Magyar Szó, 1972. január (29. évfolyam, 1-29. szám)

1972-01-28 / 26. szám

Péntek, 1972. január 28. MAGYAR SZÓ Tervezte Pontosan meg kell határozni a feladatokat A Népek Tanácsának társadalmi-gazdasági viszonyokkal foglalkozó bizottsága tegnapi ülésén általában véve támogatta a társadalmigazdasági politika idei alapjairól szóló határozattervezetet. A bizottsági tagok azonban számos megjegyzést tettek, amelyek nem mondhatók „műszaki” jellegűeknek. Megállapították, hogy a tervezetben sok az általánosság, nem engedhető meg, hogy az egy évre szóló dokumentumból hiányozzanak a pontos és konkrét megfogalmazások. A tevezet tele van „kell”, „szükség van” stb. szavakkal, ahelyett, hogy pontosan megszabná, hogy adott esetben mit kell tenni. Ezen kívül azok az általános kategóriák, mint például „a fizetőképesség nélkülözhetetlen foka”, a „reális fogyasztás”, „teljes fizetőképesség”, „a megadóztatás korszerű formája” és ehhez hasonlók a tegnapi vitában állandóan sértették a bizottsági tagok fülét. Az elmondottak miatt követelik a tervezet beterjesztőitől, hogy a határozatban töröljék az említett kifejezéseket, pontosan határozzák meg a problémákat és a megoldásukra irányuló akciókat. Befejezés előtt a DTD csatornahálózat „A természet Európa legtermékenyebb földjét juttatta nekünk, amelyet azonban hol az áradás, hol pedig aszály fenyeget...” — mondta annak idején Nikola Mirkov mérnök, a Duna—Tisza —Duna-csatorna gondolatának szülője. A Vajdaság az országnak vízi utakkal legjobban ellátott része: a Duna hossza tartományunk területén 258 kilométer, a Tisza 164, a Száva 240kilométer hosszúságban folyik a Szerémség mellett, a Bega hajózható, hossza 77, a Temesé pedig 44 kilométer. Ehhez hozzá kell adni a DTD csatornahálózat hajózható szakaszát, 663 kilométert, összesen tehát a vajdasági hajózható vízi utak hossza 1446 kilométert tesznek ki. Nagy kincs ez, de ki is kellene használni. Ha Vajdaság térképét szemléljük, szembetűnik, hogy a nagyobb lakótelepek ésipari gócpontok zöme a vízi utak mellett és a magasabb szinteken fekszenek. A Bácskában a mezővárosok és ipari gócpontok zöme a kezdve a Duna, majd a két Kanizsától kezdődően a Tisza mentén húzódnak, majd pedig a csatorna kiépítésekor annak partján fejlődtek. S hasonló a helyzet a Bánátban is. A Vajdaság területének mintegy 28 százaléka rét. Ármentesítése már két évszázaddal ezelőtt megkezdődött, elsősorban a Bánát lecsapolásával, a Terézia, Berzava és más helyi érdekű csatornák kiépítésével, majd a Tisza szabályozásával s a két bácskai régi csatorna kiépítésével. Mielőtt a DTD-csatorna építését megkezdték volna, a Vajdaságot 1300 kilométer hosszú folyami gát védte a magas vízállástól. Az utolsó év — A DTD csatornarendszer hivatott — mondta Vladimir Gregorovic főmérnök, a DTD vízgazdálkodási részlegének igazgatója —, hogy a mikrorendszer kiépítésével több mint egymillió hektárnyi területet ármentesítsen, illetve 360 000 hektár öntözését biztosítsa. — A DTD főcsatorna kiépítését az idén kellett volna befejeznünk — mondta Ljubomir Milic főmérnök, a DTD vezérigazgató-helyettese —, de a munka, kizárólag az anyagi eszközök hiánya miatt, egy évvel kitolódik. Tavaly az előirányzott 20 milliárd régi dinárból egy párát sem kaptunk a szövetségi alapból, az idén, miután most már a tartomány illetékes a pénzelésben, sikerült másfél milliárd dinárt kapnunk, úgyhogy a megkezdett munkálatokat átmenetileg folytathatjuk. — Az idén befejezzük a kikindai hajózható csatorna (Aranka—Bega) építését, valamint a Tisza—Bega közötti új csatornaágat (Törökbecse —Elek) is. Hasonlóképpen befejezzük a Bega csatorna teljes rekonstrukcióját is Elektől egészen a