Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)

1973-04-02 / 90. szám

4. oldal Magyarország gazdasága 1973-ban A Genfben megjelenő Business Europe szaklap Ma­gyarország gazdaságáról írt cikkében megállapítja, hogy az idén ebben az országban bizonyos mértékben gá­tolják az úgynevezett új gazdasági mechanizmus fejlő­dését. Ez a rendszer 1968-ban kezdett működni, s egyik fő jellegzetessége az volt, hogy nagyobb mértékben le­hetővé tette a piaci gazdálkodást, növelte a vállalatok önállóságát a döntések meghozatalában, tehát tulajdon­képpen fokozatosan leépítette a központosított gazda­ságirányítást. A legfelsőbb állam- és pártvezetők most is azt állítják, hogy a mechanizmus alapelveitől nem fognak eltérni, de az idén meg kell erősíteni a központi ellenőrzést. Az utóbbi időben ugyanis bizonyos fogya­tékosságok mutatkoztak, nagy volt az eltérés a bérek és az árak alakulása között, előfordult néhány téves, célszerűtlen beruházás, s megrekedt az építőipar. Amíg ezeket ki nem küszöbölik, addig ideiglenesen le kell állni a gazdaság további liberalizálásával. Előrelátható­lag a mechanizmus 1975 után fog ismét teljes erővel ki­bontakozni felülről végzett megfelelő ellenőrzés alatt. Az 1973. gazdasági évre vonatkozólag a tervek megle­hetősen óvatosak, az iparnak 5,5—6,0 százalékos növe­kedést irányoznak elő, a nemzeti jövedelemnek 4—5 százalékosat, a mezőgazdaságnak pedig 1—2 százalé­kosat. Ezzel szemben valamivel merészebben tűzték ki Magyarországon a célokat a külkereskedelemben. Ezen a téren továbbra is fokozott erőfeszítéseket tesz az or­szág, s mindenekelőtt növelni fogja a kereskedelmet a Szovjetunióval és általában a KGST országaival. Emel­lett Magyarország érdekelve van a nyugattal fenntar­tott gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is, mert jobb minőségű fogyasztási cikkekre van szüksége, másrészt viszont az ipari kooperációtól vár jó eredményeket. A külkereskedelem tavaly 20 százalékkal növekedett, az idén viszont a tervek szerint csak 7,8 százalékkal fog növekedni. A forgalom 70 százalékát a KGST országai­val bonyolítja le, 25 százalékát a nyugati országokkal, 3 százalékát pedig a fejlődő országokkal. Tekintettel a gazdaság eddigi alakulására, az arány­lag idejekorán felfedezett mulasztásokra, fogyatékossá­gokra, Magyarországon az idén bizonyos beruházási ön­fegyelemre van szükség. A Business Europe heti köz­löny szerint ennek főként az az oka, hogy az építőipar nem tud lépést tartani a tervekkel, illetve a bővítési igényekkel. A beruházás 113 millió forint lesz, azaz körülbelül csak 3 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A beruházásokat az is nehezíti, hogy az állami építkezési vállalatok nagy munkaerőhiánnyal küzdenek. Az idén befejeznek ugyan 23 nagyobb gazdasági létesítményt, de csak öt újnak az építését kezdik meg. Jugoszlávia és­ Románia után Magyarország a­­har­madik szocialista ország, amely megengedte a közös vállalkozásokat külföldi cégekkel. E kooperációs alapon létrejött vegyes vállalatokban a tőkének 49 százaléka lehet idegen kézben. Drágább az élelem Németországban Az elmúlt hetekben az élelemnek és a közfogyasztási cikkeiinek az ára ismét növekedett Nyugat-Németor­­szágban. A statisztikai hivatal adatai szerint az idén februárban az élelmiszer 8,5 százalékkal volt