Magyar Szó, 1972. augusztus (29. évfolyam, 225-240. szám)
1972-08-16 / 225. szám
4. oldal Dubrovnik és a Nyári Játékok Repülővel 35—40 perc alatt érkezik meg az utas Belgrádból Dubrovnikba, illetve a Cilipi légi kikötőbe, s innét ugyanennyi idő alatt az örök szép mediterrán városba. Pe ■dig az égszínkék JAT autóbusz volánjánál igencsak Ügyeskedik a sofőr. Előbbre jutni azonban legfeljebb 30 kilométeres sebességgel tud, mivel a Cavtattól Dubrovnikig kígyózó műúton szinte egymás lökhárítójába futnak a járművek. Az igazi haddelhadd mégis a belvárosban kezdődik. Itt gyakran 15— 20 percig is szünetel a forgalom az éktelen tumultus miatt Boldog ember az, aki bölcs előrelátással a gyaloglást választotta. Így legfeljebb csak arra kell ügyelnie, hogy el ne tapossák — a járdán. Dubrovnik idegenforgalmának találékony propagátorai nyilván a zsúfoltság láttán sütötték ki a jelszót: „Once Dubrovnik — always Dubrovnik”, vagyis egy kissé szabadabb átköltésben: „Aki egyszer ide száll, mindig visszajár”. És ebben valóban sok az igazság. Különösképp a Nyári Játékok idején. Ilyenkor a turisták és a múzsák testvériségének kedvelője is Mekkára talál Dubrovnikban. Egymillió látogató A XXIII. Dubrovniki Nyári Játékok, mint ismeretes, július 10-én kezdődtek, és augusztus 25-éig tartanak. Eddig mintegy nyolcvan hangversenyt, szavalóestet, éjféli szerenádot, balett- és népitánc-bemutatót tartottak, s mindenekelőtt egy sereg színházi előadást. A rendezvények sikerességét a nem is olcsó jegyekért (20— 80 dinár) meg-megújuló csaták éppúgy igazolják, mint a természetes környezetben elhelyezett nézőterek zsúfolt lelátói vagy a hazai és külföldi lap-, rádió- és tévészerkesztőségek tudósítóinak sokasága stb. Ezért érthető, ha a fesztivál igazgatóságán boldogan újságolják: „A mai napig 88 hazai és 26 külföldi újságíró érkezett a Játékokra. A nézők száma megközelíti a negyvenezret. Huszonhárom esztendő alatt több mint egymillió látogatónk volt.” A Játékok utolsó harmadában a Harlemi Balettszínház — The Dance Theater of Harlem — Arthur Mitchell koreográfus és művészeti igazgató vezetésével modern és klasszikus balettszámokat mutatott be, a fesztivál álEzek az adatok a művészet igazi demokratizálódásáról vallanak. Másrészt pedig arról, hogy az állandó törődésnek köszönhetően neves hazai és külföldi együttesekkel, szólistákkal megtartott rendezvények mindig megtalálják a közönséghez vezető utat. Jandó drámai együttese pedig — Vlado Habunek rendezésében — megismételte Shakespeare Macbeth-jét. Mindkét fesztiváli est a fellépő művészek hosszan tartó ünneplésével zárult. A négy évvel ezelőtt alakult és máris nemzetközi hírű Harlemi Balettszínház megérdemelt reputációját s az újításokat a hagyományokkal termékenyen összekötő törekvés helyességét igazolta, másrészt pedig azt, hogy a fekete bőrű táncosok az afrikai folklór elemeivel átszőtt moidern táncjátékokban éppolyan kiválóak, mint a klasszikus balettban, amelyet jobbára a fehérek ápolnak. Ez a bizonyítás egyik alapvető feladata az együttesnek — az viszont, ami a tánc és a játék hevében bomlik ki a színen: zenében, mozgásban, ritmusban és alakító művészetben (lis maradandó élmény. Ugyanez, csak persze más (s vonatkozásban, Shakespeare egyik legköltőibb