Magyar Szó, 1973. május (30. évfolyam, 118-131. szám)
1973-05-01 / 118. szám
HC /, * / f ■ , 1 -c/fie*jut-o 1 Y , ... MšfVS D C fel EH:::: xxx. évfem. (9310.) sziiSSSS 1973. év. 30., v. 1., 2. HjjjH b ~~ znááW ' :7. arapinák Jl'V ■ * IГ НТ ^ Tisztul az út A társadalmi-politikai szervezetek május elseji kiáltványa Május elseje, a munka és a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepe alkalmából üdvözletünket küldjük a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság munkásosztályának, a falvak és városok dolgozóinak, a fiataloknak, az öszszes polgárnak! Az idei május elsejét büszkén várjuk. Büszkén sikereinkre, a társadalom forradalmi, szocialista önigazgatási átalakulásában elért eredményeire. Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunista Szövetség forradalmi kezdeményezése, kivált a levél után, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az ifjúság, a haladó értelmiség — az összes szervezett szocialista erő — széles körű akciójává duzzadt. Tisztul az út a szocialista forradalom vívmányainak megszilárdításához, a munkásosztály vezető szerepének erősítéséhez, demokráciánk osztály- és önigazgatási jellegének fejlesztéséhez, nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának, testvériségének és egységének elmélyítéséhez, az előttünk álkása eredményeinek, még jobban fejlődjön és elmélyüljön a nemzeteink és nemzetiségeink közti egyenjogúság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egysége és védelmi képessége. A gazdaságszilárdítási politika megvalósításáért folyó eredményes és következetes harc az egyedüli út, amely biztosítja a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulását, ország összes polgárának teljes alkotó és teremtő elkötelezettsége. E tekintetben a munkásosztálynak és a dolgozóknak, valamenynyi nemzetünknek és nemzetiségünknek még nagyobb szolidaritása szükséges. Az el nem kötelezett országoknak és a közöttük tekintélyes szerepet játszó Jugoszláviának tevékenysége egyre nagyobb jelentőségű a nemzetközi közösségben, különösen most, amikor a világ reakciós erői továbbra is erőszakot és nyomást alkalmaznak. Az el nem kötelezett országok legmagasabb rangú képviselőinek az idén megtartandó gyülekezete új hozzájárulás lesz az el nem kötelezettség, a béke, az egyenjogú nemzetközi együttműködés politikájának érvényesüléséhez, újabb megnyilvánulása lesz a szabadságért, függetlenségért és társadalmi fejlődésért vívott felszabajdító erők támogatásának és segítésének. Fokozott alkotó erőfeszítéssel biztosítjuk az előttünk álló feladatok eredményesebb és sikeresebb teljesítését! Kövessük kitartóan a Tito kijelölte utat az önigazgatású szocialista társadalom építésében! Éljen május elseje, a munka és a munkásszolidaritás ünnepe A JDNSZSZ Szövetségi Választmánya A JKSZ Elnöksége A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsa A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Választmánya A Harcos Szövetség Szövetségi Bizottsága A Tartalékos Tisztek Szövetségének Szövetségi Bizottsága A Jugoszláv Egyetemi Hallgatók Szövetségének Elnöksége A Jugoszláv Nőszervezet Választmánya Ifjú Gábor felvétele Tito elnök jókívánságai a holland királynőnek Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito elnök a következő táviratot intézte Julianna holland királynőhöz: „Felséged születésnapja alkalmából nagy örömmel küldöm legszívélyesebb üdvözletemet, sok boldogságot, a baráti holland népnek felvirágzást kívánok.” Bijedic gratulált az új libanoni miniszterelnöknek Belgrádból jelenti a Tanjug. Džemal Bijeđić, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke a következő táviratot intézte Amin El Hafez libanoni miniszterelnökhöz: „A JSZSZK kormánya és a magam nevében forró üdvözletemet küldöm abból az alkalomból, hogy kinevezték a Libanoni Köztársaság miniszterelnökének. Őszintén