Magyar Szó, 1974. augusztus (31. évfolyam, 224-239. szám)
1974-08-16 / 224. szám
r ! Búzából az idén rekordhozamot takarítottunk be, s felvásárlási ára megfelel a termelőknek. Ugyanakkor azonban a kukoricáért, mint az újvidéki terménytőzsde legutóbbi áralapjából kitűnik, már 2,50 dinárt is fizettek, (terepen még ennél is többet). De lássuk csak a behozatali és hazai takarmányfélék jelenlegi és a tavalyi azonos időszakban kialakult árát: szójadara 3,50—3,70 (tavaly 3,80—4,50); csontliszt 3,90; húsliszt, 4,30—4,60 (7,50— 8,20);halliszt 6,50 (13,00— 13,81); hús-csontliszt 4,60— 4,93 (7,80); takarmányélesztő 6,50 (5,70) dinár. A hazai takarmányfélék átalakulása: napraforgódara 2,50 (2,00); takarmánybúza-liszt 1,75 (1,20—1,35); búzakorpa 1,45— 1,50 (1,05—1,15); répaezelet 1,20 (0,90); lucernaliszt 1,70— 1,90 (1,50); kukorica 2,50 (1,10); takarmányárpa 2,07— 2,10 (1,40—1,45) és zab 2,80— 3,00 (1,90—2,00) dinár. Ha a kimutatott takarmányárakat összehasonlítjuk a vágóállat áraival, szembetűnő az aránytalanság. Az árpa és a zab ára az utóbbi napokban ismét esett. A sertés kereslete, hosszú idő után először, a terménytőzsédn kialakult helyzet szerint felülmúlta a kínálatot, s ennek eredményeképp szilárdabb árak is alakultak. A hizlaldas hússertésért 15,50—16,00, a társastermelésből eredő hússertésért pedig 14,50—15,00 dinárt fizettek. Ha ezeket az árakat a kukorica jelenlegi árához viszonyítjuk, akkor 1:6 arányt kapunk, ezzel szemben a megfelelő arány 1:7, illetve 1:8, de 1969-ben 1:12 is volt. A jelek szerint a sertéspiaci helyzete most már nagyjában rendeződik, megszűnt a felhozatal nyomása, noha a kereslet még némileg óvatos. Ellenkező a helyzet a növendékmarha esetében. Még az Árutartalékok Igazgatósága is nehézkesen veheti át a felkínált vágómarhát, miután hűtőtérben változatlanul nagy a hiány, s a fogyasztás és a kivitel sem javul. Maghúzából gazdagabb választékban van kínálat, egyelfőle nagyjában árak nélkül, mert bizonytalan a csíraképesség. —ez Kiegyensúlyozottabb sertésforgalom Terménytőzsdei elemzés •4. oldal 4 szakszerű piackalalás eredménye Az év végéig új munkacsarnokba költözik a zentai Univerzal Készruhaüzem . Habár a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 84 százalékkal növekedett a vállalat összjövedelme, a tiszta jövedelem pedig 126 százalékkal, mivel magyarázható, hogy a személyi jövedelem csak 1,3 százalékkal nagyobb a múlt évinél? — kérdeztük GAZSÓ Bélától, a zentai Univerzal Készruhaüzem igazgatójától. — Még Zentán is csak kevesen tudják, hogy mi eddig igen nehéz körülmények között dolgoztunk. Problémáink elsősorban a helyiségül árnyból adódtak. Igyekeztünk hát minden dinárt tartalékolni, hogy mielőbb megoldást találjunk erre a kérdésre. A másik ok, hogy nemrégen társultunk a Duro Salaj Textilgyárral, amelyben a személyi jövedelem átlaga csaknem minimális. Mi, készülve az egyesülésre, el szerettük volna kerülni a két üzem közti személyi jövedelembeli különbséget. A tavalyi év első felében az Univerzal összjövedelme 2,82 millió, tiszta jövedelme pedig 380 000 dinár volt. A fenti tételek az idén jelentősen megnövekedtek. Erre vonatkozólag Gazsó Béla elmondta, hogy az 1974. év kezdetén behatóbban szorgalmazni kezdték a tudományos piackutatást, aminek eredményeként termékeik már jóformán elkészülésük előtt vevőre találtak. Gyermekkonfekciójuk iránt ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés, olyannyira, hogy csak nagy nehezen tudtak eleget tenni a vásárlók igényeinek. A gyárnak tavaly átlagban 86 dolgozója volt, az idén pedig 115. Időközben több betanított varrónőt vettek fel ideiglenesen. Helyiséghiány miatt