Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 148-162. szám)
1974-06-01 / 148. szám
2. oldal Indrn-amerikali helyzetképi diktátorok nem tudják megtűrni a chilei népet A JKSZ X. kongresszusán részt vevő küldöttség vezetőjének nyilatkozata . Mint chileit és mint kommunistát mélyen meghatott, hogy a X. kongresszusra összegyűlt jugoszláv kommunisták miként viszonyulnak hozzánk és a sóikat szen vedett Chilei néphez. Beszámolójában Tito erélyesen elítélte a fasiszta junta tétleit, és feltétel nélkül támogatta a chilei hazafiakat és népet a felszabadulásáért folytatott harcában. A kongresszus ezenkívül külön határozatot is hozott Chilével kapcsolatban. No, de számunkra mindez nem új dolog. A jugoszláv kommunisták mindig megértéssel viseltettek irántunk... A fentieket Pablo Fernandez, a Chilei KP KB tagja, volt szenátor mondta a JKSZ X. kongresszusán részt vevő chilei pártküldöttség nevében. Fernandez az év elején menekült el Chiléből, és szoros kapcsolatot tart fenn pártjával. Chilében rendkívüli állapot és kijárási tilalom van, a diktátoroknak mégsem sikerült megtörni ellenállásunkat, minden hajsza és üldözés ellenére sem. Az összes baloldali pártok, amelyek a népi egység szövetségét alkották, illegalitásba vonultak, de tovább léteznek és működnek — mondta. — A chilei kommunisták a napokban ismét felhívták a világ közvéleményét, hogy emelje fel szavát a fasiszta junta ellen a Dawson-szigeti gyűjtőtáborban levő politikai foglyok életének megmentéséért, akiket hamarosan hadbíróság elé állítanak. — Fennáll a veszély, hogy sokan közülük nem kerülnek ki élve a fogságból. Ismeretes a junta módszere. Katonai bírósági tárgyalás és ítélet nélkül napról napra gyilkolnak. Ily módon ölték meg José Tobát, Allende volt elnök kormányának véderőminiszterét. Hasonló módon halt meg Alberto Bachelet tábornok, a légierő volt parancsnoka, és sokan mások. A junta néhány héttel ezelőtt a Dawson-szigeti gyűjtőtáborból 32 politikai foglyot indított útnak. A foglyok jelenleg valamelyik katonai támaszponton vannak, kitéve a mindennapos kihallgatásoknak és kínzásoknak, így „készítik elő” őket a bírósági tárgyalásra. Köztük van Luis Corvalan, a chilei EP főtitkára, Clodomiro Almeyda volt külügyminiszter, Benjamin Teplitsky, a Népi Egységpárt vezetője, Anselmo Sule, a Radikális Párt elnöke, Osvaldo Puccio, Allende volt személyes titkára, Fernando Flores, az egykori kormány főtitkára, Jaime Toba volt földművelésügyi miniszter, Pedro Felipe Ramirez volt bányaipari miniszter, Orlando Letelier volt véderőminiszter, Sergio Vudikovic, Valparaiso volt polgármestere, Carlos Tolosa, az Allende-kormány sajtóügyi titkára és mások. — Ők valóban életveszélyben vannak — hangsúlyozta Fernandez. A mexikói bányászok az amerikai társaságok ellen A mexikói bányászok egyesületének képviselője pénteken gyors akciót követelt a kormánytól, hogy útját állják a Mexikóban higanyt vásárló amerikai társaságok zsarolásainak és nyomásának. Enrique Andrade, az egyesület főtitkára kijelentette, hogy azok a kis bányák, amelyek állami tőke nélkül működnek, nyomásnak vannak kitéve, és arra kényszerülnek, hogy készleteiket alacsony áron, literenként mindössze 270 dollárért adják el. Mexikó nemrégen Jugoszláviával, Olaszországgal, Spanyolországgal, Algériával és Törökországgal együtt megalakította a higanytermelő országok első nemzetközi