Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 148-162. szám)

1974-06-12 / 159. szám

4. oldal Emlékmű a szerémségi fronton elesett harcosok tiszteletére A szabadság és a testvériség testképe A Népfelszabadító Hadse­reg elesett és eltűnt harco­sainak tiszteletére emlékmű­vet emelnek e hadszíntéren.­­ Az alapkövet jövőre, áp­rilis 12-én, a szerémségi front áttörésének napján he­lyezik el. »Háromnapos elkeseredett harc után csapataink áttör­ték a szerémségi front meg­erősített ellenséges állásait ’. Ezekkel a szavakkal kezdő­dik hadseregünk, főparancs­nokságának 1945. április 14- én íródott jelentése. A há­borús dokumentum első mon­data, amelyet Tito marsall főparancsnok írt­ alá, forra­dalmunk örökké élő pillana­tait idézi. Ez a jelentés az egész világnak tudtára ad­ta, hogy Tito katonái döntő csapást mértek a fasizmus­ra, méghozzá saját legna­gyobb frontján. Sid közelében, a szelíd, lan­kás területen, nem messze a szerémségi front áttörésé­nek helyétől, a jövő év áp­rilis 12-én elhelyezik a Nép­felszabadító Hadsereg elesett és eltűnt harcosainak tisz­teletére épülő emlékmű alap­kövét. Az emlékmű Adaše­­vac határában épül, közel ahhoz a helyhez, ahol a 6. likai hadosztály megkezdte a­­Szerémségi front áttörését. Ez a hely a nagy hadmű­velet más fontos történelmi jelentőségű eseményeinek színhelyéhez is közel terül el, az emlékmű a Bosut part­ján épül, ahol a belgrád— zágrábi útvonal áthalad a folyón, tehát az emberek mil­liói láthatják majd. „ A szerémségi front az eu­rópai szövetséges front egy­ része volt, itt mértek utolsó csapást Hitlerre; hadsere­günk harcosai becsülettel tel­jesítették kötelezettségüket. Itt fog tehát állni az emlék­mű, amelyet azoknak a har­cosoknak a tiszteletére emel­nek, akik a szerémségi fron­ton életüket áldozták a sza­badságért és a testvériségért. Az emlékmű alapkövének a szerémségi front áttörésének 30. évfordulóján való elhe­lyezésével ismételten lerójuk hálánkat nemzeteink és nem­zetiségeink elesett és eltűnt harcosai iránt, akik 1944 őszétől 1945 tavaszáig életü­ket áldozták a szabadságért ezen a területen. Az ünnep­ség előkészületeit már né­hány évvel ezelőtt megkezd­ték, ezekben a napokban or­szágos pályázatot írtak ki a leendő emlékműre. Az ezzel kapcsolatos ügyeket a Belg­odban székelő, 1966-ban ala­kult külön bizottság intézi. Ez az önálló köztársaságközi szerv ma 23 tagot számlál, a Harcos Szövetség szövet­ségi, köztársasági és tarto­mányi bizottságainak, vala­mint a szerémségi front sok községének, a JIH Hadtörté­neti Intézetének és a Jugo­szláv Nemzetek és Nemzeti­ségek Forradalmi Múzeumé­na­k képviselőiből áll. E bizottság elnöke, Živa Djordjevic belgrádi műépí­tész nagyban hozzájárult az előkészületi munkálatokhoz, s az emlékműpályázat ki­írásában is részt vett. A bizottság ezt a hatal­mas feladatot két részre osz­totta. Mindenekelőtt megál­lapította az elesettek és el­tűntek számát és nevét, majd hozzáfogtak a sírok rendbe hozásához. Ezzel párhuzamo­san a második rész előkészü­letei is megkezdődtek — hozzáfogtak az elesett har­cosok névsorának összeállí­tásához. Liva Djordjevictól megtud­tuk, hogy a szerémségi front elesett harcosainak sírját szinte kivétel nélkül rendbe hozták. E munka 14 vajda­sági, horvátországi és bosz­­nia-hercegovinai község, Mit­rovica, Sid, Pélmonostor, Djakovo, Szlavónbród, Val­­povo, Vinkovci, Vukovár,­ Zupanja, Gradačac, Bjeljina. Шуеп mértékben növe­kedtek a termelői árak A mezőgazdasági termé­kek termelői ára az idén márciusban februárhoz viszo­nyítva 0,2 százalékkal ala­csonyabb volt, a társadalmi szektorban 0,2 százalékkal, a magánszektorban pedig 0,5 százalékkal. Az elmúlt év át­lagához