Magyar Szó, 1974. április (31. évfolyam, 89-103. szám)

1974-04-01 / 89. szám

2. oldal MAGYAR Ú SZÓ Hétfő, 1974. április 1. A béke és a MMa csilhoto­m Dimcse Belovszki felszólalása a stockholmi Vietn­am-értekezleten Nem lehet béke és biztonság Európában, ha nincs bé­ke­­Vietnamban és Indokínában, Közel-Keleten, Dél-Afri­­kában és Latin-Amerikában — jelentette ki többek kö­zött szombat este a stockholmi Vietnam-értekezlet ple­náris ülésén Dimcse Belovszki, a jugoszláv delegáció ve­zetője. Valamennyiünknek köteles­­sége, hogy támogassuk a vietnami nép harcát, és azt, hogy maradéktalan alkalma­zást nyerjen a párizsi béke­­szerződés. Jugoszlávia támo­gatja a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány már­cius 22-i nyilatkozatát és a benne foglalt programot. Belovszki kijelentette: az egész világ sokat remélt a párizsi­­ békeszerződéstől, a saigoni rezsim és az Egyesült Államok azonban szabotál­ják az egyezményt, s emiatt Vietnamban, Kambodzsában és Káoszban a mai nap sincs béke. A fő kérdés az, hogy az amerikai és a saigoni kor­mány hajlandó-e betartani az általuk is aláírt nemzet­közi egyezményből eredő kötelezettségeit. A továbbiakban ismertette az el nem kötelezett orszá­gok koordinációs bizottságá­nak záródokumentumát. Eb­ben a bizottság elítélte az imperialista erőket, elsősor­ban az Egyesült Államokat, amely újra és­ újra agreszió­­hoz és fenyegetőzésekhez fo­lyamodik, hathatósan támo­gatja Portugáliát, Rhodesiát és a Dél-afrikai Köztársasá­got, újra és újra megszegi a vietnami békeszerződést, foly­tatja a kambodzsai agresz­­sziót, Latin-Amerikában pe­dig a nyomás és a gazdasági blokád módszereit. A koordinációs bizottság felszólította az el nem köte­lezett országokat, hogy ismer­jék el a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormányt, és harcoljanak azért, hogy a kambodzsai népi egység kor­mánya megkapja törvényes jogait a világszervezetben. A stockholmi Vietnam-ér­­tekezlet tegnap zárult Hatá­rozatában értékelést adott a vietnami helyzetről és ese­ményekről, s hathatós támo­gatásban részesítette a béké­ért harcoló dél-vietnami né­pet Tárgyalás a rendkívüli ENSZ-közgy­űlésről Torrijos tábornok fogadta Lalovicot Omar Torrijos tábornok, panamai elnök szombat este fogadta Miloš Lalovicot a szövetségi külügyi titkár he­lyettesét, és hosszas baráti megbeszélést folytatott vele. Eszmecserét folytattak sok időszerű nemzetközi kérdés­ről, és külön a küszöbönálló rendkívüli ENSZ-közgyűlés­­ről. Megállapították, hogy Jugoszlávia és Panama po­litikai és gazdasági kapcso­latai kedvezően fejlődnek. Torrijos tábornok üdvözle­tét küldte Tito elnöknek, és nagyra értékelte elnökünk­nek az el nem kötelezettek politikájának formálásában­ kifejtett tevékenységét. Miloš Lalović latin-ameri­kai körúton jár azzal a meg­bízatá­ssal, hogy konzultáció­kat folytasson az április 9- én kezdődő rendkívüli ENSZ -közgyűléssel kapcso­latban. Panamai látogatásának utolsó napján La­­­ovic meg­tekintette a panamai új nemzetközi repülőtér, vala­mint a Bayano vízerőmű épí­tőhelyét, amelyeket a belg­rádi Energoprojekt épít. El­beszélgetett az ott dolgozó jug­azdá­zakkal, és tájékoz­tatta őket a hazai politikai helyzetről és az időszerű nemzetközi kérdésekről. Újabb tüzérségi párbaj a Golán-fennsíkon Titkos izraeli—jordániai csapatszétválasztási megállapodás? A damaszkuszi rádió je­lentette, hogy tegnap a dél­utáni órákban is folyt még a szíriai és izraeli alakula­tok csatája. A hadi jelentés szerint a szíriai tüzérség he­vesen lőtte az izraeli álláso­kat a golani front mentén. A