tiszai torkolatig, véglegesítjük a munkálatokat a Botos és a Duna közötti új csatornaszakaszon, a kastasevői zsilip kivételével. A végső dunai torkolati szakaszt azonban csak jövvőre fejezhetjük be, amikorra véglegesen elkészül a Duna menti védőrendszer. A Bácskában a munkálatokat immár két éve befejeztük, a bánáti szakasz pedig jövőre készül el. Természetesen a munkálatok menete elsősorban a pénzeszközök biztosításától függ. Mi következik Természetesen egy ilyen hatalmas csatornarendszer rentabilitása nem annyira a használhatóságtól, mint inkább a hasznosítástól függ, tehát szoros összefüggésben van a vajdasági mezőgazdaság és ipar fejlődésével. A DTD csatornahálózat gazdasági jelentősége roppant nagy, de be kell illeszteni az általános gazdasági fejlődésbe, s ki kell használni mindazt, amit a lecsapolás, öntözés, hajózás és halgazdálkodás nyújthat. Világos, hogy ehhez mindenekelőtt pénz kell, hogy lehetővé váljon a megfelelő mikróhálózat kiépítése, ki- használhassuk a vízi szállítás előnyeit és szorosan együttműködjünk a mezőgazdasággal és iparral. A hasznosítás máris fokozatosan folyamatban van. Tavaly a csatonahálózaton hárommillió tonna árut szállítottak, de húszmillió tonna a lehetőség. A lecsapolás lényegében megvan oldva a, Dél-Bánátban már évek óta nincs tavaszi áradás, s a Bácskában is a minimumra csökkentették az árvízveszélyt. Az öntözőrendszer azonban meglehetősen lassan épül ki, mivel hiányzanak a szükséges pénzeszközök. Végül a DTD és az egyes gazdasági szervek között mind jobb a társasviszony. — A közeljövőben erőteljesebben fogunk a részletes csatornahálózat kiépítéséhez — folytatta Mikic főmérnök —, elsősorban a kikindai körzetben, majd a Berzava és a Temes hatókörében, Plandisle környékén. A Bácskában pedig az újvidék—csurog— zsablyai rét háromszögében, majd Szivác és Ruski Krstur határában, Plavnánál, a zentai körzetben s végül Szabadka körül, ahol Tavankúttól Bácsszőlősig a tavak rendszerét szabályozzuk, s feles vizüket a Csíkén és Krivaján jutatjuk majd a Tiszába. — Zrenjanin körzetében hatvanezer hektárt, Kikindán pedig a Tiszáig újabb harmincezer hektárt fogunk át a lecsapolási csatornákkal és szivattyúrendszerrel, ha erre megfelelő anyagi eszközök állnak majd rendelkezésünkre. A fentieken kívül a Bánátban még 120 000 hektárnyi terület ármentése szerepel a tervben. A Dél-Bánát árvédelme A Dél-Bánát védelmében új helyzet állt elő, miután felépült a vaskapui vízi erőmű. Ugyanis az erőmű vízszükségletének tárolásával megduzzasztják a Dunát, emelik annak állandó szintjét, úgyhogy a jövőben a dél-bánáti szakaszon egyáltalán nem lesz alacsony, csupán közepes és magas vízállás. Márpedig a dél-bánáti rétekről ez esetben a fölös talajvíz nem juthat a Dunába. Ezt a kérdést a DTD-csatorna igazgatósága és a vaskapui erőmű együttesen oldotta meg. — Az idén be kell fejeznünk a dél-bánáti védőrendszer kiépítését — mondta Gregorovic mérnök —, mivel már csak másfél méter hiányzik a Duna leendő átlagos magasságához. Harmincháromezer hektárnyi területről van szó, ennek az árvédelmi költsége 12 milliárd régi dinár. Az összeget a vaskapui erőművek beruházói fedezik. A veszélyeztetett területet háromszoros csatornahálózattal védjük meg. Egyes csatornák szélessége eléri majd a tíz métert is. A csatornákban gyűlik össze a fölös talajvíz, amit a rendszeresen elosztott szivattyútelepek dobnak át majd a folyamba. A védőcsatornák első vonala, valamint a szivattyútelepek már készek, úgyhogy a Dél-Bánát lényegében máris védve van az esetleges magas vízállás előidézte talajvíz feltörésétől. S mindenütt, ahol szükség mutatkozott, a Duna-gátakat megerősítették, szélesítették