Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 149-163. szám)

1972-06-01 / 149. szám

2. oldal Csütörtök, 1972. június 1. Vérengzés a Tel Aviv-i repülőtéren Huszonhat halott, hetvennyolc sebesült­­ Állítólag japán gerr­illák voltak a merénylők Tel Avivból jelenti a Reu­ter. Három támadó, feltehető­leg a Palesztinai ellenállási mozgalom tagjai, kedd este golyózáport zúdított a Tel Aviv melletti Ludd nemzet­közi repülőtér alkalmazot­taira és az utasokra. Önműködő fegyverekkel és­­kézigránátokkal sok em­bert megöltek vagy megsebe­sítettek. A merénylet követ­keztében 10—12 ember életét vesztette és ötven egynéhány megsebesült, köztük tizenné­gyen súlyosan. A hatóságok megállapítot­ták, hogy a támadók az Air France repülőgépén érkeztek Tel Avivba Rómából. Az út­levél- és vámellenőrzés előtt valamennyien fegyvert rán­tottak és eszeveszetten lö­völdözni kezdtek. Kézigráná­tot dobtak a kifutópályára, s a robbanás következtében egy francia és egy izraeli utasgép megrongálódott. Meg nem erősített hír sze­rint az egyik támadót megöl­ték, a másikat elfogták, a harmadik elmenekült. Ké­sőbb arról adtak hírt, hogy a hatóságok mindhármukat elfogták. Bejrúti hír szerint a Pa­lesztinai népfelszabadító mozgalom magára vállalta a felelősséget a támadásért. Golda Meir izraeli minisz­terelnök a véres incidens miatt félbeszakította pihenő­jét. A miniszterek társaságá­ban bejárta a kórházakat és meglátogatta a sebesülteket. Az AFP és az UPI híre sze­rint a három támadó egy japán gerillaszervezethez tar­tozik, s­ a támadás alkalmá­val legalább 26 embert meg­öltek és 78-at megsebesítet­tek. A halottak nevét a ha­tóságok még nem tették köz­zé, jól értesült körökben azonban úgy tudják, hogy tíz-egynéhány Puerto Ricó-i zarándok is volt közöttük. A merényletben életét vesz­tette Izrael egyik legtekinté­lyesebb tudósa, dr. Aaron Kacir vegyészprofesszor, az izraeli hadsereg kutatóinté­zetének volt igazgatója. A japán külügyminiszté­rium nyilvánosságra hozta a három merénylő személyi adatait. Ezek: Daiszuke Nam­ba (22 éves)­, Diuro Szugi­­szaki (23) és Ken Tor­o (23). Közülük egyet fogtak el az izraeli hatóságok, a mási­kat saját társai ölték meg a zűrzavarban, a harmadik ké­zigránáttal öngyilkosságot kö­vetett el, amikor géppiszto­lyából kifogyott a golyó. A Palesztinai nemzeti fel­­szabadítási mozgalom bejrú­ti szóvivője közölte, hogy a japán gerillaharcosok, akik az Egyesült Vörös Hadsereg elnevezésű szélsőbaloldali szervezethez tartoznak, a Palesztinai mozgalom nevé­ben hajtották végre vállal­ko­zásukat a Tel Aviv-i repülő­téren, hogy megbosszulják két Palesztinai harcos halá­lát. Ezeket álruhába öltözött izraeli csendőrök ölték meg ugyanezen a repülőtéren, hogy megszerezzék a belga Sabena vállalat elrabolt re­pülőgépét. A palesztinai moz­galom közleménye szerint a japán gerilláknak arab fe­dőnevük volt és több ezer mérföldnyi utat tettek meg, hogy csatlakozhassanak a palesztinai nép harcához az imperializmus és a cioniz­mus ellen. Az arab országok rádióál­lomásai részletesen beszámol­tak a repülőtéri merénylet­ről, de a hírhez nem fűztek kommentárt. Az Al Gumhu­­rija című kairói lap arról cikkez, hogy a vakmerő, ön­gyilkos gerillaharcosok meg­bosszulták két palesztinai baj­társuk halálát. A pápa nem mond le A Vatikániból jelenti a Reuter: VI. Pál pápa egyértelmű­en kijelentette, hogy nincs szándékában lemondani. — Nem könnyű és