drágább, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A hús például 16,5 százalékkal, a burgonya 64, a kenyér 8,5, a gyü­mölcs 20,6, a főzelékféle 8,1, a tej pedig 4,6 százalékkal drágább. Megdrágult több más közfogyasztási cikk is: a kávé 4,4 százalékkal, a fűtőolaj 5,4, a bőráruk 41, a cigaretta 23, a lábbeli 12, a különféle kőolajszármazé­kok pedig 15 százalékkal. Ilyenformán az infláció feb­ruárban immár 6,5 százalékos volt, tehát megközelítő­leg akkora, mint Nagy-Britanniában és Olaszország­ba Jugoszlávia hárommilliárd dollár kölcsönt igényel A nyugatnémet Handelsblatt és más lapok a Jugo­szláv Nemzeti Bank kormányzójának nyilatkozatára hi­vatkozva kommentárt fűznek országunk kölcsönigényei­­hez és pénzügyi helyzetéhez. Ezek szerint Jugoszlávia az idén kész arra, hogy egymilliárd dollár kölcsönt kérjen külföldről, s az elkövetkező időszakban még két milliárdot. Az ország eddigi tartozása 3,3 milliárd dol­lár a konvertibilis valutával rendelkező országoknál. A korábbi kölcsönök törlesztésére és az újabb köl­csönök megszerzésére Jugoszláviának az idén körülbe­lül 900 millió dollárt kell fizetnie. Külföldi megfigye­lők szerint ez több, mint a folyó devizabevétel 20 szá­zaléka, tehát nagyobb, mint az a határ, amit javasolt a Nemzetközi Bank, amely azt ajánlotta, hogy a köte­lezettségek egy országban ne haladják meg a devizabe­vétel 18—20 százalékát. Jugoszlávia azonban arra hi­vatkozik — mondja a Handelsblatt —, hogy eddig min­dig eleget tett kötelezettségeinek, kivéve két esetben, először 1967-ben, másodszor 1971-ben, amikor deviza­­tartalékaink egy részét letétbe kellett helyeznie a svájci pénzintézeteknél. A Nemzeti Bank devizatartaléka most 860 millió dollár, ebből 190 millió amerikai dollárban van meg, 480 millió pedig német márkában. Igaz, ezekben benne vannak egyes külföldi kölcsönök is, amelyeket a bánti visszatartott, valamint a külföldön dolgozó munkások takarékbetétje is. A pénzügyietek lebonyolítását nyilván nagymértékben megkönnyíti az, hogy az NSZK 300 millió dollár tőkét fektetett be jugoszláviai vállalkozá­sokba, s ezenkívül még 300 millió dolláros kölcsönt ha­gyott jóvá. Egyes megfigyelők ezt úgy magyarázzák, hogy Willie Brandt tapintatos hallgatólagossággal he­lyet adott a hadi kárpótlás rendezésére vonatkozó jugo­szláv kérelmeknek. Hogy elindítja-e Brandt a harmadik pénzcsomagot, azt egyelőre nem lehet tudni, de a beava­tottak ezt egészen valószínűnek tartják. Bonn és Belg­rád között igen élénk a diplomáciai összeköttetés, amely­nek a középpontjában a hivatalos magyarázat szerint a gazdasági kapcsolatok állnak. Terjeszkedik a Fiat Az olaszországi Fiat folytatja terjeszkedését, s leg­újabban szerződést írt alá arról, hogy Bello Horizonte városban (Brazil), új gépkocsigyárat fog építeni. Ez a gyár évente 190 000 gépkocsit fog gyártani, s 1976-ban kezdi meg a termelést. Építése 280 millió dollárba kerül. Ezáltal Giovanni Agnelli az olasz konszern elnöke Dél- Amerikában csatát kezdett a Fiat 127 típusú kocsikkal a Ford, a General Motors, a Crysler és a Volkswagen ellen. __ MAGYAR SZÓ Hétfő, 1973. április 2. Csökken a kereslet, lelassul a termelés A pénzben kifejezett kis­kereskedelmi áruforgalom februárban az egész ország­ban átlag 3 százalékkal nö­vekedett a januárihoz viszo­nyítva. Ugyanekkor a kis­kereskedelmi árak 