Magyar Szó, 1972. április (29. évfolyam, 90-119. szám)
1972-04-24 / 113. szám
Hétfő, 1972. április 24. sportvilág A vad és a kutyák védelméért Minden tavasszal érkeznek efféle panaszok, hogy: „A vadászok jogtalanul agyonlőtték a kutyámat”. Időnként az ilyen hírek felborzolják a kedélyeket, és rendszerint a vadászok ellen hangolják a közvéleményt. Kevesebben tudják azonban, hogy a vadászok szeretik és féltik legjobb segítőtársukat, a fegyelmezett vadászkutyát. Ugyanakkor szeretik és féltik a kis nyulakat, fácánokat, őzeket is. Kérjük a kutyatulajdonosokat, hogy a féltve őrzött, kedves állatok mellett legyenek figyelemmel az erdők, mezők, lakóira is, a vadászok által védett, vadon élő, hasznos állatvilágra. Minden ember megváltoztatná véleményét, ha látná, hogyan tépi szét a játékos juhászkutya a kis nyulakat, végighallgatná a keserves őzgida sírását, amikor marcangolják a kutyák. A kóbor kutyák, de a futkározásra kiengedett házi kutyák is szívesen kergetik a határban vadon élő állatokat. A kutyatulajdonosok — a tavaszvárás idején, különösen, amikor a vadon élő állatvilág is a szaporodásra, az utódnevelésre készül — ne engedjék a határban szabadon kutyáikat, még jártatás, pihentetés végett se. A kutyák futtatására olyan helyeket válasszanak, amely nem vadászterület, és biztos, hogy ott nincs vadon élő hasznos állat. Ez a legjobb biztosíték arra, hogy féltve őrzött kutyáik épségben maradnak. A város környéki telektulajdonosok, akik hét végén, szabad idejükben portájukon dolgozgatnak, ugyancsak vigyázzanak arra, hogy kutyáik ne jussanak ki az erdőbe vagy a mezőre, mert ott könnyen kárt tehetnek, és a vadállományt őrző személyzet könnyen lelőheti őket. Legyenek figyelemmel arra is, hogy jelenleg nemcsak a vadon élő hasznos állatvilág védelme, hanem kutyájuk, maguk és embertársaik érdekében sem tanácsos a határban szabadon engedni a kutyákat, hiszen egyes helyekről veszettséget jeleznek. Ezt a rendkívül veszélyes fertőző betegséget az egyébként beoltott kutya is terjesztheti. Úgy véljük, hogy a vadászok is, a kutyatartók is féltik és őrzik kedves állataikat, tehát azonos céljuk van, éppen ezért hasznos és indokolt, hogy az állandó „háborúskodás” helyett vegyék figyelembe közös érdekeiket, és óvatlanságukkal ne okozzanak gondot egymásnak. (Nimród) A négerek megtanulnak vadászni A hivatásos afrikai vadászok első iskolájának tanulói kizárólag négerek A harmincas évek közepe táján bizonyos európai és amerikai iparmágnáskörökben nagyon divatos dolog a kelet-afrikai vadászat. A kelet-afrikai brit gyarmatok külön vadászegyesületeket alakítottak. Hazai profi vadászok úgynevezett szafari vadászterületeket létesítettek, ahol az európai és amerikai kocavadászok, akiknek halvány fogalmuk sem volt az afrikai nagyvadak elejtéséről, úgyszólván tálcán tálalva kapták a leterített nagyvadat. Azóta is ilyen értelemben használják Afrikában a white hunter (fehér vadász) kifejezést. Az afrikai népek függetlenségének kivívása után is a fehérek kezében maradt az afrikai vadászterületek java. A szafari vadászterületek tulajdonosai elsősorban Európából bevándorolt vagy már itt született felkérek voltak. A gazdag európai és amerikai vadászok vezetését és a róluk való gondoskodást rendszerint szintén