Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 240-254. szám)

1973-09-07 / 246. szám

Péntek, 1973. szept. 7. MAGYAR SZÓ A mai műsor ÚSZÁS (Tašmajđani stadion) 9.30: 400 m gyors (nők), 200 m vegyes (férfiak), 200 m hát (nők), 200 m mell (nők), 4x200 m gyors (fér­fiak) — selejtezők. 18.30: 400 m gyors (n), 200 m vegyes (f), 200 m hát (n), 200 m mell (n), 4x200 gyors (f) — döntők. VÍZILABDA 20.30: Olaszország—Kuba 21.30: Szovjetunió—Magyar­ország. Banfica — 13.00: Bulgária —Izrael, 14.00 :H­ollandia— Románia, 15.00: Spanyol­­ország—NSZK, 16.00: Mexi­kó—Görögország, 17.00: Ju­goszlávia—USA. _ TORONYUGRÁS (Kosutnjak) 15.00: Női döntő Az NDK-beli Vogel győzött a 100 méteres mellúszásban és Coletta (USA) gratulá­ciója után boldogan tűrte a fotóriporterek pergőtüzét. (Ifjú Gábor felvétele) Kubai János és Siflis Lajos jelenti Belgrá­dból Hargitay közbeszólt az amerikaiak és a keletnémetek vetélkedésébe A győztesek csak század másodpercekkel maradtak el a világcsúcsoktól Szerdán este nem hullott olyan csúcseső, mint egy nappal korábban, de a me­dencében roppant izgalmas küzdelem folyt mindvégig. Az esti műsort a nők nyi­tották meg, 200 m gyorson. Volt itt elég idegeskedés, Babashoff , kiugrott a rajt- Éremüsfa Az úszók pontversenye a szerdai döntők után USA 109, NDK 94, Szovjet­unió 36, Magyarország és NSZK 18, Nagy-Britannia 16, Ausztrá­lia és Svédország 15, Kanada 14, Hollandia 12, Japán 8, Olasz­ország 7, Brazília 6, Új-Guinea és Franciaország 1 pont. Jel előtt, aztán pedig bera­gadt. A táv első felén a két amerikai és Este (NDK) tört az élre. Együtt is for­dultak, utána azonban Rot­­hammer gyorsított, s bizto­san nyerte a versenyt. Ba­bashoff az utolsó méterek­ben előzte meg az NDK-bel­i kislányt. Rothammer a győztes a verseny végén őt ölelte meg, nem pedig hon­­fitársnőjét. Nem tudni, hogy tévedésről, vagy „bel­­villongásról” volt-e szó. Ezen a távon világcsúcs nem született. Shane Gould még mindig a legnagyobb. A férfiak versenye 400 m vegyesben úgy kezdődött, hogy a nézőtéren összeverő­dött kis magyar tábor han­gosan kiáltozta: Hajrá, Andris! Az amerikaiak még hangosabb szurkolása volt a visszhang. Az indítás után egy ideig együtt van a me­zőny, az első­­ forduló után Hargitay remekül pillangó­zik, elsőnek fordult százon, méghozzá két testhosszal az amerikaiak előtt, csak az angol Brinkley tudta eddig követni. A háton Strahan vészesen feljön, Colella, a nagy esélyes még mindig a bolyban van. Ekkor követke­zik a legnehezebb: a mell­úszás. Colella szédületes, hú­zásokkal iramodik az élen járók után, most követke­zett az ő pillanata, beéri honfitársát, de Hargitay nem hagyja magát, még mindig egy teshosszal vezet. Az utol­só száz méter a legizgalma­sabb. Az amerikaiak mint kopók üldözik Hargitayt. Már-már úgy tűnik, beérik. Andris azonban 25 méter­rel a cél előtt „begyújtja a tartalékrakétát”, és biztosan nyeri az aranyérmet. 