Magyar Szó, 1974. május (31. évfolyam, 119-132. szám)

1974-05-03 / 119. szám

2. oldal MAGYARSZÓ Péntek, 1974. május 3. Május elseje a világban Felvonulásokkal, nagygyűlések­kel ünnepeltek a munkások f Folytatás az 1. oldalról­ DAMASZKUSZ. — Május elsején nagy felvonulás volt Damaszkusz utcáin. A felvo­nulók közt ott volt Abdulah al Ahmar, a Baath párt fő­titkárának helyettese, Ajubi miniszterelnök és a helyi ve­zetőségek számos tagja, va­lamint több ország küldött­sége is. BANGKOK: A thaiföldi fő­városban néhány ezer mun­kás ünnepelte meg május el­sej­ét. Ünnepségek és gyűlé­sek voltak a parkokban és az egyetemeken. A munka­ügyi minisztérium közle­ményt tett közzé, amelyben a munkások helyzetének ja­vítását ígéri. . BAGDAD. — A bagdadi rádió jelentése szerint Irak fővárosában nagy felvonu­lást tartottak, majd a sport­­stadionban nagygyűlést ren­deztek. ULAN BATOR. — A mon­gol főváros utcáin felvonu­lók zászlókkal, dallal, felira­tokkal köszöntötték május elsejét. A főtéren, Szuhe Bator és Csolbajszan mauzó­leumánál tartott nagygyűlé­sen részt vettek a legmaga­sabb rangú mongol állami és pártvezetők, élükön Jum­­zsagim­ Cedenballal, a párt első titkárával és miniszter­­elnökkel. BEJRÚT: — Libanonban is megünnepelték május el­sejét. A hivatalok zárva vol­ta­k, és május 2-án nem je­lentek meg a reggeli lapok. Az ünnep alkalmából Su­leyman Frangic elnök üze­netet intézett az ország dol­gozóihoz. DÜSSELDORF. — Az NSZK-ban ideiglenes mun­kavállaláson levő jugoszláv dolgozók is megünnepelték május elsejét. Alkalmi gyű­léseket és díszvacsorákat ren­deztek, kirándultak, labda­rúgó- és sak­kmérkőzéseket szerveztek. A düsseldorfi, hannoveri, frankfurti, stutt­garti és más városokbeli ün­nepségeken a nemzetiszínű zászló és Tito elnök képe jel­képezte a távoli hazát. BONN. — Május elseje al­kalmából NSZK-szerte szak­­szervezeti ünnepségeket tar­tottak. A Német Szakszer­vezeti Szövetség (DBG) ham­burgi központi ünnepségén Willy Brandt kancellár mon­dott beszédet. Külön figyel­met szentelt a munkások részvételének a vállalatok igazgatásában. BUDAPEST. — A buda­pesti ünnepségen a főváros polgárainak f­elvonulása a széles Dózsa György úton tel­jes három órán át tartott. A nem szűnő eső ellenére több mint 200 000 gyári munkás, tisztviselő, diák, sportoló és úttörő vonult fel. A díszemel­vényen ott volt a teljes ma­gyar vezetőség Kádár Já­nossal, Losonczi Pállal és Fock Jenővel az élen. •TRIESZT. — Az utóbbi évek legimpozánsabb május elseji ünnepségét rendezték meg, amelyen több mint 21­ ezer trieszti polgár vett részt. A Goldoni téren tartott nagy­gyűlésen a CGIL, a CIDL és az UIL, a legnagyobb olasz szakszervezetek veze­tői, Roberto Roméi és Oskar Vatovec mondtak beszédet. Oskar Vatovec egyébként szlovén nemzetiségű kikötő­­munkás. A két szakszerve­zeti vezető beszédében elítél­te az újjáéledő fasizmust és reakciót, és síkraszállt a né­pek és dolgozók barátságá­ért. Hangsúlyozták a jugo­szláv dolgozókkal való együtt­működés fontosságát. BUENOS AIRES: — Ar­gentínában hét év után az idén ünnepelték meg először május elsejét. A Kommunis­ta Párt által szervezett Bue­nos Aires-i nagygyűlés a munkásosztály és az egész nép egységének jegyében zajlott le. TEL-A­VIV. — Május el­seje alkalmából Tel Avivban és Jeruzsálemben tömeggyű­léseket szerveztek. Az újsá­gok nem jelentek meg, de a hadiipar megállás nélkül dolgozott. LONDON. — Nagy-Britan mában hivatalosan nem ün­nepük május elsejét, de Lon­donban, Liverpoolban és még néhány más városban a sza­k­szervezetek több tízezer­­ tag­ja