Magyar Szó, 1974. szeptember (31. évfolyam, 240-254. szám)

1974-09-01 / 240. szám

2. oldal A ciprusiak egyharmada lett földön­futó (Folytatás az 1. oldalról) A tagállam­ok azonban hangsúlyozzák, hogy a­­szem­ben álló felektől és a határo­zat megfelelő alkalmazásától függ a siker. A Biztonsági Tanács összehívását, mint is­meretes, Görögország és Cip­rus képviselői javasolták, hogy a tanács határozza me­g a Cipruson érdekelt felek kö­telezettségeit és az ENSZ szerepét a menekültek vé­delmével és az emberi jogok­­tiszteletben tartásával­­kapcso­latban. A határozat csa­k érinti a ciprusi válság általános po­litikai rendezését és a tanács egyes tagjai éppen ebben lát­ják a határozat legnagyobb fogyatékosságát. A­­tanács egyébként már nyolc határo­zatot hozott Ciprusról. Ez a sajátságos csúcsteljesítmény is bizonyítja­ a ciprusi bonyo­dalom komolyságát. A Biztonsági Tanács hatá­rozatában melegen üdvözölte a két ciprusi nemzeti közös­ség vezetőinek tárgyalásait és nagy elismeréssel adózott Kurt Wal­dheimnak, az ENSZ főtitkárának­ közvetíté­séért­. Habár a Biztonsági Tanács határozata — mint már mon­dottuk — politikai értelem­ben nem sokat mond, mégis figyelmet érdemel, hogy ki­fejezte élénk érdeklődését a tárgyalások iránt. Ezek után­­ valószínű, hogy az ENSZ-köz­gyűlés őszi időszaka előtt (szeptember 16.) ismét java­solni fogják a ciprusi válság általános politikai rendezé­sét. A genfi tárgyalások teljes csődje arra mutat, hogy a megoldások keresésében egyetlen államra sem lehet külön felelősséget, róni vagy előnyben részesíteni, mint ahogy azt Nagy-Britannia tette a ciprusi válság kezde­tén. A brit és az amerikai kormány egyébként tovább­ra is igyekszik megőrizni elő­nyös helyzetét. Jelentős, hogy egyes küldöttségek fel­tételesen támogatták a Szov­jetunió álláspontját. Mint is­meretes, a Szovjetunió a Biz­tonsági Tanács tagjainak, to­­vábá Ciprus, Görögország, Törökország és egyes — el­sősorban el nem kötelezett — országok részvételével nemzetközi értekezlet össze­hívását javasolta a válság megoldása céljából. Az elhangzott javaslatok­ról Ausztria és Franciaor­szág képviselői kedvezően nyilatkoztak. A szovjet ja­vaslatot­ mégis Anvar Széni, Indonézia képviselője a leg­nagyobb mértékben támogat­ta, mondván, hogy az indít­vány komoly figyelmet ér­demel, különösen akkor, ha a genfi tárgyalások véglege­sen zsákutcába jutnak. Jaskov Malik, a Szovjet­unió nagykövete — aki au­gusztusban a Biztonsági Ta­nács elnöke is volt — pénte­ken ismét a NATO-körökre hárította a felelősséget a cip­r­usi eseményekért. Malik hangsúlyozta, hogy a ciprusi válság rendezésé­nek kulcsa a katonai beavat­kozás megszüntetése, az ide­gen csapatok kivonása, Cip­rus területi épségének, alkot­mányos rendjének és törvé­nyes kormányának visszaál­lítása. Több ízben megismé­telte, hogy Ciprus esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egy el nem kötelezett országról van szó, amelynek továbbra is el nem kötelezettnek kell ma­radnia. A ciprusi menekültek tra­gikus helyzetéről legtöbbet a görög, a török és a ciprusi kormány képviselői beszél­tek, ismertetve,­ hogy a cip­rusiak egyharmada otthoná­nak elhagyására kénysze­rült. Zénóm Roszidesz cipru­si képviselő élesen elítélte a török katonai beavatkozást, amelynek­­ célja a Ciprusi Köztársaság feldarabolása volto zatból eredő gyakorlati in­tézkedések megvitatására. Az üzenet szerint a görög kormány azért