1 , 100 m háton (nők) a rajt­­ után Richter (NDK) nyomul­­ az élre. 50 méternél Gyar- I­mati és Belote (USA) vannak ■ a nyomában. Ezután Andrea­­ erősít már-már beéri a vi­■ lágcsúcs birtokosát, de 10­0 méterrel a cél előtt karcsa­­­­pásai ellanyhultak. Négyen­­ is robbantanak, második­­­­nak Belote (USA) érkezik be, a harmadiknak pedig Cook (Kanada). Brighita, az An­tillákról Hollandiába került ■ sötét bőrű kislány azonban­­ nem tudta beérni Gyarma­­­­tit, akinek most is, mint az olimpián és az Európa-baj­­nokságon, az utolsó méte­­­­rek voltak a legkeserveseb­■ bek. 1 100 m mell (nők): itt is szép verseny alakult ki. Vogel (NDK) rövid és gyors tempókkal azonnal az élre állt, Schuchardt (NDK) kísé­retében, és nagy iramban biz­tosan nyerte ezt a számot. A forduló után Ruszanova (Szovjetunió) a középmezőny­ből indult el, mind gyorsab­ban előzött, egészen felzár­kózott, de már csak a má­sodik helyet tudta megsze­rezni. Az esti műsort a fér­fiak zárták, a 4x100 méte­res gyorsváltóval. Ness, az­­ amerikai váltó első tagja már az első 50 méter után az élre állt, és az USA vál­­­­tója fölényes biztonsággal messze elhúzott. A második helyért mindvégig nagy harc folyt. Előbb Steinbach (NSZK) vezeti a bolyt, utá­na Pittel­ (NDK) vágtat az élre, s a végén Bure (Szov­jetunió) szélsebes karcsapá­sokkal fut be a­ második helyre. 1. USA *63 2. NDK 6 16 3. Magyarország 1 — — 4. Kanada — 3 1 5. Szovjetunió — 3 —­6. Svédország — 1 — 7. Olaszország — 1 — 8. Japán — — 4 8. NSZK — — 1 X K­­ I \ w / \ W 'f 4,1 , j'.0­______ *'4 mrhr1.1 Az úszó VB döntőjének második napi eredményei 100 m női mell: 1. Vogel (NDK) 1:13,74, 2. Ruszanova (Sz) 1:15,42, 3. Schuchardt (NDK) 1:15,82, 4. Jarvis (Nagy-Britannia) 1:16,35, 5. Colella (USA) 1:16,75, 6. Smedh (Svédország) 1:16,79, 7. News (NSZK) 1:16,93, 8. Morey (USA) 1:17,04. 200 m női gyors: 1. Roth­am­­mer (USA) 2:04,99, 2. Babashoff (USA) 2:05,33, 3. Fife (NDK) 2:05,52, 4. Richard (Ausztrália) 2:07,88, 5 Johansson (Svédor­szág) 2:08,89, 6. Semisch (NDK) 2:09,33, 7. Stell (Hollandia) 2:09,41, 3 Weber (NSZK) 2:10,56. 400 m férfi vegyes: 1. Hargi­tay (Magyarország) 4:31,11, 2. Strachan (USA) 4:33,50, 3. R. Colella (USA) 4:34,68, 4. Zaha­rov (Szovjetunió) 4:37,05, 5. Sper­ling (NDK) 4:37,17, 6. Gigstoe (Svédország) 4:37,62, 7. Brinkley (Nagy-Britannia) 4:40,94, 8. Szmirnov (Szovjetunió)­­4:41,28. 100 m női hát: 1. Richter (NDK) 1:05,42, 4 2. Bolote (USA) 1:06,11, 3. Cook (Kanada) 1:06,27, 4. Gyarmati (Magyarország) 1:06,54, 5. Brigitta (Hollandia) 1:06,55, 6. Herbst (NDK) 1:07,46, 7. Stimpson (USA) 1:07,69, 9. El­­zermann (Hollandia) 1:07,90. 4 100 m férfi gyorsváltó: 1. USA 3:27,18. 2 Szovjetunió 3:31,36, 3. NDK 3:32,03. 2 1. NSZK 3:33,33, 5. Brazília 3:33,39, 6. Ausztrália 3:35,27, 7. Olaszország 3:36,84, 8. Franciaország 3:41,26. 15. oldal Vízilabda VB A-CSOPORT Szovjetunió—Jugoszlávia 6:2 (1:1, 2:0, 2:0, 1:1) Tašmajdani medence, 3500 néző, vezette Marculescu (Ro­mánia). Góldobók: Kabanov 2, Oszipov 2, Akimov 1, Bar­kalov 1, illetve Savinović 1, Belamarić 1. SZOVJETUNIÓ: Mitjanin, Akimov, Dreval, Romacsuk, Zsuckíj, Kabanov, Barkalov, Frolov, Msvemieradze, Oszi­pov, Severnyev. JUGOSZLÁVIA: Markovié, Savinović, Bonačić, Rudié, Stamenić, Kolić, Belamarić, Lozica, Perišić, Manojlovié, Frankovié. A jugoszláv csapat „legjobb embere” Marculescu játék­vezető volt, de ez sem segített, mert a félelmetesen jól játszó orosz csapat, szinte