Magyar Szó, 1973. március (30. évfolyam, 58-72. szám)

1973-03-01 / 58. szám

■ •■■hi ■■шиса ввв111чвав1а1в11|1ш1а1ншвввв1н1а1ав«1«1ва1аннааив1вав1ш1вв1аа11вашваввв ■■■■■■S XXX. évf., 58. (9250.) szám <■■!!■■■ Csütörtök, 1973. március 1. ■«■!■■■ ■■■■■■■ ■■■■■■ Bllllll ARA 1 DINAR Tito fogadta Szaed Maréit Az ASZO KB első­ titkára átadta elnökünknek Szádot üzenetét Josip Broz Tito köztársa­sági elnök és felesége szer­dán délelőtt a Kranj melletti Brdóban fogadták Szaed Ma­réit, az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága első tit­kárát és feleségét — jelen­tette a Tanjing. Tito elnök és Szaed Maréi hosszabb baráti beszélgetést folytattak, amely során külön kitértek a kö­­zel-keleti helyzetre. Maréi átadta köztársasági elnö­künknek Anvar El Szadat egyiptomi elnök üzenetét. A fogadáson jelen volt Stane Dolane, a JESZ El­nöksége Végrehajtó Irodájá­nak titkára, Szaad Afra, Egyiptom belgrádi nagykö­vete és mások. Tito elnök és felesége ez­után ebédet adott a vendé­gek tiszteletére. Az Egyiptomi Arab Szocia­lista Unió Szaed Marei, ve­zette küldöttsége kedden es­te a Szlovén Kommunista Szövetség Központi Bizottsá­gaiban hivatalos megbeszélé­seket folytatott vendéglátói­val. Szlovén részről a meg­beszéléseken részt vett Franc Setinc, a Szlovén KSZ Köz­ponti Bizottsága titkárságá­nak titkára és a Szlovén Kommunista Szövetség más vezető személyiségei, vala­mint a köztársasági végre­hajtó tanács és a szakszer­vezetek képviselői. A megbeszélések után az Egyiptomi Arab Szocialista Unió küldöttsége tiszteletére Franc Popit, a Szlovén KSZ Központi Bizottságának el­nöke rendezett vacsorát. IF?H?»n harrog Szkopjét!! érkezett Megtekintette a vas­­műveket, a városházát és más nevezetességeket Szkopjéból jelenti a Tan­­jug. Fülöp edinburghi herceg Erzsébet angol királynő fér­je, Tito elnök vendégeként szerdán magánlátogatásra Szkopjéba érkezett. Köztársasági elnökünk ne­vében Nikola Mincsev, a Macedón Szobrány­ elnöke üdvözölte a magas rangú brit vendéget. Megjelent fo­gadásakor Kszente Bogoev, a macedón kormány elnöke, és más funkcionáriusok, va­lamint Dugald Stewart, Nagy-Britannia belgrádi nagykövete. Fülöp herceg megtekintet­te a szkopjei kohóművet és beszélgetést folytatott a nagyüzem vezetőivel. Elbe­szélgetett a szkopjei vasmű­vek építésén dolgozó brit szakemberekkel és család­tagjaikkal. Az üzemben ebé­det adtak tiszteletére. Fülöp herceg délután ellátogatott a szkopjei városházára, egy gimnáziumba, és megtekin­tette a macedón főváros ne­vezetességeit. ■ m Magyar Sió A Heimatdienst javaira is folytatja provokatív tevékenységét Gyűjti az aláírásokat a karintiai szlovének újraszámlálása végett Jóllehet az osztrák kor­mány igyekszik a karintiai szlovén nemzeti kisebbség problémáinak megoldását tör­vényes és higgadt mederbe terelni, a karintiai Hei­matdienst nevű szélsőjobb­­oldali szervezet tovább foly­tatja az aláírások gyűjtését, hogy újraszámlálják a ka­rintiai szlovéneket. A Heimatdienst képviselői közölték, hogy már 76 500 aláírást gyűjtöttek össze, ami azt jelenti, hogy a tartomá­nyi szavazati joggal rendel­kező polgárainak egyharma­­da támogatja követelésüket. A jelek szerint a szervezet provokatív tevékenysége még három hétig fog tarta­ni, tehát pontosan éppen a karintiai községi választások előtt fejeződik be. A karintiai szlovének meg­lepetéssel állapítják meg, hogy a felelős osztrák politi­kai