Magyar Szó, 1973. március (30. évfolyam, 73-88. szám)

1973-03-23 / 80. szám

s­­ornal Ománi vádak a Szovjet­unió és Kína ellen Omán az Arab-félsziget déli részén a helyzet elmér­gesítésére törekszik, és az ománi felszabadító mozga­lom elleni harchoz Líbia köz­vetlen segítségét kérte. Kad­hafi elnöknek küldött üze­netében az ománi szultán azt állítja, hogy a rendelke­zésére álló adatokból félre­érthetetlenül kiviláglik, hogy kommunista invázió veszé­lyezteti nemcsak Ománt, ha­nem az egész arab világot. A szultán szerint az ománi népi felszabadító front egy­ségei a legkorszerűbb fegy­verekkel vannak felszerel­ve. Kadhafi líbiai elnökhöz intézett üzenetében az omá­ni szultán azzal vádolja a Szovjetuniót és a Kínai Nép­köztársaságot, hogy támogat­ják az ománi felszabadító mozgalmat. /­ ­ KÍNÁBAN JÁRTAM . (15) A közönséget legjobban a forradalmi da­lok és a harci táncok lelkesítették. Herce­­gonja Jugoszlávia című szerzeményét, a partizán dalkoszorút minden fellépés után meg kellett ismételni. „A jugoszláv művé­szek műsorszámait áthatják a nemzeti jel­legzetességek, valamennyi szám bemutatja a jugoszláv népeknek az agresszió elleni harcát és a különböző nemzetiségek együ­­vétartozását. A rendkívüli előadás teli van csodálatos nemzeti folklórral, és joggal vált ki vas­tapsot” — írta Kína legnagyobb napilapja, a Renmin Ribao. Határtalan lelkesedést keltett a jugo­szláv együttes, amikor két kínai forradal­mi dalt is előadott, méghozzá kínai nyel­ven. Egyszer sem fordult elő, hogy a kö­zönség ne követelte volna az ismétlést. A kínaiak büszkék, amikor azt tapasztalják, hogy a külföldiek érdeklődnek a kínai nyelv iránt, és tudnak legalább néhány kí­nai szót. Ám a kínaiak sem maradtak adósai a jugoszláv művészeknek. A jugoszlávok tisz­teletére rendezett hangversenyeken kifo­gástalanul előadtak néhány jugoszláv dalt és melódiát. Voltak köztük dalok a fel­szabadító háborúból, s voltak boszniai és macedón népdalok is. Nagyon meglepőd­tünk, amikor egy tízéves kínai gyerek Senjangban nagy virtuozitással sokác da­lokat játszott kínai cimbalmon. A vacsoráikon, a fogadásokon a kínaiak mindig mosolygósak, gyakran emelik po­harukat a kínai—jugoszláv barátságra. Nem győzik mondogatni, hogy a két or­szág kapcsolatainak ezentúl is kell fejlőd­niük, és hogy a látogatás lendületet ad az együttműködésnek. Aztán az udvariasság elmaradhatatlan gesztusaként megígértetik az emberrel, hogy még egyszer el fog lá­togatni hazájukba, városukba. (Némelyi­künk ezt komolyan vette, és másnap eldi­csekedett vele, hogy a következő nyárra meghívást kapott) Különös szökésük van e kínaiaknak az ebédlőasztal mellett is. Minthogy az eu­rópaiak rendszerint nem tudnak megválni a jóféle étellel és itallal megrakott asztal­tól, a kínaiak felállnak, mondván: — Csodálatosan éreztük magunkat kel­lemes társaságukban. Látjuk azonban, hogy fáradtak és pihenni szeretnének. Nem tartóztatjuk tovább önöket megyünk. Volt közöttünk, aki nem értette meg a célzást, és naivan marasztalni kezdte a kínaiakat, mondván, hogy a legkevésbé sem vagyunk fáradtak. A Jugoszláviával való kapcsolatok ja­vítása és fejlesztése hozzátartozik a kínai kitárulkozás folyamatához. Az ideológiai és a politikai vonatkozások háttérbe szo­rultak. Ami Jugoszláviát illeti, nem győ­zik hangoztatni, hogy a két országot, ame­lyek a második világháborúban hősiesen harcoltak a támadók ellen, a hagyományos barátság szálai fűzik egymáshoz. Egyszer sem hallottam, hogy Kínában bárki is — akár