Magyar Szó, 1974. február (31. évfolyam, 30-44. szám)
1974-02-02 / 31. szám
10. oldal Mérlegen a film, zene és műbírálat A Tartományi Művelődési Közösség Végrehajtó Bizottságának ülése A Tartományi Művelődési Közösség Végrehajtó Bizottsága dr. Božiđar Kovaček elnökletével megtartott tegnapi ülésén elemezte a vajdasági zenei intézmények háromévi műsorpolitikáját. Ezenkívül eszmei és kritikai felmérést végzett — a pártlevél utáni időszaktól kezdve — a vajdasági filmalkotásról, valamint a műemlék- és a természetvédelemről. Továbbá megvizsgálta a Tartományi Művelődési Közösség viszonyulását a szak- és művészeti kritika fellendítéséhez. A Közösség által anyagilag támogatott zenei élet kritikai felmérése rámutatott arra, hogy a kétségtelen sikereken kívül az osztályszempontok és a szocialista szemlélet tekintetében mulasztások is voltak a repertoár-politikában. Kifejezésre jutott benne a kispolgári ízlés is. A zenekritikából, amely csak hellyel-közzel volt jelen, hiányzott az osztályjellegű elkötelezett hozzáállás. Mindez közoktatásunk hiányosságaiból, a zenei intézmények anyagi körülményeiből is adódott. A tartományban éppen a zeneiskolák működnek a legáldatlanabb körülmények között, az általános iskolák tanterve és tanmenete pedig zenei ismeretszerzést követel, s elhanyagolja a nevelést. Iskoláink, de zenei intézményeink sem fordítanak kellő figyelmet a nemzetiségi káderek képzésére, illetve a nemzetiségi zenei hagyományok őrzésére. A vajdasági filmről szóló elemzés megállapítja, hogy a filmgyártásban a pártlevél előtt súlyos mulasztások történtek. Két filmforgalmazó vállalatunk, a Neoplanta és a Pan-film nem ügyelt kellőképpen a dokumentum- és játékfilmek mondanivalójára és eszmeiségére, szocialistaellenes művek kerültek bemutatásra. A vajdasági film az utóbbi évben mélyreható bírálaton és önbírálaton esett át. Felszámolta a liberalizmust, és eltávolította a fekete hullám, azaz az idegen ideológiák képviselőit. Hogy filmgyártásunk mentesült a negatív jelenségektől, mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi évben elért sikerei. Az ülésen továbbá megvizsgálták a Tartományi Művelődési Közösség viszonyulását a szakmai és a művészeti bírálat fellendítéséhez. Általános a megállapítás ugyanis, hogy a művészeti bírálat a sajtóban, a rádióban és atévében is hétzagos volt, jóllehet a Tartományi Művelődési Közösség 70 000 dinárt szánt erre a célra. Az anyagi serkentésnek az elmúlt időszakban nem volt látszatja. A szakmai művészeti kritika hiányában elferdülések keletkeztek mind a művészetben, mind a filmgyártásban. A Végrehajtó Bizottság emiatt bírálta a sajtó, a rádió és a televízió azon kommunista kritikusait, akiknek írásaiban létjogosultságot nyertek az ellenséges ideológiák, akik hadakoztak ugyan a giccs, a ponyva és a kispolgári ízlés ellen, de hagyták, hogy művészetünkben és filmgyártásunkban létjogosultságot nyerjen az ellenséges ideológia. A Tartományi Művelődési Közösség Végrehajtó Bizottsága továbbra is szükségesnek tartja a művészeti kritika ösztönzését, a továbbiakban azonban nélkülözhetetlennek tartja a kritikus erkölcsi és eszmei elkötelezettségét. V vdj Play Strindberg Beszélgetés az újvidéki Színház második bemutatójának rendezőjével Holnap este tartja második bemutatóját a múlt vasárnap felavatott Újvidéki Színház. Radoslav Dóric belgrádi rendező irányításával az Újvidéki Rádió három művésze — Romhányi Ibi, Nagygellért János és Fejes György bemutatja Dürrenmatt: Play Strindberg című művét. Valójában komédia ez, amelyet a svájci író August Strindberg Haláltánc című tragédiája nyomán írt. Ősbemutatóját