Magyar Szó, 1972. április (29. évfolyam, 90-119. szám)

1972-04-08 / 97. szám

2- oldal ____________ Pénteken Újvidéken járt a Belga Kommunista Párt tanulmányi küldöttsége. A vendégek a tartományi pártbizottságban Miloš Radojčin titkárral folytattak megbeszéléseket. A delegációt fogadta Mirko Canadanovic, a Vajdasági KSZ elnöke is. Aszály Magyarországon Erélyes intézkedésekkel igyekeznek enyhíteni a következményeket Budapestről jelenti a Tanju£A magyar országos vízgazdálkodási igazgatóság felszólította a vízgazdálkodási munkaközösségeket és az illetékes szerveket, hogy erélyes intézkedésekkel igyekezzenek enyhíteni az aszály következményeit. Az igazgatóság szerint rendkívül hosszan tartó, száraz időszakra kell számítani. Tavaly a sokévi átlagnál 250 milliméterrel kevesebb csapadék hullott Magyarországon, a talaj csaknem teljesen elvesztette nedvességtartalmát. A helyzetet súlyosbítja, hogy az idei esztendő sem ígérkezik csapadékosabbnak. A vízgazdálkodási igazgatóság felhívása nagy visszhangra talált országszerte. A szárazság következményeinek enyhítését az egész társadalom elsőrendű feladatának tekinti. A kormány megtéríti a mezőgazdasági munkaszervezeteknek a szivattyúk és más öntözőberendezések beszerzési költségeinek 50 százalékát. A Nemzeti Bank soron kívül folyósít hitelt azoknak a gazdaságoknak, amelyek öntözőberendezéseket szándékoznak vásárolni. Az illetékesek továbbá 20 százalékkal csökkentették az öntözőberendezések árát. A magyarországi gazdaságok tavaly összesen 170 szivattyút és 420 000 méternyi öntözőcsövet szereztek be, az idén pedig — alig három hónap alatt — csaknem 300 szivattyút és 620 000 méter csövet vásároltak. Magyarországon egyébként 700 000 hold termőföldet öntöznek. Elutazott a belga szocialisták küldöttsége Belgrádiból jelenti a Tanjug. A Belga Szocialista Párt küldöttsége, amelyet Jos Van Eynde és Edmond Leburton a párt elnökei vezettek, pénteken elutazott hazánkból. A belga vendégektől Veljko Milatovic, a Szocialista Szövetség szövetségi választmányának elnöke és más személyiségek vettek búcsút. Kreisky Rómában Rómából jelenti a Reuter. Pénteken Rómába érkezett Bruno Kreisky osztrák kancellár. Illetékes olasz államférfiakkal megvitatja az Ausztria és a Közös Piac közötti egyezmény kérdéseit. Podgornij Törökországba látogat Ankarából jelenti az AP. Lánya és öt magas beosztású tisztségviselő kíséretében kedden hivatalos látogatásra Törökországba utazik Nikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke — közölte a szovjet külügyminisztérium. A hivatalos megbeszélések szerdán kezdődnek. Pénteken a szovjet vendégek megtekintik Izmir közelében a szovjet támogatással épülő kőolajfinomítót, majd két napra Isztambulba látogatnak. - MAGYAR SZÓ Szombat, 1972. április 8. A chilei Radikális Párt kilépett Allende koalíciójából Santiagóból jelenti az AP. A chilei Radikális Párt kilépett a Népi Egység koalíciós kormányából, amelyben képviselői az igazságügy-miniszter és a bányászati miniszter tisztségét töltötték be. A kis párt januárban, a legutóbbi kormányátszervezés alkalmával csatlakozott Allende baloldali kormányához. A szakítást azzal magyarázzák, hogy Allendének fenntartásai vannak azzal a törvénnyel szemben, amely korlátozza az elnök illetékességét a magánipar államosításában. A törvényt, amelyet a közelmúltban szavazott meg a chilei kongresszus, Allende elnök megvétózhatja. Az UNCTAD ill. értekezlete elé (4.) A gazdasági integráció szükségessége A fejlődő országok életképtelenek szoros összefogás nélkül A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ óta világszerte feltartóztathatatlanul változnak a politikai viszonyok, sokhelyütt megszűnt a gyár maturalom és létrejött a független országok egész sora. Az iparilag már korábban is tehetős országok tovább fejlődtek és a gazdasági okszerűség folytán integrálódtak, míg a gyarmati sorból fölszabadult, és a már a múltban is visszamaradott államok hihetetlen nehézségekkel küszködve igyekeztek a fejlődés útjára térni. Gyors ütemben le kellett küzdeniük a múltból eredő bajokat, hogy lépést tarthassanak a jóval előrehaladottabb országokkal, de az anyagi eszközök, a termelési módszerek fogyatékossága miatt mindinkább lemaradtak az egyenlőtlen küzdelemben, s a szakadék közöttük meg a fejlettek között egyre mélyült. A gazdaságilag tehetős államok idővel rájöttek, hogy a világ nagyobbik részének elmaradottságát csökkenteni kell, hiszen a fejletlenség nemcsak a nincstelen népek anyagi és társadalmi megtorpanásához vezet, hanem belátható időn belül maguk is kárát látják — a fejletlenek segélyezésére kidolgozott tervek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az ENSZ fejlesztési és segélynyújtási szervezetének szakemberei az ötvenes évek végén kidolgoztak ugyan egy tervet, amely szerint az iparilag erős országok évi bruttó termelésük egy százalékát a visszamaradottak támogatására fordítják, s a segélyt a nemzetközi szervezetek meg pénzintézetek útján osztják szét, a terv azonban sosem valósult meg teljes egészében, mert a pénz nem gyűlt össze az alapokban, azonfelül pedig a hitelek formájában nyújtott támogatás nem serkentette a fejletlen világ termelésének korszerűsítését és a termelés struktúrájának megváltoztatását. Rövid a visszafizetési határidő, nagyok a kamatok, a fejlődő országok nehezen értékesíthetik jobbára nyersanyagból álló kiviteli termékeiket a nemzetközi piacokon stb. Az utóbbi években azonban jelentős változások történtek a fejlett és a fejletlen országok viszonyában. A visszamaradott államok tevékenyen hozzáláttak a regionális integrációhoz és ipari kooperációhoz, mert a „gazdag” államok példáján okulva belátták, hogy enélkül megvalósíthatatlan a nemzeti függetlenséghez és a politikai szilárdsághoz szükséges anyagi alap. A latin-amerikai szabadkereskedelmi társulás, az And-csoport, a karib-tengeri szabadkereskedelmi társulás, a közép-amerikai közös piac, a közép-afrikai gazdasági és vámunió, a kelet-afrikai gazdasági közösség, az arab közös piac regionális csoportosulásai megváltoztatták a nemzetközi gazdasági kapcsolatok addigi formáit és új távlatokat nyitottak az elmaradottság következményeinek enyhítése felé. A fejlődő országok ugyanis belátták, hogy a termelőeszközök, ... a termelési viszonyok, az alacsony termelékenység, a kiviteli áru értékesítésének nehézségei, a szakemberhiány miatt a fejlődő országok külön-külön nemigen vehetik fel a versenyt a fejlettekkel, és csak rontanak helyzetükön, ha egymással konkurrálva jelennek meg a fejlett országok piacán. Nem vitás, hogy csakis az összefogásban kereshetik az érvényesülést, és a többségük számára azonos problémákat közösen kell megoldaniuk. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a regionális integrálódás és ipari együttműködés máris nagyobb esélyeket nyújt számukra a nemzetközi munkamegosztásban való részvételben. AZ ENSZ FEJLESZTÉSI és kereskedelmi szervezetének 13-án Chilében kezdődő harmadik értekezlete nagy jelentőségű lesz a fejlődő államok regionális majd általános integrálódása szempontjából. A fejlődő országok 77-es csoportjának miniszteri értekezlete — október utolsó napjaiban tartották Peru fővárosában —, amelynek célja valójában az UNCTAD napirendjére kerülő kérdések csoportosítása, leszögezte, hogy a harmadik világ államainak öszszefogása, együttes fellépés a nemzetközi piacokon fölötte szükséges és megvalósítható. A résztvevők — közöttük hazánk képviselői is — megállapították, hogy a fejlődő országoknak közös munkával meg kell változtatniuk a termelési módszereket és fokozott ütemben kell iparosítaniuk. Elsősorban egymás felé kell fordulniuk, liberalizálni kell kölcsönös kereskedelmüket, együttes ipari vállalkozásokba kell fogniuk. Az egymás közötti szabadabb kereskedelem és az együttes termelés ösztönzően hat a minőség javítására, létrejön a hasznos versengés, viszont a regionális csoportosulások munkamegosztásán és a tagállamok politikai meg társadalmi önállóságán nem esik csorba. Juan Velasco Alvarado chilei köztársasági elnök, a 77-ek csoportjának miniszteri értkezletét megnyitva ezt mondta: — A harmadik világ nem olyan népcsoport, amely egyszer s mindenkorra elveszett, amely minden időkre ki van szolgáltatva az erős országok kényénekkedvének. Tény és való — akár elismerik, akár nem —, hogy nagy mértékben tőlünk függ azoknak az országoknak a sorsa is, amelyek — szerintünk átmenetileg — uralkodó szerepet töltenek be a világban. Az UNCTAD III. értekezletének részletes programmal, mindenki számára elfogadható határozatokkal utat kell mutatnia a fejletlenek integrálódása felé, hogy az ipari kooperáció által megerősödve, az eddiginél fontosabb tényezők lehessenek a „még uralkodó szerepet betöltő országokkal” szemben, és mielőbb saját erejükből enyhíthessék az elmaradottság következményeit. J. I. ■ A FUCCSBA MENT DINASZTIA E ■ _______A SPANYOL ÖRÖKÖSÖDÉSI HARC HÁTTERE ~ ------------_ (1) Franco nehéz szívvel jelölte ki utódjául Juan Carlos de Bourbont, mert titkos álma az volt, hogy megalakítja a Francodinasztiát, és a saját unokáját ülteti a trónra. José Luis de Vilallonga, a neves író és színész az alábbiakban elmondja, hogyan foszlott szerte a tábornok álma. -o-Néhány évvel ezelőtt Don Francisco Franco Bahamonde tábornok, spanyol államfő Toledo környékén vadászott, s a kezében felrobbant a vadászpuska, pedig Pardy gyártmányú volt, tehát világmárka, ráadásul az angliai cég külön az ő számára készítette. A tábornokot mentőkocsin vitték Madridba. A klinika szakorvosai, miután elsősegélyben részesítették, megnyugtatták, hogy sebesülése nem súlyos, de ugyanakkor azt is megállapították, hogy a baleset okozta lelki megrázkódtatás előreláthatatlan következményekkel járhat az öregkor felé hajló ember szívműködésére. Luis Carrero Blanco tengernagy, a rezsim szürke eminenciája, óvatosan megpendítette a diktátor előtt, hogy jó volna kinevezni az utódot. Akkoriban a trónvárományosok egész hada tolongott a hatalom kapujában. Az egyedüli törvényes trónörökös azonban Juan de Bourbon, Barcelona grófja, XII. Alfonznak, az utolsó spanyol királynak a fia volt. Rajta kívül azonban igényt tart a trónra fia, ifjabb Don Juan Carlos, ennek unokafivére, ifjabb Don Alfonso de Bourbon-Dampierre, Hugues de Bourbon- Parma francia herceg, egy osztrák nagyherceg, egy magyar és még néhány más herceg. A sorsdöntő pillanatban Franco a betegágyához hívatta Don Cristobal Martinez de Villaverde, 32 éves orvost, egyetlen lányának, Carmencitának a férjét. A Vernissimo, azaz a legkedvesebb vő, bezárta maga mögött az ajtót, s az agg diktátor halkan, de ellentmondást nem tűrő hangon kiadta neki az utasítást: — Bármi is történik velem, azt akarom, hogy Barcelona grófja nyomban jöjjön