Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 149-163. szám)
1972-06-01 / 149. szám
2. oldal Csütörtök, 1972. június 1. Vérengzés a Tel Aviv-i repülőtéren Huszonhat halott, hetvennyolc sebesült Állítólag japán gerrillák voltak a merénylők Tel Avivból jelenti a Reuter. Három támadó, feltehetőleg a Palesztinai ellenállási mozgalom tagjai, kedd este golyózáport zúdított a Tel Aviv melletti Ludd nemzetközi repülőtér alkalmazottaira és az utasokra. Önműködő fegyverekkel éskézigránátokkal sok embert megöltek vagy megsebesítettek. A merénylet következtében 10—12 ember életét vesztette és ötven egynéhány megsebesült, köztük tizennégyen súlyosan. A hatóságok megállapították, hogy a támadók az Air France repülőgépén érkeztek Tel Avivba Rómából. Az útlevél- és vámellenőrzés előtt valamennyien fegyvert rántottak és eszeveszetten lövöldözni kezdtek. Kézigránátot dobtak a kifutópályára, s a robbanás következtében egy francia és egy izraeli utasgép megrongálódott. Meg nem erősített hír szerint az egyik támadót megölték, a másikat elfogták, a harmadik elmenekült. Később arról adtak hírt, hogy a hatóságok mindhármukat elfogták. Bejrúti hír szerint a Palesztinai népfelszabadító mozgalom magára vállalta a felelősséget a támadásért. Golda Meir izraeli miniszterelnök a véres incidens miatt félbeszakította pihenőjét. A miniszterek társaságában bejárta a kórházakat és meglátogatta a sebesülteket. Az AFP és az UPI híre szerint a három támadó egy japán gerillaszervezethez tartozik, s a támadás alkalmával legalább 26 embert megöltek és 78-at megsebesítettek. A halottak nevét a hatóságok még nem tették közzé, jól értesült körökben azonban úgy tudják, hogy tíz-egynéhány Puerto Ricó-i zarándok is volt közöttük. A merényletben életét vesztette Izrael egyik legtekintélyesebb tudósa, dr. Aaron Kacir vegyészprofesszor, az izraeli hadsereg kutatóintézetének volt igazgatója. A japán külügyminisztérium nyilvánosságra hozta a három merénylő személyi adatait. Ezek: Daiszuke Namba (22 éves), Diuro Szugiszaki (23) és Ken Toro (23). Közülük egyet fogtak el az izraeli hatóságok, a másikat saját társai ölték meg a zűrzavarban, a harmadik kézigránáttal öngyilkosságot követett el, amikor géppisztolyából kifogyott a golyó. A Palesztinai nemzeti felszabadítási mozgalom bejrúti szóvivője közölte, hogy a japán gerillaharcosok, akik az Egyesült Vörös Hadsereg elnevezésű szélsőbaloldali szervezethez tartoznak, a Palesztinai mozgalom nevében hajtották végre vállalkozásukat a Tel Aviv-i repülőtéren, hogy megbosszulják két Palesztinai harcos halálát. Ezeket álruhába öltözött izraeli csendőrök ölték meg ugyanezen a repülőtéren, hogy megszerezzék a belga Sabena vállalat elrabolt repülőgépét. A palesztinai mozgalom közleménye szerint a japán gerilláknak arab fedőnevük volt és több ezer mérföldnyi utat tettek meg, hogy csatlakozhassanak a palesztinai nép harcához az imperializmus és a cionizmus ellen. Az arab országok rádióállomásai részletesen beszámoltak a repülőtéri merényletről, de a hírhez nem fűztek kommentárt. Az Al Gumhurija című kairói lap arról cikkez, hogy a vakmerő, öngyilkos gerillaharcosok megbosszulták két palesztinai bajtársuk halálát. A pápa nem mond le A Vatikániból jelenti a Reuter: VI. Pál pápa egyértelműen kijelentette, hogy nincs szándékában lemondani. — Nem könnyű és nem kellemes az egyház vezetésének érhét viselni. Szép volna minderről levennem a kezemet, de nem ez a szándékom — jelentette ki egy hónappal ezelőtt, nyilatkozatát azonban csak most hozták nyilvánosságra. A pápa nyilván azokra a híresztelésekre válaszolt, hogy szeptemberben, amikor 75. életévét betölti, benyújtja lemondását. Visszavonulásáról egyébként 1966 óta keringenek feltevések. MAGYAR SZÓ Ideiglenes vámkedvezmény a Közös Piac országaiba irányuló húsexportra Brüsszelből jelenti a Tanjug. A borjú- és marhahús gyors drágulása miatt az Európai Közös Piac ideiglenesen felfüggesztette a szóban forgó húsfajtákra kivetett beviteli vámokat. A hat ország mezőgazdaságügyi minisztereinek döntése ma lép hatályba és szeptember 15- éig lesz érvényben. A vámok felfüggesztését a francia kormány javasolta, elsősorban azért, mert