fehérek látták el. A négereknek esetleg csak a kulimunka maradt: fegverhordozónak fogadták fel őket. Ezen a helyzeten szeretne változtatni a tanzániai Rowland Mwanjisi, egy expolitikus, a Kilimandzsáró lábánál fekvő állami tulajdonban levő vadászterület igazgatója. Elképzeléseinek megvalósulása a white hunter-korszak alkonyát jelenti. Vadásziskolát alapított, amelyben hamarosan befejezi tanulmányait a néger diákok első nemzedéke, akik hivatásos vadász képesítést szereznek. Mwanjisi azt szeretné, ha a fekete kontinensek, néger profi vadászok vezetnék a külföldieket. Ma Tanzániában 88 hivatásos vadász látja el ezeket a teendőket. Közülük mindössze egy néger — a többiek mind európaiak vagy dél-afrikaiak, rhodesiaiak vagy Kelet-Afrikában született fehérek. Ezek a fehérek az afrikai országok függetlenségének elnyerése után is folytathatták foglalkozásukat, amely úgyszólván a fehérek kizárólagos joga Afrikában. A többi afrikai országban is elsősorban fehérek húzzák a vadászatból származó haszon oroszlánrészét. Az elmúlt negyven év alatt fehér bőrű afrikaiak végezték az európai és amerikai vadászok számára az összes segédszolgáltatásokat: terepjáró gépkocsikat vezettek, fegyvert hordoztak, nyomokat olvastak és magyaráztak, sátrat vertek és bontottak, ők gyújtották és szították a romantikus esti tábortüzeket az őserdők mélyén, és olykor-olykor még a vadat is ők terítették le az ügyetlen kocavadászok helyett. A fantáziai Mwanjisi elképzelései szerint ezt a munkát a jövőben afrikaiak fogják végezni. Az első tanfolyamon mindössze tizennégy afrikai néger vett részt, Mwanjisi azonban rendszeresíteni szeretné a tanfolyamokat, hogy néhány éven belül szakképzett fekete vadászok vegyék át a fehérek munkakörét. Az oktatás két-három évig tart, s ezalatt a hallgatók olyan szakmai tudásra tesznek szert, amellyel minden szempontból megfelelnek feladatuknak. Mwanjisi elképzeléseinek megvalósításához már csak a pénz hiányzik. Egy vadászjelölt tanítása körülbelül 40 000 dinárnak megfelelő összegbe kerül, többe, mint amennyit egy fegyverhordozó egész életében megkereshet. 94. KISKERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES SOROK: 1. Sütemény, 6. Az egyik szülő, 7. Kétjegyű mássalhangzó, 8. Indulatszó, 9. Ideál magánhangzói, 10. Nem betűt keverve, 11. Ady Endre nagy szerelme, 13. A műveltető ige képzője, 14. Egy betű híján vet, 15. AK, 16. Határozórag, 17. Férfinév, 19. Becézett Lajos, 20. Lép betűt keverve, 21. MC, 22. Egy betű híján ara, 23. Elsózott étel, 24. Konzervatív. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Evőeszköz, 2. Egyik nagy szülő (ékezethiány), 3. Skálahang, 4. Lop, 5. Mezőgazdasági munkát végez, 9. Fohász, 10. Férfinév, 12. Arany János egyik versének címe, 13. Mezőgazdasági eszköz, 15. De szerbhorvátul, 16. Ország, 17. Határozószó, 18. A nagy ellentétpárja, 21. Ilyen határozó is van, 23. Egy beta hiján sas. Németország legerősebb embere: aranyhaltenyésztő Egy rozoga széken ült, s úgy tűnt, nincs magával megelégedve. Pedig Rudolf Mangnak semmi oka sincs az elégedetlenségre, ő a világ második legerősebb embere. A súlyemelés három versenyszámában 610 kilót emelt , körülbelül annyit, mint egy kisebb fajta személygépkocsi súlya. Ami Mangot mégis aggasztotta, az a három sikertelen világrekord-kísérlete, amit szakításban igyekezett megdönteni. A svábországi Bellenbergből származó tévéműszerész csodagyereknek számít a súlyemelők társadalmában. Már tizenöt éves korában 425 kilót emelt, és 18 éves korában belépett az úgynevezett „ötszáz kilós férfiak” kizárólagos társaságába, tehát azon kevesek közé tartozott, akiknek sikerült a háromszoros súlyemelői versenyszámban az ötszáz kilogrammos összsúlyt elérni. 