és emelték, továbbá a folyami oldalakat betonlapokkal megerősítették. Meg kell végül még említenünk, hogy a DTD főcsatornáin összesen 255 zsilap, hajóáteresztő, híd és szivatytyútelep épült. Csupán a Tiszát elzáró nagygát nem készült el a csatornahálózattal egy időben, miután azonban a becsei bánáti zsilip is befejezés előtt áll, a bánáti csatornahálózat vízellátása lényegében biztosítva lesz. OSZTROGONACZ Iván Ássák a csatornát 9. oldal Milyen úton ut el a vasérc Bakarta Linzbe? A rijekai Transjug magyarázata Egon Prinjic képviselő — mint hírül adtuk — a szlovén képviselőház végrehajtó tanácsának szerdai ülésén több kérdést tett fel a brazíliai vasérc rijekai kikötőből Linzbe való szállításával kapcsolatban. Kifogásolta, hogy a szállítást nem Jesenicén keresztül bonyolítják le, hanem jóval hosszabb úton. Sisakon, Vukováron és Eszéken át A képviselő felszólalása nyomán a rijekai Transjug vállalat képviselői hangsúlyozzák, hogy csak a szállítás útirányának megváltoztatásával lehetett megakadályozni, hogy a nagyszabású ügyletet külföldi konkurrens kikötők kaparintsák meg. A zavart voltaképpen a jugoszláv vasutak okozzák — állítják a Transjugban —, téves és nem reális árpolitikájukkal az elmúlt években is több áruszállítási szerződés megkötését hiúsították meg. Hangsúlyozni kell, hogy abban az időben, amikor a vasúti szállítási díj körül folytak a tárgyalások, a konkurrens kikötők arra törekedtek, hogy a linzi Vest cég áruja hozzájuk kerüljön. Ebben különösen a nyugat-németországi és a trieszti kikötők jeleskedtek. A versengésből nem maradt ki a koperi kikötő sem (igazgatója Egon Prinčič képviselő), amely rendkívül kedvező vasúti szállítási díjat és a kikötői terminál felépítését ajánlotta fel az osztrák cégnek — mondják a rijekai szállítóvállalat képviselői. — Azok, akik mindezzel megpróbálkoztak, most a nyilvánosság előtt kétségbe vonják a Vesttel való szerződés törvényességét és eljárásunk helyességét, de mi is megkérdezhetjük, tisztességes eljárás volt-e fölajánlani a kikötői terminál fölépítését és harcolni a rijekai kikötőt megillető áru megkaparintásáért — mondják a Transjugban. A vállalatban azt állítják, megdönthetetlen bizonyítékaik vannak arról, hogy az áruszállítást nemcsak Rijeka, hanem a többi jugoszláv ügyfél is elveszíthette volna — ezért folyamodtak a szállítási útirány megváltoztatásához. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik vasúti szállítóvállalat elkaparintotta a másik elöl az ügyletet, hanem azt, hogy a jugoszláv gazdaság számára megmen tettek egy nagy munkát. A jugoszláv partnerek ezentúl jóval nagyobb hasznot valósítanak meg, mint a rijeka—jesenice—linzi vonalon való szállítással. Ezt az is bizonyítja, hogy a jugoszláv vállalatok eddig körülbelül 40 százalékkal vettek részt a szállításból eredő összjövedelemben, az új szerződés alapján viszont jövedelmük 80 százalékra növekszik. A rijekai vállalat képviselői egyébként úgy vélik, hogy az országos érdeket szem előtt tartva az volna a legcélszerűbb, ha mind a két szállítási útvonalat megtartanák. Megdrágul a repülőjegy néhány nemzetközi járaton Nemzetközi légiforgalmi egyezmény szerint április 1-én megdrágul a repülőjegy néhány nemzetközi járaton. Jugoszlávia, valamint Nagy- Britannia, Nyugat-Németország és Olaszország között 5 százalékkal, Jugoszlávia és Franciaország között 3,5 százalékkal. A többi járaton a viteldíj nem változik. A magatartás módosulása Milenko Bojanic, a Szerb Szocialista Köztársaság Köztársasági Végrehajtó Tanácsának elnöke a községi képviselő-testületek elnökeinek Belgrádban január derekán megtartott tanácskozásán azzal a kijelentésével, hogy teljes magatartásunk