Magyar Szó, 1973. december (30. évfolyam, 344-359. szám)
1973-12-23 / 351. szám
16. oldal Lebecsült a foglalkozás Felháborít, az önérzetemet sérti, ha lekicsinylőségbezélnek rólunk, földművesekről, írja levelében Petri Jóvef szabadkai olvasónk. Igaz, fűzi tovább gondolatát, azelőtt sem sokra becsülték a parasztembert, de az akkor volt. Most más időket élünk, építjük a szocializmust, alakítgatjuk önigazgatású társadalmunkat, amelyben értékünk nem kisebb a többi dolgozóénál. Habár ez így van, mégis bizonyos vonatkozásban hátrányos megkülönböztetésben részesülünk, például nincs nyugdíjbiztosításunk. És ami szerfölött bánt, sok fiatal, saját fiam is, hátat fordított a mezőgazdaságnak. Úgy vannak vele, a földművelés és az állattenyésztés nem szakma, pedig ahhoz is érteni kell. Nem tartják szakmának, mert űzheti boldog-boldogtalan. Szerintem előbb-utóbb törvénnyel kell majd érvényt szerezni a földművelésnek, akárcsak a többi szakmának. Ha nem is tudunk teljesen egyetérteni olvasónkkal, sok mindenben igazat adunk neki. A földművelést valójában nem tekintik szakmának. Például senki sem lepődik meg azon, ha egy lakatos vagy vízvezetékszerelő hátat fordít szakmájának, s fölcsap földművesnek, az esztergapadot felcseréli a traktorral. Ennek a fordítottja viszont úgyszólván lehetetlen. A földműves nem cserélhet szakmát, nem nyithat lakatosműhelyt. Ha megtenné, bizonyára a hatóságok is beleavatkoznának. Mert ahhoz, hogy valaki iparengedélyt váltson, lakatosműhelyt nyithasson, a képesítésről szóló bizonyítványt is fel kell mutatni. Ahhoz azonban, hogy valaki felcsapjon földművesnek, nem kell semmilyen képesítés. Más eset, a munkások kertje, amelyet munkájuk után művelnek meg. Ha a felvetett kérdésekre jelenleg még nem lehet határozott választ adni, de annyi bizonyos, hogy megfelelő törvénnyel szabályozható a földművelés szakmai vonatkozásában is. Annyi bizonyos, hogy az új törvény, amelyről csak nagy vonalakban beszélgetnek a Tartományi Képviselőházban, kimondja például azt is, hogy a földet a családban csak az örökölheti, akinek szakmája a földművelés, és ha ilyen nincs a családban, és a közeli hozzátartozók között, bizonyos ellenérték fejében a társadalom örökli, vagyis valamelyik birtok, szövetkezet. A helyzetet részben tisztázza a földkihasználási törvény. Vajdaságban jóllehet, ez a törvény, amelyet január elseje óta alkalmaznak, a földművelést nem emeli szakmai rangra, de bizonyos szempontból szabályoz egyet s mást. Egyebek között a földbérletet is. Bérelhet-e földet az, akinek a földművelés nem foglalkozása, és menynyi földet bérelhet a földműves. És ha valakinek traktora van, saját földjén kívül, még mennyi földet művelhet meg? Ezekre a kérdésekre is határozott választ ad. Néhol ugyan olyannyira összekuszálódott az ügy, hogy nehéz eligazodni rajta. Ezért minden egyes eset úgyszólván külön felülvizsgálást követel. A föld kihasználását szabályozó törvény értelmében csak földműves bérelhet földet. A gyári munkások, alkalmazottak vásárolhatnak ugyan 3 hektárt, de nem bérelhetnek. A nem földműves felesége vagy nagykorú gyereke, ha földműveléssel foglalkozik és nincsen állandó alkalmazásban, bérelhet földet. A bérelt földnek és a saját parcellának nagysága azonban nem lehet több 10 hektárnál. Azok az egy háztartásban élő, önálló családtagok, akik földműveléssel foglalkoznak, külön-külön bérelhetnek 10 hektárt. A traktoros saját földjén kívül megművelhet annyi földet amennyit bír, ez nincs korlátozva. De, ha a saját földjén kívül munkál meg földet, még ha a fiáét is, az szolgáltatásnak számít, még akkor is, ha semmilyen ellenértéket nem kap érte. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez részben gátolja a társtulajdonosokat, ugyanis közösen vásároltak traktort avégett, hogy földjüket megműveljék. Egyébként a termelőeszközök közös használata szerződéssel is szabályozható. Az is bizonyos, hogy a földkihasználási törvény keretei sokszor szűkek, de végtére érvényt szereznek vele a földműves szakmának, tehát elsősorban a földműveseknek kell betartani. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1973. dec. 23. KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK az életszínvonal emelkedéséről T. J., Horgos. — A sajtó állandóan figyelemmel kíséri életszínvonalunk alakulását. — Az írások, különböző nézőpontokból közelítik meg a kérdést, de abban, hogy egyoldalúan viszonyulnak hozzá. Hiányosságuk abban mutatkozik meg, hogy tulajdonképpen a személyi jövedelem igazságtalannak vélt elosztását okolják. Nem esik szó arról, milyen módon lehetséges az átlagos életszínvonal emelése, pedig ez a fő feladat. Társadalmi gazdaságfejlesztési terveink minden évben az átlagos életszínvonal emelését írják elő, amely maga után vonná a dolgozók életszínvonalának javulását is. Marx tanítása szerint sok gazdasági tényező összefüggése hozza magával az életszínvonal alakulását. Közöttük az első helyen szerepel a termelési költségek csökkentése és a termelékenység növelése. A költségcsökkentés értékének és a termelékenység növeléséből származó értéknek az összessége kell hogy adja az arányos átlag életszínvonal emelkedési alapját. Természetesen ezenkívül még sok más gazdasági tényező hozzájárul az életszínvonal állandó javulásához. Például az árukivitel fokozása, a behozatal csökkentése, a helyes gazdasági beruházás, vám, adó, árpolitika stb. A nem termelő munkaszervezetekben a szigorú takarékosság bevezetése. Az életszínvonal emelése szempontjából a legfontosabb a termelési költségek csökkentése és a termelékenység növelése, tehát mindaz, ami a korszerű termelést és az ésszerű gazdálkodást jelenti. A korszerű termeléshez és a gépesített eszközök kezeléséhez szakmunkásokra és magas szakképzettségű vezető szakemberekre van szükség. Valamint a munkások állandó továbbképzésére. Nagy gondot okoz, hogy két és fél millió írástudatlan polgár él hazánkban, és ha 40 százalékát számítjuk munkaképesnek, körülbelül eléri az egymilliót, azoknak a száma, akik szakmai tekintetben nem felelhetnek meg a követelményeknek. A magára hagyott közoktatás nem tudott lépést tartani társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel, még alapfokon sem volt képes megbirkózni a nagyarányú írástudatlansággal. Gazdaságunk, a fejlettebb iparú államokéhoz képest, drágán termel. Márpedig a termelési költségek csökkentését és a termelékenység növelését csakis jól képzett munkásokkal lehet elérni, anélkül nem lehet jobb megélhetés. Iskoláztatási politikánk terhére kell írnunk a marxista gazdasági rendszer tanításának elhanyagolását is. Enélkül a dolgozó nem lehet tisztában a marxista gazdasági rendszer legelemibb tételeivel sem. A most meginduló tömeges oktatási, továbbképzési akció hivatott arra, hogy tudatosítsa: a szocialista marxista társadalom kiépítésének alapja a gazdaságos termelés. Az életszínvonal alakulásával szoros összefüggésben van az árpolitika, hiszen az árak nagymértékben befolyásolják a létfenntartási költségeket és ezáltal a dolgozók életszínvonalát. Az áraik növekedésével csökken az életszínvonal. Egész Európában, sőt az egész világon kisebb-nagyobb mértékben infláció van, és a hivatalos szervek felfogása szerint áraink emelkedése körülbelül 50 százalékban emiatt következett be, egyebek között azért is, mert a külföldről behozott nyersanyag árának állandó emelkedése, nálunk is megdrágítja a termelést és ez láncreakciót vált ki. Végeredményben a dolgozónak