felvonulásokon és tilta­kozó gyűléseken követelte a munka nemzetközi napjának elismerését. LISSZABON. — A portu­gálok fél évszázad után elő­ször ünnepelték meg szaba­don május elsejét. Az intéz­mények, gyárak és üzletek zárva voltak. A felvonulá­sok incidens nélkül zajlot­tak le. Csak a virágárusok dolgozta­k, és rengeteg piros szegfűt adtak el. A felvo­nulók által vitt feliratokon „Szabadságot a szakszerve­zeteknek!”, „Köszönjük nek­tek, katonák!” és „Éljen Por­tugália!” volt olvasható. PEKING. — Pekingben egész sor rendezvénnyel ün­nepelték meg május elsejét. A központi ünnepségen Mao Cetung nem jelent meg, de ott voltak Csou En-laj mi­niszterelnök, Norodom Sziha­nuk kambodzsai herceg és fe­lesége, Mao Cetuing felesé­ge, valamint Van Hung-ven és Je , Csien-jing, a Kínai KP alelnökei. Az eső ellenére a budapestiek ezrei vettek részt a hagyományos május elsejei dísz­felvonuláson Mi lesz az amerikai katonaszökevények sorsa? Egyes számítások szerint körülbelül négyszázezer amerikai tagadta meg a vietnami katonai szolgálatot M­int emlékezetes, tavaly január 23-án Nixon elnök a nemzet előtt bejelentette, hogy Párizsban aláírták a vietnami tűzszü­­neti megállapodást. Sok ame­rikai számára azon a napon véget ért a vietnami háború, ugyanakikor a külföldre me­nekült amerikai katonaszö­kevények megkezdték ma is a tartó küzdelmet az amnesz­tiáért. Nixon szerint 2,5 millió amerikai becsülettel kivet­te részét az „USA számára történelmi jelentőségű vállal­kozásból”, néhány tízezer, (sőt egyes számítások szerint 400 000) katonaköteles ameri­kai fiatalember azonban nem volt hajlandó egyenruhában Vietnamba menni. Az ameri­kai­ elnök engesztelhetetlen: a Vétkeiket nem bocsáthat­­juk meg. A katonaszökevé­nyeknek felelniük kell, amiért megszegték az USA törvényeit.­­ Napjainkban, több mint egy évvel a viet­nami békeegyezmények alá­írása után, az amerikai kor­mány álláspontja a katona­­szökevényekkel szemben vál­tozatlan. A vietnami háborút ellen­zők mozgalma 1965-ben, az amerikai fiatalok tömeges sorozása idején indult. A há­borút ellenzők tábora azon­ban csak 1967 elején kezdett szemmel láthatóan növeked­ni, amikor a katonaköteles fiatalok százszámra utasítot­ták vissza a parancsot, hogy vonuljanak be. A katonaszö­ke­vények véleménye szerint ez nem tekinthető elszigetelt jelenségnek, hisz a katona­­szökevények számának növe­kedésével egyidejűleg súlyos bírálatok érték az amerikai társadalmat a vietnami há­ború miatt. Mint ismeretes, az USA-ban számos egymás­tól­­ független háborúellenes csoportosulás jött létre, pél­dául a Fekete Párducok moz­galma és a Waterman szer­vezet. Ez utóbbi szervezet Bob Dylan egy dala nyomán kapta a nevét, és a fegyve­res fellépés baloldali híveit tömörítette. E fiatalok legnagyobb ré­sze elvetette a nyugati társadalmak értéknor­máit, s véleményük szerint Vietnamban épp ezeket az értéknormákat kellett volna védelmezniük. Felháborította őket továbbá az is, hogy so­rozáskor nem részesültek va­lamennyien egyenlő elbírá­lásban, és egyesek —, akik például egyetemre jártak — kibúvót tudtak találni a ka­tonai szolgálat alól. A kato­naszökevények legnagyobb része a letartóztatás elkerü­lése végett külföldön kere­sett menedéket. Sokan Ka­nadába mentek, de szép szám­ban vannak Európában is. Becslések szerint 150 000 ka­tonaszökevény bujdosik ma­gában az USA-ban. De Gaulle volt francia ál­lamfő 1968-ban kiadott ren­delete értelmében az ameri­kai katonaszökevények Fran­ciaországban is letelepedhet­nek. Igaz ugyan, hogy sokat közülük az 1968. évi májusi