Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)
1973-04-02 / 90. szám
4. oldal Magyarország gazdasága 1973-ban A Genfben megjelenő Business Europe szaklap Magyarország gazdaságáról írt cikkében megállapítja, hogy az idén ebben az országban bizonyos mértékben gátolják az úgynevezett új gazdasági mechanizmus fejlődését. Ez a rendszer 1968-ban kezdett működni, s egyik fő jellegzetessége az volt, hogy nagyobb mértékben lehetővé tette a piaci gazdálkodást, növelte a vállalatok önállóságát a döntések meghozatalában, tehát tulajdonképpen fokozatosan leépítette a központosított gazdaságirányítást. A legfelsőbb állam- és pártvezetők most is azt állítják, hogy a mechanizmus alapelveitől nem fognak eltérni, de az idén meg kell erősíteni a központi ellenőrzést. Az utóbbi időben ugyanis bizonyos fogyatékosságok mutatkoztak, nagy volt az eltérés a bérek és az árak alakulása között, előfordult néhány téves, célszerűtlen beruházás, s megrekedt az építőipar. Amíg ezeket ki nem küszöbölik, addig ideiglenesen le kell állni a gazdaság további liberalizálásával. Előreláthatólag a mechanizmus 1975 után fog ismét teljes erővel kibontakozni felülről végzett megfelelő ellenőrzés alatt. Az 1973. gazdasági évre vonatkozólag a tervek meglehetősen óvatosak, az iparnak 5,5—6,0 százalékos növekedést irányoznak elő, a nemzeti jövedelemnek 4—5 százalékosat, a mezőgazdaságnak pedig 1—2 százalékosat. Ezzel szemben valamivel merészebben tűzték ki Magyarországon a célokat a külkereskedelemben. Ezen a téren továbbra is fokozott erőfeszítéseket tesz az ország, s mindenekelőtt növelni fogja a kereskedelmet a Szovjetunióval és általában a KGST országaival. Emellett Magyarország érdekelve van a nyugattal fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is, mert jobb minőségű fogyasztási cikkekre van szüksége, másrészt viszont az ipari kooperációtól vár jó eredményeket. A külkereskedelem tavaly 20 százalékkal növekedett, az idén viszont a tervek szerint csak 7,8 százalékkal fog növekedni. A forgalom 70 százalékát a KGST országaival bonyolítja le, 25 százalékát a nyugati országokkal, 3 százalékát pedig a fejlődő országokkal. Tekintettel a gazdaság eddigi alakulására, az aránylag idejekorán felfedezett mulasztásokra, fogyatékosságokra, Magyarországon az idén bizonyos beruházási önfegyelemre van szükség. A Business Europe heti közlöny szerint ennek főként az az oka, hogy az építőipar nem tud lépést tartani a tervekkel, illetve a bővítési igényekkel. A beruházás 113 millió forint lesz, azaz körülbelül csak 3 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A beruházásokat az is nehezíti, hogy az állami építkezési vállalatok nagy munkaerőhiánnyal küzdenek. Az idén befejeznek ugyan 23 nagyobb gazdasági létesítményt, de csak öt újnak az építését kezdik meg. Jugoszlávia és Románia után Magyarország aharmadik szocialista ország, amely megengedte a közös vállalkozásokat külföldi cégekkel. E kooperációs alapon létrejött vegyes vállalatokban a tőkének 49 százaléka lehet idegen kézben. Drágább az élelem Németországban Az elmúlt hetekben az élelemnek és a közfogyasztási cikkeiinek az ára ismét növekedett Nyugat-Németországban. A statisztikai hivatal adatai szerint az idén februárban az élelmiszer 8,5 százalékkal volt drágább, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A hús például 16,5 százalékkal, a burgonya 64, a kenyér 8,5, a gyümölcs 20,6, a főzelékféle 8,1, a tej pedig 4,6 százalékkal drágább. Megdrágult több más közfogyasztási cikk is: a kávé 4,4 százalékkal, a fűtőolaj 5,4, a bőráruk 41, a cigaretta 23, a lábbeli 12, a különféle kőolajszármazékok pedig 15 százalékkal. Ilyenformán az infláció februárban immár 6,5 százalékos volt, tehát megközelítőleg akkora, mint Nagy-Britanniában és Olaszországba Jugoszlávia hárommilliárd dollár kölcsönt igényel A nyugatnémet Handelsblatt és más lapok a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzójának nyilatkozatára hivatkozva kommentárt fűznek országunk kölcsönigényeihez és pénzügyi helyzetéhez. Ezek szerint Jugoszlávia az idén kész arra, hogy egymilliárd dollár