Magyar Szó, 1974. március (31. évfolyam, 73-88. szám)
1974-03-27 / 84. szám
Szerda, 1974. március 27. A péterrévei SAMU MIHÁLY Általános Iskola kollektívája PÁLYÁZAT ÚTJÁN FELVESZ: • számtan szakos tanárt meghatározatlan időre. FELTÉTELEK: — Megfelelő főiskolai vagy egyetemi képesítés. — Tökéletes magyar és szerbhorvát nyelvtudás. — Megfelelő erkölcsi-politikai magatartás. — Eleget kell tenni a törvény által megszabott feltételeknek. Munkába lépés azonnal. A szükséges okmányokkal ellátott kérvényeket a következő címre kell eljuttatni: Osnovna škola, Samu Mihály, Ratko Petrovo Selo (pályázati bizottság) A,pályázat a munkahely betöltéséig érvényes. 454-1. A szabadkai SUBOTICA Mezőgazdasági Kombinát BIKOVO TMASZ-ának munkástanácsa NYILVÁNOS ÁRVERÉS ÚTJÁN ELADJA AZ ALÁBBI ÉPÜLETEKET: 1. I. számú takarmányraktárt 2. Mázsaházat 3. Hizlaldát 4. II. számú takarmányraktárt 5. Borjúistállót 6. Fáskamrát Az épületek a volt Vojvodina birtokon vannak, a Szabadka—bikovói útvonalon, a 6. kilométerkőnél balra. II. 1. A Rudié tanyát 2. A Lulié tanyát 3. A Vukmanov tanyát Mindhárom tanya a Ruzié iskolánál van. II. 1. A Hegedűs János-féle tanyát (Bikovo 84) 2. A Ružić Zivka-féle tanyát (Gabrié) 3. A Csábrádi tanyát (Bikovo 433) 4. A Horváth tanyát (Gabrié) Az árverés április 6-án 9 órakor lesz a Bikovo részleg igazgatósági épületében. Valamennyi épület megtekinthető mindennap. Bővebb felvilágosítás a Bikovo részleg általános osztályán — mindennap 9—12 óra között. 452-1. F H miniállamok jelene és jövője Új független álam a világ térképén — Vihar a Szeles-szigeteken — Grenada a vulkánok és fűszerek szigete — Függetlenség viharokkal ebruár 7-e óta eggyel több a világ független államainak száma: elnyerte állami függetlenségét a Szél felőli (Szeles)-szigetek csoportjához tartozó Kis-Antillák 344 négyzetkilométer területű és 120 ezer lakosú szigete, Grenada. Az esemény nem keltett szenzációt, hisz valóban egy miniállam többé-kevésbé formális függetlenségéről van szó, mert Grenada Brit-Nyugat-India részeként is tagja marad a Nemzetközösségnek, s monarchisztikus rendszerében főkormányzó fogja képviselni a királynőt. Függetlenné válása viszont érdekes képet ad a brit gyarmatbirodalom átalakulásáról, az egykori gyarmatvilág felbomlásáról, ugyanakkor London neokolonialista politikájának új formáiról. Vajúdások közepette született meg a függetlenség. Grenada — a tömegmozgalom nyomására már a hatvanas években rendezni kívánta viszonyát az anyaországgal, és 1967-től társult államként volt tagja a Brit Nemzetközösségnek. Ez azt jelentette, hogy korlátozott autonómiával rendelkezett: az itteni kormányszerv hatásköre nem terjedt ki a hadügyre és a külügyre, amelyet London közvetlenül irányított. A vajúdások, a „szülési fájdalmak” még most, a függetlenség kikiáltása után is tartanak: elmaradt az ünneplés, mert a lakosság jó része sztrájkol. Már öt hete sztrájkolnak a közszolgáltatási dolgőzök, Saint George’s fővárosban baj van az áramszolgáltatással, a vízellátással, az élelmiszer-ellátással. A lakosság elégedetlen a kormányfővel és pártjával, az Egyesült Munkáspárttal. „Fűszersziget” Grenada és a hozzá tartozó kisebb szigetek csoportja, a Grenadines (7 ezer lakos) vulkanikus képződmény. A trópusi szigetet ma is soksok kráter tarkítja. Mivel ásványkincsei nincsenek, érthető, hogy lakossága főként idegenforgalomból és fűszerek termesztéséből él. Első helyen szerepel a szerecsendió, a világexport egyharmadát éppen Grenada szállítja. Fontos szerepe van még a banán, a kakaóbab, a kókuszpálma, cukornád stb., termesztésének. Lakosságának zöme néger és mesztic, az egykor Afrikából idehurcolt rabszolgák utódai. A szigetet 1498-ban Kolumbusz fedezte fel a ötszáz tudós foglalkozik a repülő tányérokkal Dr. Allen Hynek amerikai tudós az ismeretlen repülő tárgyak (IRT-k) kutatása céljából saját tudományos központot létesített. A központ huszonnégy állandó telefonvonalat tart fenn, tehát az Amerikai Egyesült Államok különböző részein levő rendőrállomásokról azonnal felhívhatják őket a repülő tányérok megjelenése után. A beérkezett adatokat számítógépek segítségével dolgozzák fel. A központban