2 száza­lékkal, a létfenntartási költ­ségek pedig 3 százalékkal emelkedtek. A tulajdonkép­peni áruforgalom tehát stag­nált vagy csak alig növeke­dett a januárihoz képest. A tavalyi azonos időszak­hoz viszonyítva februárban a pénzben kifejezett kiske­reskedelmi áruforgalom 23 százalékkal emelkedett, az árak pedig 18,4 százalékkal növekedtek. E két utóbbi adat alapján arra következ­tethetünk, hogy a tulajdon­képpeni áruforgalom is nö­vekedett. Ennek egyik oka valószínűleg az a körülmény, hogy az idén februárban 24 százalékkal több személyi jö­vedelmet fizettek ki az or­szágban, mint a tavalyi azo­nos hónapban. Ez többek kö­zött azzal magyarázható, hogy tavaly decemberben és az idén januárban több vál­lalatnak már felszabadult a folyószámlája a zárlat alól. Ezek a munkaszervezetek utólag fizették ki a személyi jövedelemnek azt a részét, amire tavaly nem volt jo­guk. Mindettől eltekintve a ke­reslet csökkenése az utóbbi hónapokban februárban is folytatódott. Ez főleg a tar­tós fogyasztási cikkekre vo­natkozik. A Tartományi Statisztikai Hivatal adatai szerint a pénz­ben kifejezett áruforgalom februárban 2 százalékkal nö­vekedett a januárihoz képest, az árak pedig 2,5 százalékkal emelkedtek, s ebből arra le­het következtetni, hogy a tu­lajdonképpeni áruforgalom a januári szinten volt. A feb­ruári forgalom a tavalyi azo­nos időszakhoz képest vala­mivel csökkent, mert a pénz­ben kifejezett kiskereskedel­mi áruforgalom 13,4 százalék­kal emelkedett, az árak pe­dig 17,3 százalékkal növe­kedtek. Egyes felmérések szerint a kiskereskedelmi áruforga­lom valamelyest élénkült, fő­leg az élelmiszerek eseté­ben, a tartós fogyasztási cik­kek forgalma azonban még mindig csökken vagy stag­nál. A kérésiét csökkenése kö­vetkeztében növekszik a gyá­rak raktárkészlete is. A Ju­goszláv Piackutató Intézet adatai­ szerint az utóbbi öt évben sohasem volt annyi áru a vállalati raktárakban, mint februárban. Ennek az az oka, hogy kevés a hazai megrendelés, s ezt a külföldi kereslet emelkedése sem tud­ja ellensúlyozni. A gyáripar helyzete feb­ruárban azonban valamelyest javult a januárihoz képest. A színesfémiparban a villa­mossági és a fémiparban nö­vekedtek a hazai megrende­lések. E három ágazatban és az élelmiszeriparban növek­szik a külföldi megrendelé­sek száma is. A vegyipar és a faipar termékei iránti ke­reslet csökkent itthon és külföldön egyaránt. A tex­tiliparban csökkent a hazai, a vaskohászatban pedig a külföldi megrendelések szá­ma. Mindebből következően februárban lelassult az ipari termelés növekedése. A ta­valyi azonos időszakhoz ké­pest az ipari termelés janu­árban 11 százalékkal, feb­ruárban azonban már csak 8,5 százalékkal növekedett. Mivel az idén még egy vál­lalat sem kezdett új beru­házási program megvalósítá­sába, az elkövetkező hóna­pokban a gyárak kapacitásai sokkal kisebb mértékben fog­nak bővülni, mint az elmúlt néhány évben. Ez a körül­mény szintén fékezni fogja az ipari termelés növekedé­sét. Az árak befagyasztása, a behozatali nyersanyag drá­gulása, (a devalváció követ­keztében), a termelési költsé­gek növelése nagy megpró­báltatások elé állítja a gyár­ipart. A Jugoszláv Piacku­tató Intézet felmérése sze­rint a közeljövőben több vál­lalatot az a veszély fenye­get, hogy folyószámlájukat ismét zárolni fogják. Az állam már régen