Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 316-328. szám)
1973-11-25 / 325. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1973. nov. 25. Az olajválság miatt Hét szűk esztendő / Jövőre gazdasági pangás várható Nyugat-Európában A Die Zeit című hamburgi hetilap legutóbbi számában a jelenlegi olajválság következményeit elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy a tervezettnél lassabban fog fejlődni a nyugat-európai gazdaság. A konjunkturális légkör gyorsan változik. Bár a statisztikai adatok még további fellendülésről vannak, egyre növekszik a pesszimisták száma. A bonni kormány már levonta a következtetéseket, függetlenül a stabilitást célzó adók fenntartásától, egyes ágakban intézkedéseket tettek a gazdálkodás fellendítésére. Az arab olajszállítmányok korlátozása következtében a jövő évre tervezett gazdaságfejlesztést most sokkal borúlátóbban ítéljük meg, mint néhány héttel ezelőtt. A The Economist című londoni közgazdasági lap azt jósolja, hogy a következő hat évben számottevően csökken a gazdasági föllendülés üteme. Számos ország gazdaságpolitikusai arra kényszerültek, hogy már most módosítsák a jövő évre szóló gazdasági terveket. Nyugat-Európa számára ez azt jelenti, hogy a tervezett 4,5 százalék helyett átlagban 3,5 százalékkal növekszik majd a termelés. Sokkal jobban megérzik majd a visszaesést az amerikaiak: november 9-én a Wall Streeten a kubai válság óta nem tapasztalt mértékben zuhantak az árfolyamok. Ezt a folyamatot a Wall Street Journal előrejelzése váltotta ki. A tekintélyes amerikai gazdasági újság azt jósolta, hogy termeléscsökkenés következik be az acél, az alumínium-, az ólom-, a papír- és a vegyiparban. Az energiával való takarékosság következtében jelentősen csökken majd a fogyasztók érdeklődése a gépkocsik, a klímaberendezések és a hűtőszekrények iránt. A Német Szövetségi Köztársaságban egyes politikusok a jelenlegi helyzetben fölöttébb helytelen megoldásokat javasolnak a kormány számára. Az ellenzék több ízben is követelte, hogy csökkentsék a benzin és a fűtőolaj adóját. Vitathatatlan, hogy semmi sem lenne károsabb, mint az árak leszállításával küzdeni az energiával való takarékosságért. A legbiztosabb módszer éppen a növekvő ár: csak ezzel érhető el, hogy kevesebb fűtőolaj fogyjon, és csökkenjen a gépkocsik utazási sebessége. Persze ennek szociális következményei is lesznek, ezt azonban a különféle juttatásokkal, például lakbérpótlékkal kell ellensúlyozni. Egyre többen vallják azt a nézetet, hogy az esetleges közel-keleti béke ellenére is egész Nyugat-Európa „hét szűk esztendő” előtt áll. Senki sem gondol az energiaellátás teljes összeomlására vagy a szó szerint értelmezett hideg és sötét télre — az energiahiány azonban hamarosan mind érezhetőbb lesz. Végeredményben az eddigi gazdasági jóslatok is az egyre növekvő energiaimportra épültek. Nyugat-Európa arra számított, hogy Szaúd-Arábia 1975-ig 8 millióról 20 millió barrelra növeli napi olajtermelését. Az energia megdrágulásával termeléscsökkenésre kell számítani számos gazdasági ágazatban. Még akkor is, ha az embereknek nem kell fagyoskodniuk, a konjunktúra lehűlése biztosra vehető. A gépkocsigyárak, a petrolkémiai üzemek és az alumíniumipar máris megérezte az olajválság következményeit. Egyre növekszik a veszély, hogy Nyugat-Európa a gazdasági recesszió szélére keerül. Mégpedig előbb, mint ahogy a stabilizációs politika meghozhatná eredményeit. Új fűtőanyagok Fűtés napenergiával Tekintettel az egyre súlyosbodó energiaválságra, az amerikai tudósok új találmányokkal igyekeznek felváltani a hagyományos tüzelőanyagokat, elsősorban a fűtőolajat. E próbálkozások során tervezteti meg egy irodaházat, amelyet napenergiával fognak fűteni. A 750 négyzetméter alapterületű épületet a Massachusetts