több mint ötszáz kutató és tudós dolgozik majd. Szélfelőli-szigetekkel együtt, majd a francia gyarmatosítók vetették meg itt a lábukat, akiket később az angol terjeszkedés szorított ki a szigetvilágból. Grenada gazdasági életében fontos tényező a főváros, Saint George’s, amely egyben forgalmi kikötő. A „fűszersziget” népe „paprikás” hangulatban fogadta az általában ünnepelt eseményt, s a tömegek felháborodásának oka a kormányfő személye. Az 1972. évi regionális választásokon az Egyesült Párt győzött az éveken át kormányzó Nemzeti Párttal szemben, amely most komoly ellenzéket alkot. Eric Gairy, az Egyesült Munkáspárt vezére, aki a brit hatóságokkal tárgyalt a függetlenség megadásáról (a tavalyi alkotmányozó értekezlet ajánlásai szellemében decemberben megszületett a függetlenség kikiáltására vonatkozó döntés), nagyon népszerűtlen az országban. Bár ennek közelebbi okai nem kerültek nyilvánosságra, a néptömegek ellenszenvét állítólag Gairy munkastílusa és kormányzási módszerei váltották ki. Gairy állítólag hajlamos a diktatórikus kormányzásra, s attól tartanak, hogy a haiti Duvalier-rendszert szeretné lemásolni az országában. A rémuralom bevezetésétől retteg a lakosság a függetlenség első hetében, s talán nem is alaptalanul, mert úgy hírlik, hogy Gaby a huzamosan tartó sztrájkok következtében rendkívüli állapot kihirdetésére szeretné rábírni kabinetjét. Ez bizony rossz kezdet volna, kormányának viszont csak két ellenzéki, nemzeti párti tagja van, így a pártelnök könnyen érvényt szerez akaratának. A kétkamarás, szenátusból és képviselőházból álló parlament megbízatása öt évre szól, s így Gabrynek van ideje „berendezkedni”. Egy földrész bajai A független nyugat-indiai állam lakossága a kormányfő azonnali lemondását követeli, de nem ez a szigetország legfőbb problémája. Gondjai, bajai egyébként elválaszthatatlanok a környező szigetvilág problémáitól. E térségben vannak független fiatal államok, mint Trinidad, Tobago, Barbados, Jamaica, s vannak még a függetlenség elnyerésére váró szigetek, mint Saint Kitts, Anguilla, Nevis, Dominica, Santa Lucia, Curacao, Saint Martin, Antigua, Montserrat, Saint Vincent, Martinique és Guadeloupe, részben brit, részben francia fennhatóság alatt levő gyarmatok, vagy hivatalosan szépítve: „tengerentúli területek”. Nem kétséges, hogy el fogják nyerni függetlenségüket, ez biztos, ezzel az anyaországok számolnak is, csak idő kérdése. Ám nem minden sziget esetében megy simán, bonyodalmak nélkül a függetlenség megadása. Még jól emlékezhetünk rá, hogy 1969-ben Anguilla sziget lakosságának függetlenségi megmozdulását brit ejtőernyősök és tengerészgyalogosok verték le. Hasonlóan fékezték meg a holland csapatok Curacao lakosságának nyugtalankodását. Ez persze csak ideiglenes megoldás az anyaországok részéről, mert a szigetek függetlenségének kérdése továbbra is napirenden szerepel. A gyarmattartók kénytelenek szigetről szigetre lemondani egykori birtokaikról, noha a neokolonialista politika minden szálával továbbra is az anyaországhoz fűzik a felszabadult szigetállamokat. Egységben az erő s kis szigetállamok — stratégiai jelentőségük mellett (az Egyesült Államok például 99 évre bérelte támaszpontul Antiguát Angliától) — együttvéve nem elhanyagolandó gazdasági lehetőségeket is képviselnek. Az egyes szigetek — érthetően —, ki vannak szolgáltatva az anyaországnak. Ám, ha döntő részük elnyeri a függetlenségét, más irányban orientálódhatnak. Például öszszefoghatnak, egyesíthetik erőiket, s akkor más pozícióból léphetnek fel az egykori anyaországokkal szemben. Az Antillák függetlenné vált szigetországainak haladó erőit képviselő politikusok nem is titkolták, hogy ezeknek a romiállamoknak a jövője csakis a szövetségi alapon való tömörülés. Csakis a föderáció biztosíthatja a szigetlakók érdekeinek érvényesítését, mert a legtöbb szigetország állami léte — a jelen viszonyok között — formális maradna. A szigetvilág miniállamainak társulása persze a messzi jövő távlata. Ennek érdekében a lakosság egyes rétegei közti ellentéteknek is el kellene simulniuk, hisz más szellemet vittek be a britek, a franciák és mást a hollandok. S természetesen