Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)

1973-01-16 / 14. szám

2. oldal Rendőrök is a terror áldozatául esnek Észak-Írországban Belfastból jelenti az AP. Hétfőre virradóra észak­­írországi gerillák megöltek három rendőrtisztet. Az utób­bi két napban, a nyugtalan­ság megújuló hullámában, Ulster városaiban nyolc po­kolgép robbant, másik ket­tőt a rendőrök ártalmatlan­ná tették. Vasárnap este London­­derryben, egy rendőr magán­autójában időzített bomba robbant, egy rendőrt megölt, hármat megsebesített. A gép­kocsi a rendőrlaktanya kö­zelében vesztegelt. Pár órával később Belfast közelében egy rendőrautó aknára futott. A robbanás következtében egy rendőr meghalt, több megsebesült. Az utóbbi három és fél év­ben különféle incidensekben 683 ember, köztük 33 rendőr vesztette életét Észak-Íror­­szágban. Vasárnap befejeződött a Dán KP kongresszusa A Dán Kommunista Párt kongresszusa ismét Knud Jespersent választotta meg a párt elnökévé. A tagságra azt a kötelezettséget rótta, hogy harcoljon Dánia füg­getlen politikájáért és a mun­kások jobb helyzetéért. A kongresszus vasárnap fe­jezte be munkáját. Mobutu befejezte kínai látogatását ötnapos látogatás után Mobutu tábornok, zairei köz­társasági elnök tegnap eluta­zott Pekingbe. Látogatása során aláírták Zaire és a Kí­nai Népköztársaság gazdasá­gi és műszaki együttműkö­dési és kereskedelmi egyez­ményét. Mobututól a pekingi repü­lőtéren Csou En-laj minisz­terelnök vett búcsút. A Zai­rei elnök Sanghajba utazott, s onnan ellátogat még Hang­­csouba és Kantonba is. Pekingben Mao Cetung, a Kínai KP elnöke is fogadta Mobutut, és másfél óra hosz­szat beszélgetett vele. (6) Mindezeknek a mozgalmaknak és harcoknak egyetlen közös célja volt: erőszakkal elszakítani minden szálat, amely a szigetet évszázadokig a spanyol koronához láncolta, mivel a múló évek és évtizedek során mind világosabban ki­derült, hogy a spanyol udvarban süket fü­lekre talált Kuba minden kérése, majd követelése, hogy reformokat vezessen be, tegye elviselhetőbbé a néptömegek életét, egyáltalán: vegye emberszámba Kuba la­kosait ... Ezekre a kérésekre-követelések­­re a még kegyetlenebb elnyomás és jogos­­ lázadások esetén vérfürdő, tömegmészárlás volt a spanyol király válasza__Az ennek nyomán felgyülemlett mérhetetlen elke­seredés robbant ki végül is a harmincéves felszabadító háborúban, amelynek két izzó hazaszeretetű apostoláról is szólnom kell. Egyikük Félix Valera. Felvilágosult nép­tanító volt, és 1824-től kezdve hirdette írásaiban és beszédeiben, hogy forrada­lommal kell elszakadnia Kubának a Met­­ropóli­tól (így nevezték a kubaiak Mad­­ridot, és tágabb értelemben a spanyol gyarmati uralmat), fegyverrel kell kivív­nia jogát a szabadságra, az igazságra, a kultúrára és a civilizált életre... A má­sik szellemóriás neve talán ismerősebben hangzik az ön fülében is, így hívták: Jo­sé MARTÍ, akit mi az „Apostol” mellék­névvel tisztelünk mindazóta, mert igazi hirdetője, védelmezője, apostola és végül vértanúja lett a kubai nép igaz ügyének. Igazi államférfi volt, a köztársasági esz­mék lángszavú és izzó tollú hirdetője, aki nem érte be azzal, hogy kijelölte hazája számára a követendő utat, de pártot is alapított ezen eszmék kidolgozására, ter­jesztésére és védelmére, majd végül azon a tragikus májusi napon 1895-ben életét is adta eszményeiért a Dos Rios-i csatame­­zőn... Hirtelen egy idősebb, testes, fehér kö­tény­es férfi lépett az asztalunkhoz. És ami most történt, nagyon meglepett, de a le­hető legkellemesebb értelemben. — Ernesto — mondta a fehér kötényes —, Fidel telefonált, azonnal a pártköz­pontba kell menned, sürgős megbeszé­lésre ... Guevara felnézett rá. — Muy bien, Pepito. Köszönöm, hogy szóltál Máris