állambeli Lincoln városban építik fel jövőre. A tervek szerint a ház teteje a napenergia felfogása végett 45 fokos szögiben dél felé fog lejteni. Az üvegcserepek alatt vízzel telt csőrendszer van, amely alá sötét színű fémlemezeket szerelnek. A napsugarak felmelegítik a csöveket, azok átadják hőenergiájukat egy 28 000 literes tartálynak, onnan pedig a meleg vizet a fűtőtestekbe vezetik. A tervek szerint télen a Nap 56— 85 százalékban fedezi a fűtés energiaszükségletét, nyáron pedig a klímaberendezéseket üzemelteti. Az egész rendszert villamos energiával egészítik ki. Az új fűtési módszer korántsem olcsó: a berendezés több mint 150 000 dollárba kerül, sorozatgyártás esetén azonban — ígérik a szakemberek — nem kerül többe 30 000 dollárnál. Ha továbbra is növekszik a hagyományos fűtőanyagok ára a világpiacon — ami szinte biztosra vehető — akkor előbbutóbb kifizetődő lesz az újszerű fűtés. Hidrogén-benzin re szeri se száma a tudományos kísérleteiiek, amelyeknek a mostani (és a jövőbeni) energiaválság áthidalása a célja. A jelenlegi benzinínség közepette a közvélemény is fokozott érdeklődést tanúsít e próbálkozások iránt, s így érthető, hogy a nyugati lapok valóságos szenzációként jelentették be a hidrogén-benzin feltalálását. Az új üzemanyagot amerikai tudósok eszelték ki a pasadenai (Kalifornia) Jet Propulsion Laboratoryban. Mint a név is elárulja, hidrogén és benzinkeverékről van szó fele-fele arányban. A benzinnel való takarékosság mellett van még egy óriási előnye az új üzemanyagnak, hogy a felhasználás során szinte egyáltalán nem szennyezi a levegőt, még azokat az előírásokat is túlszárnyalja, amelyeket az amerikai kormány 1977-ben akart bevezetni a légszenynyeződés megakadályozása céljából. A hagyományos benzinmotorokon csupán lényegtelen változásokat kell eszközölni a hidrogén-benzinre való áttéréshez. Az amerikai tudósok derűlátóak: hidrogént egyelőre korlátlan mennyiségben lehet előállítani, a tengerek, a folyók és a tavak vizéből. . A válságokból le lehet vonni a tanulságot. Az arab olajtermelő országok által elrendelt szelektív olajbojkott megtanította a nyugati, ipari országokat a rettegésre, de okot szolgáltatott a töprengésre is. Az arabok rájöttek, hogy az olaj politikai fegyverként is használható. A nyugati államok viszont ráeszméltek, hogy nem lehet a kőolajra építeni a jóléti társadalmat. Az olajszállítás korlátozásában megnyilvánuló arab szolidaritás mögött nemcsak a legújabb közel-keleti háború áll. Az olajtermelő országok már korábban is jelezték, hogy esetleg csökkentik a termelést, mivel energiaforrásaik gátlástalan kiaknázása és az olajnak az infláció által veszélyeztetett papírpénzre való átváltása végeredményben veszteséges üzlet számukra. A mostani alkalom kiváló volt arra, hogy az olajtermelők beváltsák fenyegetésüket, és tekintélyt is szerezzenek maguknak az arab tömegekben. A szakértők már évek óta figyelmeztetnek egy küszöbönálló energiaválságra. A politikusok és a gazdasági vezetők azonban nem voltak hajlandók pénzt fordítani az újabb energiaforrások kiaknázására, és arra sem voltak hajlandók, hogy kidolgozzák az energiafelhasználás nemzetközi koncepcióját. Jó példa erre az Európai Gazdasági Közösség, amely évek óta napirendjén tartja a közös energiapolitika kérdéseit, anélkül, hogy a valóságban egyetlen lépést is tett volna. A mostani válságot a Közös Piac brüsszeli központjában jó alkalomnak tartják, hogy megindítsák a folyamatot a kilenc tagállam közös energiapolitikájának kidolgozására. Annyi bizonyos, hogy a kőolaj most gyorsan megdrágul. Az olajtermelő országok szervezetének (OPEC) tizenegy tagállama, amelyek a világ olajtermelésének 50 százalékát és az olaj kivitel 90 százalékát adják, a kereslet és a kínálat törvényei szerint akarják meghatározni az olaj