Magyar Szó, 1974. április (31. évfolyam, 104-118. szám)

1974-04-16 / 104. szám

2. oldal Latin-amerikai helyzetkép Borúlátás a szerdai washingtoni értekezlet előtt Az USA elodázza az időszerű kérdések rendezését Latin-amerikai diplomá­ciai körökben általános a meggyőződés, hogy a két Amerika tárgyalássorozatá­nak második szakasza, amely szerdán kezdődik Washing­tonban, nem váltja be a hoz­zá fűzött reményeket. Henry Kissinger és latin-amerikai kollégái megbeszéléseinek na­pirendjét titokban tartják. Szemben a tárgyalások el­ső szakaszával, amelyet feb­ruárban tartottak Méxicó­­ban, az új találkozó mind­össze néhány órát tart, hogy azután a latin-amerikai mi­niszterek Atlantába utazza­nak az Amerikai Államok Szervezetének értekezletére. A megfigyelők azonban azt állítják, hogy az­ AASZ kon­ferenciájától sem kell külö­nösebb eredményeket várni, jóllehet mind hangosabbak a követelések, hogy ezen a találkozón végre szüntessék meg a Kuba elleni gazdasági zárlatot. A megfigyelők két tényre mutatnak, rá, amely megne­hezíti, hogy a két Amerika szót értsen egymással. Az USA továbbra sem hajlandó érdemben megvitatni a két Amerika közötti gazdasági és politikai kapcsolatok helyze­tét. Másrészt Latin-Amerika mindinkább arra kényszerül, hogy elfogadja az USA halo­gató taktikáját, amelynek az a lényege, hogy „meg kell várni a problémák megélé­sét”. A latin-amerikai országok szinte mindegyike számos belső és külső problémával küszködik. Argentínában a jelekből ítélve még mindig nem nyugodtak meg a ke­délyek, Bolívia törekvése pe­dig, hogy — Brazília és Pa­raguay támogatásával — „ki­jusson a tengerre”, veszélyez­teti Peru területi integritá­sát. Kolumbiában és Ecua­dorban heves választási harc folyik. Venezuelában nem­rég személyi változás történt az elnöki hivatalban, bár egyes vélemények szerint ez nem lesz hatással az or­szág politikájára. Mexikóban is növekedtek a belső ellentmondások. Kü­lönösen az úgynevezett Népi Szövetség létrehozásával megerősödtek azok az erők, amelyek határozottabb poli­tikát követelnek az USA-val szemben, mindenekelőtt a mexikói idénymunkások problémájával kapcsolatban. A legválságosabb a helyzet Közép-Amerikában. Panama törekvése, hogy visszasze­rezze a csatorna feletti szu­verenitását, az USA szená­tusának döntése miatt ku­darcba fulladt. Honduras és Costa Rica belső és külső nyomás alatt áll amiatt a kezdeményezés miatt, hogy hozzák létre a banánterme­lők szövetségét, hogy meg­­védhessék érdekeiket az észak-amerikai társaságok­kal szemben. Különösen Ni­caragua és Guatemala gya­korol nyomást az említett két országra. Okkal állíthatjuk, hogy az ENSZ-közgyűlésnek az el nem kötelezett országok kez­deményezésére összehívott rendkívüli­­ ülésszaka szinte az utolsó pillanatban nyúj­tott alkalmat arra, hogy a latin-amerikai országok meg­mentsék egységüket, és ha­tározottabban lépjenek fel a két Amerika konferenciáján is. ‘ Az USA diplomáciája azon fáradozik, hogy ilyen vagy olyan módon elválassza La­­tin-Amerikát a fejlődő orszá­goktól, különösen az el nem kötelezettektől. Gyengíti az­­úgynevezett zöld kontinens országainak pozícióját az USA-val folytatott tárgyalá­sokon, hogy még mindig nem tudták kellőképpen megszi­lárdítani egységüket. Az AASZ sürgősen vizs­gálja felül a kubai kérdést Gonzalo Facio, Costa Rica külügyminisztere — a Pren­sa Latina jelentése szerint — az ENSZ­­ közgyűlés rendkí­vüli ülésszakán kijelentette, hogy kormánya véleménye szerint az Amerikai Államok Szervezetének sürgősen felül kell vizsgálnia az úgyneve­zett kubai kérdést. Meggyőződésem, hogy töb­bé nincs semmilyen ok a Kuba elleni zárlat fenntar­tására — jelentette ki Facio. — Ha valaha voltak is ilyen okok, azóta már megszűn­tek. Az AÁSZ értekezletén az utóbbi években többször is napirendre került a kubai kérdés, az USA-nak azonban mindig sikerült kicsikarn a számára kedvező döntést. / /^|***|\ V \ min Akva MAGTÁRSZÓ Inflációellenes intézke­dések Nigériában Laoszból jelenti a Tanjug. A nigériai kormány a na­plókban több intézkedést fo­ganatosított azzal a céllal, hogy mérsékelje az inflációt, amely az utóbbi hónapokban aggasztó méreteket öltött. Egyes közszükségleti cikkek ára megkétszereződött. A drágulás súlyosan veszélyez­teti a lakosság egyébként is alacsony életszínvonalát. Abból a felismerésből ki­indulva, hogy a nigériai in­fláció részben az általános nemzetközi infláció és a vi­lág monetáris rendszere krí­zisének, másrészt pedig a ha­zai termelés csökkenésének a­ következménye, a kormány úgy döntött, hogy jelentősen­ csökkenti a legfontosabb élel­micikkekre kivetett beviteli vámokat, a hazai gyárak sok termékét pedig mentesítette a kiviteli vámok alól. A vám­csökkentés 10—33­ százalékos, és szinte az összes élelmi­cikkekre, valamint nagyszá­mú iparcikkre vonatkozik. Az intézkedés nyomán vám­mentesen lehet bevinni az országba húst és hústermé­ket, búzát, rizst, gépkocsit és motorkerékpárt. Megfelelő intézkedésekkel jelentősen megkönnyítették a hazai ipar, valamint a me­zőgazdasági termelők helyze­tét. Az iparvállalatokat, meg­szüntetve számukra a kivi­teli vámokat, mentesítették az úgynevezett újjáépítési adó alól is, ugyanakkor nö­velték számos mezőgazdasá­gi termék felvásárlási árát, hogy ösztönözzék a terme­lést. A rendelkezések folytán, mint bejelentették, mintegy 200 millió dollárral csökken az álam bevétele ebben a költségvetési évben. Ezt a veszteséget azonban többszö­rösen fedezi az olajkivitel­ből eredő bevétel. Nigéria az idén mintegy 8 milliárd dollár értékben ad el kőola­jat. Kedd, 1974. április 16. Növekvő termelés és kezdeményezőkészség Az ipari demokrácia tíz éve Norvégiában Tíz éve annak, hogy Nor­végiában az illetékesek fo­kozatosan érvényesíteni kezd­ték az ipari demokrácia el­vét az ország gazdasági éle­tében. Erre mindenekelőtt a munkásmegmozdulások­at a sztrájkok, a fokozódó elége­detlenség­­ és a termelé­kenység alacsony szintje mi­att volt szükség. Az ENSZ egy tanulmány­á­ban gazdasági szakértők rá­mutattak, hogy bár Norvé­gia a lehető legnagyobb mér­tékben kihasználja az ország gazdasági potenciálját, az or­szág munkaképes lakosságá­nak tudását nem aknázzák ki kellő mértékben. Ez a skandináv ország a havanas évek elején számos bonyolult társadalmi és gaz­dasági kérdéssel találta ma­gát szemben. A világszerve­zet gazdasági szakértői ez­zel kapcsolatban rámutat­tak: nagy az ellentét a nor­végok hagyományos demokrá­ciája és a munkaadók me­rev, technokrata politikája között. A kiéleződő társadalmi