Franciaországban néhány hónap alatt 25 százalékkal megdrágult a borjú- és marhahús. Csaknem azonos a helyzet a Közös Piac többi országában is. Az Európai Közös Piac egyébként már néhány hónapja nem alkalmazza a vámrendelkezéseket a borjú- és marhahús bevitelére, mert a szóban forgó termékek ára a belső piacon jóval meghaladja az irányárakat. A Hallstein-doktrína végleges feladása Az Adenauer-kormány egykori külügyi államtitkárának nevéhez fűződő politikai elmélet, úgy látszik, végleg érvényét vesztette. A Brandt-kormány már korábban sem tartotta magát a doktrínához, most azonban a bonni kormány egy felelős képviselője, Egon Bahr államtitkár, kijelentette, hogy az NSZK-nak nem szabad beavatkoznia egyetlen ország döntésébe sem, hogy elismeri-e a demokratikus Németországot. Az államtitkár a Stern című képeslapnak adott keddi nyilatkozatában többek között ezt mondta: " Véleményem szerint nem befolyásolhatjuk más országok szuverén döntési jogát. Ismeretes, hogy Egon Bahr volt a Brandt-kormány képviselője azokon a németközi tárgyalásokon, amelyeket a múlt hónapokban folytattak, s amelyek eredményeképpen megszületett a két német állam első egymás közti szerződése, az általános közlekedési szerződés. Egon Bahr ugyancsak részt vett a Szovjetunióval a két ország kapcsolatainak normalitásáról folytatott tárgyalásokban is. A szerződést néhány héttel ezelőtt becikkelyezte a nyugatnémet Bundestag, szerdán pedig elfogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa is. A Holstein-doktrína lényege az volt, hogy az NSZK kormánya magát tekintette a német nép egyedüli képviselőjének, s így fenntartotta a jogot, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt mindazokkal az országokkal, amelyek elismerik az NDK-t. A bonni kormány a doktrína alapján hazánkkal is megszakította a diplomáciai viszonyt, később azonban a kapcsolatok helyreálltak. (sgb) Az atomleszerelés felé Megállapodás Moszkvában A nukleáris fegyverzet csökkentéséért úgyszólván az atombomba első bevetését követő napon megindult a harc. Az ENSZ-közgyűlés első ülésszakán, 1946. január 24-én ugyanis elhatározták, hogy megalakítják a nukleáris bizottságot, amelynek többek között az a feladata, hogy szorgalmazza a nukleáris energia békés célokra való felhasználását és az atom- és más tömeggyilkoló fegyverek betiltását. A nukleáris fegyverzet korlátozását célzó törekvések célja mindenekelőtt az alábbiak: a nukleáris fegyverzet tárolóhelyeinek, a nukleáris fegyvereket gyártó országok számának és a nukleáris hatalmak fegyverkezésének korlátozása. Az Antarktiszra vonatkozó egyezményben, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és még nyolc ország, 1959-ben írt alá, kinyilatkoztatják, hogy ezt a területet az emberiség érdekében kizárólag békés célokra szabad felhasználni. Az űrkutatás elveiről szóló megállapodásban (1967) az aláíró országok kötelezettséget vállaltak, hogy az egyezménybe foglalt térségekbe nem küldenek sem atomfegyvereket, sem bármilyen másfajta tömeggyilkos fegyvert. A Latin-Amerika nukleáris fegyvermentesítéséről szóló egyezmény (1967) az első próbálkozás volt, hogy szerződéses úton megvédjék a világ egyik lakott térségét a nukleáris fegyverek fejlesztésétől, gyártásától és felszerelésétől. Ezután következett a tenger- és óceánfenék atommentesítésére vonatkozó egyezmény (1971). A nukleáris fegyverkezés terjedésének betiltásáról szóló egyezménynek (1968) az volt a rendeltetése, hogy megakadályozza újabb nukleáris hatalmak kialakulását. Az egyezményt aláíró, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok eleve feláldozták szuverén jogaikat, hogy hozájárulhassanak a fegyverkezési versengés megfékezéséhez, természetesen abban reménykedve, hogy a nukleáris hatalmak is mindent elkövetnek a maguk részéről. Az amerikai—szovjet SALT-tárgyalások 1969. novemberében kezdődtek. Hét menet után, Nixon amerikai elnök minapi moszkvai látogatása alkalmával alá is írták az antiballisztikus rakétarendszerek korlátozásáról szóló egyezményt és a támadó stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó ideiglenes megállapodást. A tárgyalás indítéka az a felismerés volt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris ereje egyensúlyba került, s hogy a további ellenőrizetlen versengés nagymértékben fokozná a nukleáris katasztrófa veszélyét, másrészt károsan hatna mindkét ország gazdasági és általános fejlődésére. Ezekkel az egyezményekkel a két fél kötelezettséget vállal, hogy korlátozni fogja védekező rendszereinek számát és támadó jellegű stratégiai fegyverzetét. Ugyanakkor megengedik egymásnak a nukleáris fegyverzet tökéletesítését. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni, hogy a világbékét és biztonságot felmérhetetlen veszély fenyegeti éppen a stratégiai fegyverzet minőségi tökéletesítése miatt. Amíg nem sikerül feltartóztatni a fegyverkezési versengésnek ezt a lényeges formáját, az emberiség fölött állandóan ott lebeg az önmegsemmisítés veszélye. A szerződéses felek továbbá arra kötelezték magukat, hogy folytatják tárgyalásaikat a támadó stratégiai fegyverzet korlátozásáról. Bármiféle sikert is érnek el ezen a téren, kétségkívül nagyot lendítenek mind a nukleáris, mind az általános leszerelés ügyén. A moszkvai egyezmények — csakúgy, mint a korábban megkötött multilaterális megállapodások is — elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió létérdekeit tükrözik. Nem kétséges azonban, hogy a nukleáris leszerelés jótékonyan hat minden más ország biztonságára is. Éppen emiatt, a nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte a SALT-tárgyalásokat, az egyezmények aláírásában pedig a két szuperhatalomnak azt az igyekezetét látja, hogy elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését és csökkentik a nukleáris háború kitörésének veszélyét. Világszerte tért hódít az a nézet, hogy a moszkvai megállapodás meg fogja gyorsítani az általános és teljes leszerelés folyamatát is. Hogy ez bekövetkezik-e, mindenekelőtt attól függ, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió valóban folytatják-e a munkát a nukleáris felszerelés érdekében. Persze, ez is csupán akkor lehetséges, ha a világhelyzet kedvezően alakul, ha sikerül kiküszöbölni a feszültség és az összeütközések okait és demokratikus módon rendezni a válságokat, s ha kialakulnak a feltételek, hogy a világbéke és a nemzetközi biztonság az országok közötti kapcsolatok általánosan elismert elveinek tiszteletben tartására alapuljon, s egyre kevésbé a fegyverkezési versengésen és a nagyon is bizonytalan katonai erőegyensúlyon. I B. BADURINA MILLIÁRDOS ÜZLET AZ IPARI KÉMKEDÉS. ........................................................Ilii.....Illlllllllllllllllllll.....HUH........ A SPIEGEL A TITKOS ÜGYNÖKÖK VÁLLALKOZÁSAIROL .................... I un iiiiit nr 111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiIIIIIIIIIHIIIIIIIIIII (5) Mintegy 3200 évvel később európai kémek árasztották el Kínát, hogy megszerezzék a porcelán előállításának titkát.’ D’Entrecolles francia jezsuita lelkésznek szerencséje volt, a XVIII. század elején bejutott Kintehzsen híres kínai városba, a porcelán előállításának székhelyére. A városban akkoriban egymillió ember dolgozott a 3000 porcelánégető kemence mellett. A lelkipásztornak csak tíz év múltán sikerült hazájába csempészni a porcelán előállításának leírását. Amikor Johann Friedrich Böttger drezdai alkimista a kínaiak és franciák porcelán-előállítási tudományától függetlenül kidolgozta a fehér porcelán előállításának módját, a világ minden tájáról Drezdába sereglettek a kémek, hogy megszerezzék ezt a titkot is. A korabeli leírások szerint a „porcelánkémek” a legkellemesebb módon jutottak hozzá a titokhoz: elcsábították a porcelánkészítők feleségeit és lányait. A krónikások följegyezték, hogy Drezda környékén minden vendégfogadóban nyüzsögtek a kémek és titkosügynökök. A királyi fogdmegek annyi titkosügynököt és árulót tartóztattak le, hogy a börtönökben már nem volt elég hely. Az ügynökök elleni hadjárat mégis eredménytelennek bizonyult, mert Berlinben, Bécsben, Koppenhágában, Szentpétervárott és Velencében újabb porcelángyárak létesültek. Anglia kémkedésnek köszönheti hatalmát Jacques Bergier francia író szerint az ipari kémkedés valójában akkor vált nagy kalanddá, amikor az iparosodás kezdetén rendkívüli értéket képviselt