Magyar Szó, 1972. szeptember (29. évfolyam, 256-270. szám)
1972-09-20 / 260. szám
Szerda, 1972. szept. 20. Csak négy gyereket írattak a magyar tagozatra Megszűnt a magyar első osztály Apatinban Amikor az apatini iskoláztatás kerül szóba, rendszerint megemlítik, hogy kevesen járnak magyar tagozatra. Idén még siralmasabb a helyzet: nincs magyar első osztály, ugyanis csak négy szülő íratta magyar tagozatra a gyermekét. A többiek szerbhorvát nyelven taníttatják fiaikat és lányaikat, hogy „könnyebb legyen nekik a középiskolában”. — Milyen lehetőség van ezen áldatlan helyzet megváltoztatására? — kérdeztük Velički Ljudevitot, a Jedinstvo Társult Általános Iskola kinevezett igazgatóját. — Nem agitáltunk a nyár folyamán, de ennek az integráció körüli probléma volt az oka. Tulajdonképpen senki sem tudta, mi lesz az új tanévben. Alig néhány napja töltöm be az igazgatói állást, még nem ismerem pontosan a helyzetet. Bár azt tapasztaltam, hogy csökkenőben van a magyarság, biztos vagyok benne, hogy összehozhattunk volna bár egy elsőmásodik magyar vegyes osztályt. Ebben a tanévben az első és a negyedik kivételével minden osztályból van vegyes tagozatunk. A magyarul tudó tanerő kitűnő, sajnos, nincs akit tanítsanak... Szerintem úgy javíthatnánk a helyzeten, hogy az apatini magyar gyerekek Szilágyira utaznának, mert ott egy teljesen magyar iskolába járhatnának. Szükségmegoldásnak minden bizonnyal megfelelne, ha bár temérdek időbe és fáradságba kerülne mindez azoknak a gyerekeknek és szülőknek, akik nem akarnak lemondani anyanyelvükről. Kenyeres Magda tanítónő a második-harmadik vegyes tagozaton tanít, s bár szívén viseli a magyar gyerekek sorsát, ő sem tehetett semmit a magyar első osztály megnyitása érdekében. — Sírással kezdődött az év — mondja. — Tavaly kiharcoltuk a magyar óvodát, mégsem volt elég jelentkező a magyar tagozatra. Egy anya, amikor megtudta, hogy nem lesz magyar tagozat, sírva fakadt a folyosón, s majdnem vele sírtam én is. Ismerek egy családot, akik kiköltöztek Szilágyira, hogy a gyerekük ott anyanyelvén tanulhasson. Személyesen is rossz tapasztalatom van. A kislányom négy évvel ezelőtt indult iskolába, és akkor sem volt magyar tagozat. Kénytelen voltam szerbbe adni, s bár nagyon sokat foglalkozom vele, anyanyelvét mégsem tudja tökéletesen. Általában minden kolléga véleménye az, hogy legalább összevont tagozatot lehetett volna megszervezni az idén is. Hogy erre mégsem került sor, annak az év eleji integrációs problémák voltak az okai. Úgy látszik, idén már semmit sem lehet tenni egy magyar első osztály létrehozásának érdekében. Bár Apatinban ez évben is van magyar óvoda, az idei rossz reklám miatt kérdéses, hogy a gyerekek jövőre járhatnak-e magyar elsőbe. cs Baranyában átszervezik az iskolahálózatot A Kommunista Szövetség pélmonostori községi választmányának üléstermében nemrégiben a község iskoláinak, óvodáinak, napközijeinek és társadalmi-politikai szervezeteinek képviselői ülést tartottak Baranya iskola- és óvodahálózatáról. Megállapították, hogy az átszervezés elkerülhetetlen. Különösen kevés a gyermekintézmény néhány bellyei munkástelepülésen, emiatt a fiatal anyák nem kapcsolódhatnak be a mezőgazdasági idénymunkába. A kommuna területén külön-külön felmérték azon gyerekek iskolai teljesítményét, akik óvodába jártak, és azokét, akiket szüleik csak iskolába írattak. Megállapították, hogy az előzők sokkal jobb tanulmányi eredményt