tényezők semmit sem tesznek a Heimatdienst el­len, amelynek a helyzet ki­élezése a célja a szlovénok rovására. Annál furcsább ez, mert nemrégiben közzétet­ték az 1971. évi népszámlá­lási adatokat, amelyek sze­rint Karintiában jelenleg több szlovén és mint 10 év­vel­ ezelőtt. A karintiai szélsőjobbolda­liak ezenkívül másképpen is igyekeznek meggátolni, hogy Ausztria teljes egészé­ben eleget tegyen a szlovén és a horvát nemzeti kisebb­ség iránt az államszerződés­ben vállalt kötelezettségei­nek. Ellenséges tartalmú röp­cédulák terjesztésével és a kétnyelvű helységnévtáblák ledöntésével mérgezik a lég­kört. Jóllehet a kormány­nak minderről tudomása van, a Heimatdienstnek még­is sikerült az ellenzékben le­vő Néppárt képviselői útján is képviseltetnie magát a ka­rintiai szlovénok ügyének megoldásával foglalkozó kor­mánybizo­ttságban. I / Válságban a párizsi nemzetközi értekezlet Az értekezlet nem szakadt meg, de folytatása bizonytalan Különtudósítónk telefon jelentése Párizs, február 28. A késő esti órákban robbant be a hír: megszakad­hat a nemzetközi értekezlet munkája. Egyes küldött­ségek is a New Yorkból érkezett hírből szereztek tu­domást róla, hogy Nixon elnök — a vietnami háború és a béketárgyalások folyamán már több ízben is tanúsított nyersességével — utasította Rogers külügyi államtitkárt, hogy mindaddig ne tárgyaljon tovább, míg Észak-Vietnam nem engedélyezi az amerikai ha­difoglyok további szabadon bocsátását. Párizs, február 28. öt nappal a francia képviselőházi választás előtt újabb lendületet kapott a hat hónap óta tartó válasz­tási hadjárat, amely már kifulladni látszott. Már kedden délelőtt köz­tudomású volt, hogy Hanoi a tűzszüneti egyezmény ren­delkezéseinek súlyos és fo­lyamatos megsértése miatt átmenetileg és a dolgok ren­dezéséig leállította a hadi­foglyok hazabocsátását. A délután folyamán az intéz­kedés hatásaként már meg­torpant az értekezletet záró határozatának megfogalma­zásán és az ellentétek össze­hangolásán dolgozó bizottsá­gok munkája, jóllehet az volt az általános vélemény, hogy a nemzetközi értekez­let „sikerre van ítélve”, hogy, csütörtökön parafálják — a főleg az észak-vietnami és amerikai küldöttségek kö­zött egyeztetett —, nyilatko­zatot, pénteken aláírják és a tizenkét hatalmi értekezlet küldöttei akár Párizsban vagy már odahaza élvezhetik a hét végét. A megtorpanás váratlanul jött, mert úgy látszott, hogy a lengyel küldöttség áthida­ló javaslata megoldja a leg­inkább vitatott kérdést, már­mint azt, hogy az értekezlet létesítsen-e valamilyen állan­dó szervet a tűzszü­neti egyez­mény ellenőrzésébe. Olszows­ki külügyminiszter indítvá­nya arra vonatkozott, hogy a rendelkezések súlyos megsér­tése esetén Vietnam kérdé­sében ismét összeülhet a nemzetközi értekezlet. A tizenkét hatalmi értekez­let voltaképpen nem szakadt meg, mert a szerdai napot már előzetesen szünnapnak nyilvánították és a tárgya­lásnak csak csütörtökön kell folytatódnia. Szerdán azonban , más összetételben, mégis értekez­tek egymással a küldöttsé­gek, ezúttal az értekezlet folytatására keresnek meg­oldást. Binh asszony, a for­radalmi kormány külügymi­niszterének javaslatára dél­előtt 11 órakor négyhatalmi tárgyalás kezdődött a három vietnami és az amerikai kor­mány külügyminiszterei kö­zött. Ugyanakkor a Kléber­­sugárúti palotába érkezett külügyminiszterek csoport­jának összetételéből arra le­het következtetni, hogy