nem alkalmazhatták őket rendes munkaviszonyban. Ezt a problémát igyekeznek most megoldani. Nemrégen ugyanis a textilgyár udvarában megkezdték az új munkacsarnok építését, amely körülbelül 2 millió dinárba kerül és 1200 négyzetméter hasznos területe lesz. Ezenkívül több új gépet szándékoznak vásárolni. Az objektum létrehozására és a felszerelés egy részére szükséges pénzt már előteremtették, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy megvásárolhassák a korszerű szalagrendszerű termeléshez nélkülözhetetlen összes felszerelést. A félévi mérleg alapján megállapított tiszta jövedelem sorsáról a dolgozói közösség úgy határozott, hogy kétharmadát beruházásokra fordítja, egyharmadát pedig személyi jövedelem címén kifizeti. Beszélgetésünk alkalmával az Univerzal igazgatója elmondta, hogy a tervek szerint az új csarnokot november 29-én adják át rendeltetésének. Egyébként ezzel kapcsolatban Gazsó Béla szóvá tette az üzem távlati fejlesztésének lehetőségeit, a szakkáder állandó továbbképzését és a munkaszervezet létszámának jelentős mértékben való növelését. — Akár az elmúlt évben, úgy az idén is a munkásegyetemmel együttműködve szaktanfolyamot indítunk a dolgozók képzésére — mondta. — Ugyanakkor tervbe vettük a kollektíva létszámának több mint kétszázra való növelését. Ez annál inkább szükséges, mert a termékeink iránt egyre nagyobb a kereslet, meglevő termelőkapacitásunkkal pedig nem tehetünk eleget a szükségleteknek. BOTH Mihály Az Alkohol- és Kábítószerellenes Szervezetek Szövetsége felmérést készített az alkoholizmus hazai elterjedtségéről. Mivel nincs módunkban széles körű és részletes ismertetést adni az alkoholizmus országos elterjedtségéről, elsősorban olyan adatokkal fogunk szolgálni, amelyekhez egyes kutatásaink eredményeiként és szervezetünk tapasztalatai révén jutottunk. De ez nem lehet akadálya konkrét értékelések és határozatok meghozatalának, mert nyilvánvaló, hogy valamenyi vidékünkön elterjedt az alkoholizmus, és behatolt életünk minden területére. De hogy érthetőbb legyen a probléma lényege és nagysága, ismertetjük az Egészségügyi Világszervezet erre vonatkozó definícióját: az alkoholizmus olyan mértékű szeszesital-fogyasztást jelent, amely testi és lelki zavarokat idéz elő, s problémákat okoz az egyén családi, gazdasági és szociális életében, vagyis „mindenfajta szeszesital-fogyasztás, amely bármilyen tekintetben problémát okoz, alkoholizmusnak tekinthető.” E meghatározás szerint Jugoszláviában ma 900 000 embert mondhatunk alkoholistának, tehát majdnem egymilliót. Ez kétségtelenül túl sok egy 21 millió lakosú országban. De ha figyelembe vesszük a jellegzetes körülményeket, amelyek között terjed nálunk ez a betegség, „megértéssel” kell fogadnunk ezt az adatot, s talán még meg is kérdezhetnénk: „csoda, hogy nincsen még több rabja az alkoholnak (!?)”. A szilvafa veszélyt rejteget Tudniillik a világ összes szilvájéinak egyharmada hazánkban van. Ez a nagy kincs, amely kivételes lehetőséget ad hazánknak, önmaga ellentétébe csap át, úgy hogy bátran állíthatjuk: veszélyt rejt magában. Mert az össztermés 80 százalékából pálinkát (slivovicát) főznek, amelyet joggal tartanak Jugoszlávia nemzeti italának, hiszen több mint 90 százalékát hazánkfiai isszák meg. Ha csak két dolgot veszünk figyelembe: hogy a slivovica rendkívül ártalmas mérgező ital, és hogy a szilva rendkívül tápláló és gyógyhatású gyümölcs, akkor a laikus előtt is világos, miről van szó, és miért kell aggódnunk e szomorú tény miatt. Nem is olyan régen még azt hittük, hogy az alkoholizmus nem is olyan veszélyes és elterjedt betegség. Ma már pontosan tudjuk, hogy nagyon