Magyar Szó, 1973. július (30. évfolyam, 178-192. szám)

1973-07-01 / 178. szám

г 2. oldal Brezsnyevet meghívják Japánba A területi kérdéseket is megvitatják Tokióból jelenti a Kiodo. Tanaka japán miniszterel­nök közölte a parlamentben, hogy látogatásra fogja hívni Leonyid Brezsnyevet, a Szov­jet Kommunista Párt főtit­kárát. Mint mondta, a meg­hívót őszi moszkvai látogatá­sa alkalmával fogja átadni.­­ A japán kormányfő ezúttal­­ jelentette be először a szov­jet vezetők látogatására vo­natkozó tervét. A kormány nyári és őszi diplomáciai tevékenységéről szólva a miniszterelnök el­mondta, hogy amerikai tar­tózkodása alatt meghívja Nixon elnököt Japánba, és tárgyal a japán császár USA- beli látogatásának lehetőségé­ről is. Hirohito császár koráb­ban előirányozott USA-beli látogatását ez év elején elha­lasztották. Tanaka kilátásba helyezte, hogy Moszkvában a Japán és a Szovjetunió közötti terüle­ti problémákról is tárgyalni fog. Hangsúlyozta, hogy Ja­pán elsődleges célja vissza­szerezni azokat a szigete­ket, amelyek a második világ­háború befejezésekor szov­ j jet fennhatóság alatt marad­­­tak. 1 Augusztus közepéig bombázhatják Kambodzsát A képviselőház után pén­teken este a szenátus is el-­­­fogadta a Nixon-kormány által javasolt kompromisz­­szumos megoldást, hogy a kambodzsai bombázások pén­zelésére szánt hitelalapot csak augusztus 15-éig lehet felhasználni. A javaslat — amelyet most már az ame­rikai kongresszus képviselő­háza és szenátusa is jóváha­gyott — akkor lép törvény­erőre, ha Nixon elnök alá­írja. Chilében helyreállt a nyugalom A kormány kijárási tilalmat hirdetett — Az ellen­zék továbbra is ellenállást tanúsít — Bíróság elé állítják a zendülőket — Az ország következete­sen halad a szocializmus útján Chilében szombaton reggel teljes volt a nyugalom. A kormányhoz hű katonai ala­kulatok teljes mértékben el­lenőrzik az országot, amely­nek egész területére rendkí­vüli állapotot hirdettek. Al­­lende köztársasági elnök fel­szólítása alapján a lakosság, bár szombat volt, munkába ment. Alig emlékeztet már vala­mi a pénteki államcsíny-kí­sérletre. Az élet igen gyor­san normalizálódik, a lapok megjelennek, és a közleke­dés is zavartalan. A kor­mány azonban számos rend­kívüli intézkedést tett, hogy fenntartsa a rendet. Péntek este 23 órától reggel 6 óra 30 percig tartó kijárási ti­lalmat vezetett be. Mario Sepulveda tábornok, a santiagói katonai körzet parancsnoka, elrendelte, hogy az összes tájékoztatási esz­közök csakis hivatalos érte­süléseket és kommentárokat közölhetnek a pénteki ese­ményekről. Az ellenzék azonban ismét tanújelét adta, hogy meg akarja nehezíteni Allende né­pi egység kormányának a munkáját. Pénteken este ugyanis a képviselőház, amelyben az ellenzék van többségben, elnapolta a kor­mány törvényjavaslatának el­fogadását, amely hathavi idő­szakra előirányozza rendkívü­l állapot bevezetését az egész országban, s amelynek alap­ján az államfő több rendkí­vüli meghatalmazást kap. A kormány sem maradt azonban adós. Erélyesen lép fel az ellenzékkel szemben, meghatározatlan időre bezárt három ellenzéki rádióállo­mást, amelyek zavart keltő híreket közöltek. Kétségte­len, hogy a kormány jelentő­sen megerősödve került ki az eseményekből. Allendet az egész nép erő­teljesen támogatja. Pénteken világosan állást foglalt a pol­gárháború és demokráciával szembehelyezkedő elemek el­len. A politikai harc termé­szetesen nem szakad meg, a kormánynak azonban most már sokkal nagyobb a tevé­kenységi területe,­ miután tel­jes mértékben áttekintette a jobboldal összeesküvési ter­veit. Pénteken este nagy győ­zelmi gyűlést tartottak аг elnöki palota előtt. Allende elnök a chileiek