tüzérségi párharc a haj­nali órákban kezdődött Da­maszkuszi közlemény sze­rint az izraeli egységek sú­lyos veszteségeket szenved­tek. A délelőtti órákban má­sodszor is fellángoltak a har­cok. Ezúttal az izraeliek nyi­tottak először tüzet Tegnap volt egyébként a huszadik napja, hogy az iz­raeli és a szíriai csapatok naponta összecsapnak. Az egyik kairói hetilap ar­ról értesült, hogy Izrael és Jordánia között titkos csa­­patszétválasztási egyezmény jött létre. Az izraeli csapa­tok a Jordán folyótól nyugat­ra, a jordániaiak pedig ke­letre vonultak vissza. A két hadsereg csak korlátozott létszámú alakulatokat tart a kiürített területeken. Nem tudni, hogy a megállapodást mikor alkalmazták a gya­korlatban. A napokban Husszein jor­dániai király Kairóba láto­gat, és — mint a­z egyipto­mi sajtó írja — rendkívül fontos megbeszéléseket foly­tat Szadat elnökkel. I Hegfcsk Mas­ítjai és Elefántcsontpart egpiái között rendezik viszályukat Gowon tábornok, nigériai államfő vállalta a közve­títő szerepét a Guinea és szomszéd országai, Szenegál és Freh­dcson ipari viszályában. Megbeszéléseik, úgy tű­nik eredményesek voltak, remélhető, hogy a viszályt az afrikai országok szolidaritásának és egyetértésé­nek jegyében lezárják. Sekou Totué guineai elnök kormánya Gowon közbenjá­rásáb­a beleegyezett, hogy visszavonja a panaszt, ame­lyet tavaly az év végéin nyúj­tott be a Biztonsági Tanács­nak, s amelyben a dakari és az abidjani kormányt azzal vádolta, hogy támogatják a guineai emigránsok és a külföldi zsoldosok Guinea el­len irányuló szubverzív tevé­kenységét. Gowon a napokban az Af­rikai Egységszervezet elnöke­ként Guineában járt, és tár­gyalt Sekou Tóméval. A gui­neai döntést egész Nyug­at- Afrikában megkönnyebbülés­sel vették. Ugyanis Guinea, Szenegál és Elefántcsontpart viszonyainak kiéleződése roppant kellemetlenül érin­tette a térség államait. Ak­kor került rá sor, amikor Ni­­géria és Togo kezdeményezé­­sére életre akarták hívni a nyugat-afrikai országok gaz­dasági közösségét, s végre­­ több sikertelen próbálkozás után megvetni az egymás közti együttműködés és in­tegrálódás alapjait. A kapcsolatok romlását szívesen vették a neokolonia­­liista körök, sőt azon munkál­kodtak, hogy a széthúzást mi­nél nagyobb mértékben a maguk javára fordítsák. A neotkolonialistáknak természe­tesen nem csupán Guinea po­litikai tekintélye van útjuk­ban. Az országban, találhatók a világ legnagyobb bauxit­­lelőhelyei. Jelenleg évente mintegy 15 millió tonnát bá­nyásznak ki belőle; a kiter­melés 7—8 év múlva, ami­kor a bauxitbányák és a con­nakryi kikötő közötti vasút­vonal megépül, eléri majd a 40 millió tonnát. A főváros környékén és a Nimba hegy­ség mélyén hatalmas, több mint 400 millió tonnára rúgó vasérclellőhelyeket is talál­tak. Az érc rendkívül jó mi­nőségű, 60 százaléknyi tiszta fémet tartalmaz. A guineai kormány nem akarja e nagy természeti kincsek kiaknázá­sát a nyugati tőkének áten­gedni. A partnereket elsősor­ban az afrikai országok, kö­zött keresi. A közelmutpan­­­tuá is irtaik, a közös vállalko­zásról szóló egyezményt, en­nek érte­lmében a vasérc ki- ,­aknázásában többek között Ni­­­géria, Zaire, Algéria és Jugo- I­szlávia fog közreműködni. ( Ez az tehát elsősorban, ami a nyugati konszernek-­­ ne­k nincs ínyükre. Okkal tartana­k attól, hogy Guinea példáját a többi afrikai or­­­­szág is követi, amelyeknek ter­­­mészeti kincseit egyelőre ők ellenőrzik. A guineai kormány elleni­­ gyakori összeesküvések ar­ról tanúskodnak, hogy a neo­­kolonian­istákat idegesség kéri tette hatalmába, s hogy min­denáron