Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 255-269. szám)

1973-09-21 / 260. szám

SZOMBAT A nyár végén a címe annak a szórakoztató zenei mű­sorszámnak, amely 20 óra 30 perckor pereg a Belgrádi stúdió I. számú műsorán. Valójában ez a Portorožban megrendezett Győztes fesztiváli dalok szemléje, amelyen többek között fellép Toni Kljakovic, Senka Veletanjjé, Bisera Veletank­é, Mišo Kovác, Boba Stefanovic, Zdravko Colié, Drágán Antté és mások. Ezt követően egy angol bűnügyi filmet láthatunk 23 lépés a Baker streetig cím­mel. Egy vak ember történetét mondja el, aki véletlenül tanúja az alvilág néhány bűnös ézelmének: emberrab­lásnak, gyilkosságnak és zsarolásnak. De hiába próbál­ja mindezt igazolni, a Scotland Yard nem hisz neki... (21.30) A II. számú programon Artisták és modellek címmel fut egy érdekes adás. Persze, a cím egy kissé megtévesz­tő, mert Sovljanskit, Tomo Hradint, Benedeket és a ring más nagymestereit láthatjuk, akik úgy maradtak meg az ökölvívás kedvelőinek emlékezetében, mint az erő nagy­mesterei. VASÁRNAP Az Újvidéki TV forgatócsoportja több mint 3000 ki­lométer távolságból, Iránból jelentkezik, a héten záruló teheráni nemzetközi vásárról. A jugoszláv—iráni kapcso­latokról nyilatkozik Szafi Aszhia, az iráni kormány al­­elnöke és Bálla László mérnök, a JSZSZK távozó tehe­ráni nagykövete. Az Iránban dolgozó jugoszláv szakem­berek nyilatkozatait, megkapó teheráni képek, perszepo­­liszi, sirázi, abadáni filmek tarkítják. Irán iparát, mező­­gazdaságát, művészetét, múltját, jelenét hozza otthonunk­ba negyven percre Horváth László operatőr és a Maga­zin szerkesztője, Bencze Lajos. A délután folyamán néhány érdekes sporteseményt tűzött műsorára a televízió. Tizenöt órai kezdettel ri­­portösszeállítást láthatunk a Jugoszláviai Német Szövet­ségi Köztársaság tornászainak találkozójáról, majd hely­színi közvetítést a zaboki moto­ crosról. A sort egy I. li­gás férfi kézilabda-mérkőzés zárja. Este 20 óra 30 perckor a II. programon a Pármai ko­lostor című francia film második részét láthatjuk, Gerald Filippe-pel a főszerepben. Stúdió 071. Az utóbbi időben egyre többet hallunk a nyilvános tájékoztatási eszközök, de különösen a rádió és televízió nyelvezetének problémájáról. Egyes kutatások végén arra a megállapításra jutottak a szakemberek, hogy — legalábbis ami az informatív-politikai műsorokat ille­ti —, a rádió és televízió nyelvét nem értik meg a hall­gatók és nézők. Vajon bizonyos fajta nyelvi deformáció­ról van-e szó? Vagy csupán arról, hogy a riporterek és újságírók szókincse silányabb, szürkébb lett azáltal, hogy túl sok akadémikus, idegen kifejezést használnak? Erre próbál választ adni a félórás adás. (18.30) SZERDA—CSÜTÖRTÖK A két adásnapból a sportkedvelők figyelmébe aján­lunk két műsort. Az egyik a szerdán 22.20-kor képfelvé­telről közvetített Jugoszlávia—Magyarország _ nemzetek közötti barátságos labdarúgó-mérkőzés, amely azért is ér­dekes számunkra, mert a Spanyolország elleni VB selej­tező-mérkőzés előtt ez lesz az utolsó erőpróbája váloga­tott labdarúgóinknak. Csütörtökön pedig 19 óra 55 perces kezdettel a barcelonai kosárlabda Európa-bajnokság küz­delmeinek keretében kerül sor a Jugoszlávia—Spanyolor­szág összecsapásra, melyet egyenesben közvetít a televí­zió. PÉNTEK A Belgrádi Televízió gyermekműsor-szerkesztősége újabb nyolcrészes vonzó sorozattal jelentkezik. A soro­zat hősei két kisfiú és a pici húgocskájuk. A kisfiúk mindenáron meg akarják találni a papájukat. Az anya (Svetlana Bojkovic) dolgozik, és nagyon szi­gorú, főként akkor haragszik, ha a kicsik apjuk után kér­dezősködnek. A gyerekek a papáról csak azt tudják­­a szomszédoktól, hogy szemüveget