tízezrei előtt ismertette, mi minden tör­tént a lázadás drámai per­ceiben. Allende kijelentette, hogy a chilei forradalom a dem­ok­rácia,, a szabadság megőrzé­se és az alkotmány tiszte­letben tartása mellett foly­tatja kijelölt útját. A lázadókat bíróság ek fogják állítani, Souper alez­redest már letartóztatták és megfosztották rangjától. Gromiko vezeti Helsinkiben a szovjet küldöttséget A Helsinkiben ,július 3-án kezdődő európai biztonsági konferencián a szovjet kül­döttséget Andrej Gromiko külügyminiszter fogja vezet­ni. A TASZSZ jelentése sze­­rint a delegáció többi tag­ja, Igor Zemszky és Anato­­lij Kovalev külügyminisz­ter-helyettesek, valamint Viktor Malcev, a Szovjet­unió finnországi nagykövete. MAGYAR SZÓ Nixon takarékoskodást parancsolt San Clemente-ből jelenti a Reuter. Nixon elnök elrendelte, hogy 7 százalékkal csök­­­­kentsék az­­ állami közigaz­­­­gatás energiafogyasztását, s egyszersmind felszólította­­ az amerikai nemzetet, hogy 15 százalékkal kevesebb ener­giát használjon, hogy elke­rüljék az energiahiányt. Felszólította a lakosságot, hogy kisebb gépkocsikat vá­sároljon, minden formában takarékoskodjék a benzin­nel, az árammal és keveseb­bet használják a hűtő- és fűtőkészülékeket is. Nixon a továbbiakban is­mertette a légi közlekedésre vonatkozó programot, amely előirányozza, hogy 3 száza­­l­­ékkal csökkentsék a gépek­­ gyorsaságát és redukálják­­ az utas­járatok számát. A chilei kormányhír csapatok Santiago belvárosában körülkerítették és kemény csata után megadásra kényszerítették a lázadó alakulatokat. A képen: a zendülők egyik páncélosának legénysége megadja magát. Szilárd népi egység A Lenin-békedíjas Salva­dor Allende chilei elnök ne­héz perceket élt át az utób­bi napokban, politikai kon­cepciója súlyos próbát állt ki. A jobboldali ellenzék a legerőszakosabb módszerhez folyamodott: fegyverrel akar­ta elűzni a lakosság demok­ratikus úton választott kép­viselőit, a latin-amerikai értelemben vett marxista kormányt. Hogy Chilében milyen nagy méreteket öltött a sza­badelvű,­­ haladó szellemű, szocialista elképzeléseket hordozó kormányzat ellenző­inek elkeseredése, azt a pén­teki államcsíny-kísérlet éke­sen bizonyítja. A visszahúzó erők által fölbújtatott ka­tonai alakulatok gyilkos ro­hama — több ártatlan ember vére is folyt Santiago utcá­in — bizonyítja, hogy a re­akciós, radikális körök nem válogatnak a módszerekben, de megmutatta azt is, hogy elszigetelődtek, a lakosság zöme hátat fordított nekik, — kísérletük kudarcba ful­ladt. Köztudomású, hogy Allen­­ide elnök és kormánya meg­választása, illetve újravá­lasztása óta szüntelenül kés­hegyre menő küzdelmet folytat a jobboldali ellen­zékkel. A politikai túlsú­lyért vívott harc azonban — annak ellenére, hogy a pár­­toskodók minden cselfogást "fölhasználótak — péntekig mégsem lépte túl a politikai kereteket. Valószínűleg azért, mert az avult társadalmi for­mák tartósításának hívei bíztak benne, hogy fegyver­bevetés nélkül is visszasze­rezhetik elvesztett pozíciói­kat. Erre utal a tavalyi föl­forgató kísérlet is, nevezete­sen a munkaadók általános sztrájkja, amely alapjaiban megrázkódtatta az ország gazdaságát, és fenyegető elé­gedetlenséget szült. A lakos­ság zöme azonban meghiú­sította a kormány elleni áskálódás széles körű kibon­takozását, amikor Allende elnök újraválasztására szava­zott. A választási győzelem lendületet adott a reform­tervek, a társadalom kor­szerűsítési folyamatának. Az a tény azonban, hogy a jobboldali pártok tovább­ra is a magukénak mond­hatják a parlamenti mandá­tumok többségét, a kormány előtt is világossá tette: az anyagi bázis új alapokra va­ló helyezése és ennek kö­vetkezménye, a