indulok! A miniszterelnökről csak per „Fddel” beszélt, a kubai forradalom II. számú hősének pedig egyszerűen azt mondta: „Ernesto, a pártközpontba kell men­ned” ... Hirtelen teljesen megértettem a forradalom vezetőinek hallatlan népsze­rűségét Guevara felállt vele együtt én is, de visszanyomott a székre: — Maradjon csak, Sandro, amigo mio. Sajnálom, hogy itt kell hagynom, de lát­ja, ilyen a közélet... Ismétlem, marad­jon, Pepito majd mindennel ellátja, amíg Kubában tartózkodik, mert mostanitól fog­va az én vendégem ... Ami a felszabadí­tó háború eseményeit illeti, ha lesz al­kalmam, személyesen fogom elmondani magának, ha meg nem, ellátom megfele­lő szakirodalommal, amelyből teljes képet fog kapni a múlt századvég drámai té­­nyeiről... Címét hagyja itt Pepitónál, hogy mindkét esetben értesíthessem ... Addlio, Sandro, minden jót magának... A harmincéves kubai felszabadító háború Guevarát nem láttam többé. Akkoriban indult hosszú hónapokig tartó világkörüli útjára, s a visszatértét természetesen nem várhattam meg. De két nap múlva egy mosolygós kubai fiatalember beállított a szállásomra, hóna alatt három vaskos könyvet cipelve. —. Comandante Ernesto küldi a magyar companerónnak. El kellett utaznia, de sok üdvözletet küld, és jó munkát kíván. (Folytatjuk) KOLUMBUSZ HAJÓJÁTÓL I A SIERRA MIJESTRAIG ■ MAGYAR SZÓ Kedd, 1973. január 16. Néhány szocialista vezető vasárnap este sajtóértekezletet tartott Párizsban, a Szo­cialista Internacionálé értekezletének végén. Balról jobbra: Bruno Kreisky osztrák kancellár, Bruno Pittermann, a Szocialista Internacionálé elnöke, Francois Mitter­rand, a Francia Szocialista Párt elnöke, Robert Pontillon, a nemzetközi kapcsolatok titkára, James Callaghan egykori brit főpecsétőr és Anker Jörgensen dán miniszter­elnök, a Dán Szociáldemokrata Párt vezetője . Nincs egyöntetű álláspontja a Szocialista Internacionálénak A vietnami kérdésben egy erélyes és egy mérsékeltebb álláspont alakult ki . Golda Meir jelenléte miatt túl sok volt az udvariaskodás Párizsból jelenti a Tanjug. Befejezte értekezletét Párizsban a Szocialista In­­ternacionálé, anélkül, hogy egyöntetű álláspontot ala­kított volna ki a legidőszerűbb nemzetközi kérdések­ben. Még Vietnam kérdésében sem alakult ki együttes ál­láspont, bár a részt vevő pár­tok többsége annak idején keményen elítélte Észak-Viet­nam bombázását és a béke­szerződés aláírásának halo­gatását. Hasonló magatartást tanúsított a konferencia a közel-keleti kérdéssel kap­csolatban is. A részvevők, Golda Meir izraeli minisz­terelnök jelenlététől elragad­tatva, az udvariasságra fek­tették a hangsúlyt, ahelyett, hogy hangot adtak volna külpolitikai elképzeléseiknek — mondják párizsi megfi­gyelők köreiben. Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt el­nöke­ mindezt azzal magya­rázza, hogy az Internacioná­­lé nem kongresszust tartott, hanem formai gyűlést, amely nem hivatott arra, hogy határozatokat hozzon. Egyéb­ként is — mondta Mitter­rand — a Szocialista Interna­­cionálé illetékesei tavaly ha­tározatban követelték Észak- Vietnam bombázásának meg­szüntetését, az amerikai ha­difoglyok szabadon bocsátá­sát, a külföldi csapatok ki­vonását, valamint koalíciós kormány létrehozását és sza­bad választások kiírását. A Vietnamra vonatkozó vi­tában Skandinávia és Hol­landia küldöttei követelték, hogy az értekezlet erélyesen ítélje el Amerika vietnami politikáját. Golda Meir iz­raeli, James Callaghan brit laburista küldött és még né­hányan „mérsékeltebb ál­láspontot” képviseltek. A konferencia megtartását egyébként, mint ismeretes, a francia kormány erélyesen ellenezte. Pompidou köztár­sasági elnök szerint a­­szo­cialisták hatni kívántak ál­tala a küszöbönálló francia­­országi