Magyar Szó, 1972. január (29. évfolyam, 1-29. szám)

1972-01-16 / 14. szám

џ Az igazságosabb nyugdíjbiztosítás nem magánügy • M. MIHÁLY, Bezdán, Ady Endre u.,20. — Mivel a nemrégiben a Közös íróasztalunk rovatban Lajkó János temerini nyugdíjas Igazságosabb nyugdíjbiztosítást című írásának tartalma nem magánügy, hanem a nyugdíjasok többségének igen fájó ügye, mellékelve küldöm a zombori nyugdíjasegyesület bezdáni alapszervezetének jegyzőkönyvmásolatát, és kérem a szerkesztőséget — ha helyénvalónak tartja — közölje ennek kivonatát. A jegyzőkönyvhöz a következőket fűzném: tagságunk nyugdíj összegének határa ma százalékarányban a következőképpen alakul: 300 dinárig 5 százalék, 300—500 dinárig 59 százalék (ennek a csoportnak kb. 80 százaléka védelmi pótlékot kap), 500—600 dinárig 15 százalék. Nyugdíjasaink 79 százaléka tehát a legmostohább körülmények között él. Ezek számára a javasolt nyugdíjkiigazítás egyenlő a könyöradománnyal, ugyanakkor viszont a magas nyugdíjat élvezőkből milliomosok lesznek. Az indokolatlanul nagy szociális különbségek egyébként napirenden vannak társadalmipolitikai szerveink előtt. — O — Kérésének, íme, eleget téve az alábbiakban közöljük az említett jegyzőkönyv egy részét. A második napirendi pontban, a beszámoló áttanulmányozása után megindult a vita a nyugdíjak egybehangolásáról Гџ a nyugdíjak tízszázalékos növeléséről, amely a létfentartási költségek emelkedése miatt történik. Leszögeztük, hogy a leglegtöbb nyugdíjas szempontjából ezzel az egybehangolással nem értünk el szinte semmit. Csak azok jártak jól, akiknek eddig is nagyobb volt a nyugdíjuk. Ugyanúgy nem lesz helyes a tízszázalékos növelés sem, mert ez a nyugdíjasok többsége esetében nem lesz arányban a létfentartási költségek emelkedésével. Például az a nyugdíjas, aki 300 dináros nyugdíjat élvez, ha megkapja az említett tíz százalékot, illetve a 30 dinárt, ebből nem tudja fedezni tényleges szükségleteinek 30 százalékát sem. A 3000 dinárt élvező nyugdíjas viszont 300 dináros kis nyugdíjat fog kapni. A fent elmondottak alapján bizottságunk úgy érzi, hogy felsőbb fórumainkban nemigen viselik gondját a kis jövedelműeknek, vagyis a nyugdíjasok többségének. A vita után az alábbi javaslatok születtek: 1. Ha ismét emelik a régi nyugdíjat, arra kell törekedni, hogy reálisabban növeljék őket; 2. azoknak a régebbi nyugdíjasoknak, akik 35 szolgálati év után vonultak nyugdíjba, a védőpótléknak 15 százalékkal nagyobb nyugdíjat kell kapniuk; 3. a 30. szolgálati évvel rendelkező nyugdíjasoknak bármilyen cenzus nélkül védőpótlékot kell kapniuk;4. azokat a nyugdíjemeléseket, amelyek a létfenntartási költségek növekedése miatt történnek oly módon kell egybehangolni, hogy a nyugdíjak közötti különbségek ne növekedjenek továbbra is, és meg kell akadályozni a 2000 dináron felüli nyugdíjak emelését. 14. oldal KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK ШШшШпЖ ■ A szerkesztő levele • PANCSOVÁN: pénteken délelőtt a Szocialista Szövetség községi választmányának kezdeményezésére nagyon fontos megbeszélést tartottak. A helybeli közéleti vezetők, valamint néhány szerkesztőség képviselői — köztük a Magyar Szóés is — a község területén történő nemzetiségi tájékoztatás kérdéseiről tárgyaltak. A több mint százezer lakosú községben mintegy hétezer magyar, hat és fél ezer román, kétezer szlovák stb. él. A községnek csak egy szerbhorvát nyelvű hetilapja van a Pančevac, valamint a Libertate, a román nyelvű hetilap székhelye ebben a délbánsági