kölcsönt kérjen külföldről, s az elkövetkező időszakban még két milliárdot. Az ország eddigi tartozása 3,3 milliárd dollár a konvertibilis valutával rendelkező országoknál. A korábbi kölcsönök törlesztésére és az újabb kölcsönök megszerzésére Jugoszláviának az idén körülbelül 900 millió dollárt kell fizetnie. Külföldi megfigyelők szerint ez több, mint a folyó devizabevétel 20 százaléka, tehát nagyobb, mint az a határ, amit javasolt a Nemzetközi Bank, amely azt ajánlotta, hogy a kötelezettségek egy országban ne haladják meg a devizabevétel 18—20 százalékát. Jugoszlávia azonban arra hivatkozik — mondja a Handelsblatt —, hogy eddig mindig eleget tett kötelezettségeinek, kivéve két esetben, először 1967-ben, másodszor 1971-ben, amikor devizatartalékaink egy részét letétbe kellett helyeznie a svájci pénzintézeteknél. A Nemzeti Bank devizatartaléka most 860 millió dollár, ebből 190 millió amerikai dollárban van meg, 480 millió pedig német márkában. Igaz, ezekben benne vannak egyes külföldi kölcsönök is, amelyeket a bánti visszatartott, valamint a külföldön dolgozó munkások takarékbetétje is. A pénzügyietek lebonyolítását nyilván nagymértékben megkönnyíti az, hogy az NSZK 300 millió dollár tőkét fektetett be jugoszláviai vállalkozásokba, s ezenkívül még 300 millió dolláros kölcsönt hagyott jóvá. Egyes megfigyelők ezt úgy magyarázzák, hogy Willie Brandt tapintatos hallgatólagossággal helyet adott a hadi kárpótlás rendezésére vonatkozó jugoszláv kérelmeknek. Hogy elindítja-e Brandt a harmadik pénzcsomagot, azt egyelőre nem lehet tudni, de a beavatottak ezt egészen valószínűnek tartják. Bonn és Belgrád között igen élénk a diplomáciai összeköttetés, amelynek a középpontjában a hivatalos magyarázat szerint a gazdasági kapcsolatok állnak. Terjeszkedik a Fiat Az olaszországi Fiat folytatja terjeszkedését, s legújabban szerződést írt alá arról, hogy Bello Horizonte városban (Brazil), új gépkocsigyárat fog építeni. Ez a gyár évente 190 000 gépkocsit fog gyártani, s 1976-ban kezdi meg a termelést. Építése 280 millió dollárba kerül. Ezáltal Giovanni Agnelli az olasz konszern elnöke Dél- Amerikában csatát kezdett a Fiat 127 típusú kocsikkal a Ford, a General Motors, a Crysler és a Volkswagen ellen. __ MAGYAR SZÓ Hétfő, 1973. április 2. Csökken a kereslet, lelassul a termelés A pénzben kifejezett kiskereskedelmi áruforgalom februárban az egész országban átlag 3 százalékkal növekedett a januárihoz viszonyítva. Ugyanekkor a kiskereskedelmi árak 2 százalékkal, a létfenntartási költségek pedig 3 százalékkal emelkedtek. A tulajdonképpeni áruforgalom tehát stagnált vagy csak alig növekedett a januárihoz képest. A tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva februárban a pénzben kifejezett kiskereskedelmi áruforgalom 23 százalékkal emelkedett, az árak pedig 18,4 százalékkal növekedtek. E két utóbbi adat alapján arra következtethetünk, hogy a tulajdonképpeni áruforgalom is növekedett. Ennek egyik oka valószínűleg az a körülmény, hogy az idén februárban 24 százalékkal több személyi jövedelmet fizettek ki az országban, mint a tavalyi azonos hónapban. Ez többek között azzal magyarázható, hogy tavaly decemberben és az idén januárban több vállalatnak már felszabadult a folyószámlája a zárlat alól. Ezek a munkaszervezetek utólag fizették ki a személyi jövedelemnek azt a részét, amire tavaly nem volt joguk. Mindettől eltekintve a kereslet csökkenése az utóbbi hónapokban februárban is folytatódott. Ez főleg a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik. A Tartományi Statisztikai Hivatal adatai szerint a pénzben kifejezett áruforgalom februárban 2 százalékkal növekedett a januárihoz képest, az árak pedig 2,5 százalékkal emelkedtek, s ebből arra lehet következtetni, hogy a tulajdonképpeni áruforgalom a januári szinten volt. A februári forgalom a tavalyi azonos időszakhoz képest valamivel csökkent, mert a pénzben kifejezett kiskereskedelmi áruforgalom 13,4 százalékkal emelkedett, az árak pedig 17,3 százalékkal növekedtek. Egyes felmérések szerint a kiskereskedelmi áruforgalom valamelyest élénkült, főleg az