Magyar Szó, 1974. július (31. évfolyam, 178-192. szám)

1974-07-01 / 178. szám

2. oldal A No bei a kissé beavatkozás A ciprusi nép egymagában megtalálhatja békéjét és jövőjét — Makariosz elnök interjúja a Tanjugnak­ ­ Nikéziából jelenti a Tanjug. — Tito elnök építőjellegű szerepet tölt be a nemzet­közi kérdésekkel kapcsolatban. Örömmel tölt el, hogy a jó barátság szálai fűznek bennünket egymáshoz, s az is, hogy Tito elnök Ciprus­­min­den válságos szakaszában ta­núságot tett barátságáról — jelentette ki a Tanjug tu­dósítójának adott nyilatkozatában Makariosz érsek, cip­rusi elnök. Elmondta,,, hogy az ország belső problémái a még min­dig rendezetlen ciprusi kér­désbe erednek. A ciprusi görögök és törökök más-más módon képzelik el az állam­­alkotmányos szerkezetét és még néhány kérdést. A helyi tárgyalások azért nem jár­nak eredménnyel, mert a külföldi beavatkozások nem a ciprusi nép érdekeit szolgál­ják, hanem külső erőkért. A ciprusi törökök és görögök sokkal könnyebben háríta­nák el a különbségeket, ha a békében hagynák őket. Ciprus, belső problémái el­lenére, igyekszik hozzájárul­ni a világbéke ügyéhez. Az államvezetőség célja, az, hogy igazságos megoldást ta­láljon a ciprusi problémára, megszilárdítsa a belső bé­két, kiaknázza, a természet adta lehetőségeket és emel­je a lakosság életszínvona­lát. A függetlenség 14 eszten­­deje­ alatt az országnak vol­tak válságos pillanatai, s tör­téntek olyan események, amelyek súlyosan veszélyez­tették a függetlenségét, mindazonáltal megvolt ben­ne az erő, hogy elhárítsa a veszélyeket és független ál­lam maradjon. A haladás talán nagyobb arányú volna, ha az ország mentesülne a belső­ nehézségektől, s ha az EQKA—2 terrorszervezet­­bem szítaná a ciprusi gö­rögök viszálykodását. Maka­riosz azonban biztosra veszi, hogy a kormány legutóbbi in­tézkedései nyomán rendeződ­ni fog a helyzet. A ciprusi elnök értékelése szerint fontos esemény volt az egyiptomi-i izraeli és a szí­riai-izraeli csapatszétválasz­tási egyezmény. Úgy gondol­ja, a béketárgyalások hosz­­­iszan tartóak és nehezek lesz­nek, főképp a palesztinai kérdéssel kapcsolatban. A válság mégis rendeződni fog, ha a tárgyalófelek jóindulat­ról tesznek tanúságot. Maka­riosz szerint Ciprus nem ját­szott jelentős szerepet a kö­zel-keleti válságban. Minden­esetre sokkal rosszabb len­ne a helyzet a Közel-Kele­ten, ha Ciprus nem folytatna el nem kötelezett politikát, s ha megengedte volna, hogy területéről indítsanak akció­kat az arab országok ellen. El nem kötelezett politikájával is a közel-keleti béke ügyét szolgálta. Ezenkívül befogad­ta a sebesülteket és arab me­nekülteket, s lehetővé tette Kissinger amerikai és Gro­­miko szovjet külügyminisz­ter találkozóját. Makariosz a továbbiakban kijelentette: nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy Ciprus el nem kötelezett po­litikája semleges, vagy hogy közel áll bizonyos katonai csoportosulásokhoz. Ciprus azon fáradozik, hogy a te­rületén állomásozó külföldi csapatok minél előbb távoz­zanak az országból. Az interjú végén a ciprusi elnök elmondta, hogy nagy tisztelettel viseltet Tito el­(Folytatás az 1. óidőról) Jugoszlávia továbbra is azt a nézetet vallja, hogy nem lesz tartós és igazsá­gos béke, amíg Izrael ki nem üríti az összes meg­szállt arab területet és el nem­ ismeri a Palesztinai arab nép törvényes nemze­ti jogait. A szocialista, el nem kö­telezett és önigazgatású Ju­goszlávia követekezetesen tá­mogatja az arab és más né­pek felszabadító harcát. Ti­to elnök a X. kongresszu­son külön foglalkozott az arab népek harcával, s a kongresszus külön határoza­tot hozott a közel-keleti helyzetről. A nemzetközi helyzet még mindig veszélyektől terhes. E bizonytalan helyzetben egyre jelentősebb szerepet játszanak az el nem kötele­zett, országok. Céltudatos szervezeti tevékenységükkel erőteljes csapást mérnek a gazdasági kolonializmus rendszerére, s a világpoliti­ka és a nemzetközi gazda­sági helyzet mind számotte­vőbb anyagi erejévé nőnek. A nemzetközi