városban van. A község vezetői semmiképp sincsenek megelégedve sem a község területén árusított nemzetiségi lapok példányszámával, sem a lapokban levő pancsovai vonatkozású információk számával és terjedelmével. Éppen ezért ezekről a kérdésekről tárgyaltak az ülésen. A magyar nyelvű tájékoztatással kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a megbeszélések kedvező mederbe kerültek, és hogy a szerkesztőség által ajánlott megoldások egybevágnak a község igényeivel és óhajaival. Arról van szó ugyanis, hogy a Magyar Szó tervbe vette, hogy az észak-bánsági községek számára készülő Bánáti Híradó oldalszámát kibővíti, és tájékoztat a Dél-Bánságban történtekről is. Ezek után várható, hogy a dél-bánsági magyar lakosság is megkapja a maga hetilapját — saját anyanyelvén. ■ if H. E. Temerin: — Egy nagyon szomorú dolog késztetett írásra. A Dózsa György utcában egy ismerős néni megbetegedett, azonnal kórházba kellett vinni. A beteg 110 kilós, és három sérve van. Az orvosi beavatkozás nagyon sürgős volt, de a mentőkocsi nem tudott bemenni a betegért, mert a gyalogút mellett karók vannak leásva. A szerencsétlen asszonyt két erős férfi — a fia és a veje — vitték ölbe a több mint 500 métert, a kövesútig, ahol a mentőkocsi várta. Sokan kinn voltak az utcán, és mindenki könnyes szemmel nézett utánuk. És még valamit. Miért csak a Dózsa György utcaiak és a Lola Ribar utca egy részének lakói vannak ilyen helyzetben? Temerinben minden utcába be lehet menni gépkocsival csak ebbe a két utcába nem! Ha az illetékesek hoztak ilyen határozatot, hogy a gyalogjárdán gépkocsival nem szabad közlekedni, akkor ez vonatkozzon minden utcára. Mivel Temerinben az utcákba nincs kövesút, kivéve a főutcát és a Csáki Lajos utcát, valamint a Petőfi Sándor és Kossuth Lajos utca egy részét, a gépkocsi-tulajdonosok kénytelenek a gyalogutat használni, mert más megoldás nincs. Az illetékeseknek pedig be kellene látniuk, hogy nem lehet a gyalogjárdán közlekedő gépkocsivezetők vétsége miatt csak két utcát büntetni. Itt is emberek élnek, és életük éppolyan drága kincs, mint mindenkié. A HORVÁTH SÁNDOR, Venne vágóhíd, Újvidék vagy Temerin L. Ribara 23. a Dózsa György utca végén. — Levelem írására a december 26-i Közös Író-asztalunkban megjelent A temerini autótulajdonosok érdekében című írás, vagyis J. R. és T. I. hozzászólása késztetett. Kedves J. R. és T. I! Csodálkozva olvastam, válaszukat K. P. panaszkodására, mert olyan stílusban íródott, mintha az autóknak a járdáról való letiltása puszta javaslat lenne. A „nem szabad” szót használjátok a nem lehet helyett. Közben ez már nem javaslat, hanem jogerős határozat lett a tudtunkon kívül. Mert legalább is éntőlem, még csak véleményt sem kért senki, pedig rendes adó- és helyi járulékot fizető (de sajnos falu szélén élő) lakos vagyok. Ugyanis a Dózsa György és még néhány utcában — hozzászólásotokból úgy érzem a tietekben még nem — körülbelül egy hónapja a zöld egyenruhás mezőőrök az egy méter széles betonjárda mellé lerakták a vaskarókat (1—1,20 méter magas), és egy este puskával is őrizték őket! Ez az utca a község legsárosabb utcája, az elején, ahol mintegy 10 méter széles, nincs füves rész, mint a többi utcában hanem csak a gyalogjárda és a nyakig érő sár. Száz méterrel beljebb az utca kiszélesedik, és van szabad terület a járda és a kocsiút között, de sajnos nem használhatjuk a bejáratnál lerakott karók miatt. Bár az udvarban garázs áll, reggelenként vizet kell a sarokra vinnem, hogy bár az üvegeket