döntött így, mert Görögország nem mű­ködhet együtt azzal az or­szággal amely nemzetközi szerződést szegett meg és súlyos kárt okozott a görög nemzet egy részének. A görög kormány minden tám­ogatást megígért Ciprusnak Athénből jelenti az UPI. Konstantin Karamanlisz görög miniszterelnök pén­tek este a görög kormány teljes támogatásáról bizto­sította Glafkosz Klerideszt, a Ciprusi Köztársaság ügy­vezető elnökét. Karamanlisz megígérte, hogy országa er­kölcsileg, politikailag és anyagilag mindaddig támo­gatja Ciprust, amíg a vál­ság nem rendeződik. A görög kormány közle­ménye szerint Karamanlisz a fentieket telefonbeszélge­­tés útján közölte Kleridesz­­szel. A görög miniszterel­nök ez alkalommal tájéko­zódott a legfrissebb ciprusi eseményekről is. . A görög kormány — mint Karamanlisz mondotta — Kleridesz kormányát tekinti az egyetlen törvényes cip­rusi kormányzatnak. Hajójárat Törökország és Ciprus között Ankarából jelenti az AP. Törökország pénteken ál­landó jellegű hajójáratot lé­tesített Törökország és Cip­rus török ellenőrzés alatt álló része között. A török­­országi Mersin és a ciprusi Famagusta kikötők között a Truva (Trója) nevű török hajó közlekedik. Az ankarai közlekedésügyi minisztérium szerint Ciprusra a török állampolgárok is csak útle­véllel utazhatnak. Közölték azt is, hogy Törökország a nikóziai—fa­­magustai út közelében le­vő katonai repülőteret a polgári légiforgalom céljaira kívánja átalakítani, hogy le­bonyolíthassák a légiforgal­mat Ciprus és Törökország között. Banzer lemondott, de visszavonta La Pazból jelenti az AFP. Hugo Banzer tábornok Bo­lívia elnöke lemondott ál­lamfői tisztségéről — jelen­tették be hivatalosan La Pazban. Az UPI Távirati Iroda a hírhez hozzáfűzte, hogy Ban­­zer elnök államfői tisztségét a fegyveres erők rendelkezé­sére bocsátotta, amelyek majd utólag döntik el, hogy új személyt jelölnek-e ki az elnöki tisztségre, vagy a ka­tonai junta veszi át az or­szág irányítását. Banzer tábornok később visszavonta lemondását. Car­lo Alcoreza tábornok vezér­kari főnök közölte, hogy a fegyveres erők­­ közös pa­rancsnoka visszautasította a lemondást, és felszólította Banzert, maradjon meg hi­vatalában. Banzer tábornok a felszólításnak eleget tett. Görögország hivatalosan értesítette kilépéséről a NATO-t Athénból jelenti az UPI. A görög kormány hivata­losan is tájékoztatta volt atlanti szövetségeseit, hogy kilépett a NATO-ból és­ ed­digi szövetségesei a jövőben nem vehetik igénybe Görög­ország területét, légiterét és vízi útjait. Karamanlisz miniszterel­nök a NATO-országok elnö­keihez és miniszterelnökei­hez intézett személyes üze­netében közölte, hogy kor­mánya hajlandó e határon Higazi az új egyiptomi miniszterelnök A jövőben közvetlen szavazással választják az ország köztársasági elnökét Anvar el, Szadat egyipto­mi köztársasági elnök Abdel Aziz Higazit nevezte ki mi­niszterelnökké és felszólítot­ta, hogy alapítsa meg az új kormányt — írja az Akbar el Jóm­­című kairói újság szombati számában. Az eddigi kormányban a miniszterelnöki tisztséget is Szadat töltötte be, Higazi pedig miniszterelnök-helyet­tes és gazdaságügyi minisz­ter volt. A lap kiadója, hírforrását meg nem nevezve, vezér­cikkében azt állítja, hogy­ a jelenlegi miniszterek több­sége megtartja tárcáját. Hi­gazi az új kormány össze­tételét valószínűleg két hé­ten belül teszi közzé. Amin az említett újság szombati számában arról is