problémákat többé nem lehet rendezni az el nem kötelezett és a fej­lődő országok megkérdezé­se nélkül. .Jugoszlávia mindig azt az álláspontot képviselte, hogy Európa és a földközi-tenge­ri térség békéje oszthatat­lan. Ezentúl is támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyeknek az a céljuk­, hogy a mediterrán térség a béke, a biztonság é­s az egyenrangú együttműködés övezete legyen. Bijedic a továbbiakban ki­jelentette: a jugoszláv kor­mányt aggodalommal tölti el, hogy a saigoni rezsim nem tartja be a párizsi bé­keszerződés rendelkezéseit, s hogy Dél-Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban kedvezőtlenül alakul a hely­zet Az SZVT elnöke ezután hangot adott Jugoszlávia és a többi békeszerető ország reményének, hogy az új por­tugál kormány elismeri volt gyarmati szabadságát és függetlenségét. Bízom benne, mondta Bi­jedic, hogy fokozatosan meg­változnak a fejlett és a fej­lődőben levő országok kap-­­­csolatai, s hogy kialakul az­­ új nemzetközi gazdasági rendszer. Végül kijelentette, hogy tovább kell fejleszteni Ju­­goszlávia és Tunézia együtt­működését, s hogy a jugo­szláv kulturális és tudomá­nyos intézmények a lehető­ségekhez mérten hozzájárul­­nak a karthágói műemlékek védelméhez. Nuira, Jugoszlávia és Tunézia kapcsolatai töretlenül fejlődnek Válaszában Hédi Nuira kö­szönetet mondott a szívé­lyes fogadtatásért, s hangot adott meggyőződésének, hogy mostani látogatásai és megbeszélései nyomán to­vább fog fejlődni Jugoszlá­­á­via és Tunézia együttműkö­dése. A továbbiakban foglal­nok iránt, Jugoszlávia és Ciprus baráti kapcsolatokat és együttműködést tart fenn sok területen. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és az el nem kötelezett világ­ban a két ország csaknem mindig azonos nézeteket vall a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban. A ciprusi nép szereti Jugoszlávia népét, s hálás a támogatásért, amely­ben Jugoszlávia a válságos időkben részesítettel­kozott a jugoszláv és a tu­néziai nép szabadságharcá­val, majd kiéltatta Jugoszlá­via szocialista, gazdasági ön­­igazgatási rendszerét, amely — mint mondta — az igaz­ság, a szabadság­ felé való törekvést fejezi ki. A tu­néziai vezetőség is arra tö­rekszik, hogy megváltoztas­sa az eddigi mentalitást, s kibontakoztassa az­ emberek szabadságra és igazságra va­ló törekvését. Tunézia és Jugoszlávia kapcsolatait a barátság és a kölcsönös bizalom hatja át. A két ország kapcsolatai Tito elnök 1961. évi tuné­ziai és Burgida elnök 1965. évi jugoszláviai látogatása óta töretlenül fejlődnek. A közel-keleti helyzetről szólva Nuira megállapította: az arab országokra rákény­­szerített negyedik háború megmutatta, hogy a cionis­ta állam nem legyőzhetetlen, egyszersmind tanúságot tett arról is, hogy az arab or­szágok mindenáron vissza akarják szerezni jogaikat. A csapatszétválasztás csu­pán részintézkedés a meg­szállt területek teljes fel­szabadítása felé vezető úton. A libanoni bombázások ar­ról tanúskodnak, hogy az iz­raeli vezetőség képtelen megszabadulni az elvakult­­ságtól. A közel-keleti tartós és igazságos béke el sem képzelhető, amíg el nem is­merik a palesztinai népek a hazájához való jogát. A Földközi-tengernek visz­sza kell adni eredeti ren­deltetését, hogy összekötő kapocsként szolgáljon, s a béke és az együttműködés övezete legyen. Hédi Nuira a továbbiak­ban az afrikai népek felsza­badító harcáról beszélt, s kijelentette, hogy­ Tunézia szolidaritást, vállal a felsza­badítása mozgalmakkal. — Meg vagyok győződve róla, hogy tárgyalásaink még inkább előmozdítják sokol­dalú együttműködésünket és megerősítik országaink ba­rátságát — fejezte be pohár köszöntőjét Hédi Nuira. Jugoszlávia tám­­ogatja minden nép szabadságharcát Szadat Romániából Bulgáriába utazott Bukarestből jelenti a Tan­jug. Szadat egyiptomi elnök teg­nap befejezte négynapos ro­­mánai látogatását és Bul­gáriába utazott. Az egyiptomi-román meg­beszéléseken Ceausescu ro­mán elnök több ízben is hangsúlyozta: a Közel-Kele­ten csak akkor jöhet