Magyar Szó, 1975. január (32. évfolyam, 1-15. szám)
1975-01-17 / 15. szám
12. oldal Előkészületek a Sterija Játékokra Négy vajdasági előadás a szőkébb keretben Lassan utolsó szakaszukba érkeznek a jubiláns, XX. Sterija Játékoknak, az országos színjátszó szemlének az előkészületei. Több köztársasági és tartományi bíráló bizottság, így a horvátországi, macedóniai és Crna Gora-i, valamint a két tartományi, már megtette javaslatait, s ezek alapján Georgij Paro művészeti igazgató megkezdte országjáró körútját, hogy a javasolt előadások közül kiválassza a legmegfelelőbbeket a szemlére. A benevezett vajdasági előadások közül Gerold László és Miodrag Kujundžić Szelektor négy produkciót ajánlott Paro figyelmébe: az újvidéki Szerb Nemzeti Színház előadását, Milorad Pavic Háromszemélyes ágy című darabját, amelyet Dejan Mijič állított színpadra, továbbá a Szabadkai Népszínház kételőadását, Gobby Fehér Gyula A szabadság pillanata című történelmi drámáját Virág Mihály rendezésében, valamint Nušić Gyanús személyét (Ljubiša Ristić rendezte) és a zombori Népszínház előadását a Bolhacirkusz, avagy a zombori önkéntes tűzoltó egyesület előadása 1875-ben című művet, melyet Nikola Petrovic rendezett. Paro kedden este már Szabadkán járt, és megtekintette Gobby drámáját. Nyilatkozni azonban nem nyilatkozott, mivel eddig csak a horvátországi előadásokat látta, és így előre nem tudhatja, melyek lesznek a legjobb előadások. Annyit azonban kijelentette, hogy nem tér el eddigi gyakorlatától, és a jubileum ellenére is csak a legjobb előadásokat hozza Újvidékre, ami azt jelenti, az idén sem láthatunk hat-nyolcnál többet. Zoran Jovanovic, a Játékok művészeti igazgatója arról tájékoztatott bennünket, hogy a főbizottság döntése alapján jubileumi kiadványokkal jelzik majd az évfordulót. A Játékok húsz éve című katalógusban kinyomtatnák a szemlével kapcsolatos fontos adatokat a részvevő színházak adatait, a díjazottakat stb. A Szerila Játékok című sorozatban pedig megjelentetnek több olyan drámai szöveget, amelyek az elmúlt években figyelmet keltettek, és új kötetekkel gazdagítják a Dramaturgiai jegyzetek sorozatot is. El szerették volna készíteni a szemlén bemutatott előadásokról szóló értékelések bibliográfiáját is, de ez hatalmas munka, több éves kutatást igényel, tehát megjelenése is csak néhány év múlva várható. B. Gy. Magyar—albán ra©mzeEisigi könyvesbolt Belgrádiban Legalább egy évtizedes lehetőségkeresés és többszöri eredménytelen próbálkozás után végre most már biztosra vehető, hogy sikerül megvalósítani Belgrádban a magyar nyelvű könyvek állandó és rendszeres árusítását. A Fórum és a prištinai Rilindja közös vállalkozásaként hamarosan magyar—albán nemzetiségi könyvesbolt nyílik fővárosunkban. A könyvesbolt az óvárosban, a Kolarac Népegyetem szomszédságában, a Studentski trg 6. szám alatt kapott helyet. A megnyitás időpontját még nem határozhatjuk meg, de annyit már közölhetünk, hogy megkezdődtek az előkészületek az üzlethelyiség berendezésére. A tervekből ítélve igen korszerű kis könyvesbolt lesz. A boltban a magyar és az albán nyelvű ■könyvek és hanglemezek nagy választéka várja majd a vásárlókat. A könyvesbolt megnyitása meglehetősen nagy anyagi befektetéseket és áldozatokat igényel. Jelentősége azonban felbecsülhetetlen a belgrádi magyarság részére. Köztudomású, hogy fővárosunkban több ezer magyar él. Sokan itt töltik egyetemi éveiket, vagy ideiglenesen itt vállalnak munkát, de a letelepedettek száma is jelentős. Mindegyiküknek sokat jelenthet az új könyvesbolt, szakmai fejlődésük, továbbtanulásuk, anyanyelvi kultúrájuk ápolása, művelődési életük gazdagítása szempontjából egyaránt. A belgrádi magyar nyelvű könyvesbolt eredményes működése sok mindentől függ: a megfelelő árukészlet és választék kialakításától, a bolt vezetésére vállalkozó személy szervezőkészségétől, hivatásérzésétől, de legfőképpen a Belgrádban élő magyarok érdeklődésétől. 