megmossam! Mellékesen megjegyezve: ebben az utcában 8 személynek van autója, ki Újvidéken, ki Temerinben, ki pedig Belgrádban keresi a kenyerét. Azzal én is egyetértek, hogy helytelen, hogy fent jártunk, de a panaszkodó K. P. vagy a határozathozó miért nem gondoskodott rólunk, hogy ezt ne tegyük? Nem szórakozásból hajtok én ott, csak kényszerből, mert mindennap Újvidékre kell mennem, hogy a családom részére beteremtsem a betevő falatot. Ha idehaza dolgoznék nem volna szükségem az autóra. Tehát: KENYERET vagy KÖVESUTAT! A karók a Dózsa György utcában nemcsak az autósokat, hanem még a biciklin zsákot tolókat is káromkodásra késztetik, mert az egyméteres gyalogjárón, nehezen férnek el. Ennek az utcának lakói a nyár beálltáig nehogy próbáljanak valami nagyobb tárgyat (díványt, tűzhelyet stb.) venni, csak ha pénzük van traktort fizetni. És ha netán az utca végén (mintegy 1600 méter hosszú) valaki megbetegedne vagy szerencsétlenül járna, a mentőkocsi nem tud bemenni. Igaz, erre a határozathozók egyszerű megoldást találtak: „Hozzák ki hordágyon!” csak nem tartják szem előtt, hogy Temerin—Újvidék a mentővel 15 perc, az utcán gyalog végigmenni 20 perc, egy irányban. December 24-én éjjel az utca közepén két fiatalember leesett a motorkerékpárról, a vezetőnek két helyen eltört a lába, utasának pedig érszakadása, lett, hogy miért estek le, nem az én hatáskörömbe tartozik, hogy megállapítsam, de megtudtam, hogy a mentőkocsi vezetője az egyik rokonát zörgette fel, attól kért kerékpárt, és a dupla lábtöréses sérültet azon tolta ki a mentőkocsiig! Kedves K. P. és határozathozók, mit szólnak ehhez? Szerintem a karók lerakása egy lépés hátra, a polgári jogok lábbal tiprása! Vagy nekünk faluszélieknek nem kell élnünk? Szerintem mi is ugyanolyan polgárai vagyunk szocialista közösségünknek, mint a kövesút mellett vagy a beltéren lakók! Szerintem a határozathozóknak velünk is kellett volna tárgyalniuk, nemcsak a panaszkodókkal. Az éremnek két oldala van. Indítványainkkal talán mi is hozzájárulhattunk volna az ügy rendezéséhez. Jómagam ezt ajánlottam volna: az idei télen engedélyezzük a fent járást, de szigorú szabályozással: reggel 5-7 óráig a munkába menetel idején és délután vagy este egy bizonyos időben, a hazatéréskor, aki pedig napközben hajt a járdán, azt 500 új dinárral büntessék. Jövőre pedig vezessünk be 3 százalékos helyi hozzájárulást. Így mindkét fél megelégedésére hamarosan megoldódna ez az áldatlan helyzet!ogo Az utóbbi időben mind több levelet kaptunk Temerinből a fenti témára. Mint olvashatták, néhányat közöltünk is, de úgy látszik, a kérdés sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra tűnik, ezért riporterünk a napokban ellátogat Temerinbe és minden valószínűség szerint jövő vasárnapi számunkban cikket is közöl. Ismét a temerini járdaügyekről ..............................................,ш.тттттттттттШ MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. jan. 18. Aggódó anya ф CZÖVEK ERZSÉBET, Csúza, Tito marsall u. 40. — A december 22-én megjelent Magyar Szóban olvastuk Albrecht János riportját „Fann Vince talpra áll” címmel. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérni a szerkesztőséget, amennyiben lehetséges, juttasa el hozzám az említett beteg családjának címét. Egyetlen fiam 20 éves egyetemi hallgató, meggondolatlanság áldozata lett. Még december 12-én fejlövést kapott tánc közben, egy lakodalom vendégeként. A lövés az utcáról jött, két üvegen és a redőnyön keresztül fiamat fejbe találta a lövedék. A jobb szeme felett érte a golyó, amely még ma is, egy hónap után is a fejében van. Azóta beteg, bal oldala teljesen béna, eszméletét azonban nem vesztette el egy pillanatra sem. Az eszéki kórházban fekszik. Mivel hasonlóságot találok Fann Vince és fiam esete között, nagyon kérem, ha módjukban áll, juttasák el hozzánk a kért címet. Előre is nagyon szépen köszöni egy aggódó édesanya. •O- I Kérésének eleget téve kö- szöljük a beteg családjának I címét: Fann Vince, Neuzina (Bánát), Nikoliceva 36. Sze-rencsétlenül járt fiának mi- előbbi felgyógyulást kívá- nunk. I Miért nincs újvidéken a vasút- és autóbuszállomáson hivatásos hordár? 9 DR. FARAGÓ György | né, Zrenjanin. — Rokonom * Budapestről, a Pannónia | expresszel e hó 15-én érke- zett Újvidékre. Útközben | Kiskunhalason, jugoszláv út-| levéllel beszállt egy ősz hajú, jól öltözött férfi. Újvidé- | ken a kiszálláskor segédke- zett, vitte az egyik útitás- skáját, majd a városközi au- | tóbuszállomáson, a tömegben * eltűnt. Rokonom kereste, de | nyoma veszett. Ha Újvidéken hivatásos hordár lenne, s nem volna az utas kénytelen idegen segítségét elfogadni, * és ilyen rossz tapasztalatokat szerezni. ( Várom a riporterüket • MOREL ANDRÁS, Szenttamás (Srbobran). — Nagy figyelemmel olvastam a január 9-i Magyar Szóban A Párt innen indult ki című írást, amely a feketicsi munkásmozgalomról szól. Fekete István rövid életrajza igen tanulságos módon tárja elénk pártbeli munkáját. Én Fekete Istvánt 1926 óta ismerem. Ő és Orosz Józsi jöttek hozzám annak idején röpcédulákkal és egyéb propaganda-anyaggal. Ebben az utcában még mindig megvan az a kis ház, ahol 1938-ban agitációs körútján kétszer is megfordult Mayer Ottmár és Simonkovics Rókus, valamint az adai Bakos Kálmán, a péterrévei Szabó István, amíg velünk együtt le nem tartóztatták. Az utóbbi időben nem-■ egyszer voltam a Forum I Lap- és Könyvkiadó Válla- latban. Az előcsarnokában nagy áhítattal néztem Mayer Ottmár mellszobrát. Szívesen vendégül látnám a lapjuk egy riporterét, aki vel elbeszélgethetnek a régi forradalmi eseményekről, az akkori harcosokról. Úgy hiszem, sok hasznos adattal tudnék szolgálni. JoOo Riporterünk hamarosan , felkeresi. Márkus Dezső doroszlói lakos pénzsegélyt küldött a Pataki családnak • DAUTBEGOVICS ZOLTÁN, Doroszló: — Mint a Magyar Szó itteni árusa meggyőződtem róla, hogy az olvasók igen élénk érdeklődést tanúsítottak Bóka Ferenc újságíró Patakiékról szóló írásai iránt. Az első cikk megjelenése után megrökönyödéssel vették tudomásul a tényeket, s szinte aggódva várták a folytatást, hogy vajon miként is alakul a péterrévei Pataki család további sorsa. S hogy mekkora volt a doroszlóiak együttérzése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Mókus Dezső hatvanegynéhány éves doroszlói polgár humánus tette (s hiszem, hogy lesznek mások is). Amikor értesült a dolgokról, 100 új dinár gyorssegélyt küldött a Pataki családnak. Kérdésünkre Dezső bácsi csak annyit válaszolt, hogy ezt emberi kötelességből tette, mert nagyon sajnálja a Pataki gyerekeket. Szabadkai tudósítónk szerint ugyanis megengedte, hogy a Lazar Nešić iskola áldatlan helyzetbe kerüljön. Az iskola mintegy hétszázötven tanulójának mindössze tizenkét terem áll rendelkezésére, amely egyben gyakorlati oktatásra is szolgál. Tehát igen rossz körülmények között tanulnak ezek a diákok. Egyébként az iskola anyagi és káderkérdését sem oldották meg. Tollhegyre szúrjuk a szabadkai Iskolafenntartó Közösség mulasztását