létre , igazságos béke, ha Izrael ki­üríti az 1967-ben megszállt területeket és hozzájárul a palesztinai kérdések rende­zéséhez. Ónody György: Más háború a hitelesen A Lavon-affér (7) És az algériai városokban éjszakánként egyre többször robbant plasztikbomba. A merényleteken kívül egyre több lett a gép­­pisztolyos, vadászkéses orgyilkosság, ara­bok és haladó gondolkodásukért bűnösnek tekintett európaiak életét oltották ki. A gaztettek színhelyén fehér krétával írott betűket találtak: OAS. Az ultrák azt akarták, hogy Algéria francia maradjon, s ezért mindenáron meg akarták akadályozni a Franciaország és az algériai ideiglenes kormány közt titokban elkezdett tanácskozásokat. „Vajon csak Spanyolország áll a hát­térben?” — fejtették ki szónoki kérdésben gyanakvásukat a francia lapok. (Franco közreműködése ugyanis kétségtelen volt. Sátán, miután sikerült megszöknie francia­­országi börtöneiből, Spanyolországon át ki­utazott Algériába.) A Paese Sera című jól tájékozott római lap néhány nap múltán viszont már nem kérdezte, hanem tényként közölte, hogy a CIA nem kis szerepet vállalt az algériai puccsban. Hamarosan a párizsi lapok is szókimondókká váltak. Az ismert külpoli­tikai kommentátor, Madame Tabouis biz­tosította olvasóit: „Senki előtt sem titok, hogy Challe tábornokot a legismertebb amerikai szolgálat ösztönözte, ha ugyan nem támogatja.” Másik cikkében pedig — s a félreérthe­tetlen célzást csak az nem vette észre, aki nem akarta — közölte olvasóival, hogy a CIA uralkodik az összes többi amerikai hivatal fölött. Gyakorlatilag az Egyesült államok legfőbb hatósága, ennek követ­keztében megtörténhet, hogy az USA ve­zető politikusai a CIA tájékoztatása nyo­­­mán hamisan értékelik a többi országban, például az Algériában kialakult helyzetet. Vagyis május 2-án, amikor az amerikai elnök sajtófőnöke Párizsba látogatott, a francia politikusok még nem rendelkeztek bizonyítékokkal, csupán feltevéseik lehet­tek. De hogy a feltevések már akkor sem nélkülöztek minden alapot, arra következ­tetni lehet abból is: Couve de Murwille kategorikusan cáfolta ugyan, hogy a fran­cia kormánytól származnak a CIA algé­riai szerepléséről szóló mendemondák, ugyanakkor viszont javasolta­ Sálingernek: kérjék meg az elnököt, folytasson nyomo­zást a Központi Hírszerző Hivatalnak az algériai eseményekben feltételezett rész­vétele ügyében. Kettőjük „történelmi” be­szélgetését följegyezték. — De mit akar ön kinyomozni? — aka­dékoskodott Salinger. Couve de Murville kitért az egyenes vá­lasz elől, de megjegyezte: a CIA-nak szo­kása, hogy beleavatkozik más államok belügyeibe. — Lehet, hogy ez igaz — felelte Salin­ger —, de a Központi Hírszerző Hivatal nem légüres térben működik. Felelősséggel tartozik az elnöknek. Nem cselekedhet felülről jövő közvetlen utasítások nélkül. — Félek, előfordul, hogy a CIA néha felelőtlen — fejezte be a beszélgetést egy sokat mondó oldalvágással a francia kül­ügyminiszter. A Quai d’Orsay feltételezései hamaro­san beigazolódtak. Kiderült ugyanis, hogy még 1960. december 7-én, Washingtonban, titkos reggelin látta vendégül a francia hírszerzés washingtoni vezetője Jacques Soustelle-t, a­ki a francia elnök algériai politikája miatt átállt De Gaulle ellensé­geinek oldalára, s ugyanezen a „baráti ta­lálkozón” részt vett Richard D. Bissel, a CIA operatív igazgatóságának főnöke is. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Hétfő, 1974. július 1.