néhány évvel ezelőtt tartották meg a Baseli Kamaraszínházban, ahol Dürrenmatt dramaturgi minőségben tevékenykedett. Azóta a darab bejárta Európa színpadait, és végül eljutott hozzánk is. — Radoslav Dóric immár harmadszor állítja színpadra ezt a darabot. Mit mondhatna az újvidéki változatról? — A darabról szólva azt mondhatom, hogy a Play Strindberg napjaink drámairodalmának egyik legjelentősebb alkotása. Szerencsémre vagy inkább szerencsétlenségemre harmadízben állítom már színpadra ezt a Dürrenmatt-művet. Mindhárom rendezésem eltér egymástól, és mindegyikkel a magam módján meg is vagyok elégedve. Az első változatban igyekeztem minél közelebb férkőzni Strindberg szándékához. Szarajevóban ez a darab tragédiává sikeredett. A belgrádi Atelje 212-ben a színpadra állítás a realisztikus komédia jegyeit viselte magán, míg az újvidéki változat fő jellemzője a groteszk felfogású játék lesz. Miután az előadás már a befejező szakaszában van, elmondhatom, hogy rendkívül elégedett vagyok. Nem tartozom azok közé a rendezők közé, akik azt hiszik, hogy minden előadásuk jó, de hiszem, hogy sikerült egy bizonyos tökélyt elérnem, és hogy az előadás stílusának maradandó hatása lesz erre a fiatal színházra. — Munkája részben közvetett jellegű volt, hiszen igénybe kellett vennie Bambach Robert segítségét is. — Habár magyarlakta faluból származom, nem beszélem tökéletesen ezt a nyelvet. Olyan asszisztenst kértem magam mellé, aki nemcsak technikai közvetítője lesz elképzeléseimnek, hanem aki képes lesz önállóan is dolgozni, és bizonyos értelemben tovább fejleszteni a koncepciómat. Bambach Róbert, a belgrádi Színiakadémia harmadéves hallgatója a próbákon rendkívüli kezdeményező képességének adta tanújelét, és számos eredeti elképzelése volt, ezért egyrészt neki köszönhetem, hogy ezt az előadást — mint említettem — bizonyos tökély fokára juttattam. Elképzelései frissek, kitartó egyéniség, ezenkívül vitathatatlan rendezői tehetsége is sokban hozzájárult ahhoz, hogy többet érjünk el, mint amenynyit reméltünk r óla. Megkezdődött a Fest ’74 Különtudósítónk telefonjelentése Tegnap este a belgrádi Szakszervezeti Otthon nagytermében ünnepélyes keretek között megkezdődött „a világ legjobb filmjeinek” negyedik nemzetközi fesztiválja, népszerű nevén a Fest ’74. Branko Pešićnek, Belgrád város elnökének üdvözlő szavai után Costa Gavras, Franciaországban élő görög rendező Ostromállapot című művét mutatták be. A díszelőadáson megjelent a film rendezője is. A Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című film híres rendezője legújabb művét is politikai mondanivaló ihlette. Ostromállapot című filmjében, amely egy latin-amerikai országban játszódik, a neokolonializmus ellen szólal fel, leleplezi az Egyesült Államok beavatkozási módszereit. Mindezt dokumentális alapossággal fejti ki, miközben sikerült jórészt elkerülnie a szónokiassáig és didaktika buktatóit is. A közönséghez közel álló, a bűnügyi filmek izgalmasságával vetekedő formában nyújtja mindannak szintézisét, amit Latin-Amerikáról, a kapitalista intervenciókról és a tupamarókról tudunk. Costa Gavras 1972-ben készült filmje megdöbbentő módon emlékezteti a nézőt a chilei eseményekre, szinte látnoki módon mutat rá mindarra, ami később a valóságban is bekövetkezett. A Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiájának színvonalát mégsem éri el. Ennek ellenére aligha lehetett volna méltóbb filmet találni a fesztivál díszmegnyitójára. Fred Zinnemann Sakál című műve is politikai témájú, habár szabályos thriller. De Gaulle ellen 1962-ben elkövetett sikertelen merénylet után az