egyesületét, s ez elhatározta, hogy a higany literjét a jövőben nem adják 350 dolláron alul. A higanytermelő országok az árkülönbözetből kívánják korszerűsíteni a termelést. Bordaberry megbuktatására mozgósít a szakszervezet Az urugayi szakszervezeti mozgalom, amelynek mintegy félmillió tagja van, Bordaberry elnök hatalmának megdöntésére szólította fel az ország lakosságát. Ez a jól szervezett mozgalom a nép törekvéseit képviselő kormány megalakítását követeli. Ez az újabb jele az uruguayi válság elmélyülésének, amely, mint már jelentettük, a múlt héten tisztogatással kezdődött a hadseregben. A tisztogatás első áldozatai Chiappe tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka és Gosse tábornok, a vezérkar főnöke voltak. A hírek szerint még mintegy 70 tiszt leváltása várható. Összeesküvést lepleztek le Peruban Velasco Alvarado perui elnök kijelentette az újságíróknak, hogy a perui fegyveres erők soraiban nincs viszálykodás, és készek bármikor szembeszállni a hazai és külföldi ellenforradalommal. Velasco elnök közölte, hogy a limai kormány ellen összeesküvés készül. Kulcsár István: Hikrofonnal mossukh-sarkon (12) Házigazdánk útközben megismertet még néhány fontos tudnivalóval. — Bármiféle szemetet, a legkisebb papírfecnit is ide dobjátok — mutat a ház előtt álló kiszolgált benzinhordóra. — A jégmezőn nemcsak esztétikai okokból nem szabad szemetelni, hanem elsősorban azért nem, mert a szemét alatt az erős napfényben már mínusz 8—10 foknál is olvadni kezd a hó. Nálunk pedig még a legkeményebb fagynál is kellemetlenebb az olvadás. Minél közelebb érünk a „főtérhez”, annál erősebben hallatszik valamiféle zakatolás. Már odafelé is felfigyeltem rá. — Ez az áramfejlesztő Diesel-generátor — magyarázza Legenykov. — Éjjel-nappal zakatol, egy pillanatra sem szabad leállnia, mert akkor megszűnne az áramszolgáltatás, megbénulna a rádióadó, a mérőműszerek munkája. A biztonság kedvéért van egy tartalék generátorunk is, de még sohasem volt rá szükség. Leonyid Golubjev, a gépészmérnök kitűnően karbantartja. — A tábornak saját gépészmérnöke van? — csodálkozunk. — Nem mérnöke, hanem mérnökei — válaszol Alekszandr Petrovics. Ennyi géphez, műszerhez, berendezéshez legalább kettő kell. Egyébként már láttátok a másik mérnökünket, Anatolij Ivanovot is. Ő vezette a szánhúzó traktort. Hempergés a hóban Az áramfejlesztő épületében működik a tábor fürdője is. Hetenként egyszer tartanak „hivatalos” fürdőnapot, de a generátor fürdésre szolgáló hűtővize annyira elegendő, hogy akinek kedve tartja, akár naponta kétszer is lezuhanyozhat. Sőt ,van, akitíz alatt kétszer teszi. Először magára engedi a forró vizet, azután jó orosz szokás szerint kirohan a szabadba, meghempergőzik a hóban, és fut vissza forró víz alá. Magát a vizet „kútból” nyerik. Külön berendezés olvasztja a havat, és szivattyúzza a felszínre bizonyos mélységből. Ezt használják a generátor hűtésére, főzéshez, mosakodáshoz. Igen, ivóvíznek is alkalmas, forralás nélkül fogyasztható, hiszennemigen létezik tisztább hó, mint amely az Északi-sark közelében hullik le. Alekszandr Petrovics az esetleges félreértéseket megelőzendő még egy kis csapott tetejű bódéra is felhívja a figyelmünket. „Berendezése” ugyanolyan, mint bárhol faluhelyen, leszámítva talán a kettős villanykapcsolót. Amikor az ember belép, felkattint egy kapcsolót, mire bent felgyullad egy lámpa, és