Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)

1972-03-05 / 63. szám

4. oldal A Pokol a földön Francia atomkísérletek Mururoa szigetén déltengeri Mururoa szi­getet valóságos para­dicsomnak látja az ér­kező: a vakítóan fehér ho­mokos partokon kókuszpál­­mák hajladoznak az enyhe szélben, a nap felhőtlen kék égről ragyog és a lagúnák vizén olyan tiszta, hogy az embernek az az érzése: kéz­zel is megfoghatja a tarka halakat. A kis korallszigeten azonban nincsenek nyaralók, csak tudósok, technikusok és katonák, mert Mururoa a földi pokol: fürödni tilos — mert aki a laguna vizében megfürdik, halál fia; horgász­ni tilos — mert aki a tarka halakat megérinti, halál fia; a kókuszdiók elfonnyadnak , mert senki sem eheti őket halálveszély nélkül. A szigeten minden radioaktív, huszonhét atom- és hidro­génbombát robbantottak fel itt a franciák. A sugárzás mindent megfertőzött. Paul Cam­bert volt idegen­légiós a kevesek közé tar­tozik, akik megjárták a pok­lot: ott volt Mururoa szige­tén az atomrobbantásoik ide­jén. 1966-ban kezdődtel­ az atomkísérletek De Gaulle tá­bornok parancsára. Ebben az évben került a szigetre Paul Cambert is. Tavaly tért vissza hazájába, és egy duplafenekű bőröndben át­csempészte a katonai ellen­őrzésen azokat a felvétele­ket, amelyeket az első fran­cia hidrogénbomba-kísérlet­­ről készített — titokban. A robbanás, amelynek „gom­báját” a légionista 1971. au­gusztus 14-én egy repülőgép­ről lefényképezte, egy mega­tonna erősségű volt, vagyis ötvenezer erősebb annál az atombombánál, amelyet az amerikaiak 1945-ben Hiro­simára dobtak. — Ehhez a hidrogénbombához képest a korábban felrobbantott fran­cia atombombák gyenge vil­lany­égők voltak — mondja Cambert. A­z első nukleáris „vil­lanyégőt” egy har­minc méter magas to­rony tetején robbantották fel 1966. július 2-án. Cam­bert a robbanás után né­hány bajtársával együtt asz­falttal kente be a feketére égetett homokot, hogy csök­kentse a sugárzás veszélyét. A sorozatos robbantások alatt a kísérletek megszo­kott munkává váltak: a pót­­üzemtartályokkal felszerelt repülőgépek szinte rendsze­resen szállították az atom­fegyvereket Franciaországból a világ másik felén levő Mu­ruroa szigetre. A gyújtószer­kezetek külön érkeztek. A szerkezetet kl­imatizált tartá­lyokban szállították. Cam­bert ezzel kapcsolatban meg­jegyezte, hogy mialatt a gyújtószerkezetek „kellemes hűvösben” vártak a beve­tésre, addiig ők 40—50 fokos hőségben izzadtak a barak­kokban. Az atomkísérlet előtt né­hány órával az egész le­génység hajóra szállt és el­hagyta a szigetet. A hajók 30—40 kilométeres távolság­ban horgonyoztak le. A szi­geten csak a mérőműszerek és a filmfelvevő-kamerák maradtak, amelyeket víz alatti kábelen át a szom­szédos szigetekről vagy a hajókról működtettek. A kí­sérletet megelőzően figyel­meztették az összes pilótá­kat és hajósokat, hogy ke­rüljék el Mururoa környékét. Ennek ellenére — Paul Cam­bert állítása szerint — egy amerikai repülőgépet, amely véletlenül a közelben re­pült, valószínűleg a légnyo­más szétzúzta. Egy másik al­kalommal kínai halászok sú­lyos égési sebeket szenved­tek. A franciáknak is voltak veszteségeik. A szigetre visz­­szatérő legénység