eseményekben való részvéte­lük miatt kiutasítottak az országból. (Azóta minden amerikai katonaszökevény­nek írásban kell köteleznie­­magát arra, hogy nem fog politizálni.) Noha Franciaor­szág tavaly nem engedélyez­te, hogy Párizsban nemzet­közi értekezletet tartsanak a menekülteket érintő kér­désekről, Franciaország ma is befogadja az amerikai de­­zertőröket. Ám Svédország­tól eltérően­­, ahol nyelv­­tanfolyamokat szerveznek ré­szükre, betegségi biztosítás­ban részesítik őket, mi több, mint a munkanélküliek pénz­segélyt is kapnak —, a fran­cia kormány álláspontja e tekintetben nem elég vilá­gos: — „Mert bár Francia­­ország szélesre tárta kapuit előttük, semmi­ kötelezettsé­get nem érez irántuk, s az­zal sem törődik, hogy eset­leg éhen halnak — mondta egy nemzetközi kvéker szer­vezet párizsi képviselője. A francia hatóságok menekül­tek iránti magatartása sok amerikai katonaszökevényt ar­ra kényszerített, hogy más országban keressen menedé­ket. A francia törvényeket azok az amerikai dezertőrök tisz­telik a legkevésbé, akik az USA-ban a középosztályhoz tartoznak, egyetemi végzett­ségük van, továbbá rendes útlevelük, s ez lehetővé te­szi, hogy minden nehézség nélkül tartózkodási enge­délyt kapjanak,­­munkába áll­janak és alkalmazkodjanak az új környezethez. A sze­gényebbek azonban, akik­nek a katonai igazolványon kívül nemigen van egyebük, rendkívül nagy akadályok­kal találták magukat szem­ben. Mivel többnyire szak­májuk sincs, nagyon nehe­zen találnak munkát, s nem tudnak boldogulni Francia­­országban. E­gy fiatal amerikai ka­tonaszökevény, aki már néhány éve Pá­rizsban él, a következőket mondta ezzel kapcsolatban: — Franciaországban a kato­naszökevényeket nem tekin­tik egyszerűen amerikai po­litikai ellenzéknek; a leg­jobb esetben úgy tekintenek rájuk, mint olyanokra, akik­nek nem volt elég bátorsá­guk eleget tenni polgári kö­telezettségüknek — a leg­rosszabb esetben pedig ká­bítószer-élvezőknek tartják őket­. A katonai szolgálatot meg­tagadó amerikai fiatalok többsége egymástól elszige­telten él, s csak laza kapcso­latot tart fenn a párizsi ame­rikai kolóniával is. A sorsukba bele nem nyug­vó amerikai katonaszökevé­nyek egy háromhavonként megjelenő lapot adnak ki, amelynek címe: „Nulla, az amerikai­­katonaszökevények tájékoztatási lapja”. Célja kapcsolatot teremteni , azok­kal a katonai szolgálatot meg­tagadó amerikai fiatalokkal, akik más országokban él­nek, továbbá az amerikai külpolitika kritikai felülvizs­gálása. Tájékoztatja az érde­kelteket az amnesztiára vo­natkozó kérdésekről is. A vietnami háborús veteránok mozgalmának támogatásával az újság munkatársai eluta­sítanak minden olyan tö­rekvést, amely különbséget tesz a közönséges dezer­­tőrök és azok között, akik kimondottan csak a vietna­mi hadszíntérre nem akar­tak menni (Le Monde) inilIIIIIUIIIIIilIlIllllllIfltlIIIIIIIIIUlllIlUUllIIIIlIlllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMI \ , A FELSZABADULÓ AFRIKA iiiiiiiiiiHiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiifmiiiiiiiiiiiMiiíiniiiiiiiiiiiii I (5) Lassan kanyarogva hajtunk a Nemzeti Park útjain. Egy pillanatra sem unatkoz­hat az ember. A táj érdekes. Kisebb he­gyi folyók és vízesések mellett haladunk el, a növényzet is változatos. A fák között colobusmajmok csoportjai tűnnek fel. Kí­váncsian, tisztes távolságból figyelik a mozgó gépkocsit, s közben bemutatják tor­­n­ásztudományuka­t Számos­­madárfajtát figyelhetünk meg. A rezervátum területén 350 madárfajt tar­tanak nyilván. Továbbhaladva néhány er­dei duikerre figyelünk