minden lövése gól volt, amihez nagyban hozzájárult Markovic gyenge formája is. Ezzel szemben a szovjet kapuvédő Mitjanin legalább úgy vé­dett a vízen mint valaha Zamora a földön. Az 1—6. helyért Magyarország—Egyesült Államok 6:2 (1:0, 1:1, 2:1, 2:0) Banficai uszoda, ezer néző, vezette Fuchs (Belgium). MAGYARORSZÁG: Cservényák, Faragó 3, Görgényi, dr. Bodnár, Sárosi, Szívós 2, dr. Konrád, Kásás, Csapó 1, Balla, Molnár. EGYESÜLT ALLAMOK: Slatton, Lindroth, Arth, Schugg 1, Martin, Asch 1, Swensen, Ferguson, Shanaham, Schmitt, Yelowich. A Gyarmati-legénység győzött ugyan, de nem játszott jól. Hiányzott az ötletesség, szellemesség a játékból. Még mindig túl Szívós-centrikus a csapat. Rajta áll vagy bukik minden elképzelés. Ezer irányból érkezik a tanácsadás a fiúk felé, ez azon­ban inkább zavarólag hat, mint serkentőleg. Cservenyák, a tartalékkapus bravúrosan védett, Fuchs pe­dig kegyetlenül rosszul bíráskodott. A 7—12. HELYÉRT: Románia—Görögország 11:6, Hollandia —Spanyolország 5:4. A 13—16. HELYÉRT: Bulgária—Ausztrália 3:2, Nagy-Bri­­tannia—Izrael 10:5. Izgalmas elődöntők — nagy versenyek másoknak most sem sikerült — Gyarmati Andrea nem rajtolt és őt nem a mostani két esélyes tartja, hanem Krumpnoit* XUSa) (4:0u,1), akinek a váloga­­tóverseny ellen eddig nemigen termett babér, az amerikaiak olimpiai csapatába példaul nem került be, at Belgraneau pedig csak a 200 m-es gyorson har­colta ki a részvétel jogát. Csú­csa ott állt közprédán, ő pedig csak szemlélője volt az esti dön­tőnek.­­ A 400 méteres női vegyesúszás­ban a várományosok, Wegner és Franke (NDK­) uralták a me­zőnyt. Kiváló eredményt ér el egy ismeretlen kislány, Susan Hunter Uj-zelandool. Ebben a számban a meglepetést Neal (Ausztráliai) olimpiai bajnoknő szolgáltatta. Darabosan, vergőd­ve úszta végig a távot, s szo­morúan távozott a med­encével, mert nem került az első nyolc közé. Amikor a 200 méteres férfi hát előfutamához kijöttek a ver­senyzők, felélénkült a nézőtér. A túlsó lelátón vagy száz vé­kony gyermek magból állt össze a kórus, Predrag Milast biztat­ták. Versenyzőnk igen szépen kezdett, 50 méternél egy karosa passal a többi előtt fordult, 100 méternél négyen voltak együtt az élmezőnyben. Ezután Willi­ams (Ausztrália) került az élre, Predragnak pedig 150 m után elfogyott az ereje. Rudolf (ma­gyar) sokáig tartózkodóan fi­gyelte, ki hogy gazdálkodik a puskaporral, s az utolsó méte­rekben betopakodott a második­­ helyre, s ezzel egyúttal a dön­tőbe is. A 4. futam előtt ismét fel­csendült a gyermekkórus, Ne­nad Miloš következett. Itt Matt­hes (NDK) azonnal az élre tört,­ Nenad csak ötven méterig tu­dott vele lépést tartani, utána a keletnémet fiú, póznahosszú karjával ütemesen csapkodva a vizet, ment előre feltartóztatha­tatlanul. De lám, a kis Verrasz­tót (17 éves) nem lehetett le­rázni. Hozzá tapadt nagy ellen­­feléhez, s egy méterrel mögöt­te haladt végig. Nenad mindent beleadott, sajnos, nem sikerült neki. A 200 méteres férfi mellúszás­ban az első futamban Tagucsi Hrjukin párharcból a szovjet került a győztesen. A má­­sodik futamban az angol Wilkie teljesen egyedül ment föl elő­sé­­rrs ,a hatalmas hajrá után az Eur­opa-csúccsal (2:20,94) ért célba. Ez nyilván felbőszítette Henckent (USA), mert úgy ne­­kuramodott a következő futam p:?"',hogy Munoz (Mexikó) és a í°őblek még a sarkát sem lát­hatták.