az acél. Anglia tulajdonképpen Foley költőnek és zeneszerzőnek köszönheti, hogy a XVIII. században a világ legnagyobb acéltermelő országa lett. Foley nem volt elégedett az Angliában előállított acél minőségével (egy nagy acélgyár társtulajdonosa volt), és vándorénekesnek álcázva magát, európai körútra indult. Kémkedése eredményes volt. Bejárva Németország, Csehország, Észak-Olaszország és Spanyolország acéltermelő vidékeit, s olyan értékes adatokat gyűjtött a fémkohászatról, hogy hazatérve a beszerzett gyártási eljárások segítségével föllendítette az angol acélgyártást. Amíg Foley-nak a XVIII. században elismerést és fontmilliókat hozott, Friedrich Kruppnak, az ismert ágyúdinasztia megalapítójának nem sikerült. Hogy megszerezze az angol acél előállításának titkát, Friedrich Nicolai ismert nemzetközi ipari kémmel szövetkezett. Az ügynök, bár fölvette a fejedelmi honoráriumot, nem szerezte meg az angol acél titkát és Kruppnak be kellett zárnia a boltot. A Krupp Művek alapítójának fia, Alfred szerencsésebb volt. 1838-ban A. Crup néven szobát bérelt a Sablonniére nevű londoni szállodában és csakhamar bejutott a felső tízezer közé. A társadalom krémjét akkoriban az ősi nemesség mellett már az acélgyárosok képviselték. A jól öltözött, jóképű német fiatalember nagyszerű értesüléseket kapott az előkelő szalonokban és a féltve őrzött titkokat Essenbe visszatérve kamatoztatta: a világon csakhamar megjelent a híres Krupp acél. Mivel Alfred Krupp Angliában tapasztalta, hogy a legfontosabb titkok is könynyen kiszivárognak, és milyen sikeresen dolgoznak az ipari kémek, saját gyárában külön kémelhárító osztályt állított föl ugyanakkor azonban erős kémhálózatot is szervezett. Például: ügynökei egy gépgyárban megszerezték egy kanál- és villakészítő gép terveit, s a gazdag acélgyáros még gazdagabb lett. (Folytatjuk) Rendezni kell Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatait Gustáv Husák nyilatkozata Prágából jelenti a Tanjug. Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, szerdán indítványozta, hogy fejezzék be a csehszlovák-nyugatnémet puhatolózó tárgyalásokat, és kezdjék meg a hivatalos megbeszéléseket a két ország kapcsolatainak helyreállításáról. Tavaly az év elején indult puhatolózó megbeszélések zárószakaszba jutottak, de a közismert becikkelyezési nehézségek miatt abbamaradtak. Prágai politikai körökben hangoztatják, hogy megbeszélések során minden kulcsfontosságú kérdést sikerült tisztázni. Abban is megállapodtak tehát, hogy eleve érvénytelennek nyilvánítják a háború előtti müncheni egyezményt. A Rudé Právónak adott nyilatkozatában Gustáv Husák a szovjet—amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a Szovjetunió képviselői internacionalista és osztálypozíciókról tárgyaltak Nixon amerikai elnökkel, s nemcsak a Szovjetunió érdekeit védelmezték, hanem a többi szocialista országokét is. Husák szerint a moszkvai tárgyalásoknak az volt a céljuk, hogy megszilárdítsák a szocializmust, a nemzetközi békét és biztonságot. öngyilkos lett a légikalóz Sao Paulóból jelenti a Reuter. Hétórás dráma után a légikalóz öngyilkosságával ért véget a brazil Varig légiforgalmi vállalatt elrabolt utasgépének kalandja. A légikalóz kedden térítette le útjáról a gépet, és visszakényszerítette kiinduló állomására, Sao Paulóba. Váltságdíjként másfél millió cruzeirót (250 000 dollárt) követelt, s miután megkapta, szabadon bocsátotta a repülőgép 80 utasát. Ezután a katonáik könnygázbombát dobtak a gépbe, hogy kifüstöljék a géprablót, ez azonban revolverrel öngyilkosságot követett el. Korábbi hír szerint a géprablást hárman követték el, ezt azonban később megcáfolták. 1 . Ártatlannak mondja magát . Wallace merénylője Upper Marlboróból jeleníti az AP. Az Upper Marlboró-i (Ma■ ryl'amd állam) bíróság ked■ ben kihallgatta Arthur Bremert, aki ellen az a vád, hogy merényletet követett ■ el George Wallace alabamai kormányzó ellen. A negyedórás kihallgatáson Bremer egyetlenegyszer szólalt csak meg, közölve, hogy megkapta a vádirat másolatát. Múlt szerdán egyébként a szövetségi bíróság előtt ártatlannak mondta magát. Bremer tárgyalását július 12-ére tűzte ki Maryland állam bíráság“3" .