a nemzetközi ellenőrző bizott­ságot állító országok — Ma­gyarország, Lengyelország, Kanada és Indonézia — kép­viselői is tárgyalásra ültek össze. Az észak-vietnami kor­mány szóvivője, Nguyen Hanh Thanh Le, délben saj­tóértekezletet tartott, amely­nek során ismertette az ame­rikaiak és a saigoni rend­szer által elkövetett harci cselekedeteket, a tűzszünet sorozatos megsértését, ami ellen a helyszínen Duy Tin ezredes, a Saigonban műkö­dő négyhatalmi ellenőrző bi­zottság tagja tiltakozott. A szóvivő lényegében egy kér­dés megoldásától tette, füg­gővé az amerikai hadifog­lyok szabadon bocsátását: feltételként szabta, hogy a helyszíni ellenőrző bizottság­ban részt vevő észak-vietna­mi és a forradalmi kormány megbízottai számára szava­tolják a diplomatákat megil­lető sérthetetlenséget. A kö­vetelés egyébként annál in­kább helytálló, mert a sai­goni kormány intézkedései nemcsak szabad mozgásukat gátolja, és teszi lehetetlenné feladatuk teljesítését, de éle­tüket is veszélyezteti. Már az a jelenség, hogy Észak-Vietnam erre az egy kérdésre korlátozta követe­lését, arra utal, hogy a pá­rizsi értekezlet folytatása ér­dekében megtalálják a ki­bontakozáshoz vezető utat. Erről tanúskodik a szóvivő­nek ez a mondata is: —Biz­tosra veszem, hogy a nem­zetközi értekezlet eredmé- l nyes lesz. — Tény viszont­­ az, hogy a négy külügymi­niszter két és fél órás tár-­­­gyalása — miután ismertet-­­­ték nézeteiket — eredmény­­ nélkül ért véget. A küldött-­­­ségek még felhasználhatják az esti órákat, hogy kivezető utat keressenek és az érte­kezletet holnap visszazök­kentsék rendes kerékvágá­sába. A legújabb hírek sze­rint Észak-Vietnam és az Egyesült Államok küldött­ségei délután 5 óra óta ismét tárgyalnak. Az értekezlet eddig sem fukarkodott meglepetések­ben, kellő fenntartással kell hát fogadnunk minden ked­vező és kedvezőtlen megnyi­latkozást. 4 STEINITZ Tibor Az utcákon felállított hir­detőtáblákról a jelöltek arca mosolyog a járókelőkre és jelszavak fúródnak a szemé­be. A hathatósabb toborzást a tévé és a sajtó útján, va­lamint a jelöltek és a párt­vezérek nagygyűlésein vég­zik, amelyeknek se szeri, se száma. A szavazók befolyásolását szolgálják a véleménykutató intézetek körkérdései is a várható eredményről. A Fi­garo című napilap jelentette meg sorrendben a kilencedik véleménykutatását, amelyet megbízatásából a SOFRES intézet végzett el. Eszerint a kormányzó De Gaulle-ista párt a szavazók 37 százalé­kára számíthat, a baloldali koalíció 45 százalékra, míg a reformátoroknak nevezett jobb­közép pártok a szava­zatok 15 százalékára. A feb­ruár első felében elvégzett kutatás eredményeihez vi­szonyítva a baloldali párt­koalíció két százalékkal nö­velte esélyét, míg a kor­mánypártok és reformátorok egy-egy százalékkal veszítet­tek a választók bizalmában. Ha a várható eredmények legfrissebb kimutatását nem is lehet „készpénznek” ven­ni , hiszen a döntő csata nem az első menetben, már­cius 4-én fog eldőlni, ha­nem csak az egy héttel ké­sőbb, március 15-én tartandó második fordulóban — már­is bizonyosra vehető a De Gaulle-ista kormánykoalíció jelentős visszaesése. A Fran­cia Köztársaság százéves tör­ténetében soha nem volt kormánynak nagyobb több­sége, mint amilyent a hatal­mon levő koalíció szerzett 1968-ban, a legutóbbi válasz­táson. A választást az országot megbénító tömegtüntetés és sztrájkhullám után tartották, és a kispolgári