OAS bérgyilkost fogad, hogy végezzen a francia államfővel. Ennek az újabb merényletnek a lehető legrészletesebb előkészületeiről szól a film, amelyet a rendező a „semlegességen kívül állóként” valósított meg. Az a módszeresség és alaposság, ahogy fokozatosan megteremti és egyre inkább fokozza a feszültséget, a rendezőnek Pontosan délben című híres filmjét juttatja eszünkbe. A Kozara moziban Gojko Miletic köztársasági művelődésügyi titkár nyitotta meg aFestet, de elsőnek Joseph Losey Nóra (Babaház) című művét mutatták be. A mester Ibsen klasszikus színművét adaptálta filmre, s habár a havas norvégiai környezet hidegségében sikerült neki „izzó drámai légkört” teremtenie, mégis Jane Fonda alakítása a legvonzóbb ebben a műben. A Nóra film változata ugyanis lényegileg a szavak drámája maradt, végsősoron tehát nem más, mint fényképezett színház. Mel Stuart A fekete testvérek énekelnek című filmje az amerikai négerekről szóló dokumentumfilm. 1972 augusztusában Los Angeles néger külvárosában, Wattsban egynapos hangversenyt rendeztek, amelyen 100 000 főnyi közönség jelent meg. A rendező a koncertről készült felvételekből, interjúkból, az 1965. évi néger gettó lázadásokról forgatott anyagból állította össze filmjét, amely őszintébb és hitelesebb képet nyújt az amerikai négerek megpróbáltatásairól, vágyairól és törekvéseiről, mint számos más produkció. És mégis, ahogyan Joseph Losey-nak nem sikerült maradéktalanul „lefordítania” a film nyelvére Ibsen művét, ugyanúgy Mel Stuart produkciója is megmaradt fényképezett hangversenynek. LÁDI István A Macedón Nemzeti Könyvtár évfordulója A szkopjei Kliment Ohridi Macedón Nemzeti Könyvtár az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. 1944-ben kezdte meg működését 150 000 kötettel, ma pedig mintegy 1 100 000 könyvvel rendelkezik. A polcokon helyet kaptak a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek nyelvén nyomtatott művek, valamint lengyel, orosz, bolgár, szlovák, cseh, továbbá angol, francia, német és más nyelvű kiadványok. Ezenkívül mindenféle folyóirat áll az olvasók rendelkezésére. Nagyságát tekintve ez az intézmény a legnagyobbak közé tartozik az országban, és korszerűen felszerelt műhelye van a könyvek megőrzésére, megújítására. Szétágazó nemzetközi együttműködése is, a világ mintegy 120 könyvtárával tart fenn szoros kapcsolatot. MAGYAR SZÓ A horvát írók helyzetükről Az annyit halogatott írókongresszusnak gyökeresen változtatnia kell a meglevő helyzeten. Erre a megállapításra jutottak a horvát írók csütörtök esti kibővített ülésükön. Dr. Predrag Matvejenic a kongresszusi előkészületeitóivá megállapította, 1. az íróegyesületek már évek óta tétlenek, és ez a régebbi vezetőségek terhére írható. Ezért nem kellene minden mulasztást azokra hárítani, akik most a helyzet megváltoztatásán fáradoznak. Matvejevig elítélte azt a gyakorlatot, hogy az írókról csakis a különféle elhajlások, mulasztások esetében beszélnek. Ugyanakkor tény, hogy aránylag kevés könyv jelenik meg, a tiszteletdíjak roppant kicsik, a közintézmények pedig alig vásárolják a kiadványokat. Ezen sürgősen változtatni kell, s külön figyelmet kell szentelni a fiatal tehetségeknek, mert súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kongresszusnak nem kinyilatkozásszerűen kell mérlegelnie az állapotokat, hanem megoldást kell találnia az irodalom társadalmi szerepének megerősítésére. Alojz Majetic, a Horvát íróegyesület titkára arról beszélt, hogy az írók öt évig is várnak kéziratuk kinyomtatására. Zvonimir Golob nyomatékkal hangsúlyozta, hogy nálunk a könyv még mindig nagyon drága, kis