Magyar Szó, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-223. szám)

1974-08-01 / 209. szám

Csütörtök, 1974. aug. 7. MAGYAR SZÓ Mai kommentárunk frontvonalok Cipruson N­EM VOLT SZÓ sem Ciprus feldarabolásáról, sem Makariosz visszatéréséről. Az egyik részvevő — Callaghan brit külügyminiszter — jellemezte így a genfi görög—török—brit hármas értekezlet most zá­rult első szakaszát. A megállapodás tényleges következ­ménye azonban mégis az, hogy Ciprust három — gö­rög, török és semleges, ENSZ-védnökség alatt álló — övezetre osztották, és Makariosz ciprusi elnök vissza­térése a szigetre és az ország élére elodázódott, márpe­dig minden halogatás azzal a veszéllyel jár, hogy az el nem kötelezettség ellen áskálódó erők végérvényesen meghiúsítják a törvényes köztársasági elnök visszaté­rését az államfői tisztségre. Elsőnek a NATO-körök üdvözölték a megállapodást. Ez érthető is, hisz a Genfben létrejött egyezmény tulaj­donképpen azt jelenti, hogy Görögország és Törökország egyaránt elállt szélsőséges követeléseitől, kölcsönös en­gedményeket tett, tehát bizonyos összhang jött létre kö­zöttük. Nyilvánvaló, hogy ezt a NATO csak üdvözölhe­ti, hisz az előző állapot azt jelentette, hogy két tagálla­ma egymás ellen háborúzik, a NATO két országának fegyveres erői egymással szemben sorakoznak fel, és hogy a katonai szövetség egész „déli szárnya” omladozik. Ezzel szemben a Genfben kötött megállapodás azt je­lenti, hogy megkezdődhet a nyugati katonai szövetség két tagállama közötti viszony javítása, véglegesül a fegyverszünet és utána hozzáfognak a háború következ­ményeinek felszámolásához, tehát a NATO megpróbál­hatja visszaállítani a háború előtti állapotot. Több fenntartással — és nem olyan gyorsan­­— a megállapodást üdvözölték a ciprusi görögök és törökök képviselői és Makariosz elnök is. Ez természetes is, hi­szen a napokban még háború dúlt a szigeten, s a mosta­ni megállapodás azt is jelenti, hogy a görögök és a törö­kök nem gyilkolják tovább egymást, a két népcsoport egymás elleni háborúja — legalább ideiglenesen — le­áll, és ismét megpróbálkozhatnak a békés megoldással, a szenvedélyek lecsillapításával, majd ezt követően a helyzet tartósabb rendezésével. Ezt a lehetőséget és ma­gát a vérontás megszüntetését a ciprusiak csak üdvözöl­hetik. Ezért a világközvélemény is örül a megállapodásnak, bár ebbe az örömbe sokkal több aggodalom vegyül, mint a ciprusi képviselők körében, nem is szólva a NATO- ról. Aggodalomra ad okot már maga az a tény is, hogy Genfben úgy tárgyaltak és úgy rendelkeztek Ciprusról, mint megszállt országról, amelynek testén tűzszüneti vo­nalakat kell vonni, meg kell szilárdítani a jelenlegi front­vonalakat, hogy magáról az országról később döntsenek. Nagyon jellemző, hogy Ciprus képviselői még a tárgya­lások következő szakaszába is csak később kapcsolódnak be. Egyelőre csak a szigetországban érdekelt három ha­talom képviselői alkudoznak, mintha nem független or­szágról, az ENSZ tagállamáról, az el nem kötelezettek családjának egyik tekintélyes tagjáról lenne szó. Az sem mellékes, hogy — mint már említettük — el­odázódott Makariosz érsek törvényes hatalmának visz­­szaállítása. A genfi tárgyalások következő szakaszában a ciprusi görögöket — csak a görögöket, és nem a szige­tet mint független országot — Kleridesz, az új elnök kép­viseli. Éppen ezért a genfi megállapodás nemcsak arra a tarthatatlan állapotra hívja fel a figyelmet, hogy egy független országról mások tárgyalnak, hanem arra is, hogy tovább folyik a mesterkedés Makariosz visszatéré­sének meghiúsítására, más szóval a szigetország el nem kötelezett politikájának megsemmisítésére. Jugoszlávia és az egész világ aggodalommal figyeli a fejleményeket és a mesterkedéseket. b-t Bijedić távirata Kosziginnak Belgrádb­ól jelenti a Tan­­jug. Džem­al Bijedic, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács el­nöke, táviratot küldött Alek­szej Kosziginnak, s gratu­lált neki a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnökévé történt újbóli megválasztá­sa alkalmából. Alkotmánymódosítás és földreform Hamarosan kinevezik az új etióp kormányt Addis Abebából jelenti az AFP. Michael Imru etióp mi­niszterelnök tévéinterjúban bejelentette, hogy rövide­sen megalakul az új kor­mány. A kabinet legfőbb gondja az lesz, hogy csök­kentse a különbségeket a gazdagok és a szegények kö­zött. Imry hangsúlyozta, hogy a katonai koordinációs bi­zottsággal egyetértésre ju­tott a lényegi politikai re­formok kérdésében. A kor­mány az alkotmány- és a földreformra összpontosítja figyelmét. . Az éhínséget nemcsak a kedvezőtlen időjárás fokozta Etiópiában, hanem az is, hogy túlságosan nagy a föld­adó. A javulás­ érdekében a kormány felerősíti az­ aszály következményei ellen küzdő bizottságot. Chilében halálra ítéltek négy embert A vád: „hazaárulás” Santiagób­ól jelenti a Reu­ter és az AP. A chilei katonai bíróság halálra ítélt három repülő­tisztet és egy polgári sze­mélyt. A junta ügyésze „ha­zaárulás” vádjával indított ellenük eljárást. Mindannyi­­ukat a Salvador Allende el­nök kormánya idején kifej­tett tevékenységük miatt ítél­tek el. A négy halálraítélt közül az egyik — Carlos La­zo Pinas — a tavaly szep­temberi katonai államcsíny­ig a Chilei Központi Bank elnökhelyettese volt. Az ügyész életfogytiglani bör­tönbüntetést kért rá, a kato­nai bíróság azonban őt is ha­lálra ítélte.­­ Az év végéig 400 százalékos infláció Buenos Airesből jelenti a Tanjug. A chilei junta beismerte, hogy ez év első felében az infláció aránya elérte a 145,6 százalékot. Hivatalosan közölték, hogy az infláció az idén előreláthatólag nem lesz 250 százaléknál kisebb arányú. A munkaadók szövetségé­nek véleménye szerint az idei infláció Chilében eléri a 400 százalékot. A lakosság elégedetlensége napról nap­ra növekszik, miután a jun­ta bejelentette, hogy véget vet a­ gazdasági liberalizmus politikájának, ami egyértel­mű mindazoknak a vívmá­nyoknak a felszámolásával, amelyeket Allende elnök szo­cialista kormánya vezetett be. A lakosság reáljövedelme rohamosan csökken. Ennek az az oka, hogy a kormány­­ez év hét hónapjában csak 60 százalékos fizetésemelést engedélyezett, holott a lét­­fenntartási költségek kétszer nagyobb arányban emelked­tek. Pinochet tábornok, a jun­ta vezetője kijelentette, hogy „valamennyi­ chileinek áldozatot kell vállalnia”, az­zal érvelve, hogy „a gazdasá­gi nehézségek a marxista fel­fordulás örökségeként ma­radtak az országra”. Izrael sürgeti az amerikai katonai segélyt Szíria azzal vádolja Tel Avivot, hogy meghiúsítja a béke­­kezdeményezéseket Tel Avivból jeleníti az AFP. Yigal Allón izraeli külügy­miniszter amerikai látogatá­sa során kérni fogja, hogy Washington gyors ütemben teljesítse a katonai segély­programot, mert a­z arab had­seregek, különösen a szíriai, egyre jobban erősödnek. Az izraeli lapok azonban még így is figyelmeztetik az arab országokat, hogy az iz­raeli hadsereg készenlétben áll, és többé egyetlen táma­dás sem érheti váratlanul. Ha Szíria októberben köve­telni fogja az ENSZ-csapa­­tok kivonását, robbanékony helyzet fog kialakulni, s ak­kor Izraelinek nem kell majd arra várnia, hogy az arabok támadjanak elsőiként — han­goztatják. Ezzel szemben Asszad Szí­riai államfő megvádolta Iz­raelt, hogy meg akarja hiú­sítani a közel-keleti kérdés rendezését. Könnyelmű poli­tikájával újabb háborúba akarja belerántani a közel­­keleti országokat, és ezzel súlyos veszélynek teszi ki a nemzetközi békét és bizton­ságot. A szíriai elnök az arab új­ságírók közgyűléséhez inté­zett üzenetében ismét hang­súlyozta, hogy a Közel-Ke­leten csak akkor jöhet létre tartós és igazságos béke, ha Izrael kiüríti az ö­sszes meg­szánt arab területeket és sza­vatolja a palesztinai arab nép törvényes jogait. Arafat moszkvai útja újabb lendületet ad az arab—szovjet barátságnak Bejrútból jelenti az AFP. A Palesztinai Felh­szabadítá­si Szervezet hetilapja törté­nelmi jelentőségűnek tartja Jasszer Arafat moszkvai