tulajdonsá­gokkal „megáldott” franciák tömegesen De Gaulle mellé álltak. A 490 képviselőből álló parlamentbe 299 De Gaulle-ista képviselő került, a szövetséges Független Köztársasági Párt — Gis­­card d’Estaing jelenlegi pénzügyminiszter­­ pártja — 56 képviselőjét ültette a kép­viselőházba és utólag 29 képviselőjével a demokrata centrum pártból kiszakadt Duhamel is csatlakozott a kormányhoz. A Kommunista Pártnak mindössze 34, a szo­cialistáknak pedig 57 tiszt­ségviselője került akkor az országgyűlésbe. De Gaulle elnök akkoriban jól meglátta, hogy az átütő siker átmeneti jelentőségű, hogy a franciákat az ije­delem kergette ilyen szám­ban a táborába, és hogy az 1968. évi tömegmegmozdu­lásnak mélyreható okai van­nak. Reformokat és nem „körvonalazott önigazgatást” helyezett kilátásba, amire népszavazást írt ki. A baloldal szembeszállt De Gaulle-lal, mert úgy tartotta, hogy a munkásság megosztására tö­rekszik, a maradi francia nagypolgárság pedig „szent tulajdonjogának” megnyir­bálásától tartott, és miután pártja is lanyhán támogatta, a népszavazás balul ütött ki a tábornok számára, aki sér­tődötten visszavonult a po­litikai életből és nemsokára meghalt A konzervatív kormányzat most fizet azért, hogy nem követte történelmi vezérét. Helyzetét megrendítette a baloldali pártok — a Kom­munista Párt, a Szocialista Párt és a radikális szocialis­ták — összefogása. Félretéve politikai és ideológiai ellen­téteiket, jelentős társadalmi változást ígérő közös prog­ramot készítettek és megva­lósítására toborozzák a fran­ciákat. A választási harcban részt vevő „harmadik erőt” az úgynevezett reformátorokat, Lecannet jobboldali demok­rata centruma és Servan Schreiber jobbra tolódott ra­dikális pártja képezi, akik­hez legújabban Jeanneney jelentéktelen De Gaulle-ista csoportja csatlakozott. A kormánykoalíció a féle­lem terjesztésével szállt harcba a hatalmát veszélyez­tető baloldali koalícióval. Előbb a „kommunista rémet” festette a falra, ezután a közös program bírálatára tért át, majd végül a gazda­sági összeomlás jövendölésé­vel igyekszik eltéríteni a szavazó polgárokat a balol­daltól. Március 4-én megmutat­kozik a három versenyző koalíció általános ereje, a végső döntés pedig egy hét­tel később kerül ki az ur­­nákból. S. T. r/y­­ex тСл: Választás és válaszút előtt Befejező szakaszában a korteshadjárat Franciaországban Különtudósítónk telefon jelentése Nagykövetünk a Közös Piac elnökénél Brüsszelből jelenti a Tan­­jug. Francois Xavier Ortoli, a Közös Piac végrehajtó bi­zottságának elnöke, szerdán fogadta Miljevic nagyköve­tet, hazánknak a nyugat­európai gazdasági szervezet­nél akkreditált képviselőjét. Ortoli és Miljevic elbeszél­gettek Jugoszlávia és a Kö­zös Piac kapcsolatairól, kü­lönös tekintettel a két fél közötti új kereskedelmi szer­ződésre, amelyről hamarosan tárgyalásokat kezdenek. 4 százalékos kamatot számol el. A csekkszámla-tulajdonosok rövid lejáratú kölcsönt is kaphatnak a banktól. A bank a csekkszámla körüli tevékenységre nem számít fel semmilyen kezelési költséget. 111/22 AZ ÚJVIDÉKI BANK csekkszámlákat nyit és vezet a polgárok számára. • A csekkel készpénzfizetés nélkül lehet vásárolni, 1­0 készpénzt lehet felvenni bármelyik hazai bankban és az újvidéki posta kirendeltségeiben,­­ lakbér, villanyfogyasztás, rádió- és tévé­előfizetés és telefondíj fizethető stb. A csekkszámlán tartott pénzre a bank évi

Next