vissza Spanyolországba és foglalja el a trónt. Nem akarok semmiféle régenckorszakot, semmiféle katonai interregnumot és legkevésbé holmi köztársaságot. Parancsolom, hogy fogd magad és kutasd fel a herceget, bárhol van is. És ne vesztegesd az időt! Munoz Grandes és Alfonso Vega tábornokok már megkapták az utasításaimat, ők intézik a dolgokat a király megérkeztéig. Huszonkét év után ekkor történt meg először, hogy Franco tábornok utódjáról beszélt. Elgondolását ezúttal is csak vejének árulta el, noha a nagy titkot miniszterek és bennfentesek éveken át próbálták kifürkészni. Franco tábornok lassan, nehezen heverte ki a baleset következményeit. A véletlenben azonban senki sem hitt: minden vadász tisztában van vele, hogy egy Pardy gyártmányú vadászfegyver nem robbanhat fel. A gyár ad ugyan használati utasítást, de az persze merő formalitás. Ha tehát a puskával nem történhetett baleset, egyetlen más lehetőség forgott fenn: merénylet történt. A madridi politikai rendőrség sok embert letartóztatott és kivallatott. Az incidenst hivatalosan átadták a feledésnek, és Villaverde márki sem kelt útra, hogy fölkutassa és Madridba hívja Barcelona grófját, mert az ország élén még mindig jó karban levő apósa, Franco tábornok állt. Néhány évvel később dr. Puigvert prosztata-műtétet végzett a generalisszimuszon. A barcelonai születésű don Antonio Puigvert a világ legismertebb és legjobb urológusai közé tartozott, ő mentette meg Truillo dominikai diktátor és Juan Domingo Perna, Argentína egykori köztársasági elnöke életét is. Amikor Franco a műtét után visszanyerte eszméletét, hálás köszönetet mondott a sebésznek: — Doktorom, legalább húsz évvel meghosszabbította az életemet! A szellemességéről is közismert sebészorvos hűvösen visszautasította a hálálkodást: — Ne tessék hangosan beszélni, tábornok úr. Van énnekem így is elég ellenségem! A szomszéd szobában, tehát közvetlen közelben, a műtét kimenetelére várva, ezúttal is ott volt Cristobal Martinez. Ő is, bőröndjei is készenlétben álltak, odalent a klinika bejárata előtt gépkocsijának motorja egyenletesen zümmögött. Ezúttal is fölöslegesen: a tábornok ismét felgyógyult. (Folytatjuk) A munkások megszállták a santiagói Peugeot-gyárat Négyszáz chilei munkás megszállta a Peugeot gépkocsigyárat a Santiagótól 120 kilométerre fekvő Los Andesban. Phillips Gras igazgató közölte, hogy a béremelést követelő sztrájkólók csütörtökön foglalták el a gyárat. Megalakult a dél-szudáni tartományi kormány Nimeri szudáni elnök hivatalosan közölte, hogy megalakult a dél-szudáni ügyekkel megbízott ideiglenes végrehajtó tanács. A tizenkét tagú tanácsot az addisz-abebai egyezmény alapján létesítették. A végrehajtó tanács másfél évig intézi a déli tartományok közigazgatási és törvényhozási ügyeit, s utána új tanácsot választanak. A bolgár sajtó „feudális uraknak" nevezi a kínai vezetőket Szófiából jelenti a Tanjug. A bolgár sajtó továbbra is lankadatlanul támadja a Kínai Népköztársaságot, elsősorban szovjetellenessége miatt. A Narodna Mladezs című lap hírmagyarázata szerint Kína nagyhatalmi és militarista politikát folytat, és több intézkedést tesz Vietnam rovására. A mai kínai vezetőknek ugyanolyan a felfogásuk, uraknak volt, akik Kínát a világ közepének képzelték. „Peking soviniszta céloknak rendelte alá külpolitikáját, s arról ábrándozik, hogy Kína hatalmas ország lesz, amely a saját javára intézi a nemzetközi ügyeket és más népek sorsát” — írja a Narodna Mladezs. A bolgár lap szerint Kína igyekszik maga köré tömöríteni a közepes és kis országokat a Szovjetunió ellen.