módosítására van szükség, kétségtelenül azt az alapvető feltételt nyilvánította ki, hogy az 1972. évben, a középtávú terv megvalósításának első esztendejében végre kell hajtanunk a gazdasági élet megszilárdítását, amely „egyaránt fontos fejlődésünk nagy terveinek valóra váltása és a mindennapi élet „szempontjából”. És mindaz, ami ezután következett — jelentések és a közvélemény állásfoglalása —, azt a látszatot keltette, hogy hajlamosak vagyunk az általános megfogalmazásokra, vagy pedig arra, hogy megkerüljük a dolgok kevésbé kellemes oldalát, ahelyett, hogy éppen azokra mutatnánk rá, éppen azokat tárnánk föl. Mint a köztársasági kormány elnöke megállapította, nem elegendők az intézkedések, sem a határozatok, sem a tervek, sem a törvények, sem pedig az adminisztratív intézkedések, valamennyi társadalmi szubjektumnak — a föderációnak, a köztársaságnak, a tartományoknak, a községeknek, a munkaszervezeteknek és a polgároknak is módosítaniuk kell magatartásukat. — Ha bárhol is hangsúlyoznunk kell a magatartást, mint általános szükségletet, hát éppen ez az a terület, mert nemcsak egy, hanem két-három esztendő is bebizonyította, milyen kevéssé volt összhangban általános magatartásunk mai társadalmi fejlődésünk fokával. Egyaránt érvényes ez a fogyasztás, a beruházások valamennyi fajtájára, az általános, a költségvetési és a személyi fogyasztásra, továbbá a behozatalra, tehát minden téren megnyilvánuló magatartásunkra... Nyilvánvaló, hogy nem ezúttal hangzott el ilyen határozottan az a megállapítás, hogy mindenütt, nemcsak Szerbiában, másfajta magatartásra van szükség. A legközvetlenebbül, az üzleti viszonyokban és nemcsak Szerbiában érezhetik ezt a gazdasági élet képviselői, amint a napokban Franc Braniselj, a Skofja Loka-1 LTH vállalat igazgatója megállapította, megismételve a Szövetségi Képviselőház Gazdasági Tanácsában elmondott korábbi beszédeinek lényegét: " Az adósságok kifizetését nálunk büntetlenül el lehet halasztani, érthető hát, hogy az emberek nem fizetik ki tartozásukat. Azzal az összeggel, amellyel a már megvásárolt tenék árát kellene kifizetni, új üzletbe kezdenek. Röviden: az adósságokat nem kifizetődő visszafizetni, érthető tehát, hogy az adósok ezt csinálják. A legékesebben szóló ilyen vonatkozású példát az állam nyújtja, mégpedig szövetségi, köztársaági és községi szinten, a fölhalmozódott követelések kielégítésének elhalasztásával, újabb — ugyancsak alaptalan — kötelezettségek teremtésével. Éspedig anélkül, hogy a legkisebb mértékben is kockáztatnák saját jövedelmüket, továbbá a költségvetési és egyéb általános fogyasztást. Ennek a már szokássá vált gyakorlatnak a legutóbbi mozzanatáról a Szövetségi Képviselőháznak a teljesítetlen kötelezettségekről folytatott novemberi vitája tanúskodik. A törvény, amelynek alkalmazása a napokban kezdődik meg, a teljesítetlen kötelezettségek nyilvántartásának közzétételével és értékpapírok kibocsátásával, amelyekkel névlegesen fedezi magát, szavatolja a költségvetés csorbítatlan színvonalát, úgyhogy csak a költségvetési többletek szolgálhatnak a korábbi és nem teljesített kötelezettségek kielégítésére. Egyes képviselők — nem minden ok nélkül — úgy magyarázták ezt, hogy az állam a maga fizetési kötelezettségeit a gazdasági élet abbeli kötelezettségévé alakítja át, hogy várakozzon... A saját szükségletek prioritásának logikáját nem lehet a stabilizáció álláspontjából kiindulva nyomon követni. A gazdaságpolitika értékei éppen az effajta magatartás megszüntetésében rejlenek, cs.k ezzel a módszerrel lehet ezt a magatartást fölszámolni. És ez az esztendő egyre nagyobb értéket ad az ezen az úton folyó erőfeszítéseknek. k.