tagjai kö­zül néhányat szinte minden alkalommal veszélyes mére­tű sugárzás érte. Vagy azért, mert lyukas volt a védőöl­tözete, vagy mert levette az álarcát és rágyújtott. A se­besülteket repülőgépen Fran­ciaországba szállították, de Cambert soha többé nem hallott róluk. A légköri atomkísérle­teknél előforduló sze­rencsétlenségek miatt, a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia már koráb­ban áttértek a földalatti rob­banásokra. A három nagy­hatalom 1963 nyarán aláírta az a­tomstop-egy­ezményt, amellyel lemondtak a lég­köri nukleáris kísérletekről. Franciaország és a Kínai Népköztársaság mind a mai napig sem csatlakozott a szerződéshez. A francia had­sereg még mindig nem fej­lesztette ki az úgynevezett taktikai atomfegyvert, és ezért nem akar lemondani a légköri kísérletekről. Japán, Ausztrália és a la­tin-amerikai országok tilta­kozása ellenére a franciák 1975-ig harminc nukleáris kísérletet akarnak végrehaj­tani Mururoa szigetén. A legutóbbi kísérlet során a ha­lált hozó porfelhő egészen a chilei Andokig szállt, ahol radioaktív hó esett — hét­ezer kilométerre Mururoa szigetétől. (STERN) — Nemcsak a poloskákat irtjuk — mondja Tina Mandel, a Lady Killers nevű New York-i féregirtó vállalat vezetője —, hane­m azokat az előítéleteket is, amelyek szerint az ame­rikai nők gyenge, törékeny lények. A tudományos kutatással foglalkozó amerikai nők né­hány évvel ezelőtt kiharcol­ták maguknak az egyenjo­gúságot. Az amerikai nők azonban betörtek a többi, úgynevezett „férfi szakmá­ba” is. Nem tartják igaz­ságosnak, hogy egyes mes­terségeket csak férfiak űz­hetnek. Miért ne lehetne például egy nő asztalos, te­hergépkocsivezető, telefon­­műszerész? Szinte mindegyik ameri­kai nagyvárosban megala­kultak az első női szolgál­tató és kézműipari vállala­tok. — Alig két évvel ez­előtt — mondja Margaret Bodfisch, egy San Francis­co-i női szolgáltató vállalat vezetője — kinevettek ben­nünket. Ma nemcsak üzlete­ink, hanem a konkurrencia is komolyan vesz bennün­ket. Több iparosnő megelőzi a szakmában férfi kollégáit. Joyce Hartwell New York-i i asztalosnő a legnagyobb meg­becsülésnek örvend szak­mai és üzleti körökben egy­aránt. Mindennek ellenére a nők még mindig nehezen tudnak betörni azokba a szakmák­ba, amelyeket a férfiak ma­guk számára foglaltak le. A szolgáltató üzemekben dol­gozó nőknek meg kell küz­deniük az előítéletekkel. Harcukban gyakran ügyes reklámfogásokkal élnek: egy szállítóvállalat például ilyen hirdetéseket jelentet meg: „Ha mi csomagolunk össze és mi szállítjuk a bútora­it, minden költözködés öröm­ünnep lesz a háziak számá­ra. Ezért szeretnek bennün­ket az emberek”. Sok háziasszony előnyben részesíti a szerelőnőket, mert nem fél tőlük. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a tévé­javító nők egyre keresetteb­bek Amerikában. De nemcsak a szolgáltató parba, hanem más ipar­ágakba is betörtek a nők. Egy ohiói hűtőszekrény gyár például tizenöt százalékkal növelte nőalkalmazottainak számát, s a nők átvették a hagyományosan férfi mun­kát is. — A nők ma sokkal ügye­sebbek, mint akár tíz évvel ezelőtt is — mondja Cross, az említett hűtőszekrény gyár vezetője. Az Illinois állambeli Bell Telephone Co újabban szin­te kizárólag csak nőket al­kalmaz telefonszerelőnek. — Sok férfit megszégyenítek a munkahelyemen — mond­ja Mary Ann Goold szere­lőnő. Sokkal ügyesebben mászok a telefonpóznára, mint a férfiak. Az amerikai törvények sze­rint ugyanazért a munkáért egyforma béreket kapnak a nők és a férfiak. Ez azon­ban még nem jelenti azt, hogy a nők ugyanolyan po­zíciókat tudnak maguknak kiharcolni, mint a férfiak. Csak ritkán számíthatnak a szakszervezetek segítségére, mert a szakszervezeti veze­tőségek nem nézik jó szem­mel, hogy a nők elfoglalják a férfi állásokat. — Nekünk, lányoknak — panaszkodik Hazle Hiff mű­szerésznő — magunknak kell foggal-körömmel harcolnunk jogainkért. A szakszervezetek gán­­csoskodása ellenére az ame­rikai gazdasági élet minden terén előtretörtek a nők. Még a vezető posztokon is egyre több a nő. Margaret Hennig szociológusnő tanul­mányában megállapította, hogy jelenleg mintegy száz nő áll a legjelentősebb ame­rikai üzemek (a tízmillió dol­lárnás nagyobb évi jövedel­met lebonyolító vállalatok) élén. A szociológusnő szerint a vezető állásban levő nők éppen azoktól nem kapnak támogatást, akiktől a leg­jobban várják: női beosz­tottjaiktól­ (Der Spiegel) vagy nincs pénze, hogy jobb italt vegyen magának. Újabban, úgy látszik, meg­változnak az amerikaiak szo­kásai, egyre többen pártolnak át a szőlőjéhez. A borbarátok tábora mind nagyobb. Az elmúlt éveben majdnem még egyszer any­­nyi bort itak meg, mint 1960-ban. Igaz, hogy az évi nyolcliteres amerikai átlag­­fogyasztás csak huszad része annak, amit a franciák vagy az olaszok isznak meg. Az amerikaiak azonban gyors tempóban felzárkóznak a borivó nemzetek mellé. A szőlőnedv hívei általá­ban a fiatalok, a 20—30 éve­sek. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a bor és a kábítószer igen jól kiegé­szítik egymást. Már a tizen­évesek is, akiket Coca-Cola generációnak is neveznek, újabban áttérnek a borra. A piackutatók a bor iránti kereslet növekedését egy­részt azzal magyarázzák, hogy mind több amerikai jár Európába, és ott meg­kóstolja a kiváló borokat. Másrészt a tévében is gya­koribbak lettek a borreklá­mok és a tévé hirdetéseivel csodát tud művelni: a tévé­reklám varázsolt csodaételt a közönséges hamburgi kol­bászból vagy az olasz pizzá­ból. A módosabb amerikaiak természetesen csak kiváló borokat isznak, úgyhogy ezekből hiány van az ame­rikai piacon. A több éves nemes borokat gyakran csak kéz alatt lehet beszerezni. Az amerikai borok, ame­lyeket főleg Kaliforniában termelnek, újabban nemzet­közi elismerést szereztek, vörös — állítja egy ameri­kai borszakértő —­­legalább olyan jó, vagy talán jobb is, mint a világ más részei­ből származó asztali borok 90 százaléka. A borkereskedelem kifize­tődő lett az utóbbi években, úgyhogy a nagykereskedők igyekeznek minél több pin­cészet termékeit megkapa­rintani. De nemcsak az ame­rikai, hanem az európai bor­­kereskedők is megjelentek az amerikai piacon. Az amerikaiak leghőbb vágya, hogy saját szőlejük legyen. Eddig mintegy két­százezren váltották valóra álmukat. Jól fizetett alkal­mazottak megváltak az író­asztaliaktól, hogy saját sző­lőskertjükben gazdálkodhas­sanak. Mivel nem m­int­enki