azzal egy időben elalszik a kint lógó villanykörte. Mielőtt valaki kemény fagy, hóvihar idején elindul barakkjából, hogy ebbe a miniházikóba zarándokljon, már a saját ablakából láthatja, hogy ég-e a bódén a lámpa. Ha nem ég, akkor megvárja, amíg kigyullad, hiszen kemény fagy, kivált hóvihar idején sokkal kényelmesebb a saját jól fűtött szobájában várakoznia, semmint a szabad ég alatt. Odaérünk az ebédlő s egyben a társalgó céljaira szolgáló faházhoz, amelyet az úszó állomásokon — akárcsak hajókon — kajütkompániának neveznek. Ezt alaposan belepte a hó. Szemmagasságban egy Gyed-Moroz (orosz Télapó) üldögél az ereszen — még újévről maradt ott —, mellette pedig egy vörösalapú transzparensen felirat élteti a friss ünnepet, május 1-ét. A harmadik „dekoráció” egy félszemű kalóz portréja a ház falán, alatta a felirat: A Balszerencse szigete. Ez csak tréfa, egy népszerű filmvígjátékból vették. (Eoly.Utcuk) MAGYAR SZÓ Szombat, 1974. június 1 Ki vetett gáncsot Brandtnak? Hatalomra kerülése óta szembeszegültek vele az államgépezet egyes körei — Van-e rá esélye, hogy továbbra is az NSZK befolyásos politikusa maradjon — NEKEM SEMMILYEN állami tisztségre nincs szükségem ahhoz, hogy ha úgy akarom, politikai szerepem legyen — mondta Brandt. Hans Ulrich Kempsky ismert nyugatnémet hírmagyarázó Brandt lemondása után négyszemközt elbeszélgetett a volt kancellárral, és az erről írt cikkét a Süddeutsche Zeitung vezető helyen közölte. Az újságíró szerint a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt vezetője egyáltalán nem vesztette el önbizalmát. „Aki azt hitte, hogy Brandtot mélyen sértik lemondásának körülményei , meg fog lepődni. Ez az ember nem roppant össze a kellemetlen tapasztalatok súlya alatt, hanem még acélosabbá vált — írja Kempsky, majd hozzáteszi: úgy tűnik, Brandt megkönnyebbült, amiért nem kell viselnie többé a „hatalom köntösét, amely túl nehézzé vált már számára”. Kempskynek arra a kérdésére, vajon megbánta-e, hogy lemondott, Brandt lakonikusan ezt válaszolta: „ Elhatározásomat alaposan megfontoltam”. Erről tehát többé nincs értelme beszélni. Kancellári tisztség nélkül Sokkal érdemesebb azzal foglalkozni, miként fog Brandt a Szociáldemokrata Párt vezetőjeként, de kancellári tisztség nélkül továbbra is fontos politikai szerepet játszani. Már a lemondását követő első napon kijelentette, hogy nincs szándékában csupán formális pártvezetői tisztséget betölteni, hiszen az iránta tanúsított szolidaritás és támogatás is arra ösztönzi, hogy tovább folytassa politikai tevékenységét. — Országunk számára szerfölött fontos lehet, hogy milyen politikát folytat a jövőben a Szociáldemokrata Párt — hangsúlyozza Brandt. Ami Herbert Wehnert, a Szociáldemokrata Párt legnagyobb stratégáját illeti, vele kapcsolatban egyesek megjegyzik: idővel még azt is megengedné, hogy a németek számára Brandt olyan személyiség legyen, mint amilyen Mao Cetung Kínában. — Természetesen önkényes az összehasonlítás — teszi hozzá Wehner —, de nyilvánvaló, hogy ha valakinek politikai befolyása van, a hatalmi gépezet támogatása nélkül is hatással lehet pártjára és népére. — Lehet, hogy pártunknak szüksége volt erre a megrázkódtatásra — mondja Brandt, s ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy a volt kancellár az utóbbi hónapokban szomorúan és rezignáltan figyelte a Szociáldemokrata Párt különféle áramlatainak