Magyar Szó, 1974. június (31. évfolyam, 163-177. szám)
1974-06-16 / 163. szám
4. oldal A koppenhágai kisebbségi nemzeti-liberális kormány(amelynek a 179 tagú parlamentben csupán 22 képviselője van) az ülések hosszú során át igyekezett megszerezni a parlament támogatását szigorú takarékossági intézkedéseihez. A kormány abban reménykedik, hogy ezekkel az intézkedésekkel elejét veheti az aggasztó infláció, nagy külföldi adóságok és a szociális kiadások további növekedésének, amely már a gazdaság megbénításával fenyeget. A legdrágább cigaretta Európában A kormány azonnali hatállyal megnövelte a közvetlen adót egyes fogyasztási cikkekre. A dánok jelenleg a legdrágább cigarettát szívják Európában (egy doboz ára 24 dinárnak felel meg) és történelmük legmagasabb árát fizetik a sörért (egy palack 13,80 dinárnak megfelelő összege kerül). A gépkocsik, amelyek már eddig is majd kétszer annyiba kerültek, mint például az NSZK-ban, a legújabb intézkedések nyomán 25 százalékkal megdrágultak. A háztartási kisgépek, a hűtőszekrények és a mosógépek 10 százalékkal lettek drágábbak. Tervbe vették a villanyáram árának növelését is. A dánok szemében már ez is eléggé aggasztó, de még elkeserítőbbnek tartják, hogy a kormány jövőre megkezdi annak a szociális rendszernek a leépítését, amelyre Dánioly büszke volt. Jövőre a kormány megadóztatja a gyermekpótlékot, és az orvosi ellátás többé nem lesz ingyenes. Csökkentik a diákoknak járó pótlékot is. Ez azonban csak a kezdete egy olyan rendszer megszüntetésének, amelynek köszönhetően Dánia 5 millió lakosa az Egyesült Államok, Svédország és Svájc után a legmagasabb egyéni életszínvonalat élvezte. Az állam csak Svédországban és Kuvaitban gondoskodik jobban polgárairól, mint Dániában. Az idősek ellátása és a fiatalok támogatása példás. A nyugdíjasok például jogot formálhatnak az ingyenes házi kisegítésre, a beteg háziasszonyok a háziasszonyt pótló szoláltatásra. Egy nagyvonalú lakástörvény biztosítja, hogy mindenki kényelmesen lakhat, mivel a lakbérnek majd a felét az állam fedezi. Még a külföldi is, akik nincsenek állásban, állami támogatásban részesülnek és számukra is ingyenes az orvosi ellátás. Irán sajátosság: vendéghaj pótlék A jóléti rendszernek néhány sajátos eredménye is van. Azok a nők, akik bizonyítják, hogy ritka a hajuk, évi 2250 dinárnak megfelelő állami támogatást kapnak, hogy parókát vegyenek maguknak. A 67 évesnél idősebb nők minden további nélkül megkapják ezt a támogatást, sőt a kopasz férfiak is igényt tarthatnak az évi 1600dinárnak megfelelő vendéghajpótlékra. Még a kopaszságot bizonyító négy fényképét is az állam fizeti meg. A szabad idő ésszerűbb kihasználását szolgáló rendezvények kiadásait ugyancsak az állampénztárból fedezik. . Egészen a múlt őszig a dán i nők államköltségen tanulhattak bridzsezni, lovagolni , vagy más sportot űzni. Aalborgban nemrég államköltségen rendeztek egy szemináriumot, amelynek részvevői s a házi sörkészítést tanulták. Érthető, hogy a kormány takarékossági intézkedései aggodalommal töltik el a dánokat. Az intézkedései aggodalommal töltik el a dánokat. Az intézkedések bejelentésekor százezrek hagyták I abba a munkát és az utcára vonultak tiltakozni. I A takarékosság azonban, I úgy látszik,, elkerülhetetlen. i A szociális kiadások messze I meghaladják a kis ország leh Ihetőségeit. Évről évre mind nagyobb részét emésztik fel a nemzeti jövedelemnek. Csupán a közigazgatási költségek csillagászati összegekre rúgynak. A kormánynak egyre újabb hivatalokat kell nyitnia, és növelnie kell az államtisztviselők számát, akik már most több mint 600 000- en vannak. Dániában minden ötödik munkaképes lakos az állam szolgálatában áll, és — a szakértők véleménye szerint — másfél évtized múlva az államhivatalnokok száma eléri a 1,2 milliót. Másrészt viszont mind nagyobb hiány van munkaerőben, főleg az ipar sínyli meg a szakképzett munkások hiányát. Sikerül-e a takarékosság? — Túl nagy jólétet akartunk túl rövid idő alatt — mondta Per Hakkerup dán pénzügyminiszter —, de nem tudjuk pénzelni. A dánok gondtalanul éltek, és nem sokat törődtek a stabilitással. A jelenlegi infláció eléri a 14,1 százalékot, s ez Olaszország után a legnagyobb a Közös Piacban. 