en­gedheti meg magának a sző­lőskertet és a saját borpin­cét, az amerikai ipar elké­szítette a miniatűr háziprést, amely segítségével bárki ma­ga készíthet bort. A készü­lék mindössze 15 dollárba kerül és nagy keresletnek örvend. __ » ■' — 1111 Hódít a bor Amerikában — Az átlag amerikai — jelentette ki Haraszthy Ár­pád magyar származású kali­forniai bortermelő még a múlt században — whisky­ivó, vízivó kávéivó, teaivó, aki arra van predesztinálva, hogy­ emésztési zavarokkal küszködjön, mert nem isme­ri a bort. A megállapítás egy régi amerikai előítéletre vonatko­­kozott. Az újvilág lakói ugyanis nemzedékeken át meg voltak győződve róla, aki bort iszik, vagy sznob Elísifireá az amerikai ni Amerikai munkásnők MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. márc. 5. Olvastuk A BETÖRŐ ELHAGYTA ÜVEGSZEMÉT Zürich közelében betörő járt egy irodában, és fáradsá­gos munkával felfeszítette a páncélszekrény ajtaját Fél­­szemű lévén, üvegszemét kivette és az asztalra tette, hogy ne akadályozza munkájában. Amikor nagynehezen fel­nyitotta a kassza ajtaját, zajt hallott, és erre hanyatt­­homlok elmenekült, még az üvegszemét is a helyszínen fe­lejtette. A svájci rendőrség felhívta az optikusokat, hogy je­lentsék, ha valaki szürkéskék üvegszemet akar vásárolni. A rendőrök az utcákon megállítanak mindenkit, akinek félszeme be van kötve. Mindeddig nem fogták el a betörőt, lehet hogy azért, mert volt neki egy tartalék üvegszeme. NINCS TÖBBÉ NŐHIÁNY AUSZTRÁLIÁBAN A napokban hozták nyilvánosságra a Canberrai szövet­ségi statisztikai hivatal nemrég megtartott népszámlálá­sának eredményét, amelyből kiderül: Ausztrália 12 728 461 lakosa közül 6 402 018 férfi és 6 320 443 nő. A legutóbbi, 1966. évi népszámlálás óta az ausztráliai lakosság 1 128 000 fővel szaporodott, ami évi 1,87 száza­lékos gyarapodásnak felel meg. A legújabb statisztikai adatok továbbá azt mutatják, hogy Új-Dél-Wales 4 589 556 lakosával ma is a legjelentősebb szövetségi állam, jólehet évi átlagos 1,61 százalékos szaporulata nem éri el a szö­vetségi átlagot. A másik legsűrűbben lakott állam Civtoria (3 496 161), ezt követi Dél-Ausztrália (1 172 774), Nyugat-Ausztrália (1 027 372) és Tasmania (389 874). SELEJTES VENDÉGHAJ Sandbach angol város bírósága pénzbírságot rótt ki egy parókakészítő üzemre, mert selejtes terméket adott el egy férfinak. A negyvenéves gépkocsivezető beperelte az üzemet, mert a „szavatoltan tartós” vendéghaj csak egy éjjel volt a fején, reggel, amikor felkelt, a párnáján ma­radt. A majd 80 000 donáros készítmény azért háborította fel a gépkocsivezetőt, mert utolsó néhány szál haját is ki­tépte. Ugyanis ezekhez a szálakhoz ragasztották a parókát. A BANKTISZTVISELŐ SZERVEZTE MEG A BANKRABLÁST A nyugatnémet rendőrség letartóztatta a huszonöt éves Herbert Bellmannt, a cuxhaveni bankkirendeltség vezetőjét , azzal a váddal, hogy ő szervezte meg a bank­jának kirablását. Bellmann néhány nappal ezelőtt azzal a mesével állí­tott be a rendőrségre, hogy előző este egy betörő meglep­te hivatalában, ahol túlórázott, s fegyverrel kényszerítet­te, hogy kinyissa a páncélszekrényt, majd a székhez kö­tözte. Az állítólagos bankrabló 200 000 márkát