nem kellemes az egyház veze­tésének érhét viselni. Szép volna minderről levennem a kezemet, de nem ez a szán­dékom — jelentette ki egy hónappal ezelőtt, nyilatko­zatát a­zonban csak most hozták nyilvánosságra. A pápa nyilván azokra a híresztelésekre válaszolt, hogy szeptemberben, amikor 75. életévét betölti, benyújt­ja lemondását. Visszavonu­lásáról egyébként 1966 óta keringenek feltevések. MAGYAR SZÓ ­ Ideiglenes vámkedvezmény a Közös Piac országaiba irányuló húsexportra Brüsszelből jelenti a Tan­­jug. A borjú- és marhahús gyors drágulása miatt az Európai Közös Piac ideigle­nesen felfüggesztette a szó­ban forgó húsfajtákra kive­tett beviteli vámokat. A hat­­ ország mezőgazdaságügyi mi­nisztereinek döntése ma lép hatályba és szeptember 15- éig lesz érvényben. A vámok felfüggesztését a francia kormány javasol­ta, elsősorban azért, mert Franciaországban néhány hó­nap alatt 25 százalékkal megdrágult a borjú- és mar­hahús. Csaknem azonos a helyzet a Közös Piac többi országában is. Az Európai Közös Piac egyébként már néhány hó­napja nem alkalmazza a vámrendelkezéseket a bor­jú- és marhahús bevitelére, mert a szóban forgó termé­kek ára a belső piacon jó­val meghaladja az irányára­kat. A Hallstein-doktrína végleges feladása Az Adenauer-kormány egykori külügyi államtit­kárának nevéhez fűződő politikai elmélet, úgy lát­szik, végleg érvényét vesztette. A Brandt-kor­­mány már korábban sem tartotta magát a doktríná­hoz, most azonban a bonni kormány egy felelős képvi­selője, Egon Bahr államtit­kár, kijelentette, hogy az NSZK-nak nem szabad be­avatkoznia egyetlen or­szág döntésébe sem, hogy elismeri-e a demokratikus Németországot. Az állam­titkár a Stern című képes­lapnak adott keddi nyilat­kozatában többek között ezt mondta: " Vélemé­nyem szerint nem befolyá­solhatjuk más országok szuverén döntési jogát. Ismeretes, hogy Egon Bahr volt a Brandt-kor­­mány képviselője azokon a németközi tárgyalásokon, amelyeket a múlt hóna­pokban folytattak, s ame­lyek eredményeképpen megszületett a két német állam első egymás közti szerződése, az általános közlekedési szerződés. Egon Bahr ugyancsak részt vett a Szovjetunió­val a két ország kapcso­latainak normalitásáról folytatott tárgyalásokban is. A szerződést néhány héttel ezelőtt becikkelyez­­te a nyugatnémet Bundes­tag, szerdán pedig elfogad­ta a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa is. A Holstein-doktrína lé­nyege az volt, hogy az NSZK kormánya magát te­kintette a német nép egye­düli képviselőjének, s így fenntartotta a jogot, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt mindazokkal az országokkal, amelyek elis­merik az NDK­-t. A bonni kormány a doktrína alap­ján hazánkkal is megszakí­totta a diplomáciai vi­szonyt, később azonban a kapcsolatok helyreálltak. (sgb) ­ Az atomleszerelés felé Megállapodás Moszkvában A nukleáris fegyverzet­­ csökkentéséért úgyszólván az atombomba első­ bevetését követő napon megindult a harc. Az ENSZ-közgyűlés első ülésszakán, 1946. január 24-én ugyanis elhatározták, hogy megalakítják a nukleá­ris bizottságot, amelynek­­ többek között az a feladata, hogy szorgalmazza a nukleá­ris energia békés célokra va­ló felhasználását és az atom- és más tömeggyilkoló fegy­verek betiltását. A nukleáris fegyverzet korlátozását célzó törekvé­sek célja mindenekelőtt az alábbiak: a nukleáris fegy­verzet tárolóhelyeinek, a nukleáris fegyvereket