nyelvezetű tragédiájáról, a Macbeth-ről is elmondható. Ebben a felbújtásból és kapzsiságból eredő kegyetlenség, azaz gyilkosságsorozatból álló drámában a mindenkori hatalomra törők éselvakult zsarnokok szükségszerű végzete úgy van megírva, hogy a gonoszságtól minden igazságszerető embernek el kell riadnia. Hogy mégis hosszan tartó tapstól zúg a tenger paskolta Lovrjenac erdő — az Tonko Lonza (Macbeth), Neva Rošić (Lady Macbeth) Miše Martinovic (Banquo) és Zlatko Crnković (Macduff) magával ragadó játékának köszönhető. A jó képességű fesztiváli együttesben ők mutatják meg leginkább, hogy az eszmével töltött szó mindig „mennyire hat”. És ők mutatták meg — akárcsak Baudelaire a Romlás virágaiban —, hogy a rútra az állandó előbbre jutás, felemelkedés érdekében kell figyelmeztetni az emberiséget, a világot... Dubrovnik csillagfényes éjszakáin — ezeken a napokon és minden nyáron — az emberiség jobbik fele találkozik. Talán azért is olyan jó a jelszó: „Once Dubrovnik Ralways Dubrovnik”. SZŰCS Imre Két fesztivál este Jelenet: Hamlet Donja Mrđuša falvából, amelyet a zágrábiak adtak elő A BELGRÁDI TELEVÍZIÓ az újvidéki magyar nyelvű szerkesztőségbe PÁLYÁZAT • útján fölvesz ÚJSÁGÍRÓ-GYAKORNOKOT. FÖLTÉTELEK: — Egyetemi képesítés, magyar és szerbhorvát nyelvtudás, valamint egy világnyelv ismerete. A próbaidő 12 hónap. Nem pályázhatnak olyan személyek, akiknek közeli rokonai már alkalmazásban vannak a tévénél. Az 1 dináros okmánybélyeggel felülbélyegezett és részletes életrajzzal ellátott kérvényeket a következő címre kell beküldeni: Televizija Beograd, Tarkovska 10-III. seba br. 312. Az eredményről az érdekelteket a határozathozataltól számított 8 napon belül levélben értesítjük. A pályázat a közzétételtől számított 8 napig érvényes: 22301. A temerini JÁVOR Asztalosüzem zsablyai székkészítő kisipari részlegébe HIRDETMÉNY útján FÖLVESZ: 1. KÖNYVELŐT 2. ÖT SZAKKÉPZETT ASZTALOST valamint TÍZ IPARI TANULÓT gyakorlatra. FÖLTÉTELEK: 1. Közgazdasági középiskola könyvelőségi szakosítással, 8 évi gyakorlattal pénzügyi és anyagkönyvelésben. 2. Szakképzett gépi, vagy kézi asztalosok. Ha nem jelentkezik elegendő szakképzett asztalos, számításba jöhetnek szakképzett bognárok is. A kérvényeket a hirdetmény közzétételétől számított 8 napon belül az alábbi címre kell beküldeni: JÁVOR, SOUR pogon stolica, Zabalj, 2231-1. MAGYAR SZÓ Szerda, 1972. augusztus 16. A Vajdasági Írószövetség vezetői Vukašin Kešeljnel Vukašin KEŠELJ, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának elnöke tegnap fogadta BOGDÁNFI Sándort és Slavko ALMAJANT, a Vajdasági Írószövetség elnökét, illetve titkárát. Az Írószövetség problémáiról és a vajdasági írók helyzetéről tárgyaltak. Kešelj kilátásba helyezte, hogy a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya őszre napirendre tűzi ezt a kérdést, és leszögezi álláspontját is. A beszélgetésen jelen volt még Mileta RADOVANOV, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya végrehajtó bizottságának tagja. Az Írószövetség vezetői szintén tegnap tárgyaltak Estera IVKOVICTYAL, a Tartományi Művelődési Közösség titkárával is. Néhány fontos anyagi problémát vitattak meg. Szó volt többek között az újvidéki íróklub megalakításáról, a kanizsai írótábor pénzeléséről, az