Magyar Szó, 1974. május (31. évfolyam, 133-147. szám)

1974-05-17 / 133. szám

­4. oldal MAGYAR SZÓ Péntek, 1974. május 17. lile iiriéneU érdeme« íjoi e ismerése 0 j ' A Szövetségi Képviselő­ház ünnep­­ülése (Folytatás az I. oldalról) Teleház épülete körül és a környező utcákban, lelkesen üdvözölték elnökünket. A fővárosiak abban az ünne­pélyes pillanatban az ország lakosságának lelkesedését fe­jezték ki, akik szinte egy em­berként követelték, hogy Ti­to elvtársat ismét válasszák meg a köztársaság elnökévé, mégpedig mandátumkorláto­zás nélkül. Kiró Gligorov, a JSZSZK Képviselőházának új elnöke és Rajkó Gagovic főtitkár fogadta és üdvözölte Titót a képviselőházi épület bejára­tánál. Tito elvtárs jó han­gulatban a polgárok felé for­dult, és üdvözölte őket. A tömeg üdvrivalgással fogad­ta szeretett elnökünk üdvöz­lését. Ez idő alatt az Abrašević, Lola Ribar és Branko Cvet­­kovic művelődési egyesüle­tek kórusai a Jugoszláv Nép­hadsereg díszőrsége zeneka­rának kíséretében a Tito marsall mellett című ismert kantátát adta elő. A képviselőházi tanácsok együttes ülésének folytatá­sában Kiro Gligorov elnök közzétette a titkos szavazás eredményét. A jelen levő háromszáz küldött egytől egyig a javaslatra szavazott, hogy Josip Broz Tito man­dátumkorlátozás nélkül le­gyen a köztársaság elnöke. Pontosan 11 óra 10 perc­kor, hosszan tartó taps kí­séretében Tito elnök és fe­lesége belépett a képviselő­ház nagytermébe. A küldöttek és vendégek jelenlétében megtörtént Jo­sip Broz Titónak köztársa­sági elnökké való ünnepélyes kikiáltása. Tito elvtárshoz és a jelenlevőkhöz fordulva Kiró Gligorov elnök a kö­vetkezőket mondta: — Elnök elvtárs, küldött elvtársnők és elvtársak! — A JSZSZK Képviselő­háza két tanácsának mai együttes ülésén megállapítot­ta, hogy a jelölési javaslat Josip Broz Tito elvtársnak köztársasági elnökké való megválasztására mindenben megfelel a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság Alkotmánya 333. szakasza rendelkezéseinek, hogy a ja­vasolt jelöltre, Josip Broz Tito elvtársra 300 küldött szavazott, és hogy a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Alkotmánya 334. szakaszának értelmében Jo­sip Broz Tito elvtársat man­dátumkorlátozás nélkül meg­választották a köztársaság elnökévé. Az elmondottak alapján Josip Broz Tito elvtársat mandátumkorlátozás nélkül köztársasági elnöknek nyil­vánítom. Tito elnök ezután felolvas­ta az ünnepi nyilatkozatát: „Kijelentem, hogy harcol­ni fogok az ország szuvere­nitásának, függetlenségének­ és integritásának megvédé­séért, a munkásosztály és­­az összes dolgozók uralmának megvalósulásáért,­­síkra fo­gok szállni a nemzetek és nemzetiségek­­ testvériségé­nek, egységének és egyenjo­gúságának érvényesüléséért, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság dolgozói és polgárai közös érdekeinek érvényesítéséért, és hogy meg fogom tartani a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Alkotmányát és szövetségi törvényeket, vala­mint lelkiismeretesen és fe­lelősen fogom teljesíteni kö­telességemet.” Abban az ünnepélyes pilla­natban, amikor, a küldöttek és a vendégek helyükről fel­állva üdvözölték a köztársa­sági elnök megválasztását, ■ Josip Broz Tito aláírta a nyi­­­latkozatot. Belgrádban és a köztársaságok