1972-ben négy és fél milliárd korona volt a külkereskedel-mi hiány, a múlt év végén már 8,69 milliárd. Dániáinak szinte semmilyen saját nyersanyaga nincs, ezért védtelen a világpiaci áremelkedésekkel szemben. Hogy fedezzék szükségleteiket, a dánok az utóbbi 15 év alatt állandóan több árut vásároltak külföldön, mint amennyit kiszállítottak. A kivitel és a behozatal közötti aránytalanság mindjobban fékezte a hazai ipar fejlődését. Pedig ez az ország már jó ideje nem a mezőgazdaságból, hanem inkább az iparból él. 1950-ben még a kivitel 60 százalékát alkották a mezőgazdasági termékek, jelenleg alig 30 százalékát; 20 évvel ezelőtt még minden ötödik dán a mezőgazdaságban dolgozott, ma minden tizedik. Bármennyire céltudatosan fejlesztették is a dánok az ipart csúzán az elmúlt évben 5 százalékkal nszt a termelékenység — a kapacitások kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy fedezzék a hazai A FRANCISCO CALOMARDE, a portugál ügyekben illetékes spanyol miniszter utasítást adott az intervencióra: megparancsolta tábornokainak, hogy „rombolják szét a Portugáliában létrejött, új rendszert”. Az eset 150 évvel ezelőtt történt. Portugália egy liberálisabb politika mellett foglalt állást, miközben Spanyolországban VIII. Ferdinand sötét abszolutizmus uralkodott. A történelem folyamán mindig hatással volt egymásra az Ibériai-félsziget két államának politikája. A szomszéd államban történt egyetlen esemény sem hozta azon fogyasztók mind nagyobb igényeit. A fokozódó import természetesen tovább rontotta az ország külkereskedelmi mérlegét. A dán gazdasági szakértők és politikusok már évek óta tudják, hogy ezt nem lehet így tovább folytatni. Anker Jörgensen szociáldemokrata miniszterelnök tavaly kidolgozott egy takarékossági programot, de nem volt bátorsága életbe is léptetni a népszerűtlen intézkedéseket. Novemberben azután egy bizalmi szavazáson kormánya megbukott a parlamentben, és Jorgensen lemondott. Előzőleg azonban már egy polgári kormány is kudarcot vallott gazdaságpolitikájával. A mostani kormány merészen hozzálátott a takarékossági program bevezetéséhez, az országszerte kirobbanó tiltakozások azonban azt jelzik, hogy ennek a kabinetnek sem lesz több sikere a gazdasági helyzet följavításában. hal annyira izgalomba Spanyolországot, mint az idén bekövetkezett lisszaboni fordulat. A salazarizmus diesi télén összeomlása súlyosan érintette a Franco-rezsimet. Madrid azonban, eltérően a 150 évvel ezelőtti esettől, most nem gondol az intervencióra. Az izgalmas portugál események napjaiban, igaz, mozgósították a spanyol hadsereget a határ mentén, de Caetano, a megbuktatott, portugál miniszterelnök hiába kérte telefonon Franco tábornok segítségét. A Spanyolországban szökött portugál titkosügynököket szívélyesen fogadták ugyan, de nem adtak nekik fegyvert és pénzt, hogy kísérletet tegyenek a puccs letörésére. Franco tábornok az elmúlt napokban jókívánságait küldte Spinola tábornoknak, az új portugál államfőnek, és „személyes boldogságot” kívánt neki, valamint „haladást a szeretett portugál népnek”. A spanyol kormány tehát, mint már annyiszor, most is opportunista álláspontra volt kénytelen helyezkedni. — Nem voltak jók a kapcsolataink Portugáliával — jelentette ki a napokban egy spanyol minisztérium osztályvezető. „A salazarizmus és a caentizmus — írta a Pueblo, a hivatalos spanyol szakszervezetek lapja — spanyolellenes hangulatot teremtett Portugáliában.” A kormány képviselői és a kormánypárti újságok nagy igyekezettel bizonygatják, mennyire mások