kölcsönös vádaskodását, az eszmei kérdések körüli meddő vitát. A szociáldemokraták megfeledkeztek arról, hogy mindezzel megbontják a párt egységét, aláássák a tekintélyét és hatalmát, gyengítik a Brandt-kormányt. Még a választási kudarcok sem csillapították a párton belüli torzsalkodást, és a Szociáldemokrata Párt egyik szárnya a másikat hibáztatta a vereségért. Brandt lemondása azonban Hamburgtól , Münchenig minden szociáldemokratát észhez térített. Valamennyien rádöbbentek, hogy nagy tét forog kockán, és hogy ezért tömöríteniük kell soraikat, az új kancellárnak, Helmut Schmidtnek pedig teljes támogatást kell nyújtani, amíg nem késő. Ám Willy Brandt az egyetlen ember, aki képes hosszabb ideig egybefogni a Szociáldemokrata Párton belüli erőket, és irányt szabhat a párt politikájának. Herbert Wehner ilyen feladatot már nemigen tudna vállalni, Schmidt pedig semmiképpen. Minden jel arra vall tehát, hogy Willy Brandt a jövőben is fontos szerepet játszik az NSZK politikai életében, és nemzetközi tekintélye is megmarad. Természetesen először vissza kell vernie az ellenzék piszkos támadásait. Brandt meg van győződve róla, hogy a lakosság többsége visszautasítja az ellenzék rágalmait, és végül is a gáncsoskodók húzzák a rövidebbet. Ki volt a titkos fizetési listán Brandt lemondása után természetesen a Szociáldemokrata Párt vezetői körében ismét az érdeklődés homlokterébe kerülnek a korábbi évek során felmerült megválaszolatlan kérdések. Már amikor Brandt hatalomra került, érezni lehetett, hogy az állam és a közigazgatási apparátus egy része ellenállást tanúsít a szociáldemokrata és liberális kormánykoalícióval szemben, annál is inkább, mert Brandt kormánya egy olyan gépezet irányítását vette át, amelyet korábban Adenauer kereszténydemokrata kormánya igényeinek megfelelően alakítottak ki. Mivel a szociáldemokraták eléggé járatlanok voltak a hatalomgyakorlásban, és nem sikerült felülkerekedniük a hatalmi gépezeten, így az ellenzéki körök ellenállását sem tudták teljes mértékben letörni. Egyébként mivel lenne magyarázható az, hogy az államgépezet berkeiből valami mindig „kiszivárgott”, éspedig kizárólag olyasvalami, ami ártott Brandt és kormánya politikájának. Máig sem derült fény ,arra, hogyan juthattak a Springer kiadóház birtokába a „Bahr-fél dokumentumok”, amelyek a nyugatnémet kormány kiindulópontját képezték a szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásokon és alapul szolgáltak a kelet-európai országokkal kötött valamennyi államközi szerződéshez? De nem csupán ezek az okmányok kerültek avatatlan kezekbe. A Berlinre vonatkozó négyhatalmi szerződés szövegét is megkaparintotta valaki, és idő előtt közölték az újságok. Hasztalan nyomoztak a Quick című hetilap szerkesztőségében a Szovjetunióval folytatott tárgyalások titkos dokumentumai ellopásának körülményei iránt, csupán annyit sikerült megállapítani, hogy két államtitkár Neuhausénak, a Quick főszerkesztőjének titkos fizetési listáján szerepel. A főszerkesztő korábban a nyugatnémet hírszerző szolgálat ügynöke volt. Ezek után már az sem lep meg bennünket, ha arról hallunk, hogy a Quick a „Steiner-affér” kirobbantásával borsot akart törni Brandt orra alá, és meg akarta tépázni a szociáldemokrata kormány tekintélyét. Vagy egy másik kérdés: ki juttatta el a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségének az NSZK