viszonyítva azonban a márciusi árak 8 százalék­kal növekedtek. A Szövetségi Statisztikai Hivatal legújabb adatai sze­rint a termelői árak március­ban a tavalyi év ugyanezen hónapjához viszonyítva 14,8 százalékkal növekedtek. Ez az emelkedés a társadalmi szektorban 15,6, a magán­szektorban p­edig 13,8 szá­zalékos. Az idei év első három hó­napjában az elmúlt év ugyan­ezen időszakához viszonyítva a termelői árak 17,1 száza­lékkal növekedtek, a havi át­lag 1973 decemberéhez viszo­nyítva pedig 1,5 százalékkal volt nagyobb. A főparancsnokság 1945. április 14-i külön jelenté­sében az áll, hogy hadse­regünk harcosai átkeltek a Dráván, Duna és a Szá­va folyón, letörték az ellen­­­ség ellenállását, és több mint 50 kilométert nyomul­tak előre. Rohammal elfog­lalták és felszabadították Vinkovcit, Eszéket, Vuko­­várt, Valpovót, Zupanját és számos más helységet. A főparancsnokság ugyan­ezen a napon készült má­sodik jelentése rámutat, hogy kétnapi harc után az ellenségnek 5177 halottja volt, 2044 ellenséges ka­tonát pedig foglyul ejtet­tek. Harcosaink nagy ha­dizsákmányra tettek szert. Az egy nappal később íródott jelentés közli, hogy április 12-én, 13-án és 14- én, nem teljes adatok sze­rint, az ellenség 7035 em­bert vesztett, 3556 kato­nája pedig foglyul esett. Az ellenségtől 96 ágyút, 3 tankot, 2 repülőgépet, 354 aknavetőt, 494 automata fegyvert, több mint 200 gépjárművet, több vagont, mozdonyt és számos más hadianyagot és fegyvert zsákmányoltak. A jelentés külön leírja, hogy hadse­regünk sikeresen nyomult előre az egész szlavóniai fronton. Bróko és Tuzla érdeme. E községek illetékesei a felsza­badulástól 1966-ig az elesett harcosok földi maradványait a szétszórt sírokból kiemel­ték, és emlékművel ellátott közös sírokba helyezték. A bizottság ezzel egyidejű­leg még egy igen nehéz fel­adatot is elvégzett, a M­H Hadtörténeti Intézetének be­vonásával véglegesítette az elesett harcosok névsorát. A bizottság a Harcos Szövet­ség köztársasági és tartomá­nyi szervezeteinek segítségé­vel körkérdést is szervezett, az így szerzett adatokat ösz­­szevetik a Hadtörténeti In­tézet által készített névsor­ral. Így pontosan megálla­píthatják a szerémségi fron­ton elesett harcosok nevét és számát. Az elesett harco­sok névsorát bronzba öntik, és a leendő šidi emlékmű külön részeire helyezik. Ljuba VUKMANOVIC (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szerda, 1974. június 12. Ünnepélyes pillanat a Tartományi Képviselőházban: az újonnan kinevezett tartományi titkárok és titkár­­helyettesek, valamint a tartományi közigazgatási szervek vezetői leteszik az esküt Molnár Vilmos képviselőházi el­nök előtt. A fogadalomtétel után az elnök sok sikert kívánt a képviselőház és a végrehajtó tanács újonnan ki­nevezett tisztségviselőinek, s hangsúlyozta, hogy a most életbe lépett küldöttrendszer, valamint a nemrég meg­hozott párthatározatok felelősségteljes feladatok elé állítják őket Hírek a kiállításról is ĐTD halastavaiból évente több mint ezer vagon élő halat fognak ki A DTD Vízgazdálkodási Vállalatnak 7000 hektár te­rületen van halastava, ami az ország édesvízi halastava­inak több mint kétharmadát alkotja. Vajdaságban körül­belül 300 000 hektár olyan földterületet tartanak szá­mon, amelynek talaja elsősor­ban halastavak létesítésére alkalmas, de mindössze 15 000—20 000 hektáron lehet gazdaságos a haltenyésztés, mert a többi föld túl maga­san fekszik, s ez költségessé teszi a vízellátást. Az újvidéki halászati, va­dászati, sport- és idegenfor­galmi felszerelések kiállítá­sán tegnap DuSan Djenadic, a DTD halgazdaságának igaz­gatója tartott sajtóértekezle­tet, s ott hallottuk a fenteb­bi adatokat. Hazánkban a