hivatalosan, akár magán­­beszélgetés során — kijelentette volna, hogy Jugoszlávia szocialista ország, és hogy ez szolgál alapul a kapcsolatok fej­lesztéséhez. Az egyik cenjengi gimnáziumban meg­kérdeztem, mir tudnak a diákok Jugoszlá­viáról. — Tudják, hogy Jugoszlávia a Balkán félszigeten terül el, hogy sok hegye van, hogy átfolyik rajta a Száva és a Duna. Tudnak az Adriai-tengerről is ... — Tudják-e a diákok, hogy Jugoszlávia szocialista ország, hogy a Kommunista Szö­vetség irányítja, és hogy a Kommunista Szövetség élén Tito elvtárs áll, aki Mao Cetunggal együtt a világ legidősebb for­radalmárai közé tartozik? — Országainkat a hagyományos barát­ság szálai fűzik egymáshoz. Jugoszlávia és a Kínai Népköztársaság is hősiesen harcolt a támadók ellen a második világháború­ban ... — hangzott a válasz. VEGE MAGYAR SZÓ Péntek, 1973. márc. 23. Erősödnek az enyhülés áramlatai Fock Jenő beszéde a magyar parlament ülésén Budapestről jelenti a Tan­­jug. Fock Jenő, a magyar kor­mány elnöke, a parlament első tavaszi ülésszakán ki­jelentette, hogy az utóbbi időben a nemzetközi életben erősödnek a feszültség eny­hülését elősegítő áramlatok, és bővülnek a szocialista és a tőkés országok politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatai, összefoglalva a magyar külpolitikát. Fock Jenő mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyarország nagy fi­gyelmet szentel a Szovjet­unióval, valamint a többi szocialista országgal való sokoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésének, és a ko­­egzisztencia elvének tiszte­letben tartásával Magyar­­ország tovább bővíti együtt­működését a fejlődőben levő és a tőkés országokkal. Reményét fejezte ki, hogy az USA és Magyarország között nemrég aláírt vagyon­jogi egyezmény lehetővé te­szi más rendezetlen kérdé­sek megoldását is. A magyar—osztrák kap­csolatokat Fock Jenő mi­niszterelnök jónak ítélte meg, és kifejezte meggyő­ződését, hogy Kreisky oszt­rák kancellár küszöbönálló budapesti látogatása termé­kenyebbé teszi a jószomszédi Fock Jenő a továbbiak­ét együttműködést.­­ ban kifejtette, hogy Magyar- Fock Jenő, a magyar kormány elnöke, az országgyűlés szerdán tartott első tavaszi ülésén beszámolóját olvassa. Mellette balról jobbra: Ajtai Miklós és Losonczi Pál. A második sorban jobbról balra Kádár János, Gáspár Sándor, Németh Károly és Pullai Árpád látható Ismét napirenden a Kuril­­szigetek kérdése Tanaka kijelentette, hogy Japán nem mondott le a szigetekről . A szovjet—japán béke­­szerződés megkötésekor rendezik ezt a kérdést Kakuei Tanaka japán mi­niszterelnök csütörtökön ki­jelentette, hogy kormánya továbbra is kitart követelé­se mellett a négy Kuril­­sziget visszacsatolását ille­tően — jelenti az AP hír­­ügynökség. Tanaka a to­vábbiakban elmondta, hogy ha kell, Japán kötelezi ma­gát, hogy e szigeteket nem fogja katonai célokra fel­használni. A Hokkaido szigettől északra elterülő Kuril-szi­­getek a második világhábo­rú befejezése óta a Szovjet­unióhoz tartoznak. Japán már több alkalommal kérte a Szovjetuniótól, hogy adja vissza a szigeteket, de Moszkva ennek mind a mai napig nem tett eleget, mert úgy vélte, hogy az ügy le­zártnak tekintendő. A Kuril-szigetek kérdése valószínűleg Japán és a Szovjetunió idei tárgyalá­sainak is napirendjére ke­rül. A békeszerződés meg­kötésére irányuló tárgyalá­sok első szakasza a múlt év októberében zárult le Moszk­vában. Japán és a Szovjetunió 1954-ben felújították egy­más közti diplomáciai kap­csolataikat, de a békeszer­ződés megkötése mindeddig nem történt meg. Ezt ugyan­is Japán a négy Kuril-szi­­get visszaadásához kötötte. ország és Nyugat-Németor­­szág kapcsolataiban jelentős előrehaladás tapasztalható az utóbbi években, de a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele még hátravan. — Érdekünkben áll, hogy ezt mielőbb megtegyük, s tudomásunk szerint erre az NSZK is így tekint.