyesületbe, hogy a művelő­dési egyesület tevékenysége által, közelebbről megismer­kedjenek a nemzetiségi kul­túra helyzetével Vajdaság­ban. Dr. Várady József, az egye­sület elnöke ismertette ve­lük az egyesület tevékenysé­gét, s elmondta, hogy ez a szervezet a felszabadulás után elsőként alakult meg a nemzetiségi művelődési szer­vezetek között. Rámutatott arra, hogy manapság nem sokat fejlődhet pénz- és he­lyiséggondok miatt. Nagy kár pedig, mert ez az egye­sület volt tulajdonképpen a bölcsője a később önállósult Madáchnak, a bábszínház­nak, most pedig otthont nyújt a Bartók vegyes kó­rusnak; színj­átszó, tánc és if­júsági csoportja van. A köz­­művelődési alosztály nagy súlyt helyez a társadalmi­politikai nevelésre, politikai, társadalmi, egészségügyi té­mák feldolgozásával. Igen gazdag könyvtára is van az egyesületnek, de ez inkább történelmi jellegű, sok tudo­mányos szakkönyve inkább valamilyen nagyobb könyv­tárba ilenének. Évente saj­nos, csak 2000—3000 dinárt fordíthatnak könyvek vásár­lására. Jó lenne kicserélni a könyvtár egy részét olyan könyvekért, amelyet az it­teni olvasóközönség keres. Habár a városi könyvtárnak jelentős mennyiségű magyar könyve van, sok olvasó jár a Petőfi Sándorba, különös­képp diákok, mert könnyeb­ben hozzájutnak a könyv­höz, könnyebben kicserélhe­tik. Milenko Bojanic megkér­dezte,­ hogy körülbelül hány embert tömörít maga köré a művelődési egyesület, továb­bá véleményük szerint nem kellene-e a tartományon kí­vül a­ köztársaságnak is va­lami segítséget nyújtania, hogy az itteni magyarság kulturális igényeit jobban kielégíthessék. Dr. Várady őszintén válaszolva a kérdé­sekre, elmondta, hogy arány­lag nem sok tagja van az egysületnek, körülbelül 350— 400, jórészt azért, mert szű­­kek a helyiségek. Ezenkívül a fiatalságot igen nehéz be­kapcsolni a munkába, s félő, hogy egy napon nem lesz új nemzedék, amely folytatná ezt az eredményes munkát. Pedig nagy kár lenne, mert az egyesület sok olyan köz­életi munkást nevelt, aki ma­gas funkciót tölt be tarto­mányi és köztársasági szin­ten. Ami a támogatást ille­ti, véleménye szerint, nem minden az anyagiaktól függ, sok mindent a községben is meg lehetne oldani. Egyéb­ként még mindig érezhető az, hogy a korábbi években az ilyen egyesületeket hát­térbe szorították. A köztár­saság talán a könyvtár és a színjátszás terén segíthetne. Aleksandar Bakočević el­mondta, hogy a köztársaság és a föderáció is nagy támo­gatást nyújt a nemzetiségek kulturális tevékenységének. Megjegyezte, hogy ezzel kap­csolatban szoros együttműkö­dés áll fenn a megfelelő nagykövetségekkel, és ezek kedvezően ítélik meg a köz­társaság nyújtotta támoga­tást. Azután annak a véle­ménynek adott kifejezést, hogy a nemzetiségek amatőr kulturális tevékenysége elég élénk, noha időnként kisebb válságokon esik át. Meggyő­ződése szerint, a jövőben gyorsabban fejlődhet ez a te­vékenység is. Javasolta, hogy a szomszédos országokkal, jelen esetben a magyarorszá­gi művelődési egyesületekkel és intézményekkel, fejlesszék tovább a kapcsolatokat. Dusán Radakovic, a közsé­gi képviselő-testület elnöke megjegyezte, hogy a község az idén sokat tett a kultúra fejlesztése érdekében. Min­den tilalom ellenére beve­zetett egy úgynevezett kul­­ázadót, s így a juttatások körülbelül 50 százalékkal na­gyobbak, mint tavaly. Per­sze még mindig nagy a le­maradás, s különösen az ama­tőr tevékenységet nehéz pén­zelni, mert a hivatásos in­tézmények nagy nyomást gyakorolnak a pénzelosztás­ra. Egyébként véleménye sze­rint a Petőfi Sándor a leg­tevékenyebb művelődési egye­sület a községben, s ez fon­tos szempont az anyagi tá­mogatás megítélésekor. Végül Milenko Bojanic, a Köztársasági Végrehajtó Ta­nács elnöke, megköszönte a szíves fogadtatást, az őszin­te felvilágosítást, és megígér­te, hogy a köztársaság min­den lehető alkalmat felhasz­nál a nemzetiségi művelődé­si egyesületek támogatására. Megállapította, hogy az it­teni magyarság fontos lánc­szem Jugoszlávia és Magyar­ország kapcsolatainak fej­lesztésében, és a Petőfi Sán­dor egyesületnek is ápolnia kell a kapcsolatokat magyar­országi testvérszervezetek­kel. TÖRKÖLY István Az élő népdal a Tiszatárján A felsőhegyi és a zentai „Tiszából a Dunába folyik a víz”, a csókái „Két szivár­vány koszorúzza az eget”, s a kevi „Lement a nap a ma­ga járásán” című rendezvény után most Horgoson folynak az előkészületek egy parádés népdalvetélkedő megrende­zésére. A