likvidálni akarják az ottani rendszert. Nyilván­való, hogy ők is komolyan vették Sekou Toub­é elnök ta­valy decemberi bejelentését melyben többek között az áll, hogy az új ötéves tervidő­szak végén a termelés olyan magas szintre lép az ország­­­­ban, hogy a guineai forrada­lom megvalósíthatja a teljes gazdasági függetlenséget, öt esztendő múlva Guinea vég­leg leküzdi a fejletlenséget, s anyagilag és műszakilag fej­lett szocialista ország lesz. E. M. Fehér könyv az etiópiai reformokról Addis Abebából jelenti az AP: Etiópia új kormánya, amely harminc nappal ez­előtt került hatalomra, rövi­desen Fehér könyvet hoz nyilvánosságra a tervbe vett politikai, társadalmi és gaz­dasági reformokról. Makonen miniszterelnök szombat esti rádió- és tévé­beszédében azt fejtegette, hogy a kormány ebben a rö­,­vid, de zűrzavaros időszak-­­­ban sok mindent elért. Sike­­­­rült véget vetnie az általá­nos sztrájknak, amelyben mintegy 100 600 munkás vett részt, a négyhetes tanító­­sztrájk után ismét megnyi­totta az iskolákat, és össze­hívta az al­kotmányozó érte­kezletet, amely majd előké­szíti az alkotmánymódosí­tásokat. Más hír szerint az etióp kormány az állami rádió út­ján felszólította az ismeret­len emberrablókat, hogy ér­tesítsék a legközelebbi rend­őrállomást, milyen feltételek mellett hajlandók szabadon bocsátani a három amerikai és két kanadai olajszakértőt. Az öt szakember múlt ked­den tűnt el az ország északi részén, a Vörös-tenger köze­lében. Helikopterük zivatar miatt kényszerleszállást haj­tott végre, nyomban ezután harminc fegyveres ember közrefogta, majd elhurcolta őket. H­A­RCPIT A CSATORNA KAPJON 1 11111111111В1ВВ1В1В111В1Ш1В1Ш111ШВ111ШВ1Ш11Ш1ШШШ1ШШШ (12) Az 55 éves Iszmail tábornok, mint egy brit tiszt mondta, kitűnő katona, aki az iskolapadból dicsérettel került ki, és aki minden vezérkari tanfolyamot kiváló eredménnyel végzett el. Négy háborúban harcolt. Az októberi háborúban tanúsított magatartását 1967-es tapasztalatai, vala­mint a tervezésbe vetett erős hite hatá­rozták meg. — Még mindig előttem van az akkori helyzet képe — beszélte el Hej­­kalnak, az 1967. évi eseményekre emlé­kezve. — Nem volt front... Nem volt hadsereg sem... Minden darabokra zúzó­dott, csak por és hamu maradt... Ez a kép lidércnyomásként nehezedett Iszmail tábornokra. — Az új háborúban egész idő alatt elsősorban erőink bizton­ságával törődtem — mondta. — Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy többet kellett volna kockáztatnunk. Készen áll­tam minden kockázatra és minden áldo­zatra, de állandóan ott lebegett előttem a követelmény, amely egyébként lelkiisme­reti kérdés is volt számomra: gondolnom kell erőim biztonságára ... Tisztában vol­tam vele, mekkorai erőfeszítéseibe került hazámnak, hogy ismét kiépítse hadsere­gét... Jól tudtam, mit fog jelenteni, ha ezt a hadsereget is elveszítjük. Az már Egyiptom kapitulációja lett volna. Ha pe­dig kapitulál, az teljes vereség a mi nem­zedékünk és az eljövendő nemzedékek szá­­mára egyaránt Sazli vezérkari főnök is azoknak a so­rába tartozott akik úgy vélekedtek, hogy Iszmailnak mégis többet kellett volna koc­káztatnia. Sazli, legalábbis addig, amíg Szadat köz­­társasági elnök váratlanul le nem váltot­ta, az „új típusú egyiptomi tiszt” példa­képe volt. Aligha állítható róla, hogy di­csőségét egyik napról a másikra szerezte. A most 51 éves­ Sazlit a második világhá­ború óta a legtehetségesebb egyiptomi pa­rancsnokok egyikeként ismerik. Egy barátja ezt mondta róla: — Sok kollégájától eltérően Sazli mindenkor azt a nézetet vallotta, hogy Egyiptom