— mon­dotta Fock Jenő. — Kormá­nyunk álláspontja ismert: a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele az NSZK-val csakis szövetségeseink érdekeinek figyelembevételével történ­het — fűzte hozzá Fock Je­nő az országgyűlés szerdán megtartott első tavaszi ülé­sén. Mi lesz a brit Nemzetközösséggel? Nagy-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz sérti tagállamainak érdekeit Nagy-Britannia Közös Piachoz való csatlakozása nyomán felbomlanak azok a hagyományos gazdasági kapcsolatok, amelyek a brit nemzetközösséget lénye­gében fenntartották. Mi lesz a csatlakozás után, ho­gyan viszonyulnak a Commonwealth egyes tagállamai a Nagy-Britanniát is magába foglaló Közös Piachoz? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a The Times című angol napilap alábbi cikke. A Commonwealth tagálla­mainak éppen elég idő állott rendelkezésükre, hogy szám­ba vegyék Anglia Közös Piachoz csatlakozásának leg­fontosabb gazdasági követ­kezményeit. Mégis csupán mostanában, miután január elsején a csatlakozás valóság­gá vált, kezdenek lassan új piacokat keresni és harcolni régi kereskedelmi kiváltsá­gaikért. A Commonwealth-en belü­li preferenciák megszünteté­se egyik alappillérét rombol­ja le ennek a furcsa épít­ménynek, amelyet sem al­kotmány, sem szerződés nem törvényesített, de amely ténylegesen fennállott, és hat kontinens országainak 800 millió lakosát foglalja magá­ban. Anglia új „európaisága” elsősorban a Commonwealth ázsiai tagállamait érinti fáj­dalmasan. A Közös Piac gaz­dasági szempontból teljesen mellőzi ezeket az országokat, s azoknak ugyanolyan kon­kurenciával kell megküzde­niük, mint számos más fej­lődőben levő országnak. Gazdaságilag elég erős és energiaforrások tekintetében eléggé gazdag Common­wealth-államok----például Ausztrália és Kanada, ame­lyek „saját lábukon” is meg tudnak élni — nem részesül­tek kereskedelmi kedvezmé­nyekben a Nagy-Britannia és a Közös Piac között folyta­tott tárgyalások időszakában. Ezzel szemben Új-Zélanddal különleges megállapodást kö­töttek: egyes tejtermékeinek forgalmazását a Közös Piac keretében öt évre szavatol­ják, e határidőn túl pedig a vajat illetően, tárgyaláso­kat folytathat kedvezményes szerződés megkötése végett. A függőségi (tehát önálló­sággal nem rendelkező és így a Commonwealth-hez nem tartozó) brit területek, Gib­raltár és Hongkong kivételé­vel,­ automatikusan a Közös Piac tagállamaivá lettek. Vé­gül pedig a Commonwealth földközi-tengeri tagállamai­nak— Máltának és Ciprus­nak — a helyzetét az erre az övezetre érvényes közös pia­ci- gazdaságpolitika határoz­za meg. Az úgynevezett „új Com­monwealth” keretén belül fájdalmas újraértékeléseket kell végezni. Tagállamai két csoportra oszthatók. Az első­be tartoznak azok az orszá­gok, amelyeknek felajánlot­ták a kibővített Közös Piac­hoz való társulást: összesen 20 országról van szó (ponto­sabban 19-ről, mert Mauri­tius már meg is állapodott a társulásban). A másik kate­góriát a nem társuló orszá­gok sora képezi: India, Bang­ladesh, Ceylon, Malaysia, Szingapúr és Nauru (valószí­nűleg Hongkong és Gibraltár