Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 346-359. szám)

1971-12-18 / 346. szám

2. oldal jugoszláv—magyar közlemény Džemal Bijedić budapesti látogatásáról .Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghí­vására Džemal Bijedić, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Szövet­ségi Végrehajtó Tanácsának elnöke, 1971. december 14-e és 16-a között hivatalos, ba­ráti látogatást tett Magyar­­országon. Džemal Bijedićet, a jugo­szláv kormány elnökét, fo­gadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke. Bijedic kormányelnök és munkatársai látogatást tet­tek a Budapesti Fővárosi Tanács elnökénél, ellátogat­tak az Egyesült Izzólámpa és villamossági gyárba, ahol a gyár munkásaival és ve­zetőivel találkoztak. Megte­kintették Budapest neveze­tességeit. Mindenütt meleg és baráti fogadtatásban ré­szesültek. A két kormányelnök ba­ráti légkörű megbeszélést folytatott a Magyar Népköz­­társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság kapcsolatairól, to­vábbfejlesztésük lehetőségei­ről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről, tá­jékoztatták egymást orszá­gaik belső fejlődéséről, en­nek eredményeiről és a két országban folyó szocialista építőmunka további távla­tairól. A megbeszéléseken magyar részről dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter, dr. Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság ma­gyar tagozatának elnöke, dr. Kocsis József, a kohó- és gép­ipari miniszter első helyettese, Marjai József külügyminiszter­helyettes, Tóth Elek, a Ma­gyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Oláh József, a külügyminisztérium főosztályve­zetője, dr. Kovács Sándor, a minisztertanács elnöke titkársá­gának vezetője, jugoszláv rész­ről Géza Tikvicki, a Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács tagja, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugo­szláv tagozatának elnöke, dr. Branislav Ikonic, a Szerb Vég­rehajtó Tanács alelnöke, Jak­­ša Petric, a szövetségi külügyi titkár első helyettese, dr. Llga Vodušek, Jugoszlávia magyar­­országi nagykövete, Jan Jernej, szövetségi külkereskedelmi tit­kárhelyettes, Branko Mil­ino­vic, a Szövetségi Vé'gál'­i'­'tó Tanács elnökének külpolitik­ai tanácsosa, Djuro Vuko,­é a Szövetségi Külügyi Titkárság főosztályvezetője vett részt. Džemal Bijedic és Fock Jenő miniszterelnökök kedvezően ér­tékelték a Magyar Népköztár­saság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kapcso­lataiban és együttműködésében a múlt­­évi belgrádi kormányfőii találkozó óta végbement fejlő­dést. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két szomszédos szocialista ország együttműkö­dése politikai, gazdasági, kultu­rális, tudományos és egyéb te­rületeken a kölcsönös bizalom és előnyök, a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján eredményesen fejlődik. A megbeszéléseken a két kor­mányfő nagy figyelmet szen­telt a jugoszláv—magyar gaz­dasági kapcsolatoknak és to­vábbfejlesztésüknek. Megelége­déssel állapították meg, hogy kiegyensúlyozottan fejlődik a két ország árucsere-forgalma, amely az utóbbi három évben megkét­­árucsere-forgalma, amely az utóbbi három évben megkét­szereződött. További fejlődést irányoz elő az 1971—1975-re alá­írt hosszú lejáratú árucsere­forgalmi megállapodás is. Rá­mutattak a kooperáció és sza­kosítás jelentőségére. Hangsú­lyozták, hogy ezen a területen számos kihasználatlan lehetőség van. Figyelembe véve a két ország adottságait, az együttműködés eddigi tapasztalatait, a szomszéd­ságból eredő előnyöket, a kor­­mányelnökök hangsúlyozták kor­mányaik készségét, hogy tovább munkálkodjanak az árucsere-for­galom növelésén, a kooperáció és a szakosítás fokozásán, a közle­kedés, a tranzit, a pénzügyek, a vízgazdálkodás, a villamosener­­gi­a- re­ndszere­k össze­k­a­pcsolás­a stb. fejlesztésein. Kifejezték ér­deklődésüket az adriai­ kőolajve­zeték építésében való további együttműködésben. Pozitívan ér­tékelték a magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizottság eddigi tevékenységét. Hangsú­lyozták, hogy a két kormány a jövőben is ilyen irányban serken­ti a bizottság munkáját, gazda­sági szerveik és vállalataik tevé­kenységét. A két miniszterelnök áttekin­tette a két ország közötti kultu­rális, tudományos, idegenforgal­mi és határ menti