visel, bajusza volt, meg színészettel foglalkozott. Egy napon a véletlen játékaként házukba érkezik a Nagy Feltaláló, aki elszórakoztatja sőt, arról is meg­győzi őket, hogy minden gyereknek vannak szülei. A kis apátlanoknak megígéri, hogy megk­eresi apukájukat... rHuGOSZU^H^LEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐN 2 A MAGYAR TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL Budapesti tévélevél Kedves Olvasónk! Szeptember utolsó műsorhete több új sorozat indulásával — Egy hölgy arcképe, Salto mor­tale — és egy háromrészes, nagy lélekzetű Zrínyi-drámával valószínűleg emlékezetes ma­rad. Biztos, hogy láthatjuk a Csepel—Tatabánya bajnoki lab­darúgó-mérkőzést, és tárgyalá­sok folynak a Jugoszlávia—Ma­gyarország válogatott mérkőzés közvetítéséről is. ■ Kedden a főműsorban az 1000 éves Esztergomot, a má­sodik legrégibb magyar várost mutatja be a képernyő. (Szé­kesfehérvár tavaly ünnepelte milleniumát.) A Nyitott könyv adása most Sándor Iván: M. L. esetei című művét mutatja be. A riporter maga is fiatal író, Szakonyi Károly és a részletek megjelenítésében olyan művé­szek vesznek részt, mint Tor­­dy Géza, Mensáros László, Györ­gyössy Katalin. ■ Különleges élményhez jut­nak az Iskolatévé filmesztétikai adásainak jóvoltából, akik szer­dán kora délután időt tudnak szakítani a tévénézésre. A len­gyel Andrej Wajda eddigi leg­nagyobb filmalkotását, a Hamu és gyémántot vetítik a diá­koknak. Újra láthatjuk a fiata­lon tragikusan elhunyt Cybuls­kit, akit sokan nemcsak Len­gyelország, hanem az egész világ egyik legnagyobb filmszí­nészének tartanak. Este az olasz Amazonas-sorozat harma­dik része következik. Az em­ber és a folyó, majd a zene egyik legnagyobb művész-pro­­pagátora, Leonard Bernstein műsora. Ez a nap, ahol változ­hat a műsor, még folynak a tárgyalások a Jugoszlávia—Ma­gyarország válogatott labdarúgó­­mérkőzés belgrádi közvetítésé­ről, a pontos műsorbeosztást, a napi sajtó közli majd. ■ Csütörtök délután az Autó­motor sport, a Telesport tech­nikai magazinja vezeti be az adást, Majd Miskolcra látogat a kamera. A Síppal, dobbal, énekszóval napi adása a mis­kolci Egressy Béni zeneiskola tanulóinak és tanárainak köz­reműködésével Kodály, Britten, Schubert és mások műveit szó­laltatja meg. A Nő­k három szerepben most Több mint já­ték címmel jelentkezik. A fő­időben kezdődik az új angol filmsorozat, az Egy hölgy arc­képe. Az első rész: Ajánlatok: Az ötszemközt napi vendége, a baloldali szociáldemokrata­­mozgalom legendás Gyurkája, az egységes kommunista pártért vívott küzdelem egyik élharco­sa, a törvénysértések éveinek börtönlakója és az 1956-os ese­mények utánra stabilizációs idő­szak nagy szónoka, a párt fő­titkárhelyettese, a Politikai Bi­zottság tagja volt. Évek óta visszavonult az aktív politikai életből, könyveit, emlékiratait, időszerű cikkeit írja. Kíváncsi­an várjuk Marosán György és Vitrai Tamás beszélgetését. A műsort dzsesszfesztivál egészíti ki. ■ A KI mit tud? 1972. évi győztesei közül láthatunk né­hányat pénteken délután, s meghirdetik a KI mit tud klub című műsort is. Ezután a fegyveres erők napja alkalmá­ból Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mond köszöntőt, s helyszíni közvetítést ad a tévé a tisztképző Kossuth Akadémi­áról. Este pedig megkezdik Orsi Ferenc: Zrínyi című há­romrészes tévédrámájának ve­títését. A hősi magyar múlt nagy eseményeinek feldolgozá­sában már jártas, és több em­lékezetes film, dráma, könyv szerzőjeként ismert Orsi most a költő-hadvezér sikereit, s tragé­diáját idézi. A három este so­rán tanúi lehetünk annak, hogy a pályája csúcsán álló Zrínyi miként veszi át a török ellen az összes magyar hadak