gyár­tó országok számának és a nukleáris hatalmak fegyver­kezésének korlátozása. Az Antarktiszra vonatkozó egyezményben, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Franciaország és még nyolc ország, 1959-ben írt alá, ki­nyilatkoztatják, hogy ezt a területet az emberiség érde­kében kizárólag békés célok­ra szabad felhasználni. Az űrkutatás elveiről szóló meg­állapodásban (1967) az aláíró országok kötelezettséget vál­laltak, hogy az egyezménybe foglalt térségekbe nem kül­denek sem atomfegyvereket, sem bármilyen másfajta tö­meggyilkos fegyvert. A La­­tin-Amerika nukleáris fegy­vermentesítéséről szóló egyez­mény (1967) az első próbál­kozás volt, hogy szerződéses úton megvédjék a világ egyik lakott térségét a nuk­leáris fegyverek fejlesztésé­től, gyártásától és felszere­lésétől. Ezután következett a tenger- és óceánfenék atommentesítésére vonatko­zó egyezmény (1971). A nuk­leáris fegyverkezés terjedé­sének betiltásáról szóló egyez­ménynek (1968) az volt a ren­deltetése, hogy megakadá­lyozza újabb nukleáris ha­talmak kialakulását. Az egyezményt aláíró, nukleáris fegyverekkel nem rendelke­ző országok eleve feláldozták­­ szuverén jogaikat, hogy hoz­­­­­ájárulhassanak a fegyver­­­­kezési versengés megfékezé­séhez, természetesen abban reménykedve, hogy a nuk­leáris hatalmak is mindent elkövetnek a maguk részé­ről. Az amerikai—szovjet SALT-tárgyalások 1969. no­vemberében kezdődtek. Hét menet után, Nixon amerikai elnök minapi moszkvai láto­gatása alkalmával alá is ír­ták az antiballisztikus raké­tarendszerek korlátozásáról szóló egyezményt és a táma­dó stratégiai fegyverzet kor­látozására vonatkozó ideigle­nes megállapodást. A tár­gyalás indítéka az a felisme­rés volt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris ereje egyensúlyba került, s hogy a további el­lenőrizetlen versengés nagy­mértékben fokozná a nuk­leáris katasztrófa­­ veszélyét, másrészt károsan hatna mindkét ország gazdasági és általános fejlődésére. Ezekkel az egyezmények­­­­kel a két fél kötelezettséget vállal, hogy korlátozni fogja védekező rendszereinek szá­mát és támadó jellegű stra­tégiai fegyverzetét. Ugyan­akkor megengedik egymás­nak a nukleáris fegyverzet tökéletesítését. Nem szabad persze figyelmen kívül hagy­ni, hogy a világbékét és biz­tonságot felmérhetetlen ve­szély fenyegeti éppen a stra­tégiai fegyverzet minőségi tökéletesítése miatt. Amíg nem sikerül feltartóztatni a fegyverkezési versengésnek ezt a lényeges formáját, az emberiség fölött állandóan ott lebeg az önmegsemmisí­tés veszélye. A szerződéses felek továbbá arra kötelezték magukat, hogy folytatják tárgyalásai­kat a támadó stratégiai fegy­verzet korlátozásáról. Bármi­féle sikert is érnek el ezen a téren, kétségkívül nagyot lendítenek mind a nukleáris, mind az általános leszerelés ügyén. A moszkvai egyezmények — csakúgy, mint a koráb­ban megkötött multilaterális megállapodások is — elsősor­ban az Egyesült Államok és a Szovjetunió létérdekeit tükrözik. Nem kétséges azon­ban, hogy a nukleáris lesze­relés jótékonyan hat minden más ország biztonságára is. Éppen emiatt, a nemzetközi közvélemény nagy érdeklő­déssel kísérte a SALT-tár­­gyalásokat, az egyezmények aláírásában pedig a két szu­perhatalomnak azt az igye­kezetét látja, hogy elősegí­tik a nemzetközi feszültség enyhülését és csökkentik a nukleáris háború kitörésének veszélyét. Világszerte tért hódít az a nézet, hogy a