beszámol, hogy Szadat elnök a választási törvény módo­sítását készíti elő. A terve­zett módosítás értelmében a köztársasági elnököt és az alelnököt a jövőben a nép választja meg általános vá­lasztások útján. Az eddigi választási törvény értelmé­ben köztársasági­­elnököt az Arab Szocialista Unió köz­ponti bizottsága nevezi ki, a kinevezést a képviselőhöz hagyja jóvá és a­ nép csak utólagos népszavazáson mondhat véleményt. MACVU 1 5­7 . Igyon bor viz­et! A Siörszéki víz mindenre jó — ÁRON, GYERE IDE, kapsz egy kis gyógyvizet! A derék góbé megsodoriat­ja kisded bajszát, s hetykén veti vissza a szót asszonyá­nak: —­ Hallod-e, én már csak­is akkor iszom belőle, ha bor­hoz kevered! — Tudod, mit monda az orvos, kell fez néked is, an­nak a magas vérnyomásod­nak­ . ■ — Asszony, ne huzakodj velem, mert te bánod meg, ha csökken a vérnyomásom. Én már a borvizet csak son­ka után kedvelem, Küküllő­­melléki boferal! A családi belvillongásnak nem nagy visszhangja tá­mad, mert itt, a borszéki két­­es kút környékén csupa fa­natikus van, a gyógyvízivás megszállottja, aki valóságos szentségtörésnek tekinti a pörgekalapos székely atyafi okoskodását. A szénsavas gyógyvízen kúrázó átlagpáciens áhíta­­tos arccal beáll a­ sor végé­re, lassan lépegetve, a pin­­cekút márvány borította falát bámulva elér a rézveretű csappal megfékezett forrás­­­­hoz, alányomja a poharát, majd tovább lép. Az­­átlagos vízivé ezzel­ a lépéssel máris egyedivé vál­tozik, mert ekkor kezdődnek azok az eltérések, amelyek olyan markáns különbséget tesznek közöttük. Van, aki először égnek emeli átszelle­mült tekintetét, kortyol egyet és behunyt szemmel nyeli le. Van, aki úgy ízlelgeti, mint a bort, utána csettint. Van, aki egyhajtásra issza ki lapos zsebpohara tartal­mát, mintha keserű orvossá­got kellene bejuttatni beteg zsigerei közé. Mások nagyon­s­kát lihegve konzumálják az I éltető gyógyvizet, de van,­­ aki az orrát is befogja, úgy­­önti az orra alá. AZ ERDÉLY KELLŐS közepén fekvő Borszék­ már­­ évszázadok óta nevezetes za­­rándokh­elye volt beteg gyom­rú, magas vérnyomásban szenvedő, bélrenyheséggel­­ küszködő eleinknek, de a tu­­­­catnyi­­ gyógyforrás az orvos­i­sok szerint biztosan gyó­­­gyít még vesekövet és pajzs-­ mirigy-túltengést, angolkórt és vérszegénységet is. Egye­sek arra is eszküsznek, hogy a fiatalító hatása erősebb, mint a hirtelen népszerűvé lett, majd a feledés homá­lyába tűnt kladanji gyógy­vízé. Báthori Zsigmond er­délyi fejedelemnek az orvo­sok tanácsára fürdenie kel­lett ebben a gyógyvízben, ami hallatlanul szigorú gyógy­mód volt abban az időben, amikor az embereket legfel­jebb a bába fürösztette meg, újszülött korukban, aztán pedig a növekvő porontyot rábízták a természetfelelős­­re, fürdetné meg időről idő­re jóféle desztillált esővíz­ben. A fejedelem kénytelen volt havonta többször is für­dőt venni a messziről hozott gyógyvízben, amit az udva­roncok szent borzadállyal mesélgettek egymás között. Állítólag nem is lett semmi baja, sőt, javult ,a közérzete. Aminthogy itt is javul az emberek közérzete. A hitet­len Kamások szerint ez in­kább a kiváló magaslati le­vegőnek, köszönhető, hiszen a fürdőhely csaknem ezer méterre fekszik a tenger szint­je fölött, s a gyógyvizet min­dig frissen, a kútról kell mer­ni, majd szakadatlan séta közben nyeregetni. Ennek céljából mindenki egy k­is műanyag kulacsot akaszt a nyakába, s egy­­lapos poha­rat visz a kezében. Mázsás