értek el. Ez is azt bizonyítja, szükség van néhány új óvoda építésére. A központi általános iskolahálózatban sok „mammut” és „törpe” iskola van. Ezekben főleg vegyes tagozatokra járnak a diákok, így a tanítás minősége nem lehet megfelelő. Olyan iskolákra van szüksége a községnek, amelyek megfelelnek a pedagógiai normatíváknak. Az ülésen szakbizottságot neveztek ki, amely elaborátumot dolgoz ki az új iskolahálózatról. Ezt a választók gyűlése elé fogják terjeszteni. B.SL Kupuszmán: Lépések az új iskola felé íyi közösség képviselőit. Jelen volt Szűcs Antal, az apatini iskolafenntartó közösség elnöke, aki többek között hangsúlyozta: — A kommuna területénez az iskola felel meg legjobban a követelményeknek, mégis a legrosszabb állapotban van. E probléma megoldására a tartomány hajlandó a pénz 80 százalékát biztosítani, míg 20 százalékkal a falunak kellene hozzájárulni. Jankovics József, az általános iskola igazgatója beszámolójában ismertette, hogy melyek azok a források, amelyekből a 20 százalékot elő lehetne teremteni. A továbbiakban a jelenlevő tagok elemezték, milyen anyagi támogatásra lehetne számítani. Tekintettel arra, hogy a faluban néhány ház a helyi közösség tulajdonában van, ezek eladására is sor kerülne. Struc József szerint — akinek az ajánlatát elfogadták — konkretizálni kellene a dolgokat A tartománnyal folytatott megegyezések után valamely bankhoz kellene fordulni kölcsönért A terveket még ez évben el kellene készíteni, hogy a munkálatokat jövőre zavartalanul megkezdhessék. A kupuszinai általános iskola bővített tanácsülést tartott, amelyre meghívta a különböző szervezetek, a Kartel vállalat, a helyi mezőgazdasági szövetkezet és a he- IN MEMÓRIÁM Vince Imre A múlt héten, 77 éves korában, elhunyt VINCE Imre, a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület egyik legaktívabb tagja. Amatőr működése egészen 1919-ig nyúlik vissza. Ekkor kezdett játszani az egyesület zenekarában, majd hamarosan bekapcsolódott a színjátszó csoport munkájába is. Imre bácsi nélkül nem adtak elő úgyszólván egy színdarabot sem. Aktív működését a felszabadulás után sem hagyta abba, 1947 óta mintegy harminc színdarabban játszott, majd 1961-ben elvállalta az egyesület könyvtárának vezetését is. A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai szeretettel emlékeznek vissza a mindig pontos és kitartó Vince bácsi DOMATAI Tanfolyamok és esti iskolák Apatinban Az apatini Munkásegyetem az új tanévben tizenkét féle esti iskolát és tanfolyamot szervez. Azok, akik tovább szeretnék képezni magukat, a következőkben válogathatnak: 1. általános iskola a felnőttek részére (az oktatás ingyenes), 2. hároméves közgazdasági középiskola, 3. hároméves közlekedési technikum, 4. a munkások szakképesítésének tanfolyama (minden szakmára), 5. a munkások magas szakképesítése, 6. tanfolyam betanított munkások képzésére, 7. a főiskolák felvételi vizsgájára való előkészítés, 8. német és angol nyelvtanfolyam kezdőknek és haladóknak, 9. szabászati és varrótanfolyam, 10. gépírótanfolyam, 11. tanfolyam a képzett gépírói cím elnyerésére, 12. önigazgatók iskolája. Az érdekeltek bővebb felvilágosítást az apatini Munkásegyetemen kapnak mindennap 8—12 és 16—18 óra között. Az említett tanfolyamokra és esti iskolákba szeptember 25-éig lehet beiratkozni. Zomborbai• Norvég művészek eladási kiállítása A városi könyvtár pionírosztályának olvasótermében hétfőn, e hó 18-án