fővárosaiban eldördültek a díszlövések, a JSZSZK Képviselőháza fe­lett pedig elzúgtak a jugo­szláv légihaderő repülőgépei. [ Kiro Gligorov ezután a kö­vetkező szavakkal fordult Tito köztársasági elnökhöz: „Tito elvtárs! Mandátumkorlátozás nél­kü­li köztársasági elnökké való egyhangú megválasztásával a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Képvi­selőházának küldöttei eleget tettek az egész ország egy­ön­tetű akaratának, az összes nemzet és nemzetiség, dolgo­zó és polgár óhajának, hogy továbbra is ön vezesse ha­zánkat az el nem kötelezett Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság önigazgatá­sának építéséért folytatott harcában. Ezáltal kifejezzük forradalmi munkássága irán­ti legpszin­tébb bizalmunkat, és elismeréssel adózunk azokért a rendkívüli történel­mi érdemeiért, amelyek ki­fejezésre jutnak szocialista közösségünk vívmányaiban, a fejlődésünk során felmuta­tott összes sikerben és abban a tekintélyben, amelyet ha­zánk élvez. Küldött égitársnők, elvtár­sak és vendégek! Engedjék meg, hogy az Önök és a magam nevében üdvözleteimet fejezzem ki Josip Broz Tito elvtársinak abból az alkalomból, hogy megválasztottuk a köztársa­ság örökös elnökévé. Élek az alkalommal, hogy a képviselőház küldötteinek nevében és a magam nevé­ben közelgő születésnapjára jókívánságaimat fejezzem ki.” A nagyteremben ismét fel­zúgott a taps, a küldöttek és a vendégek ily módon üdvö­zölték a képviselőházi emel­vényről távozó köztársasági elnököt. A második napirendi pont keretében kihirdették a JSZSZK Elnökségének­­meg­választását, és közzétették az elnökségi tagok névsorát. Josip Broz Titón kívül, aki tisztségénél fogva a JSZSZK Elnökségének elnöke, a szo­­cialista köztársaságok és au­tonóm tartományok képvise­lőházaiban az Elnökség tag­jává választották Cvijetin Mijatovicot (Bosznia-Hercego­vina), Lazar Kolisevszkit (Ma­cedónia), Edvard Kardeljt (Szlovénia), Petar Stamboli­­cot (Szerbia), Vladimir Baka­ricot (Horvátország), Vidoje Zarkovicot (Crna Gora), Ste­­van Doronjskit (Vajdaság) és Fadil Hoxhát (Kosovo). A Képviselőház elnöke fel­szólította az Elnökség tagja­it, hogy­ írják alá az ünnepi nyilatkozatot Az ülés végén Josip Broz Tito köztársasági elnök rö­­viidebb beszédet mondott. A JSZSZK Képviselőháza két tanácsának 11 óra 40 perckor befejeződött ülése után Tito köztársasági elnök fogadta a diplomáciai kar Belgrádban akkreditált tag­jait. Fél egy tájban elnö­künk és felesége elhagyta a SJSZSZK Képviselőházának épületét. A Képviselőház elő­csarnokán végighaladva a köztársasági öklököt a kül­döttek és a vendégek tapssal köszöntötték. A kijáratnál Tito elnököt a pionírok cso­portja fogadta, távozásakor pedig a sugárutakon és az utcákon a lakosság ezrei üd­vözölték lelkesen.­­ Belgrád több ezer lakosa gy­űn­t össze a JSZSZK Képvis­előháza előtt és a környező utcákban, hogy üdvözölje Josip Broz Tito köztársasági elnökké való megválasztását Tita beszéde (Folytatás az­ 1. oldalról) éberen vigyázzunk a harc­mezőn s később a szocialis­ta országépítésben kivívott vívmányokra; mindarra, amit dokumentumainkban is lefek­tettünk. Gondosan vigyáznunk kell­­arra, hogy sem az ember személyiségét, sem a társa­dalmat mint egészet, ne ér­je sérelem. Vigyáznunk kell arra, hogy