társadalmi­ felépítmény gyökeres meg­változtatása hosszan tartó fo­­lyamat, körültekintő munkát " igényel. Jóllehet a reformok következetes megvalósítását­­egyrő több társadalmi és­­ gazdasági tényező teszi szük­­ségessé, . ..ennek tudata im­már áthatja a politikai és­­gazdasági fórumok jó részét,­­ a lakosság zömét, a hosszan­­­ tartó megrázkódtatások foly­­t­­án az ország termelése le­­l­lassult, az infláció jelentős, s még mindig nagyok a szo­ciális különbségek. A kor­mány programja és sikerei azonban utat mutatnak e komoly problémák megol­dása felé. Allende határo­zott intézkedésekkel igyek­szik megvalósítani elgondo­lásait: az egykori külföldi érdekeltségű vállalatokban­­és egyes, már korábban ál­lami kézen levő gazdasági szervezetekben bevezették a munkásönigazgatás kezdeti formáját, a földreform meg­valósítása is jó úton halad, a szociális különbségek meg­szüntetése pedig már a kö­zeljövő valósága.. A népi egységnek ez az alapja. S mivel az alap egy­re szilárdabb, nyilvánvaló, hogy a kormány elleni pén­ s­zeki merénylet elszigetelt cso­­­port műve volt és eleve ku­darcra volt ítélve. Bizonyos­­ azonban, hogy az­ ellenzék nem adja föl a küzdelmet és folytatja kísérleteit a kor­mány megbuktatására. JAKOBSZ István A MÜNCHENI EGYEZMÉNY MAJSZKI SZOVJET DIPLOMATA EMLÉKIRATAIBÓL (8) Churchill levele Halifaxhoz Szeptember 3-án távirati úton megkap­tam Moszkvából Litvinov nyilatkozatának szövegét, amelyet az előző napon közölt Payart francia ügyvivővel. Az adott hely­zetben az okmánynak nagy politikai je­lentősége volt. Fontos volt, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla, mert a Cliveden-csoport egész augusztus folya­mán terjesztett suttogó propagandájával befolyásolta a politikai köröket. A követ­kezőket terjesztették: szívesen megmente­nénk Csehszlovákiát, ez azonban Orosz­ország nélkül nehezen valósítható meg, márpedig Oroszország hallgat és nyilván­valóan vonakodik teljesíteni a szovjet— csehszlovák segélynyújtási szerződésből eredő kötelezettségét. Még aznap, szeptember 3-án, fölkeres­tem Churchillt chartwelli vidéki birtokán, és részletesen ismertettem vele Litvinov Payartnak adott nyilatkozatát. Churchill nyomban megértette a nyilatkozat jelen­tőségét, és kijelentette, hogy a közölteket haladéktalanul Halifax tudomására hozza. Churchill betartotta ígéretét. Még azon a napon írásos üzenetet juttatott Halifax­hoz, amely részletesen tartalmazta Litvi­nov nyilatkozatát. Erről később háborús emlékirataiban is megemlékezett. Nem áll­tam meg Churchillnél, hanem tovább mentem és találkoztam Lloyd Georges-al és Arthur Greenwooddal, a laburista párt helyettes vezetőjével, és előttük is megismételtem, amit elmondtam Chur­­chillnek. Azt akartam ezzel elérni, hogy a három ellenzéki politikus ismertesse pártbarátai­val Litvinov nyilatkozatát (bizonyosra vettem, hogy megteszik, annál is inkább, mert nem kértem fel őket titoktartásra), és ily módon londoni politikai körök tu­domást szerezzenek a Szovjetunió állás­pontjáról a sürgető kérdésben. Ha ezek­­után a kormány valamelyik tagja a Szov­jetuniót passzivitással vádolná meg a csehszlovák kérdést illetően, az ellenzék felelne rá, és rámutatna a tényleges hely­zetre. Minden kétséget kizáróan az volt a vé­leményem (ma sem változott a vélemé­nyem), hogy Csehszlovákiát meg lehet menteni, és az események Európában, de az egész világban is más folyamatot vet­tek volna, ha a francia kormány szep­tember első napjaiban elfogadja a Szov­jetunió segítő kezét, ha Nagy-Britannia és Franciaország abban a késői órában a Szovjetunióval együtt közös vállalkozásra szánta volna el magát. Ez elfordulást je­lentett volna