a feltételek Spanyolországban: az ország nem folytat gyarmati háborút, és gazdaságilag sokkal fejlettebb, mint Portugália. A spanyol munkásoknak szavatolták a minimális bért, és eltérően a portugáliai helyzettől, Madrid demokratizálódást helyezett kilátásba. A kormány ellenfelei is hangsúlyozzák a feltételek különbözőségét. Ők azonban inkább arra gondolnak, hogy az eddig általában lebecsült Portugália milyen példát szolgáltatott szomszédjának. A portugáliai puccs után, úgy látszik, megszűnnek a régi előítéletek. A spanyol újságok arról írnak, hogy megszilárdul a bizalom a két ország között, és ünnepüik Portugália szabadságát. A spanyol ellenzékiek a „remény légkörét” emelgetik. Sokan közülük elzarándokoltak Lisszabonba, hogy évtizedek óta először „szippantsanak a szabadság levegőjéből”. A spanyol szocialisták a május elsejei felvonuláson Lisszabonban együtt meneteltek a portugálokkal. A spanyol egyetemisták ugyancsak nagy rokonszenvvel tekintenek a portugáliai eseményekre. Egy nemrég lezajlott madridi tüntetésen a diákok ezt kiáltozták a jelen levő titkosrendőröknek. — Gondoljatok Portugáliára! A spanyol könyvkereskedések kirakataiban megjelent Spinola könyve. A monoklis portugál tábornok haditettére célozva ismeretlen személyek egy monoklit küldtek ajándékba Diaz Alegria spanyol vezérkari főnöknek. SPANYOLORSZÁGBAN is növekszik az ellentét a régi gárda és a fiatalabb tisztek között, akik nem akarnak cinkosai lenni egy diktatúrának. Itt azonban nincsen meg az a kiváltó ok, amely Portugáliában döntő volt: az ország nem folytat gyarmati háborút, és ezért a kormány reménykedhet benne, hogy a katonák nem lázadnak fel. Mégis mindennek ellenére a spanyol rezsim igyekszik engedményeket tenni. Egy parlamenti képviselő síkraszállt az ellenzéki pártok működésének legalizálása mellett, egy másik falangista pedig annak az óhajának adott kifejezést, hogy saját politikai mozgalmat alakítson. A hivatalos szakszervezetek vezetője „forradalmi” kijelentést tett. — A sztrájkot a jövőben sztrájknak fogjuk nevezni — mondta, hangsúlyozva azonban, hogy a munkabeszüntetés továbbra is tilos lesz. Az egyetlen jelentősebb újítást a belügyminiszter vezette be: liberalizálta a sajtócenzúrát. Az állami cenzorok most már csak ritkán telefonálnak a szerkesztőségekbe, hogy megtiltsák valamilyen kérdés taglalását. A spanyol újságok ezért akadálytalanul vitatkozhatnak a portugál események tanulságán. „A portugál lecke — írta az Informaciones című liberális esti lap — megmutatta, hogy egy megcsontosodott rendszer, amely nem tud hozzáidomulni az újabb körülményekhez, egy erőszakos változásban teljesen megsemmisülhet”. Az ABC című konzervatív újság ezzel szemben így vélekedik: „Ha a szomjas nép előtt váratlanul szélesre tárják a kapukat, ahogy ez Portugáliában történt, fennáll a veszély, hogy részegséget okoznak.” A régi spanyol gárda tagjai szemszögéből Lisszabonban már túl messzire mentek a szabadságjogokban. — Oda jutottak — panaszkodott Antonio Girón volt spanyol munkaügyi miniszter —, hogy a lisszaboni újságkiosztokban olyan külföldi lapokat is árulnak, amelyek kigúnyolják nagyra becsült Francotábornokunkat, és sértik a spanyol kormányt”. Az ITTam csak Svédországban és Kuvaitban gondoskodik jobban polgárairól, mint Dániában. Most azonban a dánok kénytelenek leépíteni a szociális rendszert. A jólét ugyanis többe kerül, mint amen- nyit az államkassza elviselhet. Súlyos gazdasági válság nehezedett az országra, mind nagyobb az infláció, és egyre növekszenek az ország külföldi adósságai. Erről szól a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap cikke, amelyet kivonatosan közlünk. A portugál lecke A spanyol rezsim aggódva figyeli a lisszaboni fejleményeket Sok!!! kerül a félét Takarékossági Intézkedések Dániában Madrid MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1974. június 16. Egem