súlyos baj, és a társadalom rendkívül aggasztó szociális, gazdasági és nevelési problémája. Amióta az egészségügyi szolgálat hivatalosan „elismerte”, hogy az alkoholizmus betegség, a társadalombiztosítás pedig, igaz, nehéz szívvel, de elfogadta ezt a tényt, hazánkban több mint százezer alkoholista fordult orvoshoz, s ma már nem is lehet többé tudni, hányan várnak hiába orvosi segítségre, mert a két intézet (Belgrád, Zágráb) és a számos rendelő, központ, tanácsadó és ideggyógyászati intézet nem képes befogadni mindazokat, akik gyógyíttatni szeretnék magukat, vagy akiket gyógyíttatni kellene. Egyáltalán nem titok, hogy milliárdokat költenek ezeknek a betegeknek a gyógyítására, s szakkörökben „jó rajtként” értékelik ezt a munkát. A gyári munkásokat fenyegeti a legnagyobb veszély Zágrábban a gyári munkások tanulmányozásakor megállapították, hogy a megvizsgáltak 15 százaléka alkoholista, másik 15 százaléka pedig útban van az iszákosság felé. Belgrádban a gyógyított alkoholistáknak ugyanez a megoszlása, tehát 50 százalékuk gyári munkás. Ez persze nem jelenti azt, hogy másokat megkímélt ez a betegség, de egészen bizonyos, hogy a gyári munkásokat fenyegeti a legnagyobb veszély. A veszélyt illetően (amit ez a betegség magában rejt) különösen figyelemre méltók azok az alkoholisták, akik úgynevezett „válságos foglalkozásuk” révén isznak rendszeresen szeszes italt (bányászok, vasutasok, szobafestők, sofőrök, pincérek. ..). Itt külön ki kell emelnünk a sofőröket és vasutasokat, mert emberek életét tartják a kezükben. Nincs szükség most semmiféle elemzésre, sem részletesebb információra, csak emlékeztetünk arra, hogy hány meg hány súlyos vasúti szerencsétlenség történt felelős vasutasok ittassága miatt. Hasonló a helyzet a közlekedésbiztonsággal: az ittas állapotban való vezetés miatt történik a legtöbb közúti baleset, s ezek a balesetek rendszerint nagyon súlyosak, leggyakrabban halálos kimenetelűek. Nem mondhatjuk, hogy a társadalmat nem aggasztja ez a tény, mert egész sor konkrét intézkedést számolhatnánk meg, amelyeket különféle szinten és környezetben tesznek, de sok helyen már többször is megállapították, hogy ezek az intézkedések felületesek, nem eléggé hatékonyak, és a közlekedésbiztonságot illetőleg „tehetetlenek” a növekvő veszéllyel szemben. A bűnügyi statisztikák adatai szerint évről évre mind több bűntény van kapcsolatban az alkohollal és az alkoholizmussal. Egyébként a bűnügyi szakértőket egyre jobban érdekli ez a kérdés, ami bizonyítja időszerűségét és jelentőségét. Belgrádban két év alatt 223 bűnöző 218 embert megölt. A gyilkosok 18,4 százaléka ittas állapotban követte el tettét, ugyanakkor az áldozatok 14,2 százalékának szintén alkoholt tartalmazott a vére. Hasonló a helyzet a kihágásokkal is: Belgrádban 1971- ben 7942 kihágást — illetve az összesnek 27 százalékát — ittas állapotban követtek el. Noha azt állítják, hogy a prostitúció nem terjed, megállapított tény, hogy ez a szociális betegség mind jobban kapcsolódik a szeszesital-fogyasztáshoz, tehát az alkoholizmushoz is. Ez az aszociális jelenség túlnyomórészt magánkocsmákban terjed, ezeknek a száma pedig tudvalevőleg napról napra növekszik. Sok kutatás rámutatott a szakmai trauma (testi-lelki sérülés) és alkoholizmus összefüggésére. Például megvizsgálták a kolubarai bányamedence 335 bányászát, akik két év alatt legalább egyszer megsérültek , és igen figyelemre méltó megállapításra jutottak: a megsérült bányászok 19 százaléka megrögzött alkoholista volt, 18 százaléka pedig útban volt efelé. A sérülés idején a bányászok 17 százaléka teljesen részeg volt. A megvizsgált alkoholisták 44,3 