lá­togatását. Hírmagyarázata szerint ezúttal két autenti­kus forradalmi erő: a nem­zetközi forradalmi mozga­lom vezető ereje és a közel­­keleti népek fel­szabadítási mozgalmának élcsapata ta­lálkozik. A moszkvai találkozó újabb lendületet ad az arab—szov­jet barátságnak, s fokozza a palesztinai forradalom el­szántságát, hogy nem hajt fe­jet az imperialista összees­küvések előtt Szudáni—líbiai üzenetváltás Khartúmból jelenti az AFP. Nimeri szudáni köztársasá­gi elnök kedd este kézhez kapta Kadhafi ezredes, líbiai államfő üzenetét. A szudáni hírügynökség hírmagyaráza­ta szerint az üzenet a test­véri szudáni és líbiai nép kapcsolatainak helyreállítá­sát szolgálja. Szudán és Líbia kapcsola­tai az idén tavasszal rom­lottak meg, miután a hatósá­gok összeesküvést lepleztek le a szudáni hadseregben és az egyik tartományban. Szadat és Fejszál meg­tekintette a szuezi frontot . Kairóból jelenti a MENA. Szaidat egyiptomi elnök és Fejszál szaúd-arábiai ural­kodó tegnap megtekintette a szuezi frontot, majd vissza­utazott Egyiptom fővárosá­ba. Fej­szál király több napos látogatáson van Egyiptom­ban. Aknátlanították a Szuezi-csatornát Daniel Murphy, az ameri­kai VI. flotta parancsnoka bejelentette, hogy a Szuezi­­csatornát és mindkét partját teljesen megtisztították az aknáktól. Az 1967. évi há­borúban elsüllyesztett tizen­öt hajó közül tízet fel kell darabolni, a többi ötöt pedig elvontathatják Port Saidba. Ismét feszültség Nyugat-Berlin körül A két német állam kétféleképpen értelmezi a négyhatalmi megállapodást A Kelet és a Nyugat viszo­nyának hosszú ideig egyik legkényesebb problémája, a berlini kérdés, a jelek sze­rint ismét aggodalommal töl­ti el mindazokat, akik szív­ügyüknek tekintik az euró­pai feszültség további enyhü­lését. Az aggodalomra okot adó nézeteltérések a két német állam kölcsönös vádaskodá­sával kezdődtek, miszerint a másik fél nem tiszteli a Ber­linrel kötött négyhatalmi egyezményt­, amelyet 1971. szeptember 3-án írtak alá, továbbá nem tartja tisztelet­ben a Német­ Szövetségi Köz­társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság között a tranzitutakról 1971. decem­ber 17-én kötött megállapo­dást. A feszültség akkor te­tőzött, amikor a Német De­mokratikus Köztársaság meg­tagadta annak engedélyezé­sét, hogy egy nyugatnémet állampolgár Nyugat-Berlin­­be utazzon, majd a helyzet a végsőkig kiéleződött a bon­ni kormány rendkívüli ülésé­vel, az USA és az NDK kö­zötti diplomáciai kapcsola­tok felvételére vonatkozó tár­gyalások megszakadásával. Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter a helyzetet „rendkívül komolynak” mi­nősítette, majd hozzátette, hogy a négyhatalmi egyez­mény és a tranzitutakról kö­tött megállapodás megszegé­se „szoros összefüggésben van a genfi biztonsági és együttműködési konferenciá­val”. A nyugatnémet kormány továbbra is azon az állás­ponton van, hogy a Szövet­ségi Környezetvédelmi Hiva­tal Nyugat-Berlinben történt megnyitása összhangban van a Berlinre vonatkozó négyha­talmi szerződéssel, s ezen a véleményen vannak szövet­ségesei, az USA, Nagy-Bri­­tannia és Franciaország is. A Német Demokratikus Köztársaság ezzel szemben pontosan ellenkező vélemé­nyen van: a Szövetségi Kör­nyezetvédelmi Hivatal Nyu­­gat-Berlinben való megnyi­tása ellentétben áll a négy­hatalmi szerződés szellemé­vel és szövegével. Az NDK úgy véli, hogy Bonn­nak semmilyen vonatkozásban nincs joga Nyugat-Berlin te­rületének igazgatására és nyugat-berlini székhellyel működő kormányhivatalok megnyitására. Valószínűleg ezzel magya­rázható, hogy az utóbbi na­pokban megszigorították a Nyugat-Berlinbe utazó nyu­gatnémet polgárok ellenőrzé­sét. így történt meg, hogy a nyugatnémet Szövetségi Kör­nyezetvédelmi Hivatal egyik tisztviselőjének megtiltották, hogy a Nyugat-Berlinbe ve­zető autóúton utazzon. Az ok prózaian egyszerű: a Szövet­ségi Környezetvédelmi Hiva­tal nyugat-berlini székhely­­lyel való működése. A Berlinnel kapcsolatos újabb nézeteltérések máris háttérbe