moszkvai megállapodás meg fogja gyorsítani az általános és teljes leszerelés folyama­tát is. Hogy ez bekövetke­zik-e, mindenekelőtt attól függ, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió va­lóban folytatják-e a munkát a nukleáris felszerelés érde­kében. Persze, ez is csupán akkor lehetséges, ha a vi­lághelyzet kedvezően alakul, ha sikerül kiküszöbölni a fe­szültség és az összeütközések okait és demokratikus mó­don rendezni a válságokat, s ha kialakulnak a feltéte­lek, hogy a világbéke és a nemzetközi biztonság az or­szágok közötti kapcsolatok általánosan elismert elvei­nek tiszteletben tartására ala­­­­puljon, s egyre kevésbé a­­ fegyverkezési versengésen és­­ a nagyon is bizonytalan ka­­t­­onai erőegyensúlyon. I B. BADURINA MILLIÁRDOS ÜZLET AZ IPARI KÉMKEDÉS. ........................................................Ilii.....Illlllllllllllllllllll.....HUH........ A SPIEGEL A TITKOS ÜGYNÖKÖK VÁLLALKOZÁSAIR­OL .................... I un iiiiit nr 111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiIIIIII­IIIHIIIIIIIIII­I (5) Mintegy 3200 évvel később európai ké­mek árasztották el Kínát, hogy megsze­rezzék a porcelán előállításának titkát.’ D’Entrecolles francia jezsuita lelkésznek szerencséje volt, a XVIII. század elején be­jutott Kintehzsen híres kínai városba, a porcelán előállításának székhelyére. A vá­rosban akkoriban egymillió ember dolgo­zott a 3000 porcelánégető kemence mel­lett. A lelkipásztornak csak tíz év múltán sikerült hazájába csempészni a porcelán előállításának leírását. Amikor Johann Friedrich Böttger drez­dai alkimista a kínaiak és franciák porce­lán-előállítási tudományától függetlenül ki­dolgozta a fehér porcelán előállításának módját, a világ minden tájáról Drezdába sereglettek a kémek, hogy megszerezzék ezt a titkot is. A korabeli leírások szerint a „porcelán­kémek” a legkellemesebb módon jutottak hozzá a titokhoz: elcsábították a porcelán­készítők feleségeit és lányait. A króniká­sok följegyezték, hogy Drezda környékén minden vendégfogadóban nyüzsögtek a ké­mek és titkosügynökök. A királyi fogdme­­gek annyi titkosügynököt és árulót tar­tóztattak le, hogy a börtönökben már nem volt elég hely. Az ügynökök elleni hadjá­rat mégis eredménytelennek bizonyult, mert Berlinben, Bécsben, Koppenhágában, Szentpétervárott és Velencében újabb por­celángyárak létesültek. Anglia kémkedésnek köszönheti hatalmát Jacques Bergier francia író szerint az ipari kémkedés valójában akkor vált nagy kalanddá, amikor az iparosodás kezdetén rendkívüli értéket képviselt az acél. Ang­lia tulajdonképpen Foley költőnek és zene­szerzőnek köszönheti, hogy­ a XVIII. szá­zadban a világ legnagyobb acéltermelő or­szága lett. Foley nem volt elégedett az Angliában előállított acél minőségével (egy nagy acélgyár társtulajdonosa volt), és vándorénekesnek álcázva magát, európai körútra indult. Kémkedése eredményes volt. Bejárva Németország, Csehország, Észak-Olaszország és Spanyolország acél­termelő vidékeit, s olyan értékes adatokat gyűjtött a fémkohászatról, hogy hazatérve a beszerzett gyártási eljárások segítségével föllendítette az angol acélgyártást. Amíg Foley-nak a XVIII. században el­­ismerést és fontmilliókat hozott, Friedrich Kruppnak, az ismert ágyúdinasztia meg­alapítójának nem sikerült. Hogy megsze­rezze az angol acél előállításának titkát, Friedrich Nicolai ismert nemzetközi ipari kémmel szövetkezett. Az