kér­désekkel 1964-ben a Norvég Szakszervezeti Szövetség és a Norvég Munkáspárt — az akkor hatalmon levő párt — mert csak szembenézni. A gazdasági felelősök nemso­kára elhatározták, hogy fo­kozatosan bevezetik az üze­mi demokráciát, hogy a dol­gozóknak nagyobb beleszólá­si joguk legyen a termelés és gazdálkodás irányításába. Kísérletek és eredmények Az üzemi demokrácia meg­valósításával kezdetben csak néhány vállalatban próbál­koztak. A dolgozók fokozott bevonását a gazdaságirányí­tásba munkacsoportok létre­hozásával igyekeztek meg­valósítani. Szakítani akartak azzal a hagyománnyal, hogy egy-egy munkást csak egy­fajta munka végzésére ké­peznek ki, ezért 4—5 mun­kásból álló munkacsoporto­kat alakítottak, amelyek tag­jai több munkagép kezelé­sére is képessé váltak. A szakszervezetek széles körű tanfolyamokat szerveztek a munkások számára. A teg­nap még csak egy gép keze­lésére betanított munkások pár hónap alatt so­kkal bo­nyolultabb feladatok végzé­sére, több gép kezelésére is alkalmassá lettek. .Norvég szakértők ezzel kap­csolatban megemlítik, hogy a munkások egy-egy cso­portjának tagjai gyakran mindaddig nem működtek együtt egymással, amíg kö­zülük valaki meg nem be­tegedett, ilyenkor aztán a többieknek kellett átvenniük megbetegedett társuk feladat­körét, a munkahelyéről tá­vol maradt dolgozóért is helyt kellett állniuk. Ez jel­adás volt a szakszervezetek számára, hogy az ipari de­mokráciát fokozatosan az üzemekre és vállalatokra is kiterjesszék. Az üzemi demokrácia be­vezetésének 10. évfordulójá­ra megjelent nyomtatvány­ban a norvég szakértők hang­súlyozzák, hogy az új gaz­dasági rendszer nagyobb le­hetőséget nyújtott arra, hogy a munkások tehetsége kibon­takozzék, fokozódott a dolgo­zók kezdeményezése, és egész­séges szellem lett úrrá a vállalat igazgató szerveiben. A könnyűipar termelése 20 százalékkal növekedett, a pa­píripar pedig hat év lefor­gása alatt megkétszerezte a termelést. A spigeverni acél­mű dolgozóit csoportokra osz­tották, s egy-egy csoport nagyobb igazgatási szerepet kapott, mint addig, s ennek eredményeként egy év le­forgása alatt az acélmű ter­melése 30 százalékkal emel­kedett. Hatvanezer munkás választja képviselőit az igazgató tanácsokba Az üzemi demokrácia fej­lődésével szinte valamennyi vállalatban fájdalommente­sen megoldódott a tömeges munkabeszüntetések, a ren­geteg elpazarolt munkaóra problémája. Megszűnt a kor­szerű gépeket kezelő dolgo­zókra korábban jellemző fá­sultság, a termelési folyamat iránti érdektelenség, a fu­tószalagon történő termelés monotóniája. Az ipari demokráciát a nagyvállalatokon kívül a me­zőgazdaságban és a halász­­szövetkezetekben is érvény­re juttatják. Ma Norvégiában 600 vál­lalat körülbelül 60 ezer dol­gozója a vállalatok igazgató tanácsa tagjainak háromne­gyed részét maga jelöli ki, s egy-egy igazgató tanácsba a dolgozók két-két képvise­lőt delegálnak saját soraik­ból. A nagyobb vállalatokban a képviselők tanácsa tagjai­nak egyharmad részét az al­kalmazottak közül választ­ják meg, kétharmadát pedig a részvényesek közül. A kép­viselő tanács évente négy­­ötször ül össze, megválaszt­ja az igazgató tanácsot, amely a vállalatot érintő leg­fontosabb kérdésekben dönt. A képviselő tanács határoz a vállalatok