világpiaci árát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csökkentik az olaj kitermelést, hogy megőrizzék a tartalékokat és nagyobb árat, kérhessenek termékükért. Eddig a kőolaj ára nem a piac törvényei szerint alakult, hanem a termelők és a nemzetközi olajkonszernek megállapodásai alapján. Hogy milyen olcsó volt eddig az olaj, mutatja az az adat is, amely szerint a benzinkúton vett 1 liter benzin árában a kőolaj ára mindössze 1 százalékkal szerepelt, ugyanakkor az adók 62 százalékot tettek ki. Ha az olajtermelő államok elérik céljukat, hogy az olaj árát olyan mértékben növeljék, hogy az ismét lehetővé tegye más ismert energiaforrások, például a szén versenyképes felhasználását, akkor az ipari országok társadalmi-politikai döntésekre kényszerülnek. A drágulást ugyanis vagy a gépkocsivezetőkkel kell megfizettetni, vagy a benzinre kivetett adót más területekre átirányítani. Az arab bojkott miatt az energiaínség egy évtizeddel korábban köszöntött be, mint ahogy a szakemberek jósolták. Ezért már most felmerül néhány kérdés. Kell-e olyan gépkocsikat gyártani, amelyek 20 liter benzint fogyasztanak 100 kilométeren? Kinek van haszna abból, hogy a nagyvárosok éjjelenként a fényreklámok fénytengerében fürdenek? Összhangban van-e fejlettségünkkel és lehetőségeinkkel, hogy minden irodaépületben olyan klímaberendezéseket szereljünk fel, amelyek aránytalanul sok áramot fogyasztanak? A jelenlegi ismeretek szerint a közel-keleti kőolaj tartalékok legkésőbb 28 év múlva kimerülnek, az Afrikában és Amerikában levő olajkutak pedig legföljebb még hét évig működhetnek. Ezek az adatok talán eltúlzottan riasztóak, hiszen nincs kizárva, hogy közben sikerül újabb olajmezőket feltárni, az azonban bizonyos, hogy az olcsó energiának vége. Az új lelőhelyek kiaknázása — például a tengerfenék alatt húzódó olajmezők feltárása — aránytalanul drágább, mint az arab sivatagokban levő kutak üzemeltetése. Végső ideje tehát, hogy az új energiaforrások feltárásának nagyobb figyelmet szenteljünk. A lehetőségek fennállnak, csupán az a baj, hogy eddig túl kevés pénzt fordítottak hasznosításukra. Nem oldották még meg teljes mértékben az atomenergia felhasználásának problémáit. Kevés figyelmet szentelnek a napenergiának. A Szahara óriási területét egész évben szüntelenül perzseli a nap, s ezt az energiát nem használjuk ki. A műszaki akadályok egyáltalán nem leküzdhetetlenek. Ami eddig hiányzott, az a szükséges beruházás, hiszen a kőolaj olyan kényelmesen olcsó volt. Mindez persze a gazdaságosság kérdéseivel függ össze, a helyzet azonban most lényegesen megváltozott. Az olajkonszernek hatalmas és biztos jövedelemre tettek szert, és semmi hajlandóságot sem mutattak arra, hogy nyereségükből más energiaforrások felkutatását pénzeljék. 1970-ben az olajjal való kereskedelem értéke 15 milliárd dollár volt. A nemzetközi olajkonszernek gyakorlatilag kezükben tartották az egész üzletet az olaj kiaknázásától a szállításon át a benzinkutakon való eladásig. Az olajüzlet kifizetődőségét bizonyítja, hogy az USA külföldi tőkeberuházásainak kereken egyharmada éppen az olajiparba irányul. Nyolc multinacionális olajkonszern, amely túlnyomórészt az amerikai tőke ellenőrzése alatt áll, értékesíti az OPEC-államok össztermelésének 87,5 százalékát. Ilyen körülmények között érthető, hogy az olajtermelő államok, de a felhasználó országok kormányai is, arra törekszenek, hogy közvetlen üzleti kapcsolatot kössenek. Az OPEC-országok javasolják, hogy az érdekelt kormányok dolgozzák ki a következő húsz év világenergetikai koncepcióját. Az olajtermelők ugyanis szintén félnek a jövőtől. Néhány évtized alatt kimerülhetnek olajforrásaik, és jövedelem nélkül maradnak, ha addig nem sikerül nekik kiépíteni saját iparukat. (Die Presse) Az adó drágítja meg a benzint