­­Amikor a 100 női pillangó el­ső futamához álltak fel a ver­senyzők, kisebbfajta meglepe­tésnek számított, h­ogy a négyes rajtkőnél nem áll senki, Gyar­mati tehát nem indult. Ebben a számban a roppan erős vállú Kotcher (NDK) 2:02,97-es idejé­vel megközelítette Ender világ­csúcsát. Aoki (Japán), az olim­pia győztese a másik futamban azonban kitűnő idejével kinyil­vánította, hogy nem engedi át egykönnyen a legfelsőbb dobo­gót. Itt Éva Majnarié is indult. Húzott is, amennyire csak tu­dott, ideje igen jó volt (1:03,49) eddigi teljesítményéhez képest, de több kell a sikerhez. A 200 méteres férfi pillangó­­zás előfutamában az angol Brin­kley egészen jó idővel lepte meg kellemesen a nézőket. A második futamban Hargitay a táv végén nem gyorsította fel karcsapásait, s így Backhaim (USA) lett az első. Egy Európa-csúcs, minden számban nagy küzde­lem, időnkénti kisebb meglepetések. Ez a mérlegük a szerda délelőtti elődöntőknek, amelyekben nem születtek ugyan világra szóló eredmények, de azért a futamok elég gyorsak voltak, világbajnoksághoz méltók. A 400 méteres férfi gyorsúszás­ban Rick Démont (USA) a 4. futamban olyan szépen, simán, szabályosan siklotta végig­­ a nyolc medencehosszat, mint aho­gyan csak elképzelni lehet. A legjobb időt mégsem ő érte el, hanem az ausztrál Had Cooper akinek 4:02,38-as idejét hálá­san megtapsolta a közönség. Ennek a távnak a történelmé­hez tartozik, hogy a világcsú- Richter a legfiatalabb világbajnoknő Vogel félt az amerikai lányoktól! Renata VOGEL, a 100 méteres női mellúszás világbajnoka, ked­vetlenül állt szóba az újságírók­kal, jóllehet ragyogó versenyben győzött. Legtöbben azt kérdezték tőle, hogy boldog-e, számított-e a győzelemre, továbbá, kik voltak legveszélyesebb vetélytársnői. A fenti három kérdésre nem válaszolt, egy német újságíró­kollégának azonban bizalmasan ennyit mondott: — Azt gondoltam, hogy az amerikai lányok jobbak, és fél­tem tőlük. Megállapítása Colellára és Mo­­reyra vonatkozott, akik a dön­tőben érem nélkül maradtak. Vogel 1950. június 30-án szüle­tett Karl Marx Stadtban. Közép­iskolai tanuló, edzője Eberhard Mathes. A 100 méteres mellúszás Európa csúcs­tartója, s ezt a szerdai döntőben beállította. Úszással 1968 óta foglalkozik. Ulricke RICHTER, a legfiata­labb világbaj­noknő (14 éves) Gerlitzben született. Kedden tagja volt a 4x100 méteres ve­gyesúszó váltónak és részideje a 100 méteres hátúszásban új vi­lágcsúcs (1:04,99). Az ő érdeme, hogy az NDK stafétája kedden este világcsúcsot úszott 4:16,18 perces idővel. Szerdán nem ért el világra­ A 100 méteres hátúszás győztese Richter (NDK), aki kedden ragyogó világcsú­csot állított fel ebben a számban (Ifjú Gábor felvétele) kardot, de a 100 méteres hát­úszásban aranyérmet szerzett. A győzelem után határtalanul boldog volt.