választások kimene­telére. A párizsi nagykövet igye­kezett őt lebeszélni az utazásról. A Le Monde a látogatással kapcsolatban a két ország közötti kapcso­latok megromlását helyezte kilátásba, a La Nation pe­dig megírta, hogy nem­ tart­hat igényt semmilyen hiva­talos fogadtatásra. Az idős hölgy azonban mégis lebo­nyolította a tervbe vett lá­togatást. Golda Meir, Izrael 74 éves miniszterelnöke Párizsban részt vett a Szocialista Inter­nacionálén. Jóllehet a „vas­­akaratú nagymama” — aho­gyan az újságírók becézik — nem kormánya, hanem az Izraeli Munkáspárt képvise­letében érkezett Párizsba, és nem is találkozott a francia kormány képviselőivel, pári­zsi tartózkodása nagy tilta­kozást keltett Franciaország­ban. Golda Meir a szocialisták vezérének, Francois Mitter­­rand-nak volt a vendége, aki­nek nagy esélyei vannak ar­ra, hogy a soron következő francia parlamenti választá­sokon az egyesült baloldal­lal győzelmet arasson a gaulle-isták fölött. A fran­cia jobboldal az izraeli mi­niszterelnök-asszony látogatá­sát a Franciaország belügyei­be való beavatkozásnak mi­­nősítette, mert szerinte Gol­da Meir így akart bosszút áll­ni a gaulle-istákon, akik 1967 óta arabbarát politikát foly­tatnak. De Gaulle tábornok ugyan­is a hatnapos közel-keleti háború után embargót ren­delt el az Izraelbe irányuló fegyverszállítmányokra. És amikor később Izrael a szá­mára készült és már kifize­tett öt gyorsnaszádot való­sággal elrabolta Cherbourg kikötőjéből, a helyzet odáig fajult, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetett. A franciák az­óta következetesen Izrael el­len szavaznak az ENSZ-ben, és Mirage vadászgépeket szál­lítanak a leghevesebb vérű arab­­ államfőnek, a líbiai Kadhafinak. Mind e­miatt az izraeli miniszterek még kény­szerből sem ejtik útba a fran­cia fővárost. Meglepő volt tehát a mi­niszterelnök-asszony döntése, hogy ellátogat Párizsba. Uta­zását azzal indokolta, hogy mint a Szocialista Interna­­cionálé alelnöke, kötelességé­nek tekinti, hogy részt ve­gyen az értekezleten, ahol „korunk szocializmusáról” tár­gyalnak. A szocialista csúcstalálko­zó alkalmat adott neki né­hány európai szocialista ál­lamfővel való találkozásra. Golda Meir tárgyalt Bruno Kreisky osztrák kancellárral, és igyekezett őt lebeszélni arról a nézetéről, hogy az európai biztonsági konferen­cián a közel-keleti viszályt is napirendre kell tűzni. A párizsi kormány azon­ban ezekben a találkozókban is csak azt a veszélyt látta, hogy a külföldi államvezetők erősíteni igyekeznek a fran­cia baloldal pozícióit. Golda Meir meghívásával Mitter­rand — szerintük — nem­csak a francia választótestü­­let 1 százalékát alkotó zsi­dók rokonszenvét akarta meg­szerezni, hanem mindazokét a franciákét is, akik helyte­lenítik a kormány arabbarát politikáját. A francia szocialistáknak nagy támogatást jelentett vol­na, ha a Szocialista Interna­­cionálén részt vesz Willy Brandt nyugatnémet kancel­lár is. Brandt azonban Karl Wienand funkcionáriust küld­te el, ő maga inkább egy hét­tel később utazik Párizsba — hogy Pompidou államfő­vel ünnepelje meg a német— francia megállapodás aláírá­sának tízéves jubileumát. (Der Spiegel) Bosszú az embargóért Golda Meir a párizsi Szocialista Internacionálén Hatvanezer új letelepülő Izraelben Az izraeli bevándorlás­ügyi miniszter a parlament­ben kijelentette, várható, hogy az idén a világ több országából körülbelül 60 000 zsidó telepedik le Iz­raelben. Az általa közzé­tett adatok szerint 1971- ben 42 000, 1972-ben pedig 56 000 zsidó telepedett le az országban. Natan Fe­led bevándorlásügyi mi­niszter nem közölt adatokat arra vonatkozóan, hány zsidó vándorolt ki Izrael­ből az USA-ba, Kanadába és a dél-amerikai országok­ba egy újabb arab—izraeli