sehol, egyetlen­egy köztársaságban vagy tar­tományban ne üssék fel fé­rjüket különféle nacionalista irányzatok. Feladatunk ez! Meg kell akadályoznunk az ilyesmit! Magától értetődik, hogy a többi szerveknek is kötelessége ez, de nekünk kell indítványoznunk, ne­künk kell egybehangol­nunk és ügyelni rá, mert nagyobb részt mi felelünk mindazért, ami az országban történik. Külpolitikánkban semmi sem fog változni. Jó viszonyt akarunk a világ összes or­szágával, tekintet nélkül tár­sadalmi berendezésére. Szomszédainkkal a lehető leg­jobb viszonyra törekszünk. Kapcsolataink alakulása nagymértékben függ szomszé­dainktól is, vagyis attól, mi­lyen magatartást tanúsítanak irányunkban. Nekünk ugyanis természetesen véde­nünk kell függetlenségünket, integritásunkat. Hasonlókép­pen vigyáznunk kell arra is, hogy magatartásunkkal ne adjunk okot semmilyen inci­densre vagy egyéb nemkí­vánatos konfliktusra szom­szédainkkal. Bízvást állítha­tom, hogy szomszédainkkal ma jó a viszonyunk. Imitt-amott ugyan, mint például délen. Olaszor­szágban stb. megnyilvánul némi meg nem értés. Úgy lát­szik ugyanis, hogy vannak még elemek, akik nem tud­ják megérteni, hogy ami egyszer létrejött, azt többé nem lehet lerombolni. Jugoszlávia többé nem az, ami egykor volt. Szocialista ország, amelynek a munkás­­osztály az alapja, a társada­lom alapvető tényezője. Olyan ország, amelynek nem­zetei és nemzetiségei egy szüntelenül — a háborúban és a háború után egyaránt — edzett testvériségben és egységben élnek, szilárdan eltökélve, hogy mindenkivel szemben , egységesek lesznek, és egységesen őrzik szocialis­ta közösségünk integritását. Nevetséges tehát minden olyan illúzió — akárki táplál­ja is —, hogy bármi is meg­változtatható velünk kapcso­latban. Ez abszolút lehetet­len. Külön ki szeretném dom­borítani, hogy külpolitikai téren az el nem kötelezett országok keretében fogunk tevékenykedni, az el nem kö­telezett országok algíri negye­dik értekezletén elfogadott határozatokkal és elvekkel­­ összhangban. Ezek rendkí­vül jelentős elvek, a világ országainak és népeinek túlnyomó többsége magáévá­­ tette őket. Mint ismeretes, Algírban 80 ország képvisel­tette magát, közülük több mint ötvenen államfői szin­ten, s az értekezlet határo­zottan és egységesen szembe­fordult minden, a gyarmati sorból nemrég felszabadult országok ellen irányuló nyo­mási kísérlettel, egyben tel­­jes támogatást nyújtva a még leigázott, a kolonializ­­mus igájában senyvedő or­szágok további felszabadítási harcának. Az értekezlet úgy határozott, hogy mindent meg kell tenni a háború és a további vérontás megaka­dályozásáért, s elítéli a más országok belügyeibe való mindennemű beavatkozást. Külpolitikánknak tehát sok más elvvel együtt ezek al­kotják alapját, s a jövőben is ezekhez fogjuk tartani ma­gunkat. Hasonlóképpen törekedni fogunk arra —, s ez egyben vezetőségünknek, föntről le­ig mindannyiunknak­ felada­ta —, hogy az összes szocia­lista országgal lehetőleg mi­nél jobb viszonyunk legyen. Szocialista ország lévén tel­jesen érthető, hogy elsősor­ban a szocialista országok­kal akarunk jó, baráti vi­szonyt, lehetőleg mindegyik­kel. Külpolitikai téren eddig rendkívül szép eredménye­ket értünk el, mert sohasem kíséreltük­ meg, hogy bárki­re is ráerőszakoljuk