lakosság vi­szonylag igen kevés halat fo­gyaszt, évente fejenként mindössze két kilogramm ten­gerit és 0,9 kilogramm édes­vízit. A világon legtöbb hal Japánban fogy, évi 80—90 kilogramm személyenként. Az elmúlt négy év alatt 9,5-szeresére nőtt a vajdasá­gi halastavak területe és hat­szorosára az ott dolgozók szá­ma. Ma már évente körülbe­lül 1100 vagon élő halat fog­nak ki csak a Duna—Tisza— Duna halastavaiból. Ennek legnagyobb részét saját el­árusító hálózatuk révén érté­kesítik, de nem vállalkozhat­nak arra, hogy megvalósít­sák az általánosan elfogadott elvet, mely szerint minden önkiszolgálóban halárusítót is létre kell hozni, mégpedig olyat, ahol nemcsak élő ha­­­lat lehet kapni, ami jelenleg a legkeresettebb és szinte egyetlen haláru, hanem fris­sen tisztított halat is. Néhány éve Ázsiából átte­lepített újfajta növényevő halakat is tenyésztenek a DTD halastavaiban. Ezek ugyan nálunk csak mestersé­ges úton szaporodnak, de még így is igen kifizetődő a tenyésztésük, mert többszö­rös belőlük a haszon: azon­kívül, hogy tisztítják a DTD csatornáit, olcsó az élelmezé­sük. A halastavakban egyéb­ként a halhús kitermelése igen olcsó, mert a növekedés­hez szükséges tápláléknak a felét a vízben megtalálják a halak. Téves egyébként az az általánosan elterjedt hie­delem, hogy a tenyésztett halnak bármilyen élelem megfelelő. A jó minőségű íz­letes húsú halhoz például nem megfelelő a romlott ku­korica, amivel az elmúlt években nyakra-főre kínál­­gatták őket. A kukorica egyébként sem a legjobb táp­lálék, mert zsíros lesz tőle a hal húsa. M-n A horvátországi amférnyelv ápolók szemléje A Horvátországi Magyarok Szövetségének szervezésében tegnap Kiskőszegen megtar­tották a horvátországi isko­lák magyar tagozatainak III. szemléjét. A szemlén jelen volt Polonyi Éva, a Magyar Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségek kulturális kap­csolataival foglalkozó osztály vezetője. Kelemen Imre, a Kossuth rádió Iskolarádió című műsorának osztályve­zető főszerkesztője. Kovács Béla, az oktatási osztály fő­­szerkesztőj­e. Pásztory János rendező és Ivánovics Rita szerkesztő, valamint Merki Ferenc, a Horvátországi Ma­gyarok Szövetségének elnöke és Adam Gruber köztársasá­gi oktatásügyi tanácsos. A szemlén csak olyan is­kolák vettek részt, amelyek­ben fakultatívan tanulják a magyar nyelvet. A kiskőszegi moziteremben mintegy 300 főnyi közönség előtt mutat­ták be tudásukat a szlavó­niai és baranyai kisdiákok. Népdalok, szavalatok és népi táncok kerültek bemutatás­ra. Az olyan szórványvidéki iskolákban, ahol rosszul be­szélik már az anyanyelvet, főleg népdallal igyekeznek megszerettetni a magyar szó szépségét. Azok az iskolák, ahol már 2—3 éve folyik anyanyelvápolás, versmon­dással léptek föl. A verseny győztese a bellyei iskola Iro­dalmi csoportja lett, máso­dik Budakovaci Vadóc Lász­ló, harmadik pedig a marín­ói iskolát képviselő csoport. _ Cs. J. A vasút 93 millió dollár kölcsönt kap A Jugoszláv Vasutak képvi­selői megegyezésre jutottak a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal egy 93 millió dolláros kölcsön ügyé­ben. Az erre vonatkozó szer­ződést a napokban írják alá. A pénzt ez év július else­jétől kezdve használják fel, befejezik vele az 1964-ben megkezdett korszerűsítési terveket. A kölcsönre a vasút 7,25 százalékos kamatot fizet. A törlesztési idő 25 év. Sürgetik 6509 traktor behozatalát A mezőgazdaság-gépesítési ügyviteli társulás igazgató bizottsága folyamodványt in­tézett az illetékes szervek­hez, hogy a hónap végéig ad­janak engedélyt 6500 trak­tor behozatalára, mert az idei évre jóváhagyott 16 750 trak­tor közül eddig csak mint­egy 10 000-nek az importjára adtak