12. KISKERESZTREJTVÉNY Vízszintes sorok: 1. Lószerszám, 3. Fekete István regénye, 5. Zágrábi tévémárka, 6. Fény, latinul, 8. Vissza: ilyen film is van, 10. Tenyeres-talpas (nő), 12. Ilyen tarisznya is van, 16. Szerbhorvát szellem, 17. Eme párja, 18. Az út tulajdona, 19. Szúrófegyver, 20. Hibát követ el. Függőleges sorok: 1. Ilyen munka is van, 2. Marx betűi keverve, 3. Vízvezeték része, 4. Becézett női név, 7. Dél-Amerikában honos dögkeselyű, 9. Illem, régiesen, 11. Magyar Tudományos Akadémia, 12. Ez kell a statisztikához, 13. Vissza, nyugat-európai iparvidék, 14. Véka betűt keverve, 15. Tej termék.___. MAGYAR SZÓ Hagedušić freskókartonjainak kiállítása Az év első nagy képzőművészeti eseménye Krsto Hegedušićnak, a Zemlja csoport egykori kezdeményezőjének, a hlebinjei parasztfestők iskolája és a zágrábi munkás-képzőművészeti kör alapítójának a belgrádi Hadseregotthon galériájában megrendezett kiállítása. A trentištei emlékotthon sutjeskai csata témájára készült freskóinak 12 kartonját mutatta be a közönségnek. Ezeket a műveket előzőleg Zágrábban állította ki a köztársaság és a hadsereg napja tiszteletére. Ezek a freskók, a kritikusok értékelése szerint, Hegedušić ötvenéves alkotói munkásságának szintézisei. A nagy méretű (kétszer hét és fél méteres), temperával készült kartonokon a szenvedést, az ember feletti harcot, a sebesültek és a tífuszbetegek kínjait, a védtelen lakosság és a gyerekek szenvedését szimbolizálja. A ciklus című alkotással kezdődik, amelyen az erőszakot és az áldozatokat, a támadó gyilkosokat és a megölteket konfrontálja a művész és A fasizmus haláltáncával fejeződik be. A Ljubo sírja című kompozíciót a IV. Crna Gora-i brigád híres üzenete ihlette. Egy kompozíciót magának a sutjeskai csatának, egy másikat pedig köztársasági elnökünknek szentelte a művész. A fővárosi Hadseregotthonban megrendezett kiállítás Krsto Hegedušić 23. önálló tárlata. Ezenkívül több mint 1500 hazai és külföldi csoportkiállításon vett részt. Az érdekközösségek és a művészeti egyesületek • A társultmunka-alapszervezetek és a kulturális érdekközösségek viszonyában hol a művészeti egyesületek helye? Hogyan kapcsolódhatnak be a termelők igényeihez és a kulturális érdekközösségekhez? E£ Erről tárgyalt a minap Újvidéken a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete. A felvetett kérdésekre nem találtak kielégítő választ. Egyesek továbbra is a költségvetés kereteiben látják a megoldást, azzal a megfontolással, hogy a küldöttrendszer jobb, mint az előbbi volt, tehát megbízhatunk a felelősségteljes elosztás módszerében. Eszerint a társadalomnak eleve érdeke, hogy a képzőművészeti egyesületek létezzenek, ami tagadhatatlan. Ez azonban statikus fölfogás, nem eléggé rugalmas, főleg, ha a társulások és a művelődési javak cseréjének vetületében szemléljük az alkotómunkát. BS Van olyan vélemény is, hogy a társult munka kulturális szükségletei és az alkotó művészek között közvetítő „szolgáltató szervezetek”, illetve művelődési intézmények, az adott esetben a képtárak, múzeumok, azok, melyek a művészet és az igénybevevő cseréjében a legjobban betöltik hivatásukat. Ez azonban nem új modellje a kulturális javak cseréjének. Legfeljebb új szintre emelkedik a jövőben. S3 A dilemmák megoldatlanok, nincs tapasztalat. Az egyesületek további szerepe új forgalmazást kíván meg. Egyszóval a nagy átalakulások előtt az anyagi és szellemi javak cseréjét még mindig az öröklött módszerek és szokások szerint történik, az újszerű szervezési formák csak ezután alakulhatnak ki. A Vajdasági Képzőművészetek Egyesülete javasolja, hogy tartsanak egy közös megbeszélést a többi művészeti egyesülettel, hogy az álláspontokat összehangolják, illetve a művészeti egyesületek sajátosságainak megfelelően dolgozzák ki a munkamódszereket. A. J. Két jugoszláv tárlat Ausztriában A múlt hét végén és e hét elején két jugoszláv képzőművészeti kiállítás nyílott Ausztriában. A grazi művészeti otthonban 150 naiv művészünk állított ki néhány száz festményt és szobrot, a bécsi jugoszláv kulturális és információs központban pedig a zágrábi