főve­­zérségét, majd a győzelem után miként indul meg ellene az ud­vari Intrika. Végül mint öli meg „véletlen balesettel” az osztrák uralkodó osztály az Európa-szerte ünnepelt hadve­zért, akinek fő bűne az volt, hogy magyar maradt, nem tu­dott meghajolni a császári ud­var hatalmasai előtt. A népes, s csaknem az egész magyar színészi élmezőnyt felvonultató szereplőgárdából kiemelném Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bara Margit, Koncz Gábor, Nagy Attila, Bitskei Tibor és Bánffy György nevét. ■A hétvége újdonsága — a szokásos szombat, vasárnapi műsorok között — szombaton az NSZK-ban készített Salto mortale első része, London, va­lamint a Csepel—Tatabányai Bányász bajnoki labdarúgó­mérkőzés, a főműsorokban pe­dig mindkét nap a Zrínyi foly­tatásait követő adások. Szomba­ton este a Zenés TV Színház keretében Schubert vígoperája, a Haza háború, majd az NDK műsorából átvett zenés aján­dékkosár. Vasárnap az 1972. évi müncheni verseny győztese, a holland Robert Holl énekel, az­után Komlós János szatirikus saját csatornájával zárul a tar­talmasnak ígérkező hét műsora. Jó szórakozást és vételt kíván Budapestről: FALUDI András Színészpih­a M­itísa M­ásfél évvel ezelőtt, amikor a Színészmú­zeum című sorozat előkészítéséhez hozzákezd­­tünk, azt hittük, könnyű munkára vállalkoztunk. A két világháború közötti idő­szak, még pontosabban a film megszületésétől a csak­nem napjainkig tartó hét évtized jeles és jelentős ma­gyar színészeinek arckép­­csarnokát kívántuk a mai, méginkább azonban a hol­napi, holnaputáni nézők szá­mára hozzáférhetővé tenni. E feladatra készülődve, a műsor szerkesztő-rendezőjé­vel, Csenterics Ágnessel át­lapoztuk a korabeli sajtó színházi rovatait, a külön­böző képes hetilapok évfolya­mait, megnéztünk vagy nyolcvan magyar néma- és hangosfilmet, felkerestük a közvetlen hozzátartozóikat, a családtagokat, az egykori pályatársakat. Közös célunk az volt, hogy megtudjuk, mi­lyenek is voltak ők, hogyan éltek tovább egykori kortár­saik­­ emlékezetében. A most­ induló és ezután havonta jelentkező Színész­múzeum tehát nem afféle ke­gyeletes, kiváltképp nem nosztalgiákat ébresztő ese­ménykrónika kíván lenni, hanem más, lényegesen több, élő, mozgó, gondolatokat éb­resztő színház- illetve szí­nésztörténeti sorozat. Példái — mint majd látni fogjuk —, sajnos kimeríthetetlenül változatosak, hiszen ahány színészpálya, annyi megtor­panás, csőd, mélybezuhanás és csak itt-ott felderengő fény, derű. Ne feledjük, szá­zadunk legválságosabb évti­zedeiben búvárkodtunk! Néhány példát ennek bizo­nyítására: három jeles szí­nészünk is volt, akik — ilyen­ olasz­oknál fogva — sikeres itthoni pályafutásu­kat Amerikában szerették volna folytatni. Ilyen volt Kabos Gyula, Mály Gerő, és Jávár Pál. Hármuk közül csak Jávor (a most kezdődő sorozat első epizódjának fő­szereplője!) tért vissza élve, de ő is — mint tudjuk — gyógyíthatatlan beteg volt már. Kabos Gyula, ez az őseredeti nagy művész (az ő alakját felidéző műsor körülbelül 1974 februárjá­ban kerül képernyőre) Ame­rikában a be nem váltott ígéretek és a mindenáron való bizonyítás kettős malom köve alatt őrlődve, a szó fi­zikai értelmében felfordult a színpadon; Mály Gerő, ez a csendes, halk szavú, igen jelentős karakterszínész (ve­le a sorozat második felében találkozhatunk majd) pedig a honvágytól, az elhagyatott­ságtól, a magánytól gyötrőd­ve, egy amerikai vendéglő­ben burgonya hámozással tengette utolsó éveit, aztán végső elkeseredettségében­­ halálra ette magát... Nem jártak szerencséseb­ben az itthonmaradottak kö­zül a legnagyobbak sem. Rátkai Mártont, Törzs Jenőt, Gombaszögi Ellát és sok szí­nészünket a negyvenes évek elején elparancsolták