mint fogyasztóknak kell fizetniük a felemelt árakat, a drágulás arányában. Hol adják a közkegyelmi igazolást? TÖBBEKNEK: Ingolstadt, Essen stb. — Külföldön dolgozó polgáraink közül többen kerestek fel bennünket levélben, melyben közük, hogy olvasták a közkegyelemről szóló híreket, de számukra egy-két tájékoztatás nem egészen világos. Nevezetesen, hogy az, aki katonai szolgálati kötelezettségének külföldre való távozása előtt nem tett eleget, azt a közkegyelmi törvény mentesíti a büntetés alól, ha eleget tesz a különféle feltételeknek és formaságoknak. A többi között a törvény megköveteli bizonyos kötelezettség vállalását arra vonatkozóan, hogy honvédelmi kötelezettségüknek meghatározottőn belül eleget fognak tenni. A törvény és az újságban megjelent tájékoztatás azt tartalmazta, hogy ezt a külképviseletekben vagy az illetékes szervekben kell megtenni. Meg lehet-e tenni ezt a nyilatkozatot a kereskedelmi képviseletben, vagy csak a nagykövetséghez és a konzulátushoz lehet ilyen irányú kérelemmel fordulni? Többek- nek az a problémájuk, hogy egész héten dolgoznak, ünnepnapon viszont ezek a képviseletek nem fogadnak feleket, és így az igazolás beszerzése körülményes. Az iránt is érdeklődnek, hogy többen jó pár éve nem voltak idehaza, és van-e valamilyen következménye, ha ezt a nyilatkozatot nem tudják megtenni, vagy ez a határon is elintézhető? Ha nincs igazolásuk, beengedik-e őket az országba, és nem lesz-e emiatt valamilyen problémájuk. A közkegyelemről szóló törvény szerint azok, akik a külföldre távozás előtt nem tettek eleget honvédelmi kötelezettségüknek, valóban záros határidőn belül kötelesek nyilatkozni, hogy ezt megteszik. A kötelesség teljesítésének módjára és határidejére azonban a törvény nem tér ki. A törvény csak azt tartalmazza, hogy ezt a nyilatkozatot egy éven belül kell megadni. Az erre illetékes szervek külföldön, a konzulátusok és a követségek. Ilyen nyilatkozat felvételével a kereskedelmi képviseletek nem foglalkoznak. Az egyéves határidő a törvény hatályba lépésétől kezdődően számítódik. Ha különféle elfoglaltság miatt a nyilatkozatot nem tudják beszerezni, a hazautazás során a határon semmilyen problémák nem adódhatnak, mert e nyilatkozatok meglétét a vámszervek, illetőleg egyéb szervek a határátlépés során nem ellenőrzik. Az itthonlét idején a nyilatkozatot a községi képviselő-testület honvédelmi osztályán kell megtenni. Ott szerkesztik meg az igazolást, és erről esetleg a nyilatkozattevő kérelmére másolatot is adnak. A felvetett problémák tehát nem akadályozzák meg a hazautazni kívánókat abban, hogy a határon átlépjenek, és itt tartózkodjanak, illetve, hogy zavartalanul visszatérhessenek. Este kikapcsoljuk a tévét T. FERENC, Szabadka. — Nálunk a kelebiai úton, este gyenge az áram, már fél kilenckor kikapcsoljuk a tévét és a többi háztartási gépet, hogy ne hibásodjanak meg. Pedig jó néhány ház, gazdaság befizette a járulékot, mégsem javították meg a hálózatot, viszont tőlünk nem messze, ahol víkendházak vannak, megfelelő az áramszolgáltatás. SZERKESZTŐI ÜZENETEK VASS JÁNOS, Oroszlámos. — Nagyon sajnáljuk, hogy nem közölhetünk többet a leveléből. Csak utalás van benne, arra, hogy bizonyos egyéneket, köztük a sorok íróját is az építő jellegű bírálatok miatt elmarasztalták. Ha leírná a történteket, szívesen közölnénk. BURÁNY ÁRPÁD, Horgos. — A vasúti kalauzok nagy része udvarias. Van köztük, akik túl hivatalosak, szűkszavúak, de azért nem róhatjuk meg őket. TÓBIÁS JÁNOS, Szabadka. — Leveléből arra következtetünk, hogy nem ért egyet a Repülő tányérok inváziója a Föld ellen című ismeretterjesztő cikkünk megállapításaival. Figyelmébe ajánljuk e hó 20-án megjelent cikkünket, amely lerántja a leplet a kémkedő