fejlesztési ter­véről, korszerűsítéséről, új technológiai eljárások beve­zetéséről, de a munkaszer­vezésről is. A szakszerveze­tek képviselőinek vélemé­nye szerint ez a testület új tartalommal gazdagította a norvég vállalatok igazgatási politikáját, ledöntötte a mun­kások és a vállalati igazga­tóság közti válaszfalat. Minden olyan vállalatban, ahol az üzemi demokrácia érvényre jutott, a jövedel­met a teljesítmény alapján határozzák meg. A munká­sok keresetét a szorgalom, a képesség és a termelékeny­ség foka határozza meg, s nem a szakképesítésről szó­ló oklevél. Ebben a skandi­náv országban ugyanis a dol­gozók mindenekelőtt mun­kával és gyakorlattal tesz­nek szert szakképzettségre. A norvég parlament elé nemrég törvényjavaslatot ter­j­esztettek be arról, hogy a nagy trösztökben és a ban­kokban is be kell vezetni a vállalati demokráciát. Való­színű, hogy hamarosan a ke­reskedelemben és az építő­iparban is hasonló intézke­déseket foganatosítanak. Az ország szakszervezeti képviselői meg vannak győ­ződve arról, hogy Norvégiá­ban minden előfeltétel meg­van az ipari demokrácia tel­jes mértékű kibontakozására. S. L. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii" HÁBORÚ A CSATORNAPARTON lllllllllllllllllllllltitlllllllillllllillllllllillllllllllllilllllllllllll (7) Szerdán reggel az egyiptomi ágyúk mindkét partot ostromolták. Amint az iz­raeli komp megindult az egyik partról a másik felé, azonnal pergőtűz alá vették. Az ágyúzás következtében sok izraeli katona elesett vagy megsebesült. Délelőtt a csa­torna vizét már teljesen elborították a grá­nátrobbanások következtében elpusztult halak. Rés a rakétafüggönyön A lövedékek egymás után találták el a kompokat és a pontoncsónakokat. — Két olyan eset is történt, amely cso­dával határos módon jól végződött — emlékezik vissza az eseményekre egy iz­raeli hadnagy. — A rajparancsnok lába beszorult a süllyedő csónakon támadt rés­be. Föltételezem, hogy ő volt az egyetlen, aki a csatorna fenekére került, s aztán törött lábbal, de egyéb súlyos sérülés nélkül ismét feltűnt a víz színén. Nyilván­való, hogy miközben egyre mélyebbre me­rült alá, páni félelem kerítette hatalmá­ba, és ez adott neki akkora erőt, hogy kiszabadítsa a lábát... A másik különös eset az egyik navigátorunkkal történt meg, aki nem tud úszni. Abban a pillanatban, amikor csónakjával együtt süllyedni kez­dett, a fülkéből kiúszott egy mentőöv és beleakadt a lábába, így tudta magát fenn­tartani a felszínen... Az izraeliek lassanként, súlyos veszte­ségek árán, megtörték az egyiptomiak el­lenállását a „kínai farmon”. Közben a per­gőtűz, amelyet az egyiptomiak az átkelő­helyre összpontosítottak, annyira meg­gyöngült, hogy az izraeli hidászok egymás­hoz tudták illeszteni a pontoncsónakokat, igaz, sokkal később, mint eredetileg ter­vezték. Az izraeliek számára immár valamivel kedvezőbbek voltak a feltételek, bár az ágyútűz és a légitámadások nagy próbára tették idegeiket és kitartásukat. — Egész idő alatt lőttek bennünket — emlékezik egy izraeli tiszt, aki a ponton­­alakulatot vezényelte. — Katonáink cél­pontul szolgáltak minden ágyúnak és re­pülőgépnek, amelynek hatósugarában vol­tunk __ Később az izraeli gépek már hatható­sabban védelmezhették a szárazföldi ala­kulatokat. Ez