este 7 órakor ünnepélyes keretek között megnyílt Ase és Oluf Feinum norvég művészek kerámia és fotografikai eladással egybekötött kiállítása. Nagyszámú érdeklődő jelent meg, köztük Zombor közéleti személyiségei, akik személyesen is megismerkedhettek a norvég művész-házaspárral. Megnyitó beszédében Mileta VITOROVIC, akadémiai festő bemutatta a vendégművészeket és ismertette munkásságukat. A kiállított tárgyak teljesen más mentalitású emberek gondolkodásmódját, érzésvilágát tükrözik vissza. A zombori közönség ezért is fogadta nagy érdeklődéssel a norvég művészeket.cs Zomborban vendégszerepel a kecskeméti Katona József Színház Szeptember 23-án és 24-én Zomborban vendégszerepel a kecskeméti Katona József Színház. Bemutatkozásuk első napján, szombaton este 8 órakor Katona József BÁNK BÁNJát adják elő, vasárnap pedig Kövesdi Nagy Lajos— Nádas Gábor: ELLOPTAK A vőlegényem című vígjátékával szórakoztatják a közönséget. Jegyek még kaphatók a Zombori Népszínház pénztáránál, 5—20 dináros áron. . Hd Kenyeres Mária a П. és Ш. magyar tagozatban Készül a gombosi iskola tervrajza Az apatini Marko Orešković Építővállalat tervezőirodájának főnökével, LANG Béla mérnökkel beszélgettünk a gombosi iskola tervrajzáról. Megtudtuk, hogy ezt a vállalatot bízták meg, hogy tíz napon belül készítse el az előzetes tervet. Hol épül az új iskoli mondani, hogy három szintű kérdeztük, lesz. Elsődleges a szigorítottak régi helyén, a falu központjában. A meglevő terület az előírások szerint elegendő. Sajnos, sportpályák nem férnek el ott, de száz méterre van az iskolától a labdarúgó-pálya, ahol a többi sportpálya is elfér. Mi elvi megoldást készítünk ugyan, amely a sportpályákat az iskolaudvarral köti össze, de ennek a megvalósítása drága. Lakóházakat kellene ledönteni. ф Hány tanterme lesz az új iskolának? — Alapvető egysége az iskolának a tanterem ugyan, de nem klasszikus osztályok lesznek. Szeretnénk, ha minden tanterem több célra is megfelelne. Hat tanterem, két laboratórium, tornaterem, mosdóval és öltözővel, iskolakonyha, megfelelő mellékhelyiségekkel képezi majd az új iskolát. # Milyen lesz a külalakja? — Erről csak annyit tudok előírások szerinti elképzelés, másfelől az anyagi lehetőségek egybehangolása a döntő. Természetesen célunk az is, hogy az új iskola használhatósága mellett dísze is legyen a falunak. Z. L Laskón: Jutalomban részesült a művelődési egyesület A baranyai és szlavóniai magyarlakta falvak művelődési egyesületeinek idei tavaszi versenyén legjobbnak a laskói Petőfi Sándor Kultúrkör amatőr színjátszó csoportja bizonyult. Nemrég a Horvátországi Magyarok Szövetsége, ígéretéhez hűen, 1200 dináros pénzjutalmat küldött a laskói műkedvelőknek, hogy ezzel is elősegítse tevékenységük további fellendülését TRÖSZT Sándor, a szövetség titkára ezúttal megdicsérte a laskóiak drámai csoportját eddigi eredményes munkájáért, és sok sikert kívánt nekik az idei színházi idényhez is. K*a 7. oldal Vázlat egy krónikás arcképéhez A Bodrog váráról szóló munkája, amely most jelent meg, sorrendben, tizedik könyve Milenko Beljanskinak. Az előbbiek a népfelszabadító háború Zombor környéki vonatkozásait dolgozták fel, sok esetben a személyes emlékezés hitelével, az utóbbiak a távolabbi történelmi múltba vezetik vissza a szerbhorvát olvasót. Ezek a helytörténeti dolgozatok, tudomásunk szerint nem részesültek a kritika figyelmében, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy műfaji szempontból nehéz meghatározni a szerző saját kiadásában és terjesztésében megjelent könyveit. Mert amíg a háborúval és munkásmozgalommal foglalkozó munkáiban jelentős helyet kapott az eredeti anyag, az tehát, amit először csak ő mondott ki, mostani könyveiben, legalábbis a magyar olvasónak, a tudományosság igénye nélkül ismétel történelmi közhelyeket, s időnként közismert mozzanatokat magyarázva fölöslegesen oktatja ki az olvasót. Beljanski krónikának mondja ezeket a munkáit, jóllehet hiányzik belőlük a krónikákat jellemző szűkszavúság, mivel a szerző módszere éppen a bőbeszédűségen alapul. Minél több embert megszólaltatni, minél több oldalról jövő fénybe állítani a témát, történészektől és tanároktól kezdve jámbor lágerekig és az életből lassan már távozó aggastyánokig mindenkit szóra bírni, és a kapott anyagból aztán majdcsak kialakul valami. És ki is alakul. Az elcsépelt és agyonírt anyag egyszerre élni kezd, a Duna habjaiba veszett falu története valami megejtően különös bájt kap a mesélők szavaiban, s csodálatos módon elevenedik meg a kor, amelyben mindez történt. A szerző atmoszférát teremt ezzel a munkamódszerrel, kicsit már a népmesébe vezető hangulattal, s olvasmányossá teszi könyvét azoknak is, akik pedig történelem címén nem ilyesmit várnak. Beljanski a cédulázó és jegyzetelgető, az írott kútforrásokat bújó történész kabinetmunkája helyett kimegy az utcára, a piacra és mindenhonnan egy darab élettel térve vissza, inkább a történelmi köztudatról ad színes és érdekes képet. Ilyen megvilágításban nem is az a fontos, hogy a valóságban mi volt, hanem hogy az utókor milyenné formálta, igényeihez alkalmazva persze, az igazságot. Lesznek majd bizonyára, akik a nevek rengetegét látva, mintha az anyakönyveket és választói névjegyzékeket másoltatta volna ki a szerző, holmi olvasófogásra gyanakszanak, mondván, hogy aki „benne van” meg is veszi a könyvet. Nincs egészen igazuk. Egy falu lakosságának névsora még akkor is izgalmas dokumentum, ha az olvasó nincsen érdekelve benne. És hogy valaki ezt kiemelte és hozzáférhetővé tette, azért külön köszönet jár. Kár, hogy a magyar vezetéknevekkel a szerző gyakran hadilábon áll, hibásan írja, illetve fejti meg őket, ami utóbbi könyvében, ahol a latin betűkkel nyomtatott szöveg nehezen tűri el a cirill ábécé sorrendjét, még többször előfordul. És lesz majd, aki azt mondja: Beljanski ügyesen dolgoztatja az embereket. Pedig csak az apparátusa más, mint a történészeké, amikor több élő személyt vonultat fel, mint amennyi lábjegyzetet használ. Ha helyenként vulgarizmus csúszik ebbe a munkamódszerbe, vállalnia kell. Egészen véletlenül s egy más kiadványból tudtuk meg, hogy Beljanski ötvenedik évét tapossa. Tíz könyv ilyen korban nem csekély teljesítmény. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy e könyvek legtöbbje az újság nélkül maradt újságíró konok és kitartó szakmai szenvedélyéből született, mert csillapíthatatlan közéleti érdeklődése a múltba szorította vissza, akkor mégiscsak megkülönböztetett tisztelettel kell néznünk munkásságára. És persze meleg barátsággal rokonszenves és eredeti alakjára, elmaradhatatlan zöld hubertuszában, a zombori utcákon, ahogy behúzott nyakkal és lassú léptekkel jár, de harsány hangon állítja meg az erősöket, szerbeket és magyarokat egyaránt, nagy népszerűségével bőven kárpótolva olyan dolgokért, amelyeket a sors megtagadott tőle. H. J.