is csatlakozik hozzájuk). Ami a 19 társult országot illeti, ezek igen különböző jellegű kapcsolatokat fognak kialakítani a Közös Piaccal. Három lehetőség áll előttük:­­ 1. a yaoundéi egyezménynek megfelelő társulás; 2 korlá­tozottabb jellegű társulás a jelenlegi arushai társulás mintájára (ilyen kapcsolat­ban áll a Közös Piaccal je­lenleg Kenya, Tanzánia és Uganda); 3. különleges, csak bizonyos termékekre vonat­kozó kereskedelmi szerződés. Még ez év április előtt kell e lehetőségek között válasz­taniuk, mert augusztusban megkezdődnek a tárgyalások a yaoundéi egyezmény meg­újításáról. Annak ellenére, hogy a yaoundéi egyezmény mindkét irányban szavatolja a termé­kek szabad forgalmát, mégis akadályozza a mezőgazdasági termékek bejutását a Közös Piac országaiba, különösen, ha azok konkurrálnak a Kö­zös Piac termékeivel. A kér­déskomplexum legkellemet­lenebb és legvitatottabb vo­natkozása, hogy a fejlődő or­szágokat kötelezi, cserébe a vámkedvezményekért, ame­lyekben termékeik a Közös Piacban részesülnek, ők is nyújtsanak kedvezményeket a Közös Piac országainak. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kö­zös Piacnak kénytelenek olyan privilégiumokat adni, amelyek más országokkal szemben diszkrimináló jelle­gűek. Ez a politika különö­sen sérti az Egyesült Álla­mok érdekeit, mert kedve­zőtlenül hat yaoundéi egyez­ményhez tartozó országokba irányuló kivitelére. Mindezek ellenére úgy látszik, hogy Nagy-Britannia közös piaci tagsága legsúlyo­sabban a társulni nem szán­dékozó országokat sújtja. A Közös Piacnak nincs szándé­kában szorosabb kapcsolato­kat kiépíteni a „féliparosí­tott”, olcsó munkaerővel ren-­ delkező országokkal. Anglia a Közös Piaccal folytatott tárgyalásai során csupán annyit tudott kivívni ezeknek az országonak a javára, hogy nyilatkozat született, amely szerint a Közös Piac „az il­lető országokkal együtt meg­vizsgálja a kereskedelem fel­merülő kérdéseit, megfelelő megoldások kidolgozása ér­dekében”. Egyes — igen óvatos — becslések szerint, az eddigi preferenciális vám­­kedvezmények elvesztése nyomán a Commonwealth ázsiai tagállamainak Nagy- Britanniába irányuló export­ját az eddiginél 25 százalék­kal nagyobb vámilletékek sújtják. újabb sikerek a portugál gyarmaturalom elleni harcban Dakar­ból jelenti a TASZSZ. A guinea-bissaui szabad­ságharcosok (PAIGC) az utóbbi napokban súlyos veszteségeket okoztak a por­tugál gyarmati hadseregnek a front északi és déli sza­kaszán. Egy támadás alkalmával a PAIGC tagjai húsz-egy­­néhány katonát harcképte­lenné tettek. a Jugoszláv Sorsjáték 12. húzásának nyerőszámai Az alábbi szá­mzt az Össze- Az alábbi szá­mzt az össze­mokkal végző get nyerték mokkai végző get nyerték dG sorsjegyek dft sorsjegyek 70 30— 46014 600.— 350 100.— 297884 10 050.— 57770 630.— 67920 800.— 05 20.— 479790 10 000.— 0775 200.— 526970 5 030.— 09295 600.— 41 30.— 14715 800.— 61 40. 569355 5 000.— 6571 500.— 6 10.— 08601 1 000.— 38676 610.— 21881 1 000.— 39896 610.— 73141 630.— 79046 810.— 115171 5 000.— 268316 5 010.— 2 10.— 37 20.— 32742 610.— 827 80.— 73472 810.— 13237 10 020.— 81702 810.— 48117 600.— 097762 5 010.— 78437 1 020.— 322122 5 010.— 83997 800.— 416522 150 010.— 085867 10 000.— 43 20.— 225687 10 000.— 803 80.— 18 40.— 863 60.— 48 30.— 21843 820.— 34048 630.— 39123 1 000.— 73218 1 040.— 48083 800.— 225088 5 000.— 82593 800.— gg 20 — 532993 5 000.—- 70 yn 84 50,- 069 60-6334 300.— 29999 1 000,— 34154 800.— 85479 620,— 43804 1 000.— 537509 10 000,—

Next