százaléka a megrögzött alkoholisták csoportjába tartozott, 42,3 százalékuk pedig hajlamosságot mutatott erre, 12,9 százalékuknál nem állapították meg az iszákosság fokát. Hasonló a helyzet a rokkantsággal is. Szerbiában a megvizsgált 6000 rokkant közül 402, illetve 6,7 százalék alkoholista. Hasonló százalékarányt állapítottak meg Horvátországban is, ahol szintén tanulmányozták ezt a kérdést. De ha figyelembe vesszük, hogy a rokkantságot kivizsgáló bizottságok nem fordítottak szigorú gondot a betegségi diagnózisára, úgyhogy az alkoholizmust elhanyagolták, s csak a betegséget vették figyelembe, akkor világos, hogy ez a százalék jóval nagyobb, vagyis jóval több alkoholista vált rokkanttá, mint a fentiekből kitűnik. Figyelemre méltó, hogy a teljes munkaképtelenséget (első fokú rokkantságot) az alkoholisták 89,1 százalékának az esetében állapították meg, a nem iszákosok csoportjában pedig 78,9 százaléknak. (Folytatjuk) Az alkoholizmus betegség (3) Majdnem egymillió iszákos emberünk van MAGYAR SZÓ Péntek, 1974. aug. 16. Határőrök között (2) Rózsakert a határkő árnyékában A műútnak, amely a faluig vezet, egyszerre vége szakadt. Mintha itt fogyott volna el az építőanyag. A faluból kivezető dűlőúton megyünk tovább. A terepjáró hatalmas porfelhőt hagy maga után. Ahogy közeledünk az országhatár felé, egyre jobban ver a szívünk. Hallgatunk. Később eltűnik az útról a por, mindent benő a fű. Látszik, ritkán járt területen járunk. A fordulónál mintha a délibáb űzne velünk játékot, a szemünk előtt takaros házikók, árnyas fák, gondozott rózsakertek. Hatérőrállomás. Ha nem állná utunkat a sorompó és nem látnánk pihenő katonákat, könnyen hihetnénk, rendezett üdülőtelepre, vagy a falutól távol eső gyógyintézetbe kerültünk. Amerre csak megfordulunk, mindenhol ápolt virágoskertek. A szorgos kezek munkájának gyümölcse. Az épület tornácon a határőrök fogadnak bennünket. Ragyogóan tiszta helyiségbe vezetnek bennünket. Ekkor még nem tudjuk, hogy az egyik legrendezettebb határőrállomásra kerültünk. Amíg várjuk, hogy meghűljön a forró feketekávé, a parancsnokot faggatjuk. Beszéljen magáról, a határőrök életéről. Rajkó Pavkovicnak hívják — mondja, de látszik rajta, szívesebben beszélne katonáiról, mint magáról. Másfél éve került ehhez a határőregységhez. Akkor határozta el, hogy a domboldalon fekvő határőrállomásta határőrök igazi otthonává varázsolja. — Elsősorban KSZ-tagokra támaszkodtam — meséli a parancsnok. Amikor láttam, hogy a kis kollektíva minden tagja hajlandó segíteni, őket is bevontam a munkába. Sikerült olyan barátos kapcsolatot létrehozni, amely nélkül ma már el sem képzelhetem az itteni életet. A katonák megtanultak kertészkedni, gazdálkodni. Saját szükségletünkre egy kis minigazdaságot létesítettünk. Itt termeljük a konyhára való főzelékféléket. A határőrség megalakulásának 30. évfordulójára még hízat is vágunk. Sok katona itt ül majd először disznótort. A különös szolgálati feltételek szoros baráti kapcsolatot teremtettek. A határőrök élete sokban különbözik az ország belsejében levő kaszárnyák életétől. Itt állandó készenlétben vannak. Olyan ez a laktanya, mint egy igazi család. Egy kis Jugoszlávia, hiszen az ország minden tájáról érkeztek ide fiatalok. A kávé is elhalt míg hallgattuk a parancsnok beszédét. Olyan embertk mondták a bennünket körülálló határőrök, aki mindent megtesz katonáiért. Ha kell, gyalog megy be a faluba, hogy aszpirint hozzon annak, akinek a foga fáj. GÖBOR Béla Rajko Pavković : Egy éve halt meg Kollin József, lapunk egyik legrégibb munkatársa, szerkesztője. Halála évfordulóján a szerkesztőség tagjai fölkeresték és megkoszorúzták sírját