szorították az olyan­­nagy jelentőségű eseménye­ket, mint a ciprusi válság és a Watergate-botrány. A köz­vélemény mindjobban nyug­talankodik, és a sajtó máris emlékeztet a Berlin miatti „hidegháborús korszakra” és a légi hídra, amelyet 1948. július 18-ától­ 1949. május 12-éig tartottak fenn Nyu­­gat-Berlin lakosságának élel­miszer- és szénellátása vé­gett. A berlini helyzet tehát is­mét azzal fenyeget, hogy az európai enyhülés kerékkötő­je lesz, és a világot ismét bi­zonytalanságba taszítja. A fejleményekért felelősekre hárul a feladat, hogy a leg­rövidebb időn belül rendez­zék a helyzetet. Fešić az SZKP KB titkáránál Moszkvából jelenti a Tan­jug. Milorad Pešić moszkvai ju­goszláv nagykövet tegnap fölkereste Pjotr Demicsovot, az SZKP KB titkárát, a Poli­tikai Bizottság póttagját, s hosszas baráti beszélgetést folytatott vele a két orszá­got érdeklő időszerű nemzet­közi kérdésekről. Államosítások Angliában Londonból jelenti a Reu­ter. Tony Benn brit iparügyi ál­lamtitkár tegnap bejelentet­te, a laburista kormány ál­lamosítani szándékozik a ha­jóépítés és a hajómotorgyár­tás nagy részét. A bejelentés miatt a konzervatív ellenzék erélyesen tiltakozott. *3. oldal Két vádpontban nem találták bűnösnek Nixont Az amerikai képviselőház két hét múlva kezdi meg a vitát a jogi bizottság jelentéséről Washingtonból jelenti az káját. hivatali visszaélése- AP:. két követett­el s megtagad-Nixon amerikai elnök vég ra a Watergate-afférral kap le a maga javára is k­aap­csolatos bizonyító anyag (a tett valamit a Watergate- hangszalagok) átadását, afférban. Az amerikai Kong Thomas O’Neill, a kong­resszus képviselőházának resszusi többség vezetője jogi bizottsága ugyanis jeg­ szerint a képviselőház az­­nap elutasította a javaslat gusztus 12-én kezdi meg a­zot, hogy félmillió dolláros vitát a jogi bizottság jelen­­adóeltitkolás és Kambodzsa réséről, a leváltási eljárás 1969. évi bombázása miatt megindításáról pedig való­­is indítsák meg a leváltást színűleg augusztus 23-án és eljárást ellene, 24-én dönt. A jogi bizottság azonban Az elnök egyébként ked­­három vádpontban bűnös­­ben átadott az illetékes ki­ne­k találta Nixont, s ez ele rónak, John Siricának en­­gendő, hogy a leváltási el­­szat a hatvannégy hangszó­­járást megindítsák. A há­­lag közül, amelyet a Legfel­­­om vádpont az alábbi: a Több Bíróság döntése értel-Watergate-afférban gátolta méhen köteles kiszolgáltat­­az igazságszolgáltatás min­­ni. Megalakul­ a Spanyolországi Demokratikus Tanács A különféle pártokat tömörítő szervezet felkészült a Franco távozása utáni helyzetre Madridból jelenti az AP. Mint megírtuk, kedden el­hagyta a kórházat Francisco Franco spanyol diktátor. Egyelőre azonban nem tud­ni, megengedi-e az egészségi állapota, hogy tovább irá­nyítsa az országot. Ez egyébként a központi politikai téma Spanyolor­szágban. A találgatások ak­kor kezdődtek, amikor a dik­tátor ideiglenesen átruházta az államfői tisztséget Juan Carlos hercegre. Az ellenzéki erők is fokoz­ták tevékenységüket. Miután Franco elhagyta a kórházat, titkos értekezletet tartottak az ellenzéki csoportok veze­tői, és Spanyolországi De­mokratikus Tanács néven külön politikai szervet ala­kítottak. Ennek az a fő fel­adata, hogy fölkészítse az el­lenzéket a Franco-uralom végére. A tanácskozásban helyet kaptak úgyszólván minden ellenzéki áramlat képviselői, kezdve a jobboldali üzletem­berektől egészen a kommu­nistákig. A tanács közlemé­nye szerint, amelyet Spa­nyolországban és Párizsban hoztak nyilvánosságra, a Franco-rezsim bukása elke­rülhetetlen, s a diktatúra királyság formájában nem folytatódhat. A tanács a rezsim bukását követően kész ideiglenes kormányt alakítani, az nyomban megkegyelmez a politikai foglyoknak, másfél éven belül megszervezi a szabad választásokat, szava­tolja a sztrájkjogot, a sajtó­szabadságot és a politikai jo­gokat. A tanács tagjai között van többek között Santiago Carillo, a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkára.

Next