írók lakásügyéről és alkotómunkájuk anyagi támogatásáról. ._______ .. (hm) Százéves nénivel ülök szemben, fekete aprómintás ruha van rajta, lábán papucs, a fejkendőjét levetette, mert még itt a lugas alatt is legalább harminc fok van. Nemrég múlt dél. — Mit csinált ma? A néni elhárító mozdulatot tesz. Ezt mondja szóról szóra, határozottan: — Nem szeretnék a nyilvánosság elé kerülni. Lányai biztatják, mondja csak édesanyám. — Ma semmit nem csináltam — kezdi —, nem nagyon bírok én már dolgozni. Elhallgat, az arcát figyelem. Megtörtebb arcot már láttam, százesztendősét most először. Nyugodt, szép arc. Egyedül ez a fehér notesz nyugtalanítja itt a térdemen. — Sose szoktam dicsekedni — mondja. Ma ötkor kelt, bevetette az ágyát, összerakodott a Szobájában, aztán söprögetni kezdett. Mindennap ő az első, aki felkel a házban, s ő tér utolsónak nyugovóra. Napközben sohase pihen le. Ha a házban délutánonként, valaki ledől egy félórára, a nénike már riadtan kocog is az ágyhoz: — Mi az, tán csak nem vagy beteg? Ő még, száz év alatt, komolyabb beteg nem volt. Az űrlapja az egészségházban most is üresen áll. A falu orvosait csak a nevükről ismeri. A múlt héten Újvidéken járt, meglátogatta egyik lányát. A lányával, már ő is túl a hetvenen, sokat sétáltak a városban. A néninek egyetlen kikötése volt, hogy városnézés közben ne üljenek buszra, mert gyalog sokkal többet lehet látni. Egyébként ha sok pénze volna, mind utazásra költené. Ezt mondja egy százéves öregasszony, aki még mindig kíváncsi a világra. De hát nincs sok pénze, így csak Budapestre szeretne elutazni még egyszer, unokatestvérének, feleségéhez, Terka nénihez. Megkérdeztem tőle, hogyan viseli el ezt az iszonyatos hőséget., Tűrhetően, válaszolja. Semmi baja nincs, csak a hallása és a látása gyöngül. Gyöngül a látása, de az újságot még mindennap a kezébe veszi s átböngészi. Ha a betűket a nap felé fordítja, még az apróhirdetéseket is el tudja olvasni. Annak idején nyolc osztályt járt, négy elemit s négy polgárit, minden évet kitűnő eredménnyel végzett. Édesapja híres vármegyei szabó volt. Az életben semmi különös dolog nem történt vele. Férjhez ment egy feketicsi emberhez, a század elején ide költöztek Temerinbe, az Is lancs-pusztára, ahol férje uradalmi gépész volt. A néni hat gyereket szült, három lányt és három fiút, egy kivételével ma" is él mind. A gyerekek, mind túl a hetvenen, boldogan mondogatják, hogy a néni, az édesanyjuk ma is kislányomnak, illetve fiamnak szólítja őket. Vannak még boldog emberek ... Születésnapjára többek között egy énekeskönyvet is kapott. Az ajándékozó tiszteletes egy bibliai idézettel nyújtotta át: „Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik". Harminckét évvel ezelőtt, tehát hatvannyolc éves korában jutott özvegységre. Azóta Ferenc nevű fiánál lakik, Temerinben. — Ez idő alatt — mondja a menye — sohase említette a halált. Gondolhat-e rá mégis? Bizonyára. Ne zaklassuk most őt ilyen kérdésekkel. De ne zaklassuk más kérdésekkel sem, megadtam már azokra réges-rég a választ. Vén fa árnyékában üldögélve az ember elcsendesedik ... Befejezem azzal, amivel kezdenem kellett volna: a néni neve Molnár Lajosné, Nemec Hermina. Született Szakolcán, az egykori Nyitra megyében, 1872. augusztus 