­1 A szociális Hztonság a reglomtosol­s­ Az NSZK-ban senkinek sem kell aggódnia a munkahelyéért . Schmidt kancellár a kormány be­lpolitikai programjáról Bonnból jelenti a Tanjug. Helmut Schmidt nyugat­német kancellár szombat es­te beszédet mondott a Szo­ciáldemokrata Párt elnöksé­gében. Kijelentette: a kor­mány legfőbb célja az, hogy szavatolja a kellő számú munkahelyet, folyamatosan javítsa a dolgozók életszín­vonalát és növelje a reálke­reseteket. — Köztudomású, hogy politikai és gazdasági szilárdságunk a szociális biz­tonságra támaszkodik — mondta. Hangsúlyozta: a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban senkinek sem kell ag­gódnia a munkahelyéért és szociális biztonságáért. A kancellár kijelentette, hogy az idén is növekedni fognak a reálbérek, szilár­dak lesznek az árak és szi­lárd lesz a nemzeti valuta is. Az árak 7,2 százalékkal fog­nak emelkedni. A világinfláció nagy nyo­mást gyakorol Nyugat-Né­­metország gazdaságára. Ha a nyersanyag- és energia­árak tovább emelkednek — mondta Schmidt —, megtör­ténhet, hogy feszültség áll elő a munkaerőpiacon. A szövetségi kormány azonban mintegy 10 milliárd márkát fektet be azokon a területe­ken, amelyeken a munka­­nélküliség különösen nagy méreteket ölt, s azokban, a gazdasági ágakban, amelyek súlyos helyzetbe kerülnek. Az NSZK-ban az utóbbi időben 450 000 alá esett a munkanélküliek száma. Leg­súlyosabb a helyzet az építő­iparban, ahol 50 000 ember van munka nélkül. Az autó­iparban nem következett be a tömeges elbocsátás — bár kilátásba helyezték —, de sok társaság végkielégítést kínált fel azoknak a mun­kásoknak, akik önszántuk­ból felmondanak. A Volks­wagen gyárban több mint 3000 ember mondott fel, s ezért fejenként 5000—9000 márkát kaptak. Portugália erősítést küld Mozambikba Miután a mozambiki felsza­badítási front, a FRELIMO visszautasította a tűzszüneti felhívást, Portugália csapat­erősítéseket küld Mozambik­­ba. A Sunday Times című jo­hannesburgi lap értesülései szerint a mozambiki portu­gál csapatok 30 vadászgépet, bizonyos számú katonát és civilruhás kommandót kap­tak erősítésként. Kijárási tilalom Addis-Abebában A hadsereg uralja a helyzetet • Több minisztert őrizetbe vettek A hadsereg kijárási tilal­mat vezetett be Addisz Abe­­bában. A vasárnapra virra­dó éjszakán nem történtek incidensek. Vasárnap reggel a rádió­­állomások ismét sugározták a hadsereg kiáltványát, amelyben többek között az áll, hogy a katonaság, a rendőrség, a császári gárda és a területi hadsereg to­vábbra is közös intézkedése­ket tesz. A mozgalom arra törekszik, hogy megőrizze a nemzet egységét, s a felvi­rágzást és a jólétet szol­gálja. A fővárosban ugyan béke honolt, de elterjedt a híresz­telés, hogy a katonai ható­ságok több minisztert letar­tóztattak. Őrizetbe vették állítólag Asrate Kassát, Haile Szelasszié császár első számú tanácsosát, az etiópiai koronatanács elnökét Pinochet köztársasági elnökké kiáltotta ki magát A chilei nép nem támogatja a juntát • Leigh tábornok a nemzetközi marxizmust hibáztatja Augusto Pinochet tábor­nok tegnap a „nemzet leg­felsőbb főnökévé” neveztette ki magát. Rövid, mindössze tízperces székfoglalójában ki­jelentette, hogy szigorúan és erélyesen fogja vezetni a chi­lei nemzetet A tábornokot a katonai junta újonnan meghozott „jogszabályzata” alapján ne­vezték ki köztársasági elnök­nek. E jogszabályzattal kíván­ták az alkotmányosság látsza­tát kelteni. Pinochet megválasztásához a chilei nép természetesen a legkisebb mértékben sem já­rult hozzá. Az országban egy­re fokozódik az elégedetlen­ség a súlyos életfeltételek miatt. Maga a tábornok is kijelentette: Chile népe nem támogatja a juntát. Gustavo Leigh tábornok, a junta tagja kijelentette, hogy a nemzetközi marxizmus fi­nanszírozza a chilei kormány ellen irányuló kampányt. Kü­lön megemlítette a Szovjet­uniót, Kubát és Olaszorszá­got A római kormány már ko­rábban hazarendelte santia­gói nagykövetét. Emiatt a junta megtiltotta az olasz Alitalia légiforgalmi vállalat­nak, hogy járatot tartson fenn Olaszország és Chile kö­zött Washingtoni funkcionárius Kubában Washingtonból jelenti a Reuter: Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának egyik tisztségviselője bejelentette, hogy tíznapos látogatásra Kubába utazott Pat Holt, a bizottság adminisztratív sze­mélyzetének főnöke. Nem nyilatkozott részletesen Holt küldetéséről, csupán annyit mondott, hogy ténymegálla­pítás céljából utazott Ha­vannába. A külügyminisztériumban közölték, hogy Holt nem az amerikai—kubai diplomáciai kapcsolatok felvételéről tár­gyal a kubai vezetőkkel

Next