együttműkö­dést. Úgy értékelték, hogy eze­ken a területeken is további fej­lődés következett be. Megállapították továbbá, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szocialista köz­társaságainak és autonóm tarto­mányainak, különösen a Magyar­országgal szomszédos köztársasá­gok és tartományok közvetlen kapcsolatai a Magyar Népköztár­sasággal a két ország közötti együttműködés bővítését és to­vábbi gazdagítását jelentik. A felek hangsúlyozták, hogy a kapcsolatok kedvező fejlődésé­hez hozzájárulnak — az állam­közi együttműködés különböző formái útján — a Magyar Nép­­köztársaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság népeinek a másik ország terüle­tén élő nemzetiségei is. Rámutattak arra, hogy a két ország népeinek további közele­déséb­en, a barátság erősítésében fontos szerepet játszanak a tö­megtájékoztató eszközök, ame­lyek tárgyilagos tájékoztatásaik­kal a két nép kölcsönös megis­merését és megértését segítik elő. A kormányelnökök hasznos eszmecserét folytattak az idősze­rű nemzetközi kérdésekről. Kü­lön figyelmet szenteltek az eu­rópai kérdéseknek. Megállapí­tották, hogy az európai orszá­gok — beleértve a Magyar Nép­­köztársaságot és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaságot — eddigi tevékenységének ered­ményeképpen javult az európai politikai helyzet, kedvezőbbé váltak az európai béke és biz­tonság megteremtésének feltéte­lei. Egyetértettek abban, hogy a Szovjet Szocialista Köztársasá­­gok Szövetsége és a Német Szö­vetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kö­zött aláírt megállapodások kö­zeli ratifikálása újabb ösztön­zést adna a légkör további javu­lásának, a kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztésé­nek Európában. E fejlődésre néz­ve jelentősek a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Német Demokratikus Köztár­saság és Nyugat-Berlin szenátu­sa között aláírt jegyzőkönyvek. A két miniszterelnök úgy érté­keli, hogy növekszik az európai államok érdekeltsége és egyetér­tése az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mi­előbbi összehívását illetően. Szük­ségesnek tartják ezért az értekez­let többoldalú és feltétel nélküli előkészítésének mielőbbi megkez­dését is. Abból a tényből kiindulva, hogy az európai béke és biz­tonság oszthatatlan, a két elnök hangsúlyozta azoknak az erőfe­szítéseknek és pozitív törekvé­seknek a jelentőségét, amelyek a kapcsolatok és az egyenjogú együttműködés továbbfejleszté­sére irányulnak a Balkánon. A Magyar Népköztársaság Jugoszlá­via ilyen irányú hozzájárulását nagyra értékeli.­­ A két miniszterelnök aggodal­mának adott kifejezést amiatt, hogy fegyveres konfliktusra ke­rült sor az indiai szubkontinen­­sen is. Kifejtette véleményét, hogy békés úton kell megtalál­ni az igazságos megoldást a vál­ságot előidéző kérdésekben. A felek támogatják a vietnami nép hősies harcát az amerikai agresszió ellen és elengedhetet­lennek tartják, hogy az USA és szövetségesei visszavonják csa­pataikat Vietnam, Laosz és Kambodzsa területéről. T­eljes támogatásukról biztosítják a dél­vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos javaslatát abban a meggyőződésben, hogy ez reális alapul szolgál a viet­nami nép létérdekeinek és aka­ratának megfelelő, igazságos és békés megoldáshoz. A két kormányfő ez alkalom­mal is kiemelte a közel-keleti válság politikai rendezésének fontosságát és hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy sürgő­sen határozott intézkedéseket kell foganatosítani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i ha­tározatának megvalósítása érde­kében. Ki kell vonni az izraeli csapatokat a megszállt arab te­rületekről és biztosítani kell a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítását. Džemal Bijedié és Fock Jenő miniszterelnökök egyetértésüket fejezték ki abban, hogy további és még határozottabb erőfeszí­tésekre van szükség az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében. A két fél támogatja a fegyverkezési hajsza korláto­zására irányuló valamennyi erő­feszítést, a leszerelési világkon­ferencia összehívását valameny­­nyi ország részvételével. A miniszterelnökök értékelték a „hetvenhetek” csoportja limai találkozójának eredményeit, amelyen a fejlődő országok problémáit tekintették át. Hang­súlyozták az UNCTAD küszö­bönálló konferenciájának