ígéri, hogy a gyáripart tehermen­tesíteni fogja, és­ csökkenti kötelezettségeinek számát. Erre most már igen nagy szükség van. Mivel az ára­kat s a fizetések nagy ré­szét — a gazdasági élete két igen fontos tényezőjét —, is az állam ellenőrzi és irá­nyítja, tőle várunk egy egész sor intézkedést a gazdasági élet rendezésére. Sakknyel­ven szólva tehát ismét a szövetségi kormány húzása következik. CSERGŐ Béla Alkotásszabadság - visszaélés nélkül A Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizott­ságának legutóbbi ülésén megvitatták a művelődésben és a művészetek területén tapasztalható egyéni eszmei nézeteket is, amelyek első­sorban az alkotás szabadsá­gára és a szabadsággal való visszaélésre vonatkoznak. Mirko Božić felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az írót külön kell választani a művétől, pusztán azért, mert az író nacionalista, nem lehet eleve a művét is elítélni, betiltani vagy a kiadás lehetőségétől megfosztani, hacsak tartal­mánál fogva nem ellenséges. Božić szerint veszélyes len­ne, ha nem a műből, hanem az emberből indulnánk ki. A könyv marad, tekintet nél­kül arra, ki írta, minden polgárnak joga van rá, hogy könyvet adjon ki. A vitában többek között Ivica Račan is felszólalt. Alaptétele ez volt: miközben az alkotás szabadságáért har­coltunk, megengedtük, hogy tért hódítson az a mentali­tás, előretörjenek azok az erők, amelyek az alkotás sza­badságát megbontották vagy visszaéltek vele. A művészi alkotás sza­badsága — az olyan alkotá­sé, amely megnemesíti az embert szebb, szellemileg tartalmasabb életre való tö­rekvésében, és ezzel humá­nussá teszi a társadalmat és a dolgozó igényévé válik — a legkevésbé sem lehet vita­tott, sőt egyenesen elvitatha­tatlan, hiszen az önigazgatási szocialista viszonyok az em­ber igényeinek kielégítését, magát az embert szolgálják. A Kommunista Szövetségnek nem lehetnek dilemmái ab­ban, hogy meg kell-e enged­ni a szabad művészi alkotást vagy sem. Nyilvánvaló azon­ban az is, hogy a Kommu­nista Szövetség nem térhet napirendre afölött, hogy a szabadsággal visszaélnek olyan célok érdekében, ame­lyeknek a legkevesebb közük sincs a művészethez. Megen­gedheti-e a társadalom azt a fényűzést, hogy nacionalis­ták műveit kinyomtassa, még ha feltételezzük is, hogy ezek a művek valóban „sem­legesek”, vagyis nem tartal­mazzák a szerző politikai né­zeteit, ha már maga a könyv­nyomtatás is valaki tekinté­lyének és állásfoglalásának az elismerését és jóváhagyá­sát jelenti? Mégiscsak egyoldalú az a követelés,­­hogy mindenkinek adjuk meg a könyvkiadás jo­gát, azoknak is, akik nyilvá­nosan nacionalista eszméket hirdetnek. S ugyanúgy egy­oldalú az is, amikor Leninre hivatkoznak — mert ő azt mondta, hogy az ellenséges emigránsok könyvét is el kell olvasni —, hiszen Lenin té­továzás nélkül kimondta, hogy a szocializmus ellen­ségei nem élvezhetik a szo­cializmus demokratikus sza­badságjogait! Az effajta té­zisek zavart kelthetnek, an­nál inkább, mert tekintélyes író és társadalmi-politikai munkás hirdeti őket. A művelődés helyzetének eszmei elemzésekor nyilván fel kell kutatni majd a vá­laszt ezekre a kérdésekre, hogy a párt világos irány­vonalat alakíthasson ki a művelődéssel kapcsolatban Nehéz helyzetben a becsei Pristrans A januárban életbe lépő megszigorító intézkedések csak most éreztetik