16-án. Tehát ma tölti be századik életévét. Jó egészséget kívánok neki mindnv^'-^y nevében. __ NÉMETH István Ékes korona Valami elindult . Télen az utcák feketék a füsttől, a Bega-part kiképzésére most is milliárdot fordítanak, de a gázvezetéket nem tudtuk ott elhelyezni. Ezt a problémát azért vetettük fel, mert tudjuk, mi a különbség a szén- és a gázfűtés között... " ... Meggyőződésünk, hogy sokan a felelősek közül, nem tesznek semmit, mert ugródeszkának tekintik Zrenjanint más központok felé való orientálódásukban, s ezért nincs idejük a helybeli problémák megoldására... ... Legfőbb ideje, hogy az ígéretek helyett, valamilyen eredményt is lássunk, ne csak hitegessenek bennünket. A fenti idézetek a zrenjanini Regej Kalapgyár munkástanácsának nyílt leveléből valók, amelyet a múlt hónapban juttattak el a község politikai és gazdasági aktívájának. A bevezetőben a község gazdasági irányítóinak szemére veti, hogy nem élnek kellőképpen a természet adta lehetőségekkel: miután a község elvesztette a kőolaj-kitermelés jogát, a petrolkémiai ipar meghonosítására tettek nagy ígéreteket az illetékesek. Úgyszólván mindenki biztosra vette, hogy kőolajfinomító, kaucsukgyár stb. épül Zrenjaninban. De úgy látszik, nem lesz belőle semmi, mert Újvidéken épülnek a finomítók nagy létesítményei, továbbá a kaucsukgyárral is „lelőtték” Zrenjanint. Mindezt betetőzi a földgáz mellőzése. Ahogyan Zrenjaninban mondják, úgyszólván a város alatt folyik a gáz, s ezt nem itt használják fel, hanem elvezetik a beočini cementgyárba, Újvidékre, ezzel üzemeltetik a panesovai vegyipari kombinátot, s nemrégen eljutott a smederevói kohászati üzembe is. A levél közvetve a Naftagas irányítóinak is szól, akik eddig fűt-fát ígértek a zrenjanini községnek, anynyit, hogy képletesen szólva egy hatalmas fúrótoronydombot lehetne összehordani belőlük. Azt mondják: a Naftagasnak állítólag arra nincs pénze, hogy Zrenjaninban kiépítse a gázvezeték-hálózatot, de arra van, hogy fővezetéket építsen Niáig és Loznicáig. Valami elindult... Elindult egy már régóta kívánatos és kétségtelenül hasznosnak ígérkező megmozdulás: a dolgozók, a város polgárai a legilletékesebbeket is felelősségre vonják a mulasztásokért, vagy enyhébben szólva, az ígéretek meg nem tartásáért. A megmozdulás három nagy kérdéscsoportot vett célba: 1. Meg kell akadályozni az anyagi javak más városokba és más köztársaságokba való átömlesztését. A múltban már elégszer így történt — és Vajdaság ezt különösen megérzi. 2. A természeti kincseket, a vidék mezőgazdasági adottságait korszerűen és a legnagyobb mértékben kell kihasználni. Erre olyan embereket kell keresni, akiknek szívügyük, akik magas pozíciójukból nem másfelé kacsingatnak, és nem árulják el a községet. 3. Az emberiség egy eddig lebecsült veszéllyel, a lég- és vízszennyeződés felmérhetetlen romboló erejével találta magát szemben. Szinte létünket veszélyezteti. Nos, itt folyik a város alatt a propán-bután gáz, amelynek égési terméke nem tartalmaz mérgező széndioxidot, továbbá füst- és korommentes. Még tovább lehetne részletezni a problémákat. Egyelőre azonban várjuk meg, hogy a nyári szabadságok letelte után, hogyan reagálnak a fentebb említett aktívák a kalapgyáriak levelére. TORKOLI István