jelen­tőségét is. A két kormányfő ez alkalom­mal is megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti jószomszéd­ság és együttműködés fejleszté­se nemcsak a két ország érde­keit szolgálja, hanem hozzájárul a béke, a biztonság és az egyen­jogú együttműködés erősíté­séhez a világnak ebben a tér­ségében. A két miniszterelnök rámuta­tott arra, hogy a jövőben is szükséges és hasznos a két or­szág képviselőinek minden szintű véleménycseréje a kétoldalú és nemzetközi kérdésekről. Meg­győződésüket fejezték ki, hogy ez további jelentős hozzájárulást jelent a kölcsönös jobb megis­meréshez és megértéshez, a ba­rátság és együttműködés további erőfeszítéséhez a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zött. Džemal Bijedic jugoszláv mi­niszterelnök jugoszláviai látoga­tásra hívta meg Fock Jenő mi­niszterelnököt, aki a meghívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontját később határozzák meg.” A brit biztonsági szolgálat kiürítette a londoni repülőtéren ezt a VC—10 típusú utasgépet, mert alapos a gyanú, hogy 1­8 utasa közül kettőnek köze van a jordániai nagykövet elleni merénylethez Nincs orvosság a munkanélküliségre Nagy-Britanniában? A Tanjug jelenti London­ból, hogy Nagy-Britanniában egyre több a munkanélküli. A The Guardian című újság szerint a helyzet főleg Bir­­minghamban, de más ipari városokban is aggasztó. Az idén decemberben kétszer több a munkanélküli, mint tavaly decemberben. MAGYAR SZÓ A kínaiak kávét is isznak Diplomáciai betörés a latin-amerikai országokba Limából jelenti a Tanjug: Peru és a Kínai Népköztár­saság nemrégen megállapod­tak a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről, és már ki is nevezték nagyköveteiket, akik a legrövidebb időn be­lül hivatalba lépnek Peking­­ben, illetve Limában. A Kínai Népköztársaság­nak az ENSZ-be való felvé­tele után Peru volt az első latin-amerikai állam, amely rendezte kapcsolatait a világ legnépesebb országával. Idő­közben Argentína is tárgya­lásokat kezdett Pekinggel a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről, a Csang Kai-sek kormány küldöttei viszont számos latin-amerikai ország­ban hazakészülődnek. Hírek szerint a napokban brazil gazdasági küldöttség utazik Kínába, mert — mint egy brazil újság írta — „a kí­naiak nemcsak teát isznak, hanem kávét is”. Diplomáciai körökben szer­zett értesülések szerint Peru példáját hamarosan követik Venezuela, Ecuador, Kolum­bia és esetleg Uruguay meg Bolívia is. A Kínai Népköz­­társasággal elsőként Kuba te­remtett diplomáciai viványt, majd tavaly — miután a szocialista Salvador Allende került az ország élére — Chi­le is rendezte kapcsolatait Kínával. La­tin-Amerikában rokon­szenvet tekintenek a Kínai Népköztársaságra már csak azért is, mert elismerte a fel­ségvizek kétszáz tengeri mér­földre való kiterjesztésének jogosságát. De sokat várnak a Kínával való gazdasági együttműködéstől is. Lanusse közbenjár Washingtonban Chile érdekkében Lanusse argentin elnök — a Tanjug Buenos Aires-i ér­tesülése szerint — felaján­lotta közvetítését a Chile és az USA közötti viszály elsi­mítása céljából. Az argentin tábornok-elnök, aki nemré­gen műtéten esett át, való­színűleg hamarosan Washing­tonba utazik. Az amerikai bojkott súlyos gazdasági helyzetbe hozta Chilét. Az ország aligha tud­ja visszafizetni négymilliárd dolláros külföldi tartozása­it. Éppen ezért a következő év igen súlyos lesz Allende kormánya számára. A Reuter jelentése szerint Santiagóban csütörtökön es­te hatvanezer ember részvé­telével tömeggyűlést rende­zett az ellenzéki Keresztény­­demokrata Párt. A részve­vők elítélték a marxista Sal­vador Allendet. A chilei elnök a múlt hé­ten felszólította háromszáz­­ezer hívét, hogy a nagygyű­lés idején vonuljanak föl a főváros utcáin, „és mutassák meg, ki mögött áll a több­ség”. Később azonban visz­­szavonta a felhívást, s az uralmon levő népfront hívei­nek nagygyűlését hétfőn tart­ják meg. Szombat, 1971. dec. 18. Japán bocsánatot kér Kínától? Tokióból jelenti az AFP. Takeo Fukuda japán kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a japán kormány haj­landó bocsánatot kérni a kí­nai néptől azokért a bűn­tettekért, amelyeket a ja­pán katonák követtek el a japán—s kínai háború alatt a harmincas években. Parla­menti beszédében azt mond­ta, hogy a bocsánatkérés előfeltétele