igazán a hatásukat Becse gazdaságá­ban. A folyószámla zárolás­nak következménye legjob­ban a 200 munkást foglal­koztató Pristrans Szállító­­vállalatot sútjtja. A 0 mil­lió dinár összjövedelmet te­remtő munkaszervezetnek ugyanis 7 millió dinárral van zárolva a folyószámlá­ja, és mivel ez a helyzet új­év óta tart — tehát több mint három hónapja zárolt a vállalat, néhány nat múl­va megkezdik a szanálási eljárást, ami ebben az eset­ben egyet jelent a felszá­molással. A dolgozók úgyszólván az utolsó percben értesültek munkaszervezetük kilátásta­lan helyzetéről. Pénteken az országúti szállítórészleg dol­gozói megszakítva a munkát röpgyűlésen foglalkoztak a súlyos helyzettel. Szombatra pedig a szakszervezeti cso­port értekezletét irányozták elő, de tekintettel a súlyos helyzetre, munkaszervezeti értekezletté bővítették. A dolgozók megállapítot­ták, hogy a vezető emberek visszaéltek , bizalmukkal és a leglényegesebb dolgokról sem tájékoztatták őket, és így váratlanul találták ma­gukat ebben a kilátástalan helyzetben. Az értekezleten, melyen részt vett a közlekedési dol­gozók tartományi szakszer­vezetének küldötte is, erről esett a legtöbb szó, és el­határozták, hogy a szanálá­si eljárás megindításáig a hátralevő néhány napot a lehető legjobb megoldások felkutatására fordítják. A KSZ községi bizottsá­ga és a községi szakszerve­zeti tanács már egy , évvel ezelőtt is foglalkozott a Pristrans helyzetével, s ja­vasolta az akkor még eléggé jó gazdasági eredményeket Pristrans dolgozói és vezetői el is fogadták a javaslatot, s egy különbizottságot ala­kítottak az integrációs ügyek intézésére. Jóllehet a bi­zottság néhány irányban pu­hatolózott, semmilyen konk­rét eredményre nem jutott, a munkaszervezet helyzete pedig a mértéktelen fedezet nélküli beruházás következ­tében egyre súlyosbodott. A vállalat folyószámlája úgyszólván állandóan zárol­va volt. A dolgozók rend­­szertelenül kapták kézhez a­­ személyi jövedelmüket, ami természetesen a munkafe­gyelem meglazulására ve­zetett, mindezt tetézte, hogy a nagy adósság következté­ben az utóbbi időben üzem­anyagot sem kaptak. A munkásönigazgatást sem tartották tiszteletben, mi sem bizonyítja ezt hi­­í­vebben, mint az a tény, hogy a decemberi fizetést a dol­­­gozók megkérdezése nélkül egyszerűen átömlesztették a vállalat stabilizációs alapjá­ba. A szombati ülésen a dol­gozók a vállalat néhány ve­zetőjét tették felelőssé a helyzetért, és szavazattöbb­séggel megvonták a bizal­mat Božidar Bunjevackitól, a vállalat igazgatójától, va­lamint a számvevőségi fő­nöktől. Ugyanakkor megbíz­tak egy munkásokból álló bizottságot, hogy a község és a szakszervezet vezetői­vel keresse meg a lehető legjobb megoldást, hogy a 200 dolgozó mégse kerüljön az utcára. Hétfőn délután a KSZ vállalati alapszervezete, kedden a munkástanács, szombaton délben pedig is­mét a munkaszervezet ér­tekezlete foglalkozik a vál­lalat nehéz helyzetével. LAJBER György is­ felmutató munkaszervezet- _ . . . .. „ .. ... .... . ... . . I Vasa­­nán délután Tem­erinben nagy részvét mellett eltemették Bartók Jánost, az úr­nek, hogy társuljon valami­ vidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat tragikus körülmények között elh­unyt i­­­lyen rokon vállalattal. A­ férjét. A munkaszervezet nevében Bálint István mondott búcsúbeszédet

Next