belgrádi nagykövetsége titkos iratainak részleteit, egy olyan időszakban, amikor a nyugatnémet ellenzék igyekezett megtorpedózni a Jugoszláviának szánt hitelek engedélyezését. A titkosszolgálat áldozata-e Brandt? Mint látjuk, számos tiszte,szatlan kérdés van még. Természetesen a Brandt lemondásához vezető Guillaumekémbotránnyal kapcsolatban is felmerül a kérdés: vajon Brandt a nyugatnémet titkosszolgálat hírszerző vagy kémelhárító osztályának áldozata lett-e? Vajon valaki titokban tűrte-e meg Guillaume-ot Brandt mellett és szándékosan engedte-e peg neki, hogy beférkőzzék a nyugatnémet kormánykörökbe, hogy azután —, ha erre kiváló alkalom kínálkozik — lefüleljék és ily módon politikailag kompromittálják Brandtot. Magyarán: arról van-e szó, hogy a nyugatnémet titkosszolgálatból használta-e fel valaki a másik Németország ügynökét arra, hogy Brandt kancellárt megbuktassa? Mindezek természetesen megválaszolatlanul maradó kérdések. Ha azonban tudjuk, hogy az NSZK említett titkosszolgálatait három minisztérium ellenőrzi, s valamennyiük munkájára a parlament 13 tagú bizottsága ügyel, továbbá ha szem előtt tartjuk, hogy a titkosszolgálatot a hidegháborús korszakban hozták létre, és a jelenlegi nyugatnémet ellenzék szolgálatában állott , akkor már korántsem fölöslegesek ezek a kérdések. Brandt két kormányának négyéves tapasztalatai ismételten rámutatnak arra, hogy a szociáldemokraták nehezen tudnak megbirkózni az ellenzékkel. Egyesek meg vannak győződve róla, hogy az ellenzék — ideértve a titkosszolgálatot is — vetett gáncsot Brandtnak. Egyébként Brandt egyszer ironikusan megjegyezte, hogy a biztonsági szolgálat embereit a jelek szerint jobban érdekli az ő magánélete, mint Guillaume leleplezése. — Olyan erők tevékenységéről van szó, amelyek erkölcsileg akarnak megsemmisíteni és csapást mérni politikámra, pártomra — hangsúlyozta egyszer Brandt —, de ebben nem lesz szerencséjük. — Willy Brandt tovább folytatja a harcot, mert tudja, hogy enélkül nem játszhat politikai szerepet. (POLITIKA) Tilosban parkolnak a párizsiak Minden harmadik párizsi gépkocsivezető tilosban parkol. A francia fővárosban ugyanis mindössze 660 000 veszteglőhely van. Ez azonban távolról sem elegendő. A párizsi rendőrség adatai szerint minden harmadik gépkocsivezető tilos helyen hagyja járművét. Különösen délután 3 után nehéz a helyzet. Mivel azonban továbbra is évről évre növekszik a gépkocsik száma, a parkolóhelyek területe viszont alig-alig, a párizsi gépkocsitulajdonosok nem remélhetik a helyzet megjavulását. Megszakadt minden kapcsolat a két délvietnami kormány között A saigoni katonai parancsnokság közleményére hivatkozva a Reuter jelentette, hogy megszűnt minden kapcsolat a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a saigoni rezsim között. A két kormány közötti tárgyalásokat a tavaly Párizsban megkötött vietnami békeegyezmények kezdeményezték. A dél-vietnami felszabadító erőkés a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői Saigonban elhagyták a négyes katonai vegyes bizottság ülését, hogy így tiltakozzanak, amiért korlátozzák az ideiglenes forradalmi kormány képviselőinek mozgásszabadságát és az újságírókkal való érintkezését. Egyébként az utóbbi időben már csak a négyes katonai vegyes bizottságban folytak a megbeszélések, és a három említett félen kívül az USA képviselői is részt vettek rajta.