Magyar Szó, 1973. június (30. évfolyam, 161-177. szám)
1973-06-14 / 161. szám
2. oldal Ausztriának ki kell lépnie passzivitásából Az Osztrák KP álláspontja Koszigin küszöbönálló bécsi látogatásával kapcsolatban Bécsből jelenti a Tanjug. Ausztria sokáig passzív,, sőt hátrányos szerepet játszott az európai biztonság ügyében — hangzik az Osztrák Kommunista Párt álláspontja. Scharf, a párt központi bizottságának titkára azonban bízik benne, hogy Kreisky kancellár és Koszigin szovjet miniszterelnök küszöbönálló tárgyalásai ebben a vonatkozásban is eredményesek lesznek. Bécsi hivatalos körök Koszigin július 2-ára bejelentett bécsi látogatásával kapcsolatban hangoztatják: a két államférfi elsősorban az európai biztonsági értekezlet kérdéseiről fog tárgyalni. Scharf úgy véli, hogy Kreisky és Koszigin egyetértése nemcsak Ausztriának, hanem az európai enyhülésnek is javára válhat. Jugoszláv hozzájárulással gyógyszergyár épül Kenyában A kenyai kormány jóváhagyta egy gyógyszergyár építésének tervét. Az építkezési költségek egyharmad részét a Novo Mesto-i Krka gyógyszergyár adja. A szlovén vállalat világszerte ismert gyógyszergyárak erős versenyében szerezte meg a beruházás jogát. Az építkezés első szakasza mintegy 1 600 000 dollárba kerül. A gyár kezdetben 40— 60 gyógyszert állít elő. A tervek szerint a gyár évi termelésének értéke 2,5—3 millió dollár lesz. MAGYAR SZÓ A szabadságharcosok ellenőrzik Kelet-Afrika egyik legfontosabb vasútvonalát Mind nagyobb sikereket ér el a mozambiki felszabadító mozgalom Addisz-Abebából jelenti a Tanjug. A mozambiki szabadságmozgalom felszabadította az ország negyed részét, és új frontokat nyitott olyan térségekben, amelyekben a FRELIMO harcosai eddig nem működtek — jelentette ki a Tanjug tudósítójának ■ adott interjújában Marcelisno Dos Santos, a felszabadítási mozgalom alelnöke. A portugálokat főképp az lepte meg, hogy a gerillák s a stratégiai és gazdasági szempontból is igen fontos ; Makene—Sofola térségben is megjelentek. Ezen a vidéken sok portugál, brit és belga vállalat működik, s rajta vonul át a salysburi—beirai vasútvonal, Kelet-Afrika egyik legjelentősebb közlekedési útvonala. Harcok folynak Cabo Delgado tartományban is, ahol szintén nagy portugál érdekek összpontosulnak. Ott épül többek között a Cabora Bassa óriásgát. A szabadságmozgalom meghiúsítani, vagy legalább hátráltatni igyekszik a munkát, s ez részben már sikerült is neki, ugyanis az építőanyag szállítása most már két napot vesz igénybe, noha korábban csak néhány órára volt szükség. A szabadságmozgalom megszilárdítja hatalmát a felszabadított területeken, iskolákat és kórházakat építtet. Marcelino Dos Santosé-Addisz-Abeba, június ! Az emberek már hajnal előtt ott állnak az Addisz-Abebából kiin- ■ duló utak mellé kirakott üres kannák mögött és türelmesen várnak a vizet szállító tartálykocsikra. Szerte Etiópiában üres kannák állnak az utak mentén. Hivatalos adatok szerint 700 000 ember életét fenyegeti a szárazság. Már kora hajnalban népesek az utak. Porfelhő száll a sovány szarvasmarhák és a gulyát szamáron terelő ösztövér gazda nyomában. Népvándorlás ez, emberek , és állatok együttesen keresik a vizet. Akinek szerencséje van, azaz találkozott a tartálykocsival, vagy forrásvízre bukkant, elégedetten lépked szamara mellett, amelynek hátán bőrtömlőben kotyog a víz. Rengeteg a szarvasmarha, a juh, a kecske. Mintha ■az összes háziállatok egy új jávé bárkája felé igyekeznének. A tevék is szomjasak A nagy nyájak nem számítanak ritkaságnak abban a széles övezetben, ahol a szavanna sztyeppébe