háborútól való félelmében. Fogytán van India élelmiszer-tartaléka Egészen áprilisig gondot okoz az élelmiszerhiány enyhítése Új-Delhiből jelenti a Tan­jug. Indiában az élelmiszer­­hiány egészen áprilisig, az új aratásig érezhető lesz. A tavaszi aratáskor 45 millió tonna gabonát várnak, az egész, 1973-as évtől pedig 100 millió tonnát, s ez fedez­né is a hazai szükségleteket. Az indiai kormány eddig másfél millió tonna gabonát rendelt külföldről, hogy eny­hítse a néhány indiai álla­­­­mot sújtott katasztrofális szárazság következményeit. Az első szállítmányokat az Egyesült Államokból, Argen­tínából és Kanadából e hó­nap végén, illetve a követ­kező elején várják. A me­zőgazdasági minisztérium­ban bíznak abban, hogy az alapszükségleteket ez az im­port kielégíti, és hogy az összbehozatal nem lesz több 2 millió tonnánál. A kormány az állami tarta­lékok idénybevételével a leg­aszályosabb területeken már enyhítette az élelmiszer­­hiányt, a helyzet mégis sú­lyos, a tartalékok majdnem teljesen elfogytak. A száraz­ság egyik súlyos következmé­nye az állatállomány jelen­tős részének elpusztulása. Nincs több tüdőbajos gyerek az NDK-ban Berlinből jelenti az ADN: A gyermekek tébécés meg­betegedését teljesen leküz­dötték a Német Demokra­tikus Köztársaságban. Ez elsősorban az újszülöttek és iskolás gyermekek védőoltá­sának az eredménye — je­lenti a keletnémet hírügy­nökség. Tavaly 9700 felnőtt betege­dett meg tüdővészben. A megbetegedések nagy részét az évente végzett tüdőszűrő vizsgálatok folyamán állapí­tották meg. A sikeres tébéc- ellenes küzdelem nyomán már több szanatórium és tü­dőgondozó vált szabaddá más betegségek gyógyításá­ra — hangsúlyozta dr. Ger­hard Luebs, a keletnémet egészségügyi minisztérium illetékes osztályának igazga­tója a sajtónak adott leg­utóbbi nyilatkozatában. Dr. Luebs szerint a Német Demokratikus Köztársaság­ban a jövőben nagyobb gon­dot fordítanak a szív- és vér­edény-megbetegedések és a cukorbetegség megelőzésére, a méhrák és a különféle gyermekbetegségek leküzdé­sére. A VILÁG LEGSZEBB LÁNYAI Változnak a korok, vál­toznak az ízlések. Leg­alábbis ezt bizonyítja az egyik legismertebb nyugat­német képes hetilap, a QUICK, amely rangsorol­ta a világ legszebb lányait. Tanúsága szerint letűnő­ben van a francia nők csil­laga, akik — a közvéle­mény szerint — hosszú év­tizedeken át a világ leg­szebb lányainak számítot­tak. A skandináv nők is lejjebb kerültek, a ranglis­tán. Az egzotikus szépsé­gek divatjának korát él­jük. A Quick riportergárdája két éven át rótta a világ öt kontinensét, hogy lefény­képezze a földkerekség leg­szebb nőit. Nagyvárosokat és kis falvakat jártak be, s kutattak a szép lányok után. Több mint százezer kilométeres útjukon 12 732 lányról készítettek fény­képet, s ezek közül, közöl­te a hetilap hétről hétre a legszebbekét. Most, a so­rozat végén (116 lány ké­pét közölték) az olvasók vé­leménye alapján összeállí­tották a világ legszebb lá­nyainak rangsorát.­­ Az olvasók véleménye szerint Liri, a 19 éves al­bániai gimnazista a leg­szebb lány. A két második helyezett Oneida, a 23 éves indiai szépség, aki Kalifor­niában hastáncosnőként dolgozik, és Aissa, a 21 éves mali egyetemista lány, aki tanárnő szeretne lenni. A négy harmadik helyezett: a 21 éves Laura, aki titkárnőként dolgozik Haitiban, a 22 éves Le Thung, a szomorú sorsú Vietnam szülötte, aki tán­cosnőként keresi kenyerét, a 21 éves Eve, aki divat­­tervezőnő Franciaország­ban, valamint Kristin, a 21 éves norvég kozmetikus nő. A tíz legszebb lány kö­zé bekerült még Pei Lung a Kínai Népköztársaságból, aki egy szövetkezetben ket­tészként dolgozik, Brenda, a 21 éves Curacao szigeti színésznő és Christa, a 23 éves osztrák varrónő. (bb)

Next