Az olajválság újabb energiaforrások kiaknázására serkent A kormány az oka Kevés a buszsofőr Londonban iskolák egyaránt munkaerőhiánnyal küszködnek. GLASGOW-BAN, ahol a legtöbb tűzeset történik az összes brit városok közül, nemrég sztrájkba léptek a tűzoltók. Azzal érveltek, hogy csak több pénzzel lehet újra a fecskendőkhöz édesgetni az embereket. Coventry kórházban el kellett halasztani a pszichiátriai osztály megnyitását, mert a szükséges 83 ápolónő helyett csupán 11-en jelentkeztek. A londoni városi elöljáróság aggódik a főváros egészségügyi helyzete miatt, mivel az egészségügyi hivatalban a kelleténél 179-cel kevesebb az ellenőr. Különösen nagy gonddal küszködnek a főváros közlekedési vállalatai. Gyakran éppen a csúcsforgalom idején nem tudnak elegendő földalatti szerelvényt és autóbuszt indítani, mert nincs hozzájuk személyzet. Londonban nem kevesebb mint 4200 buszsofőrre és kalauzra van még szükség. 400 buszt azért nem tudnak forgalomba állítani, mert a javítóműhelyekben nincs elég szerelő. A közszolgálatok vezetői szerint a kormány bérellenőrzési politikája az oka a problémáknak. A hatóságok szigorúbban ellenőrzik a szolgáltatási alkalmazottak fizetését, mint a magánüzemek alkalmazottaiét. A magánvállalatokban ügyesebben ki tudják játszani az előírásokat, nagyobb béreket adnak, és ezzel elszipkázzák a munkásokat. Az ügyeskedő munkáltatók például új beosztási címeket eszelnek ki, és ezek alapján nagyobb bérhez juttatják alkalmazottaikat. Reginald Goodwin, a londoni elöljáróság vezetője arra kérte a kormányt, hogy tegyen kivételt a főváros közszolgálati alkalmazottaival. Londonban ugyanis ezen a téren valóságos válság van. A főváros legfontosabb szolgáltató-üzemei csőd előtt állnak. A vészjelekre azonban nem érkezett meg a kívánt visszhang. A kormány nem akar kivételt tenni. Azzal érvel, hogy a béremelés nem szüntetné meg a munkaerőhiányt, viszont növelné a szolgáltatások díját. NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt Nagy-Britanniában a bevándorlókkal töltötték be a londoni közlekedési vállalatokban megüresedett munkahelyeket. A színes bőrűek előtt azonban azóta becsukták a szigetország kapuit, és jórészt ennek a következménye a jelenlegi helyzet. Robert Carr belügyminiszter nemrég kijelentette: — Mi egyrészt a minimumra korlátoztuk a bevándorlást, másrészt viszont csodálkozunk, hogy a szolgáltatóipar számos üzeme bajba került. L. U. MINDÖSSZE KÉT év leforgása alatt lényeges változás következett be Nagy- Britannia munkaerőpiacán. 1971-ben számos gyárat bezártak, és az üzemek sok embert elbocsátottak. Ennek az esztendőnek a felén a munkanélküliek száma meghaladta az egymilliót. A súlyos helyzetben a kormány kénytelen volt sürgős intézkedéseket tenni, megkönynyíteni a gazdaság helyzetét, hogy újabb munkahelyeket nyithassanak. Két év múlva a munkanélküliség a felére csökkent. Jelenleg mintegy ötszázezren vannak állás nélkül, vagyis a munkaképes lakosság 2,3 százaléka. A helyzet ma sem túl rózsás, ám pillanatnyilag nem annyira a munkanélküliség, mint inkább a munkaerőhiány okoz gondot. A munkáltatók körében végzett legújabb véleménykutatás szerint elsősorban a munkaerőhiány akadályozza a termelés bővítését. Ez a probléma azonban sokkal inkább sújtja a szolgáltatóüzemeket, mint a magánvállalatokat. A rendőrség, a városi közlekedési vállalatok, a kórházak és az Válságban az angol főváros közlekedése öngyilkos lett az olajválság miatt A japán Komatsu városban benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát egy olajkút tulajdonos, amiatti bánatában, hogy nem tudott eleget tenni állandó vásárlói olajmegrendelésének. A szerencsétlen férfi búcsúlevelet hagyott hátra feleségének, amelyben arra kérte, hogy fizesse meg cégének a tíz liter benzint, amivel leöntötte magát.