és a sztyeppe sivatagba megy át. A pásztorok azonban most a remélt víz irányába terelik jószágukat, hogy legalább egy részüket megmentsék. A tevéket sorsukra hagyjáják. Mindenfelé lehet találkozni velük, amint az utak mentén a portól szürke leveleket legelik. Még ezeket a szomjúságot könnyen viselő állatokat is teljesen elcsigázta az aszály, púpjuk szinte elsorvadt. A fő útvonalaktól távoleső területeken, ahová a tar Az említett törzs nem az egyetlen, amelyet a szomjúság gyötör. Azok mesélik, akik pár hónappal ezelőtt Asmarában jártak, hogy volt olyan nap, amikor az emberek az utcákra özönlöttek vizet koldulni. Hasonló jelenetek játszódtak le huszonöt más afrikai országban is, amelyeknek területe részben vagy egészben aszályosnak tekinthető. A földrész területének 42 százaléka aszályos vidék vagy sivatag. Még azokon a területeken is, ahol az átlagos évi csapadék mennyisége kielégítő, néhány éves időszakonként szárazság pusztít. Ilyen szűk esztendők szakadtak most Afrika nyakába. A Kék Nílus felső folyása is annyira leapadt, hogy medrében másodpercenként mindössze tiszálykocsik nem jutnak el,egyáltalán nincs víz. Addisz- Abebától mintegy száz kilométerre északkeletre is telljesen kiszáradtak az itatóhelyek. Vaddisznót és antilopot — nemrégen még nyüzsögtek a völgyben — mutatóba sem lehet találni, szétszéledtek, vizet keresnek. Tovább menve danakilokkal találkoztunk. A kegyetlenségükről ismert mohamedán törzs tagjai egy idő óta barátságosak az idegenekhez. A tógát viselő, lándzsával és régimódi puskákkal felfegyverkezett bennszülöttek némán körülfogtak bennünket. Egy ideig szótlanul néztük egymást, végül is a legidősebb danakil törte meg a csendet. Cserepes ajkaira mutatva csak egy szót ismételt: — Vaha (víz)! Először a gyermekeknek adtunk inni, azután a többieknek. Miután szomjukat oltották, éppen olyan hirtelen eltűntek, mint amilyen váratlanul megjelentek. zenöt köbméter víz folyik le. Nyugat-Afrikában még súlyosabb a helyzet. A szakértők megállapítása szerint, ha a szárazság tovább tart, kiszárad a Szenegál folyó is. A szakértőket már jó ideje foglalkoztatja ez a kérdés. Elsősorban a Szahara- és a Núbiai-sivatag mélyében lévő források felhasználását tervezik. Az addisz-abebai tanácskozáson megállapították, hogy a Niger folyóból a tengerbe ömlő víz mennyisége — még alacsony vízállás idején is — elegendő a nigériai rizsmezők felének lön főzésére. Negyvennyolc afrikai folyó medre a földrész területének 44 százalékát alkotja. A folyók vizének felhasználása, legalábbis Afrika egyes részein, csökkentené a szárazság hatását, az említett területek nem függnének annyira a csapadék mennyiségétől. D. MIKLIJA Igül elmondta, hogy a mo- s zambiki felszabadítási mozgalom elsősorban a saját erejére támaszkodik. Nem azért, mert nem kap nemzetközi támogatást, hanem mert meg van győződve róla, hogy a szabadságharc csupán akkor lehet eredményes, ha az ország területén és az ország népe folytatja. Népvándorlás a víz felé A szárazság megdöbbentő következményei Etiópiában Hogyan kellene Afrikán segíteni? TnTnmiiinuiiiiiiiJiiiiiiiifrraiiinmTinniiniraiiiminTiTiTTitmiTfflTíHTIfTTfnímfltTTTmTmT SZUDÁNI HÉTKÖZNAPOK 111111111111111111111111111111(1шшшпЈ11111111шт(1111111111Ш11111Ш1111Ш1шш111шш111111ш1 (12) Már nem zsákbamacska a feleség A férfiak és a nők szigorú elkülönítettsége mellett felvetődik a kérdés, hogy is történik az ismerkedés? A „régi jó időkben” — mintegy 15—20 évvel ezelőtt —, a férfi nem is láthatta jövendőbelijét. Zsákbamacskát vásárolt. Ma már a fiatalok láthatják egymást, sőt ha már az ügy nyélbe van ütve, együtt végzik az első bevásárlást jövendő háztartásuk részére. Természetesen, ennyi haladás még mindig nem zárja ki a tragikomikus esetek lehetőségét. 