Zentai Ifjúsági Szövet­ség által indított mozgalom­ba a zentai község falvain kívül eddig Csóka és Horgos kapcsolódott be. Az eddigi gyakorlat szerint a műso­roknak, bár egy a céljuk s a tartalmuk, más-más a cí­mük. Horgoson a „Hajnal­­csillag” elnevezés mellett döntöttek. A horgosi népdalvetélkedő 15 énekesének szereplése után, mely a tervezett mű­sor első részét képezi, a hor­gosi „Gyöngyösbokréta” lép fel a vidék táncaival, nép­szokásaival. A tervezett há­rom szám egyikeként a majd fél órás „Horgosi lako­dalom” is bemutatásra ke­rül. A népdalvetélkedő és né­­pitánc-b­emutató negyvenöt szereplője Zabos Piroska fáradságot nem ismerő veze­tésével készül, hogy Horgos, folklór-hírnev­éhez híven méltó műsorral vegyen részt a meghirdetett népdalvetél­kedőn. A műsor december ötödi­kén fél nyolc órai kezdet­tel a Testvériség Művelő­dési Egyesületben kerül be­mutatásra. A Zentára tervezett döntő­be az elődöntők zsűrijének megítélése alapján innen is az első öt népdalénekes jut. A mozgalom indítói úgy tervezik, hogy a Zentán tartandó döntő teljes műsora valamennyi részt vevő helységben bemutatásra ke­rüljön. Dr. BURÁNY Béla Anyanyelvünk ápolása műveltségünk alapja Pancsován megkezdődött a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek harmadik szemléje Pancsova, november 20. Pancsován ma délelőtt megkezdődött a dél-bánáti magyar művelődési egyesü­letek harmadik szemléje. Jóna János, a művelődési egyesület elnöke üdvözlő sza­vaiban elmondta, hogy az itteni művelődési egyesüle­tek megmozdulásának és ösz­szefogásának most már lát­ható eredményei vannak. Az elnök üdvözlő szavai után Kún Szabó Júlia elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt a vidék művelődési élete le­sújtó volt, a szemlékkel begubózottságukból mozdí­tották ki őket. Tegnap délelőtt munka jel­legű tanácskozás kezdődött a dél-bánáti könyvtárak hely­zetéről. Szofrán Tamás gon­dolatébresztő beszámolójá­ban külön hangsúlyozta a ma­gyar könyv szerepét. Miután rámutatott arra, hogy Dél- Bánátban több évtizedes le­maradást kellett pótolni, el­mondta, hogy még mindig messze állnak attól, hogy könyvtáraik maradéktalanul­­ megfeleljenek feladataik- |( nak.­­­ Lapzártáig mintegy 10 fel­­­­szólaló mondta el vélemé- ‘ nyét a dél-bánáti könyvtá­ ’­rakról. Elég lehangoló képet­­ festettek, de egyetértettek­­ abban, hogy meg kell te-­­ remteni a feltételeket a­­­ könyvtárhálózat jobb meg- ‘ szervezéséhez. A tanácsko-­i­­zás befejezése után Benes ’ József megnyitja a dél-bá- ’ náti amatőr festők tárlatát, ‘ este pedig fellép a szemle­­ műsorának első csoportja,­­ Pancsován egyébként ün-­­­nepi hangulat uralkodik, a­­ lelkes pancsovai és dél-bá­ i­­náti művelődési dolgozók fá-­­­radságot nem ismerve nagy­­ egyesületek harmadik talál- , retettel készültek a szemlére. . Az ünnepség lényegében­­ már pénteken este megkez- ,­dődött a Fórum könyvvásár­­­rának megnyitásával, vala-­­ mint Saffer Pál és Gion­i Nándor jól sikerült irodalmi t estjével. BORDÁS Győző ! Vasárnap, 1971. nov. 21. Az újvidéki JUGOPETROL Kereskedelmi Vállalat Ф z3ur^apEÍ-roJ nctvt s»&e( tudatja nagyra becsült fogyasztóival, hogy a rendes jij. ÉV VÉGI LELTÁROZÁS­­ az alábbi időpontokban lesz: V !­ — újvidéki raktárában december 1., 2., 3. és 4. — verbászi raktárában ” 1., 2. és 3-án \l — bácstopolyai raktárában ” 1. és 2-án '• — szabadkai raktárában ” 1. és 2-án u — zentai raktárában ” 1. és 2-án * — zombori raktárában ” 1., 2. és 3-án f — becsei raktárában ” 1. és 2-án — zrenjanini raktárában ” 1., 2. és 3-án i — kikindai raktárában ” 1., 2. és 3-án — verseci raktárában ” 1., 2. és 3-án­­f — pancsovai raktárában ” 1., 2. és 3-án f­ — mitrovicai raktárában ” 1., 2. és 3-án V — rumai raktárában ” 1. és 2-án |(* — zdenci raktárában ” 1. és 2-án f — bácspalánkai kombinált üzemegységében ” 1., 2. és 3-án iji — hódsági kombinált üzemegységében ” 1., 2. és 3-án 1(1 — törökkanizsai kombinált üzemegységében ” 1., 2. és 3-án f — kanizsai kombinált üzemegységében ” 1. és 2-án­­ — vndjijai kombinált üzemegységében ” 1. és 2-án — debelyacsai kombinált üzemegységében ” 1. és 2-án — vukovári kombinált üzemegységében ” 1., 2. és 3-án Г — Stara Pazova-i kombinált üzemegységében ” 1. és 2-án —■ eszéki kombinált üzemegységében ” 1., 2. és 3-án ! Felkérjük fogyasztóinkat, hogy idejében szerezzék be szük­­ségleteiket, mert a leltározás ideje alatt nem adunk ki árut. i 1214-1. 1*

Next