ügynök, bár föl­vette a fejedelmi honoráriumot, nem sze­rezte meg az angol acél titkát és Kruppnak be kellett zárnia a boltot. A Krupp Művek alapítójának fia, Alfred szerencsésebb volt. 1838-ban A. Crup né­ven szobát bérelt a Sablonniére nevű lon­doni szállodában és csakhamar bejutott a felső tízezer közé. A társadalom krémjét akkoriban az ősi nemesség mellett már az acélgyárosok képviselték. A jól öltözött, jóképű német fiatalember nagyszerű érte­süléseket kapott az előkelő szalonokban és a féltve őrzött titkokat Essenbe visszatérve kamatoztatta: a világon csakhamar meg­jelent a híres Krupp acél. Mivel Alfred Krupp Angliában tapasztal­ta, hogy a legfontosabb titkok is köny­­nyen kiszivárognak, és milyen sikeresen dolgoznak az ipari kémek, saját gyárában külön kémelhárító osztályt állított föl ugyanakkor azonban erős kémhálózatot is szervezett. Például: ügynökei egy gépgyár­ban megszerezték egy kanál- és villakészí­tő gép terveit, s a gazdag acélgyáros még gazdagabb lett. (Folytatjuk) Rendezni kell Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatait Gustáv Husák nyilatkozata Prágából jelenti a Tanjug. Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, szerdán indít­ványozta, hogy fejezzék be a csehszlovák-nyugatnémet pu­hatolózó tárgyalásokat, és kezdjék meg a hivatalos meg­beszéléseket a két ország kapcsolatainak helyreállításá­ról. Tavaly az év elején indult puhatolózó megbeszélések zá­rószakaszba jutottak, de a közismert becikkelyezési ne­hézségek miatt abbamarad­tak. Prágai politikai körök­ben hangoztatják, hogy meg­beszélések során minden kulcsfontosságú kérdést si­került tisztázni. Abban is megállapodtak tehát, hogy eleve érvénytelennek nyil­vánítják a háború előtti müncheni egyezményt. A Rudé Právónak adott nyilatkozatában Gustáv Hu­sák a szovjet—amerikai tár­gyalásokkal kapcsolatban el­mondta, hogy a Szovjetunió képviselői internacionalista és osztálypozíciókról tár­gyaltak Nixon amerikai el­nökkel, s nemcsak a Szovjet­unió érdekeit védelmezték, hanem a többi szocialista or­szágokét is. Husák szerint a moszkvai tárgyalásoknak az volt a céljuk, hogy megszi­lárdítsák a szocializmust, a nemzetközi békét és bizton­ságot. öngyilkos lett a légikalóz Sao Paulóból jelenti a Reu­ter. Hétórás dráma után a lé­gikalóz öngyilkosságával ért véget a brazil Varig légi­­forgalmi vállalatt elrabolt utasgépének kalandja. A lé­gikalóz kedden térítette le útjáról a gépet, és vissza­­kényszerítette kiinduló állo­mására, Sao Paulóba. Vált­ságdíjként másfél millió cruzeirót (250 000 dollárt) követelt, s miután megkap­ta, szabadon bocsátotta a re­pülőgép 80 utasát. Ezután a katonáik könnygázbombát dobtak a gépbe, hogy kifüs­töljék a géprablót, ez azon­ban revolverrel öngyilkos­ságot követett el. Korábbi hír szerint a gép­rablást hárman követték el, ezt azonban később megcá­folták. 1 . Ártatlannak mondja magát . Wallace merénylője Upper Marlboróból jeleníti­­ az AP. Az Upper Marlboró-i (Ma­■ ryl'amd állam) bíróság ked­■ ben kihallgatta Arthur Bre­­­mert, aki ellen a­z a vád,­­ hogy merényletet követett ■ el George Wallace alaba­­mai kormányzó ellen. A negyedórás kihallgatá­son Bremer egyetlenegyszer szólalt csak meg, közölve, hogy megkapta a vádirat másolatát. Múlt szerdán egyébként a szövetségi bíró­ság előtt ártatlannak mond­ta magát. Bremer tárgyalását július 12-ére tűzte ki Maryland­­ álla­m bíráság“3" .

Next