lesz uránbánya Habarékban? Az ausztrál bennszülöttek nem engedélyezik egy bánya megnyitását s ausztráliai Queensland Mines bányatársaság vezetősége óvatosságból rendőri védelmet kért. Amikor ugyanis a napokban a vállalat részvényesei összejöttek évi értekezletükre egy sydneyi szállodában, az utcán a tüntetők százai vonultak fel: követelték a részvényeseiktől hogy mondjanak le egy milliós üzletről. Tavaly a bányatársaság 40 millió ausztráliai dollár értékű üzletet kötött egy japán vállalattal uránérc leszállítására. Az ércet az ország északi részében levő Nabarlek közelében akarták kibányászni, az ott élő őslakosság azonban mindeddig megakadályozta a bánya megnyitását. A Queensland Mines nem sokat tehet a bennszülöttek ellen, mert az ő oldalukon van a törvény. Miután Gough Whitlam laburista politikus 1972-ben Auszrália miniszterelnöke lett, valóra váltotta a választási hadjárat során tett ígéretét. Megígérte a bennszülötteknek, hogy tekintetbe veszik követeléseiket, mindenekelőtt szavatolják nekik a jogot arra a területre, amelyen élnek. A múltban ugyanis általában az a szabály volt érvényben, hogy „a bennszülöttek a földhöz tartoznak, csak a föld nem a bennszülötteké”. A bányavállalatok, amelyek a bennszülöttek által lakott területeken tevékenykedtek, a nomád életet folytató őslakossággal állapodtak meg a kártérítés öszszegét illetően. Whitlam megalakította az úgynevezett Aboriginal Trust elnevezésű társaságot, s a jövőben ez dönt a területek bérbeadásáról. A bányavállalatok közül első ízben egy svájci irányítás alatt álló vállalat érezte meg az új politika következményeit. Amikor a múlt év végén az ország északi részében ki akart aknázni egy bauxitlelőhelyet, a környéken élő bennszülöttek megakadályozták szándékában. A bányavállalat a legfelsőbb bírósághoz fordult, de az kérelmét elutasította. A bennszülötteknek kártérítést ítéltek meg, ők azonban nem akartak pénzt elfogadni, hanem követelték, hogy szakítsanak meg minden munkálatot a szóban forgó területen, mert annak számukra vallási jelentősége van. Nabarlekben is hasonló indoklással akadályozták meg az uránbánya megnyitását. A bánya vezetősége hatszázezer ausztráliai dollár kártérítést ígért és rendszeres részesedést a bánya jövedelméből, de nem talált megértésre. A Queensland Mines időzavarba került. A japánok követelik a tavaly kötött szerződés teljesítését, a bennszülöttekkel kirobbant viszály azonban még mindig nem simult el. A bányavállalat igazgatója ezért kártérítést kért a kormánytól, ha nem intézkediik az uránbánya megnyitása végett. A bánya vezetői még nem adták fel a reményt. Egy szakértőkből álló bizottság áprilisban javaslatot dolgozott ki, amely szerint érvényesíteni kell az eddig kiadott összes bányanyitási engedélyeket, igaz, az érintett bennszülöttekkel való megegyezés útján. Több engedélyt azonban nem adnak ki, egészen 1977-ig. A bennszülöttek harcias csoportjai azonban nem elégedtek meg ezekkel a döntésekkel. Követelik, hogy adjanak nekik korlátlan jogokat az általuk lakott területeken Ennyi kedvezményt azonban a kormány sem hajlandó nyújtani nekik. Whitlam miniszterelnök a Quennsland Mines vezetőinek írt levelében biztosította őket, hogy az ellenük hozott döntések nem végérvényesek. A kormány ugyanis nem akar lemondani az uránlelőhelyekről, mivel az országnak is nagyy szüksége van erre az ércre. Pie Zeit) ■ Felakasztották a rablógyilkost Kuvaitban a napokban nyilvánosan felakasztottak egy 34 éves szíriai állampolgárságú férfit. Az volt ellene a vád, hogy rablótámadásban meggyilkolt egy háromtagú jordániai családot. Az utóbbi tizenhárom évben Kuvaitban öt embert végeztek ki nyilvánosan. Jó tanács idegeneknek Egy római szállodában az alábbi feliratot függesztették ki több nyelven: „Kérjük tisztelt külföldi vendégeinket, hogy lehetőleg ne olaszul beszéljenek, ha azt akarják, hogy m*« értsük őket’* „