Hitlertől, lemondást a „nyu­gati biztonság” tervéről, és arról a re­mélt szándékról, hogy egymásnak ugras­sák Németországot és a Szovjetuniót. Winston Churchill háborús emlékiratai­ban feljegyezte, hogy Halifaxtól szeptem­ber 5-én választ kapott levelére. A kül­ügyminiszter tudatta vele, hogy az adott pillanatban haszontalan dolog volna a csehszlovák kérdést a Népszövetségben tárgyalni, „az ügyet azonban figyelem­mel fogja kísérni”. A Times vezércikke Két nappal azután, hogy Halifax meg­küldte válaszlevelét Churchillnek, szep­tember 7-én rosszat sejtető vezércikk je­lent meg a Timesban. A vezércikk két­séget kizáróan arra utalt, hogy az lenne a helyzetből kivezető legjobb út, ha Cseh­szlovákia átengedné a Szudéta-vidéket Németországnak. Az angol külügyminisz­térium sietve nyilatkozatot adott ki, és el­határolta magát a vezécikkben foglaltak­tól — ezt azonban senki sem vette ko­molyan. Szeptember 8-án, a Times állásfoglalá­sát követő napon, Halifax magához kére­tett. Beszélgetésünk különböző témákat érintett. A külügyminiszter kijelentette, hogy az angol kormánynak semmi köze sincs a Times vezércikkéhez. Persze, én sem hittem neki, miután jól tudtam, mi­lyen szoros kapcsolat fűzi Chamberlaint Dawsonhoz, a Times főszerkesztőjéhez. Azt lehetségesnek tartottam, hogy sem a külügyminisztérium, sem az angol kor­mány nem kérte kifejezetten a Timestől a szerencsétlen vezércikk megjelentetését. A hatóságnak azonban sok közvetett, nem hivatalos lehetősége van arra, hogy a vé­leményét és nézeteit szükség esetén a saj­tó is visszhangoztassa. Így történt ebben az esetben is, hiszen a Times vezércikke tartalomban és formában pontosan tük­rözte a Cliveden-csoport álláspontját és módszerét. Miért hittem volna Halifax cáfolatának? A szégyenteljes müncheni napok követ­keztek. Az angol kormányfő, az „eser­­nyős ember” — ahogyan az újságok él­­­faragói elkeresztelték — olyan mélyre süllyedt — Daladier francia miniszterel­nök határozott közreműködésével —, hogy a politikában vállalta a kereskedelmi utazó szerepét, és az események által haj­szoltan közvetített Hitler és a csehszlovák kormány között. Ezen túlmenően Cham­berlain azt követelte Csehszlovákiától, hogy hódoljon be a német támadónak.­­ (Folytatjuk) Vasárnap, 1973. július­­. Munkálkodnak a kambodzsai fegyverszüneten Washingtonból jelenti az AFP. Paul Hare, a State Depart­ment, szóvivője, kijelentette, hogy diplomáciai erőfeszíté­sek folynak a kambodzsai fegyverszünet megteremtése végett, nem részletezte azon­ban, hogy voltaképpen mi­lyen jellegű tevékenységet folytatnak. ­ Amin hadat üzent a bűnözésnek „Nem akarok koldust látni” — mondta Amin ugandai köztársasági­ elnök közölte, hogy kímélet­­­ len harcot indítanak a ban-­­­ditizmus ellen, s evégett meg­erősítik a katonai rendőrsé­get. Felszólította a lakosságot, hogy ugyanolyan buzgalom­mal vegyen részt ebben a harcban, mint annak idején a gazdasági élet megtisztí­tásában — minden gyanús személyt — mondta Amin a lakossághoz intézett felszó­lításában azonnal fel kell jelenteni a törszfőnököknek, a rendőrségnek vagy pedig sze­­­mélyesen nekem. A köztársasági elnök kije­lentette, hogy nem akar kol­dusokat látni Ugandában. Minden koldulót táborba fog­nak csukni, megtanítják őket valamilyen hasznos mester­ségre. Amin a továbbiakban állami menhelyek létesítését javasolta az elhagyott gyer­mekek számára. Elképzelése szerint a gyermekotthonokat később­­ általános és középis­kolákká alakítják át. A szóban forgó terveket a köztársasági elnök a hazai újságírókkal folytatott be­szélgetésében ismertette, és felszólította őket, hogy min­denről szabadon, félelemee és elfogultság nélkül írjanak.

Next