1968-ban a mexikói olimpiai játékokon a hatodik helyen végzett. Müncheni terve: Mindent vagy semmit! Ezért hát pihenés nélkül folyik a megfeszített edzés, naponta legalább tíz tonnát szabályosan fel kell emelnie. Rudi egy külön garázshelyiségben edz, otthon, hátuk mögött. A garázs falán óriásfotó: azt a férfit ábrázolja, aki az orra elől elhalászta és újból elhalászhatja az aranyérmet: a szovjet Vaszilij Alekszejevet, a világcsúcstartót. Az olimpiai játékokat megelőző feszült percek nem hagyták érintetlenül a családot sem. Apja több ízben szívrohamot kapott, anyja pedig kénytelen volt pszichiáterhez fordulni. A 128 kilós Rudi azonban nem túlságosan zavartatja magát az előkészületek izgalmai miatt. Idegszálait aranyhaltenyésztéssel tartja egyensúlyban. (QUICK) 9. oldal Rovatvezető: Werner Imre Afrika államai Velence megmentéséért Az UNESCO felhívására valamennyi tagállam elhatározta, hogy széles körű akciót indít a süllyedő Velence megmentéséért. Ismeretes, hogy az utóbbi évtizedekben rohamosan süllyed Velence legszebb része. Eddig mindössze 15—20 centiméterrel alacsonyabbak egyes épületek, amelyeket 150—200 évvel ezelőtt építettek, de ez a süllyedés egyre veszélyesebb. Az UNESCO-tagállamok postái tíz évvel ezelőtt, az évezredes núbiai emlékművek megmentésére siettek, nehogy a nílusi duzzasztógát tava elnyelje az emlékműveket. Az 1962-ben lebonyolított munkát sikeresen elvégezték, a költségeket nagyrészt az UNESCO fedezte, s ehhez sokban hozzájárultak a tagállamok által kibocsátott bélyegsorozatok bevételéből befolyt összegek — több millió dollár értékben. Az idén elsőnek Afrika új államai adtak ki Velence megmentése érdekében sorozatokat Gabon, Felső Volta, Mauritánia, Mali, Niger, Kamerun stb. államok postái egymásután hozzák forgalomba a 3—5 bélyegből álló sorozatokat magas névértékkel. Velencei részleteket vagy a velencei képtárakban levő ritka festmények reprodukcióit látni rajtuk. Az új sorozatokat valamennyi, eddigi afrikai állam postáinak az ismert svájci Courvoisier S. A. cég készíti — nagy példányszámban. Egyébként a zentai gyűjtők javában készülődnek a Zenta—Krakkó kiállításra, s bizonyosak vagyunk benne, hogy a siker nem fog elmaradni! 1 Jj ^ ^ ‘Ц В ли flj y ц; •' ‚»«‚ B Követendő példa A felsőhegyi (Zenta mellett) Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában jól működő Ki mit gyűjt Klubban. A fiatal gyűjtők rendszeresen tartanak összejöveteleket: a legutóbbin, március 25-én, szombatonrészt vett a zentai Bélyeggyűjtő Egyesület két vezetőségi tagja: Nagy Vilmos és Nagymélykúti Lajos is. Előadást tartottak a klubtagoknak a filatélia különféle irányzatairól; rögtönzött bemutatót rendeztek saját gyűjteményeikből és a zentai egyesület szakfolyóirataiból. one. 1 I шаш inaui/ kai i ni i 11I Ll Ш iimiüUM iá I ,LáIU.I Vili