léggömbök szerepéről. SZOTTA SÁNDOR, Zmajevo. — Az említett egyének állítását az adai telek ügyében az ottani pártszervezet alaptalannak, rágalmazásnak tartja. KOVÁCS ILONA, Bajsa, Srpska 48. — A levelében említett államfő Lisszabonban halt meg. DANYI ERZSÉBET. — Levele érdekes témát vet fel, csak túl általános, szeretnénk, ha konkrétabban foglalkozna vele. B. ISTVÁN, Gunaras. — Levelét következő számunkban közöljük, írjon máskor is. Komolyan a zöldtervről .Kell is róla beszélni, hogy mi taszította olyan mélyre a mezőgazdaságot, mert csak a megfelelő ismeretek birtokában tudjuk majd kiemelni onnan. Ami a földművesek társulását illeti, szerintem a felvásárlást és a termelést külön kell választani olyan értelemben, hogy a feldolgozó ipar gondoskodjon arról, hogy legyen elegendő nyersanyaga, és ilyen értelemben támogassa a földművesek társulását. A föld megművelését és az állattenyésztést pedig teljesen a földművesekre kell bízni. A mezőgazdaságban az a furcsa helyzet áll elő, hogy az idős parasztok, akik már nem képesek megművelni a földjüket, kénytelenek bérbe adni, holott más úton-módon is megoldható a kérdés, például, ha az idős földművesek nyugdíjba vonulnának, a földjüknek egy részét megtartanák háztáji gazdaságként, a többit átengednék azoknak, akik még munkaképesek. Szerintem egy ilyen megoldás kedvezően hatna a fiatal termelőkre. Több olyan fiatal földművesről tudok, aki azért nem nősül meg, mert nem a maga ura. Ha a fiatal földművesek valamilyen módon, ha nem is tulajdonosként, de hozzájuthatnának a földhöz, hiszem, hogy a jelenleginél jobban megművelnék, nagyobb termést takarítanának be róla, mint a bérlők. A földművesek társulásakor lényeges, a traktorok, kombájnok beszerzése, mert enélkül el sem képzelhető a korszerű gazdálkodás. Ha például az idős földművesek átengedik földjüket, s nem lesz mivel megművelni, éppenséggel semmit sem értünk el. Még egy észrevételemet szeretném közölni. Amikor a földművelés és az állattenyésztés sorsáról döntünk, mindig csak a férfiakat tartjuk szem előtt. Megfeledkezünk a nőkről, holott sok gazdaságban a lányok és az asszonyok jobban kiveszik részüket a munkából, mint a férfiak. ELEK LÁSZLÓ, traktoros, Temerin. — Mostanában a zöldtervről és a földművesek társulásáról elég sok cikket közöl a lap. Mi is sokat foglalkozunk vele. Azt is tapasztaltam, hogy egyesek sem a zöldtervet, sem pedig a társulásról szóló törvénytervezetet nem értik meg, teljes egészében, nem látják tisztán, mit akarnak a mezőgazdasággal, amelyet az ingadozó árak és a rossz gazdálkodási feltételek mellékvágányra tereltek. Még egyszer a zentai kórházról IDŐS MIHÁLYLOVICS GYÖRGY, nyugdíjas, Kishegyes, II. Rákóczi Ferenc u. 8. — A zentai kórházról szóló bíráló cikket elolvastam, és egészen megdöbbentem, mert én csak jót mondhatok róla. Egy év leforgása alatt két ízben voltam műtéten a zentai kórházban. Mindkét alkalommal több mint egy hetet voltam bent, de csak elismeréssel szólhatok a bánásmódról. Ezúttal szeretnék köszönetet mondani dr. Verebes, dr. Bognár s dr. Ujházi és dr. Zekovic orvosoknak lelkiismeretes kezelésükért. Külön köszönetemet fejezem ki a nővéreknek, akik gondoskodásukkal és szeretetükkel elhalmoztak. Azt tapasztaltam, hogy amikor a betegről van szó, nem tartanak sem ünnepet, sem vasárnapot, úgyszólván egész nap benntartózkodnak a kórházban. - - örömmel közöljük levelét, de azt is hozzá kell tennünk, a moholi olvasónk nem bírálta a kórház munkáját, sőt, legtöbb osztályét dicsérte, csupán a fertőzőosztályon levő hiányosságokat kifogásolta, s ott sem az orvosok vagy az ápolónők munkáját, hanem az egészségügyi követelményeknek nem megfelelő állapotokat, nevezetesen, hogy nincs külön vécé stb.