fel, igyekeznek megtartani a biztonságot nyújtó távolsá­got. A kis növésű antilopfélék azért visz­­sza-visszanézve kíváncsian szemlélődnek. Vízi antilopok és bozóti antilopok kisebb csoportjait látjuk még, amíg leérünk a Momela -tóhoz. Ezen a laposabb részein egész sereg fla­mingót látunk, amint szorgalmasan kutat­nak élelem után a tó sekély vízében. Egy másik részen a vízben üldögélő vízilovak csoportja egyszerűen nem vesz tudomást rólunk. Ha közéjük merészkednénk egy szál csónakkal, lehet, hogy másként vi­selkednének. Alapjában véve a jó öreg „kibako” — ez a víziló szuahéli neve — teljesen ártalmatlan állat, pár tonnás sú­lya ellenére. A prospektus leopárdot, orrszarvút és elefántot is ígér, de nem volt hozzájuk szerencsénk. Ezt is meg lehet érteni: al­kalmatlan időpontban érkeztünk. Ezeket az állatokat hajnalban vagy alkonyatkor lehet a legkönnyebben meglesni, ezt mér magam is tapasztaltam. Igaz, reméltem, hogy a tó partján esetleg ráakadunk egy­két dagonyázó elefántra, de sajnos, nem így történt. A déli órákra félrehúzódtak galmercig a sűrűbe. A négyórás kirándulás azonban így is szép karácsonyi ajándék volt számomra. Vadrezervátumok és nemzeti parkok Afrikában Afrikai tartózkodásom idején alkalmam nyílt megismerkedni a fekete földrész egzotikus állatvilágával. Könyvből már elég sokat tudtam róla, de most alkalmam nyílt a közvetlen ismerkedésre is. Szudán után Zambiában, Kenyában és Tanzániában, a mesés vadbőségéről ismert Kelet-Afrika országaiban jártam. A vadállomány erősen megcsappant ugyan a korábbi korlátlan vadászat követ­keztében, de ma a független afrikai orszá­gok hatóságai igyekeznek gátat vetni az esztelen vadirtásnak. A vadászat üzleti jellege teljesen megszűnt. Sporttá tették a vadászatot, és a legerélyesebben szembe­­szállnak az orvvadászokkal. Ha a helyzet úgy kívánja, egyes területeken végleg el­hallgatnak a puskák, helyet adva a foto­­kameráknak. Fegyver legföljebb a felügye­lőnél lehet, aki tudja, hogy csak végszük­ségből lőhet. Afrika vadállománya így hát még hosz­­szú időre megmenekült, habár a korábbi­nál kisebb területre szorult. A nemzeti parkokban teljesen tilos a vadászat, és csak a fotoszafari járja. A vadrezervátumokban csak nagy ritkán szólalhat meg a puska, kivételes engedély­­lyel. A legtöbb rezervátum óriási kiterje­désű terület, ahol az állatok szabadon mo­zoghatnak és természetes körülmények kö­zött élnek. Csak helyenként vannak elha­tárolva. A határ többnyire valami termé­szetes akadály, ritkábban mesterséges ke­rítés , ahol valamilyen nagyobb telepü­lés van a közelben. (Folytatjuk). A Jugszláv Sorsjáték 18. húzásának nyerőszámai Az alábbi szám Ezt az össze­ az alábbi szó- Ezt az össze­mokkal végző­ket nyerték mokkai végző get nyerték dő sorsjegyek __________________dő sorsjegyek 30 30,— 56575 600,— 60 50,— 98655 600,— 00090 1 000,— 213025 5 000,— 44710 600,— 59090 1 000.— 6 10.— 342700 10 000.— 58016 1 010.— 405660 5 050.— 61506 610.— 41 20.— 013086 10 010.— 91 20.— 091626 10 010.— 261 80.— 199096 5 010.— 711 60.— 521416 5 010.— 32661 600.— 7 10.— 42821 800.— 35217 1 010.— 42 20.— 43927 610.— 62 40.— 80127 810.— 152 60.— 057127 5 010.— 40892 800.— 153367 150 010.—­­ 041322 5 000.— 488357 10 010.— 127732 5 000.— 68 30.— 431628 10 000.— 358 100.— 13 20.— 34048 800.— 33 30.— 39798 800.— 31023 1 000.— 46768 1 030.— 76833 630.— 57348 800.— 94283 600.— 89128 800.— 84 40.— 9914 300.— 339 80.— 20304 800.— 2739 500.— 82414 1 000.— 2919 200.— 94874 600.— 50329 600.— 60909 800.— 95 20.— 90659 800.— 52025­­ 000.— 594489 5 000.—

Next