asszonyságoknak a tízes kút­ból kell inniuk, amely fent van magasan, a domb tete­jén. S­ mivel, oda csak gya­log lehet felzarándokolni, mégpedig naponta többször, némelyeknek óránként, tes­sék kiszámítani, hogy mit jelent ez, kilométerben és tengerszintbeli. A kocogás­sal egybekötött gyógyvízkú­ra után valósággal újjászü­letnek a városok, füstös le­vegőjéből ide sereglett né­­­pek. A GYÓGYFORRÁSOK VI­ZE nem egyforma. Némelyik­nek olyan ereje van, hogy­ egy pillanat alatt kilöki a dugót az üvegből, a másik-­­ban kevesebb a szénsav, de több az ásványi só, erősebb a gyógyhatása. Nagy táblák mutatják, mindegyiknél, hogy milyen bajok ellen ajánlatos a fogyasztása. Ezért "Van az, hogy sokan az ötös kút vizére esküsznek, mások csak a nyolcasból isznak, s ezzel magyarázha­tó, hogy amíg hosszú sor kígyózik a kettes kút előtt, a tőle másfél méterre bugyo­gó egyes kút­­ vizéből alig iszik v­alaki. A román szakszervezet egy váltásban hatezer dol­yo­gozót üdültél itt, kit ingyen, kit pedig jelképes térítés fejében. És hogy a dolgo­zók valóban nagy örömmel­­jönnek ide, mutatja az is, hogy szinte mindegyikük kezében ott a táskarádió, amely szünet nélkül szól, román kukm­estét, spanyol fandangót, jugoszláv nép­dalt és beat-zenét szolgál­tatva az elszánt vízivóknak,,­­ Hatezer ivópalack és hat­ezer rádió imbolyog­ a"sétá­nyokon, vidám hangzavar­ban, színes forgatagban. A kúrához különben szo­rosan hozzátartozik egy nagy árkuspapír is, ame­lyen egymást­­követő rubri­kák mutatják, hogy a gyér­gyűlést keresők melyik órá-­­ban, melyik percben mennyi gyógyvizet vett magához, és hányszor mennyi ideig für­dött a csodatévő vízben. Mindezt a rubrikák végén napról-napra orvosok, ápo­lónők és fürdőmesterek iga­zolják. És ha valaki ennyi ivás, fürdés meg ellenőrzés után sem gyógyul meg, akkor ma­­­gára, vessen. Biztosan kirú­gott a hámból, s a gyógy­vizet borral keverte, kis­­fröccsök, hosszúlépések fá­májában fogyasztotta, eset­leg házmestert, színészt, fu­varost, s egyéb elnevezésű, vízzel kevert boritalt tár­gyasztott.­­ VAN .AZTÁN a­­gyógyvíz­kezelésnek egy másik, sok­kal kellemesebb, de való­színűleg eredményesebb pál­yája is. "Ezt is gyakorolják, de már kevesebben... Ott ültek meghitt kettes­ben az ötös számú kút előt­­­­ti kispadon, egymás kezét fogták, a másikban meg a pohár volt. Abból kortyol­gattak, egymás tekintetét ke­resve. Aztán, mintha összebeszél­tek volna, kilöttyintették a drága, világhírű gyógyvizet az anyaföldre, s behunyt szemmel, olyan ájtatosan, mint amaz vízivó, az írá­som elején, egymás száját keresték, és úgy kortyolgat­­­tak, mint a legfanatikusabb páciens. Az sem aggasztotta őket, hogy esetleg emelkedik majd a vérnyomásuk. JANCSICS Miklós NIX011 MQT C5/ffiUfl (20) DEAN: Eddig úgy látszik, hogy min­denki megállja a helyét. Csupán Hunt a kivétel. NIXON: Ha már így van, nincs más hátra, mint összegyűjteni 120 000 dollárt, vagy­­ amennyi kell. Egyetértetek velem, hogy ez a legfontosabb tennivaló? DEAN: Valami üzenetet kellene neki küldeni. A bankból kaphatunk százezer dollárt bankjegyekben, de a szériaszámok miatt Las Vegasban kell őket beváltani. NIXON: A választási kampányból is ma­radt valamennyi pénzünk, nemde? Miután Dean nemmel válaszolt, az el­­­nök figyelmeztette munkatársait, hogy Hunt kifizetésének halogatása rendkívül veszélyes lehet. Pár órával később — amint a­ nagy es­küdtszék előtt tett legutóbbi tanúvallomá­sokból kiderült —, Hunt ügyvédje­­titkos utakon 75 000 dollárt kapott a Fehér Ház­ból. Hunt nem látszott többé veszélyes­nek. Sikerült elhallgattatni — legalábbis egy időre.