rend­szerünket, hogy bárkinek is beavatkozzunk belügyeibe, hanem mindig azon voltunk, hogy egyenjogú alapon együttműködjünk, s ahol szükséges, gazdasági és egyéb támogatást nyújtsunk. E politika folytán minden kontinensen igen sok ország vált barátunkká. Jugoszlávia ma már nyugodtan nézhet a jövőbe, nyugodtan haladhat tovább a már megkezdett úton, fejlesztheti viszonyát és kapcsolatát sok országgal,­­ elsősorban az afrikai, ázsiai, dél-amerikai fejlődő orszá­gokkal stb. Európa tekintetében törek­vésünk az európai biztonság megteremtésére irányult. Ez volt a többi szocialista or­szág irányvonala is. Erre tö­rekedtünk, s a jövőben is ezen fogunk fáradozni, mert magunknak is, az európai békének is érdeke ez. Ami az európai országok­kal való gazdasági és egyéb együttműködést illeti, ez nem csupán tőlünk függ, mert Eu­rópában külön rendszer van, az úgynevezett Európai Kö­­zösség. Részünkről azon le­­­­szünk, hogy a lehetőségek szerint fellendítsük az euró­­­pai országokkal való együtt­­­működést és árucsere-forgal­mat. Ugyancsak önzetlenül ,­es lehetőségeinkhez mérten i igyekezünk támogatni a ne­­­­héz helyzetben levő országo­­­­kat, amelyek hosszú időn át­­ nyögték a kolonializmus igá­­­­ját­ és csak most kezdtek el­­ fejlődni.­­ Nagy vonalakban ennyit­­ akartam mondani, hogy kör­­­­vonalazzam, mi mindenen­­ fogunk mi — ez a­­vezetőség ! — dolgozni. Mindent meg fo­­­gunk tenni azért, hogy mun­­­kánkkal igazoljuk e háznak,­­ nemzeteinknek és nemzeti­­­ségeinknek bizalmát. Íz ír államelnökség elü­­lése Petar Stamkonié az alelnök A Szövetségi Tájékoztatá­si Bizottság közleménye szerint Josip Broz Tito köz­­társasági elnök vezetésével tegnap megtartotta első, ala­kuló ülését a JSZSZK új összetételű Elnöksége. Az ülésen részt vett Mit­ja Ribićič, a JSZSZK Elnöksé­gének eddigi alelnöke, Kiró Gligorov, a JSZSZK Kép­viselőházának elnöke és Džemal Bijedic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke. Az ügyrendi szabályzatban meghatározott sorrend sze­rint a JSZSZK Elnöksége­inek alelnökévé a következő egyéves időszakra Petar Stambolicot, a Szerb SZK Elnökségének tagját válasz­tották meg. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök köszönetet mon­dott az Elnökség eddigi tag­jainak sikeres és termé­keny munkájukért: „Az Elnökség tevékenysé­gével bebizonyította, hogy indokolt vo­lt egy ilyen in­tézménynek mint kollegiális szervnek létrehozása. Állás­pontjaival és az alkotmány nyújtotta felhatalmazásának keretében elfogadott határo­zataival hozzájárult a szocia­lista önigazgatású társadal­munk további tökéletesíté­sével kapcsolatos rendkívül jelentős és kényes kérdések megoldásához. Az Elnökség ilyen tevékenysége különö­sen a köztársaságok és tar­tományok közös érdekeinek egybehangolásakor jutott ki­fejezésre, miközben az El­nökség mindig egységesen és Jugoszlávia összes nemzeté­nek és nemzetiségének, minden köztársaságnak és autonóm tartománynak iga­zi képviselőjeként tevékeny­kedett és­ lépett fel. Külön köszönetet­ mondok Ríbierc elvtársnak az alelnöki tiszt­ség felelős és sikeres betöl­téséért.” A JSZSZK Elnöksége a továbbiakban hitelesítette az eddigi Elnökség javaslatát, hogy a Szövetségi Végrehaj­tó Tanács elnökévé ismét Džemal Bijedićet jelöljék­.

Next