forradalmasodnia, öntudatosodnia kell a közszellemnek, hogy a társadalmi tudat bizonyos fokán egymásra találjanak az itteni népek, megfelelő szövetségeseket találva, erélyesen szembeszálljanak az imperializmus neokolonialista praktikáival... MAGYAR S316 A Franciaországot és Angliát összekötő tenger alatti alagútról a mérnökök már csaknem kétszáz év óta álmodoznak. Az alagút megépítése azonban csak 1874-ben, tehát nem éppen száz évvel ezelőtt kapott reálisabb alapot, az első alagútfúró gép megtervezésekor. Azután, egészen a közelmúltig sokat vitatkoztak a Dover és Calais közti alagút megvalósításáról, míg végül tíz év előtt Harold Wilson és Georges Pompitiou aláírta az erre vonatkozó kétoldali egyezményt. Azóta a szakemberek versengve dolgoztak az alagút technikai kivitelén, és az óriási vállalkozás pénzügyi terveinek megalkotásán. A múlt évben befejezett tervek szerint az 50 kilométer hosszú alagút három egymással párhuzamosan futó hatalmas csőből áll, az angliai Folkestone-t és a franciaországi Fréthunt kapcsolja össze. A két szélső csőben vonatok közlekednek, a középső pedig az alagút fenntartásához szükséges munkálatokra, és a levegővel való ellátásra szolgál. Az alagút megépítése után a Párizs—londoni út alig tart többet három óránál. Mivel az alagúton át csak vonatok közlekednek, a személygépkocsikat is vasúti kocsikba rakva szállítják a La Manche csatorna egyik partjáról a másikra. 1980-tól kezdve félóránként, főszezonban azonban pedig akár hárompercenként indulnak ilyen vonatok és évente 6 millió személygépkocsit és 16 millió utast fognak szállítani. 17. oldal A benzinvásárlás életveszélyes dolog Amerikában Az autózás évtizedeken át szórakozásszámba ment az Egyesült Államokban. Ebben az országban vannak a világ legnagyobb, legnehezebb és leggyorsabb gépkocsijai, és itt épültek a legjobb, a legszélesebb és leghosszabb autópályák. A közelmúltban 95—125 kilométerre csökkentették az óránkénti maximális sebességet, hogy takarékoskodjanak az üzemanyaggal, ennek az intézkedésnek azonban egy másik pozitív következménye az volt, hogy jelentősen csökkent a közlekedési balesetek, elsősorban a halálos kimenetelű szerencsétlenségek száma. Újabban azonban a benzinvásárlás olykor életveszélyes dolog. A gépkocsivezetők, akik gyakran órákon át várakoznak a benzinkutak előtt, hogy megkapják benzinadagjukat, elvesztik türelmüket és a fegyverükért nyúlnak. A halálos áldozatok száma egyre növekszik. Indiana szövetségi államban például agyonlőttek egy benzinkutast. Fegyelmezni akart egy autóst, aki a hosszú sort megkerülve, soron kívül járult eléje. Mindkét férfi pisztolyt rántott és lőtt, a benzinkút tulajdonosa a helyszínen meghalt, az autós sebesüléssel megúszta. Később kiderült, hogy nem is benzint, hanem pótalkatrészt akart vásárolni, és ezért nem kell sorba állni. Észak-Carolinában a 25 éves Paula Hall vesztette életét egy benzinkútnál. Maga akarta megtölteni kocsija tartályát, s egy türelmetlen autós nekihajtott. A lány a két kocsi közé szorult, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy meghalt. A verekedés, az ökölharc mindennapos dolog a benzinkutaknál. Egyre több töltőállomás alkalmazottai viselnek revolvert övükön. De mind több olyan eset is előfordul, hogy az autós fegyverrel kényszeríti a kutast, hogy töltse meg a gépkocsi tartályát. Egy kaliforniai benzinkutas kénytelen volt önvédelemből , a töltőpisztolyt az erőszakos autósnak szegezni és a drága folyadékkal lelocsolni. A sors iróniája, hogy az Egyesült Államokban akkor kezd kellemetlen dolog lenni az autózás, amikor Európában lassanként már leküzdik a benzinhiányt. Az amerikai újságok azzal vigasztalják olvasóikat, hogy azért az óhazában, sem fenékig tel fel az autósok élete, mert ott szakadatlan viták folynak a sebességkorlátozás bevezetéséről vagy megszüntetéséről. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, testvérem és sógorunk Gyollai Mihály temetésén megjelentek, koszorú- és virágadományaikkal mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Külön mondunk köszönetet a szabadkai Munkásegyetem dolgozói közösségének. Zenta, 1974. III. 27. A gyászoló család