önigazgatók klubjában és a belgrádi Djuro Salaj Munkásegyetemen tevékenykedő horvát és szerb munkásművészek mutatták be műveiket, mintegy száz festményt és szobrot. A grazi tárlatot a Horvát Végrehajtó Tanács külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának a közreműködésével rendezték meg. Az egyik kritikus a naiv festészet és ________________________ szobrászat robbanásának nevezte ezt a tárlatot, amelyet Graz polgármestere nyitott meg. E kiállításnak a horvát parasztlázadás című második része ma nyílik meg Stájerország fővárosának művelődési otthonában. A bécsi tárlatot Gustav Vlahov, Jugoszlávia ausztriai nagykövete nyitotta meg számos osztrák közéleti személyiség jelenlétében. A zágrábi és belgrádi munkásművészeknek ez az első külföldi bemutatkozása. Ugyanezt a kiállítást Grazban, a naiv művészek tárlatán pedig Bécsben és Eisenstadtben (Burgenland) is meg fogják rendezni. A legjövedelmezőbb filmek A filmtörténet tizenkét legjobban jövedelmező filmjének listáján — amelyet a New York-i Variety című lap minden évben elkészít — az idén Francis Ford Coppola Keresztapa című műve került az élre. Három év alatt ez a maffiacsaládról szóló, romantikus történet bejárta az egész világot, és 85 747 184 dollárt jövedelmezett. Minden idők második legnagyobb kasszasikerű filmje Az én dalaim, az én álmaim (The sound of music) mintegy 84 millió dolláros hasznot hozott a producereknek. Az amerikai polgárháború korában játszódó, 1939-ben forgatott El fújta a szél körülbelül 70 millióval a harmadik helyre került. Hogy Hollywood átvészelte a nagy válságot, és a szűk esztendőkről már csak mint múltról lehet beszélni, igazolja két tavaly forgatott film óriási kasszasikere. Az Átejtés, amelyben Paul Newman és Robert Retford alakítja a két főszerepet, egyetlen egyévi forgalmazás alatt 68,5 millió, az ördögűzés pedig 66,3 millió dollárt jövedelmezett. A legnagyobb üzleti sikerek jegyzékén szerepelnek még sorrendben a következő filmek: Szerelmi történet (1970), Diploma előtt (1968), A repülőtér (1970), Dr. Zsivago (1965), Butch Cassidy és Sundance Kid (1969), A tízparancsolat (1956), Poszszeidón süllyedése (1972). Péntek, 1975. január 17. FILM A régi vadnyugat Rendező: Michael Crichton. Szereplők: Yui Brunner, Richard Benjamin, James Brolin és még sokan mások. Vadnyugati science fiction mai tanulsággal — így lehetne egy mondatban jellemezni ezt a produkciót, amely a mi mozirepertoárunkban szokatlan színfolt. A jövőben játszódik a történet, a múltba tér vissza, s hogy egyrészt arra intse a ma emberét, hogy még az emberszabású robotot sem lehet büntetlenül meggyilkolni, másrészt pedig újra figyelmeztessen a jól ismert aggodalomra, hogy a tudományos fejlődésben elérkezhet az a pillanat, amikor az irányítást önhatalmúlag ragadják ki a gépek az ember kezéből. Az amerikaiak nosztalgiája a legendás hőskorszak iránt, amikor a pionírok szemet szemért elv alapján maguk intézték az igazságszolgáltatás ügyeit, és az emberben szunnyadó agresszivitás, a westernből ismert sportszerű gyilkolás vágya találkozik ebben a produkcióban, noha formálisan csupán egy érdekes, viszonylag valóságszerű és a fantasztikus külsőségekben meglehetősen takarékos scifi történetről van szó. Az állandóan fenyegető erőszak tényétől és a bizonytalan jövőtől való mindennapi szorongás és rossz közérzet, a racionális és az irracionális félelem levezetésének eszköze lehet-e a viszonzott erőszak vagy a valóság elől való menekülés? Erre a közvetve sugallt, akadémikusnak látszó, de Amerikában (és lassan már nemcsak ott) nagyon is időszerű kérdésre, és valóságos dilemmára a rendező egyértelműen nemmel felel. Moralista szemlélete jó adag iróniával vegyül. A közismert amerikai tévedést és üzleti felfogást pellengérezi ki, hogy minden megvásárolható: napi ezer dollárért még az igazi emberölésnek és a királynő szerelmének az illúziója is megkapható. Tagadhatatlan viszont az is, hogy a rendező bölcselkedésébe naiv mellékhangok is bőségesen vegyültek." (1)