zsákmá­nyolt. A rendőrség azonnal gyanút fogott, mert a nem túlsá­gosan jól kereső Bellmann szinte állandó vendége volt a cuxhaveni éjjeli mulatónak, drága lakásban lakott és fényűző kocsit vásárolt. A kihallgatások során a fiatalem­ber bevallotta, hogy az egész bankrablási ügyet ő eszelte ki, ő vette rá harmincegy éves barátját, Michael Siegfrie­­det, hogy kötözze meg, és vegyen ki a kasszából 200 000 márkát, amin majd megosztoznak. Így azonban csak a büntetésben osztozhatnak. MEGSZÖKÖTT A SZAMÁRFÜLET Le­vero de Almeidána­k, Brazília leghírhed­tebb bűnöző­jének sikerült kilenc társával együtt megszöknie a dél­brazíliai Porto Allegro börtönéből. Almeida, becenevén a Szamárfülű, társaival együtt tűkkel, bádogdarabokkal lyukat vájt a börtönfalon. A szökést hónapokig tartó tü­relmes munkával készítették elő. Elsőként a gyerekek vet­ték észre a szökést, a­kiik a börtönfal tövében játszadoz­tak, és látták, hogy a tíz arab átbújva a falon futásnak eredt. A rendőrség nagyarányú hajszát indított utánuk. A Szatmárfalű eddig már tizenháromszor szökött meg a börtönökből. HUGHESNEK ISMÉT NYOMA VESZETT Howard Hughes 67 éves amerikai multimilliomos, úgy látszik, megsokallta az emlékiratai körül támadt botrányt, mert eltűnt abból a bahamai szállodából, ahova évekkel ezelőtt visszavonult. Vele együtt távoztak munkatársai is. Az egyik Hughes-cég képviselője cáfolta a hírt, hogy a milliomos néhány munkatársát kiutasították a sziget­­országból. Nem volt hajlandó közölni, hogy Hughes hova költözött. Valószínűnek tartják, hogy visszatért Las Ve­­gasba, ahol korábban is élt. Mint ismeretes, az amerikai mágnás több üzem tulajdonosa és számos részvénytársa­ság társtulajdonosa. Tizenöt évvel ezelőtt visszavonult a nyilvánosságtól. Az elmúlt hetekben, mint lapunk is írt róla, nagy botrány keletkezett, mert egy Irwing nevű ame­rikai megírta Hughes életrajzát és felvette érte a tiszte­letdíjat, később azonban kiderült, hogy az életrajzíró so­ha nem is találkozott a milio­mossal. PORNO­FÜZETEKET KÜLDÖTT A GYEREKEKNEK Egy párizsi bíróság hathavi szabadságvesztésre és 15 000 frank pénzbírságra ítélte Roger le Guiader 26 éves pornófüzetárust, mert tévedésből szexkiadványokat kül­dött több ezer fran­cia iskolásgyereknek. Mint annak ide­jén megírtuk, a kereskedő egy cím­nyilvántartótól 800 000 címet vásárolt, ezek között azonban az elektronagy téve­dése folytán Iskolás gyerekek címe is szerep­ett. A pornó­­küldemények nagy felháborodást keltettek nemcsak a cím­zettek szülei körében, hanem az egész francia közvéle­ményben. ELFOGTÁK A BÉCSI FANTOMOT Haral Sassak 24 éves bécsi szerelő tavaly öt idős nőt gyilkolt meg. Az osztrák rendőrség az elmúlt hétvégén tartóztatta le. Sassak a több órás kihallgatás során beis­merte mind az öt gyilkosságot. A rendőrség több tanú sze­mélyleírása alapján robotképet készített a bűnözőről, és hosszantartó, aprólékos munkával sikerült leleplezni a gyilkost. Az öt gyilkosságon kívül más bűntettekkel is terhelik Sassakot. Legutóbb egy bécsi aggok házában meg­támadott két idős asszonyt. Garázdálkodása rettegést kel­tett a városban, elsősorban az idős asszonyok körében. Az újságok Bécs fantomjaként emlegették.

Next