győzel­met tud aratni. Akkoriban Sazli azon kevés számú egyiptomi tiszt közé tartozott, akik az 1967. évi katasztrófából is emelt fővel ke­rültek ki. Sazli hadosztályát a Sínai-fél­­sziget keleti térségében bekerítették, si­került, azonban katonáival együtt átkelnie a csatornán. Minthogy nagy tekintélynek örvendett, nem keltett meglepetést, ami­kor 1971-ben vezérkari főnökké nevezték ki, habár a vezérőrnagyok ranglistáján ak­koriban a meglehetősen szerény 30. he­lyen állt. Október 10-éig, szerdáig — habár az egyiptomi hadsereg ragyogó haditetteit Kairóban általában az úgynevezett „Sarli­­tervnek” tulajdonították — a dolgok tu­lajdonképpen Iszmail tábornok, hadügy­miniszter elképzelései szerint mentek. Saz­li egészen szerdáig minden tőle telhetőt elkövetett, hogy Iszmailt lebeszélje alapo­san kitervelt elképzeléseiről. Mindhiába: Iszmail makacsul kitartott álláspontja mellett. Iszmail és Sazli 1960-ban,­a világszerve­zet kongói beavatkozása idején találkozott először egymással. Sazli egy egyiptomi alakulat parancsnoka volt,­ Iszmail pedig bizonyos értelemben a fölöttese. Nemigen értették meg egymást már akkor sem, s hasonló volt, a helyzet most, az októberi háboorú napjaiban is. Ha figyel­em­be vesz­­szük a két tábornok származását, köny­­nyen meg is érthetjük az örökös nézet­különbségek okait. S azt sem nehéz elkép­­zelnünk,hogy a háborúnak^ezen a* szóban forgó ötödik napján*miért tekintették any­­nyira eltérően a fejleményekre. (Folytatjuk) Európai kilencek Callaghan előadja a brit követeléseket Wilson a nép véleményét kéri Londonból jelenti a Tan­jug. Ma kezdődnek Brüsszelben a megbeszélések Nagy-Bri­­tannia és az Európai Közös Piac között. Callaghan kül­ügyminiszter követelni fog­ja, hogy vizsgálják felül Nagy-Britannia tagságának feltételeit. Ezzel kapcsolatban Wilson miniszterelnök tegnap Leeds­ben, a laburista mozgalom nőaktivistáinak gyűlésén töb­bek között kijelentette: " Le fogjuk bonyolítani a nélkülözhetetlen tárgyalá­sokat a nyugat-európai kö­zösség képviselőivel. Ezek után lehetőséget adunk a brit népnek, hogy véleményt nyilvánítson, végül pedig ar­ra is, hogy szavazással dönt­se el: tagja marad-e Nagy- Britannia a Közös Piacnak vagy sem. Londonban úgy számítják, hogy a Közös Piaccal való tárgyalások egészen őszig elhúzódnak. A brit diplomá­cia elsősorban arra fog tö­rekedni, hogy javítsa Nagy- Britannia helyzetét, főképp a mezőgazdasági politika és a regionális fejlesztési alap tekintetében. Gáncsoskodó ellenzék Kísért A hidegháború szelleme Vita a Bundestagban a nyugatnémet—cseh­szlovák egyezményről Bonnból jelenti a Tanjug. A független Frankfurter Rundschau tegnapi vezércik­kében keményen bírálta az ellenzéki pártokat, mert min­denáron meg akarják hiúsí­tani a Német Szövetségi Köz­társaság és Csehszlovákia kapcsolatainak helyreállítá­sáról szóló egyezmény be­cikkelyezését. A vezércikk károsnak és értelmetlennek minősíti a kereszténydemok­raták és a keresztényszocia­­listák gáncsoskodását, és le­szögezi: az ellenzék immár harmadízben fordul szembe a kelet-európai szocialista or­szágok­ka­l­­ való kapcsolatok helyreállításával. A múlt heti parlamenti vi­tábaan Walter Scheel külügy­miniszter megvádolta az el­lenzéki vezéreket, hogy hang­vételük az ötvenes és a hat­vanas évek hidegháborús napjait idézi. Walter Becher, a bajoror­szági Keresz­tényszocialista Párt képviselője kijelentette: a kormány meghamisítja a­­ történelmet, ugyanis a Cseh -Szlovákiával kötött egyez­ményben elítéli a hitleri nyo­mást, de hallgat a másik fél erőszakos cselekedeteiről.

Next