1966 tavaszán történt, miután elfoglaltam állomáshelyemet az ültetvény Gamouszi részlegében. A részleghez számos falu tartozik, ott laknak a bérlő parasztok. Az egyik falu — Abowerosid — volt az esemény színhelye. Egy igen koros segédorvos dolgozott a falusi rendelőben. Nős volt ugyan, de szeretett volna újra nősülni. Messzi vidékről helyezték ide és rokonok hiányában ismerősei javasoltak neki egy környékbeli lányt. Élve a lehetőségekkel meglátogatta a menyasszonyjelölt szüleit. Láthatta is a lányt. Az egyezség létrejött, megtörténtek az előkészületek az ünnepségre. Elérkezett végre a nagy nap is. A boldog vőlegény fölkerekedett a násznéppel, hogy hazahozza aráját. Az örömapa boldogan üdvözölte jövendőbeli vejét, „elővezették” az ünnepi díszbe öltözött menyasszonyt, most már a szokás szerint erősen lefátyolozva. A szertartás mégis elmaradt. Kiderült ugyanis, hogy a menyasszonyt egyszerűen kicserélték, egy éltesebb korú rokon nőszemélyt öltöztettek díszbe. A doktor, miután rájött a turpisságra, visszacsinált mindent, amit lehetett, persze a „lakodalmi” pénz egy része visszavonhatatlanul odaveszett. Ilyen esetek régebben is megtörténtek és sokszor véres leszámolásra került sor a két család között, néha az egész törzs is belekeveredett. Az eset az onda — a bíró —, elé került. Az arab sem megy a szomszédba egy kis furfangért — ezt mutatta az örömapa védekezése is. — Én csak megmutattam, hogy milyen lesz a menyasszony — mondta a bírónak, váltig bizonygatva, hogy a másik leányzó is jó, szófogadó teremtés, tény, hogy egy kicsit öregebb, de hát a vőlegény sem mai gyerek. Az ilyen esetek elkerülése végett kialakult Szudánban a rokonházasság. A boldog házasulandót úgy nem érheti meglepetés. Igaz, a választást mindmáig a szülök végzik. Még ma is teljesen megszokott jelenség, hogy első unokatestvérek házasodnak össze, így a nősülés a szó szoros értelmében a család ügye. Mondhatnánk azt is, hogy a vérrokonság manapság még gyakoribb, mivel a családok már kisebbek, mint a múltban, a régi többnejű világban voltak. Az arab családban átlag 7—8 gyerek születik. Szudánban ez normális jelenség, az volna a baj, ha nem így lenne. A „sokgyermekes családban” náluk 20—30 gyermek van, persze nem egy anyától. Jó hogy az unokatestvérek száma is jókora, így legalább bőséges választék áll a házasulandó felek rendelkezésére. A rokonházassággal kapcsolatban beszélgettem egyik asszisztensemmel. Egyetemi végzettségű, Angliában is tanult fiatalember. Ezt mondta: — „Tudjuk, hogy ez a szokás helytelen, sőt örökléstani szempontból káros is, de mit csináljunk? A szokások egyelőre erősebbek. Én magam is a nagybátyám lányát vettem feleségül. Szüleim már gyermekkorunkban megkötötték az egyezséget. Felvetődik a kérdés, milyen esetekben jöhet létre házasság idegenek között? Akkor, ha a két családot vagy családtagokat szoros barátság fűzi egymáshoz. További lehetőség, ha a család érdekelt tagja lemond a szóban forgó nőről és másik rokon sem érdeklődik iránta. Az utolsó és legritkább eshetőség, ha a család már annyira liberalizálódott, hogy szakított a hagyományokkal. „A régi időkben” még egy módja volt a családon, sőt ,törzsön kívüli nősülésnek. A hajdan annyira jellemző törzsi háborúskodások idején, a rablóhadjáratok útján szerzett nők is bekerültek a családba és gyermekeik már családtagoknak számítottak. Az így szerzett — köztük igen sok néger — nők nem szerezhették meg ugyan a ,,hivatalos” feleség rangját, de utódaikkal szemmel látható nyomot hagytak maguk után. A szudáni arabok között megtalálni a bőr színének minden árnyalatát, kezdve a jóformán fehértől a feketéig. Ez az állapot járult hozzá ahhoz is, hogy az utóbbi időben, ha nemzetiségi hovatartozásról esik szó, egyre gyakrabban hallani a „szudánit”, az arab helyett. (Folytatjuk)_ — -----—rtirilMniiin---7--------^и^^^^иЗамшити'п-11ГМ 111»1иги11тм1МГ1Н Csen En-laj koszorúja Cseng Tie-ju úrnak Kína minden téren sok meglepetést okozott a világnak, és következetes, egyszersmind rugalmas diplomáciájával máris sok barátot szerzett. Tavaly a kis országok rokonszenvét nyerte meg azzal, hogy a kínai államférfiak jókívánságaikat fejezték ki San Marino, a világ egyik legkisebb államának nemzeti ■ ünnepe alkalmából. A közelmúltban pedig olyan hírek keltek szárnyra, hogy a népi Kína megegyezett Csang Kaj-sekkel Tajvan jövőjéről. Ez utóbbi az európai észjárás szerint már a rugalmasság eltúlzásával egyenlő. Legutóbb a pekingi központi pártlapban, a Renmin Ribaoban megjelent gyászjelentés keltett figyelmet. Hongkongban 86 éves korában meghalt Cseng Tie-jut, a pekingi egyetem egykori tanára, a brit koronagyarmat képviselőházának, valamint a hongkongi Kínai Bank és Biztosító Intézet igazgató bizottságának tagja. Cseng Tie-ju 1922 óta dolgozott a hongkongi bankban. A népi Kína megalakulásakor nem engedelmeskedett Csang Kaj-sek parancsának, hogy a bank tőkéjét juttassa Tajvanra. A Renmin Ribao közölte a néhai Cseng Tie-ju „úr" gyászkeretes fényképét és méltatta hazafias érdemeit. Cseng Tie-jut Hongkongban mintegy 1200 ember kísérte el utolsó útjára. Csou En-laj miniszterelnök koszorút és részvéttáviratot küldött. Üzenetét az Új Kína hírügynökség hongkongi kirendeltségének helyettes igazgatója olvasta fel a temetésen. Bem Csütörtök, 1973. június 14. Sztrájkkal fenyegetőznek az osztrák tanítók Bécsből jelenti a Tanjug. Nagy lesz a zűrzavar őszre az osztrák iskolákban, ha addig nem jön létre megegyezés a pedagógusok és a kormány között. A hatóságok mindeddig nem döntöttek a tanítók béremelési követeléséről, s a tárgyalások kedd este meg is szakadtak. Az osztrák tanítók az idén már kétszer sztrájkoltak, először egy, másodszor két napig. Most bejelentették: őszre nem állnak munkába, s addig sem végzik el még hátralevő dolgukat. A bojkotthoz csak a Szocialista Párthoz tartozó tanítók nem csatlakoznak. . Háromszorosára emelkedik a nyersolaj ára Dr. Nádim Pachachi volt iraki miniszter a kőolajtermelő országok szervezetének főtitkára megállapította, hogy a Perzsa-öböl partjain kitermelt nyersolaj ára 1980- ig barrelenként a jelenlegi 3 dollárról 10 dollárra emelkedik. 1976-ban — amikor lejár a teheráni és tripoli egyezmény határideje — egy barrel nyersolaj ára már valószínűleg 5—6 dollár lesz, 1980-ban pedig minden bizonnyal eléri a 10 dollárt — mondotta Pachachi. „A közel-keleti igazságért" nevű amerikaiak egyesületével kapcsolatban Pachachi megismételte korábbi javaslatát, hogy a nyersolajat politikai fegyverként kell felhasználni. Követelte, hogy az arab országok a jelenlegi szinten fagyasszák be az olajtermelést mindaddig, amíg Izrael nem tesz eleget a Biztonsági Tanács határozatának. Pachachi szerint az arab országok számára gazdasági szempontból teljesen elfogadható egy ilyen döntés, mert a kőolajkivitelből származó jelenlegi jövedelmük is fedezi pénzügyi szükségleteiket. A termelés befagyasztása minden országot érintene, mert — mint mondotta — e tekintetben nem lehet kivételt tenni.