annak tudható be, hogy Sharon kommandóinak sikerült rést üt­niük az egyiptomi rakétafüggönyön. Ez volt természetesen Sharon legnyomósabb érve a Gonennal való vitában. Kétségte­len, hogy a haditervet, amely kezdetben súlyos megpróbáltatásokon és kudarcokon esett át, végül is sikerült megmenteni. Szerdán déltájban, harminc órával ké­sőbb, mint ahogyan eredetileg tervezték, a híd végre készen állt, és Adan tábornok vezényletével az első három páncélos­­brigád megkezdte az átkelést. Adan előretolt páncélosbrigádjainak nem az volt a fő feladatuk, hogy lekössék az egyiptomiak fő erőit, hanem hogy gyors előrenyomulással sorra megsemmisítsék a tüzérségi ütegeket és rakétaegységeket. Sok izraeli arabul is beszél. A hadmű­veletek közben rádió útján is arabul beszéltek, hogy megtévesszék az egyipto­miakat. Miközben a szárazföldi alakula­tok felkutatták és sorra megsemmisítet­ték az egyiptomi légvédelmi egységek állásait, s a légi kötelékek is visszanyerték teljes harci erejüket. Az Amerikától újon­nan kapott Phantomok és Skyhawkok mind gyakrabban tűntek fel az egyiptomi állások fölött, s hol a földi célpontokat bombázták és rakétázták, hol az egyipto­mi MIG-ekkel vették fel a harcot. Döbbenetes, hogy az egyiptomi hadse­­­­reg csaknem két napig nem volt tudatá­ban annak, hogy mi történik. Amikor már több mint száz izraeli páncélos járt a Szuezi-csatorna nyugati partján, az egyiptomi parancsnokságok még mindig csak kisebb alakulatok beszivárgásáról adtak jelentést. Felvételek az űrből A hadi jelentések szigorú cenzúrája mi­att Tel Avivban kezdetben úgyszólván senki sem tudott az új vállalkozásról. Később Golda Meir miniszterelnök, habár a hadsereg váltig ellenezte, szorgalmazni kezdte, hogy a kneszetben jelentsék be: izraeli alakulatok harcolnak a Szuezi-csa­­torna nyugati partján. A miniszterelnököt nyilván az a szándék vezérelte, hogy ja­vítson a közhangulaton. Újabb arab magyarázat szerint Sharon és Adan erőivel elsőnek a Palesztinát fel­szabadító hadsereg kötelékébe tartozó brigád katonái ütköztek meg a nyugati parton. Nyomban jelentést is tettek a tá­madásról, de hadtestparancsnokságuk túl­zásnak minősítette a jelentést, és nem is foglalkozott vele érdemben. (Folytatjuk) Cáfolták a schilling felértékelésének hírét A nyugatnémet márka ál­lítólagos felértékeléséről és ezzel kapcsolatban az oszt­rák schiling „szükségszerű” re­val­váció­járól szóló hírek aggodalmat keltettek az oszt­rák gazdasági körökben. Az Osztrák Nemzeti Bank kép­viselője cáfolta a híreszte­léseket, hangsúlyozva, hogy az osztrák pénzt egyelőre nem értékelik fel. AZ ÚJVIDÉKI VÁROSFEJLESZTÉSI INTÉ­ZETHEZ TARTOZÓ VÁROSI KÖZMŰVESÍTŐ IGAZGATÓSÁG, Újvidék, AVNOJ sugárút 3. hirdetmény útján fölvesz • EGY HONVÉDELMI ELŐADÓT, meghatáro­zott időre , 3 hónapos időszakra. A jelölt­nek megfelelő erkölcsi-politikai tulajdonsá­gokkal kell rendelkeznie, gyakorlattal a hon­védelemben, és tartalékos katonatiszt legyen. A kérvényhez csatolni kell az erkölcsi bizo­nyítványt, valamint a pályaképet. A kérvényt a hirdetmény megjelenésétől szá­mított 8 napon belül kell átadni a következő címen: Zavodu za izgradnju grada, OOUR Direkciji az uredjivanje gradjevinskog zem­­ljišta, Újvidék, Bulevar AVNOJ­a 3. 563-1.

Next