példányszámban jelenik meg, nincs megfontolt könyvterjesztési politika. Pero Budák azt kifogásolta, hogy az énekesek, színészek sokkal jobban meg vannak fizetve, mint az írók. A plénum végül úgy döntött, hogy az íróegyesület tisztújító közgyűlését április 12-ére hívják egybe. Jure Franicevic, a Horvát íróegyesület elnöke zárószavaiban leszögezte, hogy az írókongresszuson érvekkel kell kiharcolni az irodalom megillető helyét, és el kell mélyíteni a köztársaságközi kapcsolatokat, különös tekintettel arra, hogy országunk soknemzetiségű. Szombat, 1974. február 2. Képzőművészeti Levelező Iskola Rovatvezető Ács József Origó Art képzőművészeti csoport, Muzslya, POZSÁR JUDIT Várakozás című rajzán a Remény szót elemzi; a RE nyomtatott nagybetűkkel „biztató módon” indul a remény, a zöld ajkaktól fel és le az m és é betűk távolodnak, végül a NY nyomtatott verzál „jó befejezést” ad a gondolatnak, illetve rajznak, amely a konceptuális népművészetbe sorolható. Bátorítjuk, folytassa ezt az utat, a betűkre és a kivitelezésre több gondot fordítson. Használjon Letrasett-betűket, vagy folyóiratokból ollózzon, de nem utolsósorban rajzolja is őket. EGRY IVÁN: Forma I. és II. rajzai mértanias szerkezetűek, a négyzetek, háromszögek, körök alapformáiból számtalan kompozíciót lehet alakítani. Valamilyen rendet vagy törvényszerűséget határozzon meg, és folytassa vizuális kísérleteit. A Forma I. architektonikus, és épületre emlékeztető, minden tárgyat e három elemmel meg lehet rajzolni, éspedig úgy, hogy az asszociatív is marad, s egyúttal független minden „szerves formától”. A Forma II. című rajza tösmörebb szerkezetű, s a síkokat grafikailag is megkülönböztette, faktúrát adott nekik. KAJÁRI JÓZSEF: Szögletes, szabálytalan felületeit kis háromszögekkel töltötte ki. A belső a külsőre emlékeztet, és rajzai egyirányú vizuális hatásúak, ami nem értékelés, hanem csak jellemzés. A szabálytalan szerkezetű rajz „úszó” kis háromszögekből tevődik össze, mint minimális, egyszerű információ. Próbáljon vonalzóval precízen dolgozni, valószínűleg a rend vagy más struktúra alakul majd ki rajzaiban. HOVÁNY LAJOS: GUNARAS. Petőfi Sándor utca 47. .Rajzai a képzeletet igazolják, és nehéz behatolni világukba. A motívum és a vizuális megjelentetés közötti úton az érzelmek gondolatokba tevődnek át, végül is analógiákon át zárt és intellektuális stílus alakul ki. A Várakozó című rajzán az „idegszálak” az információs utak tömörülnek talán úgy, mint amikor kevés az információ, ami várakozást fejez ki. Leonardo da Vinci című rajzán a jel kifinomult, sematikus anatómiai formákat vesz fel. Egry Iván — Forma II. A kultúra támogatása Horvátországban Horvátország művelődési alapja az idén 111 550 000 dinárral támogatja a kulturális tevékenységet és az alkotói munkát. Ugyanakkor azon fáradozik, hogy a kulturális intézményekben kibontakozzanak az önigazgatási viszonyok. A legtöbb pénzt a filmgyártás fellendítésére fordítják, továbbá a köztársasági jellegű művelődési intézmények műsorának, valamint a műemlékvédelem programjának pénzelésére. Külön figyelmet szentelnek Horvátország művelődési dolgozói kongresszusának 30. évfordulójára, továbbá a Dubrovniki Nyári Játékok 25., valamint Juraj Dalmatinac halálának 500. évfordulójára. Jelentős összegekkel finanszírozzák az ezzel kapcsolatos megmozdulásokat, rendezvényeket. A művelődési alap igazgató bizottsága egyúttal rámutatott a horvátországi filmtermelés válságára, azzal, hogy a rajzfilmgyártás megtartotta hagyományos szintjét. Tény ugyanis, hogy megtorpant a filmesek munkája, az utóbbi időben nem készítenek színvonalas alkotásokat.