a szín­padról. De a példákat — saj­nos — folytathatnánk. Mi az értelme, jelentősége egy ilyen, a színészpályákat elfelejtett, sorsokat vallató sorozatnak Elsősorban a ma színházművészetére szeretné irányítani a figyelmet, szín­házművészetünk folyamatos­ságát kívánja hangsúlyozni. Ezt a folyamatosságot érez­hetjük majd tapintható kö­zelségben, amikor a kame­rák előtt Bánki Zsuzsa, Dar­vas Iván, Sinkovics Imre és a­­többiek elődeikről, a velük való találkozásaikról,­­, tő­lük kapott gazdag tapasztala­taikról vallanak. A BBC hamarosan sorozatfilmet készít Casanova ’73. cím­mel. A fő- és címszerepet Leslie Phillips népszerű angol komikus alakítja. Partnerei szebbnél szebb lányok lesz­nek. A komikus kijelentette, hogy eddig még egyetlen szerepét sem szerette ennyire. Érthető! PÁRIZSI TÉVÉLEVÉL Augusztusban kétféle francia van: aki már nya­ralt, és aki most nyaral. De egyben azonosak: bár­hol legyenek, szívesen né­zik a tévét. Nos, mit nyújt a francia televízió közön­ségének ebben a 32 fokos hőségben, három csator­nán? Napokon át figyelmezte­ti a nyaralókat, hogy Fré­­jus környékén ne füröd­­jenek a tengerben, mert az olajjal szennyeződött. A vízirendőrség helikopter­ről készített felvételeit is bemutatja, amint éppen követik meg figyelmezte­tik a vétkes tartályhajó­kat. Ezzel kapcsolatos pá­rizsi karikatúra. Elképesztő erdőtüzekről láthat képeket a néző, amelyek Korzika szigetén zavarják a turisták nyu­galmát (sejtve, hogy ebbe a tűzt­eng­erbe a Francia­­országtól elszakadni vágyó erők is „belesegítenek”). Még egy nem mindennapi hír Korzikáról: Ajaccio híres szülötte (nem Napó­leon császár, hanem a má­sik, Tino Rossi, a dalki­rály), olyan kitüntetésben részesült, amely csak De Gaulle elnököt illette meg idáig: még életében utcát neveztek el róla. Képek a moszkvai Universiadé­­ról. A sportkommentátor beszámol a szovjet ver­senyzők fölényes arany­érem-betakarításáról, majd a francia győzelemről meg­jegyezve: 50 évvel ezelőtt Franciaország rendezte az első Universiadét. Képsor a fél évszázaddal ezelőtti eseményről. Hiába, a fran­cia „Glorie” elévülhetet­len. Újabb hírek, a leg­frissebb közúti sebesség­­korlátozásról, amely sze­rint 120 kilométernél nem szabad gyorsabban hajta­niuk a gépkocsivezetők­nek. Szemléltető képsor arról, hogy a biztonsági öveket túl lazán sem sza­bad bekapcsolni. Izgulha­tunk az öt lengyel barlang­kutatóért, akik St. Martin vidékén „eltájolták” ma­gukat. Szerencsére francia kollégáik rájuk találtak — semmi bajuk. De nem úgy a nézőknek: napokon át nézhette a barlangászok­ról szóló oktatófilmeket, hogy milyen öltözékben, milyen engedélyek birto­kában „szabályos” csak a barlangok felkeresése. A nyári hőség kitűnő al­kalom a régi filmek fel­újítására. A francia tele­vízió napjában többször is él ezzel a lehetőséggel. Így találkoztunk ismét Chaplin, Stroheim, Michel Simon alakjával, majd Edit Piaf jelent meg előt­tünk. (Egy Jancsó-film is vetítésre kerül, az így jöt­tem, és Jancsót egy film­rendező-sorozatban is be­mutatták.) A Párizsban maradt öre­gek és háziasszonyok is helyet kapnak pillanatok­ra a képernyőn. Legtöbb­jük azt panaszolja, hogy drága az élelmiszer és gyümölcs. De mondom, hogy egy pillanatig él a téma, máris átkapcsol a té­vé a számos nyári feszti­vál közül a legfelkapot­­tabbra: Avignonba. Re­ménykedem, hogy egy jó szót csak elejtenek a mi Bábszínházunkról, amely­ről néhány újság oly el­ismerően írt. Ehelyett egy vidám vetélkedő részesei lehetünk, amelynek fő att­rakciója — helyi szokás szerint — egy fekete bika, amint közderültségre ök­­lelgeti a versenyzőket. Hogy mi ebben a vetélke­dő? Egy „telitalálatos” ök­lelés — egy pont... 11

Next