kívánom, hogy tisztségében sok sikert érjen el, egyben a baráti libanoni népnek fölvirágzást kívánok és kifeje- zem azt az óhajomat, hogy országaink kapcsolatai sokoldalúan továbbfejlődjenek.” TITO NAPIPARANCSA Josip Broz Tito, Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka május elseje, a munka ünnepe tiszteletére az alábbi napiparancsot adta ki: „ELRENDELEM, hogy e hó 30-án Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában 24 lövegből 15 díszlövést, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban, Szkopjéban és Titogradban, a szocialista köztársaságok fővárosában pedig 12 lövegből 10 díszlövést adjanak le.” ló akadályok és ellenállások leküzdéséhez. A rendszerünkben és társadalmi viszonyainkban végrehajtandó lényeges és mélyreható változásoknál fogva harcunk döntő jelentőségű az önigazgatású szocializmus sorsára és fejlődésére. Harcunkkal, amely arra irányul, hogy valóra váltsuk a már elfogadott és a következő alkotmánymódosítást, megteremtjük a társadalmi, gazdasági és politikai feltételeket ahhoz, hogy a munkásosztály teljes egészében urává és irányítójává váljon munkakörülményeinek és min a gazdaság és a többi társadalmi tevékenység sikeresebb fejlődését, a szocia lista önigazgatás rendszerének megszilárdulását és fejlődését. Ez fokozott erőfeszítést és kitartó tevékenységet követel meg minden munkaszervezettől, önigazgatási és állami szervtől, minden társadalmi-politikai közösségtől és társadalmi-politikai szervezettől. Kitűzött céljaink valóra váltásához elengedhetetlenül szükséges a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az ifjúság, az értelmiség, a fegyveres erők, az OLVASÓINKNAK, TERJESZTŐINKNEK ÉS A LAP BARÁTAINAK KELLEMES MÁJUSI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK ф 46 OLDALAS ÜNNEPI SZÁMUNK ARADINAK . LAPUNK LEGKÖZELEBBI SZÁMA CSÜTÖRTÖKÖN JELENIK MEG é » С.Г azonjait folyacztuató I Il MUNKÁSÜNNEP ZÖLDELLŐ KÖNTÖSÉBEN, virággal hímesen ismét ránk köszöntött a május. Nem is olyan nagyon régen a tőkés hatalom nagy veszélyt látott benne, hiszen a megújhodó természet, a visszatérő tavasz napja új értelmet, új tartalmat kapott: a nemzetköziség, a munka ünnepe, a munkásosztály erejének jelképe lett. A szuronyok, a lovasrendőrök nem tudták föltartóztatni a vörös májust, szinte mindenütt, hivatalosan is, állami ünneppé avatták. Azt azonban, amit nem ért el az erőszak, megtette a megalkuvás: a harcos májusról itt-ott lekopott a forradalmiság, a munkásünnep majálissá szelídült. Az opportunizmus már akkor is bomlasztotta az egységet, tompította az osztályharc élét, amikor 1990-ben a II. Internacionálé döntése értelmében világszerte munkabeszüntetéssel kellett volna megünnepelni az első májust. Sok munkásszervezet a hétköznapra eső május elsejéről, csak a soron következő vasárnapon emlékezett meg, nem vállalva a munkabeszüntetéssel járó kellemetlenségeket. Nem mertek ujjat húzni a hatalommal, nemhittek erejükben. A mozgalomnak ez az átka azóta is kísért, napjainkban is sokat beszélünk róla, társadalmi fejlődésünk megtorpanásának egyik fő forrása. De ne legyünk ünneprontók. És igazságtalanok sem. A letisztulási folyamat egy igen jelentős szakasza már mögöttünk van, a kibontakozás és a megújhodás körvonala világosan kirajzolódott. A termelő, a dolgozó még sohasem volt közelebb ahhoz, hogy munkájának gyümölcsével rendelkezzen, kezébe vegye a társadalom irányítását, az új alkotmányos rend szellemében érvényesítse hatalmát. A politika és a törvény megadta a lehetőségeket, élni kell velük, a célkitűzések önmaguktól nem valósulnak теђ. Ilyen értelemben válik május elseje újra munkásünneppé, új remények és hitek napjává, de az újabb aggodalmak napjává is azok számára, akiknek van mit veszíteniük. Mindez csak szebbé, bizakodóbbá teszi a zöldellő köntösben, virággal hímesen ránk köszöntő idei májust. KALAPIS Zoltán