­­ Csak mosolygott, alig tudott pár szót is mondani az újságíróknak, akik azonban kikényszerítették belőle ezt a rövid mondatot: — Nagyon elégedett vagyok ... —A sajtóértekezlet után alig tu­dott kimenekülni társai, barátai, új ismerősei köréből, mert min­denki kezet szeretett volna fog­ni azzal a kislánnyal, aki dia­dalmaskodott az amerikai Belo­te, a kanadai Cook, a magyar Gyarmati és a holland Brigitta felett. . A halak jegyében születtem, akárcsak Mark Spitz A belgrádi rendőrség fúvószenekarának egészen szerda estig igen könnyű dolga volt. Tagjainak csak az USA és az NDK himnuszát kellett tudniuk, azt meg már úgy fújták kotta nélkül is, mint a Sneider Fánit. Addig ugyanis csak a keletnémet és az amerikai versenyzők szereztek arany­érmet. Amikor Hargitay András a 400 méteres vegyesúszás döntőjében célba csapott a két amerikai előtt, a derék zenészek gyors ütemben keresgélni kezdtek papírjaik kö­zött. Az „istenfáját, hol is van ez a kottá­ból” azonban hamarosan mégis Isten áldd meg... lett, és Harres — mert így becézik Hargitay Andrást — olyan tisztelettel néz­te a felfelé kúszó magyar lobogót, mint öt-hat perccel előtte Richard Colellát, a nagy ellenfelet. Mert hogy nézte, és nem is akárhogyan, ott a rajtkövön Collelát, azt nem is tagadja. — Valami nagy viháncolhatnékom nem volt ott a medence szélén. Félni nem féltem ugyan, de érdekelt, hogyan viselkedik Colella. Azért néztem rá többször is. Azt mondjátok, tiszte­lettel? Lehet, mert én tényleg nagyon tiszte­lem már előre is azokat, akiket később legyő­zök. 100 m pillangón és 100 m háton Hares úgy haladt a két fal között, mint a vasa­ló. Simára egyengette maga mögött a zöl­des vízfelületet, és a többi úszó által fel­kavart hullámok sem zavarhatták, mert 12—14 méterre lemaradtak mögötte. — De mit ér mindez, ha a 100-as mell követ­kezett, Colella nagy száma, ő olyankor felhagy az úszással, s elkezd szaladni a vízen. Tudtam, minden azon múlik, hogy be bírja-e hozni elő­nyömet. Nem bírta. És a 100 m-es gyorson már „fürdöttem”, annyira biztos voltam a dolgom­ban. Csak az első helyre mentem, a világcsú­csot nem céloztam, mert semmit sem akartam kockáztatni. És azt a mester, a legeslegjobb mester, SZÉCSI Tamás sem akarta. Amit pe­dig ő mond, az nekem szent. Sohasem csapott még be. Ezért is nagyon tisztelem, meg azért is, mert módszerei és eljárása a legkézenfek­vőbb, a legtöbb erőt a leg­fontosabbra fordí­tunk. Az edzésre, a légkörre, a munkára, a felfogásra. A kevésbé fontosakra meg aránylag keveset. Vagy éppen semmit. És épp ezért ne lepődjön meg senki, hogy az aranyérmet most Szécsi viseli. Én akasztottam a nyakába. És mi lesz a világcsúcssal? — Remélem, lesz még világrekorder belőlem. A mester is azt mondja, nem ez a végállomás. De nem is lehet, hiszen én is a halak jegyében születtem, mint Mark Spitz, Weismüller, Gary, Hall... HARGITAY And­rás 1956. március 17-én született Budapesten. Tizenhét éves, s a Rákóczi Gimnázium növendéke. Serkenő bajszú, nehezen megnyíló, halk szavú legény. A rövid beszélgetés után magára vette sárga trikóját, melyen körbehaladó betűkkel ez áll: Központi Sportiskola, Bu­dapest. A kör közepén meg a KSI úszóinak jele, egy pöfékelő öreg matróz. Nem tudom, jól láttam-e vagy csak úgy képzeltem, de szerdán este, amikor kezet ráztam Haressal, a vén matróz mosolygott, félrecsapta a sapkáját és kacsintott. ..

Next