­ ­ Mitchell legyen az áldozat Másnap, tehát 1973. március 22-én, Dean, Haldeman, Nixon, Ehrlichman belpoliti­kai tanácsadó és Mitchell tárgyaltak. Ni­­■xon sürgette Deant, hogy készítse el a Wa­­tergatera vonatkozó beszámolót, amelyhez Nixon nyilatkozatai során igazodhat.­ Ni­xon véleménye szerint a beszámolónak semmitmondó általánosításokat kell tartal­maznia. Egy másik titkos megbeszélésen, amelyet tavaly március 27-én tartottak meg, Haldeman, Ehrlichman, Ziegler és Nixon arról tanakodnak,­­ hogyan tartsák pórázon­­IV Magrudert, ha nem akar hamis tanúvallomásokat tenni) és elárulja a Fe­hér Ház tisztségviselőit. Mi több, Magru­der beismerte a vizsgálat előtt, hogy hamis­­ tanúvallomást tett és ezáltal lerántotta a leplet Mitchell, valamint Dean szerepéről. Két héttel később, tehát tavaly, április 14-én, Nixon, Haldeman és Ehrlichman an­nak lehetőségét latolgatták, hogyan tud­nák rábeszélni John Mitchellt, hogy vál­lalja a teljes felelősséget a botrányért. Mindhárman meg voltak győződve, hogy csak így lehetséges eloszlatni a gyanút. Nixon Ehrlichmant bízta meg, hogy ve­gye rá Mitchellt a felelősség vállalására. Ehrlichman azonban óvatos volt. Ezzel párhuzamosan — mint már említettük —, Magruder vallott a vizsgálóbíró előtt és elárulta Deant, valamint Mitchellt. Mitchell nem vállalta a bűnbak szerepét. . Áp­rilis 14-én éjfél tájban Nixon telefonbe­szélgetést­ folytatott munkatársával,­Halde­­mannal. Nixon szavaiból érezni lehetett, hogy belefáradt a botrány takargatásába. Valamivel később Ehrlichmannak telefo­nált Ehrlichman a vég kezdetét­­emleget­te. Deanról beszélgettek, aki gyökeresen megváltoztatta magatartását, mert — mi­után rájött, hogy a kormányzat őt akarja feláldozni — kihallgatását kérte —, de még Nixont sem kímélve — elmondta az igaz­ságot. Dean Ehrlichman és Haldeman sze­repére is rávilágított. Másnap, tehát 1973. április 15-én, Nixon Reindinst igazságügyminiszterrel folytatott titkos megbeszélést a Fehér Házban. Klein­­dinst tájékoztatta Nixont, hogy mit tudott meg a Watergate-botrány kivizsgálásával foglalkozó személyektől. Nixon számított Kleindinst segítségére, ez azonban kerülte az egyenes választ. Mi több, annak a vé­leményének adott kifejezést, hogy a tények napokon belül ki fognak derülni és az el­nököt a vizsgálat hátráltatásával fogják vádolni. (Folytatjuk) Vasárnap, 1974. szept. 1. hamarosan megkezdődnek a portugál-moambiki tárgyalások Lisszabonból , jelenti az UPI. Mario Loo­rez portugál kül­ügyminiszter szombaton kö­zölte, hogy hamarosan foly­tatódnak a titkos tárgyalá­sok a mozambiki felszaba­­dítási mozgalom (Frelimo) vezetőivel, Portugália tehát újabb lépést tett afrikai gyarmatainak­­ felszámolása felé. Soares az újságírókkal folytatott­ beszélgetése során azt mondta, hogy a tárgya­lások célja Mozambik­ füg­getlenségének végleges el­ismerése, amely felé az első lépés az ideiglenes mozambi­ki kormány megalakítása. Soares szerint Mozambik már jövőre független állam lehet, Angola azonban csak 1976-ra remélhet önállósá­got. Soares nem volt hajlandó elárulni, hol­­és mikor ülnek tárgyaló­asztalhoz a portu­gál kormány és a Frelimo képviselői, és azt sem­ közöl­te, hogy kik képviselik a Frelimot a tárgyalásokor­.

Next