lehet a két or­szág közötti kapcsolatok rendezésének. Az iraki kommunisták egyetértenek a Baath-párttal Bejrútból jelenti a Tan­jug. Az iraki kommunisták kedvezően értékelték a kor­mányzó Baath-párt javasla­tát a haladó erők nemzeti frontjának megalakításáról. Az iraki KP közleményében hangsúlyozza, hogy a Baath­­párt indítványa jó alapot nyújt a tárgyalásokra és a haladó erők egyesülésére. A KP a jelen pillanatban a front megteremtését tartja a legfontosabb és legszüksé­gesebb feladatnak. Az irniki kommunisták örömmel fogadták a kor­mány kezdeményezését, hogy békés úton, annak az egyez­mények alapján oldja meg a kurd kérdést, ame­lyet tavaly kötöttek. A tervek szerint a Baath­párt, a kurd Demokrata Párt és az Iraki KP tömö­rül az iraki progresszív nemzeti frontba. Dánia csatlakozik a Közös Piachoz A dán parlament nagy sza­vazattöbbséggel jóváhagyta az ország csatlakozását az Európai Közös Piachoz. A 179 képviselő közül csak 32 szavazott a kormány javaslata ellen. Mint isme­retes, a közelmúltban si­kerrel fejeződtek be a tár­gyalások, amelyeken Dánia és a Közös Piac képviselői megálapodtak a csatlakozás feltételeiről. A tiki-taki alkonya A lélek rejtelmeinek is­merői, köznapi nyelven a pszichológusok, azt jósol­ják, hogy a tiki-taki játék, amely szinte hónapok alatt az egész világ ifjúságát megfertőzte, hamarosan fe­ledésbe merül. A harmin­cas években a jojó, csak­úgy mint a néhány évvel ezelőtt divatozó hukihopp is csak egy évig volt iga­zán népszerű. A tiki-taki csillaga azon­ban még nem áldozott le azokban az országokban, ahol népszerűsége később kezdődött. Lengyelország­ban például csak az ősz­szel terjedt el, és még nem is érte el csúcspontját.■ Nehéz volna megmagya­rázni, hogyan tudott ilyen gyorsan elterjedni szinte az egész világon ez a nem túlságosan intelligens já­ték, amelyet Jugoszláviá­ban klik-klakknak, Fran­ciaországban bi­ng-bong­­nak, Lengyelországban klin-klapnak, Magyaror­szágon tiki-takinak, Ame­rikában pedig knockers­­nek neveznek. Vitathatatlan, hogy va­lóságos üzleti zseni volt az a bizonyos Pietro Ver­salla nevű olasz játékgyáros, aki értesülve, hogy Ame­rikában a lélekgyógyászok rövid madzagra fűzött gömbök segítségével gyó­gyítják a betegeket, azon­nal megkezdte a­ játékszer tömeggyártását. Signor Pietro a legjobb úton volt, hogy tönkre­menjen, amikor rátért a játékszer tömeggyártásá­ra, amelyről Európában még senki sem hallott. Már kétszázezer tiki-taki hever raktáron, amikor Pietro Versalla szövetke­zett egy Riccione nevű ke­reskedővel, aki semmivel sem volt kisebb üzleti zseni, mint Pietro mester. Legelőször is tízezer já­tékot ingyen szétosztott az olasz diákgyerekek között, mondván, hogy csinálja­nak vele, amit akarnak. Ez volt a kezdete az európai tiki-taki mozgalomnak, hogy azután valóságos vi­harként átterjedjen egyik országból a másikba. Negyven-egynéhány év­vel ezelőtt mintegy húsz­millió jojó kelt el az egész világon. A hulahoppból negyvenmillió készült. Ti­­ki-takiból csak Ameriká­ban hatvanöt milliót ad­tak el, Mexikóban három és fél milliót, Kanadában kilencmilliót, Olaszország­ban mindössze két nyári hónap alatt több mint egymilliót. Senki sem tud­ja, hogy nálunk, ahol en­nek a játékszernek az elő­állításával leleményes ma­szekok százai gazdagod­tak meg, mennyi kelt el. Olaszországban a tiki­­taki 200—500 lírába, Fran­ciaországban 20 frankba, Amerikába 1—2 dollárba került a minőségtől függő­en. Persze, húszdolláros tiki-takit is lehetett kap­ni — ez ébenfából készült. A játék, mint sok min­den más, két táborra osz­totta az embereket. Azok­ra, akik lelkesen védel­mezték, és azokra, akik tűzzel-vassal hadakoztak ellene, követelve, hogy a hatóságok tiltsák be. A já­ték ellenzői az egészségre nézve veszélyesnek tartot­ták, kedvelői pedig azt ál­lították, hogy sokkal ve­szélytelenebb, mint példá­ul a rágógumi vagy a tran­zisztoros rádió. Egyes or­szágokban betiltották az iskolákban, a vonatokon, néhol tiki-taki ellenes bi­zottságok alakultak. Olasz­országban egyes városok­ban tilos volt délelőtt 11 előtt és este 8 után tiki­­takizni. A szülők, a pedagógu­sok, az orvosok minden eszközzel hadakoztak a já­ték ellen, de nem sok si­kerrel. Most már, úgy lát­szik, be lehet szüntetni a tüzet a tiki-taki ellen: a fiatalok megunták, és más játékok után néznek.

Next