élelmiszerek esetében, a tartós fogyasztási cikkek forgalma azonban még mindig csökken vagy stagnál. A kérésiét csökkenése következtében növekszik a gyárak raktárkészlete is. A Jugoszláv Piackutató Intézet adatai szerint az utóbbi öt évben sohasem volt annyi áru a vállalati raktárakban, mint februárban. Ennek az az oka, hogy kevés a hazai megrendelés, s ezt a külföldi kereslet emelkedése sem tudja ellensúlyozni. A gyáripar helyzete februárban azonban valamelyest javult a januárihoz képest. A színesfémiparban a villamossági és a fémiparban növekedtek a hazai megrendelések. E három ágazatban és az élelmiszeriparban növekszik a külföldi megrendelések száma is. A vegyipar és a faipar termékei iránti kereslet csökkent itthon és külföldön egyaránt. A textiliparban csökkent a hazai, a vaskohászatban pedig a külföldi megrendelések száma. Mindebből következően februárban lelassult az ipari termelés növekedése. A tavalyi azonos időszakhoz képest az ipari termelés januárban 11 százalékkal, februárban azonban már csak 8,5 százalékkal növekedett. Mivel az idén még egy vállalat sem kezdett új beruházási program megvalósításába, az elkövetkező hónapokban a gyárak kapacitásai sokkal kisebb mértékben fognak bővülni, mint az elmúlt néhány évben. Ez a körülmény szintén fékezni fogja az ipari termelés növekedését. Az árak befagyasztása, a behozatali nyersanyag drágulása, (a devalváció következtében), a termelési költségek növelése nagy megpróbáltatások elé állítja a gyáripart. A Jugoszláv Piackutató Intézet felmérése szerint a közeljövőben több vállalatot az a veszély fenyeget, hogy folyószámlájukat ismét zárolni fogják. Az állam már régen ígéri, hogy a gyáripart tehermentesíteni fogja, és csökkenti kötelezettségeinek számát. Erre most már igen nagy szükség van. Mivel az árakat s a fizetések nagy részét — a gazdasági élete két igen fontos tényezőjét —, is az állam ellenőrzi és irányítja, tőle várunk egy egész sor intézkedést a gazdasági élet rendezésére. Sakknyelven szólva tehát ismét a szövetségi kormány húzása következik. CSERGŐ Béla Alkotásszabadság - visszaélés nélkül A Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottságának legutóbbi ülésén megvitatták a művelődésben és a művészetek területén tapasztalható egyéni eszmei nézeteket is, amelyek elsősorban az alkotás szabadságára és a szabadsággal való visszaélésre vonatkoznak. Mirko Božić felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az írót külön kell választani a művétől, pusztán azért, mert az író nacionalista, nem lehet eleve a művét is elítélni, betiltani vagy a kiadás lehetőségétől megfosztani, hacsak tartalmánál fogva nem ellenséges. Božić szerint veszélyes lenne, ha nem a műből, hanem az emberből indulnánk ki. A könyv marad, tekintet nélkül arra, ki írta, minden polgárnak joga van rá, hogy könyvet adjon ki. A vitában többek között Ivica Račan is felszólalt. Alaptétele ez volt: miközben az alkotás szabadságáért harcoltunk, megengedtük, hogy tért hódítson az a mentalitás, előretörjenek azok az erők, amelyek az alkotás szabadságát megbontották vagy visszaéltek vele. A művészi alkotás szabadsága — az olyan alkotásé, amely megnemesíti az embert szebb, szellemileg tartalmasabb életre való törekvésében, és ezzel humánussá teszi a társadalmat és a dolgozó igényévé válik — a legkevésbé sem lehet vitatott, sőt egyenesen elvitathatatlan, hiszen az önigazgatási szocialista viszonyok az ember igényeinek kielégítését, magát az embert szolgálják. A Kommunista Szövetségnek nem lehetnek dilemmái abban, hogy meg kell-e engedni a szabad művészi alkotást vagy sem. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a Kommunista Szövetség nem térhet napirendre afölött, hogy a szabadsággal visszaélnek olyan célok érdekében, amelyeknek a legkevesebb közük sincs a művészethez. Megengedheti-e a társadalom azt a fényűzést, hogy nacionalisták műveit kinyomtassa, még ha feltételezzük is, hogy ezek a művek valóban „semlegesek”, vagyis nem tartalmazzák a szerző politikai nézeteit, ha már maga a könyvnyomtatás is valaki tekintélyének és állásfoglalásának az elismerését és jóváhagyását jelenti? Mégiscsak egyoldalú az a követelés,hogy mindenkinek adjuk meg a könyvkiadás jogát, azoknak is, akik nyilvánosan nacionalista eszméket hirdetnek. S ugyanúgy egyoldalú az is, amikor Leninre hivatkoznak — mert ő azt mondta, hogy az ellenséges emigránsok könyvét is el kell olvasni —, hiszen Lenin tétovázás nélkül kimondta, hogy a szocializmus ellenségei nem élvezhetik a szocializmus demokratikus szabadságjogait! Az effajta tézisek zavart kelthetnek, annál inkább, mert tekintélyes író és társadalmi-politikai munkás hirdeti őket. A művelődés helyzetének eszmei elemzésekor nyilván fel kell kutatni majd a választ ezekre a kérdésekre, hogy a párt világos irányvonalat alakíthasson ki a művelődéssel kapcsolatban Nehéz helyzetben a becsei Pristrans A januárban életbe lépő megszigorító intézkedések csak most éreztetik igazán a hatásukat Becse gazdaságában. A folyószámla zárolásnak következménye legjobban a 200 munkást foglalkoztató Pristrans Szállítóvállalatot sútjtja. A 0 millió dinár összjövedelmet teremtő munkaszervezetnek ugyanis 7 millió dinárral van zárolva a folyószámlája, és mivel ez a helyzet újév óta tart — tehát több mint három hónapja zárolt a vállalat, néhány nat múlva megkezdik a szanálási eljárást, ami ebben az esetben egyet jelent a felszámolással. A dolgozók úgyszólván az utolsó percben értesültek munkaszervezetük kilátástalan helyzetéről. Pénteken az országúti szállítórészleg dolgozói megszakítva a munkát röpgyűlésen foglalkoztak a súlyos helyzettel. Szombatra pedig a szakszervezeti csoport értekezletét irányozták elő, de tekintettel a súlyos helyzetre, munkaszervezeti értekezletté bővítették. A dolgozók megállapították, hogy a vezető emberek visszaéltek , bizalmukkal és a leglényegesebb dolgokról sem tájékoztatták őket, és így váratlanul találták magukat ebben a kilátástalan helyzetben. Az értekezleten, melyen részt vett a közlekedési dolgozók tartományi szakszervezetének küldötte is, erről esett a legtöbb szó, és elhatározták, hogy a szanálási eljárás megindításáig a hátralevő néhány napot a lehető legjobb megoldások felkutatására fordítják. A KSZ községi bizottsága és a községi szakszervezeti tanács már egy , évvel ezelőtt is foglalkozott a Pristrans helyzetével, s javasolta az akkor még eléggé jó gazdasági eredményeket Pristrans dolgozói és vezetői el is fogadták a javaslatot, s egy különbizottságot alakítottak az integrációs ügyek intézésére. Jóllehet a bizottság néhány irányban puhatolózott, semmilyen konkrét eredményre nem jutott, a munkaszervezet helyzete pedig a mértéktelen fedezet nélküli beruházás következtében egyre súlyosbodott. A vállalat folyószámlája úgyszólván állandóan zárolva volt. A dolgozók rendszertelenül kapták kézhez a személyi jövedelmüket, ami természetesen a munkafegyelem meglazulására vezetett, mindezt tetézte, hogy a nagy adósság következtében az utóbbi időben üzemanyagot sem kaptak. A munkásönigazgatást sem tartották tiszteletben, mi sem bizonyítja ezt hiívebben, mint az a tény, hogy a decemberi fizetést a dolgozók megkérdezése nélkül egyszerűen átömlesztették a vállalat stabilizációs alapjába. A szombati ülésen a dolgozók a vállalat néhány vezetőjét tették felelőssé a helyzetért, és szavazattöbbséggel megvonták a bizalmat Božidar Bunjevackitól, a vállalat igazgatójától, valamint a számvevőségi főnöktől. Ugyanakkor megbíztak egy munkásokból álló bizottságot, hogy a község és a szakszervezet vezetőivel keresse meg a lehető legjobb megoldást, hogy a 200 dolgozó mégse kerüljön az utcára. Hétfőn délután a KSZ vállalati alapszervezete, kedden a munkástanács, szombaton délben pedig ismét a munkaszervezet értekezlete foglalkozik a vállalat nehéz helyzetével. LAJBER György is felmutató munkaszervezet- _ . . . .. „ .. ... .... . ... . . I Vasanán délután Temerinben nagy részvét mellett eltemették Bartók Jánost, az úrnek, hogy társuljon valami vidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat tragikus körülmények között elhunyt ilyen rokon vállalattal. A férjét. A munkaszervezet nevében Bálint István mondott búcsúbeszédet