engedélyt. Egyébként az idei igény­­felmérés szerint az országnak körülbelül 46 000 traktorra van szüksége, és ebből csak­nem 30 000-ret hazai ipar ál­lít elő. A gyilkos semmire sem emlékszik Tegnapelőtt Smederevóban megkezdődött Aleksandar Denic rendőr­­parancsnok gyilkosa bűnperének tárgyalása Véres bűntény történt ez év február 24-én éjszaka, Milan Sekulić többszörös bű­nöző hét lövéssel megölte Aleksandar Denic smedere­­vói rendőrparancsnokot, és súlyosan megsebesítette Du­sán Arandjelovic rendőrt. Tegnapelőtt, június 10-én a smederevói kerületi bírósá­gon megkezdődött Sekulic bűnperének tárgyalása. Öten kerültek a vádlottak padjá­ra. A tárgyalóterembe csakis különleges belépőkkel lehe­tett bejutni, az ajtónál de­tektorral vizsgálták át a be­lépőket. A vádlott kezéről csak a tanács előtt vették le a bilincset. Vádlottak padjára került Verica Markovic 23 éves ápolónő, apja, Milan Marko­vic 47 éves cipész és Stanka Markovic takarítónő, Verica édesanyja. Bűnpártolással vádolják őket, vagyis azzal, hogy rejtegették a gyilkost. Milenko Marinkovic 41 éves elektromérnök, Sekulic veje is a vádlottak között van, bizonyos tekintetben ő is tá­mogatta a gyilkost. Milan Sekulic számtalan bűntényt követett el, s ezt nem is tagadja. Tavaly má­jus 8-án megszökött a Po­­lžarevac melletti javítóinté­zetből. A tárgyaláson elmond­ta, hogy két­­nappal ezután tehervonattal Belgrádba érk­rkezett. A katonai szolgálat alól részben felmentették, mert „emocionális éretlensé­get” állapítottak meg nála,­­ hogy hajlamos a kábítószer­élvezésre. Szökése után Ausztriába, majd Olaszor­szágba utazott, Vladimír Krstic névre szóló útlevél­lel. Mivel Krstic 6—7 évvel fiatalabb nála, az ő útlevelé­vel Olaszországban nem­ vá­sárolhatott fegyvert. Ezért Verica Markovic segítségét vette igénybe, annak útleve­le révén jutott revolverhez. Később ismét Belgrádba utazott, majd Smederevóban rejtőzködött el Markovicék­­nál. A tárgyaláson kijelen­tette, hogy semmire sem em­lékszik, ami azon a tragikus februári éjszakán történt Markovicék lakásán, ahol megölte Denic parancsnokot, és súlyosan megsebesítette Arandjelovicot. Ezután Vericát hallgatták ki. El­m­ondta, hogy Sekulic utasítására életközösségüket igazoló bizonylatot váltott ki, s így többször is megláto­gatta a javítóintézetben. Részletesen beszámolt bécsi tartózkodásukról, s elmond­ta, hogy, bármelyik pillanat­ban készt volt feláldozni ma­gát a férfiért. Miután visz­­szatértek a szülői házba, egy szobába bezárkózva éltek egészen a végzetes napig. Azon az éjszakán a tévé előtt ültek, úgy fél tíz táj­ban valaki kopogtatott az aj­tón. Két egyenruhás férfi iga­zoltatta Verica édesapját, majd Mikire (Milan Sekulió­­ra) mutatva megkérdezték, hogy ki az az ember? Ekkor Sekulió revolvert rántott elő, és ráordított a rendőrökre, hogy emeljék fel a kezüket.­ Lövések dördül­tek. Verica levetette magát a földre, nehogy őt találják el. Azt látta, hogy Sekulic lőtt elsőnek, féltérdre eresz­kedve, majd kirohant a la­kásból. A rendőrök üldöző­be vették, véres papucsa a szobában maradt. A szülők zokogva az ágyra borultak, és lányukat okolták a tör­téntekért. A Markovic család tagjai­nak vallomása csak részben egyezik. A két nő szerint Se­kulic kezdte a lövöldözést, s ez idő alatt mindkét rend­őr a konyhában tartózkodott. Milan Markovic azt vallot­ta, hogy csak Denic parancs­nok volt a konyhában, Aran­­djelovic az előszobában vá­rakozott. Azt sem tudták biz­tosan állítani, ki kiáltotta el magát, hogy „kezeket fel". Ezután már csak lövésekre emlékeznek. Tegnap Milenko Marinko­­vicot is kihallgatták, m­ajd Ljiliana Jankovic belgrádi tanú is szót kért. A tárgya­lást ma folytatják.

Next